| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Kaffka Margit Színek és évek IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
2004 15 | megválok, elszakadok minden eddigitől, most egészen magános tudok
2005 9 | kövezeten -, messze a konyhán edénnyel csörömpölt a cseléd. - Olyan
2006 19 | idegen, százféle bútorokkal, edény és egyéb holmi hevert szanaszét;
2007 6 | esküvőjük óta se költöttek, edényt, poharat a hátas erdélyi
2008 13 | dolgát. Hát apa az ilyen?~- Édesanyám biztosan nem is sejt a dologról! -
2009 2 | öcsémmel nagyon pici korunk, az édesapánk halála óta vadócon, magunkra
2010 22 | betűivel: „Emlékül vigasztalan édesapja!”~Mennyi minden, ami nem
2011 19 | Hogy terjed! Ne, ne sírjon, édesem, tegye ide a fejét!~Szorosan
2012 9 | alatt -, a titok, vétek és édesség abban volt csak, ahogy egymás
2013 6 | izgalmak, ünnepek és könnyek édességéért űzi. Mi, régiek, nem ismertük
2014 19 | nem árt, a cudarnak! Az égbe sincs igazság!~- A keserves
2015 23 | csak a vallás marad, az égben bízhatunk. Jár-e templomba?
2016 19 | vetett, villámlott körül az égbolt fele. És bódult lárma, távoli
2017 12 | kerteken, a rózsaszín sávos egen. „Paradicsom a maga háza!
2018 23 | szépen gondolhassunk majd az egészre vissza. Hát most... itt
2019 12 | kiigazodik lassan, meglásd! Csak egészség legyen! Nem ogunk mi mindig
2020 9 | most vigyázzunk rád, az egészségedre, boszorkám!~És én elfogadtam
2021 10 | a parányi kezét, „anyuka egészségéért”. De lompos és ízléstelen
2022 14 | fáradtnak látott, féltette az egészségem, vagy egyéb tette idegessé;
2023 16 | való élmény.~Nekem a lelki egészségemhez kellett a hódítás, ünneplés,
2024 21 | pap könyvéből tanulja az egészséget, és a nagypiac gyűl oda
2025 22 | két esztendeje. A baját egészségmániája közben szerezte; akkoriban
2026 9 | bolond könyvét meg máglyán égetni el a nagypiacon. Egyebet
2027 15 | kocsiba, megerednek a könnyeim égető-keserűen. „Csak egy időre!” - biztatgatom
2028 3 | rajtad, kikapcsolta neked eggyel tovább, és te hagytad.~-
2029 7 | pattant fel valami, és ez az eggyéolvadás olyan benső, csudálatos
2030 13 | akkor ez felmegy ám, az égig. Csak most nincs szél, várni
2031 19 | előtt, és úgy átkozták meg, égnek emelt öklüket rázva, még
2032 19 | Csak a porkoláblakások égtek a kertben. És ott balra
2033 19 | harangszó hallatszott kék egű, üde délelőttökön. Nagy
2034 14 | hirtelen sugallat formáltatta egybe akkor bennem mindazt a sok
2035 18 | hallgatag és félénken vágyó egybekarolások fülleteg és fárasztón édes
2036 19 | szenzáció volt a váratlan egybekelésünk!~És az emberek egyszerre
2037 1 | az fontos. Mert különben egybekulcsolt kezekkel ülnénk az útszélen,
2038 12 | vármegyét az ő számára, egyben már magunknak is megnyertük.
2039 10 | melyeknek örök központja, egybesugárzása volt a grófi család belső
2040 19 | összeszedett butyrokkal a karjukon, egybeverődve, összedugott fejekkel, mint
2041 23 | Jár-e templomba? Lássa, egyébből, ami szép volt, nem adnak
2042 11 | Széchyek, Kendyek, Rábák és egyebek, mint azelőtt, gyerekkoromban,
2043 2 | olvasok német könyvet. - Egyebekben azért törődött a nevelésünkkel
2044 2 | volt tovább az ingával, én egyebekre nemigen emlékszem. A lányaim
2045 24 | kis illúziót még, ha már egyébfajta álmok, izgalmak, jelentőségek
2046 7 | csendesebben ment, mint egyébkor. A zongora mellett Kallós
2047 22 | kasszírnőnek, cigánynak vagy egyébnek adta-e oda éjszaka. Meg
2048 14 | előbbre jön pár lépést, és egyebütt nézdegél. Akkor ér az én
2049 5 | az egyenlőségről s az ész egyedüli rangjáról; külföldies, „
2050 15 | békével viselni ezt a nagy egyedülmaradást a halál előtt.~Most már
2051 24 | csak arra ügyelek, hogy ne egyek egynél se, mert az biz számba
2052 1 | éven se annyit, mint most egyen.~Csak úgy - gondolkozni;
2053 18 | jegyesek vagyunk-e? Mások egyenesen gratuláltak, vagy gonoszkodva,
2054 6 | jószággal, akibe illik is így egyenként és együtt, divatból, kedves-búsan,
2055 12 | bemíderezett formás alakjával, mely egyenletesen, módosan gömbölyödött, amióta
2056 5 | kicsit túlzott eszméivel az egyenlőségről s az ész egyedüli rangjáról;
2057 14 | szép új, aranygombos, piros egyenruhában, és elfoglalták a helyüket.
2058 24 | minden, ami még áthidaló, egyensúlyozó lehetett, az együttélésünk
2059 22 | akart... elvesztette az egyensúlyt, és elzuhant félig a szőnyegen.~-
2060 6 | szerencsétlent!” - mondogatta egyértelműen mindenki -, bár én sohasem
2061 10 | közös beszerzésére alakuló egyesület dolgát, amit én pedzettem
2062 16 | találkoztam ma a Gazdasági Egyesületben. Megismert, ő jött oda hozzám. „
2063 11 | hogy titkára legyen az egyesületnek, hogy mindig mellettünk
2064 23 | tanulócimborája, társa a külföldi egyetemeken. És hogy ne legyen a sírján
2065 7 | végre egy percig: - Magda, egyetlenem, várjon rám! Egy ideig.
