| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Kaffka Margit Színek és évek IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
8039 21 | lettem én már. Hiába na! Megifjított!~- Meg biz az a vén csoroszlya,
8040 24 | mennyek országa. Feltámadni megifjult testtel, szenvedésben vezekelt,
8041 12 | Péter mellett, aki valami megígért kataszteri hivatalra vártában
8042 20 | a kíváncsiságom felett. Megijedt, könyörgött, cigánykodott,
8043 18 | bölcsességnek, türelmetlen voltam, megijedtem, hogy máris minden elveszett
8044 12 | szóvá téve köztünk. Hirtelen megindulással átfogtam a nyakát, a karja
8045 19 | emberek ítéletében a dolog. A megindult szóbeszéd e zavaros hetekben
8046 2 | harmadik ablak az övé!” Megindultak - lábujjhegyen mentek a
8047 15 | emberem! - gondoltam akkor megindultan, valami enyhülést érezve,
8048 2 | elég volt mentségnek, ha megintettek a magyar beszédért. Csak
8049 19 | megbosszulni... De ha így van megírva, nem lehet elkerülni semmit.~
8050 1 | és csak legutóbb tudom megismerni a jó írást a haszontalantól.
8051 20 | anyám és én is azelőtt, megitattam vele, azután elébe raktam
8052 7 | talán szájukra vesznek, megítélnek. Lehet, hogy így is volt.
8053 14 | javára, bár ezt bajos így megítélni csakugyan! Jolsvay már csakugyan
8054 23 | délutánban, kávét csinált, és megittuk az eperfa alatt. A kerti
8055 13 | életemben. Ugyi, ez még megjárja?” Az egyik Kehiday átölelve
8056 4 | kerekén nem tudják olyan szép megjátszással, lendülőn, búsan, szilajon
8057 4 | fejmozdulatot; de aztán megjegyeztem és felhasználtam - számon
8058 15 | hallottam a gonosz, kegyetlen megjegyzéseiket, és ijedt haraggal, elkeseredetten,
8059 6 | együtt az este emlékeit, megjegyzéseket, bókokat, apró eseményeket.
8060 21 | villa.~- Semmit! Csak az a megjegyzésem, hogy tízszeres pénzére
8061 11 | tett egy-egy éles, rövid megjegyzést az életmódunkra. „Nagyon
8062 24 | modoráért, még mindig jó és úri megjelenéséért, közlékenységéért mindenütt
8063 14 | vacsorához voltak szegődve. Most megjelentek a szép új, aranygombos,
8064 23 | neki; most öreg fővel hát megjutalmazta hűségét, és ténsasszonnyá
8065 10 | álló bizonyosság, amelybe megkapaszkodhat. Nem kell mindenen gondolkodni,
8066 15 | mindenkinek a maga erejével kell megkapaszkodnia az életen, s a mai viszonyok
8067 12 | meglesz a tisztújítás. Jolsvay megkapja az utasítást a jelölésre,
8068 22 | Maga... maga, igen... ha megkapott volna!... Azt akarta persze...
8069 13 | írt, és persze szó nélkül megkapta a haladékot. Tudtam volna,
8070 4 | néha a csend! A két fiút megkávéztattam már, iskolába zavartam basáskodó
8071 19 | miatt!... Hogy én majd úgy megkedveltetem magam az öreggel, hogy egyszer
8072 12 | dolog volt, valakit mindig megkérdezni, kicsit biztosra venni,
8073 22 | egy harapást se tudott megkeresni magának. Aki élősdi, legalább
8074 7 | Jenő gálában, feketében, és megkérte tőle a kezem.~A vőlegényem
8075 20 | ilyenekre való! Ha néha megkértem valamire, túl finomat, drágát,
8076 19 | átkelni kompon; akkor még megkerülte az egész Szamosközt, aki
8077 15 | Ahogy így a nagypiacot megkerülve csendes léptekkel mentünk
8078 22 | izgalommal vártam este, ha megkésett, és meggyanúsítottam asszonyokkal
8079 19 | oszlopai. Bizony, mintha minden megkicsinyült, megkopott volna! De mégis
8080 8 | lakásom hangulatának, ahol új, megkímélt volt minden, és az elrendezéshez,
8081 24 | kávékat csinálok magamnak, és megkínálok vele egy-egy jó bejárós
8082 21 | szultáni természetességgel megkíván, de maga hajszálnyit nem
8083 11 | elmondtam másnap úgy, hogy megkívánta. „Vigyél oda engem is, leljük
8084 23 | egy kis nyugodt pihenést, megkönnyebbülést mármost. „Így sort vesz
8085 16 | mondta hirtelen felderülő, megkönnyebbült arccal -, akkor szerethetlek
8086 9 | hazahívták. Kezedet csókolja!~Megkönnyebbülten, szinte boldogan ültem az
8087 22 | tettem rosszá; eldurvítottam, megkötöttem az életét, szívom a vérét,
8088 20 | utcába... a lyányokhoz, megkövetem... mert azok is egy szál
8089 19 | mintha minden megkicsinyült, megkopott volna! De mégis ez az; a
8090 11 | tiszteleteken át. Mintha megkoptak volna; vagy én fejlődtem?
8091 19 | hagyományoktól, amelyek jelölik és megkülönböztetik a maguktól lett, eleven
8092 12 | Majd kiigazodik lassan, meglásd! Csak egészség legyen! Nem
8093 13 | négy-öt szál búzát, hogy meglássam, milyen volt arra a termés.
8094 17 | mindent. De nem baj! Majd meglátja még maga is, csak próbálja
8095 12 | ellenségeskedésre is képesek. Meglátjuk most, mit tudunk!~- És mi
8096 4 | szigorúságuk közepett?... „Ha meglátna és megszeretne engem valaki -
8097 12 | bolondítok össze Hanival. Majd meglátnád, hogy tudna más asszony
8098 19 | hadját! Majd előszeded, majd meglátod, mi hol van! Nekem bizony
8099 9 | fülembe súgta, hogy harmadnap meglátogat. Egész délután fésülködtem -
8100 16 | megbeszéléseink lesznek; nem tudja, meglátogathat-e a lakásomon, hogy nem kellene-e
8101 12 | addig valami közbe nem jön, meglátogatja a kastélyt a fiatal trónörökös.
