| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Kaffka Margit Színek és évek IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
5024 14 | fölöslegéből való szép, gyémántos homok mélyébe.~- És én?~- Nem
5025 10 | volt kicsit néhány pohár homoki bortól, de Jenő józan és
5026 22 | pipatórium, a naponta friss homokkal öntött, papírcifrás köpőláda...
5027 4 | kiszóródott belőlem az oktalan homokszemek szerével minden tétlen,
5028 24 | őszes, rongyos ember, a hóna alatt csomó újság: rám néz,
5029 22 | biztatják, becézik. Egy-két hónapig megy, akkor rájön az ital
5030 16 | Valamikor a házasságom első hónapjában felvitt egyszer szegény
5031 6 | ismertük az ilyet...~A nyár hónapjaira az anyám falura került,
5032 10 | a lábam újra. Emlékszem, hónapokon át csak ténferegtem, és
5033 15 | házam mindig nyitva volt hónapokra, fél esztendőkre a felnőtt
5034 24 | megvagyok itt, elhidd azt. Kis hónapos szobám van egy családnál,
5035 18 | töltsem ezt a szép őszi hónapot. A Horváth levele siettetett,
5036 16 | végső elszánással egypár hónappal ezelőtt. Semmi se történt,
5037 5 | küldte oda neki egyszer a hopmesterével, mert odakinn „művész úr”
5038 16 | nagynéném ura. A targoncás hordár is ott állt mellette már.
5039 16 | hangon, veszekedve alkudott a hordárral. Marika ajtót nyitott, és
5040 16 | panaszolt valamit a fiúnak. A hordárt egy mellékutcában értük
5041 24 | rossz, olcsó, vendéglőből hordatott kosztból habzsolva, dúlásig
5042 23 | fejében hozzájutott egy-egy hordócskához, ünnepi kedvvel éldelte,
5043 3 | emlékszem a mi szobánkra! Ide hordtak az utcai felső házból minden
5044 19 | Az egész térség teli volt hordva idegen, százféle bútorokkal,
5045 4 | felettük az apáim sasos, kemény horga; a rakoncátlan, ördöngös,
5046 4 | mint óvatos, kutató tűk horgai.~Ez ablakzugok homályából
5047 24 | kőrút kellős közepén egy hórihorgas, őszes, rongyos ember, a
5048 19 | az alkonyborulat. A lovak horkanva és ijedezve, alig fékezhetőn
5049 9 | hallgattam a Jenő gyönge horkolását. Egy délután elindultam
5050 23 | szétnyitott, nedves szájjal, mély horkolásban.~Oly szokatlan kedvben voltam,
5051 22 | odamulatott, és mélyen, horkoló, nehéz álomban aludt késő
5052 13 | szundikáltak. Az egyik halkan horkolt; ez Gencsy Tibor volt, a
5053 11 | grószival való sok, apró horzsolódásuk miatt. Aztán arról beszélt,
5054 6 | oda mindig elvonulhatott a hőség elől egy-egy csapat vagy
5055 16 | valami komolyat, szinte hősit és lendületest éreztem abban,
5056 4 | életet. Itt, a Megye utca hosszában kellett előbb elfogadtatni,
5057 19 | ködök a vizes tájak felől, hosszabbodó esték, csend, és körültem
5058 4 | így, végig a Megye utca hosszán; s a félig hunyt zsaluk
5059 2 | beleéltük magunkat, órák hosszat Vulpaverga-Rombertáró-nyelven
5060 16 | levelet írtam neki; aztán hosszú-hosszú válasz jött; védekezés,
5061 14 | komoly férfiszemeket láttam, hosszúkás lágy vonalú arc bágyadt
5062 6 | csibukszár, aztán megint hosszúkat hallgatott. Plajbász, papiros
5063 16 | sok pénzt hozott, előkelő hotelba szállt velem, és boldogan,
5064 8 | először láttál Párizsban, a hotelier32 nagybácsimnál, bizony!
5065 24 | kicsit zsibbadtan kiléptem a hótól fehér, profánul világos
5066 20 | aszerint mondom - az egész hóttig való életüket egymással;
5067 20 | sváb Vállajról, az majd hoz!”~Nem tudtam mire vélni
5068 8 | kibéleltem, egy kis csipkét hozattam rá tavaly, a gyöngy is a
5069 11 | nyelvű leány, ha akarod, hozhatunk együtt Svájcból, én is most
5070 6 | tagosítanak, hogy üdvözlést hoznak nagyanyáméktól. Nyájasan
5071 22 | alügyészség, be kellene hozni ezt a szerencsétlen embert!
5072 14 | létezik. Igen, most megyek. Hozom a hírt.~Egy kicsit bizonytalanabbul
5073 14 | otthoni ruhámba.~- Hírt hozott-e? - szaladtam Horváth elé,
5074 15 | amiket most Pestről, Bécsből hoztunk árjegyzék után, találomra.
