| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Kaffka Margit Színek és évek IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
9039 11 | mit félni! - legyintett nyíltszívűen, és nevetett. - Jolsvay,
9040 7 | bár a jegyességük nem volt nyilvános még; grószi az anyjával
9041 8 | sem; annál inkább, mert nyilvánvalóan nem volt igaza. Ó, hogy
9042 7 | udvarias szót. „Ó, persze, a nyíri Tabódyakból! Csak nem a
9043 3 | zörgette a kerti ház ajtaját.~- Nyissad, hé! Zsuzsi! Hisz azok ölik
9044 1 | telnek, míg valaki ajtót nyit rám. Szinte korán is van
9045 24 | De néha heteken át nem nyitja rám senki az ajtót.~A leányaim
9046 14 | csapatok gyorsan kettéválva nyitottak sorfalat az oszlopok közt,
9047 9 | mit ír!~- Hagyj békén! - nyögtem reszketve, de már felgerjedő
9048 23 | halk és megadó gyöngédségű nyöszörgés. Most már ketten dohányoztak,
9049 3 | leánynak. A gyerekeidnek van nyolc-nyolcezer.~- Miért beszéli, mama? -
9050 5 | lábú Kendy Elemérrel, akire nyolcszáz hold néz. Nem sikerült,
9051 23 | dolgokat, neveket néha. Nyolcvanéves vagyok - gondolja meg -,
9052 22 | egyetlen szó sem hangzik el nyom nélkül. A gyűlölködés egy-egy
9053 22 | piszkossággal teli. Ó, micsoda nehéz nyomás volt a lelkemen ez is. Kínzott,
9054 13 | lelkendezésbe öltem azt a nyomasztó bizonytalanságérzést, feszült
9055 2 | álomvilágot, hogy a végén már nyomasztónak éreztem, kényelmetlennek. „
9056 16 | És azontúl is heteken át nyomomban voltak ezek a kételyes,
9057 5 | Sándornak, ferde állásra nyomorítva a fejet; időnként megrándult,
9058 21 | hogy a szegény családja nyomorogja ki otthon. Esztendőszámra
9059 24 | aki lekoldusodik, idejön nyomorogni, aki sikkasztott vagy megesett,
9060 15 | valaki mégis, akinek ilyen nyomorultan is nagyon fontos és becses
9061 22 | esztendeje eszi már egy ilyen nyomorultnak a kenyerit, felszíja a keserves
9062 14 | öröm és külön való, királyi nyomorúság képét? És annak a „nem nagyon
9063 22 | könnyed tudott ő maradni a nyomorúsága, lehanyatlása idején is;
9064 23 | nyers, komisz, országúti nyomorúságai sohasem értek hozzájuk.
9065 23 | vagy akármit, az élete nyomorúságát? Vagy csak az ital, az öregség,
9066 23 | idehozhattam-e erőszakkal ebbe a nyomorúságba, mostohafiúnak, bizonytalan
9067 20 | senyvesztő és lekoptató nyomorúságok csatározásaival átlyuggatott,
9068 24 | is írta nekem, markomba nyomta. Az utolsó öt forintomból
9069 18 | a bolondja, hogy minden nyomtatásban olvasott újságot vagy rendszert
9070 9 | újfajta tyúktojást, rá vót nyomtatva mindenre, hogy milyen tyúk,
9071 12 | összetépett aktafogalmazványoknak, nyomtatványoknak, gyűrött levélborítékoknak...~
9072 24 | már-már hidegedő testét a nyoszolyára (feljár, ha nem ágyban hal
9073 16 | nagy, idegen világ fényét, nyüzsgését. Milyen frissen láttam,
9074 10 | szülői nem laktak már itt. Nyugalomba mentek; egy nagyobb, felvidéki
9075 9 | szokott háziruhában, álságos nyugalommal varrogattam az ernyős lámpa
9076 24 | fizetéséből a letiltások és nyugdíj levonások után megmaradt.~
9077 24 | nagybátyámék mentek fel előbb, nyugdíjasul, csendesen, és előbb eladták
9078 23 | hivataltársai szinte feledték a nyugdíjazása óta; mamáról mindenki tudta,
9079 3(10) | nyugdíjba megy (latin)~
9080 4 | mozgósabb, összetettebb, nyughatatlanabb. Mintha egyszer, utolszor,
9081 3 | ilyen megzavaró, idegenszerű nyughatatlanságokat? - gondoltam akkor. - Sőt
9082 4 | grószi. - Megpróbálják; nem nyughatnak bele, hogy az asszony is
9083 20 | és csinos, halk és szépen nyugodalmas életben nem öregedtem volna-e
9084 8 | gáncsot lelni, és egyre nyugodtabb, derültebb lettem, amint
9085 21 | mindennapos törődés, bajok, nyűgök. Igen, de ő nincs benne
9086 21 | amiben az életem minden nyűgözöttsége, csigázott, elégedetlen,
9087 1 | lemarad mindenről, és ez nem nyugtalanítja többé, mert az ember nem
9088 5 | rózsaszín derűt, enyhítő, nyugtató, asszonyos öntudatot. Én
9089 19 | elkerülni semmit.~Engem nem nyugtatott meg az ilyen bölcsesség,
9090 21 | mozdulattal; vagy látszatra nyújtani még a hosszú és ízetlen
9091 24 | reggelt, kedves egy lelkem! - nyújtja felém pamutkesztyűs kezét
9092 6 | padlón sávos rongyszőnyegek nyújtózkodtak. De azért örökös sürgős
9093 4 | nyájassággal, de hivatalszerű éllel nyújtva meg a szót, mikor a fiatal
9094 16 | vasgerendák töméntelen, nyúlkáló árnyékai, robogás, csengetés,
9095 12 | irodabéli papírkosarát. Mért nyúlkáltam közé játszva és kíváncsian
9096 7 | jövőjéről, de alig-alig mertünk nyúlni e kérdéshez. Éreztük, hogy
9097 3 | székfának, barna árnyékok nyúltak el körülötte, mint valami
9098 13 | Isten a tanúm, ujjal se nyúltam akarva a máséhoz! Nem hazudok,
9099 23 | gúzsba felhúzva, hogy a nyűtt paplan hegykúpot ábrázolt
9100 19 | polcról a bőrbe kötött, nyűttes Nagy Ivánt,52 abból böngészte
9101 19 | nemigen ismert irgalmat; nyúzta, akit lehetett; holmi boldogtalan
9102 12 | férfival mindent el lehet érni; őáltaluk el lehet jutni mindenhez,
9103 21 | Hm! Barátnéjától, az ócskásasszonytól így értesült?~- Akárkitől!
