| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Kaffka Margit Színek és évek IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1504 23 | nyirkos a fű, és talpalatlan a cipőm. Bolond, nagy csárdások
1505 22 | amennyit csak lehetett: ruhára, cipőre és szobapadlólakkra, olcsó
1506 23 | a Marcsi harangszoknyája cipőszárig hull le már karcsú dereka,
1507 4 | fordul be épp a sarkon-fényes cipővel, szép, új, szürke ruhában.~ ~
1508 19 | elsimult egy időre!~Furcsa egy cirkusz ez a világ!~ ~
1509 13 | lassan, szelíd-szomorúan cirógatta ölében Sport, a barna foltos
1510 7 | való este, mert elfeledtem citromos crême céleste28-tel bekenni
1511 6 | legalább egy kis jóféle citronyt!” És hangos kacagással utánozta
1512 18 | tartalékba ment, és hazajött civilben és jegygyűrűvel. Bizony!
1513 22 | ilyen egyszerű, szegény cívis kegyelemkenyerére szorult
1514 5 | minden szabad!”~Négyest egy colonne19-ban táncoltunk anyámmal,
1515 7 | hiedelmet, és a mágnások colonne-jában táncoltuk a négyeseket.
1516 11 | felnőttek gyereksorból a kis comtesse-ek36. Nagyon olcsón adta, és
1517 3(5) | táncrend. Cotillon: füzértánc, eredetileg népi
1518 7 | mert elfeledtem citromos crême céleste28-tel bekenni a
1519 3 | Magduska, ne mondd senkinek! Csabáék egy varjút fogtak ma Kallós
1520 10 | Jenő nagyon lelkére vette. Csabának sokszor kellett adósságát,
1521 8 | megint kacagott, grószi Csabára figyelt, aki rákvörös volt
1522 8 | lépett hozzám, hogy bevigyen.~Csabát, az öcsémet láttam akkor,
1523 12 | után. Jött is.~- Látod, csacsim, akkor aztán el is kezdünk
1524 16 | vagy kérlelő, újasszonyos csacsogással, ha valami kellett vagy
1525 21 | katonatiszttel, akinek kardja, csákója zálogban volt, amikor be
1526 19(52)| genealógus. Fő műve: Magyarország családai címerekkel és nemzedéki
1527 15 | odagyűltünk, körülte voltunk a családból. Átkérette az ügyvédet,
1528 19 | Ivánt,52 abból böngészte a családfákat. Ha én beszéltem, nemigen
1529 20 | emancipálódása a megszokott családfői formák és gondok alól. Igen;
1530 13 | meg a Lipi szenzáltól, a családfőtől egy pozsonyi órás, Feinsilber
1531 13 | akkor először közeledett a családhoz újra, sokévi haragoskodás
1532 15 | olyan voltam; más, mint a családjabeliek, a józan, mértékletes polgárok
1533 22 | lehanyatlása idején is; csak a családjának volt rossz, csak azt vitte
1534 6 | fiúk jöttek el, vagy akik családját gyermekkorom óta hallottam
1535 6 | vendéget vártak, szomszédi családokat. Délután befogatott Endre,
1536 13 | engem értett, lám, és a családomat! És az ilyen utálatos, utálatos
1537 16 | görcsösen rettegek; mert régi, családombeli vagy szinyéri ítéletek csengenek
1538 15 | tüntetően elhúzódva tőlem és a családomtól, ki tudja, miket beszéltek
1539 24 | népe felhúzódik ide, lassan családonként. Aki nyer a lottérián, idejön
1540 3 | hogy összetapasztják a családot - mennyire megéreztetik,
1541 14 | és mulatni vágyó vidéki családra gondolva. Fel a kastélybeli,
1542 14 | hadi dicsőségről és boldog családról való hétköznapiságot -,
1543 24 | szétesett, elmállott a mi családunkból az a régi, híres összetartás (
1544 16 | előtt, ahogy szokta, és a családunkkal furcsán szolidáris, becsületes
1545 10 | az igazság megvédésének csalafinta, okos és kertelő módjait.
1546 19 | elveri is visszajön; meg is csalhatja, kutyája lesz. Én csak főzök,
1547 5 | nemes lélek és nagy rajongó. Csalódni fog.~Felé fordultam. Lágy,
1548 16 | és tőle pártfogást akar. Csalódott, de már nem volt kedve abbahagyni,
1549 19 | új udvart ülő fejedelmek csalogató kegye. Itthon maradtak,
1550 7 | káprázata szállt körültem csak csalóka mámorban; de most a lelkem
1551 11 | Jolsvay, az alispán maga csalt ide; szíves örömest ide
1552 24 | az apáik verejtékeztek, csaltak meg pörösködtek élethosszig
1553 13 | szétmállott a kezében. „Én nem csaltam, nem loptam soha!” - ismételgette
1554 22 | éleskedések gonosz, kegyetlen csapásai, ahogy a lélek vagy a hiúság
1555 15 | szakadt robajos, rettenetes csapását, a nagy változást, a nagy
1556 22 | őket kicsi okért; elemi csapásnak vették ezt is, kisiklottak,
1557 18 | többi, hanem tettel, egy csapásra eligazítja az életemet.