2066 10 | 10~Mire felgyógyultam, egyéves volt már Pityu; a földön
2067 5 | közvetítettek; ügyvédet, árust, egyezkedőt - Lipit legtöbbször, a mindenre
2068 15 | meg, hogy ezek itt most egyezségben vannak ellenem. Péter pedig
2069 24 | előttem, mint a szenteknek egyezsége, a tökéletesülés útja, vagy
2070 5 | közösségébe vonva, egymás felé ez egyfajtájú embereket. Megint ránéztem,
2071 3 | maiaknál - csak egymással egyformábbak valahogyan.~ ~
2072 8 | maradt valami. És olyan nagy egyformaság, csend és kicsike jólét
2073 12 | minden rendű és rangú ember egyhangúan zengte a dicséretét; hogy
2074 24 | nem dolgozott az ember, az egyhangúság ölte és butította. Szegény
2075 18 | megvetéssel fizettem ki mindjárt egyhavi kosztpénzt, hogy ne beszélhessen,
2076 22 | mégis pénzt, és megint volt egyheti nyugalom, szélcsend. Nem
2077 9 | ispotályba vóna. Kézzel nem nyúl egyhez se, az istállókölyket is
2078 6 | rosszakarattal csúfolkodott anyám egyik-másik nevetséges báli alakon;
2079 5 | ablakom előtt eljáró ifjak egyik-másika kezdhette tán először emlegetni: „
2080 16 | ezüstpapirosban sajtokat, az egyikben töméntelen sok szivart és
2081 6 | tegnap már elintéződött. Egyiket sem viszonoztam.~Azon a
2082 14 | fehérlőn, forrva csordult, az egyiknek könyökig futott az atilla
2083 19 | Bánják is azok a várost!~Egyikük észrevett minket a közelben,
2084 9 | nem bánok semmit már. Egyikünk sem fog így szeretni soha
2085 24 | Alexandriai Katalinról, egyiptomi Máriáról, aki hét révésznek
2086 14 | bármikor azelőtt, és ez az egykedvűség felháborított szinte. Horváth
2087 5 | öntudatot. Én voltam, az voltam egykor!~Boldog és szép volt ez
2088 11 | gyerekember; az urammal lehet egykorú. „Melanie túlságosan befogad
2089 24 | és jótékonyságnak élt; az egylet másik titkárával. Hogy túl
2090 23 | Sok esztendeje a nagyapja egymaga nevelte már egyetlen unokáját
2091 20 | 20~Évek, évszakok, egymásba göngyölődő napok számlálatlan
2092 2 | kertfalunk orma darabon egymustrájú volt azzal. Tulajdon egy
2093 14 | Hankó, a rőfös. Pedig vannak egynéhányan, és mind berukkoltak. Széchy
2094 22 | cselédje, rugdosott kutyája egynek se lenni. Csak tanuljatok,
2095 24 | arra ügyelek, hogy ne egyek egynél se, mert az biz számba jön.
2096 12 | vízszabályozás miatt. Nem egyöntetű a hangulat az urasággal
2097 1 | különös gyávaság. Tudom, hogy egypárszor nagyot lendíthettem volna
2098 24 | akik meggyötörtek; de csupa egységben, feloldottságban, értésben
2099 15 | most már végig szerencsés, egységes élet után sem lehetnék egyéb,
2100 17 | csúcsokat csak valami görcsös egységet kereső szándék köti össze
2101 1 | néha a múltamat; s csak egyszer-egyszer jut eszembe: hiszen én voltam
2102 5 | Úgy futtában sopánkodott egyszer-másszor anyám, ha eszébe jutott,
2103 7 | kellett volna mondania, egyszerűbben, röviden, és nem ilyen felülről
2104 11 | számára; de belül nagyon egyszerűek. Tudja, ők kijátsszák, kimuzsikálják,
2105 24 | titok! De mindez most olyan egyszerűnek, közelfekvőnek tetszett.
2106 15 | meg milyen könnyed, úrfi egyszerűséggel, szóváltással, magyarázkodás
2107 16 | kedve abbahagyni, inkább egyszerűsíteni szerette volna.~És aztán
2108 1 | nevelődtek. És benn, az egyszoba-konyhányi lakásomban, ami kis limlom
2109 20 | De így egészben néha oly egyszövésűnek tetszik ez a nagy halom
2110 24 | szabadosság, jókedv, hangos együgyűsködés. Nem lehet így átalakítani,
2111 6 | felé: „Gyere, gyere mán, együnk legalább egy kis jóféle
2112 24 | egyensúlyozó lehetett, az együttélésünk ürügye és értelme; amiről
2113 9 | kiült a furcsa, bolondos együttérzés, és ilyesmi volt bizonyos
2114 22 | bizony. Ők sikerültek a mi együttlétünkben! Istenem... hát erre kellettünk
2115 10 | félhomályos múltú, furcsa egzisztencia - a tintás tollat mindig
2116 23 | évjáradékkal biztosítva van az éhenhalás ellen. Dicsérték hűségét,
2117 4 | felől malacok sivítoztak éhesen az ólban, és szállt az érett
2118 24 | mégis őutána leszek ment az éhezéstől a kis hétszáz forint évi
2119 24 | vacsorázott náluk, hogy éjfelekig magyarázta naponta az üdvösség
2120 10 | egyedül volt téli estéken, éjfélig játszottak pique-t, zongoráztak,
2121 9 | verné talán. Ő néha fél éjjeleken ringat. És már útban van
2122 3 | tizenegy órát jelzett az éjjeliőr dallamos, rezgő sípszava.~
2123 21 | szorgalmasan kiszedeget néha az éjjeliszekrényem fiókjából, a pénztárcám
2124 19 | országraszólón szörnyűséges éjszakából. Nem is tudom, miért vésődött
2125 17 | most. Mi kell még? A nyáron éjszakahosszat ott ácsingózott az ablakom
2126 12 | Az ember nem a menyegzője éjszakáján válik asszonnyá; nekem,
2127 9 | napig nem láttam akkor, és éjszakánként nyitott szemmel, mozdulatlanul
2128 18 | keveset verte itt most bújában éjszakáról éjszakára. Ebben tán igaza
2129 15 | kurtán kívántam nekik jó éjszakát.~Ó, félnek, attól félnek,
2130 23 | álfigyelemmel az arcán, míg az ejtegetéssel vesződik; hogy a tizenkét
2131 24 | harangszó, és én ölembe ejtett kézzel tudok egy helyben