5075 8 | elmegy innét mindjárt rendbe hozva, megreggelizve, kielégülten,
5076 21 | az orra! Oda nézz! Vizet hozz, ökör! A lelkeden megyek
5077 15 | erre a célra, eljárnánk hozzád, mint eddig, egy-egy teára,
5078 16 | az?... Hogy kellene ahhoz hozzáfogni?... A nagy kártyajelenet;
5079 1 | kapkodva, most sokkal többhöz hozzájutok a nagy csendességben, és
5080 23 | italmérésengedély-ügy fejében hozzájutott egy-egy hordócskához, ünnepi
5081 8 | és mindjárt lótva-futva hozzálátok megint a cseléddel, hogy
5082 23 | Aztán anyám egyszer felállt, hozzálépett, és keze szelíden, puhán
5083 20 | gyönyörűség, az az özvegyasszony hozzámegy ahó a nagy, esett, szőke
5084 6 | kényszerű magukáltatással mind hozzámelegedtek már minálunk ahhoz a gondolathoz,
5085 12 | kellemetes, jóleső lesz, amihez hozzányúl, ami körülveszi. És a boldogságból,
5086 16 | karjára fűzve a karom, hozzásimuló durcáskodó vagy kérlelő,
5087 16 | valakihez a nagy idegenben, hozzátartozni, karjába fűzni a karom!~
5088 15 | dolgom felől. Utóiratban hozzátette, hogy ágyneműt vigyek, és
5089 23 | már elindult, hogy húst hozzon hitelben; én takarítóruhában,
5090 14 | öntöttek belém is. „Mindjárt hozzuk a tekintetes alispány urat!” -
5091 21 | szeget se tudna falba verni a hűdéses ujjaival... Csak ül és pipál;
5092 24 | harapni tán, mi volt ez? A hűdött ember félállati, határozatlan,
5093 6 | milyen keservesen hívta a húgát egyszer a petrezselyemárulásból,
5094 18 | legtöbben egészen fiatal fiúk, a húgocskám udvarlói; jogászok Pestről,
5095 17 | falusi napok és valami olyan hűhótlan, természetes és közömbös
5096 10 | indulattal.~Őszre aztán nagy hűhóval, sok lakomával, borral,
5097 5 | zizzenő, lenge uszály zöld hullámait, fordult és hajladozott,
5098 8 | suhogó fekete ruhán, gondosan hullámokba sütött szürke hajával a
5099 4 | meleg párái reszkettek enyhe hullámokban a forró levegővel. A banda
5100 11 | látszik; de hogy így nagy hullámosan és nem kellemetlenül szálanként
5101 14 | arcával, hátrafésült, dús hullámú aranyhaja megcsillan a reggeli
5102 7 | zene, fülledt parfümök, hullatag csipkék, szép, szomorú,
5103 9 | tenyésszen. Ki is kelt, el is hullott mind a drága csibe, pedig
5104 22 | sokszor; még a kedélye, a régi humora sem veszett el. Ő sohasem
5105 17 | a hangulatait, szavait, humorizálhat, zsörtölődhet vele, vagy
5106 19 | vásárolt bolond olcsón. „Vén huncut az!” - mondogatták észbe
5107 23 | gyönyörű szeme soká csügg huncutkás álfigyelemmel az arcán,
5108 4 | vadvizes tereket lefoglaló huncutságait csak az ő agyafúrtsága tudja
5109 24 | Aki eszével, szépségével, huncutságával vagy akármilyen kis tudományával
5110 5 | Ilka néni, engedékenyen hunyorgatva -, de minden jól áll neki!
5111 4 | deleken az öreg, rokon házak hunyorgó ablakszemei. Már számba
5112 21 | ruhaszámlákat csináltat, magával hurcolja utazni, fürdőzni. Az a kis
5113 14 | Nem kell azt így, szavakba hurcolni, szem elé tartani. Nekem,
5114 9 | ölelt fehér köntösébe, és hurcolt buzgó-szorgosan, csitított
5115 16 | feszülnek néha ezerféle húrok, zagyva és kimondhatatlan
5116 2 | romjától a bodzafás sarokban a „hűs lócá”-ig; a veteményeságyakon
5117 5 | néhány jó szavunkért átolvadt hűségbe és szeretetbe. Mennyi áhítat
5118 15 | Ő az én egyetlen igaz, hűséges emberem! - gondoltam akkor
5119 18 | le mindenki, azután ott hűseltünk alkonyatig, pokrócokat terítve
5120 24 | minden arramenő, ismerősök húsért járó cselédei, falusi tejesasszonyok,
5121 15 | fordulva állt, és valami húsfélét szedett ki a sercegő lábasból.
5122 14 | Intettem, hogy várjanak a hússal. Hallgatva ült a társaság;
5123 11 | éppen haza, ahol anyáméknál hűsültem néhány hetet, új embert
5124 18 | jegygyűrűvel. Bizony! A huszár főhadnagyi ruha jobban festett
5125 18 | is belebolondult a nyalka huszárba; hát a szülők kénytelen-kelletlen
5126 18 | Szerencsétlen gyerek! A sok huszárcsínyje meg... a szegény Vodicska
5127 16 | minek fizetnél egy forint húszat a fiákernek? Ennek elég
5128 8 | gazdasszonyhíre van már a húszesztendős menyének, hogy a városban
5129 12 | igazán asszonnyá érett. Huszonhat esztendős voltam.~Ennek
5130 17 | kislányai számára majd), és huszonnyolc dagadó párnát gyűjtött maga
5131 11 | idegesített, hogy grószi is hűvösebb lett újabban irántunk, ritkábban
5132 23 | szőlőlevél!...~amit az apjával húzattam hajdanában. - Sok boldog
5133 10 | neked, sógor, per, osztály, huzavona - az akad bőven mindig.