1558 19 | meg minden csak nyert e csapással; de annyi sok régi, meg
1559 23 | komoly fenyők sötétzöld csapatai mellett. Erdei csend volt
1560 15 | sötét, nagy fenyőfák komor csapatával, és a régi víztorony meredt,
1561 7 | A szomszéd megyeiek egy csapatban jöttek be az első tourok30
1562 9 | cselédekkel cicázik egész nap, csapja a lábszárán a legyet, anyád
1563 16 | finoman gúnyos közönnyel csapják össze a portékát egy-egy
1564 12 | közül, hogy az istennyila csapna közéjük!” Ha Telegdről került
1565 22 | mind többen; itt hagytak csapot-papot. Hát így, az ügyvédek sorsa
1566 21 | a harmadik jegyző mellől csaptak el, mert még annak se jó,
1567 11 | felfésült haját össze nem csapzani, rendbe szedett arcbőrét
1568 24 | fonnyadt, ezerráncú képét, csapzott, őszes haját, egész pongyola,
1569 19 | távolban. Tanya égett vagy csárda, vagy a nádas gyulladt ki
1570 19 | nehéz idők! - sopánkodott a csárdásasszony a keresztútnál, ahol megszálltunk
1571 19 | vércse kerengett vijjogva. A csárdásné a kerítésig jött elém, és
1572 23 | talpalatlan a cipőm. Bolond, nagy csárdások frisse hajrázott már, amikor
1573 7 | együtt voltunk a nevelésbe!”~Csárdásra zendült, és megint ő vitt
1574 3 | házban most zongora szól, csárdást táncolnak a nagy vizitszobában,
1575 6 | Erzsus, a hosszú, szótlan csárdásügetés közben egyszer csak a táncosra,
1576 13 | tányérnyalóskodott a német körül - sok császári cseléd, sok sunyi labanc -,
1577 20 | és lekoptató nyomorúságok csatározásaival átlyuggatott, szétrongyolt!
1578 4 | népről szóltak a versek, csatás világról, városok lerontott
1579 8 | ilyenkorig már loholva és csatázva futkosom végig a kis, háromszobás
1580 15 | kikapcsolta a bőrkesztyű csatját a csuklóm felett, és ott
1581 14 | magyarul, szalutált, és csatlakozott az asszonytársasághoz.~Sokszor
1582 14 | türkizes forgóval, négy csatlós utána; Gencsy Tibor, egy-kettő
1583 23 | kujonmosolygás terjedt szét a piros, csattanós-fényes képén.~- Könnyű neked mégis,
1584 23 | némán, hogy el ne tévedjek a csavargós ösvényen, a fák közt, amiknek
1585 20 | Mikor már nagyon körülem csavarodtak a bajok, mikor a világ megvetett
1586 23 | fejébe valami papirosba csavartat surrant bele a piaci kosárba.
1587 24 | arramenő, ismerősök húsért járó cselédei, falusi tejesasszonyok,
1588 10 | izgalommal. „Alábbvalók a cselédeimnél - gondoltam -, azok inkább
1589 12 | köpenyben, testesedő alakjával, cselédek öntözőkannákat cipelnek
1590 19 | idegesítő állapot volt ez. A cselédeket is ellenem hangolták. És
1591 9 | a legény, iszik, pipál, cselédekkel cicázik egész nap, csapja
1592 20 | tornác elébe. Megint volt egy cselédem, akinek parancsolhattam,
1593 8 | én saját külön, egyetlen cselédemet. És ez - most már így is
1594 8 | városban máris tőlem szeretnek cselédet fogadni az asszonyok. Délutánonként,
1595 22 | loholó sietség, csiszolás, cselédhajszolás. „Jaj, a keserves úristenit!
1596 17 | nagy összevissza tavasz!~A cselédház megett, mikor elmentem,
1597 19 | szöktem le egy negyedórára a cselédházba, ahol a béresasszonyok fontak,
1598 19 | nyomorúságban már. Földes cselédházban kellett laknom, és a régi,
1599 22 | kiszolgáltatott mosogató cselédje, rugdosott kutyája egynek
1600 2 | szó - s egy-két szepességi cselédleány. Most sokszor olvasok német
1601 12 | ember elől elbújtam, vagy cselédnek adtam ki magam. Akkor aztán
1602 15 | udvari szobában. A betanított cselédséged, jó szakácsnéd megtarthatnád.~
1603 18 | portáján, rendbe szedni a cselédséget, összefogni és kicsinosítani
1604 18 | lehajigálták a teraszról a cselédségnek.~Sok vendég jött-ment; legtöbben
1605 10 | ócskás Trézsivel? Igazi cselédsor! És nem tudtam elfelejteni
1606 24 | magam éltem, igazítottam, cselekedtem; valami idegen, kiszámíthatatlan,
1607 12 | ember közt, szemek előtt, cselekvőn és szereplőn, ragyogva,
1608 3 | mondta halkan, de keményen a csendbe, valami előbbi mondásra
1609 17 | zaja a küszöb felé tartott csendes-vonakodón.~- Maga van ott, Tráján? -
1610 1 | többhöz hozzájutok a nagy csendességben, és jobban el tudok merülni
1611 5 | át éreztem, hogy fárad és csendesül el körültem mindenki a teremben,
1612 22 | kérdem önmagamtól most a csendesült, zavartalan magányban, az
1613 19 | gyulladt ki egy-egy végében. Csendőrök kerülték a határt: gyújtogattak
1614 16 | családombeli vagy szinyéri ítéletek csengenek bennem, még gyermekkoromból,
1615 16 | és egyre megújul, lóvasút csenget, kocsi robog. Felkeltem
1616 16 | maradjak. Február végén olvadó, csepergős idő járt; de Kuglerhez hetenként
1617 6 | kenderföldről, az ura a cséplőgép mellett tanyázott, a magtárban
1618 21 | jártál? Kitépem azt a piszkos csepűkontyodat, te! Jaj... hát vérzik az
1619 4 | csak ruhát kellett volna cserélnie valamelyik fiatal szolgabíróval.
1620 19 | aludttejet hozott fel nagy cserépbögrékben, mázas tányérokat és fakanalakat.~-
1621 14 | nyíló ablakokat is, friss cserepes virágokat raktak ki, és
1622 8 | voltak, sárgák és lilák, cserepestül kellett megvennie, hogy
1623 16 | ebédlőben volt befűtve a cserépkályhába.~Akkor este már szembetűnt
1624 19 | hetek múlva már; új házak, cseréptetővel és vasrolós ablakokkal;
1625 23 | Hej, Zsuzsika, szép cseresznyefavirág, bimbó, csudálkozás, minden
1626 8 | aztán itt a pohárszéken a csészéket, lámpát takarítottam, ezüstöt
1627 23 | csibukját, élvezte, nyelvével csettingetve a kellemes asztali borokat;
1628 9 | is hullott mind a drága csibe, pedig tejbe aprított gyenge
1629 21 | szeme el-elmered szinte a csibuk füstjébe. „Hiába, már ennek
1630 19 | Ábris bácsi az ámbituson csibukolt, amikor megérkeztem; egy
1631 22 | előtte a gyomra. Hízott, ült, csibukozott, most már itthon is borozgatott,
1632 6 | magyarul, szájában az örök csibukszár, aztán megint hosszúkat
1633 5 | elrendezte és feltűzte csigákba sodort hajam - míg anyám
1634 19 | élt eddig, kosarat font, csíkászott, halászott; mi lesz most
1635 21 | tőzeguradalmakat, sulyomerdőket, csíkcsordákat, holdbeli szőlőskerteket?