8102 22 | jóízűt nevetve, csak már meglátogatna egyszer menyemasszony! Egy-két
8103 16 | tiltottam meg, hogy feljöjjön meglátogatni. Ha igazán akarna, nem tarthatná
8104 24 | Elfizetted sors-adóba.~ De meglátszik rosszba, jóba,~Hogy te rólad
8105 11 | itt miköztünk?~- Dehogy! Meglelek itt mindent, higgye el,
8106 6 | naplójában, amit holta után meglelt a rokonság, sokszor van
8107 19 | a mezőkre, a faluk felé. Meglelte-e minden asszony a gyerekit?~
8108 10 | intelligens és céltudatos. Meglepetéseket fog még okozni! Ha itt nem...
8109 15 | idegenkedéssel, némán néztem rá. A meglepetéstől nem voltam képes végigkísérni
8110 18 | mindenhez, dolgozni, sürögni; meglepni és meghatni őt a sok kedves
8111 12 | természetével. Azért mégis meglepődtem szinte, hogy ez csak így
8112 10 | belőlem - rögtönösen és meglepően - az egész gondolat.~- Mit
8113 24 | észfelettisége, mind, mind újan, meglepőn, kopottság és megszokás
8114 3 | jelent: ahogy ők, mi is csak megleszünk!... Most megint az én három
8115 2 | külön behívott magához, és megmagyarázta, hogy ezt abba kell hagynom -
8116 24 | valami szünidőre, beszéltek, megmagyaráztak egyet-mást; Marcsi könyveket
8117 23 | nekünk, öregeknek, de ez megmarad még és olyan szép! Az új
8118 19 | tűz előtt épültek még, és megmaradtak a régiben. Hogy is volt
8119 9 | mint valami, ami tart, megmaraszt, gondot visel rám, és amíg
8120 3 | elbánt; sohasem láttam szavát megmásolni, valamit kétszer, kétféle
8121 19 | kocsisával Telekdy mostohám; megmentettek vagy két szobára való limlomot,
8122 16 | halál óráján is érte jön, és megmenti. Csakhogy itt sokszor le
8123 8 | neked!~Hallgattam konok, megmerevített arccal az emelt hangú, szószékies
8124 24 | bolondítja itt a várost, megmételyezi a régi egyetértést a felekezetek
8125 13 | Jenő, lelkem, akarom, hogy megmondd őszintén nekem! Valami nem
8126 8 | mindig, látod, most már megmondhatom. Lejtő ez, a romlás felé
8127 7 | Régen figyelem én már. Megmondjam, mi bántja magát, kedves,
8128 3 | legyek én ott holnap, mindent megmondok!~- Jaj, ne! Magduska! Hisz
8129 23 | is jobb így; a nagyapja megmondta, hogy csak akkor gondoskodik
8130 15 | csókoltam össze, bevittem, megmosdattam, imádkoztattam a kis ágyban,
8131 14 | mosolyogtató ez - legtöbb háznál megmosták az utcára nyíló ablakokat
8132 3 | ormótlan tölgyfa asztal, amit megmozdítani se bírtunk. Ezt tartották
8133 12 | jelölésre, a gróf is mindent megmozgat a bizottságban, és ilyen
8134 9 | halálos fáradtság után. Megmozgattam a kilincset, és vártam egy
8135 18 | örömmel, mikor Hiripy bátyám megmutatta a Pórtelky Ábris bácsi levelét,
8136 15 | rosszul mindez? Ó, igen megnehezteltél rám!~- Dehogy, dehogyis...
8137 24 | Isten), és egyszerre megint megnövekedett készséggel, szánalommal
8138 5 | csukott teraszra hozzám, „Így megnőtt, Magda kisasszony! Szépen
8139 12 | kicsit korteskedni kell, megnyerni az embereket, az atyafiságot.
8140 11 | kerül. És az anyagrófnőt megnyernők díszelnöknek. Ez a Jenő
8141 12 | egyben már magunknak is megnyertük. Az alispánság akkor, úgy
8142 24 | mögöttünk van, egyszerre megnyílik előttünk a jövő. Ismeretlen,
8143 1 | csinálni lehetett, akkor megnyugodhat, ha van még egy kis ráérő
8144 20 | hagyott; ha szakítottam, megnyugodott; ha visszahívtam, jött...
8145 22 | kisiklottak, ha tehették, vagy megnyugodtak benne; de érezték, hogy
8146 24 | halálra vált ember. Később megnyugodtam, de nem mentem az ágyhoz
8147 9 | nevettem csudálkozva és megnyugodtan. - Ugyan, kérlek, Jenő!~-
8148 14 | jöttem megmondani, és hogy megnyugtassam.~- Nem, Horváth; kérem ne
8149 15 | őt faggattam, tőle vártam megnyugtatást, enyhítő bizonykodást. -
8150 5 | fegyelem és szokástisztelet megnyugtató, mert sehova nem fellebbezhető
8151 24 | kevesebb tekintélytisztelet és megnyugvás, és ennek elhivése semmi
8152 8 | tartoztunk ebben a percben. Megölelt hirtelen a szép, terített
8153 23 | tűnt fel az én észrevétlen megöregedésem.~Pedig bizony nekem már
8154 15 | anyósom gyászos, hirtelen megöregedett, reszketeg fejét mögötte,
8155 24 | ember otthoni ismerőst lát: megörül, meghálálkodik, kérdi: „
8156 6 | úgysem. Lám, nem tudok!”~- Megörült nekem, Magduska, egy kicsit? -
8157 20 | ült rajtam a magány, úgy megörültem, ha (mint régen) egy-egy
8158 23 | Azt mondta, hogy várt; és megörvendett a levelemnek, amelyben kihallgatást
8159 15 | váratlan dolog, ami mindent megold; a sors néha leleményesebb
8160 15 | esettől és valami gyakorlati megoldás gondolatától.~- A fejlődő
8161 10 | kiszínezni a dolog praktikus megoldását, a részleteket. Te mindig
8162 10 | ingyenhaszonnal járó, pár év alatt megoldható kérdés és nemzetgazdasági
8163 22 | egykettőre vége lesz, valahogy megoldódik; így nem maradhat, nem húzhatjuk
8164 21 | majd elrepül, a nyelve is megoldózott már, a szeme is kinyílt,
8165 20 | átlyuggatott, szétrongyolt! Megőröltek, elnyűttek engem az évek!