2132 24 | jött rám, és friss ámulatba ejtette az én egyéb utakat járt,
2133 14 | ajtóban összerezzen, és földre ejti mind. Ő tisztábban hallotta
2134 23 | nőnek, nőnek; ki törődik eközben az én szürkülő hajammal,
2135 16 | ragyogású fekete zsett45 ékszert.~Csakugyan páholyban ültünk,
2136 17 | Vannak felhangolt, lüktető, eksztázisos órák és az édes, kínos epedések
2137 3 | szerettem volna kérlelni, de éktelen, bömbölő sírásra tátotta
2138 21 | Azt hiszi, nem tudom, hogy el-ellátogat néha. Együtt bagóznak. Tizenöt
2139 16 | hunyó gardedám oldalától el-elmaradozva. De én kelletlenül, hűvös
2140 21 | maga elé, nagy kék szeme el-elmered szinte a csibuk füstjébe. „
2141 13 | összevissza heves gesztusokkal el-eltérve a tárgytól, és ki-ki a szomszédját
2142 9 | szó, amiket az uradalom elad vagy bérbe ad.~Ezek ürügyén
2143 13 | Valami parcellázott földek eladása ügyében - amit Jenő csinált
2144 7 | zavarosan szakadtak a fejére az eladósodott, könnyelmű apja után. Anyám
2145 13 | De hisz Tabódy maga nincs eladósodva - a feleségével is kapott -,
2146 24 | nyugdíjasul, csendesen, és előbb eladták itt Berét. Hisz igaz, hogy
2147 8 | eltűrni a prédikációkat.~Elakadtam hirtelen, és éreztem, hogy
2148 17 | Szép legény, a szava is elállt előttem; az is valami! Hát
2149 11 | maga ezekről! - néztem rá elálmélkodva és majdnem ingerülten. -
2150 15 | mellette maradtam, amíg elaludt. Még nem is olyan régen
2151 20 | haragos vád; de ő ijedt elámulással odázta el a szóvitát, a
2152 6 | Milyen butaság gondoltam néha elámultan -, hogy a jövőm, az egész
2153 4 | az egyetlen fiát, mikor elanyátlanodott. Ő tudta, miért teszi! „
2154 17 | tejfelesszájú rüpők; hogy nem ment, elárult az anyjának, akkor nagy
2155 24 | gyáva tanítványsereg, ki elárulta jézust. Divat volt, hóbort,
2156 3 | adnak.~- Ugye, ugye, most elárultad. Dohánylevelet szívtok.
2157 15 | tudná! És megtanultam most elátkozni az én léha, céltalan eddigi
2158 4 | negyvennyolc után: kinézte és elátkozta a névadó, ősi, zsombékos
2159 5 | haza; a többiek ma mind eláztak.~„Bárcsak már lefekhetném,
2160 7 | akarták; és anyámmal könnyű elbánni. Ez volt bennem az első
2161 3 | alantasokkal vagy mivelünk elbánt; sohasem láttam szavát megmásolni,
2162 5 | engem. De közben másokkal is elbeszélgetett, szolidan, kedvesen, és
2163 12 | elő, szivarra gyújtottak, elbeszélgettek éjfél utánig is.~Horváth
2164 22 | magyarázgatott mamának, aki elbóbiskolt rajta; majd kuruzslásra
2165 19 | és büszke mozdulattal, és elbocsátani, hadd menjen! Kegyes lenni
2166 3 | feszültség: perc alatt végig elborított a düh forrósága.~- Csak
2167 4 | elnéztem a nagy homlokú, elborult szemű, félvak poéta lecsüggesztett
2168 15 | estére gondolok, amikor elbúcsúztam a haldokló nagyanyámtól.
2169 15 | ugyanabban a lakásban! Inkább elbujdosni akárhová, hogy sohase lássanak!~
2170 12 | de kaputos40 ember elől elbújtam, vagy cselédnek adtam ki
2171 9 | részeljen az apai jussból, elcábérodott34 a legény, iszik, pipál,
2172 10 | Ismételték uraik szavait, gyönge élceiket szájról szájra adták, tetteik
2173 6 | parlagiságukkal! Ők lettek az élceink céltáblája: hogy nadályt
2174 12 | amióta elérte a negyvenet. Az élcelődés és majdnem könnyelmű kedélyesség
2175 8 | kicsit nyers, fölényes élcelődéssel, nagyasszonyos kacéran,
2176 18 | nagyzolók; kíméletlenül élceskedők. A leányokkal is így beszéltek,
2177 22 | és neszét vettem: siettem elcsalni Dénestől - kizsarolni, ellopkodni,
2178 9 | bocsánatos mosolyában s az ünnepi elcsendesülésben, ahogy ránk figyelt mindenki
2179 21 | lenni... Pfuj!...~A kicsik elcsendesültek, álmukban szipogva a sírás
2180 5 | hallgatóba kezdett. Mindenki elcsendesülten nézett maga elé, messzi
2181 24 | én pedig holtrafáradt, elcsigázott. Mit csinálhatnék? A gyerekek
2182 24 | gondoltam még, szelíd elcsillapodással. Hova megy, mi lesz vele?
2183 3 | elcsendesült az éjszaka, elcsitulásból, pihegő szenderedésből felneszelve,
2184 1 | összemosódik. Néha olyan elcsodálkozva örvendünk egymásnak, ha
2185 23 | hordócskához, ünnepi kedvvel éldelte, a lámpa elé emelgetve a
2186 24 | egyetlen fekete ruhámmal, eldolgozott kezeimmel, szégyenletes,
2187 10 | bőven mindig. Fiskálisok eldorádója ez, az bizony, mindig is
2188 12 | Horváthnak kellett sietve eldugni a névnapjára vagy karácsonyra
2189 22 | hogy én tettem rosszá; eldurvítottam, megkötöttem az életét,
2190 4 | tudnak minden tudományból, de eldurvultak ebben. Kertelő szavaikon
2191 8 | ablak alatt még. Siettünk elébük. István bátyám is itt volt
2192 23 | abroszra lassan hullottak elébünk a hervadt levelek. „Menjünk
2193 8 | nehéz, asszonyt próbáló eledel; danolva terítettem az asztalt
2194 21 | nyűgözöttsége, csigázott, elégedetlen, legyűrt és keserű asszonylétem
2195 5 | arra gondja: vagyunk itt elegen, akik megválogassuk. Olyanformát
2196 12 | lesznek, pénzzel ki lehetne elégíteni. Hiszen még hazulról, az
2197 22 | mindent. Úgy látszik, a világ elégnek találta már a vezeklésemet.
