| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Kaffka Margit Színek és évek IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
2504 24 | Már sokszor ült üvegesen elmeredő szemekkel, és nyitva felejtett
2505 24 | reggel volt az is. Csendesen elmerülve jöttem-mentem az enyhe napfényben:
2506 17 | mondtunk már egymásnak minden elmondhatót. Nem szabad elközönségeskedni
2507 15 | De nem értesz félre, ha elmondom, mit gondolok? Tebenned
2508 23 | hallgatag már, azelőtt mindent elmondott, elrendezett, és sokszor
2509 15 | zúzómalom kereke, szétőrölte, elmorzsolta az egész odáigvaló énemet,
2510 14 | küldöttségek - távolabb elmosódó szavak egy-egy rövid szónoklatból -,
2511 19 | érdeklődő testvériségében. De elmosódtak egyéb közösségek, szokott
2512 4 | kellett, hogy épp akkor elmosolyodva, félrehajtott fejjel, könnyed
2513 22 | pénzt titkol el tőlem, hogy elmulassa... hogy lehettem volna szolidáris
2514 15 | sürgölődését körültem.~Egy hét is elmúlhatott, amikor egy nap azt mondta
2515 11 | aztán segítettem rajta, hogy elmúljon. Egy asszonynak egyetlen
2516 17 | Vagy-vagy!... gondoltam; ha elmúltak már a nagy, erős, teljes
2517 4 | jövendő életen, mint most az elmúltakon; tán akaratlan éppúgy kiszínesítve
2518 8 | szoktató engedékenységei elmúltával tán jobban még. „A lányok -
2519 15 | kifogyva a biztatásból, elnémult, tehetetlen, nehéz fájdalommal
2520 24 | egy jó kis lakásban, vígan élnénk, két független özvegy! Megérdemel
2521 8(31) | bécsi festő nevéhez fűződő elnevezés~
2522 12 | Mellettem ül Horváth Dénes, elnéz, ahogy én, az udvaron át,
2523 21 | hallja, most már vége legyen! Elnézek, amit lehet, de ha százszor
2524 11 | Melanie később gyorsan, és elnézett szokása szerint a gyerek
2525 23 | bennünket egyszerű, vidám és elnéző szeretetükkel.~A hivatal
2526 19 | oldala ép. Ott lakom én is. Elnézünk arra?~Lassan és reszketve
2527 21 | hogy leülnek magával, és elnyerik a pénzét egy ilyen koldus,
2528 22 | kártyázni vele, és féltek elnyerni az utolsó forintját: most
2529 11 | mikor ügyetlenkedtem, és elnyerték az ezüstpénzeimet. A mesternek
2530 6 | évvel ezelőtt guta ütötte, elnyomorodott, megbénult minden tagja,
2531 19 | állni, egy hitet vallani az elnyomottakkal, az elkeseredett, kisemmizett
2532 24 | anyósom életében folyton elnyomva éltem, gyereket szültem
2533 24 | tömjénködös félhomályt, a boltívek elnyúló, messzi árnyékait; a smaragd-
2534 20 | szétrongyolt! Megőröltek, elnyűttek engem az évek! De vajon
2535 13 | behurcoltam!”~Melanie kocsija előállt, Piroska nénémet meg a másik
2536 10 | a grófnak! Nem, ahogy az előbbeni kormány próbálta odafenn,
2537 20 | szekrényekkel, a ládákból előcsomagoltam a rég használt, erős konyhaedényeimet,
2538 20 | kérlelhetetlenül biztos, elodázhatatlan rossz előtt. Néha oly kínosan
2539 19 | habozott, küzdött; néha elodázta a könnyelmű és lágy emberek
2540 8 | havas világ fehér derűje elönti a tiszta szagú, új ebédlőt;
2541 5 | Mint a kéneső, olyan! Az élőfába is beleköt! - mondogatta
2542 24 | veszekedés. Itt őriztem ezt az élőhalottat, és jártam-keltem körülte,
2543 20 | könyörgött, cigánykodott, hát előhozattam mégis a kávéját, mint nagyanyám
2544 15 | sokáig anyáméknál, hanem előhozta a kalapom, felsőm, és sétálni
2545 24 | akkoriban katolikusoknak lenni: előkelőséget, társas szereplést, mindenben
2546 8 | kézzel, némán ábrándozva előkelőségről, fényről, finomságról.~Grósziék
2547 19 | ezüst is néhány pár, majd előkeresheted, bár Júlia jóformán mind
2548 19 | atyafia a másiknak; ehhez néha előkereste a polcról a bőrbe kötött,
2549 12 | vagyok, bevártam, míg te előkerülsz!” - Nevettünk - és ez így
2550 23 | nekimelegedett. Valahonnét előkerült a két volt diáktanító is:
2551 11 | Jenő küldetése lesz, hogy előkészítse az utat nála.~- Kész örömmel,
2552 9 | Ej, na! Tán elvittek előled valakit.~- Olyanformán!~-
2553 9 | legyen, ha tűzbe dobtad előlem. Tudod, mit ír!~- Hagyj
2554 19 | sövénye egy ideig elzárta előlünk a szörnyű képet, csak a
2555 11 | öregember. Jenő ideadta nekem is elolvasni, aztán szó nélkül eltette,
2556 22 | vitte; a Szinyér mentiek előnyöket kaptak, legtöbb zavar elsimult
2557 8 | közt az ilyeneken...~Később előpakolt még egy kis gyöngyház virágokkal
2558 8 | komédiás természetű. Akkor előráncigálta a piros kendő alul, és mókásan
2559 19 | és haladó csapatok árja előre-hátra hajtott; és még nem jutottunk
2560 3 | szégyellte magát néha a sötétben? Előrehajolva ültem akkor az ágyban, a
2561 10 | mint te. Mégis jó papok, előremennek a pályájukon. Nincs vajon
2562 14 | parádés vonat berobog, tömeges előremozdulások, küldöttségek - távolabb
2563 19 | velem a szekérút felé, és előremutatott a kezével. Messze, messze,
2564 4 | hátrakötött piros kendőm alól előreráztam a sok bodros, fekete hajtincset,
2565 5 | bosszúsan és fáradtan, és előresiettem, hogy ne halljam. - Miért
2566 23 | alázattal szót váltani. De ahogy elősorolta az életüket az urával, bizony
2567 19 | éppen a Sisera hadját! Majd előszeded, majd meglátod, mi hol van!
