| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Kaffka Margit Színek és évek IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
3004 5 | eszméivel az egyenlőségről s az ész egyedüli rangjáról; külföldies, „
3005 19 | huncut az!” - mondogatták észbe kapva az emberek, mikor
3006 23 | zajos múlttól elgyengített, észben is megfogyatkozott, szánalmas,
3007 12 | minden ki is kallódott már az eszéből; tán legfőbb bölcsessége
3008 7 | anyám. „Mit csinálsz? Legyen eszed!” suttogta fojtottan és
3009 13 | Magda! De hogy jut ilyen eszedbe? Miért, mivel, hisz semmi
3010 15 | határozatlan arccal, hallgatva eszegetett egy almát a tavalyi, telegdi
3011 2 | és fantasztikus játékot eszeltünk ki, és folytattuk - azaz
3012 21 | nem is mondhatja. A drága eszem-iszom cimborák, a boroskancsók,
3013 16 | életemből egy hetet.~Mai eszemmel nem is értem meg tisztán,
3014 13 | dorgálásokkal. Feddette, hogy térjen eszére, ha ugyan még nem késő,
3015 12 | tartotta számon a család; és eszerint voltam én is elhelyezkedve
3016 10 | és hogy sokra becsüli az eszét.~Most már csakugyan nekilendültem
3017 24 | poézise s a dogma kristályos észfelettisége, mind, mind újan, meglepőn,
3018 24 | áldja meg a szegény anyám eszit haló porában is - egészen
3019 22 | boldogtalan. Az asszony vak eszköze a természet céljainak, öntudatra
3020 15 | külön végzetét, eszményei és eszközei aránytalanságát; hogy különb
3021 5 | hogy a mi módunk és minden eszközünk erre mennyire más, és nem
3022 15 | zokogásba oszlott ez a rémséges eszme. Nagy fájdalommal, sírva
3023 5 | hírében állt, kicsit túlzott eszméivel az egyenlőségről s az ész
3024 18 | a postaság kényszeredett eszméje magától kallódott el, minthogy
3025 4 | okos viselkedése. Hamar eszméltem én rá az élet ilyen apró
3026 20 | nyüzsgő bajokból, gondokból eszmélve egy-egy pillanatra: „Bizony,
3027 15 | megboldogult külön végzetét, eszményei és eszközei aránytalanságát;
3028 16 | tömegben, és vártam, hogy észrevegyen. Felütötte ideges, száraz
3029 17 | akarok járni.~Szelíden, észrevétlenül zsendült ki a tavasz; langyosultak
3030 19 | látták ki-be járni nálam; észrevettem, hogy rendszeresen lesnek
3031 8 | bizonyosan!”~Hirtelen felugorva, esztelen tűzzel fogtam dologhoz hamar.
3032 14 | érzésem, akit az utolsó fél esztendőben csaknem mindennap láttam,
3033 10 | kötelesség. Látod, hogy vajúdik esztendők óta már. Most újra megfeneklett.~-
3034 19 | férjnél. Ő meg az utolsó esztendőkben már zsombék fedte, víz alatti
3035 24 | asszonylétem átment a krízises esztendőkön, az idegességem is alábbhagyott,
3036 15 | nyitva volt hónapokra, fél esztendőkre a felnőtt öcséimnek például,
3037 21 | családja nyomorogja ki otthon. Esztendőszámra ki nem mozdulhatok, nincs
3038 9 | Magam se tudom. A tavalyi esztendőt - valami régi rosszat -,
3039 21 | testvérét; miért is ne? Ha annyi eszük se volt, mint a tyúknak;
3040 24 | nem ízlett már mindig, az ételben sem válogatott, hanem a
3041 8 | derültebb lettem, amint az ételsor fogyott. A kedvek is élénkültek.
3042 22 | terem újra, és nézni kell, etetni, tűrni egy ideig, míg a
3043 10 | hazajött a szemináriumból, etettük, tömtük mindenféle jóval,
3044 24 | és hálókocsiban aludtak, étkezőkocsiban ettek az úton. Itt, a bőség
3045 19 | hagyva ültünk ott. Lestünk étlen-szomjan az éjszakában, láttuk a
3046 24 | aludtak, étkezőkocsiban ettek az úton. Itt, a bőség hazájában,
3047 21 | ilyen jól elrontotta az étvágyát.~- Mi baja velem, kérem?
3048 5 | az akkori jó kendertermő évből, amiket jövő őszre visznek
3049 1 | visszafelé élek. Mások fiatal éveikben álmodoznak; én mindig nagyon
3050 12 | Endre néhány látogatására évekkel ezelőtt. Az más volt, izgalmas,
3051 10 | elveszett egy szép, fiatal évem, és híja érzik mindenen:
3052 20 | ilyenné formált.~A harmincadik évembe fordultam; és férjes asszony
3053 12 | én felügyeletem alatt áll evése, ruházata, sétája, és minden
3054 11 | buta sváb bocit, tizenöt évest, két hét alatt az én nevelésemben
3055 22 | baj volt vele, kegydíjból, évjáradékból, adósságból csendben eltengődtek;
3056 23 | mindenki tudta, hogy a kis évjáradékkal biztosítva van az éhenhalás
3057 6 | leánynak nem szabadna egy évnél tovább pártában bálozni.~
3058 6 | volt a jóból, seregestül az evő, sok vendég, sok cseléd,
3059 17 | irkált is már szerelmes évődéseket a vén kuglizóasztalra? Én,
3060 23 | poharának. - Na, csak hadd évődjenek a fiatalok... igaz-e Marcsi,
3061 24 | éltem, gyereket szültem évről évre; később, hogy felszabadult
3062 20 | holdújulás, vízár, hó, eső s az évszak virágai és gyümölcsei! A
3063 22 | emlék, mint hogy minden évszakra három pár új gyermekcipő
3064 23 | fizetése a megengedett határig évtizedekre le van foglalva. Hogy egy
3065 24 | kényszergondolatom lett ez. Majdnem két évtizednyi volt a távolság már attól
3066 23 | főispánnak, aki akkor már excellenciás volt odafenn, és a miniszterséget
3067 14 | gondoltam -, most már exponálta magát, most már lehetetlen,
3068 4 | leányésszel belelopakodni néha ezekbe, portörülgetés helyett.