1636 19 | kerek válluk vonaglott a csiklandós jókedvtől.~- Na né! Mennyi
1637 8 | mondtam, és ideges nevetés csiklandozott.~- El kell tűrnöd egy ilyen
1638 18 | volt már, valami nagyon csillagos, jánosbogaras, őrülten fűillatos
1639 6 | messzi szérű felett ezüstben csillámlott a búzaszagú, nyári por,
1640 16 | ünnepel most?”...És nem csillapított az, hogy hiszen én tiltottam
1641 8 | hátikasban, meggyújtotta a nagy csillár lángjait, az asztalt szemlélgette,
1642 24 | megérkezettjeinek szent könnyek csillognak a szemükben a visszaemlékezésre...~
1643 7 | egyenletes, nyugodt mozgással csillogtak a lámpafényben. Én lopva
1644 4 | könyökig tűrt fehér karját csillogtatva, zsörtölődve, kacagva, kipirultan
1645 8 | délben, itt rend legyen, csín, tisztaság, ebéd, meleg,
1646 9 | egyebet; Klárival mindenki azt csinálhat, amit akar. Olyan ostoba!
1647 15 | sokkal ügyesebb dolgot is csinálhatnál. De nem értesz félre, ha
1648 24 | holtrafáradt, elcsigázott. Mit csinálhatnék? A gyerekek még oly sokára
1649 16 | amit ebben a Szodomában csinálhatsz. Hacsak nem szoktad meg
1650 5 | Ezek itt most már hadd csinálják egykettőre, ahogy legjobban
1651 22 | Mindenáron, mindenáron! Ne csináljatok ti semmit a ház körül; majd
1652 20 | kiürült pénztárcáját. „Máma csináljon valamit, kedves! Nincs!
1653 16 | Egyszerre láttam, hogyan csinálnám én!~A függöny lement, és
1654 11 | kedves! Nőegyletet kell csinálnunk itt. Szégyen, hogy ilyen
1655 16 | Tudtam, hogy gyönyörűen csinálom ezt, mint minden lábbal
1656 16 | sokkal több háborúságot csináltak bennem.~Különben kényelmesen
1657 21 | akivel őrült ruhaszámlákat csináltat, magával hurcolja utazni,
1658 3 | rend lesz megint.~- Mit csináltatok? Mi baja ennek? Hisz véres!~
1659 11 | Melanie a megyeház udvarán csináltatta meg az első pályát.~Ügyetlenkedtünk,
1660 14 | mulatságra.~Jótékony vásárt csináltunk a nőegyleten, a sok benn
1661 18 | asszony a házhoz, rend, csinosság, reprezentálás; most részt
1662 6 | környékről. Régimódi, külső csínra, divatra nem sokat adó,
1663 3 | gondosan ült a gyöngyös csipke fejék. Felemelte a lámpát,
1664 18 | valami különösen támadó és csipkedő modorban, furcsa orrhangon
1665 19 | forrón reszkettek a fekete csipkefátyol ruhámon át, de szinte mozdulatlanul
1666 8 | tubákos ujjaival, finom csipkegallérjával a suhogó fekete ruhán, gondosan
1667 7 | fülledt parfümök, hullatag csipkék, szép, szomorú, becses és
1668 24 | messze benn, álmatag, fehér csipkékben a nagy oltárt, a mély, fakóarany
1669 16 | cigányos módjára. Fekete csipkekendőt borítottam rá, és a kivágott
1670 20 | színházi keszkenő, fekete csipkeköpenyeg, csipkés fésülködő! Fiatal
1671 20 | apró vánkoscihát, kötött csipkeréklit a kék szalagcsokorral. Kifizettem
1672 8 | Kétszer is kibéleltem, egy kis csipkét hozattam rá tavaly, a gyöngy
1673 16 | kapcsolódtak, és tömötté fogták a csípőit. Mutatós, szép szemű, harmincesztendős
1674 8 | fürtjét, ráveregetett a csípőmre, és hirtelen, mint akinek
1675 4(14) | tunique: csípőnél lejjebb érő női blúz (francia)~
1676 5 | fátylas tüllredők fölött, csípőnk és kebleink büszke vonalán.~
1677 23 | konyhatűz melegére vágytam, mert csípős volt a reggel kinn, nyirkos
1678 5 | remekét, ahogy két helyen csippentve fogta, és magasra emelte,
1679 22 | amik hevenyén pusztítva csíráztak fel a korhadt, fajtájahanyatló,
1680 11 | kerültek meg soha többet a csirkefogók, még olyanformák se; ha
1681 18 | egykettőre! Csak ilyen csirkék közt látszom már »néni«-
1682 4 | töltött galamb legyen az a kis csirkenyak!~- Az orrocskája tövén ott
1683 10 | erdődi svábok. Az asszonyok csirkét, libát hoztak, ellátták
1684 5 | már, mit főztök, ezzel a csirkével mit szándékoltok. Valami
1685 22 | lelkendező, loholó sietség, csiszolás, cselédhajszolás. „Jaj,
1686 20 | ahol kefélni, törülgetni, csiszolni lehetett kedvemre, a régi
1687 22 | asztalhoz az ezüstfényesre csiszolt alpakkavillákkal és makulátlanra
1688 8 | ragyogott, fényeskedett; csiszolva, kenve, mosva, súrolva,
1689 10 | a háztartást. Néha mégis csitítania kellett Jenőnek, ha zsörtölődni
1690 24 | Jakobi bácsi, az ősz fejű, csitító beszédű, kedves kis öreg
1691 9 | hurcolt buzgó-szorgosan, csitított és rengetett egy nyugtalan,
1692 14 | mozgolódás halk sziszegéssé csitult, és a tolongó csapatok gyorsan
1693 19 | képes kártyából mondta a csíziót; nekem is olyankor. „Olyan
1694 19 | szőrpamutból harisnyákat kötöttem, csizmába valókat az öregúrnak. Szemben
1695 2 | szabadkoztak a Magyar utcai csizmadiák lánykái. „Akkor meg kell
1696 19 | Jaj, már átcsapott! A csizmadiaszín ég, nem lehet arra!~- Kálmándi
1697 10 | kezdtem a bagariaszag meg a csizmájukon behordott sár miatt; mert
1698 17 | A pitvarajtó nyílott, és csizmás lépések zaja a küszöb felé
1699 11 | minden jövő-menő bepiszkol a csodálkozásával; eltátja a száját, s azt
1700 16 | egy-egy pillanatig furcsa csodálkozással nézett rám. És attól, hogy
1701 7 | Vége volna; ezt sürgette, csodálkozta, tudakolta a nagyanyám idegenkedő,
1702 16 | néznek arra, találgatnak, csodálnak, irigyelnek; ez, ez volt
1703 21 | rántottam magát. Csak azt csodálom, hogy elfogadja még tőlem
1704 17 | szavakból táplálkozó szerelem csődbe jut időnként, egyre önmagán
1705 19 | egyszerre!... Na, azért nem csődítem ide éppen a Sisera hadját!