9104 20 | azután elébe raktam az eladó ócskát.~- Jaj, tekintetes asszony,
9105 16 | volt szó, de így! Milyen ocsmány minden dolognak a másik
9106 15 | rettentőn igaztalannak, ocsmánynak, nem úrinak tetszett...
9107 15 | még most ez. Hisz fel sem ocsúdtál még a nagy fájdalomból.
9108 14 | levertséggel. Mint valami álomból ocsúdtam fel láttukra. A bukás, hát
9109 13 | jóságokért, hálásan, szenvedélyes odaadással varrta olcsón, gyönyörűn,
9110 15 | tehetek mást, mint hogy odaadjam, és ő, szegény asszony jó,
9111 15 | semmirevaló életemet könnyen odaadnám magáért, ha egy kicsit használhatnék
9112 18 | becézett jobban, gyöngédebb és odaadóbb szerelemmel, mint valaha.
9113 8 | kedvesebb unokája minálunk. Hogy odaadtak engem ennek az embernek!
9114 16 | sírás, milyen jólesett volna odabújni, megsimulni valakihez a
9115 16 | kártyajelenet; Margit elé odadobja a szerelmese a pénzt; sikolt,
9116 8 | talpig tükör és kedvesen odadobott színes selyempárnák, terítők,
9117 23 | anyám csak színből és erősen odafigyel a betegágyra.~A párna, a
9118 14 | a mozdulatában hirtelen odafordult, mosolygott, és elém tartotta
9119 12 | parasztjai is így érezhették; odagyülekeztek a porta elé sereggel, és
9120 15 | estén csaknem mindnyájan odagyűltünk, körülte voltunk a családból.
9121 24 | tökéletesebben míveli. Odahajtottam fejem a gyónószék viola-bársony
9122 9 | mondta a mestere. - Hát ő ezt odahívatta magához; már az öregember
9123 15 | szétőrölte, elmorzsolta az egész odáigvaló énemet, a sorsom, az életem,
9124 15 | tárgyaltak ma együtt, amíg odajártam, és hogy megegyeztek valamiben
9125 19 | kétszobás udvari lakást, és odaköltöztem a megmaradt bútorommal.
9126 24 | az ember szeme lakik jól; odalent meg még mindig sokat törődnek
9127 16 | valakije? Vallja be, hogy van odalentről még!”~Így folyt ez, amíg
9128 21 | tűzifát? Abból, amit naponta odalök?~- Na! Hadd próbálom hát
9129 19 | kereken. Pár nap múlva aztán odalökte egyszerre az ebédnél.~-
9130 23 | dohányzóasztalka felett. Mama halkan odament hozzá, meggyújtott egy cigarettát,
9131 22 | egy-egy tízest; ha éjszakán odamulatott, és mélyen, horkoló, nehéz
9132 8 | híres lakodalmas főzőnét odarendeltem segítségre még hajnalban,
9133 3 | ijedtem - szerettem volna odaszaladni, sírni, ezerszer megcsókolni;
9134 1 | kíváncsiak. Néha szeretnénk odaszólni: „Hagyjátok abba! Mit változtat,
9135 23 | lányok is közénk ültek, én is odatartottam a poharam Dénesnek, hogy
9136 16 | világukat, észre sem véve a nem odatartozót. Visszaemlékeztem Szinyéren
9137 21 | konyhaszolgálóval! Puff... Jaj, most odavágta magát valahová Zsuzska,
9138 14 | fanyar és kiábrándultan odavetett biztosságát vajon már az
9139 16 | gyerekek elköszöntek, csakugyan odavetette még úgy sebtiben, hivatalba
9140 9 | valahol? - kérdezte egyszer odavetőleg.~- Ilkánál! - mondtam közönybe
9141 20 | de ő ijedt elámulással odázta el a szóvitát, a gyűlölt
9142 14 | a selyemponyvás, aranyos odú, és mi piros és ráncos selymekben,
9143 22 | jár itt, miért nem megy az odvába! Még látni is utálat, a
9144 12 | vártában ki sem mozdult az odvából: „A sok dohos, bolond biblia,
9145 3 | hajdani falusi vendégszobából. Öblös hátú, nagy ágyaink voltak,
9146 3 | akkorra, apád is elhalt, az öcséd diák volt még. Elfértetek
9147 11 | tornác végén, Magdi, az öcséidnek rendezzük be, hogy mindig
9148 15 | fél esztendőkre a felnőtt öcséimnek például, felszámolatlanul,
9149 8 | hogy bevigyen.~Csabát, az öcsémet láttam akkor, ahogy dülöngélve,
9150 6 | barátomuramnak titulálta, de nem öcsémezte, nem tegezte le, mint a
9151 2 | hancúroztunk ott a két öcsémmel nagyon pici korunk, az édesapánk
9152 21 | csücsörítve maradt, parányi öklei szorosan összecsukva édes
9153 23 | lelkes-szomorúan nézett a szemembe, két öklére támasztva az arcát. - Igaz-e
9154 19 | Az egyik kar felnyúlt, és ököllel fenyegette meg a kastélyt.~-
9155 23 | petyhüdt ingben és szinte ökölnyi, vázszerű öreg fejét. A
9156 21 | orra! Oda nézz! Vizet hozz, ökör! A lelkeden megyek keresztül.
9157 24 | jobb fordulást, ég veled, ölel anyád.~Utóirat. Fiam, te!
9158 8 | álomra; otthonos zavartalan ölelésre a tiszta, kedves szobákban,
9159 5 | ugrálnak, hogy megengedten ölelhessék egymást, vagy oktalan és
9160 13 | gyere, drága kis jószágom! Ölelj meg hát, nagyon! Én vigyázok,
9161 24 | mert az pakolni venné. Ölellek!~Anyád~Mama ilyen volt.