3069 20 | akármennyit is. Lehet, hogy ezekben az első időkben már az volt
3070 22 | 22~Megint évek... évek!~Ezekből az időkből alig maradt bennem
3071 9 | tüllcsipkével fodroztam körül. Ezekre a percekre emlékszem - legszebbek
3072 1 | mint nekem a harminc évvel ezelőttiek. Az én mostani látásommal
3073 19 | higgye, hogy erre pályázom. Ezentúl még hidegebb és tartózkodóbb
3074 16 | bennem is feszülnek néha ezerféle húrok, zagyva és kimondhatatlan
3075 8 | von’ a mi termésünk; de ezeribe egyszer! Jót akart! Majd
3076 24 | Bólintottam, és néztem fonnyadt, ezerráncú képét, csapzott, őszes haját,
3077 3 | volna odaszaladni, sírni, ezerszer megcsókolni; de tudtam,
3078 16 | és repült velem suhanva, ezerszeres fények, ringó, táncos árnyékok,
3079 18 | alig hagytak valamit a pár ezrecskéjéből, azt a keveset verte itt
3080 8 | hétig feküdt egy magyar ezred, a tiszt urak nálunk kosztoltak,
3081 8 | Mesés szép ezüstök voltak az ezredes tanyáján egy nagy ládában...
3082 14 | ragyogását. A püspökhöz s az ezredeshez intézett valami kérdést;
3083 19 | pálfordulással „kedves öcsém”-ezte, látogatta az alispánjelöltsége
3084 6 | holdvilágban. A messzi szérű felett ezüstben csillámlott a búzaszagú,
3085 22 | pedánsul terített asztalhoz az ezüstfényesre csiszolt alpakkavillákkal
3086 24 | a két szemén két súlyos ezüstforint. Zsuzsi tette rá a magáéból,
3087 11 | újraaranyoztatni, a zongorát igazítani, ezüstholmit, gyertyatartókat vásárolni. „
3088 8 | kelengyevásárlás, bútor, szép ezüstnemű után alig is maradt valami.
3089 8 | felraktam az új, monogramos ezüstneműt s a metszett, vékony poharak
3090 8 | gyűrűjén, a merítőkanál ezüstnyelén, a csésze porcelános ajkán.
3091 6 | szálldosott a fejem körül, ezüstös, fátyolos pára; csak mentünk.
3092 8 | csészéket, lámpát takarítottam, ezüstöt krétáztam, söpörtem és törültem
3093 16 | mindenféle kolbászokkal, ezüstpapirosban sajtokat, az egyikben töméntelen
3094 11 | ügyetlenkedtem, és elnyerték az ezüstpénzeimet. A mesternek elmondtam másnap
3095 14 | alá, a lányok kacagtak, ezüstpénzt zörgettek; új csapat jött.~
3096 8 | ajándékot. Szép, nagy, fedeles ezüstserleg volt, üvegszekrénybe való,
3097 7 | jegenyéket és a holdvilágot, az ezüstszínű port s a messzi, messzi
3098 13 | eleinte a hangulat a virágos, ezüsttől ragyogó asztal fölött. Az
3099 6 | magános pár. Az ócska, festett faasztal lapjára dobásszámok helyett
3100 5 | diófa bútort csinál egy új fábrika most Kolozsváron. Én fogom
3101 15 | beszéltem legtöbbet erről; őt faggattam, tőle vártam megnyugtatást,
3102 19 | viganókért53 kártyát hányt nekik. Faggyas, bagószagú, furcsa ábrás
3103 18 | Piroska néni hozatott egy fagylaltcsináló gépet, annak a csudájára
3104 8 | házatoknál, fiam - mondta fagyos-kegyetlenül, és röviden búcsúzott a
3105 19 | cifra ormokon. A piciny tér fáin túl még tolongtak az embercsapatok,
3106 24 | leanderek is, még a grószi fáiról dugványozottak és néhány
3107 9 | temetőbe megy az ember. Fájás kell néha!~Milyen furcsa,
3108 15 | Most már nem érzem friss fájásnak a régi kínszenvedéseket,
3109 14 | bukás, hát ilyen az? És éles fájással nyilalt belém a sajnálat. „
3110 9 | esélye, története, vágya - fájdalma is tán!” - Tabódy csakugyan
3111 23 | hajszoltam, kutattam magamban a fájdalmas, nagy, tragikus anyai ragaszkodást;
3112 6 | történt az, hogy így bódultan, fájdalmasan, de mégiscsak hátrább csüggedt
3113 18 | elfojtott szerelmet és fájdalmat sejtető, néhol meghatott;
3114 2 | barátságot, és ebből kölcsönös fájdalom és sértődés származna, ha
3115 15 | koporsóját komor, zárkózott fájdalomban, tüntetően elhúzódva tőlem
3116 15 | sem ocsúdtál még a nagy fájdalomból. Bocsáss meg nekem, és semmire
3117 15 | áhítattal engedtük át magunkat a fájdalomnak. Szinte akartuk, szinte
3118 22 | kétharmad részét elfoglalják a fajfenntartással járó öntudatlan, állati
3119 16 | tarthatná vissza az ilyen fájón szigorú, dacos, lemondó,
3120 3 | gondosan átkötve a Csaba fájós karját. Aztán odajött a
3121 21 | azok egytől egyig. Becses fajtája, mit kisebbíti?~- Már az
3122 22 | csíráztak fel a korhadt, fajtájahanyatló, romló és kevert vérű szegény
3123 20 | A színesebb, érdekesebb fajtájú emberekhez tartozott, akik
3124 8 | idegenül, mint az egész lényük, fajtájuk, életük.~- Magda - mondta
3125 21 | viruló, teli gazdagságú fajtám, az én elkésett termékenységem
3126 4 | a kiskezed, Magduci!”~A fajtámat - az én erős, magát felszínen
3127 16 | otthonos érzésekbe hozott. A mi fajtánk volt ő, bár régen elszakadt;
3128 16 | rólam, a gonoszok, a pokol fajzatai, akik majd baloldalt állnak
3129 22 | keserves úristenit! A rabló fajzatának! A haramiabandának!... Hova
3130 21 | elkésett termékenységem érett fakadása; a másik hanyatló gerezd
3131 15 | kettőnknek.~De enyhítő könnyekbe fakadt zokogásba oszlott ez a rémséges
3132 19 | cserépbögrékben, mázas tányérokat és fakanalakat.~- Van ezüst is néhány pár,
3133 15 | ázott foltjait, a lombtalan fákat, amiket szegény Jenő ültetett,
3134 24 | csipkékben a nagy oltárt, a mély, fakóarany derengést, a lenge káprázatot.
