| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Kaffka Margit Színek és évek IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
10540 4 | Kis, régi pípes,12 magos sarkú cipőim, szalagos bebékalapom,13
10541 21 | bezzeg, mikor Marcsinak sarlachja volt, szaladt ám lóhalálba
10542 17 | mögöttem összecsukódnak. A sarlós hold csillogott a világos
10543 2 | aszaló romjától a bodzafás sarokban a „hűs lócá”-ig; a veteményeságyakon
10544 5 | elkomorult daccal hallgattam egy sarokból e sok, rég dúló, apró bosszúság
10545 8 | Középre tettük, és leültünk a sarokdíványra, ölbe tett kézzel, némán
10546 4 | Zimán Ilka vén, megsüllyedt sarokháza, és mintha titkos malíciával
10547 11 | volt klastrom, de ilyen sáskajárást, mint nálatok, nem ösmertem!
10548 19 | de szép vonalú, kemény sasorrát; nagy, dús fehér szakállát.
10549 6 | öreg feje ép volt, villogó sasszeme, ártalmas nyelve, hogy átkozva
10550 7 | Ó, mintha én valami sátánfajzat lettem volna mostanig, akit
10551 14 | Tabódy Endre. A piros bársony sátorfának támaszkodtam féloldalt,
10552 6 | a petrezselyemárulásból, savanyú vigaszul a narancsosbódé
10553 13 | rossz! Hogy megrágalmaznak Schererék!~- Magda! De hogy jut ilyen
10554 10 | baráti hangon. „Úgy kell Schereréknek!” - ujjongtam diadalmasan.~ ~
10555 22 | Platón, Spinoza, Kant, Schopenhauer, Nietzsche megegyeznek ebben.
10556 23 | elmondta, hogy tartozunk.~- Sebaj, Dénes! Mit is mondott a
10557 22 | doktorozta a megfakadó sebeit, vagy főzött neki aprózó
10558 22 | arcával, gennyes, csúnya sebeivel így feküdt már két esztendeje.
10559 9 | Egy idő múlva én kérdeztem sebtében megint.~- Hol jár? Meddig
10560 16 | csakugyan odavetette még úgy sebtiben, hivatalba készülődve:~-
10561 3 | Első fiskális7 volt, négy segéddel dolgozott. Pórteleken is
10562 19 | egész országból küldött segélypénzekből; szinte hasznom volt még
10563 3 | én felkeltelek korán, és segítek neked, de te meg vigyél
10564 15 | akarnak-e értem tenni valamit, segíteni rajtam? A család, ez a híres,
10565 5 | Jaj!” mondogatta, míg ránk segítette, és végighúzta keskeny,
10566 11 | feszültség emiatt, de aztán segítettem rajta, hogy elmúljon. Egy
10567 15 | Szinte akartuk, szinte segítettük felindítni a lelkünkben
10568 24 | neki kelengyét, engem is ő segítget leginkább, bár nemigen akarom,
10569 15 | Mi a terved? Lehetnék-e segítségedre? Van-e általában valami
10570 11 | Megint rátok szorulok, segítsetek nekem, kedves! Nőegyletet
10571 4 | mindig a legtöbb nóta: és sehonnét annyi igric, verselő, literátus,
10572 24 | Anyád~Mama ilyen volt. Őt sehová, semmihez nem kötötte valami
10573 13 | Édesanyám biztosan nem is sejt a dologról! - mondta Jenő
10574 13 | tudom, hogy olyanfélét is sejteni engedett Jenő: hogy nem
10575 9 | vártam-e valamit akkor - sejtés volt-e az a furcsa, édes,
10576 24 | sem híve suttogott félig sejtetőn a mellőzöttek dúló-fúló
10577 13 | főhercegi vadászatra. De jól sejtette, hogy titokban a Jenő műve
10578 12 | kellett ehhez. De Jenő nem sejti. Igaz, hogy nem vagyok szerelmes,
10579 8 | ámítsuk kicsit, szeretetből! Sejtik ők ezt, de kell nekik, meg
10580 4 | olyat, amit anyáim csak sejtve találtak el még. Az asszonytudományt
10581 8 | székeken, amik támláján selyembe szőtt, kövér amorettek trombitáltak
10582 23 | kecsességgel hajporos fejek, selyemcsokros bokák menüettjét; ó, valaha
10583 11 | kék nappalit. Az amorettes selyemfotelok lábait s a tükröt újraaranyoztatni,
10584 10 | pikéteket. És egy piros selyemkabátkát nagy, diónyi aranyos gombokkal!”~
10585 16 | gyönyörűn szabott, színes selyemköpönyeget dobott le magáról a színésznő,
10586 7 | frakkokon, a nagyon finom selyemmel bélelt fecskeszárnyakkal,
10587 8 | kedvesen odadobott színes selyempárnák, terítők, apróságok közé.