2198 13 | uraskodás, figyelmeztette elégszer, nem vethet a szemére semmit;
2199 9 | tudva-véletlen mozdulatokon, elejtett és elértett szavakon át.~
2200 14 | ilyen ember!~- Hát sokáig élek-e még?~- Tovább, mint szeretné!
2201 11 | összehozná itt a széthúzó elemeket. Lehetetlen, hogy ne rokonszenvezne
2202 12 | körülöttem. Nagyon, igazán elememben voltam ilyenkor, sok ember
2203 5 | énvelem, s a sánta lábú Kendy Elemérrel, akire nyolcszáz hold néz.
2204 22 | elvertem őket kicsi okért; elemi csapásnak vették ezt is,
2205 17 | kéthetenként pesti postával az elemózsiás ládákat; mint ahogy az urának,
2206 11 | egyszerre felszabadulón, elemünkben éreztük magunkat mind a
2207 11 | hogy ketten állnánk az élén, kezdetben, persze, amíg
2208 8 | sürgős dolog jut eszébe, elengedett.~- Majd kikapsz máskor,
2209 9 | fülemben; olyan jó volt magam elengedve visszadőlni, elfelejtkezni,
2210 19 | kiáltozták felénk csodálatosan élénk kézmozdulatokkal, mint valami
2211 13 | sűrűsödött a dohányfüst, élénkebb lett a vita.~Már sokan beszéltek
2212 5 | pompásak, no - tette hozzá élénkebben. - Mintha ráöntötték volna
2213 8 | szokatlan nekem a borközi élénkség, de most nem bántam volna,
2214 9 | mozgékony szemeiből, hirtelen élénkülő, sovány arcára kiült a furcsa,
2215 8 | ételsor fogyott. A kedvek is élénkültek. Az asztal másik felén,
2216 20 | adni a küzdés és nagy áron elérés illúzióját; az asszonynak
2217 14 | érdemes!~Az utolsó szavaknál eleresztettem már a kezét. Nem felejthetem
2218 13 | 13~A málna elérett, augusztus volt, és Hanika
2219 21 | mint a köles. Így már csak elérhet az ember egyet-mást a világban,
2220 9 | szomorúságokkal; regényesen, elérhetetlenül, elválasztva - és rejtelmes,
2221 12 | Istenem, uracskám, ha én azt elérhetném egyszer! Hogy ott lehetnék
2222 21 | bajjal, küszködéssel lehet elérni, fenntartani a régi csínt,
2223 12 | módosan gömbölyödött, amióta elérte a negyvenet. Az élcelődés
2224 9 | mozdulatokon, elejtett és elértett szavakon át.~Percig se gondoltam
2225 18 | néhol meghatott; szóval elértő és folytató levél. „Milyen
2226 24 | és mindez úgy meghatott, elérzékenyített. Már sokat gondolkoztam
2227 16 | vád, kétely, féltékenység, elérzékenyülés, bocsánat. Egy-egy ilyen
2228 7 | szégyenkezés bennem a könnyeim, az elérzékenyülésem miatt. „Eh, nevetséges dolog
2229 23 | emlegessük fel egymásnak az elérzékenyülést!... Nem, mi már nem közeledhetünk
2230 4 | már loppal a figyelésbe élesedett asszonyszemek gáncsa, ítélete,
2231 19 | hogy a határok nem annyira élesek itt, mint általában hiszik.
2232 22 | szikra; vagy a szemrehányó éleskedések gonosz, kegyetlen csapásai,
2233 19 | fejemre.~- Mit szóljak? - éleskedett anyám. - Ide, énhozzám hajnalban
2234 8 | ártalmas-e már? - hallottam éleskedni az Ilka hangját még a búcsúzó,
2235 15 | koldulástól. Milyen okos, mennyire éleslátó volt akkor is még ez a kitűnő
2236 17 | mondta hirtelen gúnyos élességgel, és kurta, keserű kacajt
2237 19 | és csak annak éltem, hogy élesszem és ébren tartsam a vágyait
2238 14 | legyen ilyen ideges! Nem élet-halál ügy ez!~- Mit tud?~- Úgy
2239 4 | nagyon messzire való, más életbeli valaki, és ismeretlenségek
2240 15 | mindössze valami régebbi életbiztosításból térül valami; tán négyezer
2241 21 | ezek, ezek az enyimek az életből. Asszonyok lesznek valaha,
2242 5 | győzni, hódítni, komoly életcsatát nyerni kell. Ha Lipi kijött
2243 12 | tulajdonom, soha fontosabb életdolgot, még csak a lakáskiválasztást
2244 23 | mellett töltötted el az életed javát! - késztette bele
2245 3 | vagyunk az előttünk élt életeknek; és mindez valami nagy biztosságot
2246 8 | szokásbélyeggé vált rajtam egész életemre. A kis háztartásom ragyogott,
2247 22 | verítékit... kígyó... az életén rág, mint a pióca, hogy
2248 24 | hatalmasodott el rajtam; a magam életének, igen, ez tán nevetség,
2249 5 | minden erejét lefoglalta az életeszmény: a család emelkedése az
2250 17 | jóakarat körültem; mintha akár életfogytig is meg lehetne maradni így.