3135 6 | volna tavaly óta minden, fakóbb lett, megszokottabb és szegényesebb.
3136 17 | és ülök nemsokára így, fakón, rezignáltan utalványkönyvek
3137 23 | ismételte utolsó akaratát. Hogy fakoporsót akar, hadd vegye át hamarább
3138 11 | Milyen szép mustrájú ez a fal, arany és lila; ez, ez lesz
3139 4 | lerontott vagy megépített falairól. „Ha fiú volnék jutott eszembe
3140 16 | ismeretlen, alattomos neszek, a falakon minden áthallik, lentről
3141 8 | vaskályhában pattog és ropog a faláng, és az ajtó kerek szeméből
3142 22 | Nekem hánytorgatja azt a falat keserves kenyeret? Idegen
3143 21 | velem, kérem? Hát már a falatot se nyelhetem le itthon gáncsolódás
3144 21 | kihullott szeget se tudna falba verni a hűdéses ujjaival...
3145 23 | a sok aranyszínű száraz falevél; az ősz méla napfénye mozdulatlanul,
3146 15 | ült a konyhalócán, és a falilámpás rávilágított könnyektől
3147 12 | vigyázva, nagyon gyöngéden a falnak fordította, szépen simára
3148 3 | éves is lehetett; vastag falú, alacsony ház, szemöldökös
3149 19 | kisereglettek a mezőkre, a faluk felé. Meglelte-e minden
3150 8 | Telekdy Péterné most már falun lakik az urával, az öcséim
3151 22 | Csaba végleg elzüllött. Néha faluról falura jár országutakon
3152 11 | köpőládákkal; ó, néha oly otrombán falusiasak voltak!~De most már őróluk
3153 11 | behozattam a környékbeli falvakból egy-egy kis buta sváb bocit,
3154 22 | hivatalos járásaiban is, falvakon át menve. S a betegség gombáit,
3155 17 | hogy a híres Tomanóczy famíliából való, elszegényedett úrilány.
3156 5 | hatalmasabb, hetykébb haddal, veje famíliájával szemben.~- Vége szakadjon
3157 4 | szedődött, ismeretlen múltú famíliák; némelyikről úgy tudtuk,
3158 4 | tartó, tekintélyes, szép famíliámnak minden vonását, erejét én
3159 6 | hahotával teszik nevetségessé a familiáris gőgöt. Ez a Telekdy tanítása,
3160 15 | tudott lenni, mint „mater familias”. Miért is fecsegett újfajta
3161 17 | háza állandó tanyája volt famíliaszerte boldognak, boldogtalannak,
3162 24 | nem vált meg a hittől, sőt fanatikusa volt. És önzetlenül, hivatásból,
3163 10 | úrangyala-imádságon.~- Miféle fancsali feszület - ütötte hátba
3164 24 | a rítus minden szépsége, fantasztikuma, a szavakkal igézés titokzatossága,
3165 2 | együtt, egészen furcsa és fantasztikus játékot eszeltünk ki, és
3166 17 | valaki szemében, látni a fanyalgó kíméleteskedést, ahogy ezt
3167 22 | idegen helyen”... azért fanyalodott rám, azért nyergelt meg,
3168 14 | Játékkulisszák!” mondta Telekdy Péter fanyar-mogorván a Rousseau-ja mellől.~A
3169 6 | eszembe jutott a Telekdy fanyarkodása néha: „Mire ez az együgyű
3170 3 | mondta akkor mama valami kis fanyarsággal.~- Igen. A menyemre én fogok
3171 15 | kikísért, ott állt még a faoszlop mellett lehajtott fővel,
3172 19 | volt minden; de a nyirkos fapadok feketére festették a tenyerünket
3173 12 | kert szilvafái fölé és át a fapalánkokon, a messzi többi kerteken,
3174 5 | tűzködön át éreztem, hogy fárad és csendesül el körültem
3175 9 | Hisz egészen hazudni olyan fáradság és áldozat volna, amilyenre
3176 12 | arról, csak én akartam? A fáradsága úgyis mind énrajtam! Jenő
3177 14 | embert, ellene tenni is fáradságos; hát hagyom, de olyan egyre
3178 14 | visszahúzódtak; pihenték a vendégies fáradságot és a nagy költekezést is
3179 11 | vagy hogy mondjam. Azontúl fáradtak, magukba esnek, szégyenlősek
3180 8 | Készülődtem, sürögtem, fáradtam napokkal előbb, felélénkültem
3181 9 | reszkettek, mint valami halálos fáradtság után. Megmozgattam a kilincset,
3182 7 | egyszer még!~Szédülten a fáradtságtól és mámortól értem a helyemre.