10588 19 | a régi, szép, tükrös és selyempárnás szalonomra gondoltam, a
10589 14 | cigányputrinak utánozva a selyemponyvás, aranyos odú, és mi piros
10590 14 | kérdést; az udvarmester a selyemrojtos jótékonysági perselyért
10591 9 | kelengyébe kapott meggyszín selyemruhácskám. Kicsit kellett bővíteni,
10592 17 | mozdult ki; egy-egy drága selyemruhája a szekrényben avasodott;
10593 5 | Elküldték Pestről a Gách-féle selyemruhákat, s a vizitszoba földjén
10594 20 | télen; úriasszonyoktul való selyemszoknyákat meg használt báli ruhákat
10595 23 | kanapéra, éreztem halványszürke selymei diszkrét illatát; gondozott,
10596 14 | odú, és mi piros és ráncos selymekben, aranypénzesen, napkeleti,
10597 12 | néha egészen ostobácska és selypes voltam, egy kicsit vissza
10598 7 | Sokkal is okosabb voltam, semhogy valami bolondot, lehetetlent
10599 16 | hát elég lehet nekem ez a semleges szerep? Ha egyszer valahogyan...
10600 15 | már nem azzal a megvető semmibevevéssel, mint hajdan. Hajdan...
10601 7 | Nem adtam volna a világon semmiért.~Anyám túlfelől suttogva
10602 21 | már ilyen megvetni való, semmiházi, kivetett fráter vagyok,
10603 18 | gondoltam türelmetlenül. Olyan semmilyenül röppent el ez az év! Csak
10604 23 | hát nem érdemes keseregni semmin.~Valamikor - tűnődtem magamban -
10605 15 | éppen sok bizony, bár több a semminél. Azonkívül nyolc szobára
10606 15 | szeretem, és ezt a haszontalan, semmirevaló életemet könnyen odaadnám
10607 16 | elment, és nem vagyok előbbre semmivel. Újra itt valami ijedelmes
10608 23 | hanyatlott, napról napra senkibb lett. Esett, zajos múlttól
10609 19 | várt... Nem volt semmim, senkim rajta kívül abban az időben.~
10610 15 | az életét, és nem szorul senkire. De tétlenül élni, ez a
10611 5 | anyám. - Most még szó sincs senkiről!~- Hát persze, persze! -
10612 18 | 18~Egy pokolian forró, senyvedt és tétlen nyár jött; Hiripen
10613 20 | is bajos, regényietlen, senyvesztő és lekoptató nyomorúságok
10614 19 | csak harmadnap, szárazon seperték össze. És tudtam, hogy meg
10615 22 | a ház körül; majd főzök, seprek, takarítok én, az én kidolgozott
10616 21 | garázda kölykek, ha bemegyek a seprűnyéllel!...~Egy percnyi csend, halk
10617 15 | valami húsfélét szedett ki a sercegő lábasból. Pityu mögötte
10618 23 | sikerem voltak.~Akkor, hogy serdültek, még egyszer össze kellett
10619 20 | göngyölődő napok számlálatlan serege! Milyen keveset jelent így
10620 6 | semmit, dúlásig volt a jóból, seregestül az evő, sok vendég, sok
10621 12 | odagyülekeztek a porta elé sereggel, és fellázadva fogadkoztak,
10622 22 | szidás, fenyegetés, gyanú és sértés volt a ceruzával firkált
10623 22 | gyűlölettől szórtam felé a sértéseket; de eszeveszett izgalommal
10624 6 | szemembe próbált nézni. Mintha sértésnek éreztem volna azt ma, hisz
10625 24 | alázat és igénytelenség sértetlenül átsegít a földi életen,
10626 7 | felháborítónak, mindennél sértőbbnek ezt a vádat? Tudtam pedig,