8166 9 | nézek a környéken, mert megosztoztunk.~- És feleség után?~- Lehet,
8167 15 | elkölthetetlen összegecske megóvja őket valamikor öregségükben
8168 20 | kényelmesen önmagukba esnek, megpihennek mindentől a kikapcsolódásban.
8169 19 | kipanaszkodtam magam, és megpihentem a vállán valakinek, aki
8170 4 | elképzelni. „Ha egyszer megpillantana valami igen nagy úr - Lajos
8171 4 | mondta akkoriban grószi. - Megpróbálják; nem nyughatnak bele, hogy
8172 15 | helyedben. Mi volna, ha például megpróbálnád a kész, bebútorozott szobáidat
8173 24 | rendeltséget nem bírnám megpróbálni. Dénes mellett mégiscsak
8174 23 | gyerekeink, ha mi csudaképp most megpróbálnók az egyetértést. Már így
8175 14 | hogy van? Most megyek, megpróbálok felszaladni a karzatra.
8176 9 | akárhonnét jön is, fog rajtunk: megragad.~Tabódy Endrével találkoztam
8177 24 | mintha rám ismert volna; megragadta a kezem, és küszködve, reszketegül
8178 13 | szó. Valami rossz! Hogy megrágalmaznak Schererék!~- Magda! De hogy
8179 5 | nyomorítva a fejet; időnként megrándult, görcsös, csukló hanggal. „
8180 8 | piros kendő alul, és mókásan megrázogatta a hajam egy fürtjét, ráveregetett
8181 9 | dühtől vicsorgó arccal, megrázott, és magát fékezve, hirtelen,
8182 8 | innét mindjárt rendbe hozva, megreggelizve, kielégülten, mosolygósan;
8183 9 | kérdeztem ösztönszerűen megrettenve.~- Az újságos fiú.~- Na! -
8184 19 | mozgolódik!~És a kis szolgálók megriszálták a ráncos szoknyás derekukat,
8185 23 | borostás, tüskés az álla... megritkult a foga!...~A három leány
8186 19 | paraszt, rideg és buta arcok, megrögzött, kedélytelen szokások ez
8187 16 | nem fogok korcsolyázni mégse! Csak nézem.~Losonczy Attilát
8188 5 | ördögfajzat! - dühöngött néha, megsejtve a szándékát Ábris nagybátyánk,
8189 11 | parfüm illata érzett rajta. Mégsem tűnt fel azért piperkőcnek
8190 19 | úgy tudott megcsókolni és megsimogatni, mint valami drága, szomorúan
8191 3 | szipogott egész idő alatt. Megsimogatta a fejét csendesen, alig
8192 16 | jólesett volna odabújni, megsimulni valakihez a nagy idegenben,
8193 7 | és titokban féltem, talán megsokallják már, talán szájukra vesznek,
8194 17 | vagyok a szemükben, meg a megspórolt kis kétezer forintom is
8195 4 | szemöldökjeivel a Zimán Ilka vén, megsüllyedt sarokháza, és mintha titkos
8196 24 | életen, a fölemelt tekintet megszabadít minden szorongástól. Nolite
8197 9 | visszadőlni, elfelejtkezni, megszabadulni szavaktól, terhektől - az
8198 12 | fáj a szíve érte, legalább megszabadult a terhes, nagy, falusi gazdasszonykodástól,
8199 19 | betemeti az utakat, elvág, megszakít mindent. Ez a nagy, halottas
8200 14 | éljenek kimért harsanása, megszakítva a nagy tömeg fojtott csendjét.
8201 15 | Hisz az apósom náluk volt megszállva, mikor a temetésen itt járt,
8202 17 | gyereket hozott a világra, megszámlálhatatlan üveg befőttet és évente
8203 10 | lett a homloka tövéig, hogy megszántam. Néha elővettem testvérien,
8204 19 | Szinyér ég! A város!~Megszédültem, és eltakartam a szemem
8205 6 | Menni így elfelejtkezve, megszédülve, és az útnak sose lenne
8206 24 | város társasága. És ezek megszégyellték, elhallgattak, utóbb maguk
8207 9 | pillanatban felzaklatva és megszégyenülten, ijedve löktem el magamtól.~-
8208 16 | még, de Marika előrakta és megszemlélgette a ruháimat; azután ő is
8209 13 | reszketett, és felemelte a megszentelt ostyát. Ájultan esett össze
8210 23 | anyává érett koromban, megszenvedett lélekkel és rezignált testtel
8211 1 | ezeket nem kell annyira megszenvedni. Öregasszony vagyok, tavaszkor
8212 4 | közepett?... „Ha meglátna és megszeretne engem valaki - gondoltam
8213 24 | közlékenységéért mindenütt hamar megszerették. Ó - gondoltam -, én már
8214 12 | árverésen egy kis szerencsével megszerezhetnők hármótok számára; azután
8215 15 | megélni és milyen módon megszerezni. Minálunk olyan kevés szó
8216 22 | akkor rájön az ital őrülete, megszökik, az utolsó lebujokban önti
8217 19 | titkon, búcsúzás nélkül megszöktem tőle Horváthtal. Hogy előre
8218 24 | meglepőn, kopottság és megszokás unalma nélkül jött rám,
8219 17 | szó nélkül belenyugodott megszokásból, kényelemből, és egy hét
8220 6 | a furcsa szorongást: ha megszoknák végképp a lényem, a különösségem,
8221 6 | óta minden, fakóbb lett, megszokottabb és szegényesebb. Uralkodtam
8222 12 | sapkát, mit... És én úgy megszoktam; úgy bántam vele, mint egy
8223 4 | kellett előbb elfogadtatni, megszoktatni magát újonjöttnek vagy gyereksorból
8224 4 | nótába fogott; részvét volt a megszólásban is, tisztelet és szimpátia
8225 16 | azelőtt úgy kikerülgette a megszólítást, mert tudja jól, hogy valami
8226 24 | szipákolt, köhögött. És megszorítottuk egymás kezét még egyszer...