2251 22 | ilyen jeleneteket a rendes életfolyástól, mint valami vissza-visszatérő
2252 15 | közönséges, rideg és korlátolt életformáik egyre nagyobb befolyásával
2253 24 | semmit... Minek az aggódás az életgondokon, kenyéren, pozíción? Hát
2254 24 | szörnyű emlékű, sikertelen élethajszát, magamért, a mindennapi
2255 19 | úrnővé; eltartott, védett élethez jutni, magam háztartását
2256 7 | Jóságnak hívják azt, munkának, élethivatásnak, Magduska, meg igazi, családi
2257 22 | lehet másképpen. Hisz az életideje kétharmad részét elfoglalják
2258 22 | nekem húzni kellett az életigát megszakadásig. Asszonyéveim
2259 14 | vele, kifestettem, és az életismerésembe elhelyeztem egy királyi
2260 15 | kiöltözve, büszkén, ideges, nagy életkedvemmel, szépségem asszonyos kacajával
2261 16 | összeszorított, hivatalnokos életmód. Tudtam, hogy Gida nem sokkal
2262 10 | tartózkodó és korlátozott életmódjuk; témáik és érdeklődéseik,
2263 11 | újfélébb szokásokat, fejlettebb életmódot.~- Az udvart beültetjük
2264 11 | kiszínezték a mi „őrült pazarló” életmódunkat. Pfuj! „Hát most már azért
2265 11 | éles, rövid megjegyzést az életmódunkra. „Nagyon jól mehet dolgotok,
2266 11 | házvezetőnő-féle volna.~Hát új életörömmel, tűzzel fogtam a rendezkedéshez.
2267 14 | fontosnak, mindenen keresztül, életre-halálra elhatározónak kezdtem érezni
2268 10 | őt -, a szoptatós dajka életrendjét s az ő kisember-kosztját
2269 21 | Már nem szopott. Kemény, életrevaló, követelő kis szája csücsörítve
2270 22 | így. Egészségesek, okosak, életrevalók voltak bizony. Ők sikerültek
2271 17 | meg az egyhangú, terhes életrobotban, mert őrajta, az igavonó
2272 24 | veszendőben van ez!” „Az életrugó lazul, már zökkenik, meg-megáll,
2273 20 | hanyatló, tompán nehezülő életszakasz; de mennyi alattomos, keserves
2274 22 | szegény, könnyelmű, kedves kis életszépséghez; tiszta, jó szagú, jóleső
2275 9 | darab vaskos, meleg, eleven életszobor -, mint valami, ami tart,
2276 9 | vagy türelmetlenség csak, életszomjúság. Néha úgy van az - az idő
2277 23 | szántából, nem véletlenül; akik élettartalom, kötelesség, becsület és
2278 21 | leány!~Kiszívták a vérem, elették, felhabzsolták a fiatalságom!~
2279 15 | mondani: ez új fejezet, új élettörténet, mert benne másvalaki, elváltozott,
2280 1 | meglehet, hogy amit ma az élettörténetemnek gondolok, az csak mostani
2281 8 | egész lényük, fajtájuk, életük.~- Magda - mondta grószi
2282 8 | kiváltságos színt adott az életünknek, a kis lakásom hangulatának,
2283 24 | megbocsátón nézni le elmúlt életünkre és a siralom völgyére. A
2284 15 | mindenki. Nem volt benne annyi életvágy, hogy ezen túltegye magát,
2285 17 | előtte vagy utána valami életválságnak; itt még nem éreztette csúnya,
2286 4 | gondoltam. A lényem egészben elevenebb volt, mozgósabb, összetettebb,
2287 21 | város minden dolgáról; ami elevenség, kellem, gondolat van benne,
2288 5 | hosszú, forró szupécsárdások elevensége inkább illett hozzám pedig!
2289 24 | ellenségek szeretete. Kiszikkadt, elfakult lelkembe ideálok, költészetek
2290 24 | az én egyéb utakat járt, elfáradt lelkemet.~Aggodalmaim, rettegtető
2291 22 | így tudott beszélni erről; elfásult-e vagy a könnyű természete
2292 21 | házasság volt mögöttünk. Elfásultam; bizonyosan ő is! „Azért
2293 4 | leveleit, a hallgatag, nap elfeküdte kertet. Olyan csudálatos
2294 4 | megtanulni manapság! És elfeledték, mennyire felér a szerelemcsata
2295 10 | cselédsor! És nem tudtam elfelejteni Jenőnek, hogy az esküvőnk
2296 12 | később történtek, szinte elfelejtettem ezt, tán egész életemben
2297 21 | férfi. Három gyermeke van, elfelejti? Hát miért dolgozom én itt
2298 2 | tündérkével, akik mindig elfelejtik idejében kinyitni a bimbókat,
2299 14 | kevésszer igaz pihenő, igaz elfelejtkezés. Ami van: most valami fanyar
2300 9 | magam elengedve visszadőlni, elfelejtkezni, megszabadulni szavaktól,
2301 6 | összekötött csónak. Menni így elfelejtkezve, megszédülve, és az útnak
2302 3 | az öcséd diák volt még. Elfértetek itt. Nem volt gondod házra,
2303 24 | Tündöklésed hébe-hóba,~Elfizetted sors-adóba.~ De meglátszik
2304 21 | Csak azt csodálom, hogy elfogadja még tőlem egyelőre ezt a
2305 4 | szabad! Virulni, páváskodni, elfogadni a hódolatot, kiélni fiatalon,
2306 12 | rögtön, gondolkodás nélkül elfogadta, és utánozta őket. Ő kapatta
2307 9 | egészségedre, boszorkám!~És én elfogadtam mindent némán - jótevő hazugságot,
2308 22 | életideje kétharmad részét elfoglalják a fajfenntartással járó
2309 12 | szőke ember volt. A Jenőt elfoglaló dolgok nem voltak az ő témái;
2310 6 | minden lélegzetét lefogta és elfoglalta a nénémnek, és közben minden