9162 23 | közt, amiknek buja lombját, öles törzsökét vagy havas, zúzmarás
9163 3 | Nyissad, hé! Zsuzsi! Hisz azok ölik ott egymást!~Az anyánk volt.
9164 15 | Mi nem vétkeztünk soha őellene! És fájó meghatottsággal
9165 24 | az ember, az egyhangúság ölte és butította. Szegény anyósom
9166 20 | konyhán; idegesen, szapora öltésekkel varrtam pici gyerekruhát
9167 5 | be pompás! Nincs ezen egy öltéshiba! Jaj!” mondogatta, míg ránk
9168 3 | ellen senki se mert nyelvet öltögetni. Válassz kedved szerint,
9169 12 | kék szobában ültünk, én öltögettem, és ő csendesen, elégedetten
9170 5 | komikussá a mozgások ebben az öltözetformában; de épp azért volt finom
9171 5 | lefekvésünk, alvásaink és öltözködéseink szerint. A két fiúhoz néha
9172 20 | egészen elfogyott. Végre öltözködnöm is csak kellett valahogy,
9173 11 | másomat?~- Igen, ha úgy öltözne és úgy viselkedne, egészen.
9174 19 | látta, hogy élek, hogy öltözöm. Tréfál most vajon?~Elkezdődtek
9175 16 | mutogatott, magyarázott nekem, és öltöztetett, óvott, takargatott... Most
9176 12 | asszonyait szobalánynak öltöztette egy-egy alkalomra. „Na,
9177 16 | leszel akkor! Gyere csak, öltözzünk ki szépen, menjünk a Hatvani
9178 16 | egészen tartózkodás nélkül ömlengett; a messzeség és költőiség
9179 8 | utálatos büfögő hangokkal ömlött az undokság.~- Ez, látod -
9180 24 | és odaadás. Ez a fontos. Ön elhiszi, hogy a föld gömbölyű,
9181 15 | bennem a sértett emberi önérzet, és új keserű könnyeket
9182 23 | tiszteletteljes, elég szerény és mégis önérzetes-e? Milyen nagy dolog volt,
9183 16 | ragyogása közt, muzsikában, önfeledtségben. Megint egy régifajta mámoros,
9184 16 | gyakrabban ide-oda? Az ura öngyilkos lett?... Ó, szomorú dolog!
9185 17 | Ez az élet! Vagy ez az öngyilkosság... mindegy! Megmutatom,
9186 24 | Mikor Képíró Zsuzsival, ki önként jött el segítségre, nagy
9187 6 | éppen a baj, hogy már nem önmagáért a ragyogás, szereplés, keringés
9188 4 | éreztem frissnek, töretlennek önmagamban még. Éppen csak hogy én
9189 22 | juthattunk idáig? - kérdem önmagamtól most a csendesült, zavartalan
9190 17 | csődbe jut időnként, egyre önmagán kérődzik, és kínlódva keresi
9191 1 | mindenki külön fő személy önmagának, és senki sem vállal mellékes
9192 20 | időnként feledik, kényelmesen önmagukba esnek, megpihennek mindentől
9193 15 | állni a bajban is, felelősek önmagukért és azokért, akiket a természet
9194 5 | egészen el nem felejtkezni önmagunkról, a külsőnknek, minden különbvoltunknak
9195 14 | visszahúzódtak, eltávoztak önszántukból, a mulatság most már a szokott,
9196 16 | jelentésében, ki tudnám önteni azt mind. Ó, lehetséges
9197 22 | vagy legdrágább rejtekeiben öntik szét a profánság vagy szertelen
9198 23 | korhelylevesből, magukba öntötték a forró feketét, és újult
9199 24 | egészen fenntartás nélkül öntöttem ki önmagam az életem: érzéseim,
9200 7 | ingmelleken, a szinte rájuk öntötten jó szabású frakkokon, a
9201 11 | udvarosfiút úgyis kellett tartani öntözésre, útseprésre, no, megvettük,
9202 19 | bolond báró kannát fogott, és öntözött, mikor mindenki elvesztette
9203 12 | testesedő alakjával, cselédek öntözőkannákat cipelnek végig az utakon,
9204 4 | szűziség gyorsan megérett öntudatában. Szégyenes bosszúsággal
9205 15 | nem találtam; régi, igazi öntudatomba magam vissza nem élhettem.
9206 5 | enyhítő, nyugtató, asszonyos öntudatot. Én voltam, az voltam egykor!~
9207 22 | eszköze a természet céljainak, öntudatra nem jutott, félig még gyökérző,
9208 20 | akaszkodó gőgje, primitív önzése és goromba kifejezésmódja.
9209 19 | szívósan és számítva; és önzően és éberen vigyázni, nehogy
9210 11 | mint amennyi jött. És ezt, ördögadta, máig se tudtam leszokni!
9211 5 | Persze, pápista róka, kámzsás ördögfajzat! - dühöngött néha, megsejtve
9212 16 | már-már én is nagyra veszem! Ördögit! Hisz otthon különb gavallérok
9213 16 | éjszaka is, és nem engedsz az ördögnek. Majd én is könyörgök érted!~-
9214 4 | kemény horga; a rakoncátlan, ördöngös, sötét hajak göndören repdesték
9215 4 | Hogy elkalandoztam, lám, öregasszonyos módra... Eszembe jut most,
9216 11 | ritkábban jött (erősen öregedett is már), és sokszor tett
9217 17 | tiszteltebb és nagyobb igényű; az öregedő régi szerető kényelmes,
9218 20 | nyugodalmas életben nem öregedtem volna-e meg szintúgy? Ott
9219 13 | láttam, hogy levél jött az öregeidtől.~- Hát az jött! Semmi különös!~-
9220 12 | Hiszen még hazulról, az én öregeimtől is kerül egyszer csinosan!