5134 3 | nézett a fénybe.~- Az ilyen huzavonás szerelemnek - folytatta
5135 22 | arcával fölé hajolva, kínnal húzgálva ki alóla bénult kezét, ahogy
5136 22 | megoldódik; így nem maradhat, nem húzhatjuk egy életen át. Valami ilyen
5137 11 | hanem az összest oldalra húzná, azt is, ami a kalap alatt
5138 4 | férfiak azért is bőrkamásnit húznak, bokros nyakravalót viselnek
5139 19 | ládd-é, lehet énmellém is húzódni egy kicsit! Gyere idébb,
5140 8 | csendjét, majd egy nyikorogva húzódó, fagyos kútgémet a szemközti
5141 5 | bátyám a deres szakállát húzogatva. - Hallom már, mit főztök,
5142 4 | állította fel a cigányokat. „Húzzátok, a gyönyörűségit, megérdemli
5143 11 | fogalmazta az öregember. Jenő ideadta nekem is elolvasni, aztán
5144 10 | Mégis azt mondom...~- Nagy idealista vagy, Péter, az bizonyos! -
5145 3 | monárkatermészet.11 Egy ideálja volt: a család emelése;
5146 24 | Kiszikkadt, elfakult lelkembe ideálok, költészetek és érzések
5147 19 | húzódni egy kicsit! Gyere idébb, na! Lelkem, be jó kis...~-
5148 24 | meghálálkodik, kérdi: „Mit csináltok idefenn, lelkem?” - „Itt lakunk
5149 13 | össze úrfelmutatás után. „Idegbajos - mondták a doktorok -,
5150 22 | orrlikakkal, végsőkig feszült idegekkel türtőztettem még magam;
5151 4 | megyeszerte, amiért messze idegenbe üldözte ki tanulás ürügyén
5152 22 | vezeklésemet. És másoknak, idegeneknek jutott eszébe a gondolat:
5153 23 | ösztönös és lenyűgözött idegenkedéseimre emlékeztetett, méltán rossz,
5154 15 | szakácsnéd megtarthatnád.~Ámuló idegenkedéssel, némán néztem rá. A meglepetéstől
5155 2 | mindig olyan rémületesnek, idegennek, mint akkor; noha később,
5156 23 | lényétől is sok függ; hisz egy idegennel lépünk házasságra, s a gyermekünk
5157 1 | tudok rá gondolni, mint egy idegenre. Például az ember liheg
5158 24 | szobába. Már kísérteties idegenség, érthetetlenség volt az
5159 6 | kicsit a háziak s a többiek idegensége iránta. Hogy talán lenézik
5160 8 | társaságban hirtelen hűvös idegenséget éreztem akkor.~Alig vártam,
5161 15 | és anyám meg a férje néma idegenséggel, hallgatva ültek velem szemben
5162 11 | hatott rám!~Azt hiszem, idegenszerűnek tetszett, másnak, mint a
5163 11 | ármánykodás.~És még inkább idegesített, hogy grószi is hűvösebb
5164 16 | nevetséges voltam az ezen való idegeskedésben, és mindent otthagyva, szó
5165 17 | csináltam az egészet. Csupa idegeskedésből-e vagy helyes ösztönöm súgta?
5166 10 | fogorvost; vége az lett, hogy idegeskedtem, sírtam, nem engedtem kihúzni,
5167 19 | reszkettem a végsőkig feszített idegességben, féltem kinn maradni a pusztán,
5168 24 | krízises esztendőkön, az idegességem is alábbhagyott, az emberek
5169 22 | tisztán látom, hogy az idegességtől, testi és lelki túlfeszítettségtől
5170 24 | erre, rögeszmém; állandó, idegfeszítő kényszergondolatom lett
5171 24 | hogy most valami újfajta idegorvoslás van, amely kikérdezés, vallatás,
5172 15 | váratlanul; és az ilyet pillanat idegrohama dönti el. Ha én akkor, az
5173 21 | ahogy percek alatt higgad az idegrohamszerű, magamból kikelt dühöm,
5174 23 | útját állhattam-e ennek, idehozhattam-e erőszakkal ebbe a nyomorúságba,
5175 11 | most már, mióta Melanie idehozta ezt az új, franciás szót.~-
5176 8 | lányok - gondoltam -, az idei lányok most kezdik a farsangot,
5177 22 | életen át. Valami ilyen ideiglenes érzés volt az egész hosszú
5178 8 | megbotránkozva, mert ő fél füllel ideleskedett az imént.~- No, már megengedj,
5179 20 | örömit érhesse a kedves idesapja is. Mert bizony nem mai
5180 2 | volt, egy Németországból ideszakadt asszonyság, volt guvernánt3
5181 22 | helyét nem lelő figura lesz, idétlen és boldogtalan. Az asszony
5182 16 | valahogy kezdett halasztódni, idétlenedni a dolog. A szemében nagyon
5183 24 | kinn nyaralás és falusi idill csak terhemre volt bizony!”
5184 12 | tolakodik most elém az akkori időből!... A nagy, heves, lelkendező
5185 11 | megcsaládosodva, pipásan, az időjáráson panaszkodva - vagy lovat,
5186 20 | Lehet, hogy ezekben az első időkben már az volt a legfőbb bajom,
5187 4 | tevés-vevése, elszállt, időközi napok, jeltelen órák nyoma!
5188 3 | szobában, ahol minden régi időkre, a nagymama fiatalságára
5189 9 | hozta - és az én közbeeső időm, ez a kötelességes, begubózott,
5190 20 | elsötétült színű szövete az időnek, egy hosszú, hanyatló, tompán
5191 15 | mostanában én is búcsúzom, tán jó időnyire a gyermektől; a nagyanyja,
5192 19 | fehér szakállát. Mennyi idős? Lehet vagy hatvanöt; de
5193 5 | grószi kedvence; két évvel idősebb volt nálam és olyan igen
5194 21 | meghatott gyöngédsége ebben az időszakban. Jenő, az egy szent volt.