2311 14 | piros egyenruhában, és elfoglalták a helyüket. A mozgolódás
2312 14 | Elég baj az!~Félénk és elfogódott voltam már, és nem mertem
2313 16 | hihetetlenül naiv ebben! Elfogódottan, dobogó szívvel többször
2314 8 | mondta napám éppolyan elfogulatlanul -, ez negyvennyolcban került
2315 15 | józan, mértékletes polgárok elfogult és korlátolt leányai. Engem
2316 22 | lehet. A nevelésük vagy más elfogultság ettől e végső percben visszatartja
2317 23 | a maga aggastyáni, konok elfogultságaiban bizonnyal; és nevelhette-e
2318 16 | szakadni a sok buta, vidéki elfogultságból, ha igazán ember akar lenni
2319 11 | nála a családi gőgnek vagy elfogultságnak. „Másfajta, ezen túlemelkedett-e,
2320 14 | Nagyon akartam palástolni az elfogultságom, minden lélekjelenlétem
2321 20 | vagyonkám most már egészen elfogyott. Végre öltözködnöm is csak
2322 16 | érzés, szerelemforma dac és elfojtottság volt. És közben úgy fájt
2323 12 | egy pólyás pontnak, ugye?”~Elfojtva, hogy fel ne ébresszük,
2324 7 | kislyányom, na! Gyerekem!~Hevesen elfújtam az áruló gyertyát a kezében,
2325 22 | most már - rikácsoltam elfulladva, felugrottam, és felé indultam
2326 15 | Ez a hóbortos itt, aki elgazdálkodta az anyám vagyonát, csak
2327 19 | mentek oda, ahol rangot, elgazdátlanodott földeket, idegenes csínt
2328 15 | kert előtt; elnéztem az elgazosodott virágágyak puszta kóróit,
2329 8 | súrolva, kefélve volt minden elgondolható hely. A szőnyeget tartó
2330 5 | okom félni és kételkedni: elgondolkodni, hogy ott sok-sok más, éppen
2331 2 | Sándorka mindig szelídebb, elgondolkodóbb gyerek volt; lányos és ártatlan
2332 21 | ujjaival... Csak ül és pipál; elgondolkodva merőn maga elé, nagy kék
2333 12 | szobában. Később megint elgondolkozott Jenő.~- Csakhogy átesett
2334 3 | Megdöbbentem egy kicsit, és elgondolkoztam. A Csaba mély horkolása
2335 20 | kirajzolja a gránicokat.55 Ha elgondolom, hogy a második házasságomtól
2336 4 | ismeretlen számjelekre; és elgondoltam: kellett élni valaha embereknek,
2337 23 | lett. Esett, zajos múlttól elgyengített, észben is megfogyatkozott,
2338 6 | sem értettem tisztán. Édes elgyengültség, belső, oktalan sírhatnámság
2339 5 | melegen és figyelmesen elgyönyörködve néz engem. De közben másokkal
2340 15 | valamit, az istenért!~Csukló, elgyötört zokogás fullasztotta el
2341 1 | léhendékekért1 nem fogom soha már elhagyni ezt a kis várost, ezt a
2342 11 | visszatérve a gondolatomra -, hogy elhagyta a művészkedést?~- Nyolc
2343 24 | izgalmak, jelentőségek elhagytak bennünket. Hogy a halál
2344 23 | Magda, bizony elment az idő, elhajítódtunk egymástól. Vagy csak úgy
2345 14 | álltam a főherceg után nézve. Elhaladt a csoporttal, búzakék atillája
2346 6 | gondolkozna tovább az ember!~Elhalkult a hangja, fojtott vagy meghatott
2347 3 | szemtelen, hazug! Kutya! Elhallgass!~- Pityereghetsz, áspiskígyó! -
2348 22 | világ... az egész világ!~- Elhallgasson most már... most már - rikácsoltam
2349 8 | kénytelenül, mások kedvéért elhallgat valami baljóslatot, mint
2350 24 | És ezek megszégyellték, elhallgattak, utóbb maguk is a nevetőkhöz
2351 8 | hirtelen, és éreztem, hogy elhalványulok. Már ki volt mondva, tudtam,
2352 18 | tapintattal és jóindulattal elháríthatja utólag is azt a fecsegést,
2353 15 | ennél a habozó, felelőtlen, elhárító tanácsnál egyebet adni nekem,
2354 9 | kis élet már védett engem, elhárított felőlem tán valami félelmes,
2355 17 | sokszor nagyon fárasztó elhatározás, hogy: „Ma is úgy, mint
2356 19 | váratlanul csaknem a végső elhatározásig hajszolta magát, hogy másnap
2357 1 | az igazi, nagy dolgoktól, elhatározásoktól mindig visszatartott valami
2358 16 | kicsit erőt vitt belém az elhatározásra, az is csak asszonyos érzés,
2359 14 | keresztül, életre-halálra elhatározónak kezdtem érezni azt, hogy
2360 1 | tájkép; völgyek és ormok elhelyezkedése egymáshoz. Minden pihenőhelyről
2361 12 | és eszerint voltam én is elhelyezkedve az életben. Vajon gyöngédség
2362 24 | szép szavú káplán. Hirtelen elhelyezték!... Én nem tudom, volt-e
2363 14 | kifestettem, és az életismerésembe elhelyeztem egy királyi sors, fejedelmi
2364 20 | csak a fő’d több vele! Vén élhetetlen, egy nulla - aszt mondgya.”
2365 15 | öntudatomba magam vissza nem élhettem. Ami azelőtt voltam, az
2366 24 | egészen jól megvagyok itt, elhidd azt. Kis hónapos szobám
2367 19 | megyek, nem szólok, nehogy elhíreszteljenek, majd csak megérik ez magától.
2368 19 | lehetett volna már. Az öreg elhíresztelte itt Melanie meg néhány más
2369 24 | odaadás. Ez a fontos. Ön elhiszi, hogy a föld gömbölyű, és
2370 24 | és megnyugvás, és ennek elhivése semmi többet nem ajándékoz
2371 19 | bár Júlia jóformán mind elhordta már, ami az anyjáé volt.