2568 8 | kissé, mert az édesanyja előszedte az ünnepi ajándékot. Szép,
2569 23 | jöttem-mentem rakosgatva, előszedtem meg abbahagytam a foltoznivalót;
2570 14 | kályhába tegye. Mikor az előszobába ért vele, láttam, hogy a
2571 12 | ez az asszonyok dolga.~Az előszobában csengetés hallatszott: Horváth
2572 10 | miatt; mert a szőnyeges előszobán kellett átmenniök. „Csitt,
2573 7 | atyáskodóan még... De rögtön előtört valami gúnyos szégyenkezés
2574 16 | Magduci - kezdtem újra, és előtörtek a könnyek -, a te szegény
2575 14 | már, és nem mertem nyíltan elővenni Horváthot, hogy mondja meg
2576 16 | után apás szigorúsággal elővett, hogy mit végeztem hát magam
2577 10 | tövéig, hogy megszántam. Néha elővettem testvérien, pajtásosan.~-
2578 19 | lenézzék, semmibe vegyék az elpártolt, „áruló” rokonhadat. De
2579 15 | támaszkodhass?~Éreztem, hogy kínosan elpirulok, mert tudtam, hogy ismernie
2580 3 | komoly nagyasszony, ő is elpirult‑e a halántékáig egy-egy
2581 19 | És épülni kezdett az én elpusztult, régi városom szinte hetek
2582 8 | az?~- Semmi! - feleltem elránduló szájjal. Egy darabig nézte
2583 24 | sikkasztott vagy megesett, idejön elrejtőzni. Aki eszével, szépségével,
2584 15 | A kicsi fiad jól van-e?~Elrejtve csudálkozását vagy bosszúságát,
2585 9 | Felállt, közelebb jött - elrémült, megváltozott arccal meredt
2586 21 | kellett történni, így volt elrendelve!”...Szinte látom, hogy ilyesmit,
2587 8 | megkímélt volt minden, és az elrendezéshez, díszítéshez természet adta
2588 1 | szereposztással, más külső elrendezéssel -, beharangoznak, mennek;
2589 23 | azelőtt mindent elmondott, elrendezett, és sokszor ismételte utolsó
2590 23 | számító okosságom, hogy elrendezhessem számukra a jövőt. Mert az
2591 5 | selyemruhában.~Míg Hanika fésült, elrendezte és feltűzte csigákba sodort
2592 21 | félszeg libaasszony majd elrepül, a nyelve is megoldózott
2593 23 | bricskáján gunnyasztva, ha elrobogott mellettem az utcán; így
2594 21 | Halkítom a hangom félig elröstelkedve, ahogy percek alatt higgad
2595 19 | az itthon főtt szappan? Elrontja a szépséget, ugyi? Szagos
2596 20 | ha nem igazodik helyre az elrontott életem!... De ha igazán
2597 9 | lehetetlen, hogy egy tévedés elrontsa az életem. Az életünket.
2598 23 | az. - Én kérem, alássan, elsején mindig magamhó veszem az
2599 8 | aztán hirtelen gondolattal elsietett megint. Nagy csomó friss
2600 22 | két-háromszáz forintnyi elsikkadt jussukat; inkább kimentek
2601 8 | ravaszság a főtudomány. Elsiklani a dolgokon, kicsit nyájaskodni,
2602 5 | grószi akkortájt jó ösztönnel elsimított minden apró neheztelést
2603 16 | Aznap lefekvéskor keservesen elsírdogáltam ezen; másnap délután egy
2604 7 | éreztem, hogy még mindig az elsők közt vagyunk.~A szomszéd
2605 12 | külön-külön összehívta az elsőre a „társaságot” (elsősorban
2606 20 | kávécskát kavargatva ő is elsorjázta, mit tudott innen, onnan.
2607 16 | összezsugorodik itt a provinciális elsőség e biztossága; milyen nagyon
2608 12 | az elsőre a „társaságot” (elsősorban minket természetesen), másodikra
2609 14 | fogatok sora jön, ó, hogy elsurrant; az anyagrófné, a fiatal
2610 9 | az sem végső lemondás és elszakadás mindentől; van esélye, története,
2611 15 | magamnak: „Most megválok, elszakadok minden eddigitől, most egészen
2612 13 | meg a másik két asszonyt elszállásoltam a vendéghálóban. Szürkült
2613 4 | volt énünk tevés-vevése, elszállt, időközi napok, jeltelen
2614 15 | árával nem tudott volna elszámolni hamarosan; de istenem, egy
2615 17 | robajos, nagy változás, elszánás, nekikészülés, visszarettenés,
2616 16 | jöttem volna fel nagy, végső elszánással egypár hónappal ezelőtt.
2617 16 | mozdulattal, és én éreztem, hogy elszánást, kétségbeesett erőt, múltat,
2618 7 | a kezében, és hirtelen, elszánt szorítással fontam a karom
2619 19 | ahonnét nevem szerinti véreim elszármaztak; de későbbi álmaimban mindig
2620 22 | és nem sajnáltam nagyon elszedni, elkölteni a pénzét, ha
2621 14 | örültem, hogy jól eszik. Mikor elszedték a tányért, felállt, hogy
2622 22 | jelenetre jöhet megcsendesülés, elszégyellés, újra közeledés; de a következő
2623 4 | Felütöttem a fejem hirtelen, elszégyenkezve és vállvonítva, és kicsúfoltam
2624 22 | lássanak mind a kettőnket, és elszigeteljék az ilyen jeleneteket a rendes
2625 23 | voltunk benne, bezárjuk, elszigeteljük; és holnap, vagy még ma
2626 9 | jóravaló inas, ha néha elszíjazták kicsit - mondta a mestere. -
2627 20 | gyöngéd és aprólékos gondja elszoktatott.~Hiába, Dénes nem volt az
2628 13 | most végre Jakobi bácsi elszomorkodva jelezte, hogy alighanem
2629 8 | szálanként és csomósan, itt-ott, elszórva ezüstök és aranyszegélyű
2630 4 | színét hagyja minden, és elszürkül körülöttünk a tájék; csak
2631 19 | együtt vagyunk legalább!... Elszunnyadtam egy-egy rövid időre a vállára
2632 6 | voltunk, a szérűskert sövénye eltakart. Endre akkor lassan szembefordult
2633 19 | város!~Megszédültem, és eltakartam a szemem halálos borzalomban.