10627 2 | ebből kölcsönös fájdalom és sértődés származna, ha később szakítnók
10628 10 | Mit képzelsz? - mondtam sértődve, és büszkén tartottam a
10629 4 | fűzte tüntetően kezét valami séta vagy uzsonna után hazajövet;
10630 9 | az uraság parkját. Nyáron sétahely az, de ilyenkor lélek se
10631 12 | alatt áll evése, ruházata, sétája, és minden a legpontosabban
10632 19 | üde délelőttökön. Nagy sétákra indultam a határba, és a
10633 21 | rácskerítéshez, mikor mezítláb sétál a tízlépésnyi kiskert füvében,
10634 15 | és már az udvarlójával sétálgat világ csúfjára!” Szinte
10635 19 | ablakomra idegen, alig ismerős sétálók is, és közbeszéd tárgya
10636 16 | foglalkoztattak: öltöztem, sétáltam. És az idő telt.~- Hát igen -
10637 14 | még ki-kivonultam az esti sétára a Várkert alá; mindannyiszor
10638 9 | végig az utcaközökön - a sétatér zúzmarás fái közt csak a
10639 19 | ahol szorongva, idegenül settenkedtem át a szobákon, és kicsi
10640 19 | ott jön a kocsi értem.~- Siessen, drága, hamar! Üljön be,
10641 14 | az ívet az aláírásokkal. Sietek vissza, hogy végre biztosat
10642 21 | békítsék. „Csak menne már, csak sietne, pusztulna hát, ha már úgyis...” -
10643 24 | kis utcán puhán ütődtek a sietők léptei a vastag, friss hóban...
10644 8 | hogy lihegést, szenvedélyt, sietős túlzást vigyek bele, és
10645 22 | takarítás, lelkendező, loholó sietség, csiszolás, cselédhajszolás. „
10646 14 | homloka verejtékes volt a sietségtől. Pedig nem volt messze a
10647 18 | hónapot. A Horváth levele siettetett, bár ezt magamnak sem vallottam
10648 8 | kacagva az ablak alatt még. Siettünk elébük. István bátyám is
10649 15 | a sírok közt a nyirkos, sikamlós úton. A miénknél egyszerre
10650 2 | lélek se járt. Hanem mikor a sikátorba értünk, és nem bírtam tovább
10651 9 | többet!~Futva értem ki a sikátorból. A Hajdúvároson a harmadik
10652 23 | az én büszkeségem, az én sikerem voltak.~Akkor, hogy serdültek,
10653 14 | már lehetetlen, hogy ne sikerüljön.~Horváth Dénes szimatolt,
10654 5 | egész bálozó leányéletem sikerültében. Hogy grószi akkortájt jó
10655 24 | idejön nyomorogni, aki sikkasztott vagy megesett, idejön elrejtőzni.
10656 24 | család gyóntatója volt, a sikkhez tartozott őt fogadni, vele
10657 21 | 21~Két-három esztendő siklott el, most úgy tetszik; csudálatos
10658 16 | odadobja a szerelmese a pénzt; sikolt, és arca elé emeli védőn
10659 2 | messzi... Egy borzasztót sikoltottam ott, és félig aléltan estem
10660 11 | Nem értés ez! Csak úgy silabizálom! A maga külsejéhez különben
10661 15 | végre Péter valami újságcikk silány és keresett alkalomszerűségével,
10662 3 | begombolva rajta; halántékába simított fényes haján gondosan ült
10663 21 | lejjebb a derekamig csúsztatva simogató kezét; vagy egyszerűen elébe
10664 16 | kezére tettem a kezem, és simogattam gyorsan, reszketve, és nem
10665 16 | pompásan áll nekem ez a testhez simuló, fényes, fekete selyem!
