| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Kaffka Margit Színek és évek IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
10039 16 | én szeretem a hazárdos próbákat! Az embernek ki kell szakadni
10040 13 | azt nem akarom. Meg ne próbáld, Magda! Ő úgysem tehetne
10041 8 | elé került, és harciasan próbálgatott megállni, szemükbe nézni.~-
10042 10 | vethetsz, az első ízben próbálkozott vele, hetvenben már.~- Ja,
10043 1 | újféle írásokat hasztalan próbálnak küldeni a leányaim; ebben
10044 8 | csupa ilyen nehéz, asszonyt próbáló eledel; danolva terítettem
10045 21 | naponta odalök?~- Na! Hadd próbálom hát meg, szerezhetek-e reggelig
10046 8 | ilyen későre hagytam ezt a próbát. Lám, grószi is az öregúrral
10047 17 | életem szünetlen, zaklató problémájáról, ami fél esztendeje minden
10048 22 | rejtekeiben öntik szét a profánság vagy szertelen gúny epemérgét;
10049 24 | kiléptem a hótól fehér, profánul világos utcára, moarémantillás
10050 7 | papolni, mint valami öreg professzor! - türelmetlenkedett a másik
10051 24 | egyik titkárnője.~Rozverics protezsált, ő vitt, lelkesített bele
10052 16 | hogy összezsugorodik itt a provinciális elsőség e biztossága; milyen
10053 8 | felé akkor grószi kicsit provokálón, merészen.~- Köszönöm! Én
10054 15 | viszonyok nem tűrhetnek prozelitákat,43 sem férfit, sem nőt.
10055 22 | mosdónál, gargarizálás, prüszkölés között, míg körülte lóhalálban
10056 16 | kihúzta vele a szemöldökét; a púder alá gyengén vazelint kent,
10057 19 | haragszanak!... Tessék a bor, pünkösdi kalács, kérem!~- Nem tudom,
10058 14 | nagy aranysas ragyogását. A püspökhöz s az ezredeshez intézett
10059 24 | Az első szent keresztény püspökök rabszolgák vagy kézmívesek
10060 21 | pletykálni a konyhaszolgálóval! Puff... Jaj, most odavágta magát
10061 22 | Könyvekkel körülbástyázva, sárgán puffadt, beteg arcával, gennyes,
10062 21 | fehér vackukon, szép, piros, pufók képük, szőke, puha hajuk (
10063 6 | Klári mama, milyen kihúzott pulykanyakkal, gőgös szemmel mérte végig
10064 21 | Egy percnyi csend, halk pusmogás. - Távé!~De hol az a pesztra,
10065 19 | erre? A szél zörgette a pusztai kastély ablakát, a szabad
10066 18 | mentem ki Pórtelekre, a pusztára.~ ~
10067 22 | betegség gombáit, amik hevenyén pusztítva csíráztak fel a korhadt,
10068 19 | bolondulj, hisz csak!...~- Pusztuljon, alávaló! Eresszen!... Nem
10069 21 | menne már, csak sietne, pusztulna hát, ha már úgyis...” -
10070 22 | tíz esztendeje segít már pusztulni szépen, dáridósan; akiket
10071 21 | jár a vizeskannával, és rá-rálöttyint a lábikrájára. Ezt kéne
10072 22 | alkoholellenes kúráival, ócska ruháit ráadja, s a jó modoráért, szép
10073 11 | híres Széchyek, Kendyek, Rábák és egyebek, mint azelőtt,
10074 2 | valami szürke árnyék, hosszú rabing és ijesztő ónszínű arc.
10075 5 | elmaradhatatlan árnyékunk legyen. Rábíztuk a belépőt s a legyezőket;
10076 19 | sors hálószemei. Megint rabja voltam; én szegény asszonyéletem!...
10077 22 | a keserves úristenit! A rabló fajzatának! A haramiabandának!...
10078 10 | érdekszövetkezet. A délolasz rablóbandák különbek, mert azok akarnak
10079 20 | az is, hogy kilenc kedden ráböjtöl, meg Pócsra is megy tán
10080 24 | szent keresztény püspökök rabszolgák vagy kézmívesek voltak társadalmi
10081 24 | beköltözött idegenek is rabul estek a hangulatnak, akkoriban
10082 4 | ahogy pár éve üldögél ott ráccsal körülvetten a nagypiac akácos,
10083 19 | rózsaszínellő ég hátterébe. A rács mögül éles és különös, szinte
10084 24 | ravataldísznek. Közben a rácskapuhoz kellett mennem sokszor,
10085 23 | hivatalba, piacra, bebámulnak a rácskerítésen, és megcsóválják a fejüket.
10086 21 | oda reggelenként bámulni a rácskerítéshez, mikor mezítláb sétál a
10087 23 | annyi-annyi napján néztem a rácson kívülről. Milyen szelídek,
10088 16 | lóbálva integetett felém Rácz Gida sógorom: Marika tánt,
10089 24 | nagy művészbe. Baj is az! Ő ráér erre a fényűzésre, nem kell
10090 1 | megnyugodhat, ha van még egy kis ráérő pár esztendeje.~Hírt adhatok
10091 19 | szóbeszéd e zavaros hetekben is ráért lezuhogni szegény fejemre.~-
10092 12 | seprűs szempilláit. Mintha ráérzett volna, megfészkelődött kicsit,
10093 22 | alóla bénult kezét, ahogy ráesett. A két kicsi ott sírt, reszketett
10094 17 | Én okot találtam valami ráfogott pletykában, amit Ilkával
10095 22 | verítékit... kígyó... az életén rág, mint a pióca, hogy le nem
10096 16 | hódoltak nekem nemrég! Hogy ragad ez a pesties kapaszkodó
10097 17 | kis futókocsi tengelyig ragadt a sárba; a falu nádfedeles,
10098 11 | máris végképp el vannak ragadtatva tőle.~Furcsán tudott nézni
10099 15 | Telekdyék szívtelensége, a rágalmak vagy az emlékeim elől; vagy
10100 23 | fájdalmas, nagy, tragikus anyai ragaszkodást; de csak csudálkozással
10101 10 | gondolkodás másodrendű. Ragaszkodni kell tudni valamihez. De
10102 15 | Pestre tanulni, aztán ha ragaszkodol ehhez a városhoz, mi asszonyok,
10103 22 | hogy minden csepp véremmel ragaszkodom hozzájuk, hogy görcsös és
10104 22 | paraszthímzésre; mert végsőkig ragaszkodtam (mindmái napig) ehhez a
10105 11 | helyett, és cifrás verandát ragasztott az udvar felőli oldalon
10106 6 | céltáblája: hogy nadályt ragasztottak a nyakukba a lápból, báli
10107 20 | tisztában, és kellemetlen neki rágondolni, hát nem is hajlandó. „Eddig
10108 8 | kedvetlenül, némán, kínosan rágta a szivarját.~ ~
10109 11 | kedves asszonyok szeme ragyog; jóindulatú, őszinte, barátságos
10110 6 | hogy már nem önmagáért a ragyogás, szereplés, keringés öröméért
10111 16 | zúzmarás gallyak mesebeli ragyogása közt, muzsikában, önfeledtségben.