2634 20 | békült, és kellő móddal, jól eltalált ravaszkodással mindenre
2635 8 | láthatta valahol. De hogy eltanulta, lám, milyen ízléssel tudja!
2636 16 | helyébe? A rangos rokonságunk. Eltart valamelyik? Ha tőlem kérded,
2637 16 | szabadna egyébbel. A pénzed eltartana odáig; s az iskolai formaságokat
2638 5 | Olyanformát nézünk bizony, aki eltarthat egy asszonyt holtig a jég
2639 19 | férjes asszonnyá, úrnővé; eltartott, védett élethez jutni, magam
2640 11 | bepiszkol a csodálkozásával; eltátja a száját, s azt füllenti
2641 15 | máris távolodott, mennyire eltávolodott szinte napok alatt tőlem
2642 16 | történt, és most egyszerre eltávolodtam hirtelen ez alig ízlelt
2643 19 | így kell csak nevezni az eltávozást, és különösen érdekes, veszedelmes,
2644 23 | milyen keresve, várva néztem eltávozott, már-már elfeledett gyerekarcába
2645 14 | népek lassan visszahúzódtak, eltávoztak önszántukból, a mulatság
2646 10 | világban, ahonnét félig eltávoztam volt már. „Csak visszaélni
2647 6 | intézte tán. Nagyjában nemigen élték fel, ami termett, ment minden
2648 6 | vetette magát. Most meghalt, eltemették nagy pompával. Így hát vége
2649 22 | évjáradékból, adósságból csendben eltengődtek; olvasott, és néha magyarázgatott
2650 8 | dúlva-fúlva titokban. Jenő elterelte a szót. Ilka megint kacagott,
2651 19 | templomtól tízháznyira megállt... Eltérült a promenád mellett, és a
2652 15 | általánosabban, mindinkább eltérve - mint szokása - a kézenfekvő
2653 11 | elolvasni, aztán szó nélkül eltette, és egy kicsit morcosan
2654 19 | szekérút Szinyér felé az eltisztított mély réteken át. Harmadfél
2655 7 | ilyen, tudtam, ez másnap eltitkolni való, soha fel nem emlegetni;
2656 13 | lihegett, szinte fűlt a belső eltitkolt, boldog izgalomtól, és lelkendezve,
2657 17 | levele. Furcsa, fáradt hangú eltökélésből íródott sorok; vagy csak
2658 11 | kőereszes, ormós elejét!” Eltökéltem, hogy igen nagyon vigyázni
2659 13 | feszült aggodalmat, ami eltöltött, és halálos idegessé tett.
2660 18 | megyei utat elvezetett vagy eltömött vízerek, ingoványok helyén,
2661 1 | jóból-rosszból, van min eltöprengeni holtig. Mint valami idegen,
2662 14 | felejthetem a meglepett, komoly és eltöprengő, tartós nézését, ahogy rám
2663 3 | gyertyatartót dobta rám, a vasat. Eltört a vállam - csupa vér!~-
2664 8 | tegnapi szennyes ruhát, eltörülöm a kávéscsészét, és mindjárt
2665 21 | tán őt is, mint engem, eltompította, közönségessé, fásulttá
2666 23 | tőle, hogy másképp legyen. Eltopogott déltájban a vármegyeházáig,
2667 9 | Megfogta a két vállam, eltorzult, tehetetlen dühtől vicsorgó
2668 2 | az ólak körül, zavartalan éltük világunkat gyermeki módon
2669 10 | függök én tőle!~Láttam, hogy eltűnődik ezen, én magam is meg voltam
2670 19 | mondogatta félig súgva, eltűnődve Horváth. - Bár az ilyet
2671 2 | mindenütt csend... Most eltűntek a párkány megett!... Mintha
2672 8 | jónak láttuk. Én nem bírom eltűrni a prédikációkat.~Elakadtam
2673 19 | indultunk meg a hajnali, elüszkösödött, fekete utcákon át.~Ezek
2674 16 | szegényes, pesties, idegen és elütő tempó megett.~Három szobájuk
2675 14 | is tán; úgy hírlett, hogy elutaznak hamarosan. Jolsvayt a kastélyba
2676 16 | Hiripy bácsi:~- Holnapután elutazom; gyere velem, te Magda,
2677 9 | a mi Endrénk hirtelen elutazott. Az irodába jött búcsúzkodni,
2678 14 | közhangulatról. A magas vendégek elutaztak, már ki sem mentem a vonathoz
2679 10 | komoly a dolog. Az apját elvadították a politikától.~- De a felesége
2680 19 | világra, betemeti az utakat, elvág, megszakít mindent. Ez a
2681 19 | az emberek élete mintha elvágódott volna az emlékeiktől, a
2682 23 | Nanana! Hát iszen csak elvagyunk jóba-rosszba! - bólingatott
2683 20 | belőlem egy-egy sértő és elvakult szó, éles, haragos vád;
2684 9 | regényesen, elérhetetlenül, elválasztva - és rejtelmes, izgató,
2685 7 | keresve néz körül, aztán elváltozó, meglepett arccal vesz észre,
2686 1 | öregkort; pedig már az életben elváltozunk, nem csak a halálban - és
2687 23 | öregségre gondoltunk, ahogy elváltunk. Hogy csak maradjon így,
2688 18 | szeptemberben vagy október elején elvár... Egészen meghatott ez
2689 18 | áhítozik éppen, hanem az „elveit” akarta keresztülvinni ebben
2690 4 | vékony, lihegő cimpáit, ahogy elvékonyult, megfinomult felettük az
2691 19 | menekedik a keze közül, ha elveri is visszajön; meg is csalhatja,
2692 22 | harisnyáért... Én néha elvertem őket kicsi okért; elemi
2693 17 | nagy kegyelem volna, hogy elvesz feleségül. Köszönjem meg!