5195 4 | nyegle és hazug, szégyenlős időtlensége. Egy szép, finom kultúra
5196 24 | a távolság már attól az időtől; a megélhetés azóta csak
5197 14 | a nőegyleten, a sok benn időző, telt zsebű és mulatni vágyó
5198 17 | hogy Hiripre jövet nem időztem Szinyéren, és nem értesítettem
5199 24 | az, hogy én megtérjek és idvezüljek. Érthetetlen, csodás, magasztos
5200 5 | Az ablakom előtt eljáró ifjak egyik-másika kezdhette tán
5201 4 | volna mindent visszakeresni; ifjúságunk tarka perceit, szavaink
5202 2 | bodzafás sarokban a „hűs lócá”-ig; a veteményeságyakon túl
5203 17 | életrobotban, mert őrajta, az igavonó türelmén ment keresztül
5204 14 | el azt, olyan egyre megy igazába! Könnyű ellenfél vagyok
5205 4 | mintha akkor, legkezdetben, igazabb és belsőbb életet éltem
5206 18 | mernek hozzám!” Nyilván igazam is volt... de hogy akkor
5207 8 | Neki mindig, mindenben igazának kellett lenni, a vén konok,
5208 12 | kicsit vissza is hatott ez igazándiban is. A háztartásban energikus
5209 18 | gondolatban is a teljes igazat; hogy hiszen nem rajtam
5210 22 | után, át tudom érezni az ő igazát is.~Valami kényszerhelyzetben,
5211 24 | nyilván diadalmaskodott volna igazával egy tiszta életű ember;
5212 23 | Zeneakadémiában a fő-fő igazgató.~Akkor valaki azt mondta,
5213 9 | készültünk, és Hanika egész héten igazgatta a tavalyi, kelengyébe kapott
5214 11 | tanáccsal, a hivatalos formák igazításával. Hisz mi csak gyámoltalan
5215 22 | s az értelmét ösztönök igazítják. Ha ezek alól felszabadítja
5216 24 | sokszor nem én magam éltem, igazítottam, cselekedtem; valami idegen,
5217 11 | amikor én beszélni, vitázni, igazkodni kezdtem a vádak ellen. Pár
5218 5 | Otthon a házirend miutánunk igazodott, kései lefekvésünk, alvásaink
5219 15 | egymástól. Mintha valami igazolás lett volna mindkettőnknek
5220 15 | áradó részét, ami lefoglalt, igazolt, összekötött, de egyúttal
5221 16 | messzeség és költőiség ürügye igazolta a szép, meleg frázisokat,
5222 6 | fejjel visszamentem az útra. „Igazsága van, Magda!” - mondta akkor
5223 23 | kuszált, nyers és kemény igazságait. Igen, az anyaság sem csupa
5224 8 | Ilyenkor bántott és furdalt az igazságérzetem. Dehogy, dehogyis, akármilyen
5225 10 | valami titkos megegyezés az igazságról?~- De Magda, te ezt komolyan?...~-
5226 7 | vádat? Tudtam pedig, hogy igazságtalan.~Így fogtunk a táncrobotba
5227 14 | dühösen emlegetve persze „igazságtalanság”-ot; Péter kesernyésen filozofált,
5228 19 | volna a világon, ha minden igazságtalanságot így lehetne megbosszulni...
5229 17 | hogy nem járok messze az igazságtól. Bizonyos, hogy nem szakított
5230 15 | volt ez nekem, és rettentőn igaztalannak, ocsmánynak, nem úrinak
5231 12 | gyerekre, és valami érzelgős igaztalanságot éreztem ebben. Szinte ingerelt.
5232 20 | mikor a világ megvetett igaztalanul, a pénzem fogytán volt,
5233 7 | van, és az anyáknak mind igazuk van, tudtam én ezt. Sokkal
5234 1 | egyre megy!” Pedig nincs igazunk, csakhogy ez már az ő színjátékuk.
5235 24 | változatlan, titokzatos, idegen igéket...~Egy ködös, februári reggel,
5236 20 | bár nagyon kisebbedett igényekkel.~Tavaszra megszületett az
5237 11 | hanem az uram is szerette és igényelte mind a finom, csinos dolgokat,
5238 11 | spekuláció gyűrűzött körülte; igénypörök, sajátítások, százféle kapzsiság
5239 23 | nagybátyám színleg megvette, és igénypörölte folyton a kis limlomunkat,
5240 24 | mezők liliomát? Az alázat és igénytelenség sértetlenül átsegít a földi
5241 17 | tiszteltebb és nagyobb igényű; az öregedő régi szerető
5242 10 | át nyaggattuk könyvből az igeragozást s a grammaire-t;35 Bardeaux
5243 20 | Istenkém! Nem is merek ígérni. Mennyit tetszene?~Máskor
5244 24 | zongoraleckékből él, de állás van ígérve neki egy pesti iskolánál.
5245 23 | nagyanyjuk minden ölelése benne igéz a lánya két szemében.~-
5246 24 | fantasztikuma, a szavakkal igézés titokzatossága, a hagyomány
5247 4 | nóta: és sehonnét annyi igric, verselő, literátus, híres
5248 18 | színlelve. Hiába, modernség így-úgy; tíz évvel ezelőtt szebb
5249 19 | Szamosközt, aki Pórtelekre igyekezett.~Ábris bácsi az ámbituson
5250 24 | utcára, moarémantillás anyóka igyekszik előttem, sebbel-lobbal tipegve.
5251 10 | homlokomon. - Hát persze, ezen igyekszünk majd. Csak aztán a nyelvecskédre
5252 23 | Nincs kiér szánni-bánni. Igyunk, azt a... mindenségit.~Megint
5253 9 | házasságév szokott fásultsága; az ijedelem, hogy most már soha, semmi
5254 16 | Úgy emlékszem az első perc ijedelmére!... Valamikor a házasságom
5255 14 | kikezdhet büntetlenül. Milyen ijedelmesen szép így cigánynak, szinte
5256 10 | ténferegtem, és homályos ijedezéssel éreztem, hogy kimaradt,
5257 14 | suttogták mellettem ijedező ámulat hangján.~Láttam,
5258 19 | alkonyborulat. A lovak horkanva és ijedezve, alig fékezhetőn rángatták
5259 9 | felzaklatva és megszégyenülten, ijedve löktem el magamtól.~- Menjen,
5260 15 | ellenségeim ítéletére; izgat, ijeszt, keserít, mintha már köze
5261 14 | olyan rossz, hogy óvni és ijeszteni érdemes volna vele magunkat
5262 2 | árnyék, hosszú rabing és ijesztő ónszínű arc. A szívem kegyetlenül
5263 21 | vén csoroszlya, a drága Ilkája. Azt hiszi, nem tudom, hogy
5264 12 | Tán előttem leginkább - és Ilkán látszott is a féltékenység -,
5265 23 | csudálkozás, minden jó illat!... Fordítsa erre a szép
5266 23 | halványszürke selymei diszkrét illatát; gondozott, kicsi kezét
5267 7 | muzsika szólt, és ragyogva, illatosan repült, szállt minden, a
5268 1 | kis vénasszony-virágaim illatoznak felém a tenyérnyi helyen.