10112 14 | véltem a két nagy aranysas ragyogását. A püspökhöz s az ezredeshez
10113 5 | lendítő és ujjongó hitnek a ragyogásával léptem be a terembe, a sok
10114 21 | tegyél, osztán teríts! De ragyogjon az a pohár, annyit mondok!~
10115 21 | régi csínt, a megszokott, ragyogóan fényűző tisztaságot egy
10116 8 | életemre. A kis háztartásom ragyogott, fényeskedett; csiszolva,
10117 3 | viruló asszonyanyám ott ragyogtatja nagy, teli szépségét. Nincs
10118 22 | Egy-két hónapig megy, akkor rájön az ital őrülete, megszökik,
10119 10 | még! Mi volna, ha egyszer rájönnél, hogy titkos szövetkezés
10120 24 | a tudomány. De a hit és rajongás szép volt. Tán kár, hogy
10121 5 | sóhajtozta hevesen és rajongva. Grószi ránk nyitott; bólingatva,
10122 3 | tátott nyakú ujjas volt rajtad, kikapcsolta neked eggyel
10123 4 | elcsendesült napjaim alkonyatán rajzanak vissza, gyűlnek szürkéllő
10124 15 | málnabokrok fekete, kusza rajzát, amik olyan erősen, édesen
10125 12 | kisebb!” „Hát ezt milyennek rajzolnák ide?” „Hát azt is egy pontnak!” - „
10126 19 | lombsűrűje sötét tömegben rajzolta ki a fák kemény árnyékát
10127 10 | napok délelőttjein csak úgy rajzott be a sok poros atyafi, gatyás
10128 3 | látta, hogy grószi piócát rak fel a beteg parasztoknak.
10129 12 | baráttal, akire az ember rákap egy kicsit a szeretete révén,
10130 19 | magát a szesszel eleinte... Rákapott, nem bírta, esztendőre vége
10131 2 | azzal. Tulajdon egy kőmíves rakhatta valamelyik Zimán főispán
10132 3 | hogy a meghalt nénjének rákja volt és... Te szemtelen,
10133 24 | kalapjára ráismertem. Beértem, ráköszöntem csendesen: Zimán Ilka volt.~-
10134 15 | mindössze egynéhány hétnek, ami rákövetkezett, minden rám szakadt robajos,
10135 4 | apáim sasos, kemény horga; a rakoncátlan, ördöngös, sötét hajak göndören
10136 23 | voltam, csak jöttem-mentem rakosgatva, előszedtem meg abbahagytam
10137 20 | megitattam vele, azután elébe raktam az eladó ócskát.~- Jaj,
10138 15 | mennyezetig fel egymás hátára raktunk mindent, a két kis udvari
10139 8 | grószi Csabára figyelt, aki rákvörös volt már, és hangosan beszélt
10140 23 | asszonyt szerettem!~Mennyi ránc van a barna arcán, mennyi
10141 4 | derekam hajlása, szoknyám ráncai fölött, hogy tapogatnak
10142 15 | összeesve ezer pergamenszerű ránccal a fehér párnák közt, az
10143 23 | seprűs redőkkel s a mély ráncokkal ajkam körül. Olyan régen
10144 3 | vehette észre, hogy kedvetlen rángás fut végig rajta.~- Hát igen -
10145 6 | az együgyű ugrálás, ez a rángatódzó éjszakai robot? Cél ez?”~
10146 8 | Apósom a befagyott kilincset rángatta már.~- Békítsd ki! - hallottam
10147 19 | darab széket vagy szekrényt rángattak ki az égő házból az enyimek
10148 19 | ijedezve, alig fékezhetőn rángatták a kocsit. Előttünk izzva
10149 5 | egyenlőségről s az ész egyedüli rangjáról; külföldies, „semmire sem
10150 12 | mellőznöm már, gazdagabb és rangosabb rokonomat, aki valami érthetetlen
10151 19 | sohasem mentek oda, ahol rangot, elgazdátlanodott földeket,
10152 12 | legjobban; minden rendű és rangú ember egyhangúan zengte
10153 4 | világszép asszony, mikor rántást kever a patyolat kezével!”