2694 22 | lebujokban önti magába a szeszt, elveszik ingét, kabátját, mikor fizetni
2695 21 | tudott halni, mikor egyszer elvesztett egy játszmát az élettel
2696 15 | jól tudják, hogy mindent elvesztettem, önmagamat is: azt a becézett,
2697 21 | ne kísértse az Istent, elvetemült! Bár el is venné szegényeket!
2698 16 | színészség nem volna éppen elvetendő. Nem lehetetlen, hogy tudnál
2699 1 | sok mindent szétdobáltam, elvetettem magamtól az életben, és
2700 3 | kétszer, kétféle mód gondolni, elvetni vagy újrakezdeni!~Anyám
2701 22 | beleházasodott a törzsbe, elvette valamelyik Dilinát köztük. „
2702 18 | kiépítették a megyei utat elvezetett vagy eltömött vízerek, ingoványok
2703 6 | ágyszélére ülve anyámmal élvezettel beszéltük volna meg együtt
2704 6 | már újság az egész. Még élvezni tudtam a tánc szédületét,
2705 23 | szortyogtatta a csibukját, élvezte, nyelvével csettingetve
2706 14 | percekig; és én mosolyogva élveztem, már megint a régi, tapasztalatlan
2707 19 | hogy másnap újra késlekedve élvezze a felelőtlen jelent. Végre
2708 15 | a fia sírjához, és hogy elvigye magukhoz a kicsit, amíg -
2709 4 | akkortájt néha mégis. - Ha elvinne egyszer valaki engem! Férfi
2710 22 | robbanva tört ki belőlem egy elviselhetetlen pillanatban minden.~- Alávaló,
2711 10 | az esküvőnk után engem is elvitt egy tisztelgő vizitre, bemutatni
2712 9 | az valaha!~- Ej, na! Tán elvittek előled valakit.~- Olyanformán!~-
2713 21 | folytonos otthon ülésre, elvonulásra kényszerített a gyereket
2714 6 | kuglizóház volt, oda mindig elvonulhatott a hőség elől egy-egy csapat
2715 12 | gazdasszonykodástól, unalmas, elzárt élettől, parasztoktól, visszajöhetett
2716 19 | fagyalbokrok sövénye egy ideig elzárta előlünk a szörnyű képet,
2717 22 | sincs köszönet. Csaba végleg elzüllött. Néha faluról falura jár
2718 22 | elvesztette az egyensúlyt, és elzuhant félig a szőnyegen.~- Apa...
2719 20 | agglegényes szokásai és konok emancipálódása a megszokott családfői formák
2720 16 | jó darabon mentünk siető emberárnyékokat taposva a vizes kövezeten.
2721 5 | butulnak. Sohase lesz a magyar emberből semmi!...~„Hogy lehet most
2722 19 | fáin túl még tolongtak az embercsapatok, aztán zenés tülköléssel
2723 10 | gondoltam -, ő hivatalos embere. És tudtam, hogy mint az
2724 19 | ez úgy szebb, büszkébb, emberebb és úribb volna... De én
2725 4 | tisztiházak, ahol a gróf emberei laktak; intéző, tiszttartó,
2726 1 | még itt maradt az én régi embereimből - akik szerettek, vagy irigyeltek,
2727 21 | igaz, hogy jól kikereste az embereit a rokonaim közül is.~- Ne
2728 20 | színesebb, érdekesebb fajtájú emberekhez tartozott, akik időnként
2729 11 | jóindulatú, őszinte, barátságos emberekre lehet akadni, kedélyes az
2730 20 | virágai és gyümölcsei! A mi emberéltünk más osztódással igazodik,
2731 11 | mindig divat volt kapni az új emberen. Egy-egy züllött nyelvmestert
2732 3 | ordított fel Csaba egy emberevő üvöltésével. - Áruló, cudarok,
2733 19 | minden! Még ebéd után!~- Emberhalál? Jaj, ki tudhatja azt most?
2734 23 | sem közvetlenebbek, sem emberien melegebbek. De hát honnét
2735 10 | a gyereksorból. Másképp, emberiesen is kezdtek érdekelni bizonyos
2736 15 | nehézségeitől, hogy egészen az emberiség közösségének szenteljék
2737 14 | férfi módján, inkább az emberkereső felérzésével. Olyan ember
2738 16 | feketélltek, csinos, nyurga emberpár jött szembe, és a prémkucsmás
2739 19 | térségen feketén nyüzsgő emberraj és zümmögő, szinte lágy
2740 22 | féltékeny is voltam arra az emberre; leszóltam szemtől szembe,
2741 24 | a szegény, szerencsétlen emberrel?~- Nem ember az már, Ilka.
2742 4 | Ő tudta, miért teszi! „Emberséges embernek maga fészkébe’
2743 2 | csak úgy tűnt fel, hogy két embertelen nagyságú, hosszú, átlátszó
2744 13 | említett, hogy ő volna az emberük az alispánságra.~De a mi
2745 23 | a lányokkal, akikhez már emberül, asszonyul, anyává érett
2746 3 | Egy ideálja volt: a család emelése; és tudott ezért dolgozni,
2747 16 | átsiettünk még. Harmadik emeletre másztunk, és Gida nagy hangon,
2748 23 | kedvvel éldelte, a lámpa elé emelgetve a poharat, hogy átnézegessen
2749 14 | míg a kártyát kikeverem.~- Emelje meg!~- Melyik kézzel?~-
2750 5 | az életeszmény: a család emelkedése az egyetlen fiú örökös révén.