9221 8 | ivott az édes borból. Az öregek dicsérték az ételeket. Jenő
9222 11 | kedves, felcicomázott kis öregeket végig a Váralján és ki a
9223 11 | Igen, ők leveleztek az öregekkel, és bevádoltak és kiszínezték
9224 23 | volt, nem adnak már nekünk, öregeknek, de ez megmarad még és olyan
9225 23 | lássa; ne sajnálja egy öregembertől!~Felemeltem a fejem, és
9226 23 | Elébem jött; szelíden, öregesen mosolygott, és bólingatott
9227 19 | megkedveltetem magam az öreggel, hogy egyszer talán még
9228 7 | családom nagyra tartott öregjeiből.~- Miért nem akar őszintén
9229 11 | intelmes levelet kapott az öregjétől; olyan kemény és pátoszos
9230 13 | dolgozzék - mint ő -, gyűjtsön öregkorára, és gondoljon a gyerekére.
9231 1 | szerint tudják elképzelni az öregkort; pedig már az életben elváltozunk,
9232 14 | ennyibe maradt. Tegyük el öregkorunkra!~A kezemre hajolt, és megcsókolta
9233 16 | kollégája is társult az öregleány nővérével. De én elöl ültem,
9234 8 | hallgass egy tapasztalt öregre, amíg nem késő. Ettől féltem
9235 23 | tűnődtem magamban - az öregségre gondoltunk, ahogy elváltunk.
9236 15 | összegecske megóvja őket valamikor öregségükben a koldulástól. Milyen okos,
9237 8 | nagyasszonyos kacéran, az öregségüket emlegetik, nevetnek, apósom
9238 18 | titokban! „Nem igaz, nem öregszem még! - tűnődtem tusakodva. -
9239 19 | kötöttem, csizmába valókat az öregúrnak. Szemben ült velem, a csibukját
9240 8 | próbát. Lám, grószi is az öregúrral hogy kedélyeskedik, kicsit
9241 17 | Domnyika szolgáló, akit Piroska örökbe tartott kiskorától.~ ~
9242 16 | jajgatás és fogcsikorgatás örökké, és örök tűz... a bűnös
9243 6 | lássa, egy ilyen fehér úton örökkétig tudnék így menni, menni
9244 22 | az apja muzsikaösztönét örökölte; szereztem neki ötforintos
9245 23 | már egyetlen unokáját és örökösét, az öreg Vodicska, a maga
9246 19 | neki, hogy ott lesz a gyűrű örökre az ujján.~Egy másik bolond
9247 7 | fogják most már kielégíteni örökrész gyanánt őt is meg a két
9248 23 | gyermekünk az ő vére is, lénye és öröksége... Egy ízben, szegény Vodicska
9249 24 | könyvet, a szegény Péter uram örökségit, amit otthagytam nálatok
9250 19 | kicsiny félszigetén, ami örökük volt; kiskirályok voltak,
9251 6 | ragyogás, szereplés, keringés öröméért volt az egész. Az öntudatlan
9252 1 | tud esni; és ezekért az örömekért az ember nem fizet olyan
9253 11 | alispán maga csalt ide; szíves örömest ide fogják nekem adni a
9254 20 | legyen egykettőre; hogy még örömit érhesse a kedves idesapja
9255 4 | asszonyosságunk - elevenkedésre, örömre; de már zavarokra is és
9256 12 | aztán el is kezdünk majd őérte dolgozni, neki gyűjteni,
9257 22 | ezeket célozta velünk a sors, őértük kellett összenyomorodnunk
9258 15 | megcsókoltuk egymást. Ez örült tán legjobban, hogy most
9259 22 | takarékosságra, félretevésre. Örültünk, ha nem jött végrehajtó,
9260 24 | pap, és olyan magasztos, örvendetes, fölemelő volt ezt érezni.
9261 4 | atyafiságos játszópajtási örvendezéssel: „Csókolom a kiskezed, Magduci!”~
9262 11 | az ember arcába, valami örvendő és szelíd elgyönyörködéssel,
9263 1 | Néha olyan elcsodálkozva örvendünk egymásnak, ha a Templom
9264 11 | sáskajárást, mint nálatok, nem ösmertem! Jönnek, mint a jó kútra,
9265 24 | jóval, mikor még mi nem is ösmertük. Pedig még élhetett volna!
9266 13 | volt azért egy lassanként összeálló ellenzékiség is már. A Tótfalussyak,
9267 18 | és csúnyán, akárki fiával összeállva, sárga földig is néha. Istenem,
9268 22 | Telekdy Péter sárgult, összeaszott arca fanyar mosolyával nézett
9269 23 | köszvényes térdére.~- Jó lenne összébb húzni a vállán azt a köpönyeget,
9270 22 | élet súlyos láncszemei, és összébb-összébbhúzódik rajta a gúzs; jótehetetlen
9271 7 | temetett, vérséges szeretetünk. Összeborultunk a sötétben, és sírtunk.~-
9272 15 | így van! Nem tudom. Akkor összecsapott felettem az élet, roncsokba
9273 23 | szabad zokon vennie... én összecserélgetem a dolgokat, neveket néha.