10154 21 | aki lefokoztam, magamhoz rántottam magát. Csak azt csodálom,
10155 5 | hozzá élénkebben. - Mintha ráöntötték volna a derekatokra!...~
10156 20 | valami titkos mesterséget... ráolvas, vagy mit csinál!... Csak
10157 24 | áhítatpalástul, kötelességterhül ráruházott csodálatos, szívekbe rezdülő
10158 8 | ahogy körülményeskedőn ráspolyozta a körmeit, borszeszes kefével
10159 14 | játszott, zörömbölt a kanállal; rászóltam szigorúan. „Ne bántsd, hadd
10160 3 | fogytig; nem panaszlom fel, rátermettem. Egy életen át megdupláztuk
10161 11 | dús, szőke haját. - Megint rátok szorulok, segítsetek nekem,
10162 19 | asszonyi szívóssággal, ravasz, palástolt akarattal, egész
10163 22 | meg kell adni) ügyesen, ravaszdin és gyorsan vitte; a Szinyér
10164 20 | kellő móddal, jól eltalált ravaszkodással mindenre rá lehetett venni;
10165 8 | szerelmes játékban tudtam ravaszkodni kicsit, nem a mindennapos
10166 8 | hamiskodón. A házasságban egy kis ravaszság a főtudomány. Elsiklani
10167 24 | ép, rózsaszín virágaiktól ravataldísznek. Közben a rácskapuhoz kellett
10168 9 | hallom, lábtul ültette a ravatalnál, maga meg fejtül ült, hogy: „
10169 8 | megrázogatta a hajam egy fürtjét, ráveregetett a csípőmre, és hirtelen,
10170 15 | konyhalócán, és a falilámpás rávilágított könnyektől maszatos halovány
10171 14 | Bankó cigány egy intésre rázendítette még egyszer a királyfi nótáját: „
10172 23 | mit mond. Ahogy kilépek, rázendíti a fiatalabbik Bankó az én
10173 22 | mint a pióca, hogy le nem rázhatom... mint a köszvény, amitől
10174 15 | nagybeteggé tett a lelki rázkódás, mostanában jön el ide a
10175 19 | emlékeztem, hajnaltól délutánig rázódtunk, és kétszer kellett átkelni
10176 19 | elmaradoztak, az öklüket rázták csak utánunk.~A szőlőskertek
10177 19 | meg, égnek emelt öklüket rázva, még a maradékát is... Istenem,
10178 19 | a valódi lápi Pórtelkyek rebellis nemzetes urai még sokáig
10179 22 | francia szakácskönyvek recipéje szerint. „Hadd teljék öröme
10180 6(25) | reconnaissance: udvariassági látogatás (
10181 4 | a lelkünk valami titkos redője mögött. Jó volna most -
10182 23 | szemeim gödreiben a seprűs redőkkel s a mély ráncokkal ajkam
10183 4 | húzódott mögöttem egy-egy zöld redőnysor, és éreztem, hogy kapcsolódnak
10184 24 | padló kockás mozaikján s a redős ruhájú szenteken. Vagy messze
10185 23 | óhajtja, hogy a telegdi református pap mondja felette a búcsúztatót,
10186 5 | testvére. A Pórtelkyek mindig reformátusok voltak, és törvény szerint
10187 4 | bizonykodásai jutottak eszembe a mi régebb és igazibb uraságunk felől,
10188 13 | éppen akkor ágynak esett. Régebben betegeskedett már, titkolta,
10189 15 | hiszem, mindössze valami régebbi életbiztosításból térül
10190 5 | pillés kávécskát kapott, és regélt a damasztabroszokról, háromesztendős
10191 24 | tán én magam is! Már régen-régen túl voltam azon a koron...
10192 17 | kelletlenül hallgattam. Romantikus regény ez?~Hogy jobban beárnyolódtunk
10193 10 | intimus pletykái, apró regényei. Ismételték uraik szavait,
10194 6 | nemzedéksor lányainak apró regényeit leolvashatná onnan, rétegenként
10195 24 | ugyanazt. Milyen érdekes kis regényeket lehet itt megfigyelni! Hát
10196 9 | nyilalló szomorúságokkal; regényesen, elérhetetlenül, elválasztva -
10197 20 | buta, említeni is bajos, regényietlen, senyvesztő és lekoptató
10198 6 | mert pihenés, ábrándozás, regényolvasás csak lusta, városi dámáknak
10199 1 | költők kitalálásait, jó regényt és effélét csak most szeretem
10200 9 | történni többé, és a mi kicsi regényünk befejezetlen volt még. Sőt,
10201 18 | távoli mondatot, mintha már réges-rég, visszavonhatatlanul vége
10202 22 | megváltoztam azóta, hogy réges-régen itt járkáltam; Dénes karján,
10203 4 | jut most, hogy akkoriban réges-régi, gyerekleány voltommal tudtam
10204 23 | ott ittak a friss őszies reggelben a sárguló akácok alatt.
10205 20 | változások, és hogy hányszor reggeledett és alkonyodott a nap felettünk,
10206 15 | az, aki a kora ősz napos reggelein és enyhe estéin tarka ruhában,
10207 24 | még egyszer... egy télies reggelen a nagytemplomból jövet.~
10208 14 | királyfilátni”, őt csak a választás reggelére vártuk. Az utcára sem volt
10209 24 | csendesen: Zimán Ilka volt.~- Jó reggelt, kedves egy lelkem! - nyújtja
10210 13 | grószira, az ő szorosabb és régibb összeköttetéseire a vidéken,
10211 19 | épültek még, és megmaradtak a régiben. Hogy is volt aztán?...~
10212 16 | önfeledtségben. Megint egy régifajta mámoros, gyönyörű óra. -
10213 6 | vendégjárás messze a környékről. Régimódi, külső csínra, divatra nem
10214 5 | felfordulás van ott, ahol asszony regnál! - harcolt és keménykedett
10215 19 | bizonytalan messzeségében itt regnált, ellenszegült, nyakaskodott
10216 12 | szégyellve és szenvedve rejteget. Mióta bekerültek, sokat
10217 9 | szó nem jött ki belőlem a rejtegetett izgalomtól. Nem vette észre.
10218 22 | legkényesebb vagy legdrágább rejtekeiben öntik szét a profánság vagy
10219 22 | a természete elfeledett rejtekeiből. Úgy érezte, hogy én tettem
10220 9 | elérhetetlenül, elválasztva - és rejtelmes, izgató, titkos kötöttséggel
10221 6 | parasztleányát dugdosták, rejtették előle, mert akire szemet
10222 4 | érzésből kipattan; sehol nem rejtezik olyan szép gőgbe a bánat,
10223 11 | azt is, ami a kalap alatt rejtőzik, igen, több jutna az arc
10224 9 | egyszerű szókat - mégis rejtőzködő, gyors, rövid szókat pillanatok
10225 16 | rendes” életre való hajlam is rejtőzködött mindig titkosan a lelkében.
10226 1 | mivoltom azért valahogy rejtőzködve mindig élt, lappangott bennem.~
10227 4 | tudott okait, melyek ott rejtőznek bizton e kiveszett vagy
10228 21 | szóltam rá végre, tán rekedten az indulattól -, jó az!