2751 15 | újra elölről kezdje a lassú emelkedést az emberek szemében. Pedig
2752 24 | többé eleven felhangoltság, emelkedett, lendülő, lázas állapot,
2753 24 | tudták volna megtartani emellett is, ha nagyon akarják. „
2754 14 | közül. A nagy kaméliacsokrot emelve tartja kicsit, kesztyűs
2755 5 | törődött velünk. Az ablakfülke emelvényén ült, mint valami trónuson,
2756 14 | láttam, hogy a szembeni emelvényről leszállnak a második banda
2757 12 | szerencséje, nem tudott emésztődni, tragédiát csinálni a dologból,
2758 9 | sokára megint - hosszú, emésztőn beteg, lázas éjszakák végtelen
2759 23 | kegyetlen gúnnyal hánytorgassuk, emlegessük fel egymásnak az elérzékenyülést!...
2760 15 | és gonosz fejbólogatással emlegetett „hiányok” nem is voltak
2761 16 | igaza van, mikor a végzetet emlegeti. Ennek így kellett történni!
2762 8 | kacéran, az öregségüket emlegetik, nevetnek, apósom is tud
2763 5 | Összemosódó, kavargó emlékei egy hosszú életre sugarazzák
2764 19 | mintha elvágódott volna az emlékeiktől, a gyerekkoruktól, különös
2765 6 | volna meg együtt az este emlékeit, megjegyzéseket, bókokat,
2766 3 | kotillionordókkal5, régi híres bálok emlékeivel. Itt lógtak a fakult, aranyrámás,
2767 3 | parasztoknak. Így, régi holmik, emlékek, adomák, hogy összetapasztják
2768 15 | mindenki elfordult. Akkor emlékembe hoztam a szavait, vagy csak
2769 12 | kép így rögződött meg az emlékemben. Jenő lenn, a nagy virágágy
2770 23 | vissza. Hát most... itt az emlékezés, itt a szép pillanat; egymásra
2771 15 | most végig akarok menni emlékezésben az életemen, nem szabad
2772 11 | járni homályos kisgyerekkori emlékezetben még, és látni a szérűs udvart,
2773 11 | beszélgetésbe kezdtem vele.~Ha emlékezném most világosan, hogy milyennek
2774 11 | az orra különös hajlása emlékeztette; de az arca puha és tiszta
2775 24 | Én még másféle voltára is emlékszek, minek látnám úgy! Neked
2776 10 | valamit; vizet zavarnak. Emlékszel A falu jegyzője regényre?
2777 16 | lelkében. Átalakult, nem is emlékszik tán már a hajdani magára!~
2778 4 | el igazán, amelyekre nem emlékszünk...~Hegyes orrú, fényes cipőkben,
2779 24 | kezdeni a régi, szörnyű emlékű, sikertelen élethajszát,
2780 23 | lekötelezve. És kínos-alázatosan emlékükbe hoztam magam, kitártam a
2781 18 | legyen őrizve néhány becses emlékünk... stb. stb. Holtbizonyosra
2782 20 | küzdésekkel, mennyi buta, említeni is bajos, regényietlen,
2783 6 | tudtam, hogy az otthoniak említették már nekik levélben a dolgot.
2784 24 | sajnálkozva vagy kicsinylőn említik: szégyellik, hogy a hatása
2785 12 | tartott vissza attól, hogy említsem neki ezt a dolgot és számon
2786 22 | Melyikünk volt a rosszabb, én-e vagy ő? Most, messziről,
2787 15 | mehetett végbe énvelem, énbennem mindez.~Pedig így van! Nem
2788 9 | másnap délben Jenő -, a mi Endrénk hirtelen elutazott. Az irodába
2789 7 | megismertem köztük Tabódy Endrét. Ránéztem kényszerítő, kitartó,
2790 12 | fény. Fiatal lányrokonok énekeltek, kacérkodtak, férfiak sürögtek,
2791 15 | következett: a temetési énekszó, halottszag, koszorúk, harangzúgás
2792 16 | végtelenül, mindig, és nem tudok enélkül élni. Mi lesz velünk!?...~
2793 7 | türelmetlenkedett a másik énem. - Hogy mer bíráskodni a
2794 15 | elmorzsolta az egész odáigvaló énemet, a sorsom, az életem, mindent...
2795 16 | menyecske vagy, de van-e annyi energiád? Mert az ilyennek mindenestül
2796 15 | termett, de nem volt elég az energiája sem a kiszakadásra, sem
2797 23 | össze kellett szednem minden energiám, számító okosságom, hogy
2798 12 | igazándiban is. A háztartásban energikus és a társaságban fölényes
2799 5 | mondta Zimán Ilka néni, engedékenyen hunyorgatva -, de minden
2800 8 | most a mézidők szoktató engedékenységei elmúltával tán jobban még. „
2801 11 | unalomba, gondba, akarattalan engedelmességbe!”~- Komoly dologban járok! -
2802 14 | meghúzódott mögöttem az ülőkén, és engedelmet kért Jenőtől, hogy ott maradhasson.
2803 10 | sokat adni. A Kendy-ügyben engedhetne az uradalom! És azzal te
2804 10 | Bolondnak néztek vele.~- Engedj meg, sógor, de te csakugyan
2805 12 | fogadkoztak, hogy be nem engednek ők a határba úgysem más
2806 15 | és hallgatag áhítattal engedtük át magunkat a fájdalomnak.
2807 22 | világban.~- Most meg van engedve, hogy gimnáziumba menjenek
2808 6 | talán lenézik és miatta engemet is.~Mikor aztán őszre hazakerültem,
2809 8 | lenni, a vén konok, kövér, engesztelhetetlen rókafejével! Milyen kicsinyes
2810 24 | jobbak egymáshoz? Valami engesztelő szó, búcsú, magyarázat,
2811 21 | tehetetlenül, megbánón vagy engesztelve, és a fejemre tegye, majd
2812 19 | éleskedett anyám. - Ide, énhozzám hajnalban jöttél... ki tudja,
2813 19 | macska! Na ládd-é, lehet énmellém is húzódni egy kicsit! Gyere
2814 5 | asztalunknál ült, de rendesen nem énmellettem. „Mit akar ez a házitanító-fiú
2815 24 | szentesdit játszottak.~Énnálam másként volt a dolog. Akkor
2816 14 | visszagondolni. Azért jó, hogy ennyibe maradt. Tegyük el öregkorunkra!~
2817 11 | hálás hódolattal van teli ennyiért. Azért, hogy az asszonyok
2818 16 | okoskodik... okoskodunk mi, ennyit? Ilyen asszony, mint maga!