5269 15 | amik olyan erősen, édesen illatoztak e nyáron. Milyen szörnyű
5270 20 | kellett; ám lássad, hogy illek bele!” - ezt látszott mondani
5271 13 | ridegségbe és néha sértő illetlenségbe is oly rosszul palástolt
5272 20 | házasságért csakugyan engem illetne minden felelősség, magam
5273 16 | volt a gondnoka, egyszer illő tisztességgel beállított
5274 16 | hangulatát is. Az ő hozzám való illúziói egy szép, finom, előkelő
5275 16 | elég volt az „ott voltam” illúziója, mikor mi fesztelenül mulattunk
5276 20 | küzdés és nagy áron elérés illúzióját; az asszonynak valami versenypózna
5277 22 | járkáltam; Dénes karján, illúziókba szándékolva, nagy szerelembe
5278 24 | kaphatunk-e valamiből egy kis illúziót még, ha már egyébfajta álmok,
5279 5 | volt emögött: szép, fiatal Ilonka lányuk tragédiás halála,
5280 16 | nélkül nem foghat senki ilyenbe ma már.~Hirtelen egyébről
5281 5 | zsidónkat, aki üzletfele és ilyenben bizalmasa volt. Már minden
5282 16 | volt élet az életem, amíg ilyenből kijutott néha... Úgy máskülönben
5283 4 | sincs köszönet!~Értett ő az ilyenekhez, okos fejében egyre forgatta
5284 11 | De nem rontom már magát ilyenekkel, nem haragszik, hogy kedvét
5285 10 | nagy költség hiába volt. Az ilyenekről hamar szóbeszéd indult odaát
5286 8 | vagyok én rossz, amiért ilyenen háborgom? Kallós Ágnesnek
5287 7 | azt a harmadik megyéből? Ilyenféle minden leánynak van, de
5288 21 | látom, hogy ilyesmit, mindig ilyenfélét gondol. És én valaha szellemesnek,
5289 12 | Elküldődött-e vajon valaha egy ilyenforma levél? Szeszély volt-e,
5290 1 | magunk partnereivel nagyjából ilyenformán játsztuk.~Az embernek nincsenek
5291 8 | mindennap. Jókor kelek, ilyenkorig már loholva és csatázva
5292 20 | feleségül vett. Kényszeríteni ilyenre csakugyan nem lehet... hiszen
5293 15 | Minálunk olyan kevés szó volt ilyenről, és az én házam mindig nyitva
5294 24 | vastag, friss hóban... Mennyi ilyesféle hangulatú, télies, meleg,
5295 4 | szentelték az életüket, ilyesmik kitalálásának. Milyen messze,
5296 2 | nevetnek ezen néha; amit tudok ilyesmikből, azóta verődött rám inkább
5297 9 | át.~Percig se gondoltam ilyesmire: „Bár Ilka néni ne volna
5298 9 | ti mindjárt párbajtól, ilyesmitől féltek. No, csak most vigyázzunk
5299 16 | kapni ilyen ruhát, ha buzgón imádkozol, mindig, éjszaka is, és
5300 10 | tanította játszani, figyelni, imádkozósan összetenni a parányi kezét, „
5301 15 | bevittem, megmosdattam, imádkoztattam a kis ágyban, és mellette
5302 24 | csinálsz akkor, fiam? Csak imádkozz, hogy ha már az Isten csakugyan
5303 3 | kell gondolni, hogy ez az imádság érvénytelen.~- Ó, te buta! -
5304 24 | bár ilyet vétek leírni, de imádságban ki lehet magyarázni. Hej,
5305 6 | lassan szembefordult velem, imádságos, szomorú, mély nézéssel,
5306 23 | körüláhítom ilyen létániás imádságszókkal? Nem teszek én kárt benne,
5307 12 | aranyozott fáján ragyogva imbolygott a sok, kis ideges, mozgalmas,
5308 14 | reggeli napfényben, az ő imponáló, keresetten egyszerű, tiszta
5309 13 | adtunk, de nagyon fényeset, impozánsat. Az új főispánékon kívül
5310 11 | mikor az ember úgy jár, impresszárió a nyakán; éjszaka játszani
5311 13 | mosolyogva nézni erre a hosszú Imrére, ha nem is úgy, de legalább
5312 17 | a postát akarom tanulni Inácskón. „Meg lehet próbálni!” -
5313 17 | tavaszi délutánokon a szomszéd Inácskóra a postáért. Nem jött semmi! „
5314 9 | Váralján, dolgos, jóravaló inas, ha néha elszíjazták kicsit -
5315 5 | művészetével és féken tartott indulatával; átfutó, kellemes forrósággal
5316 7 | viselete azóta. Valami önző, indulatos, békétlen levegő volt most
5317 14 | az irántam, irántunk való indulatot. És valami előre nem várt,
5318 21 | rá végre, tán rekedten az indulattól -, jó az! Néhanapján leereszkedhetik
5319 12 | iránt lappangóan ellenséges indulatú és titkolódzó. Ez itt, igaz,
5320 21 | Jaj, ott lámpa se ég! Indulj hát, itthon az úr!... A
5321 8 | akkor.~Alig vártam, hogy induljanak ők is.~- Micsoda újmódi
5322 18 | itt látni; ezt a zülleni induló, összezavarodó fiatal életet;
5323 22 | alap nélkül való. Mindig inferióris56 marad az asszonyi állat,
5324 2 | ólomgombot, hogy az: az inga. De hogy mi volt tovább
5325 7 | mondta, és csendesen ingatta a fejét. - Rosszul értett.
5326 23 | szépen és csendesen bólintva ingattuk fejünket, mint akik egyet
5327 2 | De hogy mi volt tovább az ingával, én egyebekre nemigen emlékszem.
5328 22 | mellette, fázva kis fehér ingében; korán érett, komoly, anyás
5329 12 | simára húzta rajta a tiszta ingecskét, betakarta, végigsimogatta.