8227 20 | kisebbedett igényekkel.~Tavaszra megszületett az első leánygyermekem.~ ~
8228 19 | sokáig erőlködtek, hogy megtagadják, lenézzék, semmibe vegyék
8229 8 | Megbocsásson, apa... de...~- Ha megtagadod a feleletet, semmi jogom
8230 13 | szó! De miért ilyen sokat? Megtagadta az öreg, kérlelhetetlenül,
8231 24 | reménység, valami holtra fáradt megtámaszkodás egy felsőbb, szelíd megbocsátó
8232 20 | magamnak, zülleni indult életem megtámasztására, az ellenségeim bosszújára,
8233 15 | egy ideig. A helyzetem már megtanított a riadozó gyanakvásra, már
8234 15 | tépelődöm, ha tudná! És megtanultam most elátkozni az én léha,
8235 18 | ott is, ha összejönnek, megtárgyalják a soromat, és idejére kitalálnak
8236 15 | akárkivel; ha bizonyos dekórumot megtart, és ha különben el tudja
8237 15 | cselédséged, jó szakácsnéd megtarthatnád.~Ámuló idegenkedéssel, némán
8238 4 | országokban is, és máig okosan megtartotta ezt a félbaráti kapcsot.
8239 18 | szülők kénytelen-kelletlen megtartották a kézfogót. De kívánták,
8240 2 | féltem, de kellett hogy megtegyem. Egyszer hallottuk, hogy
8241 19 | székek és asztalok tetején megtelepülve, összekeveredve; minden
8242 17 | akartam így, és lám, volt erőm megtenni! Most már tovább megyek,
8243 10 | Szinyér mentiek csakugyan megterhelődnének az új adóval.~- Ejnye, a
8244 7 | volna mostanig, akit most megtérít. Nem, mindezt másképpen
8245 24 | a piros berlinerkendőt; megterítettem magamnak egy kis reggeli
8246 24 | fontos volt neki az, hogy én megtérjek és idvezüljek. Érthetetlen,
8247 15 | Régen, amikor minden bőven megtermett a ház körül, és az egyszerűbb
8248 14 | asszony közé; s a vadászatról megtérő kocsik végigrobogtak még
8249 16 | ha valami kellett vagy megtetszett, így szaladgáltam akkor
8250 23 | miniszternek írna. Hát jó, megtettem, elmentem a grófnőhöz.~Kinyílt
8251 19 | és panaszkodom, és akkor megtörhet, megalázhat. „Nem - gondoltam -,
8252 19 | asszony és férfi között megtörténhet; bár én ma már sejtem, hogy
8253 15 | bonne ügyelt rá, kísérgette, megtörülte az orrocskáját, és játékkal
8254 17 | Csakugyan jó nekem! Na, majd megtudja még, ne féljen!... Nyolc
8255 14 | öreg fejjel egyszer, és megtudjuk, hogy mi volt.~- Legalább
8256 10 | feltámadunk. Mi lenne, ha megtudnád?...~- Magda, az Istenre
8257 10 | Nem bírom hallgatni! Ha megtudnám, hogy senki sem hisz, én
8258 12 | vagyok gyerekasszony, sokat megtudtam, sok mindenre rájöttem csak
8259 22 | ambiciózus doktor akkor (megtudva, ki volt, mi volt) elkezd
8260 7 | ért, vett elő korholva, megütközve az anyám. „Mit csinálsz?
8261 24 | Akkor magam is riadva és megütődötten gondoltam el: hát valóban
8262 24 | mások, idegenek jöttek, megütődve és fejcsóválgatva mondták: „
8263 9 | Ó, szegény, szegény! De megütött - és most -, és nem is kérdve.
8264 20 | mindig udvariasan idejében megüzente a kaszinófiúval, hogy ne
8265 16 | cigánymuzsika ütődik be, és egyre megújul, lóvasút csenget, kocsi
8266 3 | szakadatlanul, bősz átengedéssel, megújuló erővel ordított tovább.
8267 7 | gondoltak arra, hogy asszony is megunhat, megelégelhet, elküldhet
8268 16 | én az ilyet? Otthon, ha megvádoltak is rossz nyelvek, csak szerelemről,
8269 5 | rendszeresen magukba, míg megvadulnak, vagy barommá butulnak.
8270 24 | porában is - egészen jól megvagyok itt, elhidd azt. Kis hónapos
8271 15 | együtt kesergünk, és mindent megvallhat nekem... borzasztó elgondolni,
8272 5 | vagyunk itt elegen, akik megválogassuk. Olyanformát nézünk bizony,
8273 15 | mondtam magamnak: „Most megválok, elszakadok minden eddigitől,
8274 22 | Mennyi történt énvelem, hogy megváltoztam azóta, hogy réges-régen
8275 9 | valamit magának, ami mindent megváltoztat. Én, két hónap múlva...
8276 10 | törvény szellemét, az igazság megvédésének csalafinta, okos és kertelő
8277 16 | tanakodtunk Marikával, hogy megvegyek-e százötven forintért egy
8278 8 | lilák, cserepestül kellett megvennie, hogy leszakítsa a bámuló
8279 23 | sokkal jobban aligha esik a megvénülés. Isten ments, hogy mi együtt
8280 17 | bánom. Mit vártam volna; itt megvénülni egy buga49 fővel? Akkor
8281 23 | felé a vendég. - Hiszen megvénültünk mind, ez szent igaz, de
8282 3 | csináljak veled, te? Hogy megvert engem az Isten! Na várj,
8283 17 | fogvicsorgatva is majd megveszekedni egy asszonyért. Most persze...
8284 11 | egy kicsit szereti, mindig megvesztegethető.~De most legalább tisztában
8285 22 | nem megy innét, ha ennyire megvet; a Pórtelky-ősök megfordulnak
8286 8 | összeszedem utána a lomot, megvetem az ágyat, kihordom a tegnapi
8287 20 | csavarodtak a bajok, mikor a világ megvetett igaztalanul, a pénzem fogytán
8288 15 | rájuk; de már nem azzal a megvető semmibevevéssel, mint hajdan.