9274 10 | végét, Jenő ölbe kapott, és összecsókolt. „Meglássuk, boszorkám,
9275 17 | és éreztem, hogy mögöttem összecsukódnak. A sarlós hold csillogott
9276 19 | emberi erejével próbáltam, összedőlt, sikertelen volt. Lehet,
9277 19 | karjukon, egybeverődve, összedugott fejekkel, mint a rémült
9278 17 | volt, a szemöldöke szinte összeért, és eleven, formás szájából
9279 24 | öreg valóját. Úristen, de összeesett ez! Hát így elmegy az idő?...~-
9280 14 | felugráltak... Az ajtóban én összeestem... Nem tudok a többiről.~
9281 15 | halványan már, szép, erős feje összeesve ezer pergamenszerű ránccal
9282 5 | szemek és hevületek ilyen összefelejtkezésénél...~- Nagyon kacér! Mint
9283 6 | kötődés, felelet; aztán összefirkálták ijedten, idegesen; ha még
9284 18 | rendbe szedni a cselédséget, összefogni és kicsinosítani a házat,
9285 5 | anyámnak, mikor hazakísért. - Összefogódznak és ugrálnak, hogy megengedten
9286 5 | különbvoltunknak való tartozásról.~Összefogództunk, és körüllebegtünk keringőzve,
9287 5 | földig érő tükör előtt! Anyám összefogta a zizzenő, lenge uszály
9288 24 | végigjártam a téglás tornácot, összefogva magamon a piros berlinerkendőt;
9289 1 | is fut a szemem előtt sok összefüggés. Mindennek, ami történik,
9290 4 | én rá az élet ilyen apró összefüggéseire, amik közt majd boldogulnom
9291 16 | életnek a munkával való összefüggését. Az uram idejében sohasem
9292 5 | udvara; s a bajban mégiscsak összefutó vidéki atyafiság. Hallgatag
9293 15 | biztos és elkölthetetlen összegecske megóvja őket valamikor öregségükben
9294 3 | Sándorka ágyához ment, aki összegémberedve reszketett és szipogott
9295 13 | látszik, valami nagyobb összeget kért kölcsön. Mintha háromezer
9296 16 | vértanúságot szenvedni! Ő összegyűjti azt mind piros rózsakoszorúba,
9297 24 | lett védőasszonya, ott néha összegyűltek a város katolikus asszonyai,
9298 21 | világirodalom színét-salakját, összehabzsolja, míg megzabál az esze belé.
9299 15 | Kegyetlen isten! Mennyi mindent összehalmozott akkor az én próbálatlan,
9300 23 | fojtott dühe csak egy-egy összeharapott szónkban sziszegett néha
9301 12 | és sorjában külön-külön összehívta az elsőre a „társaságot” (
9302 11 | És ez a komoly, nemes cél összehozná itt a széthúzó elemeket.
9303 23 | úgy feküdt ott hanyatt, összehullva, szelíden és ártatlanul,
9304 18 | akik itt is, ott is, ha összejönnek, megtárgyalják a soromat,
9305 10 | kikerülhetetlen meghívások és összejövetelek révén. Untatott és ingerelt
9306 19 | asztalok tetején megtelepülve, összekeveredve; minden különködés megszűnt
9307 24 | egyszer te is feljöhetnél, összeköltöznénk egy jó kis lakásban, vígan
9308 13 | az ő szorosabb és régibb összeköttetéseire a vidéken, de ő éppen akkor
9309 19 | idegenes csínt és magas összeköttetéseket osztogatott a régi versengő
9310 4 | engem! Férfi vinne!... És összekulcsoltam a kezem tétlen, leejtve
9311 14 | boszorkány! - Egy kézmozdulatra összemarkolta kezemben a laza kártyacsomót,
9312 1 | szép lassan. Minden úgy összemosódik. Néha olyan elcsodálkozva
9313 24 | távolságból és mindent letompítva, összemosva kissé. Sok dolognak a jelentősége
9314 23 | a berlinerkendőm. Akkor összenéztünk jól, szépen és csendesen
9315 15 | élet, roncsokba darabolt, összenyomorított, tövemről szakított, világban
9316 22 | velünk a sors, őértük kellett összenyomorodnunk egymással!~Nagyon megzúzódtunk!
9317 5 | kiszedje, aztán tapsoltunk, és összeölelkeztünk anyámmal kacagva és hemperegve
9318 5 | azután; magamelvesztett összeolvadását minden mozdulatomnak, a
9319 5 | van. Ő se különb!”~- Sokat összeolvasott, kicsit rendszertelenül,
9320 15 | a nagy változást, a nagy összeomlást, ami úgy, mint a zúzómalom
9321 2 | tánt; egyszer én nagyon összepajtáskodtam egy Nagy Marissal, akinek
9322 11 | érdekességüket, a sokból összerakottságukat, vagy hogy mondjam. Azontúl
9323 4 | anyám arcát, szája gőgös összerándulását, mikor a fiatal Telekdy
9324 24 | némely csendes estéken egy összerántott ajkú, komoly, lelkes szemű,
9325 14 | hogy a nyitott ajtóban összerezzen, és földre ejti mind. Ő
9326 22 | érzésekre, és mindent, mindent összerombolnak. Egy-egy ilyen bomlott,
9327 13 | verdeste az asztallaphoz, hogy összeroppant, és szétmállott a kezében. „
9328 11 | fésülne fölfelé, hanem az összest oldalra húzná, azt is, ami
9329 15 | pillantásaiból, mögöttem összesúgásaiból támadt rám, és én megriadva
9330 16 | szegülését, a léha érdeklődés összesúgását, és ingerlő, mohó kíváncsiság
9331 16 | figyel, hogy apró csoportok összesúgva néznek arra, találgatnak,
9332 8 | kielégülten, mosolygósan; én pedig összeszedem utána a lomot, megvetem
9333 19 | pongyola-kalapban,54 megfrissültnek, összeszedettnek, városinak éreztem magam
9334 17 | akivel szemben nem kell összeszedni a hangulatait, szavait,
9335 16 | sokkal fiatalabbá tudott összeszedődni. Egy kis patikai porcelántégely
9336 14 | minden lélekjelenlétem összeszedtem gyors akarattal. Éreztem,
9337 22 | szolgáló szemembe vágta, ha összeszidtam: fizessük meg inkább a bérét.
9338 16 | szégyenített szinte ez a garasos, összeszorított, hivatalnokos életmód. Tudtam,
9339 24 | a templomból jövet mink összetalálkoztunk.~Vérrel futott, fénytelen
9340 13 | ebben inkább megegyeztek, összetaláltak vagy feltódultak a hangulatok.