3183 14 | szőttest árultunk, parasztnép faragta gyerekjátékot, katrincát,
3184 8 | olyan tiszta. Túlságba fárasztod magadat! Semmi, majd engedsz
3185 18 | egybekarolások fülleteg és fárasztón édes gyötrelmének, lágy
3186 22 | játszott a kislányaimmal, és farkasétvággyal evett. Egyszer az a hír
3187 23 | Szinte beteges már ez a farkasétvágy! - gondoltam, elnézegetve
3188 13 | vézna kis karján. A rojtos farok zizegve húzódott utána a
3189 5 | de bevált.~Szép, mámoros, farsangi kavargás; ünnepeltség, fény,
3190 6 | 6~Még csak a második farsangom volt ez; tizennyolc éves
3191 5 | legényfiai bejönnek és hangadók a farsangos alkalmakon. Az ablakom előtt
3192 8 | idei lányok most kezdik a farsangot, táncot, a terveket és ruhákat;
3193 22 | azok a fák; ő ültette még a fáskamra elé. Lassan mentem a rácsos
3194 6 | fátyolos pára; csak mentünk. A fasor végén voltunk, a szérűskert
3195 23 | forintja sincs!” - gondoltam fásultan.~És egy ilyen nap reggelén
3196 9 | első házasságév szokott fásultsága; az ijedelem, hogy most
3197 21 | eltompította, közönségessé, fásulttá tette ez a mindennapos törődés,
3198 11 | magas ablakokat hagyott fatáblákkal a zsaluk helyett, és cifrás
3199 19 | benne... Miért? Mintha az ő fatalizmusa átragadt volna rám. Menni
3200 15 | ilyenkor, az ő sajátságos fatalizmusával, aminek valami egyszerű,
3201 9 | bánom, mindegy!”~Az alkonyat fátyla alatt surrantunk végig az
3202 5 | borsószáraz tenyerét a fátylas tüllredők fölött, csípőnk
3203 17 | mindenhogy lehet!” - gondoltam fázós, kegyetlen érzéssel. Hiszen
3204 16 | jégre, hogy el ne maradjak. Február végén olvadó, csepergős
3205 8 | A Jenő születésnapja februárban volt, és akkor először hívtuk
3206 24 | idegen igéket...~Egy ködös, februári reggel, ahogy kicsit zsibbadtan
3207 18 | elháríthatja utólag is azt a fecsegést, hogy meg legyen őrizve
3208 15 | mater familias”. Miért is fecsegett újfajta asszonytípusról
3209 16 | otthonos összetartozással fecsegnek, dévajkodnak, élik világukat,
3210 19 | zsandárok első perctől kezdve fecskendőzték. Csak a porkoláblakások
3211 7 | nagyon finom selyemmel bélelt fecskeszárnyakkal, le a tükörfényes lakkcipőkig,
3212 16 | néném sokallta a pénzt, feddett, sopánkodott; de ha lemondtam,
3213 23 | hogy nem magával voltam egy fedél alatt huszonöt esztendeig?
3214 8 | ünnepi ajándékot. Szép, nagy, fedeles ezüstserleg volt, üvegszekrénybe
3215 19 | új, cifra vasrácsok és fedett kapuk; egy év alatt megfrissült,
3216 21 | kifizetetlen legénykori számlái fedezetét, a maga adóhátralékját,
3217 19 | esztendőkben már zsombék fedte, víz alatti földeket is
3218 5 | visszafojtódott hamarosan a családi fegyelem és szokástisztelet megnyugtató,
3219 4 | számon tartva, mint hasznos fegyvereket. Néztem az anyám nagy, teljes,
3220 5 | drága ruhák miatt. Tudta, fegyverzetünk az, melyben győzni, hódítni,
3221 9 | nagy vaskos tölgyfák s a fehérbe öltözött kicsiny fenyők.
3222 23 | az ügy az én kis gonosz fehércselédeimnek; nóta, muzsika és az anyu
3223 19 | hazugságokat, és kiforgatott szeme fehérébe világított a piros tűzparázs.~-
3224 9 | csókolta a kezem, csuklóm fehérjét a kesztyű fölött. „Jaj,
3225 17 | barázdái közt még hócsíkok fehérlettek itt-ott. A kis futókocsi
3226 14 | köré, a pezsgő jeges habja fehérlőn, forrva csordult, az egyiknek
3227 14 | lágy vonalú arc bágyadt fehérségét, szinte betegesen felpirosló
3228 23 | párna, a takaró álmodó, lágy fehérséggel vált ki a szoba estjéből,
3229 19 | kis bokátoknak, úgy jó a fehérszemély, ha mozgolódik!~És a kis
3230 13 | családfőtől egy pozsonyi órás, Feinsilber úr. Hanika hát eljegyzésre
3231 15 | félkábulat, amilyent a hirtelen fejbe ütött érezhet.~Mint az alvajáró,
3232 4 | köszönésem hangjában, kimérte a fejbólintásom mélységét.~- Jó napot! -
3233 15 | azok a suttogva és gonosz fejbólogatással emlegetett „hiányok” nem
3234 24 | idegenek jöttek, megütődve és fejcsóválgatva mondták: „Hm, veszendőben
3235 23 | leányt, és látom, hogy pénz fejébe valami papirosba csavartat
3236 19 | királyok, új udvart ülő fejedelmek csalogató kegye. Itthon
3237 23 | nagyanyás kecsességgel hajporos fejek, selyemcsokros bokák menüettjét;
3238 3 | gondosan ült a gyöngyös csipke fejék. Felemelte a lámpát, és
3239 19 | egybeverődve, összedugott fejekkel, mint a rémült csorda. Az
3240 3 | Megállt egy percre az ágyam fejénél.~- Ez holnaptól fogva fenn
3241 7 | zavarosan szakadtak a fejére az eladósodott, könnyelmű
3242 5 | ferde állásra nyomorítva a fejet; időnként megrándult, görcsös,
3243 15 | és azt mondani: ez új fejezet, új élettörténet, mert benne
3244 8 | embernek! Az életem be van fejezve mármost! Nemsokára... talán...