8289 6 | ecsedies hangsúllyal: „Nie te, megvierradt!” - és milyen keservesen
8290 3 | ment.~Én jól láttam mama megvilágított arcát a fülkeszoba sötétéből;
8291 19 | asszonyi zokogás, mélyen megviselt lelkek rezignált és tompa
8292 20 | nem is hajlandó. „Eddig is megvoltam én azzal, kedves!” - mondta
8293 4 | felrándult féloldalt, mint egy megvonaglott váll -, bizony, a szája
8294 4 | talán -, ha végignézné a megyebálat majd, ha engem először visznek...”
8295 13 | abban az évben mutattak be a megyebálon, mikor én férjhez mentem;
8296 5 | tradíciósan szép hódolás volt.~A megyebálra vittek először, a tubarózsás,
8297 19 | sűrűn kezdett bejárni a megyebizottságba, és a szegény uramat hirtelen
8298 21 | cimborák, a boroskancsók, a megyegyűlésező falusi jófélék nem is mondják
8299 14 | Pedig nem volt messze a megyeháza.~- Közfelkiáltás volt, azt
8300 11 | harmadik lakásunkba, közel a megyeházhoz s a vendéglőhöz, mert már
8301 23 | az! Majd behoztok ide a megyéhez valaminek. Nincs kiér szánni-bánni.
8302 7 | közt vagyunk.~A szomszéd megyeiek egy csapatban jöttek be
8303 14 | talányszerű zagyvaságába. A megyés püspök is kezembe tette
8304 11 | hogy ilyen nagy városban, megyeszékhelyen nem volt idáig. Úgy gondoltam,
8305 24 | gyomorral. Vasárnap kávéházba megyünk. Ezt se álmodja vidéki asszony,
8306 21 | színét-salakját, összehabzsolja, míg megzabál az esze belé. Most valami
8307 24 | betölteni az én összezilált, megzaklatott valómat: a vallás, a földöntúli
8308 16 | útjában lenni, senki életét megzavarni! Bizony akkor is így az
8309 3 | tizennégy éves korában ilyen megzavaró, idegenszerű nyughatatlanságokat? -
8310 17 | tűnődtem hirtelen, és megzavarodva, kelletlenül hallgattam.
8311 22 | összenyomorodnunk egymással!~Nagyon megzúzódtunk! Ő is bizony, szegény! Most
8312 2 | veteményeságyakon túl az elhagyott méhes félszeréig. Igen-igen téresek,
8313 6 | félnapokon se’ került elő a méhesből, gyümölcsösből, kenderföldről,
8314 2 | kunszt”-okat vezényelt a méhesnek támasztott lajtorján; akrobatásdit
8315 18 | vezetés. És hogy akármikor mehetek, szeptemberben vagy október
8316 15 | tudom, nem tudom, hogyan mehetett végbe énvelem, énbennem
8317 8 | Ezzel is, ki tudja, nem mehettem volna-e valamire más téren?...
8318 19 | közelebb. Csak lépésben mehettünk, mert tolongva jöttek már
8319 15 | szenteljék erejüket: mint a méhköpű fölös számú, de elkorcsosult
8320 14 | állt két-három lépéssel.~- Meine Zukunft!42 - kérte szinte
8321 17 | az? Hogy egy paraszthoz mék, mi van azon? Bíró fia,
8322 14 | különös megdöbbenéssel. Mélán kék, komoly férfiszemeket
8323 12 | első ház volt a mienk a Melanie-éké után Szinyéren. Akárki jött
8324 12 | a leendő főispánékra. És Melanie-t a társaságos életben sem
8325 24 | hogy Ágnes Karlsbadba ment Melanieval, és hálókocsiban aludtak,
8326 20 | visszaesésnek éreztem néha a melankóliáját. Mindegy, ebbe hamar beletörődtem
8327 23 | asszonyom! - mondogatta italos melankóliával, és lelkes-szomorúan nézett
8328 9 | nálatok! - mondogatta Endre mélázón egy-két pohár bor után. -
8329 17 | Üstököst olvasta, Piroska melegágyakat csinált, és a vetemény alá
8330 23 | mint egy kályha langyos melege, mintha valami reszketős,
8331 23 | közvetlenebbek, sem emberien melegebbek. De hát honnét is, miért
8332 11 | talpaltunk, hajladoztunk, melegedtünk délelőtt a háztartásunkban
8333 19 | emberek egyszerre nyájasak, melegek, jók és megbocsátók voltak
8334 5 | egy oszlopnak támaszkodón, melegen és figyelmesen elgyönyörködve
8335 23 | nézzek, és a jó konyhatűz melegére vágytam, mert csípős volt
8336 12 | akaratomból. És ez azért olyan jó, meleges dolog volt, valakit mindig
8337 24 | divatújságot, villanylámpát, jó meleget kap, három pincér szaladoz
8338 15 | éreztem a kesztyűn át ajka melegét. Akkor kikapcsolta a bőrkesztyű
8339 17 | a búbos kályha fülleteg melegével s az avítt rongyszőnyegekkel.
8340 8 | és az ajtó kerek szeméből melegpiros villanások vetődnek, és
8341 19 | köpenyével, és vigyázva melengetett. Hideg harmat volt minden;
8342 14 | ürügyén picit szorosabban melengettem a két tenyeremben a nagy,
8343 23 | és bizonytalan kezével mellécsordított az Endre poharának. - Na,
8344 5(21) | a festészetben mellékalakok (német)~
8345 1 | önmagának, és senki sem vállal mellékes szerepet; magáért magának
8346 14 | hónapja. A többi Szinyér mellékiek itt vannak.~- Elég baj az!~
8347 16 | a fiúnak. A hordárt egy mellékutcában értük utol, és vagy kettőn
8348 8 | titokban borogatást tenni Ágnes mellére, aki most választotta a
8349 11 | A maga ura is, Jenő, aki mellesleg a legkülönb, szinte sok
8350 16 | töméntelen sok szivart és mellettük tarka képes újságlapot félmeztelen,
8351 11 | egyesületnek, hogy mindig mellettünk legyen tanáccsal, a hivatalos
8352 23 | esztendeje elholt szegény asszony mellőlem, úgy élek, istenszámába,
8353 24 | 24~Egyszer csak eltűnt mellőlünk minden, ami még áthidaló,
8354 22 | asszonyhiúságom és minden érzésem mellőzéssel sértve. Tudom, hogy vadul
8355 13 | néni vagy furcsán, szinte a mellőzéstől féltükben gőgös falusi menyecske
8356 3 | gyerekeket kizárnak, és mellőznek mindenből a nagyok!” gondoltam
8357 1 | az ember nem engedi magát mellőzni, ameddig nagyon nem akarja.