2819 12 | pont a föld, mert látod, ez ennyivel kisebb a napnál!” Nagyot
2820 16 | a sorsa az életemnek; az énszántamból sohasem történt velem nagy
2821 4 | régi ruhák rongyai, volt énünk tevés-vevése, elszállt,
2822 21 | mondhatom, inkább ő járt énutánam, mint megfordítva. De most
2823 8 | hamarosan meg fogja hódítani az enyéimet. Szinte bántam már, hogy
2824 21 | legkevésbé is hasonlítson az enyémre. Majd teszek róla! Erre
2825 23 | hamarább testét a csendes enyészet, a föld; de mégis óhajtja,
2826 21 | ízetlen szóvitát, de egyre enyhébb ellenvetésekkel, lassan
2827 3 | Hát igen - folytatta enyhébben -, olyan nagyon szép voltál,
2828 9 | forogni kezdett -, valami enyhén csörgedezett a fülemben;
2829 24 | vallatás, beszéltetés által enyhít és gyógyít... Hát azt hiszem,
2830 15 | akkor megindultan, valami enyhülést érezve, s az egész lelkemmel
2831 15 | olyan jólesett ez, hogy enyhült álmodozásokba ringatott,
2832 24 | fejem bólintva, csodálatos enyhültséggel; a sárga ernyős petróleumlámpa
2833 23 | megint egyedül maradtam, az enyimekkel: a lányokkal, akikhez már
2834 16 | korzóra, és végigbámulni az enyimnél sokkal szebb ruhákat, beülni
2835 17 | eksztázisos órák és az édes, kínos epedések becses percei; de ezeket
2836 22 | profánság vagy szertelen gúny epemérgét; ahogy végre már csak azért
2837 22 | újjáépült utcák, boltok; a régi épen maradt házak sora a vén,
2838 23 | csinált, és megittuk az eperfa alatt. A kerti abroszra
2839 12 | vettek lakást egy nagy, eperfás, libalegelős, sokgyerekes
2840 5 | anyámé fűzöld lengeség volt eperpiros, piciny rózsák girlandjával,
2841 11 | mint az apostolok bibliai episztolái. Tán három napon keresztül
2842 11 | miénket már az új pallér építette; magas ablakokat hagyott
2843 9 | haszontalan drága gépekbe, építkezésbe! Hogy a „földmunkásnak”
2844 18 | Azt is hallottam, hogy építkezni akar jövő esztendőre az
2845 9 | magtárat, az apjáét azért építtette újra, mert nem az „uralkodó
2846 23 | a családi kriptába meg éppenséggel ne vigyék. Szinte kedvtelve
2847 19 | lesz itt! Ki tudja, mire épül a Pórtelky-kastély! Bár
2848 3 | emlékeztetett. Ez a külön épületrész - mondták - már háromszáz
2849 19 | hasznom volt még a káron... És épülni kezdett az én elpusztult,
2850 12 | dolog mindenképp; országos érdek szinte a magyar főurakkal
2851 23 | hogyne, magam írom meg az érdekében ma még! Mi is a neve a tisztelt
2852 6 | idegenül hajszolta volna önző érdekeit. Néha rosszakarattal csúfolkodott
2853 13 | hangulatok irányítódnak, véletlen érdekek újra-újra összeverődnek.
2854 10 | Másképp, emberiesen is kezdtek érdekelni bizonyos dolgok. Valami
2855 23 | ezekkel; egyéb már nemigen érdekelte a világon. Négy esztendeje
2856 10 | kedvetlenül. - Az uradalom is érdekelve van!~- Pedig mégis... „Atyafiság
2857 24 | világ egyéb megfejtései érdekesebbek és százfélék, bár szomorún
2858 1 | számára éppolyan újak és érdekesek, mint nekem a harminc évvel
2859 11 | itt, és már sokkal több érdekeset, színeset láttam. És kellemetesebben,
2860 21 | én valaha szellemesnek, érdekesnek, eredetinek láttam ezt az
2861 11 | kimuzsikálják, kiírják magukból az érdekességüket, a sokból összerakottságukat,
2862 13 | magát, rokonok, barátok és érdekfelek. Ábris bátyánk akkor először
2863 12 | felettük állt. Meghallgatta érdekkel és álmélkodva, mint egy
2864 16 | merev szegülését, a léha érdeklődés összesúgását, és ingerlő,
2865 1 | az embertől a gyerekei; érdeklődése a sorsuk iránt csak szándék,
2866 4 | nyeglesége, frivol és malackodó érdeklődései milyen hirtelen tűnnek el
2867 10 | korlátozott életmódjuk; témáik és érdeklődéseik, melyeknek örök központja,
2868 15 | régi társas kör, a régi érdeklődések és kapcsok? Pár kurta részvétsor,
2869 18 | kívül már lassanként az érdeklődésen, a számbavevésen; kijjebb
2870 15 | szeretet hozta, és rokonilag érdeklődik irántam. Szóval kedves,
2871 19 | veszteségek szinte lelkes és érdeklődő testvériségében. De elmosódtak
2872 1 | A fiatalok és jövevények érdeklődve néznek rám, az a néhány
2873 10 | házasodások révén megerősített érdekszövetkezet. A délolasz rablóbandák
2874 12 | vagy semmi, egy frázis, érdekvadászat a család jólétéért? Ki ismerheti
2875 11 | kezdetben, persze, amíg helyembe érdemesebb nem kerül. És az anyagrófnőt
2876 21 | verítékkel, ha még testi ruhát se érdemlek?~- Amit énrám dolgozik,
2877 15 | vagy, mint rendesen. Nem is érdemlem...~- Igen, igazad van, túl
2878 21 | Morzsolódtam, verődtem, magam is érdessé váltam benne. Én nem voltam
2879 8 | negyvennyolcban került hozzánk. Erdőd mellett két hétig feküdt
2880 11 | ilyenekben, de a lustaság is eredendő bűn.~- Hogy beszél maga
2881 3(5) | táncrend. Cotillon: füzértánc, eredetileg népi párostánc (francia).