3245 15 | menedéket keresve borultam a fejfára, Horváth néma fájdalommal
3246 8 | szürke hajával a gyöngyös fejkötő alatt.~- Tudod-e, Jules,
3247 5 | fülelnek egy túlhaladott, fejletlen és gyerekes muzsikát, amíg
3248 15 | Kell is, hogy ez legyen a fejlődés útja, mert egyre több nő
3249 10 | érzik mindenen: az anyává fejlődésemen is. A kicsi nem volt szép
3250 23 | múltát csak a gyerekeim fejlődésén mértem azután. Hogy a Marcsi
3251 20 | élete a természete szerint fejlődik; vagy a lénye alakul hozzá
3252 15 | megoldás gondolatától.~- A fejlődő társadalmi rend asszonyideálja
3253 11 | megkoptak volna; vagy én fejlődtem? Így, ügyes-bajosan, aggódón
3254 4 | beszédes kifejezést, egy szép fejmozdulatot; de aztán megjegyeztem és
3255 16 | tapasztalatával meg tudom fejteni a férfi hangulatát is. Az
3256 15 | egymás mellett álltunk meg fejtől a sír mellett, és hallgatag
3257 9 | ültette a ravatalnál, maga meg fejtül ült, hogy: „Te is olyan
3258 23 | rácskerítésen, és megcsóválják a fejüket. A helyi lapban folyton
3259 23 | csendesen bólintva ingattuk fejünket, mint akik egyet gondoltak,
3260 3 | egymást! Agyonverem ezt!~Fejvesztetten felém rohant, de grószi
3261 5 | hódoló művészetével és féken tartott indulatával; átfutó,
3262 7 | eljött Vodicska Jenő gálában, feketében, és megkérte tőle a kezem.~
3263 10 | uram lekötelezheti őket. A feketekávénál aztán kipattant belőlem -
3264 13 | egy percre az ajtón, mikor feketekávés tálcát vitt be a lány. Ábris
3265 23 | ő is nekicsábul, főzi a feketekávét a boros embereknek a nyitott
3266 16 | bokrok közt elhagyott padok feketélltek, csinos, nyurga emberpár
3267 19 | minden; de a nyirkos fapadok feketére festették a tenyerünket
3268 15 | felindulás nélkül gondolni arra a feketés, véres, pici halálsebre
3269 23 | magukba öntötték a forró feketét, és újult erővel gyürkőztek
3270 22 | egyre nyersebb, komiszabb, fékezetlenebb, csúnyább szavak jelezték
3271 8 | piszlicsár világ! - hangzott fékezetlenül már az István háborgó hangja
3272 19 | horkanva és ijedezve, alig fékezhetőn rángatták a kocsit. Előttünk
3273 9 | arccal, megrázott, és magát fékezve, hirtelen, gyűlölködőn lódított
3274 22 | felcsigázott, pillanatnyi féktelen szikra; vagy a szemrehányó
3275 22 | sokszor, úgy vetkőztették, fektették le a leányai.~„Már nem is
3276 9 | hogy az ebédlő díványán feküszöm, a nagy óra tiktakol, lámpa
3277 9 | nyitott szemmel, mozdulatlanul fekve hallgattam a Jenő gyönge
3278 19 | nekem Szinyéren házam, sem fekvő vagyonom... semmim! A bútoraimból
3279 13 | dolgozott mindig, hanem járkált fel-alá a szobában órákon keresztül.~
3280 6 | öntudatlan átengedtségből fel-felérezve, hazamenet sokszor kellett
3281 9 | sercegett halkan, a tűz fel-fellobbant - kinn léptek ütődtek tompán
3282 23 | Láttam, hogy küszködve fel-felparázslik a tört szemű, kicsi tűzfény
3283 19 | a kocsit. Előttünk izzva fel-felvillanó, borzasztóan mozgalmas,
3284 24 | nem lett volna szabad így feladnia a harcot, gyáván menekülni;
3285 14 | virágokat raktak ki, és felaggatták az esti világításhoz való
3286 2 | erről-arról; emlékszem, egyszer felakasztott egy spárgára valami ólomgombot,
3287 8 | akkor dacosan. Láttam, hogy feláll, és int a feleségének.~-
3288 5 | el fölöttem, mély, édes félandalodás közepett. Néha még most
3289 4 | Már számba vettek, már felavattak azok közé, akikkel foglalkozni
3290 4 | okosan megtartotta ezt a félbaráti kapcsot. Tudtam, hogy a
3291 15 | szenvedés és az a kegyetlen félbetörtség magyarázhatja meg leginkább
3292 4 | délben hordta neki, a Széchy félbolond versifikátor17 inasa, naponta
3293 11 | kedvvel hajkurásztam a kedves, felcicomázott kis öregeket végig a Váralján
3294 19 | nézett rám, várta, hogy felcsattanok, hogy sírok és panaszkodom,
3295 22 | nélkül. A gyűlölködés egy-egy felcsigázott, pillanatnyi féktelen szikra;
3296 24 | valami hirtelen visszatért, felcsillanó értelmességével, mintha
3297 16 | jófajta paripa, és a szeme felcsillant. Köszöntötte Gidát, és jó
3298 16 | Akkor - mondta hirtelen felderülő, megkönnyebbült arccal -,
3299 12 | uram, de mikor meglátta, felderült, és örömmel ment elébe.~
3300 12 | háromlábú!~- Okos lesz - mondtam felderülve -, miért is ne lenne?~-
3301 19 | villámlott körül az égbolt fele. És bódult lárma, távoli
3302 9 | lázas éjszakák végtelen féléberségében -, míg mozdulatlan feküdtem
3303 15 | még mindig valami csodás felébredésre; hogy rossz álom volt csak
3304 3 | De... szeretnék korán felébredni reggel. Mikor Zsuzsi a cipőkért
3305 19 | kiáltozások hallatszottak; a felébresztett pávák rikoltoztak rémülten
3306 8 | nyúl semmihez. Ijedten a feledékenységemért kínálkozni akartam, de Jenő
3307 12 | hogy agyon kell hallgatni, feledésbe ásni. Elküldődött-e vajon
3308 19 | De a világ tovább folyt, feledett; a rang és több vagyon pedig
3309 20 | érzésre -, de időnként feledik, kényelmesen önmagukba esnek,
3310 14 | város is másnapra mintha feledte volna őket. Most már minden
3311 23 | volt hivataltársai szinte feledték a nyugdíjazása óta; mamáról
3312 14 | felőle, hogy semmit nem feledtem annyi esztendő alatt? Mindenki
3313 6 | volt ez megint, soha el nem felejtem. A télről ismerős fiúk jöttek
3314 5 | volt már, de az ilyet nehéz felejteni... De Vodicska Jenő ott
3315 14 | eleresztettem már a kezét. Nem felejthetem a meglepett, komoly és eltöprengő,
3316 4 | bele, hogy az asszony is felejthetett azóta. De az ilyen újrakezdésben
3317 19 | rémülten ott, és valami el nem felejthető vérfagyasztó volt a hangokban.~-
3318 8 | ezt ő maga, látszott, nem felejti egy percre sem; annál inkább,
3319 9 | bizony nem sok kedvem van feléjük nézni. Furcsa híreket hallok.~-
3320 5 | ez lett volna a két fiú felekezete is. De Zimán nagymama és
3321 24 | megmételyezi a régi egyetértést a felekezetek közt, hóbortossá teszi az
3322 5 | Maga dolga, eljön-e? - felel vissza kicsit pattogva anyám. -
3323 3 | mert erről beszél mindenki, felélénkülő arccal, mohón vagy kíváncsian. „
3324 14 | Rám ismert. Unatkozó arca felélénkült egy pillanatra, valami gyors
3325 8 | fáradtam napokkal előbb, felélénkültem és ambícióval, mert a vizsgám
3326 6 | krétával. Kérdés, kötődés, felelet; aztán összefirkálták ijedten,
3327 8 | de...~- Ha megtagadod a feleletet, semmi jogom a többihez.