10666 23 | és keze szelíden, puhán simult el az arcán, szemén. Pillanatokig
10667 19 | tegye ide a fejét!~Szorosan simultunk össze. Éreztük valami igen
10668 19 | rossz hely az, soknak olyan sincsen!~Keményen, kitartóan nézett
10669 22 | mély alvást tettetőn, de sípoló orrlikakkal, végsőkig feszült
10670 3 | éjjeliőr dallamos, rezgő sípszava.~A felső házban most zongora
10671 21 | aluvás. Az életet éltem, a siralmasan kicsiny, nyikorgós kerekű,
10672 24 | le elmúlt életünkre és a siralom völgyére. A Boldog Egyház
10673 13 | ismételgette Kendy Péter sírásba csukló hangon, pedig senki
10674 19 | hárul), az én felháborodott sírásomra hirtelen, gyöngéd felindulással
10675 8 | búcsúzott a többitől. Én ideges sírással ástam a díványvánkosba a
10676 16 | szólni a torkomba gyülemlő sírástól.~- Magduci - kezdtem újra,
10677 19 | és zümmögő, szinte lágy sírású panaszhang, asszonyi zokogás,
10678 23 | való szeretetillúziómat sirattam, amit a távolság érintetlenül
10679 18 | összezavarodó fiatal életet; anyám sírdogál néha a másik boldogtalanért
10680 15 | magát az én anyukámnak!” - sírdogálta egyhangú, csüggeteg gyerekdaccal,
10681 23 | lelkembe hasított valami drága, sírhatnámos, elmúlt érzéssel, amilyen
10682 6 | elgyengültség, belső, oktalan sírhatnámság fogott el és reszketeg kíváncsiság: „
10683 22 | temető, ahol szegény Vodicska sírja meghorpadt már, és bókol
10684 15 | mostanában jön el ide a fia sírjához, és hogy elvigye magukhoz
10685 23 | egyetemeken. És hogy ne legyen a sírján koszorú, se virág, ne állítsanak
10686 19 | Szinyérből! Hogy terjed! Ne, ne sírjon, édesem, tegye ide a fejét!~
10687 22 | Pórtelky-ősök megfordulnak a sírjukban, hogy egy ilyen egyszerű,
10688 22 | már, és bókol a márvány sírkereszt aranyos betűivel: „Emlékül
10689 19 | szinte nyugodtan feküdt el a sírkövek fehér márványain, a néma
10690 3 | szerettem volna odaszaladni, sírni, ezerszer megcsókolni; de
10691 7 | lépett vele.~- Nem alszol? Sírsz? Magda! Kedves kislyányom,
10692 7 | Összeborultunk a sötétben, és sírtunk.~- Kedves jószágom, kis
10693 19 | nem csődítem ide éppen a Sisera hadját! Majd előszeded,
10694 14 | irigység és csudálkozás sistergett körültem percekig; és én
10695 19 | a víztorony bevilágított sivár négyszögét s a cédulaházat
10696 16 | bennem; az életem minden sivárságát, letörtségét nagyon átéreztem
10697 4 | a kertkapu felől malacok sivítoztak éhesen az ólban, és szállt
10698 16 | Szűzanya ruhája, a szent skapuláré a nyakamon - ládd, nekem
10699 23 | leltem a tükörfiókban egy skatulya fenekén. Mire kijöttem,
10700 5 | térdeltük körül a nagy, barna skatulyát. Az anyámé fűzöld lengeség
10701 6 | most már azt gondolják: „Skrofulások24 vagyunk, lelkem!” S a
10702 24 | elnyúló, messzi árnyékait; a smaragd- és rubinszínű ablaküvegeken
10703 7 | nyakam, a hajam vuklikba29 sodorni és ócska kesztyűt húzni
10704 5 | elrendezte és feltűzte csigákba sodort hajam - míg anyám gyengéden
10705 13 | szemére semmit; lám, ide sodorta az a léha környezet, melyben
10706 3 | Isten! Na várj, hol az a sodrófa?...~Végigfutott a szobán,
10707 8 | takarítottam, ezüstöt krétáztam, söpörtem és törültem és rendezkedtem.