2882 21 | szellemesnek, érdekesnek, eredetinek láttam ezt az embert!...
2883 16 | valami friss, humoros bájú eredetisége megvolt benne még a sok
2884 5 | néhány napig. Valami különös eredetű nyakidegbaja támadt Sándornak,
2885 19(53)| Vigano olasz táncosnő nevéből eredő szó: hosszú női felsőruha~
2886 15 | vagy akármit. De nem volt ereje hozzá, kényelmetlen és nehéz
2887 15 | közösségének szenteljék erejüket: mint a méhköpű fölös számú,
2888 19 | körülbástyázottan vadvizek, zsombékos erek, náderdők gyűrűjétől a lápvidék
2889 1 | Sok mindenre csak most érek rá. Idáig nagyon keveset
2890 12 | szép, jó, okos, kedves, erényes. Új, idegenes szokásokat
2891 19 | Pusztuljon, alávaló! Eresszen!... Nem szégyelli magát!~-
2892 4 | udvarunkra, s a konyhaház eresze alá állította fel a cigányokat. „
2893 6 | csendesen köszönve, és lejjebb eresztette vállán a gereblyét. Jó előre
2894 7 | Asztallábhoz kötötte a mami, nem ereszti!” - mérgelődött anyám.~Én
2895 22 | valahonnét egy kis bővebben eresztő ügy, és neszét vettem: siettem
2896 16 | környezetemből, szélnek eresztve, mint egy letépett kis semmi
2897 19 | kőcifrás, szürke ház csúcsos ereszű homlokzata, a reves lépcsők,
2898 17 | mindjárt készen leszek!...~Érettem átküldték, félórányira,
2899 6 | legkisebbik most tizennyolc éves, érettségire készül, küszködik, órákat
2900 15 | amilyent a hirtelen fejbe ütött érezhet.~Mint az alvajáró, úgy engedtem
2901 13 | viselkedni az uram ügyében?~Mert érezhető volt azért egy lassanként
2902 12 | A falu parasztjai is így érezhették; odagyülekeztek a porta
2903 16 | Szinyéren valahogy annak érezhettem magam, aki voltam így özvegyen
2904 10 | Ha nem volna igaz, nem éreznők annyian annak, annyi sok
2905 5 | lányi kiszolgáltatottságom éreztén. De nem lelt kifejezést;
2906 17 | életválságnak; itt még nem éreztette csúnya, számító, garasos
2907 11 | hogy mindig itthonosan érezzék magukat, ha vakációra jönnek.
2908 20 | egykettőre; hogy még örömit érhesse a kedves idesapja is. Mert
2909 8 | legyek, és hát mi egyébbel érhettem volna el ezt? Aztán meg
2910 19 | nem is volna jó! Hát csak eriggy, ha mán nem férsz a bőrödbe!...
2911 22 | zárkózott nyugalom, amit nem érint az élet! Mennyi történt
2912 15 | most nem tudom, Magdám, nem érint-e téged rosszul mindez? Ó,
2913 18 | lápi kérdések senkit se érintenek olyan közelről, mint őt.
2914 10 | nincs valami olyan minden érintésen felül álló bizonyosság,
2915 3 | régi, régi asszony keze érinthette a terítők rozsdavörösre
2916 17 | valakivel? Hiripyék, tudja, nem érintkeznek velem... Ez a legény...
2917 11 | kérdezősködött, kivel nagyon kevéssé érintkeztünk újabban a grószival való
2918 6 | táncom. Ünnepelt, nagy hírrel érkezett leánynak nem szabadna egy
2919 15 | tétlenül élni, ez a legnagyobb erkölcstelenség! Sőt azt hiszem, kifejlődőben
2920 14 | izgalmas pár hét tapasztalása érlelte olyan készre az én fiatal,
2921 4 | asszonnyal bánás művészetét nem érnek rá megtanulni manapság!
2922 12 | férfival mindent el lehet érni; őáltaluk el lehet jutni
2923 9 | elkomolyodva, a fotelba ernyedten, kitartón és csaknem mindvégig
2924 15 | erőlködés, a sok erre pazarolt erő és szenvedés és az a kegyetlen
2925 15 | és soha én többet, semmi erőlködéssel azt a volt magamat meg nem
2926 24 | küszködve, reszketegül és sután erőlködött, hogy ajkához vegye... Csókolni
2927 19 | nemzetes urai még sokáig erőlködtek, hogy megtagadják, lenézzék,
2928 11 | még olyanformák se; ha erőlteti az ilyet az ember, kényszeredett
2929 15 | megváltozott világomba is sokat érőn elhelyezkedni tudó (amilyenné
2930 19 | éjszakai ébrenléthez, munkához erősítette magát a szesszel eleinte...
2931 23 | állhattam-e ennek, idehozhattam-e erőszakkal ebbe a nyomorúságba, mostohafiúnak,
2932 20 | csacsi! - förmedtem rá félig erőszakolt haraggal, mert a bosszús
2933 9 | szorította száját oly hirtelen és erőszakosan, hogy nem védekezhettem.