5330 4(15) | ingénieur: mérnök (német, francia)~
5331 22 | és ha néha (tán csak hogy ingereljen) védelmébe vette a szavaim
5332 12 | tréfásan csúfondáros vagy ingerkedő volt vele szemben mások
5333 16 | érdeklődés összesúgását, és ingerlő, mohó kíváncsiság fogott
5334 22 | dühöngik ki magukból az ingerültség szinte testien kínos, ideges
5335 13 | tereli át Jenő a szót, az ingerültséget az országos kormányra. Tisza
5336 6 | meg lassankint a levegő; ingerültséggel, feszültséggel volt tele
5337 7 | hajnaltájt is hihetetlenül friss ingmelleken, a szinte rájuk öntötten
5338 1(1) | ingóság (tájszó)~
5339 12 | négyökrös szekereket, amelyek az ingóságokat szállították, minden község
5340 18 | elvezetett vagy eltömött vízerek, ingoványok helyén, és azóta Pórtelek
5341 9 | mesterségből, és ott tartja ingyenélőnek, hogy részeljen az apai
5342 10 | mint a nap, mindenkinek ingyenhaszonnal járó, pár év alatt megoldható
5343 24 | állhatnak a maguk lábán, ha ingyenhellyel, ösztöndíjjal tűrhetően
5344 16 | elegáns világ”, csak afféle ingyenpáholyos kis népség! Hát az a nyurga,
5345 16 | növendék lánya felett tartott inkvizíciót, mert állítólag valami jogászforma
5346 8 | és úgy tett, mintha ő is inna. Akkor vettem észre, hogy
5347 21 | esett. Persze, tud velük inni bőven, a kasszírnékat is
5348 17 | vége, és egészen ki kell innom az életem poharát.~Igen,
5349 8 | diktál az irodában, az inspektorhoz megy, benéz a pénzügyhöz,
5350 13 | kellett lenni, mert Scherer inspektorok egyre leskedtek, szimatoltak
5351 8 | Láttam, hogy feláll, és int a feleségének.~- De apám,
5352 15 | gyámoltalan kapkodással integetnek búcsút a kocsiablakból.
5353 4 | fejjel, könnyed bizalmasan intek át a túlsó oldalra valamelyik „
5354 10 | Valaki az az ember?~- Modern, intelligens és céltudatos. Meglepetéseket
5355 11 | De az uram nagy dorgáló, intelmes levelet kapott az öregjétől;
5356 15 | szüksége bármiben, csak inteni kell nekem. Tűrjön meg,
5357 13 | bárdolatlan áhítozásával. Csak egy intés kellett volna neki.~Az idő
5358 14 | papírpénzt. Bankó cigány egy intésre rázendítette még egyszer
5359 15 | együtt voltunk, magához intette Istvánt, lehúzta ujjáról
5360 14 | az irodába kell benéznie.~Intettem, hogy várjanak a hússal.
5361 14 | püspökhöz s az ezredeshez intézett valami kérdést; az udvarmester
5362 13 | utálatos szófortyogással intézi el az egyetlen fia életbe
5363 19 | tett mindent, én pedig nem intézkedtem többé olyasmiben, amibe
5364 16 | hogy nem kellene-e másképp intézni ezt a dolgot?... Ilyenkor
5365 6 | tartotta, vagy csak találomra intézte tán. Nagyjában nemigen élték
5366 12 | minden gondosan, jól lesz intézve.~A tea után megbújtam mellette
5367 10 | család belső és külső ügyei, intimus pletykái, apró regényei.
5368 22 | vagy könnyű, finom, százízű ínyencségeket, amiket ő diktált neki régi,
5369 4 | Vodicskának az apja még, az öreg inzsellér,15 olyas játszótársféle
5370 1 | az élet, baj, osztozás, iparkodások, és ha néha kicsit felé
5371 11 | rokonszenvezne ezzel! Nézze, iparkodni fogunk, hogy dologgal ne
5372 3 | azóta. Most már csak azon iparkodok, hogy ti hármatokat kielégítselek.
5373 2 | a kis „polgárlányok”, az iparosok és boltosok gyerekei „gné-é-édige
5374 8 | tiszteskedő „alászolgája!”-ira mindig kurtán, kicsit rátartós,
5375 8 | a kor, állás és tudomány iránti tiszteletből és nyájasan
5376 4 | és szimpátia a részvétben irántuk, mintha színpadon játszanának,
5377 13 | beszélnek, ahol a hangulatok irányítódnak, véletlen érdekek újra-újra
5378 22 | alól felszabadítja magát, iránytalan, korcs, helyét nem lelő
5379 9 | neked, nézd csak. Az Endre írása? De bolond az! Így búcsúzik,
5380 16 | trubadúros, régies szerelem így. Írásban egészen tartózkodás nélkül
5381 1 | tudományos könyvet, újféle írásokat hasztalan próbálnak küldeni
5382 1 | legutóbb tudom megismerni a jó írást a haszontalantól. Azután
5383 19 | nekem is olyankor. „Olyan írat tudok, ha megeteti avval,
5384 19 | itt-ott, hogy nemigen ismert irgalmat; nyúzta, akit lehetett;
5385 12 | mint nekem, ellenségei és irigyei, ezt csudáltam legjobban;
5386 9 | ez egy titkos ellenség. Irigyel engem! A fülem zúgott, lehunytam
5387 10 | tisztiházak uzsonnáin. „Csak hadd irigyeljenek, az jó” - gondoltam néha
5388 16 | találgatnak, csodálnak, irigyelnek; ez, ez volt az én igazi
5389 4 | a szép, erős, lesett és irigyelt - titokban gáncsolt szabadosságot.
5390 1 | embereimből - akik szerettek, vagy irigyeltek, vagy bántalmaztak -, most
5391 14 | sok ember. Kíváncsiság, irigység és csudálkozás sistergett
5392 12 | ragyogva, tisztelettől és irigységtől környezetten.~Mindig Horváth
5393 13 | mondta Jenő halkan.~- Hát írjunk neki! Őszintén!~- Nem, azt
5394 23 | grófnénak, ha a miniszternek írna. Hát jó, megtettem, elmentem
5395 23 | korában, attól fogva, hogy írni tanították, és a mostani
5396 7 | bólintott. Valamit alá kell írnia - mondták -, de láttam,
5397 23 | tessék-lássék Kricsák úrnak, az öreg írnoknak, aki úgyis jobban tudta
5398 16 | azokra a jelentéktelen kis írnoknékra, kapaszkodó boltosnékra,
5399 23 | gondosan tette be egy kicsi íróasztalfiókba, hogy majd őrizgesse becses,
5400 15 | rendezése fölemésztette az iroda minden folyó bevételét.