10229 3 | a fekete selyem paletó6 rékli végig begombolva rajta;
10230 3 | méhesben, és kikapcsolja a réklit a nyakán.~- Jaj, te alávaló!
10231 6 | társaságunk azon mulatott rekonneszánszokon,25 hogy förmedt rá Erzsus,
10232 5 | ruhákat, idegen mesterek remekét, ahogy két helyen csippentve
10233 8 | idejére tálalt, a fogások remekül sikerültek, tudtam már,
10234 1 | bármikor azelőtt; s ebből remélem, hogy a halál sem lesz közelről
10235 13 | indultunk, várt események, remélt nagy változások, küzdések,
10236 13 | nekünk. Meghíva, de alig remélve megérkezett, szinte tálalás
10237 22 | az eszemben, régi álmok, remények... hát nem mindegy volna
10238 12 | egyszer!” - gondoltam ilyenkor reménykedve, és szinte szívdobogást
10239 24 | a vallás, a földöntúli reménység, valami holtra fáradt megtámaszkodás
10240 16 | szép, meleg frázisokat, a reménytelen és csökönyös szenvedély
10241 19 | vagy veszteni való. Messze, rémesen, véresen kavargott a szörnyű
10242 2 | rendetlenséget csinálnak. Most úgy rémlik, valami német képeskönyv
10243 23 | mögöttük valami ismerősnek rémlő, kellemes, rekedtes férfihang.
10244 16 | értettem az egészet, de a rémület kattogott a zúgó fejemben,
10245 19 | Füsttel, sűrű, fojtó és rémületes bűzével az eleven, égő dolgoknak,
10246 2 | homályló folyosó; mindig olyan rémületesnek, idegennek, mint akkor;
10247 2 | nem bírtam tovább menni a rémülettől; a kőfalnak estem, de a
10248 19 | felébresztett pávák rikoltoztak rémülten ott, és valami el nem felejthető
10249 4 | bödönök, oldalszalonnák rendei, tömött libák; névesték
10250 8 | metszett, vékony poharak rendeit. Jenő hazajött, üveg borokat
10251 15 | élethosszig való alapítványt rendel, kicsi pénzt, évi négyszáz
10252 15 | halálnak. De még búcsúzkodott, rendelkezett; felhasználva, hogy azon
10253 19 | veszekedni, de két úrnő nem rendelkezhetik - gondoltam, és úgyis látható,
10254 13 | vármegyei hajdú, akiket Melanie rendelt át, bontogatni kezdte a
10255 6 | szemet vetett, parancsszóval rendelte az udvarba, és jaj volt
10256 24 | élettel küzdést, mások alá rendeltséget nem bírnám megpróbálni.
10257 8 | mondogatta grószi, mintha a rendesnél picinnyel határozatlanabb
10258 18 | megbecsülte a háztartásomban a rendet és csinos tisztaságot; most
10259 15 | Az öcséim pénzében volt rendetlenség, az igaz, és az uradalom
10260 15 | uradalmi pénzek és egyéb rendetlenségek történetét; a zavaros dolgokat,
10261 2 | reggelre a leveleket - s egyéb rendetlenséget csinálnak. Most úgy rémlik,
10262 20 | szabad ember. És sokszor rendetlenül adta a konyhapénzt; úgyhogy
10263 15 | dolgokat, amiknek úgy-ahogy rendezése fölemésztette az iroda minden
10264 6 | kúriából, őrült orgiákat rendezett, ahol a fiatal béresasszonyok,
10265 11 | életörömmel, tűzzel fogtam a rendezkedéshez. A bútor sem volt így elég,
10266 24 | takarítani, meszeltetni, rendezkedni, befőzni, aszalni télre,
10267 8 | söpörtem és törültem és rendezkedtem. Délig megint így, szőnyeget
10268 11 | bérlet tíz évre szól, úgy rendezkedünk, mint a magunkéban, Magdi!
10269 13 | nagykorúságtól, akkor minden rendeződik. Nekünk most a magunk ügyében
10270 14 | vidékiek nagy lumpolásokat rendeztek; korteskedtek bizonyosan.
10271 3 | ócska zongoratokja, abban rendeztétek be a szobátokat, és oda
10272 23 | vadásztrófeák el vannak rendezve a tornácajtó felett a falon,
10273 11 | végén, Magdi, az öcséidnek rendezzük be, hogy mindig itthonosan
10274 3 | haragosan megcsillant. Grószi rendíthetetlenül, szinte közömbösen nézte.~-
10275 5 | sehova nem fellebbezhető rendjében. „Grószi legjobban tudja!” -
10276 8 | én világom, a régi világ rendjét, az életemet. Ok már másfélék!...~-
10277 23 | Lajos fiam, szolgálatait rendkívül megbecsüli. Vagy hogy...
10278 16 | bent; a hasznos és védő rendszerből kiszakadtam, és szabadsággal
10279 6 | bölcs, kedves, békén hagyó rendszerrel kezelték, a két vadszőlős
10280 18 | nyomtatásban olvasott újságot vagy rendszert meg akart próbálni a valóságban
10281 12 | csudáltam legjobban; minden rendű és rangú ember egyhangúan
10282 9 | buzgó-szorgosan, csitított és rengetett egy nyugtalan, síró csöppséget -
10283 10 | birtokosoknak is bőven. Csak renitenskednek, mert ez már ősi ellenérzés
10284 4 | ördöngös, sötét hajak göndören repdesték körül a fejem, és tudtam:
10285 16 | dűlve, és szinte gyerekes, repeső ámulattal szedtem tágra
10286 16 | visszaformáltam a magam elöl laza, repkedő, cigányos módjára. Fekete
10287 16 | ellenállni. A karjába fűződve repültem aztán, és felragyogott körültem
10288 2 | virágok szagosításával, a sok rest és kényeskedő tündérkével,
10289 11 | a száját, s azt füllenti restelkedve, hogy érti ám egészen. Néha
10290 21 | alte Liebe! Neki a könnyebb rész jutott.~- Ha úgy volna is!