9341 3 | holmik, emlékek, adomák, hogy összetapasztják a családot - mennyire megéreztetik,
9342 19 | egyéb közösségek, szokott összetartozások szálai; emlékszem, hogy
9343 16 | színi azokkal, akik otthonos összetartozással fecsegnek, dévajkodnak,
9344 10 | játszani, figyelni, imádkozósan összetenni a parányi kezét, „anyuka
9345 12 | játszva és kíváncsian az összetépett aktafogalmazványoknak, nyomtatványoknak,
9346 23 | nagy dolog volt, hányszor összetéptem, újrakezdtem! A Klári dolgában -
9347 8 | féltem a kétfajta rokonság összeterelésétől. De az én kis francia anyám
9348 22 | neki aprózó kedvteléssel összetett, régi magyar ételeket, vagy
9349 4 | elevenebb volt, mozgósabb, összetettebb, nyughatatlanabb. Mintha
9350 15 | hagyatottan, tehetetlenül és összetörve, és szinte nem hittem a
9351 22 | felesleges holmit, játékot összevásárolt nekik. Hazahozták; és másnap
9352 19 | azzal visszaváltották, összevásároltak, rendbe hoztak itt mindent;
9353 22 | paraszt házaspárok legalább összeverekednek, ellátják egymást, és így,
9354 13 | véletlen érdekek újra-újra összeverődnek. És hogy láttam az uramon,
9355 14 | az. Meghajolt, katonásan összevert sarkantyúkkal:~- Köszönöm,
9356 5 | bólintottam, és alig észrevehetően összevertem a tenyerem; mélyen meghajolt
9357 5 | rendszertelenül, és most egyet-mást összezavar! - mondta mellettem lassan
9358 24 | zökkenik, meg-megáll, és összezavarodik a gép!” - magyarázgatta
9359 18 | látni; ezt a zülleni induló, összezavarodó fiatal életet; anyám sírdogál
9360 16 | kivételességeit; engem már egészen összezavart ez a sokféle gyors változás
9361 24 | ábránd kezdte betölteni az én összezilált, megzaklatott valómat: a
9362 19 | Könyök utcán a régi kis összezsúfolt zsidó házak közt felszaladt;
9363 16 | eleje voltam. Istenem, hogy összezsugorodik itt a provinciális elsőség
9364 5 | Ez adott biztosságot és összhangot minden mozdulatomnak, ezért
9365 23 | ne tévedjek a csavargós ösvényen, a fák közt, amiknek buja
9366 12 | Szerettem volna sürgetni, tolni, ösztökélni előre ezt az embert, aki
9367 4 | úrfiakat az ő szorgalmával ösztökélték tanulásra. Együtt járt velük
9368 21 | Csak lélekszakadtig munka, ösztökés kötelesség.~Mi minden vár
9369 4 | szigorú anya tekintete lesne. Ösztönből való álság volt ez, hisz
9370 6(26) | ösztöndíj (latin)~
9371 23 | mondta, hogy a másik kettő ösztöndíja egy szíves sorába kerülne
9372 24 | lábán, ha ingyenhellyel, ösztöndíjjal tűrhetően el vannak is látva;
9373 22 | kötöttségek, s az értelmét ösztönök igazítják. Ha ezek alól
9374 6 | tücskök muzsikáltak; egy-egy ösztövér oláh menyecske jött néha
9375 13 | osztályos atyafiak, máig is öt-hatszáz holdon küszködő vagy leszegényedett
9376 22 | örökölte; szereztem neki ötforintos havi részletre valami zörgős,
9377 23 | Klári dolgában - micsoda ötlet! - Petényinek írtam, az
9378 10 | csak úgy asszonyos ösztönös ötletből.~- Most már csakugyan egészséges
9379 17 | bácsinak perc súgta jószívű ötlete volt, hogy azt mondja: „
9380 5 | helyénvaló, eredeti és ügyes ötletek, kedves kérdések és szellemes,
9381 14 | egyszerű és ujjongón hazárdos ötletével - kérdő és kereső, megértő
9382 5 | figyelmesen állt az ajtóban.~- Ötszáz forint a kettő... azért
9383 1 | vagyok, tavaszkor múltam ötvenesztendős; öreg és magános; de ha
9384 9 | tennék? - Nem tudni ezt. Ötvenéves vagyok, és jól megnéztem
9385 14 | merészen alátámasztottam az övét, a másik kezem ujja hegyét
9386 15 | harangzúgás fullasztó és kegyetlen özöne, ájult zokogás, és mindenen
9387 14 | városi polgárnépnek is; özönlött a sok ember a megyeház nagy
9388 20 | szép gyönyörűség, az az özvegyasszony hozzámegy ahó a nagy, esett,
9389 19 | kedélytelen szokások ez özvegyes házban. S a nagy, rosszul
9390 15 | árnyjátéknak látták a sűrű özvegyfátyolon keresztül az emberek döbbent
9391 16 | jöttél-e már, szegény kis özvegykém?~Pedig nem volt közel; jó
9392 7 | bálozás címén; s az anyám özvegyként kapott része milyen kevésre
9393 15 | szegény, másokra szorult özvegynek, volt perc, amikor vágytam
9394 12 | Csak egészség legyen! Nem ogunk mi mindig ennyi költséggel
9395 23 | enyészet, a föld; de mégis óhajtja, hogy a telegdi református
9396 10 | milyen jó, kedves és tiszta!” Őiránta éreztem legtöbb vérséget
9397 8 | megállni, szemükbe nézni.~- Mit ok-okoskodnak maguk, mi-mi-mit bugriskod...~
9398 4 | elfeledett, nem is tudott okait, melyek ott rejtőznek bizton
9399 2 | megfrissülés. Csaba, aki „kunszt”-okat vezényelt a méhesnek támasztott
9400 22 | néha elvertem őket kicsi okért; elemi csapásnak vették
9401 8 | szépasszonyos „jó napot!”-okkal köszönt vissza az anyám,
9402 8 | vendégségek vannak pedig őköztük is, csak hát persze könnyű
9403 12 | végin is ők vallják kárát az okoskodásnak. Most meg kell próbálni
9404 16 | békén őket. „Mondja, miért okoskodik... okoskodunk mi, ennyit?