2372 20 | konyhaedényeimet, és a leanderfákat is elhozattam anyámtól, sorfalat állítottam
2373 16 | az irodában. - De évekig elhúzhatja, és itt alapítványi pénzen
2374 15 | zárkózott fájdalomban, tüntetően elhúzódva tőlem és a családomtól,
2375 10 | fondorkodó! - nevetett, és elhúzta az ujját a homlokomon. -
2376 15 | és újra. Akkor hirtelen elhúztam a kezem, és bementem.~-
2377 15 | nőt sem, hogyha kedvére éli világát akárkivel; ha bizonyos
2378 16 | rózsakoszorúba, és a mennyek kapujáig elibém jön majd vele! Te is, te
2379 1 | nagyon érzem a változást, elidegenedést, habár a nyelvet megértem
2380 23 | kellett-e szándéktalanul is elidegenítenie tőlem, kit ő maga mindig
2381 24 | rokonnál, hol a másiknál elidőzöm, csak arra ügyelek, hogy
2382 10 | perével? - kérdeztem néha. - Eligazítod?~- Nagyon bajos - legyintett
2383 5 | Boldog és szép volt ez az elillanó idő, üde ragyogású színek
2384 23 | reggel volt, a szolgáló már elindult, hogy húst hozzon hitelben;
2385 7 | anyám! Igen, minket jól elintéznek, a két fiú már szemináriumban,
2386 10 | adósságát, apró garázdaságait elintézni. Sándorka meg betegeskedett
2387 14 | kérdő és kereső, megértő és elintéző pillantásával -, amilyenhez
2388 6 | azt ma, hisz tegnap már elintéződött. Egyiket sem viszonoztam.~
2389 22 | láp-osztálypörök lassan elintéződtek, a lecsapolás dolga közel
2390 24 | beszélhette, sajnálkozva, de elintézte ezt neki. Vajon igazán volt
2391 11 | dologgal ne terheljük, azt elintézzük, csak a neve, a személyes
2392 13 | politikából, részben bizalomból, elismerésből is már, készek voltak tolni
2393 13 | figyelhettem - csudálva és elismerőn -, milyen ügyesen tereli
2394 15 | egy szoba erre a célra, eljárnánk hozzád, mint eddig, egy-egy
2395 5 | alkalmakon. Az ablakom előtt eljáró ifjak egyik-másika kezdhette
2396 24 | Eljártam a templomba még (eljárok ma is, ennyi megmaradt),
2397 24 | azért szép idő volt az!... Eljártam a templomba még (eljárok
2398 13 | Feinsilber úr. Hanika hát eljegyzésre készült, várt, lihegett,
2399 14 | szónoklatból -, hirtelen hármas éljenek kimért harsanása, megszakítva
2400 14 | a virágokat, a nőegylet éljenez mögöttem, pár rossz magyar
2401 23 | Be kell azt várni szépen, eljön, ahogy kirendelődött!...”~
2402 5 | lagzira, sógor! Maga dolga, eljön-e? - felel vissza kicsit pattogva
2403 11 | nagyszerűen főz! De hát eljönne. Egy olyan Magyar utcai
2404 3 | legszebb asszonya! De vajon eljött-e ma Széchy, akit szeret?
2405 6 | lenézéssel hagyták, hogy éljük a világunkat kedvünkre.
2406 8 | szabadok maradjunk, és simán éljünk. Azért férfi, hogy ámítsuk
2407 14 | régi, tapasztalatlan és elkábított fiatalasszony fejével. Csak
2408 24 | alatt csomó újság: rám néz, elkacagja magát nagy örömmel, aztán
2409 4 | közel vérrokonunk.~Hogy elkalandoztam, lám, öregasszonyos módra...
2410 16 | ezt viseli, azt nem engedi elkárhozni. Akármilyen nagy bűnös,
2411 14 | nyillalt belém valami fanyar elkedvetlenedés. Milyen százfelé bogozódnak
2412 20 | alkalmatlant vásárolt, és elkedvetlenedett, ha bosszankodtam ezért.
2413 10 | gúnyákban járatták, és kicsit elkényeztették. „Első lesz - gondoltam -,
2414 15 | búcsút a kocsiablakból. Az elkényszeredett kis síró mosolyát látom
2415 19 | Végre is úgy lett, ahogy elképzeltem. Valami kívülről jött dologra (
2416 20 | a nagy tűz után. Osztán elkérdeznek olyankor mindent, ami a
2417 11 | Persze, tizenkét forintot elkérne, Kendyéknél szolgált már
2418 15 | megadással emlegette az elkerülhetetlen sorsot, a megboldogult külön
2419 24 | történt ezen a tavaszon: elkerült Rozverics, a szép szavú
2420 19 | vallani az elnyomottakkal, az elkeseredett, kisemmizett haragvó szegényekkel.
2421 15 | megjegyzéseiket, és ijedt haraggal, elkeseredetten, gyűlölve gondoltam rájuk;
2422 15 | dolog volt ez így. Akkor elkeseredve, de mégis reszketeg, félig
2423 21 | gazdagságú fajtám, az én elkésett termékenységem érett fakadása;
2424 9 | olyan, vagy az ember belső elkészültsége -, valaminek jönni kell,
2425 22 | megtudva, ki volt, mi volt) elkezd kísérletezni rajta alkoholellenes
2426 17 | beárnyolódtunk a szürkületbe, magától elkezdett beszélni, bár látszott,
2427 12 | milyen gyorsan, ha egyszer elkezdődik! Csak legalább mi fennmaradjunk,
2428 19 | öltözöm. Tréfál most vajon?~Elkezdődtek sorjában a napok; hirtelen,
2429 10 | a leghamarabb.~Én pedig elkezdtem újra járni-kelni a világban,
2430 24 | hogy (uram bocsásd!) elkísérgette még az utcán is, végig az
2431 18 | parádézott most ezzel! Sokszor elkísért látogatásokra is, rokonokhoz;
2432 9 | tán!” - Tabódy csakugyan elkísérte hozzánk Ilkát.~Hárman ültünk
2433 12 | őket. A harmadik faluba elkísérték a négyökrös szekereket,
2434 15 | mindössze, hogy az a biztos és elkölthetetlen összegecske megóvja őket
2435 16 | hírül adni. Mikor a gyerekek elköszöntek, csakugyan odavetette még
2436 19 | rémült csorda. Az állataik elkötve szabadon lézengtek utcán
2437 17 | de a vonásai szétmentek, elközönségesedtek már; fűzetlenül, bőráncú,
2438 17 | elmondhatót. Nem szabad elközönségeskedni hagynunk ezt a dolgot; legyen
2439 6 | éreztem életemben ilyen furcsa elkomolyodást, de magam sem értettem tisztán.