1706 16 | mikor Lipi zsidó, aki valami csődtömeggel spekulált, és annak apám
1707 16 | mondta akkor monoton, szomorú csökönyösséggel. - Én azt akarom, hogy Vulpaverga
1708 6 | egy kis korai és gyenge csömör.~Az idén majd szinte ugyanazok
1709 16 | nagy város!~Teli voltam csömörrel megint, ürességgel, réveteg,
1710 6 | észrevett lánykákat jegyeztek el csöndesen. Egy rokon fiú más megyéből
1711 8 | kacérkodva beszélt, és aprósan, csöppenként ivott az édes borból. Az
1712 15 | a szegény halottam vére csöppent a padlóra. Valami homályos
1713 9 | rengetett egy nyugtalan, síró csöppséget - a fiát.~ ~
1714 9 | kezdett -, valami enyhén csörgedezett a fülemben; olyan jó volt
1715 8 | Tilda a láncos karkötőit csörgetve, sokat, túl élénken, kacérkodva
1716 9 | messze a konyhán edénnyel csörömpölt a cseléd. - Olyan drágák
1717 15 | bennem a jeges józanság, de a csókját mégis éreztem a kezem bőrén
1718 8 | fejem, és erőszakos, tréfás csókkal kereste meg makrancos szájamat.
1719 18 | édes gyötrelmének, lágy csókoknak egy-egy néma és fojtott
1720 17 | én számomra? Más szájjal csókol-e engem, mint őt?~Egy ilyen
1721 15 | kiáradó szeretettel, és sírva csókoltam össze, bevittem, megmosdattam,
1722 14 | mondta sokszor és hevesen csókolva kezet. - És én hálás vagyok
1723 8(31) | pálmalevélből készített hatalmas csokor - H. Makart bécsi festő
1724 15 | kegyetlen napot a bútoraim csomagolásával töltöttem: a mennyezetig
1725 16 | Nyakába borultam, sírtam, csomagoltam; mintha nem is én jöttem
1726 1 | jézusszíve, kakastaréj egy csomóban - a tornác aljában a szegény
1727 8 | rakta szét, szálanként és csomósan, itt-ott, elszórva ezüstök
1728 21 | istenem, ‘isz nem tört csontod! Na, hisz semmi baj már!~
1729 14 | főherceg után nézve. Elhaladt a csoporttal, búzakék atillája feltűnt
1730 19 | fejekkel, mint a rémült csorda. Az állataik elkötve szabadon
1731 14 | jeges habja fehérlőn, forrva csordult, az egyiknek könyökig futott
1732 21 | Megifjított!~- Meg biz az a vén csoroszlya, a drága Ilkája. Azt hiszi,
1733 14 | bandérium. Ügető, szép, csótáros41 lovak, kényes, cicomás
1734 17 | becses percei; de ezeket a csúcsokat csak valami görcsös egységet
1735 19 | hatalmasabbnak a kőcifrás, szürke ház csúcsos ereszű homlokzata, a reves
1736 18 | fagylaltcsináló gépet, annak a csudájára járt le mindenki, azután
1737 23 | szólnának a gyerekeink, ha mi csudaképp most megpróbálnók az egyetértést.
1738 15 | fiad jól van-e?~Elrejtve csudálkozását vagy bosszúságát, gyorsan,
1739 14 | tartós nézését, ahogy rám csudálkozott egy percig, nem is játszó
1740 22 | fentről beszél! Csak azt csudálom, hogy hét esztendeje eszi
1741 13 | fél füllel figyelhettem - csudálva és elismerőn -, milyen ügyesen
1742 21 | életrevaló, követelő kis szája csücsörítve maradt, parányi öklei szorosan
1743 23 | Zsuzska gyönyörű szeme soká csügg huncutkás álfigyelemmel
1744 15 | lehajtott fővel, tehetetlen csüggedésben. Kivettem a gyászszegélyű
1745 6 | fájdalmasan, de mégiscsak hátrább csüggedt fejem a karján, az ajaka
1746 16 | újságlapot félmeztelen, csúf balerinákkal. Aztán egy
1747 6 | érdekeit. Néha rosszakarattal csúfolkodott anyám egyik-másik nevetséges
1748 24 | egy férfi mellett lehet? - csúfolódott a nagyobbik néha), és nemrég
1749 3 | sírásra fakadtam, reszketve. - Csúfolt, szidott. Mert egy madarat
1750 13 | szeplőkirályné, ahogy Csaba öcsém csúfolta, ajánlásra, arckép után
1751 2 | és napokig szándékosan csúfoltam, lenéztem szegény Rombertáró
1752 12 | túl bizalmaskodó, tréfásan csúfondáros vagy ingerkedő volt vele
1753 19 | esik jól az aludttéj!... Csuhaj, húgám! Az mind a te motyód?