5401 12 | egyszer mindenestül az uram irodabéli papírkosarát. Mért nyúlkáltam
5402 20 | meg lehetne élni abból az irodából egészen jól, még ha az adósságait
5403 16 | hánytorgatták, kicsinyes, irodai pletykákat. Milyen igazi
5404 8 | utcában vettünk lakást, a Jenő irodájától külön, mert takarékoskodni
5405 24 | világi tudományt, művészetet, irodalmat megismert, és nem vált meg
5406 16 | Rumosflaskák vannak az irodapolcon, az aktacsomók háta megett!”~
5407 15 | újon kezdődött élet sora íródik, és nem tudom, nem tudom,
5408 17 | fáradt hangú eltökélésből íródott sorok; vagy csak én éreztem
5409 6 | dobásszámok helyett sokszor íródtak vallomások, gyöngéd kérdések
5410 6 | rétegenként egymás fölé íródva.~Akkor nyáron is voltak
5411 23 | nagyszülői neveltek, már onnét írogatott évente két-három illedelmes
5412 11 | együtt Svájcból, én is most írok emiatt: a kislányaimhoz
5413 23 | levelet... ó, hogyne, magam írom meg az érdekében ma még!
5414 16 | asszonyos élményeim ez első, írott záloga. Azelőtt sohasem
5415 10 | nem estél át.~- Egyféle írral még nincs felkenve - kacagott
5416 4 | fiút megkávéztattam már, iskolába zavartam basáskodó jóakarattal.
5417 22 | másnapján és maguk közt vagy az iskolában, egészséges, vidám, lármás,
5418 16 | pénzed eltartana odáig; s az iskolai formaságokat el lehetne
5419 2 | anya a Wagner Zsófi tánt2 iskolájába. Kisvárosi zugintézet volt,
5420 2 | rendszertelenül bizony.~Wagner tánt iskolájában a tandíj egyforma volt ugyan
5421 4 | ellenvetés nélkül. A külországi iskolákból hazakerült Telekdy fiú,
5422 24 | van ígérve neki egy pesti iskolánál. Marcsi azt hiszi, hogy
5423 4 | Csaba néha dühösen; de az iskolapajtásai közt már hencegett velem,
5424 21 | kis férgeknek a ruhára, iskolára valóját...~- Meg a maga
5425 16 | hálószobájuk volt, és a két iskolás leány már aludt is odabenn;
5426 16 | ülni, állni; és könyvből is iskolásan mindenféle tantárgyakat...
5427 22 | valami ruhácska is mindegyik iskolásnak; mert mindenáron... mindenáron
5428 1 | folyt le az életem, mindenki ismer, tud felőlem: nem kell senkinek
5429 16 | gyűlölködő kívánást, amit úgy ismerek férfiakon; amit szeretnének
5430 4 | más életbeli valaki, és ismeretlenségek felé vinne!” Mert mint kisgyermek
5431 12 | érdekvadászat a család jólétéért? Ki ismerheti a férfit... az embert? Még
5432 12 | hogy már a mö-betűt is ismeri; azt mondja, háromlábú!~-
5433 11 | nyakán; éjszaka játszani és ismerkedni, nappal utazni és pihenni
5434 15 | elpirulok, mert tudtam, hogy ismernie kell a hiányzó uradalmi
5435 16 | Losonczy. Sorra köszöngette az ismerőseit, az apró asztalokhoz le-letelepült
5436 19 | rejteni őket. Idegen csoportok ismerősként beszéltek és zokogtak idegen
5437 23 | dúdol mögöttük valami ismerősnek rémlő, kellemes, rekedtes
5438 18 | házról házra kávézni az ismerősökhöz, és vigasztaltatja magát...
5439 24 | még mikor az ember otthoni ismerőst lát: megörül, meghálálkodik,
5440 9 | pátosz! De hát vannak-e külön ismertető szavai az igaz érzésnek
5441 7 | derék is. És férjhez kell ismét menni! Ma emlegette Vodicskát.
5442 13 | csaltam, nem loptam soha!” - ismételgette Kendy Péter sírásba csukló
5443 23 | elrendezett, és sokszor ismételte utolsó akaratát. Hogy fakoporsót
5444 10 | pletykái, apró regényei. Ismételték uraik szavait, gyönge élceiket
5445 4 | laktak; intéző, tiszttartó, ispán, egyéb. Idegenes nevű, ki
5446 9 | a parasztjaival, mintha ispotályba vóna. Kézzel nem nyúl egyhez
5447 9 | Kézzel nem nyúl egyhez se, az istállókölyket is virgács nélkül kezeli.