9405 20 | ne viselhetné!~- Csak ne okoskodjék, Trézsi! Beszéljen, mit
9406 18 | mert a kaucióval ők nem okoskodnak, az egyetlen szem lányukat
9407 3 | se lett semmi. Kendyvel okoskodtál, házasemberrel; igaz, mozogni
9408 16 | Mondja, miért okoskodik... okoskodunk mi, ennyit? Ilyen asszony,
9409 7 | Kedves jószágom, kis okosom, te, nézd csak! Ez nem lehet
9410 12 | gyöngédség vagy félsz; ízlés vagy okosság vagy kényelem tartott vissza
9411 24 | verítékkel, munkával, fondorkodó okossággal! Hisz nem lehetett oly sok
9412 23 | minden energiám, számító okosságom, hogy elrendezhessem számukra
9413 10 | Meglepetéseket fog még okozni! Ha itt nem... meglesz másutt;
9414 22 | hogy ezek az őrültségek okozzák, hogy alulra kerültem a
9415 12 | mindjárt kezdődik valami oktató, komolyas beszéd, mint minden
9416 8 | hajszolom, ellenőrzöm, szidom és oktatom a főzőmindenest, az én saját
9417 14 | kívülről származó, idegen okú szorongást.~Pont délben
9418 22 | a hír jött, hogy valami oláhcigány-karavánnal jár, és beleházasodott a
9419 6 | káromkodott az úrdolgásokkal oláhul, magyarul, szájában az örök
9420 19 | esti némaságában, füstös olajlámpák alatt vastag szőrpamutból
9421 3 | el körülötte, mint valami olajos, régi képen, mely mécsvilágú
9422 2 | de otthon, a kertben s az ólak körül, zavartalan éltük
9423 2 | messzit lehetett szaladni az ólaktól s a régi aszaló romjától
9424 4 | malacok sivítoztak éhesen az ólban, és szállt az érett málna
9425 4 | átsietett az utca másik oldaláról. „Sikerült!” - ujjongtam
9426 16 | legpéldásabban szemet hunyó gardedám oldalától el-elmaradozva. De én kelletlenül,
9427 4 | szekerek és telt bödönök, oldalszalonnák rendei, tömött libák; névesték
9428 16 | végre kinyitották mind a két oldalszoba szárnyas ajtaját, mert csak
9429 16 | odabenn; a másik keskeny oldalszobába a régi zöld ripszselyem
9430 19 | dögnek, hogy vonít! Nem oldták el?... Héj, az apátok hétfánfütyülő!...
9431 2 | felakasztott egy spárgára valami ólomgombot, hogy az: az inga. De hogy
9432 19 | szólhatok a beszédek ellen. Oltalmazzon meg ő már most, ha olyan
9433 8 | ezzel fizettek. Ők a haza oltáráról szerezték az ilyen holmit,
9434 24 | bennfentes személy lettem: az oltáregylet egyik titkárnője.~Rozverics
9435 24 | vele parádézni mindenütt; oltáregyleteket szervezett, aminek az agg
9436 13 | szelíden és fehéren állt az oltárnál, mint Isten báránya, reszketett,
9437 24 | katolikus asszonyai, lányai, oltárpárnákat, szószéktakarókat hímeztek,
9438 24 | fehér csipkékben a nagy oltárt, a mély, fakóarany derengést,
9439 16 | kis pénzem milyen sebesen olvad, és kétségbeesni a mások
9440 16 | maradjak. Február végén olvadó, csepergős idő járt; de
9441 15 | alkalomszerűségével, abbahagyva az olvasást. - Ma már mindenkinek a
9442 9 | Tűzbe dobtam!~- Tűzbe!... Olvasatlanul!... Miért?~- Csak!~- Magda!...~
9443 24 | délutánokon közöttük üldögélek, olvasgatok, jó kis kávékat csinálok
9444 17 | bévül kerüljön. Tanítottam olvasni; tavaszodott, így mint most.
9445 2 | cselédleány. Most sokszor olvasok német könyvet. - Egyebekben
9446 17 | szántásnál járt vagy az Üstököst olvasta, Piroska melegágyakat csinált,
9447 10 | szemmel járt, a breviáriumot olvasva, és déli harangszókor akárhol
9448 4 | parasztlegényt láttam itt életemben olyan-olyan jó kiállásút, betyáros tempójút,
9449 14 | valami fanyar beteltség és olyanforma várás, mint mikor valami
9450 11 | többet a csirkefogók, még olyanformák se; ha erőlteti az ilyet
9451 9 | elvittek előled valakit.~- Olyanformán!~- Miért engedte? - merészkedtem
9452 11 | hívogattak, traktáltak, olyanok is, akik nagyon gőgösek
9453 5 | elején, a kedvességével olyanokat is kitüntetett és meghatott,
9454 23 | zongora előtt, és azt mondja: „Olyanon szeretnék játszani, mint
9455 15 | Magdusom, ha te valami olyanra adnád magad, teszem egy
9456 4 | még, az öreg inzsellér,15 olyas játszótársféle volt, mondják,
9457 19 | pedig nem intézkedtem többé olyasmiben, amibe ő beleártotta magát.
9458 20 | tudom, hogy mondtam is olyasmit szorongatásomban, hogy én
9459 23 | én már az élettől semmi olyast, amit fiatalos kinézésért,
9460 20 | gyermekét viseltem-e, és nem őmiatta voltak szenvedéseim?~Egy-egy
9461 8 | idegenes kiejtésével. - Hiszen omlettet lehetne keverni a szobád
9462 24 | menekülni; de ki tudja, mi omlott össze, micsoda néma tragédia
9463 16 | azt mondja - feleséged őnagyságának is. Ott lesztek, mi? Viszontlátásra!”...
9464 2 | hosszú rabing és ijesztő ónszínű arc. A szívem kegyetlenül
9465 22 | stréberek; pedig ez a pálya se ontotta már olyan könnyen a pénzt,
9466 23 | halálakor (átutazóban, mikor operálni vitték Pestre), beadták
9467 5 | nemescsalád, a Zimánok örök oppozíciója villant fel a tekintetében,
9468 16 | az ajtó, a folyosóról egy őr jött be, és gyorsan kituszkolt.
9469 10 | mindjárt megfogadta hozzám óraadásra. Egy egész télen át nyaggattuk
9470 14 | hozok, amint lehet.~Egy órába is betelt, míg visszajött,~-
9471 12 | tükörnek álltam, és háromnegyed órai akarattal delnővé tettem
9472 14 | vannak magános, gondolkodó órái, testvéries pillantás volt
9473 10 | alatt. Akkor elvesztette az óráit, és egyszer csak - ahogy
9474 16 | a végső percben, a halál óráján is érte jön, és megmenti.