1754 21 | istenit, aki bolond, menjen, csukassa be magát, van ott egynéhány
1755 3 | visszagyüremlett rózsafehér, gödrös csuklójáról, szép, telt karjáról a kígyós,
1756 9 | Péter mostohád! Be kellene csukni a bolondokházába - a sok
1757 24 | a magáéból, hogy szépen csukódjanak.~~Három esztendő is eltelt
1758 8 | kifut a tej, boszorkám!~Már csukódott az utcaajtó utána, és én
1759 5 | tőle, jókedvűn köszönt be a csukott teraszra hozzám, „Így megnőtt,
1760 22 | komiszabb, fékezetlenebb, csúnyább szavak jelezték ezt az utat
1761 2 | szaladását - egy ablakból valami csúnyát kiáltottak rájuk, aztán
1762 19 | tavaszi esőkben az ágyamig csurgott éjszakán a víz, és egyszer
1763 15 | kevesebb férfi...~- De el tudod csűrni-csavarni, hallod-e; hadd el már! -
1764 12 | Könnyű volt neki a megyeház csűrnyi termeiben, mikor az összes
1765 1 | szomszéd tűzfala mellett csűsibolya nyílik, errébb egy rezeda-
1766 24 | szedegettem le a papsajtot, csűsibolyát, bazsalit, mályvavirágot,
1767 20 | tetszen látni, ha apróság csúszkál majd körülötte. De lássa,
1768 10 | volt már Pityu; a földön csúszkált, az apja térdén lovagolt.
1769 21 | majd lejjebb a derekamig csúsztatva simogató kezét; vagy egyszerűen
1770 24 | felejtett ajkai közül kiesett a csutora. Én, hogy mindennap láttam,
1771 11 | Nyolc esztendeje, igen, hogy csúz támadt a karomban, és nem
1772 19 | bezzeg annak meg nem árt, a cudarnak! Az égbe sincs igazság!~-
1773 3 | emberevő üvöltésével. - Áruló, cudarok, zsiványok. Te lyány! Te
1774 8 | hatásos, tornyos, pompázó cukorszalmatortát, a „krokambus”-t. Középre
1775 14 | lacikonyha, szivarárulás, cukrászbódé és pezsgőssátor. Én ebben
1776 16 | ruhákat, beülni a Kugler cukrászdájába, és drága pénzért egy levegőt
1777 8 | jókedvvel adtam vissza. Akkor a cukrászfiú jött meg, és hozta az ünnep
1778 20 | semmi se... csak a fő’d több vele! Vén élhetetlen,
1779 16 | asszonyos érzés, szerelemforma dac és elfojtottság volt. És
1780 15 | vagy egy hiábavaló szerelem daca és félelme késztetett? Másnap
1781 5 | tejbe!~Némán és elkomorult daccal hallgattam egy sarokból
1782 17 | történhet velem akármi!”~És a dacnak e különös lendülete érthetetlenül
1783 12 | okos kis képe, igaza van a dadának, mint a kisjézus! Tudod,
1784 17 | számára majd), és huszonnyolc dagadó párnát gyűjtött maga szedette
1785 24 | ajtóküszöbről néztem hunyt, dagadt szemét, leejtett állát,
1786 10 | gondozta őt -, a szoptatós dajka életrendjét s az ő kisember-kosztját
1787 10 | régi képeken a kis Jézust dajkáló szent, ifjú szerzetesek.~
1788 4 | mondják - e tájról került. Sok dali parasztlegényt láttam itt
1789 14 | szalonruhában nem látszott olyan daliának, mint délelőtt, díszmagyarban
1790 5 | akkori divatos valcerek dallama tér vissza - és derűs kedvvel
1791 16 | a cigánymuzsika ismerős dallamaira; egyszerre elfogott az ijedt
1792 4 | tarka perceit, szavaink dallamát, ruhánk, hajunk régi színét
1793 3 | órát jelzett az éjjeliőr dallamos, rezgő sípszava.~A felső
1794 20 | valami finom és tiszta dallamú hangulatra, érzésre -, de
1795 23 | Hallga, tudom a kis lengyel dalt még, itt ez gikszer, újra
1796 8 | mindig!~Mosolygott a kicsi dáma, és én gondoltam, igaza
1797 6 | regényolvasás csak lusta, városi dámáknak való. Ilyet, ezt a világot
1798 5 | kávécskát kapott, és regélt a damasztabroszokról, háromesztendős szőttesekről
1799 8 | előtt már a legszebb lőcsei damasztabroszommal, felraktam az új, monogramos
1800 23 | gondozatlan a körmöm!) - és danolja borízű, rekedtes, kedves
1801 20 | harangszó rezgett, a cseléd danolt a vasaló mellett a konyhán;
1802 19 | a béresasszonyok fontak, danoltak, és egy-egy bevetődött kóbor
1803 3 | Ezt tartották legrégibb darabnak a családban.~Már akkor eltűnődtem
1804 15 | felettem az élet, roncsokba darabolt, összenyomorított, tövemről
1805 3 | házból minden kimustrált darabot - itt állt a grószi üveges
1806 6 | szappant főztek, árpát daráltak, aszaltak, tarhonyát gyúrtak,
1807 22 | segít már pusztulni szépen, dáridósan; akiket sokszor megríkatott
1808 2 | kérdezni?” - így: „Wie sagt man das deutsch?” Ebből az lett,
1809 17 | vagyon nékik. Valami rongyos dászkál48 vagy jegyző is elvett
1810 10 | Egyszer, hogy a fogam fájt, Debrecenből utaztatta ide a legdrágább
1811 19 | Mi az!~- A tűzoltók! A debreceniek!~Egy lélegzésre szakadt
1812 4 | hírül csendes, harangszós deleken az öreg, rokon házak hunyorgó
1813 22 | Asszonyéveim virágjában, nyaram delelőjén itt voltam; meglepve gondtól,
1814 10 | ott volt; vásáros napok délelőttjein csak úgy rajzott be a sok
1815 19 | hallatszott kék egű, üde délelőttökön. Nagy sétákra indultam a
1816 8 | tárgyalása van a törvényszéken, délfelé sörözik a Szarvasban, átmegy
1817 22 | néha az árokban lelik meg delíriumos álomban, félig fagyva, valami
1818 12 | háromnegyed órai akarattal delnővé tettem magamat. Szinte örömem
1819 10 | megerősített érdekszövetkezet. A délolasz rablóbandák különbek, mert
1820 23 | másképp legyen. Eltopogott déltájban a vármegyeházáig, szót váltott
1821 23 | puhán jött-ment a lágy őszi délutánban, kávét csinált, és megittuk
1822 1 | így ülök néha a tornácban; délutáni, csendes harangszó bong
1823 19 | koromban emlékeztem, hajnaltól délutánig rázódtunk, és kétszer kellett
1824 12 | verandáig, ahol szép, késő délutánok bronzos napfényében üldögéltem.