8358 12 | életben sem lehetett volna mellőznöm már, gazdagabb és rangosabb
8359 24 | suttogott félig sejtetőn a mellőzöttek dúló-fúló tábora? Hisz emberek
8360 5 | ez a póznahosszú, horpadt mellű teremtés. Csak most gondolok
8361 23 | idegenkedéseimre emlékeztetett, méltán rossz, de természetes ellenérzéseimre
8362 20 | férfi!~Hirtelen ellenséges méltatlankodás lobbant fel bennem; és mindjárt
8363 7 | várva lézengtek, tréfás méltatlankodással léptek anyámhoz. - Telekdy
8364 8 | Elmentek.~A megzavart, méltatlankodó, boros, hangos, pártomat
8365 22 | Mindenkihez szeretetre méltó, kedves, könnyed tudott
8366 15 | gyűlölség irántam, hogy nem tart méltónak rá, hogy a gyermeket rám
8367 3(8) | tisztesség, méltóság (latin)~
8368 5 | sugár alakommal, fiatalságom méltóságával és büszke díszével: fokonként
8369 9 | Mert hogy kár az emberi méltóságért. A télen meg a kerítést
8370 23 | Olyan a szemük, mint valami mély-mély kút, a világ közepéig leér...~-
8371 14 | való szép, gyémántos homok mélyébe.~- És én?~- Nem is fog akarni
8372 11 | feltűnni szaladó, mozgó tájék mélyében egy csillogó víztükröt,
8373 9 | Endre - mondtam a lelkem mélyéből és hittel -, meg kell hogy
8374 10 | témáik és érdeklődéseik, melyeknek örök központja, egybesugárzása
8375 6 | tervelhet, örülhet a jövőnek, melyet saját kezébe érez letéve.
8376 22 | szerencsétlenek! Ki tudja, melyiknek ki volt az apja? A világ...
8377 22 | nem tombolt szerelemvágy.~Melyikünk volt a rosszabb, én-e vagy
8378 22(57)| vízkúrán vesz részt, melynek első alkalmazója S. Kneipp
8379 16 | Újra itt valami ijedelmes mélység szélén, amitől görcsösen
8380 2 | megett!... Mintha nagyon, mélységesen messzi... Egy borzasztót
8381 4 | kimérte a fejbólintásom mélységét.~- Jó napot! - mondtam kifogástalan
8382 11 | gyerekkoromban, családi mendemondákon és babonás tiszteleteken
8383 15 | kitörő, heves zokogással, menedéket keresve borultam a fejfára,
8384 19 | többet, míg a világ, meg nem menekedik a keze közül, ha elveri
8385 19 | mert tolongva jöttek már menekülő csapatok: asszony, férfi,
8386 22 | a köszvény, amitől nincs menekvés, a pestis...~- Ó, az Isten...
8387 21 | marasztgassák, békítsék. „Csak menne már, csak sietne, pusztulna
8388 24 | Közben a rácskapuhoz kellett mennem sokszor, mert majd minden
8389 7(28) | mennyei krém (francia)~
8390 3 | fenyőgerendákkal az alkóv mennyezetén. Balra a konyha nyílott,
8391 15 | csomagolásával töltöttem: a mennyezetig fel egymás hátára raktunk
8392 11 | alacsonyak voltak, gerendás mennyezettel és szemöldökfával; de a
8393 15 | a pénz értékét -, hogy mennyiből lehet megélni és milyen
8394 16 | kenyér nagyon mérsékelt mennyiségben. Egyik felöl a hálószobájuk
8395 7 | kevésre zsugorodott. És hogy mennyivel fogják most már kielégíteni
8396 24 | fénysávok pásztás, színes, mennyországias bűvöletét, ha szilánkba
8397 24 | tejesasszonyok, kofák, hivatalba menő urak beköszöntek, tudakozódtak
8398 17 | pitvarajtóban köszönt be szépen erre menőben, hogy jó estét, aszmondja;
8399 15 | volna mindkettőnknek ez, mentekezés a halottal szemben, mikor
8400 15 | támadt rám, és én megriadva mentekeztem önmagam előtt. Hogy én lettem
8401 10 | és minden anyagi gondtól mentes. „Megbecsüld ezt a jó uradat -
8402 19 | holmija. Telekdy, azt mondják, mentett belőle, amit tudott. Ó,
8403 8 | való, amit az apám gyárából mentettünk Lyonból, a bukás idején.