5448 11 | Jenő, komoly arccal.~Az istállómester mondta neki egyszer, hogy
5449 16 | az a híres! Kaszinóember, istállótulajdonos; első pesti gavallér! -
5450 10 | megtudnád?...~- Magda, az Istenre kérlek, hagyd abba! Nem
5451 23 | asszony mellőlem, úgy élek, istenszámába, mint a vad a pusztán. Micsoda „
5452 21 | én? Jaj, ne kísértse az Istent, elvetemült! Bár el is venné
5453 3 | bőgj! Hadd nézzem! Jaj, te istentelen, megállj csak! Te!~- Ő kezdte! -
5454 3 | zongoratokban.~- Jézus Mária! Istentelenek! Gyújtogatók!~- Igen, és
5455 9 | vót az ő apjának, a vén istentelennek valami zabikölyke egy szolgálótól,
5456 23 | jóságukkal kérnek bocsánatot Istentől a nagy gazdagságukért, és
5457 8 | idegenben tanulnak, grószi csak Istvánékkal törődik, és az Ágnes pici
5458 8 | ételeket. Jenő koccintott Istvánnal, és úgy tett, mintha ő is
5459 15 | voltunk, magához intette Istvánt, lehúzta ujjáról mindnyájunk
5460 21 | ordíts úgy, jaj, istenem, ‘isz nem tört csontod! Na, hisz
5461 15 | kihagyni annak a napnak iszonyatát, és egynéhány, mindössze
5462 23 | borokat; ha kis perköltség, italmérésengedély-ügy fejében hozzájutott egy-egy
5463 23 | asszonyom! - mondogatta italos melankóliával, és lelkes-szomorúan
5464 3 | kapkodó éjszakai munkában italra kap. Jó, hogy addig vitte
5465 23 | rám emeli vérrel futott, italtól mámoros szemét, a kezemért
5466 15 | kénytelen járni. Én nem ítélek el egy független, férjetlen
5467 19 | vész, mint valami szodomai ítélet a város... az én városom
5468 19 | romantikus színt kap az emberek ítéletében a dolog. A megindult szóbeszéd
5469 12 | idegen, helyeselte is a Jenő ítéleteit - a közigazgatásról, a mostani
5470 16 | családombeli vagy szinyéri ítéletek csengenek bennem, még gyermekkoromból,
5471 15 | gondolni az ellenségeim ítéletére; izgat, ijeszt, keserít,
5472 10 | csakugyan tehetséges, gyors ítéletű és nagyon tanult ember a
5473 15 | a lépteimet lesik előre ítélő rosszakarattal. „Alig földelték
5474 15 | adhat nekem. Csak az merjen ítélve és kutatva végigemlékezni
5475 21 | rongyom.~- Miért nincs? Én ittam el azt is? Hol vannak hamar
5476 22 | holnap!” - Hajnaltájt, mikor ittasan hazajött, emiatt forrt még
5477 22 | kötötte még valamennyire az itthonához, ez a jóleső rend, amit
5478 11 | rendezzük be, hogy mindig itthonosan érezzék magukat, ha vakációra
5479 19 | bárónő főispánné ma!... Az ittmaradtak közt pedig lassan oszlott,
5480 22 | helyet harcoljon magának az ivadékom legalább a világban.~- Most
5481 19(52)| Nagy Iván (1824-1898) történész, genealógus.
5482 19 | bőrbe kötött, nyűttes Nagy Ivánt,52 abból böngészte a családfákat.
5483 14 | Előre készen tartották rá az ívet az aláírásokkal. Sietek
5484 9 | valami biztos várakozás izgalmát és örömét éreztem, és tudtam,
5485 16 | szükséged, hogy halálra izgasd magad! Segíthetsz rajta?
5486 15 | az ellenségeim ítéletére; izgat, ijeszt, keserít, mintha
5487 9 | elválasztva - és rejtelmes, izgató, titkos kötöttséggel egymáshoz
5488 14 | utcákon és tereken titkolt izgatottsággal az irántam, irántunk való
5489 19 | jobb kedvű lett volna ő is, izgett-mozgott, szaporábban káromkodott.~-
5490 16 | Napokon át beszéltünk, izgultunk, tanakodtunk Marikával,
5491 16 | eltávolodtam hirtelen ez alig ízlelt élettől. Ez volt a sorsa
5492 12 | Vajon gyöngédség vagy félsz; ízlés vagy okosság vagy kényelem
5493 7 | vagyok elég jóravaló a maga ízléséhez. Miért is foglalkozik velem.
5494 8 | természet adta tehetségem, ízlésem sem volt mindig. Ezzel is,
5495 8 | hogy eltanulta, lám, milyen ízléssel tudja! Egymásra nevettünk
5496 10 | egészségéért”. De lompos és ízléstelen kis gúnyákban járatták,
5497 24 | lecsüggedt fejjel, a pipa nem ízlett már mindig, az ételben sem
5498 11 | szedett arcbőrét ki nem izzasztani idegenek, férfiak előtt:
5499 4 | virágágy üveggolyós karói izzón tüzelték vissza tarka színeikkel
5500 19 | rángatták a kocsit. Előttünk izzva fel-felvillanó, borzasztóan
5501 10 | próbálkozott vele, hetvenben már.~- Ja, ahogy apád kigondolta...
5502 16 | lenn mélyen a pokol van, jajgatás és fogcsikorgatás örökké,
5503 13 | nem akartunk ezen törődni, jajgatni most, hisz annyi volt a
5504 19 | felsebzett meztelen lábakkal és jajongva, néhányan megfogták a kocsi
5505 1 | Segítségre pedig közel vannak és jámbor népek, így ülök néha a tornácban;
5506 17 | szentképes oláh viskói félszeg jámborsággal féloldalt billenve tüsténtették
5507 4 | tűnt az ő „Kezét csókolom!”-jának furcsa, becéző, mókás, kedveskedő
5508 3 | varjút fogtak ma Kallós Janival, ott van a borító alatt
5509 24 | szocialista meg népköltő, Hazaffy János. Ilyen rigmusokból él; ezt
5510 18 | valami nagyon csillagos, jánosbogaras, őrülten fűillatos és meleg
5511 24 | volt ez a vén bolond; hát Jánoska, a Széchy valahai inasa,
5512 12 | szalon makartcsokrai és japán vázái mögött; a szép új
5513 23 | marad, az égben bízhatunk. Jár-e templomba? Lássa, egyébből,
5514 21 | szobában, hallom, Dénes jár-kél, tapogat ügyetlenkedve a
5515 21 | potyázó munkám egyéb apró járandóságait, amiket reggelenként, míg
5516 18 | Isten háta megett; három óra járás mindössze a várostól.~Azt
5517 14 | vidékiek közül, de szabad járása volt a városi polgárnépnek
5518 22 | ivott, kataszteri hivatalos járásaiban is, falvakon át menve. S
5519 22 | csinosan, rendesen akartam járatni őket. És hogy micsoda vesződségbe,
5520 10 | ízléstelen kis gúnyákban járatták, és kicsit elkényeztették. „
5521 11 | legénykedést emlegetve lassú járatú, nehézkes, elszokott beszédmóddal -,
5522 21 | lezüllöttek ők is azóta, végüket járják, most már akármiféle ember
5523 13 | megyénél, de hogy éppen ők járjanak a gróf kezére most, amikor