1825 8 | cselédet fogadni az asszonyok. Délutánonként, mikor ő meglátogatott,
1826 11 | háztartásunkban eleget, én legkivált, délutánra az ember már ülni kívánt
1827 18 | voltak az életében. Ott a Délvidéken, ahol állomásozott, megszerette
1828 23 | is odatartottam a poharam Dénesnek, hogy töltsön belé, és koccintottam
1829 22 | vettem: siettem elcsalni Dénestől - kizsarolni, ellopkodni,
1830 23 | cipőszárig hull le már karcsú dereka, szép növendéklány-csípői
1831 12 | vagyok...~- Nincs ennél derekabb, különb ember, dolgosabb,
1832 21 | fejemre tegye, majd lejjebb a derekamig csúsztatva simogató kezét;
1833 5 | Mintha ráöntötték volna a derekatokra!...~Megfordult csakhamar,
1834 5 | körüllebegtünk keringőzve, hajlós derékkal, simán suhanva a nagy ebédlőt.
1835 19 | megriszálták a ráncos szoknyás derekukat, arcukba húzták a keszkenőt,
1836 3 | felneszelve, még mindig ott láttam derengeni a sötét alkóvból a grószi
1837 3 | el a kert holdfénye kékes derengéssel az alvó szobát. Odakinn
1838 24 | oltárt, a mély, fakóarany derengést, a lenge káprázatot. Rozverics
1839 14 | Az arcába néztem merőn. Deresedett már a halántéka körül, és
1840 19 | rájuk szállt sűrű korommal. Dermedezve álltunk fel, és kimerülten,
1841 23 | cigarettacsutkát tartotta, amit a dermedő ujjak közül kivett. Nagyon
1842 8 | Hajdúváros utca reggeli, dermedt csendjét, majd egy nyikorogva
1843 15 | valami egyszerű, gyermeki derű volt a mélyén. Különös kíméletet
1844 12 | dolgok nem voltak az ő témái; derült közömbösséggel szinte felettük
1845 8 | lelni, és egyre nyugodtabb, derültebb lettem, amint az ételsor
1846 8 | ajkán. A havas világ fehér derűje elönti a tiszta szagú, új
1847 5 | életre sugarazzák a rózsaszín derűt, enyhítő, nyugtató, asszonyos
1848 17 | rá!...~Hiripen egykedvű derűvel fogadták, mikor egy ebédnél
1849 11 | gondolják: elég abból a deszkán, most a magam ura vagyok!
1850 2 | így: „Wie sagt man das deutsch?” Ebből az lett, hogy a
1851 16 | összetartozással fecsegnek, dévajkodnak, élik világukat, észre sem
1852 13 | nagy változások, küzdések, diadal elébe.~Jenő egészen beásta
1853 14 | városon, a kivilágított diadalkapu alatt.~De már semmi sem
1854 22 | csak készüljetek szebb, diadalmaskodó, független életre; magatok
1855 24 | volna az egész, nyilván diadalmaskodott volna igazával egy tiszta
1856 5 | még jól, fiacskám, apró diákgyerek voltam a normális iskolából.
1857 22 | ingyen egy kitűnő szegény diáknak, hogy gimnáziumra tanítsa
1858 4 | amiket békén hagytak a diákok ceruzái és mocskos ujja
1859 15 | aztán két-három kosztos diákot venni. Te ott lakhatnál
1860 12 | megy, Jakobi doktor folyton dicsér érte. És hát, hogy így,
1861 12 | ember egyhangúan zengte a dicséretét; hogy szép, jó, okos, kedves,
1862 4 | igazgatja utána sebten, hogy dicséretképp is fordíthassa, ha netán
1863 22 | kegyetlen küszködésért; dicsértek, hogy lám mégis hogy ki
1864 8 | koronás címerrel. Néztük, dicsértük.~- Honnan szedtétek - de
1865 14 | egészen mást mondtam - hadi dicsőségről és boldog családról való
1866 15 | éreztem ki legelőször élesen, didergetőn az én nagy magamrahagyatottságom.
1867 21 | az ügyvédi kamara tagsági díját, amiért ma is jött, láttam,
1868 8 | hírt hall, szót vált mégis, diktál az irodában, az inspektorhoz
1869 22 | törzsbe, elvette valamelyik Dilinát köztük. „Bravó, mondta anyám
1870 18 | Különben hihetetlen sok dinnye termett abban az évben;
1871 5 | kisasszony! Szépen nőtt! Remek diófa bútort csinál egy új fábrika
1872 10 | piros selyemkabátkát nagy, diónyi aranyos gombokkal!”~Az uram
1873 10 | az egész módos, szolid, diplomatás, tartózkodó és korlátozott
1874 12 | vacsorához, és nem öltözni díszbe. Egy darabig néztük a kis
1875 11 | az anyagrófnőt megnyernők díszelnöknek. Ez a Jenő küldetése lesz,
1876 16 | felvágott papírvékony szeletkéi díszeskedtek a terített asztal közepén,
1877 8 | hozta az ünnep nagyszerű díszét, egy hatásos, tornyos, pompázó
1878 5 | fiatalságom méltóságával és büszke díszével: fokonként vált bennem komoly
1879 8 | minden, és az elrendezéshez, díszítéshez természet adta tehetségem,
1880 23 | éreztem halványszürke selymei diszkrét illatát; gondozott, kicsi
1881 14 | daliának, mint délelőtt, díszmagyarban a táncos, cifra lovon. De
1882 20 | pipatórium harminchárom díszpéldánya közül derűs elgyönyörködéssel
1883 9 | talán -, hogy az ebédlő díványán feküszöm, a nagy óra tiktakol,
1884 19 | beszéltek és zokogtak idegen díványok, székek és asztalok tetején
1885 23 | visszanéztem. Csakugyan a díványsarokban ült mögöttem, a szemén tartotta
1886 8 | ideges sírással ástam a díványvánkosba a fejem, grószinak Ilka
1887 6 | így egyenként és együtt, divatból, kedves-búsan, mosolygón,
1888 24 | éreztem, hogy nálam nem divathóbort ez, hanem belső, lelki szükség. „
1889 16 | vidékre küldenek, az mind divatjamúlt, tavalyi vagy itthon készült;
1890 6 | Régimódi, külső csínra, divatra nem sokat adó, nagy, kellemes
1891 24 | harminc krajcárért sok habot, divatújságot, villanylámpát, jó meleget
1892 19 | Mit tudhatod te azt? Nincs dó’ga! Adhatok én neki dógot!