10291 22 | pillanatban minden.~- Alávaló, részeg nyomorult! Mit jár itt,
10292 22 | a gyereket, és becézte a részegek síró érzékenységével, kézen
10293 12 | édes, nehéz boré; szinte részegít!~ ~
10294 5 | lelkével.~Soha gyönyörűbb részegség nem lehet ennél; és ha legmindenét
10295 9 | tartja ingyenélőnek, hogy részeljen az apai jussból, elcábérodott34
10296 10 | szervezet, mint az egyház. Nekem részem a hitem, bennem van. Elvész
10297 9 | Nagyon sápadtan, minden részemben reszketve támaszkodtam egy
10298 20 | jelennel, mint ami így a részemmé vált, ilyenné formált.~A
10299 15 | mondott le arról, ami még az ő részéről is hiány volt. Igen, ezeknek
10300 10 | telekviszonyok szerinti részesedés arányában, az mégis tisztességesebb.
10301 19 | ahogy van! Hajts. Nem, ne reszkessen, mamáéknál semmi baj, a
10302 14 | halvány volt, és gyorsan, reszketegen kanalazta fel a levesét. „
10303 24 | megragadta a kezem, és küszködve, reszketegül és sután erőlködött, hogy
10304 18 | egy-egy néma és fojtott perc reszketésében. Csak október közepén mentem
10305 23 | langyos melege, mintha valami reszketős, régi muzsikáló óra cinegné
10306 19 | meg az ilyen bölcsesség, reszkettem a végsőkig feszített idegességben,
10307 10 | praktikus megoldását, a részleteket. Te mindig csak az általánosságnál,
10308 15 | tiszteletből nem is merhet ilyen részletkérdésekbe bocsátkozni. De milyen jó
10309 22 | szereztem neki ötforintos havi részletre valami zörgős, köhögős vén
10310 8 | közeli rokonságot mind a két részről. Az uram akarta, hogy vacsorát
10311 4 | tisztelet és szimpátia a részvétben irántuk, mintha színpadon
10312 15 | anyám pesti nővére írta a részvétet az urával együtt, és rokonias
10313 24 | az emberek becsülését, részvétét is éreztem, látogattak,
10314 15 | érdeklődések és kapcsok? Pár kurta részvétsor, egy-egy köteles látogatás,
10315 16 | Menthetetlen! - mondta részvéttel a főorvos az irodában. -
10316 24 | felsőbb, szelíd megbocsátó és részvétteli gondviseletben... Igen,
10317 6 | regényeit leolvashatná onnan, rétegenként egymás fölé íródva.~Akkor
10318 19 | felé az eltisztított mély réteken át. Harmadfél órát mentem
10319 19 | Sokszor bolyongtam egyedül a réteket, és ha találkára indultam
10320 16 | szélén, amitől görcsösen rettegek; mert régi, családombeli
10321 24 | nagy vétek, hogy ettől kell rettegni, de hát ezen múlik minden.
10322 24 | elfáradt lelkemet.~Aggodalmaim, rettegtető gondom közepett szabadulás
10323 15 | nem tudok még most sem rettenet nélkül, felindulás nélkül
10324 19 | Alig kaptam kocsit. Ez a rettentő szél! Némelyek látták, hogy
10325 15 | tölgyfa gerendák alatt, és én révedező szemmel láttam újra a régi,
10326 5 | embereket. Megint ránéztem, és révedve káprázott bele a szemem
10327 19 | csúcsos ereszű homlokzata, a reves lépcsők, s az ámbitus nagy,
10328 24 | egyiptomi Máriáról, aki hét révésznek adta oda ifjú szűzi testét,
10329 16 | csömörrel megint, ürességgel, réveteg, gyámoltalan zavarral. Hát
10330 7 | közül csak mi, Kallósak, a Reviczkyek s a Zimánok. Az uradalmiaknak
10331 24 | ráruházott csodálatos, szívekbe rezdülő szavával. „Mindnyája szerelmes
10332 2 | papsajt, jézusszíve, bazsali, rezeda meg kisasszonycipő. Csakhogy
10333 1 | csűsibolya nyílik, errébb egy rezeda- meg egy vaníliaágy, sarkantyúvirág,
10334 15 | csak a hangja aggódó, meleg rezgését, és olyan jólesett ez, hogy
10335 23 | hangja, a régi, rekedtes, rezgő-meleg férfihang, egyszer csak
10336 13 | másodtitkárnak a püspöki rezidenciába.~Mennyi zavaró, összevissza
10337 8 | tartó padlószögek feje is rézpucolóval, a szeneslapát nyeles fogója
10338 12 | közigazgatásról, a mostani rezsim tunyaságáról -, de ő nem
10339 23 | lerázta kötőjéről a morzsát.~Rézsűt esett a betegágyra a gyönge
10340 2 | mentek a homályban, és a rézsútos keskeny ablakok közt a késői
10341 3 | kopogott a szú; és horpadt, rézveretű, hasas fiókú szekrények
10342 15 | helyzetem már megtanított a riadozó gyanakvásra, már kiéreztem,
10343 16 | tonzúrás kicsi fejét, tébolytól riadt kék szemeit. Csak most,
10344 19 | hajtott fejjel, majd fázva riadtam fel a szürkület hidegében;
10345 12 | hiszen...~Kérdve és kicsit riadtan néztem rá. Akkor először
10346 24 | a dolog. Akkor magam is riadva és megütődötten gondoltam
10347 19 | rendesen! Hisz akkor mindig ribillió volna a világon, ha minden
10348 18 | magamra olyan szívtelen ridegséggel, mint a mostohám szeretné.
10349 24 | népköltő, Hazaffy János. Ilyen rigmusokból él; ezt mindjárt fel is
10350 24 | nagy örömmel, aztán ilyen rigmust mond:~Zimán Klári, aranyrózsa,~
10351 5 | konyhaházba; harsogott és rikácsolt, el is verte őket hébe-hóba;
10352 22 | Elhallgasson most már... most már - rikácsoltam elfulladva, felugrottam,
10353 9 | a zselléreket, és valami ríkató prédikációt papolt nekik
10354 23 | boldog névnapreggeleket! - rikkant bele az egyik kontrás, és
10355 19 | hallatszottak; a felébresztett pávák rikoltoztak rémülten ott, és valami
10356 16 | megláttam és táncos léptű párok ringását a cigánymuzsika ismerős
10357 6 | egyszerre lépnénk, egy ringassál, mint két összekötött csónak.