3328 1 | csak a halálban - és én nem felelhetek ma annak a valakinek a tetteiről,
3329 8 | kérdést, lányom. Azt akarom, felelj meg arra, amit kérdek.~-
3330 18 | éreztem, hogy nem lehet mit felelni. Nem vagyok jegyben! Nem
3331 15 | tudnak állni a bajban is, felelősek önmagukért és azokért, akiket
3332 14 | hanem nagyon komoly és ijedt felelősségből is az uramért. Én lovaltam
3333 12 | végeztem el magam, saját felelősségemre és szabad akaratomból. És
3334 16 | nem merek, nem bírom el a felelősséget magamért. Most elmúlt a
3335 20 | különös, könnyed és mosolygó felelőtlenséget. A természete ilyen? De
3336 13 | Jenőt zaklatták érte. Azt felelte, már csak három hónap választja
3337 12 | Milyen érthetetlen, zavaró, felemás kis emlék tolakodik most
3338 2 | aztán a porkolábné jött, és felemelt. Otthon nagy veszedelem
3339 23 | sajnálja egy öregembertől!~Felemeltem a fejem, és elnevettem magam.
3340 9 | Hallgattam valami különös lelki felémelyedéssel. Hisz ez egy titkos ellenség.
3341 8 | meg nem bocsátja, holtáig felemlegeti. Hát mindegy! - gondoltam
3342 8 | élénkültek. Az asztal másik felén, valami nagyon hamis, de
3343 4 | És elfeledték, mennyire felér a szerelemcsata sok gyönyörű,
3344 14 | módján, inkább az emberkereső felérzésével. Olyan ember szemével, akinek
3345 12 | volt akkor a kertünkben, és felérzett a verandáig, ahol szép,
3346 9 | mert megosztoztunk.~- És feleség után?~- Lehet, hogy úgy
3347 10 | jutott. A Lajos gróf fiatal feleségéhez, akit akkoriban hozott,
3348 15 | most is az uradalmi tisztek feleségeit jelentette számomra leginkább
3349 8 | Láttam, hogy feláll, és int a feleségének.~- De apám, miért ilyen
3350 6 | fiú más megyéből hozott feleséget; a nagyobbik Reviczky lány
3351 19 | erősen, mindig. Igen, a feleségévé kell lennem; újra férjes
3352 13 | maga nincs eladósodva - a feleségével is kapott -, és így tizenöt-húsz
3353 4 | Bánik is vele máris! - feleselt ravaszul felhúzott, hegyes
3354 22 | vitte, parádézott velük, felesleges holmit, játékot összevásárolt
3355 23 | tudom is még!... (Hallottam féleszmélettel, hogy lassan betotyog a
3356 15 | tudom. Akkor összecsapott felettem az élet, roncsokba darabolt,
3357 5 | dúló, apró bosszúság epés felfakadását. Tisztában voltam mindazzal
3358 12 | magam tenyereltem neki a felfestésnek. Tizenegy óráig nem látott
3359 11 | szépen kiöltözve, befűzve; felfésült haját össze nem csapzani,
3360 7 | a lámpafényben. Én lopva felfigyeltem a számokra; hogy mennyit
3361 2 | helytelenítené az ilyen felfogást, de én hiszem, hogy az akkori
3362 20 | passzivitással kell az értékét felfokozni. Tudtam volna én is ezt,
3363 16 | görcsösen megszorította, és felfordította a tenyerem, ahol kis, kerek
3364 5 | világra valóságát.~- Gyönyörű felfordulás van ott, ahol asszony regnál! -
3365 12 | különös fensőbbséget, és néha felforrt bennem a gőg és harag ezért,
3366 8 | baljóslatot, mint aki csak felfüggeszti, de fel nem adja a rosszabbik
3367 19 | Horváth. - Bár az ilyet felfújják rendesen! Hisz akkor mindig
3368 9 | nyögtem reszketve, de már felgerjedő dacos haraggal is. - Ne
3369 10 | 10~Mire felgyógyultam, egyéves volt már Pityu;
3370 7 | miért éreztem magam is olyan felháborítónak, mindennél sértőbbnek ezt
3371 14 | azelőtt, és ez az egykedvűség felháborított szinte. Horváth szótlanul
3372 19 | rossz hírem hárul), az én felháborodott sírásomra hirtelen, gyöngéd
3373 11 | már azért is!” - gondoltam felháborodva. Utálatos volt nekem ez
3374 21 | Kiszívták a vérem, elették, felhabzsolták a fiatalságom!~Hát jó, ez
3375 10 | meglássuk!” Én pedig egészen felhangolódtam ezen a majdnem véletlen
3376 14 | pogácsáztak hirtelen az ebédlőben; felhangoltak voltak, nagykedvűek és bizakodók;
3377 23 | késztette bele magát a mámor felhangoltságával Endre a búbánatos lelkesedésbe.
3378 4 | de aztán megjegyeztem és felhasználtam - számon tartva, mint hasznos
3379 15 | búcsúzkodott, rendelkezett; felhasználva, hogy azon az estén csaknem
3380 22 | betegségeiből, megfürdetik, felhizlalják, egy-egy ambiciózus doktor
3381 23 | estjéből, mint egy különös felhő. És nagy csend volt.~Aztán
3382 8 | kövér amorettek trombitáltak felhők között. Láttam, hogy tetszett
3383 24 | ember addig húzza ilyen félholtan, amíg... Istenem, vétek,
3384 21 | ernyős éjjeli lámpás lankatag félhomályában. Hát ezek, ezek az enyimek
3385 10 | mocskos körmű ember volt, félhomályos múltú, furcsa egzisztencia -
3386 24 | és néztem a tömjénködös félhomályt, a boltívek elnyúló, messzi
3387 14 | pártjával. Hiripy bácsi felhorkant, dühösen emlegetve persze „
3388 5 | hajam - míg anyám gyengéden felhőzte be finom rizsporával a vállaimat -,
3389 24 | hely! Az egész ország népe felhúzódik ide, lassan családonként.