1893 9 | vacsorához. Lélekszakadva dobáltam le magamról az utcai ruhát,
1894 4 | kalapot; és szegletes, gyors dobással kapják le hirtelen, frissen,
1895 6 | festett faasztal lapjára dobásszámok helyett sokszor íródtak
1896 7 | igaz ez, talán igaz!” - dobbant fel valami a bensőmben.
1897 3 | minden átmenet nélkül a dobostorta jutott eszembe s a málnafagylalt,
1898 16 | indultam meg a kosaraim és dobozaim után.~- Tudod, nincs messze,
1899 8 | virágokkal rakott ébenfa dobozt is, hogy azt meg nekem adja.
1900 3 | torkomra.~- A gyertyatartót dobta rám, a vasat. Eltört a vállam -
1901 9 | hogy oka legyen, ha tűzbe dobtad előlem. Tudod, mit ír!~-
1902 15 | özvegyfátyolon keresztül az emberek döbbent sürgölődését körültem.~Egy
1903 19 | akasztófáravaló istenit annak a dögnek, hogy vonít! Nem oldták
1904 22 | ilyenkor dúltan járt-kelt még döngő, nehéz lépteivel, borszagtól
1905 9 | erőszakos fordulatot - tettet, döntést. Az már sok lett volna nekem.
1906 15 | ilyet pillanat idegrohama dönti el. Ha én akkor, az utolsó
1907 8 | erre, bizonyos! - mondotta döntőn és komolyan.~- Kedvesem -
1908 12 | sem maradhatunk magunk!” - dörmögte előbb az uram, de mikor
1909 16 | aztán egy ócska fogkefére dörzsölte a kormot, és kihúzta vele
1910 24 | a hagyomány poézise s a dogma kristályos észfelettisége,
1911 19 | Nincs dó’ga! Adhatok én neki dógot! Mire az a sok furikálás?
1912 6 | tanyázott, a magtárban vagy a „dohányban”, a sok apró gyerek elveszett
1913 13 | voltak, egyre sűrűsödött a dohányfüst, élénkebb lett a vita.~Már
1914 3 | Ugye, ugye, most elárultad. Dohánylevelet szívtok. Csak ne legyek
1915 23 | nyöszörgés. Most már ketten dohányoztak, de láttam, hogy anyám csak
1916 23 | kísértetmadár a homályban, keresőn a dohányzóasztalka felett. Mama halkan odament
1917 22 | addig élek is! Menjenek doktornak, tanárnak, legyen olyan
1918 3 | húga varkocsa alá, mert doktorozást játsztak, és ő sokszor látta,
1919 22 | javasasszonyösztönnel kötözte, tisztogatta, doktorozta a megfakadó sebeit, vagy
1920 21 | eszébe jutna egyszer Jakobi doktort kifizetni, aki Marcsit gyógyította.
1921 21 | szaladt ám lóhalálba egyik doktortól a másikhoz. Most meg így
1922 5 | mondta Jakobi bácsi, az öreg doktorunk; de hosszan és tűnődve nézte
1923 1 | verekszik a világban, és hogy dől ki. Mikor aztán végigcsinálta
1924 10 | sokat járt be ügyes-bajos dolgaiban, és ilyenkor hozzánk szállt
1925 24 | a messzi, messzi élet dolgain.~~1911~ ~ ~
1926 2 | igazában nagyon fontos dolgaink vannak - ő tartja rendben
1927 19 | figurákká, akiknek furcsa dolgairól legendák szálltak ott beljebb
1928 21 | nem hallom meg a viselt dolgait. Szegény! Maga a pojácájuk
1929 4 | foglalkozott itt a szerelmesek dolgaival mindenki. Ők a nap alatt
1930 21 | híreket hall a város minden dolgáról; ami elevenség, kellem,
1931 3 | az én...~- Jó, jó! A te dolgod volt mostanáig; én nem is
1932 3 | már.~- Hát sose szóltam a dolgodba, Klári, éveken át. Járt
1933 1 | megérteni, hogy az igazi, nagy dolgoktól, elhatározásoktól mindig
1934 6 | már: vittem-e előre ma a dolgomat, közelebb jutottam-e a köteles
1935 16 | akkor már otthon voltam a dolgomban én világéletemben!... És
1936 1 | visszagondolok, a mostani csendes dolgomnál sok rosszabbat is megértem
1937 12 | derekabb, különb ember, dolgosabb, talentumosabb, Magda, ennél
1938 11 | életmódunkra. „Nagyon jól mehet dolgotok, hogy ilyenekre is telik!”
1939 22 | megbecsülést adnának, ha annyit dolgoznám, mint itt.~- Nekem dolgozik?