2440 8 | szántszándékkal megfagy, elkomolyodik egy perc alatt.~A vacsoránál,
2441 5 | fürödhetnének tejbe!~Némán és elkomorult daccal hallgattam egy sarokból
2442 6 | lényem, a különösségem, ha elkopna, unottá válna, ha más foglalná
2443 15 | méhköpű fölös számú, de elkorcsosult természetű, kifejlődetlen
2444 6 | fellengzőssége miatt. Megkért, hogy elküldhesse nekem leírva. Tulajdonképpen
2445 7 | megunhat, megelégelhet, elküldhet egy férfit? De miért éreztem
2446 9 | legjobb tanácsot adta, hogy elküldjétek hamar azt a szegény bolond
2447 12 | hallgatni, feledésbe ásni. Elküldődött-e vajon valaha egy ilyenforma
2448 15 | meglátogatott Melanie, a főispánné. Elküldte a kocsiját, és azt mondta,
2449 5 | 5~Elküldték Pestről a Gách-féle selyemruhákat,
2450 22 | ellopkodni, a gyerekekkel elkunyoráltatni -, amennyit csak lehetett:
2451 14 | valami mély, csudálatos ellágyulással halkan, és lehajtottam a
2452 12 | jutott, hogy Jenő sokszor néz ellágyult, sajnáló szemmel a gyerekre,
2453 22 | legalább összeverekednek, ellátják egymást, és így, testileg
2454 6 | Pestre jogot tanulni; pénzzel ellátta, sohasem kérdezte, vizsgázik‑
2455 10 | asszonyok csirkét, libát hoztak, ellátták tojással a háztartást. Néha
2456 16 | annyit mondok! Nálunk is ellehetsz a nyáron, valamit csak kilelünk;
2457 4 | nyájassággal, de hivatalszerű éllel nyújtva meg a szót, mikor
2458 16 | muzsikás sportot. Nem lehetett ellenállni. A karjába fűződve repültem
2459 16 | ezek a kételyes, gőgös, ellenálló és zaklatott gondolatok
2460 12 | venni, hogy helyettem és ellenemre is minden gondosan, jól
2461 10 | renitenskednek, mert ez már ősi ellenérzés a grófok iránt; és mert
2462 23 | méltán rossz, de természetes ellenérzéseimre bizonyos percekben a szegény
2463 3 | láttam, egy lázadó vagy ellenes gondolat sincs benne azzal
2464 24 | kebelbarátnők voltak; akkor még elleneztem, de azóta ez a „Szinyéri
2465 14 | egyre megy igazába! Könnyű ellenfél vagyok én már! A dolgok
2466 13 | éreztetni az ősi háromszáz éves ellenkezést!~A Szinyéryek birtokszerző
2467 24 | ajándékoz a léleknek, mintha az ellenkezőjét hinné el. De ha hitünk a
2468 14 | A királyfi!” - gondoltam ellenőrizetlenül és különös megdöbbenéssel.
2469 10 | kisember-kosztját utóbb az apja ellenőrizte, és ő tanította játszani,
2470 8 | tisztítok, és hajszolom, ellenőrzöm, szidom és oktatom a főzőmindenest,
2471 9 | felémelyedéssel. Hisz ez egy titkos ellenség. Irigyel engem! A fülem
2472 12 | nem voltak, mint nekem, ellenségei és irigyei, ezt csudáltam
2473 24 | tökéletesülés útja, vagy az ellenségek szeretete. Kiszikkadt, elfakult
2474 3 | tetteiben és szándékaiban. Ahogy ellenségekkel, barátokkal, ügyfelekkel
2475 12 | tüntetésre, észrevehető ellenségeskedésre is képesek. Meglátjuk most,
2476 7 | előtti, feszült csend. Szinte ellenségnek éreztük egymást. Grószi
2477 12 | kényeztette, és ezt egy kicsit ellensúlyozni kellett. De hiszen én mégis
2478 13 | bizottsági tagokat, hogy az ellentétek kiegyenlítődjenek. Azt hiszem,
2479 17 | engem, mint őt?~Egy ilyen ellentmondásos, zagyva percben rövid, hideg
2480 23 | aminek minden porcikám ellentmondott; kérőleveleket írtam Jolsvaynak,
2481 4 | néha grószi komolyan, de ellenvetés nélkül. A külországi iskolákból
2482 21 | szóvitát, de egyre enyhébb ellenvetésekkel, lassan lehiggasztva, panaszkodásba,
2483 10 | tavaly. Ha legalább értelmes ellenvetést tesznek, ha komolyan letárgyalják.
2484 13 | egy lassanként összeálló ellenzékiség is már. A Tótfalussyak,
2485 19 | lesznek itt. Tyukodon szörnyet ellett egy tehén, kérem! Haj, a
2486 21 | szétment a sok gyerektől, ellomposodtam az örök szoptatásban...
2487 22 | elcsalni Dénestől - kizsarolni, ellopkodni, a gyerekekkel elkunyoráltatni -,
2488 10 | hogy engem érdekel - és elmagyarázgatta a furcsa jogi eseteket,
2489 6 | világa?” Könyv nélkül tudta, elmagyarázta, hogy hol szép és mit jelent.
2490 24 | rokonokra? Úgy szétesett, elmállott a mi családunkból az a régi,
2491 8 | most nem bántam volna, ha elmarad. Grószi emlegette is a készülődést.
2492 5 | megszoktuk a farsang végéig, hogy elmaradhatatlan árnyékunk legyen. Rábíztuk
2493 15 | több női munkaerőt kívánt: elmaradhatott, holtig ott lézenghetett
2494 19 | mások letaszították őket, elmaradoztak, az öklüket rázták csak
2495 20 | Dénest, hazajön-e? Pedig, ha elmaradt vacsorától, mindig udvariasan
2496 15 | tán legjobban, hogy most elmegyek. Egy nagyon kegyetlen napot
2497 10 | csak az általánosságnál, az elméletnél maradsz.~- Eh! Na, de hát
2498 24 | csak eljárt mindenüvé, és elmélkedett a betegségeken.~Én pedig
2499 24 | a gép!” - magyarázgatta elmélyedve Jakobi bácsi, az ősz fejű,
2500 2 | Rendesen erővel kellett elmenekülnöm tőle.~Ilyenkor mindig Csabával
2501 16 | Kuglerhez hetenként kétszer elmentünk mindig. És már bosszankodtam,
2502 16 | becses volt nekem asszonyos élményeim ez első, írott záloga. Azelőtt
2503 16 | kétségbeesett erőt, múltat, élményt, pattanásig feszült percek