3390 4 | máris! - feleselt ravaszul felhúzott, hegyes szemöldökjeivel
3391 23 | mozdulatlan, a térdei gúzsba felhúzva, hogy a nyűtt paplan hegykúpot
3392 11 | igen, most, a messzeségből felidézve ezeket, én igazságos akarok
3393 18 | bizonytalan sorsomon. Tudtam félig-meddig, hogy őszre „lesz valami”
3394 6 | leányt is mutattak be, és felijedve lestem: nem szebbek, ügyesebbek-e
3395 15 | akartuk, szinte segítettük felindítni a lelkünkben a bánat áradó
3396 15 | most sem rettenet nélkül, felindulás nélkül gondolni arra a feketés,
3397 14 | apja csendesen. Még mindig felindultnak látszott, de az előbbi pirosság
3398 14 | de más, új - asszonyos felindultság is reszketett tán ebben
3399 8 | könnyű úgy, a gróféból!~- Így felizgatni a szegény asszonykát, hogy
3400 24 | hidegedő testét a nyoszolyára (feljár, ha nem ágyban hal meg! -
3401 10 | öregebb asszonyok is, mind feljárultak üdvözölni. Akkor már vittem
3402 24(60)| Ne féljetek! (latin)~
3403 24 | láttatik, mint a hajnal; feljő, mint a nap, szép, mint
3404 24 | magyarázni. Hej, ha egyszer te is feljöhetnél, összeköltöznénk egy jó
3405 16 | hiszen én tiltottam meg, hogy feljöjjön meglátogatni. Ha igazán
3406 15 | és mindenen valami tompa félkábulat, amilyent a hirtelen fejbe
3407 21 | orrlyukakkal, de már kifújva magam, felkacagva, belékarolva... mert mind,
3408 19 | megfogták a kocsi oldalát, vagy felkapaszkodtak hátul egy pillanatra, de
3409 21 | különb volt náluk. Magát felkapták, pedig azt se tudják, honnan
3410 3 | van - mondtam később -, én felkeltelek korán, és segítek neked,
3411 10 | Egyféle írral még nincs felkenve - kacagott Ilka -, az ördög
3412 16 | felesége volt. Akkor feltévedt, felkényszerült ide, szerencséje volt, és
3413 24 | tán figyelmeztette rám, felkeresett, vigasztalt, térített és
3414 20 | nap minden reggelén külön felkészültem az életre, öltöztem, beszéltem,
3415 22 | szép, meghatott, egyhangú felkiáltás volt; olyan, mint egy temetési
3416 17 | oldalán, mint néma, szigorú felkiáltójelek rendje, és a gyászosra ázott,
3417 21 | nagyobbiknak, „Mimi-mama!” Jaj, felköltik ezt a parányit!... Lesz
3418 3 | Együtt ültek még; anyám felkönyökölt, s a virágos, habos batisztruha
3419 12 | a porta elé sereggel, és fellázadva fogadkoztak, hogy be nem
3420 5 | megnyugtató, mert sehova nem fellebbezhető rendjében. „Grószi legjobban
3421 18 | eligazítja az életemet. Nagy fellendülő kedvet éreztem ehhez a dologhoz.
3422 6 | röstelkedésformát éreztem a fellengzőssége miatt. Megkért, hogy elküldhesse
3423 10 | bizonyos! - Na, hát hiszen... fellép Lajos gróf az ősszel képviselőnek.
3424 5 | volt a véletlenség az első fellépésem s ezzel az egész bálozó
3425 7 | beléptünk, megint egyszer fellobbanó szívvel éreztem, hogy még
3426 5 | vagy tán akkor már igazán fellobbant szerelemből, merészen és
3427 14 | a kezét. Hihetetlen nagy felmagasztalásról beszéltem neki; itt a földön
3428 13 | Mikor szél van, akkor ez felmegy ám, az égig. Csak most nincs
3429 15 | mint a nagyvárosokban van. Felmennél kicsit Pestre tanulni, aztán
3430 10 | mert bizony a betegségedre felment az a kis pénz, amennyid
3431 15 | hóbortjai és gyengeségei, és felmentik magukat a gyermekszülés
3432 16 | mellettük tarka képes újságlapot félmeztelen, csúf balerinákkal. Aztán
3433 12 | mellől. Én pedig nem tűrtem a félmunkát. A nippeket, amelyek mesésen
3434 6 | kószált kedvére, Piroska néném félnapokon se’ került elő a méhesből,
3435 3 | ordított tovább. A cseléd már felneszelt a szomszédos konyhán; valaki
3436 3 | elcsitulásból, pihegő szenderedésből felneszelve, még mindig ott láttam derengeni
3437 22 | elmúlt volna! Most már csak felnevelni Marcsát, Zsuzsit, Klárit,
3438 15 | maradtam. Nem, nem kell félnie a mostohámnak, nem eszem
3439 21 | minden vár rám, míg ezek felnőnek! És még lehetne több is...
3440 2 | később, déli napfényben, felnőtten és közömbösen, néha elmentem
3441 7 | világ!” - éreztem meg akkor felnyílt szemmel, és nem is bántam,
3442 19 | félhomályban. Az egyik kar felnyúlt, és ököllel fenyegette meg
3443 9 | ajtót.~Egy darabig ültem ott felocsúdva, reszketve és undorodva.
3444 16 | mérsékelt mennyiségben. Egyik felöl a hálószobájuk volt, és
3445 19 | házak külső falát neki, és felöltöztették a népet, hogy kedvét lelje...