1940 15 | kifejlődetlen nőstényei, a dolgozók. Kell is, hogy ez legyen
1941 6 | olcsóbb, jó holmi; de ők csak dolgoztak, szokásból a híréért, mert
1942 22 | tanárnak, legyen olyan dolguk, mint a férfiaknak.~Telekdy
1943 23 | vége. Akárhogy lett volna dolgunk, sokkal jobban aligha esik
1944 11 | fiskális.~- Rontja majd a mi dolgunkat! - mosolyogtam tréfás haraggal.~-
1945 13 | főhercegfogadásról, mint a mi dolgunkról; de a közel rokonokkal bizalmasan
1946 6 | minket, vendégeket nem fogtak dologba; türelmes lenézéssel hagyták,
1947 11 | iparkodni fogunk, hogy dologgal ne terheljük, azt elintézzük,
1948 19 | elképzeltem. Valami kívülről jött dologra (a vén Vodicska írt nekem
1949 10 | hajába törülte, és néha dőlt belőle a pálinkaszag. Tavasz
1950 4 | fél karral az ablakfának dőlve, mozdulatlanul néztem vissza
1951 19 | nyugodtan, érintetlenül domborult szemben, és a merev kőszentek
1952 21 | valóját...~- Meg a maga domíniumát is... miért nem mondja!
1953 21 | Hol vannak hamar azok a domíniumok?~- Így csak egy olyan kötelességtelen
1954 17 | vakációs diák meg a kis buksi Domnyika szolgáló, akit Piroska örökbe
1955 7 | világba. Maga körül csupa dorbézoló, tudatlan, durva férfi,
1956 13 | kérlelhetetlenül, kemény, szigorú dorgálásokkal. Feddette, hogy térjen eszére,
1957 12 | asszony!~Ringatott, becézett, dorgált és ingerelt, mint egy kisgyereket.
1958 9 | csörömpölt a cseléd. - Olyan drágák voltak ezek a negyedórák,
1959 15 | anyját.~- Gyere be, kisfiam, drágám, itthon vagyok! - mondtam
1960 20 | megkértem valamire, túl finomat, drágát, alkalmatlant vásárolt,
1961 22 | nehezültek a viszonyok. Minden drágult. A gyerekekre, hogy nőttek,
1962 23 | Mióta felcseperedtem!...~- dúdol mögöttük valami ismerősnek
1963 5 | suhanva a nagy ebédlőt. Hanika dúdolt nekünk csukló, színtelen
1964 21 | idegrohamszerű, magamból kikelt dühöm, amiben az életem minden
1965 22 | ilyen gaz!...~Eszeveszett dühömben felé rohantam; egy széket
1966 22 | egymást, és így, testileg dühöngik ki magukból az ingerültség
1967 5 | kámzsás ördögfajzat! - dühöngött néha, megsejtve a szándékát
1968 9 | vállam, eltorzult, tehetetlen dühtől vicsorgó arccal, megrázott,
1969 8 | öcsémet láttam akkor, ahogy dülöngélve, részegen botorkált a többiek
1970 9 | ha a piciny sír éjszaka, dugdosni kell előle, mert még meg
1971 6 | falu minden parasztleányát dugdosták, rejtették előle, mert akire
1972 24 | is, még a grószi fáiról dugványozottak és néhány kicsi virágágy
1973 3 | leány voltam, nekem a küzdés dukált ki apád mellett fogytig;
1974 12 | tudod, hogy most itt sokan dúlnak-fúlnak a vízszabályozás miatt.
1975 5 | egy sarokból e sok, rég dúló, apró bosszúság epés felfakadását.
1976 24 | asszonyok mindenből kimaradva, dúltak-fúltak maguk közt ezért.~És én,
1977 22 | minden a fejében; de ilyenkor dúltan járt-kelt még döngő, nehéz
1978 8 | hagy békén?” - gondoltam dúlva-fúlva titokban. Jenő elterelte
1979 16 | karommal a korlát bársonyának dűlve, és szinte gyerekes, repeső
1980 3 | siserahaddal? - intett felénk mama durcásan és leverten.~- Semmi! Nagyon
1981 16 | fűzve a karom, hozzásimuló durcáskodó vagy kérlelő, újasszonyos
1982 12 | így hallani tőle, csendes, duruzsoló, téli estéken; puha hangú,
1983 15 | parancsol az nekem!” - röhögte durván a cseléd, és a gyermek megzavart,
1984 21 | hanyatló gerezd mellől is dúsan kihajtott. De hát kellett-e
1985 24 | Itt, a bőség hazájában, a dúskáló jólét tradíciói közt nevelt
1986 23 | elnézegetve kékesvörös arcát, duzzadó vastag nyakát... Ha megint
1987 5 | sárgás, bajusztalan arca duzzadt volt, láttam, az ital mérgétől.
1988 17 | csinálta, igazi, földjén maradt dzsentrihez ment volt férjhez. Húsz
1989 14 | volt, hogy Jenő ma közösen ebédel a diadalmas pártjával. Hiripy
1990 24 | titkárával. Hogy túl sokat ebédelt, vacsorázott náluk, hogy
1991 18 | termett abban az évben; ebédhez néha tizenöt turkesztánt
1992 19 | Emlékszem az igen-igen tágas ebédlőre, aminek a pádimentumát nyolc
1993 20 | ripszgarnitúrával, a megmaradt ebédlőszékekkel, a politúros ágyakkal és
1994 8 | Délben majd hazajön a jó ebédre, kényelmes álomra; otthonos
1995 8 | gyöngyház virágokkal rakott ébenfa dobozt is, hogy azt meg
1996 19 | és számítva; és önzően és éberen vigyázni, nehogy valami
1997 5 | vissza - és derűs kedvvel ébredek olyankor.~A hosszú, forró
1998 6 | kelletlen rossz szájízzel ébredés, ért hozzám néhanapján egy
1999 15 | felriasztó. Nem a bensőmben ébredt, idegenek pillantásaiból,
2000 19 | mániája, tán csak éjszakai ébrenléthez, munkához erősítette magát
2001 12 | Elfojtva, hogy fel ne ébresszük, soká kacagtunk együtt,
2002 6 | egyszer csak a táncosra, jó ecsedies hangsúllyal: „Nie te, megvierradt!” -
2003 13 | már. A Tótfalussyak, az Ecsedyek, a nagyhangú Berey Gábor