8404 16 | forgott velem a világ.~- Menthetetlen! - mondta részvéttel a főorvos
8405 2 | amúgy...” És ez elég volt mentségnek, ha megintettek a magyar
8406 23 | fejek, selyemcsokros bokák menüettjét; ó, valaha a grószi öreg
8407 22 | járásaiban is, falvakon át menve. S a betegség gombáit, amik
8408 10 | csakugyan egészséges az én menyecském - mosolyodott el később -,
8409 16 | szemű, harmincesztendős menyecskének látszott.~A kormos kefét,
8410 8 | apa, milyen helyre kis menyecskénk van, milyen dolgos, rendes! -
8411 12 | végigvalókat. Az ember nem a menyegzője éjszakáján válik asszonnyá;
8412 22 | már meglátogatna egyszer menyemasszony! Egy-két klárist, keszkenőt
8413 3 | fanyarsággal.~- Igen. A menyemre én fogok vigyázni!~- Hát
8414 8 | van már a húszesztendős menyének, hogy a városban máris tőlem
8415 7 | türelmetlenkedett a másik énem. - Hogy mer bíráskodni a hozzám tartozók
8416 20 | Jaj, tekintetes asszony, mér adja el ezt? Úgyse tudom
8417 17 | meztelen, szégyellős-nyurgán meredeztek a sáros, fekete út két oldalán,
8418 13 | ült ott nagyon komolyan és meredten, hallgatva; az asztal másik
8419 21 | megint, Magda? - kérdezte rám meredve, határozatlanul, és reszketeg
8420 22 | emiatt forrt még benne a méreg, bár homályos volt már minden
8421 23 | világnézetükkel... Hát igen, én végig merem gondolni most, amire egy
8422 15 | félig bátortalan tűnődéssel, merésvággyal és izgatottan olvastam újra
8423 9 | Olyanformán!~- Miért engedte? - merészkedtem bele én is a játékba.~-
8424 9 | Várkert aljába értünk, ahol mérföldes vaskerítés szegi az uraság
8425 7 | a mami, nem ereszti!” - mérgelődött anyám.~Én habos, sokcsipkés
8426 12 | minden külsőségben. Hogy mérgelődtem az apró asztalokon szerteszét
8427 23 | mit nem!” - fakadtam ki mérgesen, és sebbel-lobbal indultam,
8428 5 | duzzadt volt, láttam, az ital mérgétől. Ha nem táncol, a lába kis
8429 19 | sokszor különc vagy zárkózott, mérhetetlen és lobbanó gőgű figurákká,
8430 21 | maga mondja nekem, Magda! Meri mondani?~- Más nem is mondhatja.
8431 5 | adódtak aztán. Sohase néztem méricskélő irigy vagy aggodalmas szemmel
8432 8 | gyűrűs, fehér kezével lassan méricskélve a fehér tejet.~Hideg ragyogású,
8433 8 | és villog a gyűrűjén, a merítőkanál ezüstnyelén, a csésze porcelános
8434 5 | rosszallását, gáncsát éreztetni merje mivelünk. Párbajra kész,
8435 18 | ezek a kamaszok szólni sem mernek hozzám!” Nyilván igazam
8436 12 | és amelynek soha-soha nem mernék más nevet adni...~Áthúzott
8437 16 | félsötét nézőtéren, aztán merően felém fordítva percekig
8438 16 | bolti fehér kenyér nagyon mérsékelt mennyiségben. Egyik felöl
8439 6 | pulykanyakkal, gőgös szemmel mérte végig az anyjuk Vodicska
8440 4 | homályából évtizedeken át így mérték fel a rejtező szempárok
8441 3 | szeretetével, kérlelhetetlen, mértékes, okos akaratával - igazi
8442 15 | családjabeliek, a józan, mértékletes polgárok elfogult és korlátolt
8443 23 | csak a gyerekeim fejlődésén mértem azután. Hogy a Marcsi harangszoknyája
8444 7 | jövőjéről, de alig-alig mertünk nyúlni e kérdéshez. Éreztük,
8445 1 | csendességben, és jobban el tudok merülni benne. De tudományos könyvet,
8446 6 | amely úgy kezdődött: „Hová merült el szép szemed világa?”
8447 22 | csak a házassága idején merültek felszínre, a természete
8448 16 | árnyékok, zúzmarás gallyak mesebeli ragyogása közt, muzsikában,
8449 19 | csak megholt az, kérem, mesebeszéd az ilyen! Hanem ha ezek
8450 2 | valami német képeskönyv meséjéből eredt kezdetben ez a bolondság,
8451 7 | Most valami távoli, drága mesekékség játszott ez ábrándképen,
8452 12 | útjuk hazulról. Klára mama mesélgette el az ő színes, humoros
8453 6 | nagy, embernyi fiát - így mesélgették nekünk -, mert hírül vette,
8454 5 | csak ezt tudják nálunk! - mesélte hátam mögött Telekdy anyámnak,
8455 2 | mondanivalóba; egész történeteket meséltünk el így: „Osztán, vizakmandaszdájcs,
8456 12 | félmunkát. A nippeket, amelyek mesésen felszaporodtak, végig kellett
8457 4 | földi távolságok álma oly meseszerű volt itt, oly idegen mindattól,
8458 16 | tartózkodás nélkül ömlengett; a messzeség és költőiség ürügye igazolta
8459 19 | esztendős; az idők bizonytalan messzeségében itt regnált, ellenszegült,
8460 6 | háromszor tíz esztendő messziségében megint csak az én lánygyerekeim
8461 2 | mi játszódtunk benne, jó messzit lehetett szaladni az ólaktól
8462 9 | elszíjazták kicsit - mondta a mestere. - Hát ő ezt odahívatta
8463 5 | kiemelte a ruhákat, idegen mesterek remekét, ahogy két helyen
8464 11 | adódóbban. Nagy emberek! A mesteremnek az apja kötélverő volt,
8465 5 | rajtunk volt mind e pompa és mesteri szépség, hogy álltunk meg
8466 20 | húzni magukat, mint egy mestermívű órát - valami finom és tiszta
8467 11 | elnyerték az ezüstpénzeimet. A mesternek elmondtam másnap úgy, hogy
8468 19 | A gazdák fertálya is, a mesterrész is! A Kisvíz utcáig, a cigányvégig
8469 9 | Na, most meg kivette a mesterségből, és ott tartja ingyenélőnek,
8470 21 | szólnak, a Bankó cigány mesterségébe ártja magát.~- Hm! Barátnéjától,
8471 19 | maguktól lett, eleven dolgokat. Mesterséges és mondvacsinált város készült
8472 20 | esküszök!), valami titkos mesterséget... ráolvas, vagy mit csinál!...
8473 11 | vele. Láttam és csudáltam a mestert; és magammal nem is erőlködtem
8474 24 | tengődésbe. Pár hétig takarítani, meszeltetni, rendezkedni, befőzni, aszalni
8475 19 | Ábris bátyám kőművesei, mészporos, sarkatlan cipőjük kattogott
8476 8 | imént, ahogy a tyúkszemét metélte, szétvetett lábakkal, föcskendve
8477 8 | monogramos ezüstneműt s a metszett, vékony poharak rendeit.