3446 2 | hozatott Bécsből akkoriban. Felöltöztettem - de aztán otthagytam őket,
3447 21 | módosan kereste össze a felöltőt, botot. Ez a frázis csak
3448 24 | meggyötörtek; de csupa egységben, feloldottságban, értésben és szeretetben;
3449 24 | És teljesen éreztem ezt: feloldozás, megkönnyebbülés, béke!
3450 15 | hogy valahol él, és tud felőlünk, hogy tisztult szemekkel
3451 24 | szószéktakarókat hímeztek, és Rozverics felolvasott vagy beszélt nekik, legendákat
3452 22 | nem is lennének; egy jó félórában aztán magával vitte, parádézott
3453 9 | hogy beszéljek magával.~Félóráig ülhettünk ott feszélyezetten,
3454 17 | leszek!...~Érettem átküldték, félórányira, Hiripről a kisbéres feleségét,
3455 22 | túlfeszítettségtől én szinte félőrült voltam egy idő tájban. Gazdag
3456 16 | mellette már. Átsegített, felpakoltatott, aztán karonfogott, és gyalog
3457 15 | mostohámnak, nem eszem soká a felpanaszolt kenyerét! De hát itt, a
3458 21 | halálhíre, amit aznap vettem. A félparaszt gazdasszonyának, akivel
3459 14 | fehérségét, szinte betegesen felpirosló ajkakat a sötétszőke bajusz
3460 19 | alkonyatban szinte naponta felpiroslott az ég alja, és lángcsóvák
3461 16 | fűződve repültem aztán, és felragyogott körültem és bennem annyi
3462 8 | lőcsei damasztabroszommal, felraktam az új, monogramos ezüstneműt
3463 24 | segítségre, nagy nehezen felraktuk súlyos, már-már hidegedő
3464 4 | tűnődött a Reviczky mama, és felrándult féloldalt, mint egy megvonaglott
3465 17 | tudja? Szeretik egymást?~Felrántotta a vállát, keserűn, közönséges
3466 8 | az utcaajtó utána, és én félreálltam az ablaktól, hogy ne lásson.
3467 9 | szóltál mindjárt. Milyen félreértés lehetett volna, ha mama
3468 4 | épp akkor elmosolyodva, félrehajtott fejjel, könnyed bizalmasan
3469 3 | elnémultan tűrte, hogy az ingét félrehúzza.~- Csak karcolás! - mondta
3470 23 | Abból tizenötöt mindjárt félreteszek fertálypénznek házbérre,
3471 22 | volna nálunk takarékosságra, félretevésre. Örültünk, ha nem jött végrehajtó,
3472 3 | ahogy meglestem egyszer? És félrevonul-e vele mama a sarokdíványon,
3473 4 | Máma rád vár a vizitszoba!~Felriadva és magamhoz térten mentem
3474 15 | névtelen, de néha álmomból is felriasztó. Nem a bensőmben ébredt,
3475 18 | meg tubarózsák közt... míg felrohantam hirtelen a szobámba, és
3476 19 | kétségbeesett futásban, felsebzett meztelen lábakkal és jajongva,
3477 2 | szabadulni ettől, és tovább is „felség”-nek szólított. Rendesen
3478 14 | én?~- Nem is fog akarni felséged soha! Erős lesz, mert máris
3479 12 | látszik, kis dolog!~Halkan felsikoltottam az örömtől, tapsoltam, és
3480 16 | az utolsó jelenet alatt a félsötét nézőtéren, aztán merően
3481 4 | tájon. Láttam egyszer esti félsötétben az anyám arcát, szája gőgös
3482 3(6) | paletot: hosszú, bő felsőkabát (francia)~
3483 12(40)| városias hosszú felsőkabátot viselő (német) ~
3484 15 | hanem előhozta a kalapom, felsőm, és sétálni vitt. A temetőbe
3485 19(53)| nevéből eredő szó: hosszú női felsőruha~
3486 23 | megint kimentem. A nap is felsütött, nekimelegedett. Valahonnét
3487 12 | életben. Vajon gyöngédség vagy félsz; ízlés vagy okosság vagy
3488 16 | zajlását ki lehet töretni, felszabadítani egy ilyen tombolón gyors
3489 22 | igazítják. Ha ezek alól felszabadítja magát, iránytalan, korcs,
3490 9 | búcsúzkodó. De mintha valami felszabadulás is...~Éreztem, hogy ez az
3491 11 | elhelyezkedni, itt egyszerre felszabadulón, elemünkben éreztük magunkat
3492 24 | évről évre; később, hogy felszabadult kicsit az életem, nekem
3493 21 | szenvedélyes, vergődve felszakadó zokogással, hogy visszalépjen
3494 14 | Most megyek, megpróbálok felszaladni a karzatra. Szólt Jenő a
3495 19 | összezsúfolt zsidó házak közt felszaladt; de a Megyeház tűzfalát
3496 12 | málna édes, nagy illata felszáll. Mellettem ül Horváth Dénes,
3497 15 | felnőtt öcséimnek például, felszámolatlanul, észre sem véve, soha nem
3498 4 | én öntudattal tudtam már, felszámoltam magamban sok olyat, amit
3499 12 | nippeket, amelyek mesésen felszaporodtak, végig kellett törülni naponta,
3500 7 | érzésnek.~Ránéztem, hirtelen felszárított, bámuló szemekkel. Hihetetlen
3501 11 | az idevaló, bennszülött felszármazókkal szemben. „Új szita szegen
3502 10 | szerencsének, hogy az én „felszármazott” uram lekötelezheti őket.
3503 21 | is.~- Ne mondja! Talán a félszemű mostohaapjával barátkozzam
3504 2 | veteményeságyakon túl az elhagyott méhes félszeréig. Igen-igen téresek, sok
3505 19 | lápvidék e dús, kicsiny félszigetén, ami örökük volt; kiskirályok
3506 22 | nyomorultnak a kenyerit, felszíja a keserves verítékit...
3507 4 | fajtámat - az én erős, magát felszínen tartó, tekintélyes, szép
3508 22 | házassága idején merültek felszínre, a természete elfeledett
3509 8 | gyönyörűen, simán ment a felszolgálás, Zsuzsi szépen és idejére
3510 11 | bajlódtam a pontos, előkelő felszolgálással asztal körül, és ezt Jenő