10358 15 | kiről kegyeletes hitbe ringattuk magunkat, hogy valahol él,
10359 22 | szándékolva, nagy szerelembe ringatva magam. S a Cifrasor kiskertjei
10360 16 | suhanva, ezerszeres fények, ringó, táncos árnyékok, zúzmarás
10361 7 | jelentését. Eddig csak a testem ringott, és kábult el, a vérem káprázata
10362 24 | be-befordultam kicsit, leültem a ripszdíványomra a tisztaszobában, és imádkoztam
10363 24 | petróleumlámpa sercegett a csendben a ripszgarnitúrás szobában; odakinn a kis
10364 24 | neveltek vallásosan; s a rítus minden szépsége, fantasztikuma,
10365 16 | világítanak alulról arcba a rivalda lámpái! Milyen lennék, milyen
10366 5 | gyengéden felhőzte be finom rizsporával a vállaimat -, és amikor
10367 23 | kapkodni, meg egy kis régi rizspormaradékot leltem a tükörfiókban egy
10368 19 | összemosódó üvöltözés, zuhanások robaja messze! Körül lihegő, lelkendező
10369 7 | most a családban, olyan robbanás előtti, feszült csend. Szinte
10370 22 | türtőztettem még magam; de robbanva tört ki belőlem egy elviselhetetlen
10371 16 | lóvasút csenget, kocsi robog. Felkeltem fázva, idegesen
10372 16 | töméntelen, nyúlkáló árnyékai, robogás, csengetés, mindenféle kiáltozás,
10373 19 | nincs baj!~A temető mellett robogtunk; a tűz világossága oldalvást
10374 6 | ez a rángatódzó éjszakai robot? Cél ez?”~Az volt éppen
10375 8 | mindennap újra kezdődő, apró robotmunka; a háztartás gépezete! Egy
10376 8 | tűzzel fogtam dologhoz hamar. Robotnak éreztem a házimunkát, de
10377 24 | vakrémület nyilalt belém erre, rögeszmém; állandó, idegfeszítő kényszergondolatom
10378 10 | aztán kipattant belőlem - rögtönösen és meglepően - az egész
10379 12 | ilyenkor Horváth.~Ez a kép így rögződött meg az emlékemben. Jenő
10380 15 | Nem parancsol az nekem!” - röhögte durván a cseléd, és a gyermek
10381 18 | türelmetlenül. Olyan semmilyenül röppent el ez az év! Csak ott van
10382 5 | Mintha a keringő ütemeire röpültek volna el fölöttem, mély,
10383 16 | egyszerre elfogott az ijedt röstelkedés meg lelki vád. Hiszen ez
10384 6 | tetszett volna is, csak valami röstelkedésformát éreztem a fellengzőssége
10385 11 | amikkel a három idevaló röstellne bajlódni. A maga ura is,
10386 16 | idegen életű, sokasszonyos, rövides beszédű nagyúr. Nem is tudom,
10387 14 | pap doktor fia, Hankó, a rőfös. Pedig vannak egynéhányan,
10388 24 | miért mentek ők együtt a rőfösboltba szegénygyerek-ruhát venni?” -
10389 23 | számukra a jövőt. Mert az apjuk rohamosan hanyatlott, napról napra
10390 19 | csakugyan szűnt, észrevehető rohamossággal, ahogy támadt. Az egész
10391 18 | szilvást, egyre lázasabb rohanással a fehér utakat a vaníliák
10392 22 | Eszeveszett dühömben felé rohantam; egy széket kapott fel,
10393 9 | végighúzgáltam a kezem a fotel rojtján. A lámpa sercegett halkan,
10394 13 | emelt vézna kis karján. A rojtos farok zizegve húzódott utána
10395 8 | kövér, engesztelhetetlen rókafejével! Milyen kicsinyes hiúságból
10396 4 | sokra tartják ezt a vén rókaképűt, az inspektor16 maga is
10397 19 | szelíd nagyasszony kerekes rokkája állt... Régi, régi itt minden,
10398 22 | képtelenség is volt! Egy ilyen rokkant, ötven felé járó, életével
10399 6 | Tyukody kisasszony, távoli rokonaink, az ő bocskorosnemes-gőgjükkel,
10400 19 | vegyék az elpártolt, „áruló” rokonhadat. De a világ tovább folyt,
10401 4 | tehetségem. Gyerekkortól hallott rokoni kapcsolatok, nemzedékes,
10402 15 | részvétet az urával együtt, és rokonias szeretettel hívott fel magukhoz
10403 15 | igaz szeretet hozta, és rokonilag érdeklődik irántam. Szóval
10404 15 | Magda, én most egészen rokonmód beszélek, azt mondom, amit
10405 12 | bántam vele, mint egy kedves rokonnal, egy kezes baráttal, akire
10406 24 | vagyok otthon. Hol egyik rokonnál, hol a másiknál elidőzöm,
10407 18 | elkísért látogatásokra is, rokonokhoz; és egyszer csak nyájaskodva
10408 13 | mi dolgunkról; de a közel rokonokkal bizalmasan közöltünk mindent.
10409 24 | rájuk szorulni?... Vagy rokonokra? Úgy szétesett, elmállott
10410 12 | korteskedés; hisz végre is rokonokról, lekötelezettekről van szó
10411 16 | hisz itt a nagynéném, férfi rokonom; ők bizton tudják a fővárosi
10412 12 | gazdagabb és rangosabb rokonomat, aki valami érthetetlen
10413 8 | estére. Azért, hogy mi, közel rokonotok, pár órán együtt legyünk.