8478 14 | gyerekjátékot, katrincát, mézesbábot, egyéb bolondságot. Volt
8479 8 | lázadoztam ellene néha; most a mézidők szoktató engedékenységei
8480 21 | a rácskerítéshez, mikor mezítláb sétál a tízlépésnyi kiskert
8481 11 | három kis fiúkölyket leltem, mezítlábost, ahogy kockáztak a kerek
8482 17 | pillangózott, virult a mező. Sietni kellett, futni,
8483 19 | viselhetsz itt el annyit! Kertbe, mezőbe bokorugrós kékfestő szoknya
8484 24 | nézve. Ki ruházza fel a mezők liliomát? Az alázat és igénytelenség
8485 19 | A népek kisereglettek a mezőkre, a faluk felé. Meglelte-e
8486 19 | fehér márványain, a néma mezőn. A kis utcákon alacsony
8487 7 | port s a messzi, messzi mezőt. Most valami távoli, drága
8488 8 | Mit ok-okoskodnak maguk, mi-mi-mit bugriskod...~Az öreg némán
8489 6 | iránta. Hogy talán lenézik és miatta engemet is.~Mikor aztán
8490 24 | tisztaszobában, és imádkoztam pár miatyánkot ölembe hullt kézzel, majd
8491 3 | volt, és vagy húsz évvel mielőttünk Klári mama éppígy aludt
8492 12 | csakugyan első ház volt a mienk a Melanie-éké után Szinyéren.
8493 11 | és szemöldökfával; de a miénket már az új pallér építette;
8494 2 | fiúk közt voltam - a két miénkkel meg a szomszédnéival; s
8495 15 | nyirkos, sikamlós úton. A miénknél egyszerre kitörő, heves
8496 4 | élni a szerelmet, mint erre mifelénk tudták hajdanában. Az azóta
8497 15 | Mit akarnak, hová menjek, mihez fogjak, miért nem mondanak
8498 23 | kitudakoltam, kikerestem, hogy mik lettek, kivel vannak nexusban,
8499 7 | sem képzelem el még, hogy miképpen -, de megbirkózom mindennel
8500 22 | ment már és még úgyabbul is miközöttünk!... Hogy fejlődött ez, hogy
8501 17 | a szekrényben avasodott; mikorra kalapot hozatott hozzá,
8502 14 | nagy hegyen, amit sok-sok millió ember szíve fölöslegéből,
8503 11 | de borzasztóan hatásos. Mily pompás haj az, a legritkább
8504 20 | aszt mondgya.” Hát ugyi, milyenek az ilyen ronda szájúak?
8505 19 | Nem is gondolkoztam, hogy mim is van ott becses vagy veszteni
8506 24 | mindig több-több. Te, a minap elébem áll a kőrút kellős
8507 23 | magakelletése, kegyetlensége, mind-mind benne villámlik abban a
8508 14 | volt Széchyt is kandidálni. Mindamellett, azt hiszem, csinos szótöbbségünk
8509 4 | meseszerű volt itt, oly idegen mindattól, ami körülvett. Nálunk,
8510 5 | felfakadását. Tisztában voltam mindazzal is, amit egyik fél sem említett;
8511 19 | az istennyila van abba’ mindbe’? Csupa krinolin? Holtig
8512 11 | nevelésemben pompás szobalány vált mindből. Nagyon sokat bajlódtam
8513 6 | a hatalmába kerül!~Pedig mindebből egyéb is látszott; az, hogy
8514 24 | közöttünk. De akkor már annyira mindegyek voltunk egymásnak, hogy
8515 11 | őszinte, színésztelen, olyan mindegyember.~ ~
8516 3 | mozdulatukkal. Milyen kedves ő mindegyikhez erőlködés nélküli, biztos,
8517 21 | módján bódorog át a világon, mindenbe véletlenül jut, mindennek
8518 16 | az arcoddal, szemeddel, mindeneddel... ó, felségesen! Hanem
8519 24 | igazi nagy szerelmet, a mindenekfelett valót! Szegény Rozverics!...
8520 13 | választás előtt. Azután majd... mindenesetre... és akkor az könnyen is
8521 24 | sokat élt, sokat kóringyált mindenfelé, elrontotta magát a sokféle
8522 3 | ahol ezt mondjuk: „Ott ül a mindenható Atyaúristen jobbja felől”,
8523 17 | Lám, hát ez is él! Élni mindenhogy lehet!” - gondoltam fázós,
8524 11 | szerteszét az egész országban mindenhol ismernek tán. De az idő
8525 22 | tisztességadás. Szegény, szegény! Mindenkihez szeretetre méltó, kedves,
8526 19 | a város felé. Mindenük, mindenkijük ott van.~Végre, végre ott
8527 7 | is olyan felháborítónak, mindennél sértőbbnek ezt a vádat?
8528 1 | Hogy lassanként lemarad mindenről, és ez nem nyugtalanítja
8529 23 | szánni-bánni. Igyunk, azt a... mindenségit.~Megint felálltam, hogy
8530 19 | lélekszakadva a város felé. Mindenük, mindenkijük ott van.~Végre,
8531 12 | hazakísérte tőlünk is, mint mindenünnét; de valahogy túl bizalmaskodó,
8532 24 | gyógyított, csak eljárt mindenüvé, és elmélkedett a betegségeken.~
8533 6 | akkor a városi boltokban mindezekből olcsóbb, jó holmi; de ők
8534 12 | egyszerű, nagy, teli örömmel mindezekért. Jenő feljött később, átöltözött,
8535 21 | belékarolva... mert mind, mindezeket a módokat kipróbáltam már,
8536 1 | gyerekekért, s azt hiszi, ez mindfogytig így lesz: és valóban, legtöbb
8537 15 | folytatta egyre általánosabban, mindinkább eltérve - mint szokása -
8538 8 | rosszul neki; kár, hogy mindjárt-mindjárt eszébe jut, hogy ő a köztiszteletben