9475 17 | terhes életrobotban, mert őrajta, az igavonó türelmén ment
9476 22 | gyerekbölcsességre, hogy ilyen órákban valahogyan betegnek lássanak
9477 15 | a végzetes napon, mikor órákig pihent meghitten az ő kezében.~
9478 13 | járkált fel-alá a szobában órákon keresztül.~Olyan sok minden
9479 8 | mi, közel rokonotok, pár órán együtt legyünk. Nézd, a
9480 14 | vadásztársaság útja vezet majd másfél órányira - a vármegye költségén hengerelték
9481 13 | családfőtől egy pozsonyi órás, Feinsilber úr. Hanika hát
9482 19 | hamarabb tudjam meg pár órával, hány darab széket vagy
9483 24 | Klári, aranyrózsa,~Fényes orcád hervadóba;~Tündöklésed hébe-hóba,~
9484 21 | Na, ide tartsd! Te meg ne ordíts úgy, jaj, istenem, ‘isz
9485 13 | lány. Ábris bátyám szinte ordítva szónokolt már a fojtó füstfellegben,
9486 3(5) | népi párostánc (francia). Ordo: rend (latin)~
9487 22 | bosszantotta őt: „Dénes, jön az ordré! Meddig kaptál kimenőt?
9488 6 | csinált a kúriából, őrült orgiákat rendezett, ahol a fiatal
9489 11 | lonccal futtatjuk, oda az orgonák tövébe kerül a Pityu hintája
9490 19 | Ott leszálltunk.~A messze, óriás térségen feketén nyüzsgő
9491 2 | gazdagságából olyan keveset őriz meg az emlékezet: jeleneteket,
9492 5 | hónapokig. Tanulásukra, őrizetlen barangolásaikra senkinek
9493 7 | szép, szomorú, becses és őrizett emlékem volt egész életemen
9494 23 | íróasztalfiókba, hogy majd őrizgesse becses, bús emlékül egész
9495 19 | hogy kis szatócs módjára őrizgetem magam tőle, és fontossá
9496 16 | kincset, drága talizmánt őrizgettem; becses volt nekem asszonyos
9497 24 | volt. Tán kár, hogy meg nem őrizhettem holtig azt a hangulatot;
9498 7 | pedig arra, hogy önfeláldozó őrizőm és kísérőm legyen, ő csakugyan
9499 8 | ezelőtt a báli belépőmet őrizte, és a legyezőm hordta utánam!...~
9500 18 | fecsegést, hogy meg legyen őrizve néhány becses emlékünk...
9501 21 | kerekű, tompa és kemény, őrlő életet. Morzsolódtam, verődtem,
9502 17 | idő. Itt csak az asszony őrlődött meg az egyhangú, terhes
9503 2 | oda, és a mi kertfalunk orma darabon egymustrájú volt
9504 1 | előtt a tájkép; völgyek és ormok elhelyezkedése egymáshoz.
9505 19 | kísértetiesen álltak sorba a cifra ormokon. A piciny tér fáin túl még
9506 11 | falusiasak voltak!~De most már őróluk mondta Jenő: „Csak csínján,
9507 24 | könnyben, vörösre fújta az orrát, szipákolt, köhögött. És
9508 18 | csipkedő modorban, furcsa orrhangon vagy közömbösséget színlelve.
9509 22 | alvást tettetőn, de sípoló orrlikakkal, végsőkig feszült idegekkel
9510 21 | csillogó szemekkel, lihegő orrlyukakkal, de már kifújva magam, felkacagva,
9511 4 | az a kis csirkenyak!~- Az orrocskája tövén ott a Pórtelky-göb -
9512 15 | kísérgette, megtörülte az orrocskáját, és játékkal szórakoztatta.
9513 4 | szájam szokatlan vonalát, orrom vékony, lihegő cimpáit,
9514 4 | nem emlékszünk...~Hegyes orrú, fényes cipőkben, szalagosan
9515 24 | finomult, végtelen: a mennyek országa. Feltámadni megifjult testtel,
9516 6 | tiszteletes fiával küldte idegen országba, utaztatta, csak hogy itthon
9517 11 | már szerteszét az egész országban mindenhol ismernek tán.
9518 19 | tüntető jóakarata az egész országból küldött segélypénzekből;
9519 4 | járt velük azután külső országokban is, és máig okosan megtartotta
9520 19 | Ezek az emlékeim abból az országraszólón szörnyűséges éjszakából.
9521 6 | jegenyefák sora vezet a háztól az országút felé, ott sétáltunk végig
9522 22 | Néha faluról falura jár országutakon kéregetve, néha az árokban
9523 23 | hogy az élet nyers, komisz, országúti nyomorúságai sohasem értek
9524 19 | házak szepegtek, a lakók őrt álltak előttük felkészülten,
9525 22 | megy, akkor rájön az ital őrülete, megszökik, az utolsó lebujokban
9526 19 | borzasztóan mozgalmas, őrületes, lihegő, vérszínű áradat;
9527 22 | érte pedig. Az egyik fia az őrültekházában, nem is tud róla; a másik
9528 18 | csillagos, jánosbogaras, őrülten fűillatos és meleg estén
9529 15 | verandán végigsétálni az idegen őrültet az ápolójával.~... Végre
9530 22 | akkor is már, hogy ezek az őrültségek okozzák, hogy alulra kerültem
9531 22(57)| első alkalmazója S. Kneipp orvos volt~
9532 24 | vagyok szorulva, mint egy orvosra, vezetőre, támaszra az úton.
9533 9 | míg mozdulatlan feküdtem orvosságszagok, súlyos árnyékok, tompa
9534 13 | titkolta, nem engedett orvost magához; most végre Jakobi
9535 3 | sunyi! Te is tudod, hol őrzitek a kulcsát. Ott van a mama
9536 9 | mint két közös titkot őrző, régi cinkos.~- Hát boldog,
9537 20 | én most... így! Ó, hogy őrzött, dédelgetett, vigasztalt
9538 20 | nyereménytárgyként kell várni és őrzöttséggel, gardírozással, tettetett