10414 23 | kivel vannak nexusban, rokonságban, hova házasodtak, kik függnek
10415 6 | lány mindig tanyázott itt a rokonságból, és mindennapos volt a vendégjárás
10416 8 | először hívtuk össze a közeli rokonságot mind a két részről. Az uram
10417 16 | neked helyébe? A rangos rokonságunk. Eltart valamelyik? Ha tőlem
10418 20 | kedvesen könnyelmű ember rokonszenves típusául ismerték - és ilyen
10419 11 | mint a többiek itt, és elég rokonszenvesnek; de egy kis bosszús lenézéssel
10420 5 | mondta; majd később heves rokonszenvet támasztott Telekdyben. Ez
10421 11 | elemeket. Lehetetlen, hogy ne rokonszenvezne ezzel! Nézze, iparkodni
10422 9 | nekik jussról meg „tulajdon”-ról. Mit szólsz ehhez?~- Borzasztó!~-
10423 24 | meglátszik rosszba, jóba,~Hogy te rólad szól a nóta,~Én is érted, -
10424 12 | akkor senki sem beszélt róluk, már régen letárgyalták
10425 9 | a regényre éhes, családi romantika. Ilyesmi csillogott ki akkor
10426 16 | falusi porták, lapos vizek romantikája, szoros kötöttségek, sokszavú,
10427 2 | ólaktól s a régi aszaló romjától a bodzafás sarokban a „hűs
10428 8 | megmondhatom. Lejtő ez, a romlás felé vezet. Még fiatalok
10429 22 | korhadt, fajtájahanyatló, romló és kevert vérű szegény testében,
10430 15 | akkorák, hogy az életét rommá tehették volna. Az öcséim
10431 15 | összecsapott felettem az élet, roncsokba darabolt, összenyomorított,
10432 24 | pedig néztem ezt az emberi roncsot magam előtt, és egy régóta
10433 4 | hova lesznek a régi ruhák rongyai, volt énünk tevés-vevése,
10434 21 | nincs egy tisztességes rongyom.~- Miért nincs? Én ittam
10435 6 | törtek, a súrolt padlón sávos rongyszőnyegek nyújtózkodtak. De azért
10436 17 | fülleteg melegével s az avítt rongyszőnyegekkel. Piroska néném szegényke,
10437 23 | valami szavával el találja rontani ezt a szép, csendes, halottsirató
10438 23 | benne, ne féljen! A maga két rontásos szeme néz ki abból a hamvas
10439 11 | egy kis vidéki fiskális.~- Rontja majd a mi dolgunkat! - mosolyogtam
10440 11 | tudtam leszokni! De nem rontom már magát ilyenekkel, nem
10441 8 | nagy vaskályhában pattog és ropog a faláng, és az ajtó kerek
10442 22 | Úgy érezte, hogy én tettem rosszá; eldurvítottam, megkötöttem
10443 1 | mostani csendes dolgomnál sok rosszabbat is megértem már, és csak
10444 8 | felfüggeszti, de fel nem adja a rosszabbik meggyőződését. „Várjuk a
10445 1 | Nem érzem magam sokkal rosszabbul, mint bármikor azelőtt;
10446 15 | végig a tornácon; a kisfiam rosszalkodó, síró panaszhangját hallottam
10447 3 | három testvérével, éppúgy rosszalkodtak, és ő is térdepelt kukoricán,
10448 7 | Azt mondta: az egész város rosszallja az életünket, és most már
10449 22 | csudálatos kitalálásait a rosszaságnak, hogy a másiknak fájjon,
10450 21 | mindig, és sohasem hitt rosszaságokat hozott ki belőlem.~Abban
10451 10 | tudatlanságuk, basáskodó rosszaságuk palástolására alakult, összevissza
10452 9 | esztendőt - valami régi rosszat -, valakit.~- Aki már nincsen?~-
10453 24 | sors-adóba.~ De meglátszik rosszba, jóba,~Hogy te rólad szól
10454 8 | volt a rejtett, csökönyös rosszindulat. Vagy csak én hittem úgy?
10455 2 | meggyet, barackot. - Csak a rostélyos, alacsony ablakok nyíltak
10456 17 | boldogtalannak, hónapok során át rostokolhatott náluk háborítatlanul mindenki,
10457 14 | nap hiányzott csak. A benn rostokoló vidékiek nagy lumpolásokat
10458 19 | egy tömegben mozgott a rőt félhomályban. Az egyik kar
10459 14 | Péter fanyar-mogorván a Rousseau-ja mellől.~A parádés vonat
10460 16 | behúzott asztalokkal és rózsaággal stikkelt apró párnákkal;
10461 3 | bő ujja visszagyüremlett rózsafehér, gödrös csuklójáról, szép,
10462 12 | bársonytakarójára én varrtam piros rózsákat; a székek és tükrök aranyozott
10463 16 | összegyűjti azt mind piros rózsakoszorúba, és a mennyek kapujáig elibém
10464 17 | Egyszer csak virágban állt, rózsaszínellett a gyümölcsös, nekibolondultak
10465 19 | a fák kemény árnyékát a rózsaszínellő ég hátterébe. A rács mögül
10466 23 | egy áttáncolt, bolond, rózsaszínű éjszaka után.~Kékeres a
10467 12 | Jenő lenn, a nagy virágágy rózsatői közt hajlong egy hosszú,
10468 11 | lelkesen -, a legközepére rózsatőket ültetünk, nagy körben vagy
10469 15 | virágágyak puszta kóróit, a gyep rozsdabarnára ázott foltjait, a lombtalan
10470 3 | keze érinthette a terítők rozsdavörösre fakult bársonyát; kik ültek
10471 24 | árnyékait; a smaragd- és rubinszínű ablaküvegeken át a fénysávok
10472 17 | utalványkönyvek és egyéb rubrikák fölött. Petyhüdt lesz az
10473 16(44)| bizonyára Rudolf trónörökös szeretője, Vetsera
10474 17 | levegőben; friss napfény, rügyezés halovány árnyaló zöldje.
10475 17 | is akart, tejfelesszájú rüpők; hogy nem ment, elárult
10476 22 | kiszolgáltatott mosogató cselédje, rugdosott kutyája egynek se lenni.