2934 1 | mellett csűsibolya nyílik, errébb egy rezeda- meg egy vaníliaágy,
2935 2 | valami keveset magyarázott erről-arról; emlékszem, egyszer felakasztott
2936 15 | hogy amit megesznek, az is érték: pénz. Új, csupa új dolog
2937 22 | növényéletű lény, kinek minden értéke az akaratlan báj és szépség,
2938 4 | szempárok az idő forgását, értékeket, várható kapcsolatokat,
2939 7 | különb a környezeténél, értékesebbnek, jobbnak született, nem
2940 14 | szerelmét. Bizonyos, hogy értéknek kezdtem érezni az utolsó
2941 10 | pedzettem tavaly. Ha legalább értelmes ellenvetést tesznek, ha
2942 24 | visszatért, felcsillanó értelmességével, mintha rám ismert volna;
2943 22 | gondok, kötöttségek, s az értelmét ösztönök igazítják. Ha ezek
2944 5 | egymást, vagy oktalan és értelmetlen nekibúsulással fülelnek
2945 23 | egyet gondoltak, mindent értenek már... de hát nem érdemes
2946 23 | hozzájuk. De vajon meg tudják-e érteni ezek a földi életet s az
2947 11 | asszonytudományt?~- Nem értés ez! Csak úgy silabizálom!
2948 24 | egységben, feloldottságban, értésben és szeretetben; és valahonnét
2949 17 | időztem Szinyéren, és nem értesítettem őt. Én okot találtam valami
2950 12 | lagymatag módján mégiscsak értesíthetett olyan dolgokról, amik távoliak
2951 21 | az ócskásasszonytól így értesült?~- Akárkitől! Azt hiszi,
2952 15 | is csinálhatnál. De nem értesz félre, ha elmondom, mit
2953 10 | is volt igazságos! Nagyon értette az öreg. Mindent a grófnak!
2954 24 | megbántottunk, akiket meg nem értettünk, vagy akik meggyötörtek;
2955 24 | Már kísérteties idegenség, érthetetlenség volt az élő számára ez a
2956 8 | lányaim beszélnek! Ők már nem értik az én világom, a régi világ
2957 10 | vagyok.~- De azt hiszem, értlek és igazad van! - mondtam
2958 24 | ha szeretetünk nincs, nem érünk semmit... Minek az aggódás
2959 11 | jutna az arc elé, és mind érvényesülne! Persze, sok így is, kicsit
2960 3 | gondolni, hogy ez az imádság érvénytelen.~- Ó, te buta! - mondtam
2961 3 | valami előbbi mondásra érvül.~Mama mozdulatlan arccal
2962 23 | mondanák a patetikusak, érzékeny könyvekből szedett világnézetükkel...
2963 3 | mama? - kérdezte anyám érzékenykedőn. - Én máshol is lakhatom,
2964 22 | becézte a részegek síró érzékenységével, kézen vezette, amíg betámolygott,
2965 12 | tetszelgés, képzelt vagy igaz érzelem, vagy semmi, egy frázis,
2966 4 | uralmon álló, semmit nem érzelgő fajtából nőttem ki, és életre,
2967 12 | szemmel a gyerekre, és valami érzelgős igaztalanságot éreztem ebben.
2968 24 | Vajon igazán volt valami érzésbeli alapja, finom, légies, szent
2969 4 | jelentőséggel ezer fojtott érzésből kipattan; sehol nem rejtezik
2970 24 | öntöttem ki önmagam az életem: érzéseim, tetteim és zavaraim. És
2971 16 | egy kicsit megint otthonos érzésekbe hozott. A mi fajtánk volt
2972 24 | testiektől, és nem lehet az érzéseknek olyan merész szétválasztással
2973 22 | rettentőn visszahatnak az érzésekre, és mindent, mindent összerombolnak.
2974 19 | féltették úr voltuk e szuverén érzését; ezért váltak sokszor különc
2975 21 | volt. Egész, igaz, komoly érzésű, lelkiismeretes ember, aki
2976 15 | család, ez a híres, együtt érző, összetartó fundáció akkor,
2977 18 | az egész dologból olyasmi érződött ki, hogy ő vagyonos fiúnak
2978 6 | rekonneszánszokon,25 hogy förmedt rá Erzsus, a hosszú, szótlan csárdásügetés
2979 22 | újra elő nem veszi. Sírt, esedezett ilyenkor, máskor hencegve,
2980 9 | elszakadás mindentől; van esélye, története, vágya - fájdalma
2981 13 | ősz elé indultunk, várt események, remélt nagy változások,
2982 6 | megjegyzéseket, bókokat, apró eseményeket. Most néha konokul hallgattunk
2983 1 | panoráma. Így van ez az eseményekkel is talán; és meglehet, hogy
2984 5 | pillanat emléke többféle esetből keveredik most össze bennem.
2985 12 | mit lehetne itt csinálni! Esetleg a két fiú pénzéhez felvenni
2986 4 | a színháziasságuk meg esetlen szavaló póz -, büszkételen,
2987 8 | rólam lerítt a hazugság, esetlenül fordult volna ki a szájamon.
2988 16 | született!” És a sokszor hallott esetre gondoltam, mikor Lipi zsidó,
2989 15 | mint szokása - a kézenfekvő esettől és valami gyakorlati megoldás
2990 23 | az ital, az öregség, az esettség vizesíti el a szemét?...
2991 12 | búcsúztak: bíró, kisbíró, esküdtek, gazdák mind; Péter kérte,
2992 6 | Fényűzésre, bútorra az esküvőjük óta se költöttek, edényt,
2993 10 | elfelejteni Jenőnek, hogy az esküvőnk után engem is elvitt egy
2994 1 | jóízű alvás nagyon jól tud esni; és ezekért az örömekért
2995 19 | zongorára. A nagy tavaszi esőkben az ágyamig csurgott éjszakán
2996 2 | és igazgatja, hogy mikor essék az eső vagy a hó - nekem
2997 24 | télies, meleg, meghitt estéje volt már életemnek! - gondoltam
2998 10 | Egyféle keresztelőn még nem estél át.~- Egyféle írral még
2999 17 | gyep sarjadt zsengén, és esteli harangszó hintált fölötte.
3000 7 | múlva volt a Gazdaegylet estélye, ezen az ártatlan néven
3001 17 | szépen erre menőben, hogy jó estét, aszmondja; sokáig így.
3002 22 | keresztül-kasul a három szobán; s én estétől le se hunyt, száraz szemekkel,
3003 23 | fehérséggel vált ki a szoba estjéből, mint egy különös felhő.