10477 21 | De a másik kettő bömbölve rugdossa odaát a gyerekszoba tapétás
10478 5 | sem említett; a rejtett rugókkal. Ábris bátyám tíz évvel
10479 21 | tartani a barátságot, a rúgott katonatiszttel, akinek kardja,
10480 17 | városi, finom életbe, szép ruhába, divatos szokásokba. Szép
10481 22 | gyermekcipő kellett meg valami ruhácska is mindegyik iskolásnak;
10482 13 | pár utazás idáig, az én ruháim (egyet mégis Gáchtól kaptam),
10483 22 | alkoholellenes kúráival, ócska ruháit ráadja, s a jó modoráért,
10484 22 | gyerekek rendes nevelését, ruháját, házicsínt, mindent. Úgy
10485 16 | kalapokat látni most, és a Gách ruhakirakata mesés! Amit nektek vidékre
10486 24 | Viseltes, egyetlen fekete ruhámmal, eldolgozott kezeimmel,
10487 19 | reszkettek a fekete csipkefátyol ruhámon át, de szinte mozdulatlanul
10488 8 | csipkegallérjával a suhogó fekete ruhán, gondosan hullámokba sütött
10489 4 | perceit, szavaink dallamát, ruhánk, hajunk régi színét s az
10490 7 | áthúzta, frissítette a pompás ruhánkat a debreceni bál után. Anyám
10491 21 | kedves frajja, akivel őrült ruhaszámlákat csináltat, magával hurcolja
10492 13 | hátra, és én készülődésbe, ruhaügybe, apróságon való, nagy, heves
10493 5 | kis széket veszi magára ruhául, ha cigánykereket hányna!
10494 12 | felügyeletem alatt áll evése, ruházata, sétája, és minden a legpontosabban
10495 24 | társadalmi helyzetükre nézve. Ki ruházza fel a mezők liliomát? Az
10496 21 | amikor be kellett volna rukkolnia. És akit most már a harmadik
10497 20 | de le kéne azt beszélni rulla! Iszen az már... semmi se...
10498 16 | lesz jó a tekintetes úrra! Rumosflaskák vannak az irodapolcon, az
10499 9 | szerelemkezdésnek. Hisz ezek sablonok, hisz ezt meg lehet tanulni,
10500 2 | kell kérdezni?” - így: „Wie sagt man das deutsch?” Ebből
10501 11 | gyűrűzött körülte; igénypörök, sajátítások, százféle kapzsiság az ígért,
10502 14 | fájással nyilalt belém a sajnálat. „Szegény, szegény jó uram!”~
10503 23 | boszorkányszemét... így, lássa; ne sajnálja egy öregembertől!~Felemeltem
10504 12 | Jenő sokszor néz ellágyult, sajnáló szemmel a gyerekre, és valami
10505 24 | nagyon akarják. „Hidd el, nem sajnálom, mondta Ágnes a búcsúzáskor,
10506 6 | senki se fösvénykedett, nem sajnált semmit, dúlásig volt a jóból,
10507 22 | kosztom. Tudtam ezt is, és nem sajnáltam nagyon elszedni, elkölteni
10508 16 | kolbászokkal, ezüstpapirosban sajtokat, az egyikben töméntelen
10509 15 | és új keserű könnyeket sajtolt, amikor magamra maradtam.
10510 20 | Kifizettem neki a színházi sálakért, gyöngymantillákért kapott
10511 9 | pedig tejbe aprított gyenge salátával kínálgatták, mint valami
10512 16 | gémberedett, szomorú, ködös nap Sándorkához vitt az első utam. Az Angyalföldre.
10513 16 | érted!~- Igen, igen! Drága Sándorkám, kedves Rombertáró!~- Akkor -
10514 4 | hátba, hogy megbéküljön. És Sándorkának szóltam: ha elmennek, hagyja
10515 5 | eredetű nyakidegbaja támadt Sándornak, ferde állásra nyomorítva
10516 5 | sürgette. Mindnyájunk közt Sándort kedvelte legjobban, és vele
10517 5 | házassági terve énvelem, s a sánta lábú Kendy Elemérrel, akire
10518 10 | gyerek: és véznácska is, sápadt. Míg feküdtem, vagy a szomszéd
10519 6 | báli készületül. „Hogy sápadtak legyünk, lelkem, nem ilyen
10520 16 | Csakugyan úri kinézése volt; sápadtbarna képe, őszbe vegyülő, sötét
10521 12 | karácsonyra készülő papucsot, sapkát, mit... És én úgy megszoktam;
10522 17 | futókocsi tengelyig ragadt a sárba; a falu nádfedeles, kékre
10523 17 | bácsi, és Piroska tánt magas sárcipőket ajánlott, ha csakugyan gyalog
10524 17 | is valami ilyen nyomorult sárfészekben, és ülök nemsokára így,
10525 8 | vissza, primulák voltak, sárgák és lilák, cserepestül kellett
10526 22 | Könyvekkel körülbástyázva, sárgán puffadt, beteg arcával,
10527 23 | friss őszies reggelben a sárguló akácok alatt. A lányok is
10528 22 | férfiaknak.~Telekdy Péter sárgult, összeaszott arca fanyar
10529 17 | kis szilvafák, kerti gyep sarjadt zsengén, és esteli harangszó
10530 4 | éreztem, hogy kapcsolódnak a sarkamba, derekam hajlása, szoknyám
10531 14 | Meghajolt, katonásan összevert sarkantyúkkal:~- Köszönöm, madame! - mondta
10532 1 | rezeda- meg egy vaníliaágy, sarkantyúvirág, bazsali, jézusszíve, kakastaréj
10533 22 | módon. Ilka, a fogatlan vén sárkány, a régi kedves... ez volt
10534 13 | szél nem jön! Apád lesz a sárkánylovag!~ ~
10535 19 | bátyám kőművesei, mészporos, sarkatlan cipőjük kattogott a lihegő,
10536 5 | hogy otthon a komód jobb sarkától indul el bal lábbal.~Nem
10537 3 | térdeplésben, leereszkedtem, és sarkomon guggoltam. Most mindig arra
10538 4 | Vodicska Jenő fordul be épp a sarkon-fényes cipővel, szép, új, szürke
10539 14 | szála közepén végigsorakozó sarkos pillérek kettős rendje között.