10708 8 | a törvényszéken, délfelé sörözik a Szarvasban, átmegy a Megye
10709 3 | megvilágított arcát a fülkeszoba sötétéből; de grószi nem vehette észre,
10710 19 | csakugyan védettek voltak és sötétek; és szemben a grófi park
10711 15 | egymás mellett az este párás sötétjében, kínosan ellenséges indulattal
10712 14 | betegesen felpirosló ajkakat a sötétszőke bajusz alatt. A két aranysas
10713 9 | A szemem előtt kavarogva sötétült el egyszerre minden - lassan
10714 23 | sűrűje, merev, komoly fenyők sötétzöld csapatai mellett. Erdei
10715 13 | Piroska férjének, anyám sógorának -, még az öreg Tyukody bácsinak
10716 5 | feleségül kérte a szépséges sógornőt. Ő is özvegy volt egy leánygyerekkel.
10717 10 | neki, mindenestül! Csupa sógorság-komaság; a lustaságuk, tudatlanságuk,
10718 9 | az életet, sorsot; Ilka sóhajtott, és én a lámpafénybe néztem
10719 20 | Nemsokára fűtünk!” Vagy sóhajtottam nehéz közönnyel az égre: „
10720 5 | világon nincs párjuk!” -, sóhajtozta hevesen és rajongva. Grószi
10721 20 | hálálkodón vagy aprókat sóhajtva topogott fel a három garádicson. „
10722 4 | kétszer egyforma, és hogy sok-sokféle szó kellene, hogy valaki
10723 4 | megyegyűlés vagy családi sokadalmak idején hagyta el, vasúton,
10724 1 | úgy szerettem az emberek sokadalmát, aki mindig törekedtem valami
10725 16 | divatos karmantyúval? A néném sokallta a pénzt, feddett, sopánkodott;
10726 16 | ez a tőlem idegen életű, sokasszonyos, rövides beszédű nagyúr.
10727 8 | idegenszerű és meglepő, sokbeszédű és mégis óvatos: láttam,
10728 11 | magukból az érdekességüket, a sokból összerakottságukat, vagy
10729 7 | mérgelődött anyám.~Én habos, sokcsipkés kék selyemruhában voltam
10730 13 | közeledett a családhoz újra, sokévi haragoskodás után. Tüntető
10731 8 | francia asszony, vékony, sokgyűrűs, tubákos ujjaival, finom
10732 19 | levitethetsz. Nem rossz hely az, soknak olyan sincsen!~Keményen,
10733 13 | költségekre. Nem lehetett sokról szó pedig! Néhány nagyobb
10734 18 | jutott szegény nagyanyám sokszori mondása: „Soha, sohase szabad
10735 16 | eleven módja, ezer kérdése, sopánkodása, öröme, sok mozdulata és
10736 2 | törődött a nevelésünkkel is Sophie tánt; egyszer én nagyon
10737 23 | kettő ösztöndíja egy szíves sorába kerülne az öreg Szinyéry
10738 12 | akkor az alispánság?~- Várd sorát! Őszre, ha addig valami
10739 14 | helyőrség bakái mozdulatlan sorfal, kínosan ragyogó parádéban.
10740 20 | Istenkém, de hamar! De hát ez a sorja annak. Jobb is a’, kézit
10741 14 | mint szeretné! De nézzük sorjába! Ami volt: sok nagy mozgolódás,
10742 3 | világod te is, elég rossz sorod volt az uraddal. Gyerekfővel
10743 22 | ceruzával firkált kusza sorokban; az asztaltársaság észrevette
10744 18 | összejönnek, megtárgyalják a soromat, és idejére kitalálnak valamit,
10745 16 | bosszankodtam, ha késett Losonczy. Sorra köszöngette az ismerőseit,
10746 24 | Tündöklésed hébe-hóba,~Elfizetted sors-adóba.~ De meglátszik rosszba,
10747 24 | Miért nevezzük véletlennek, sorsnak, világrendnek... „Isten”,
10748 4 | messze, idegen célok és sorsok lehetnek a távol, nagy világon,
10749 23 | kötelesség, becsület és a sorsomhoz való kapocs voltak számomra
10750 15 | és szinte nem hittem a sorsomnak, szinte vártam még mindig
10751 15 | magamrahagyatottságom. Gondolkozzam a sorsomról és a gyermekeméről, ezt
10752 2 | Most, mikor tudom a későbbi sorsukat, visszaemlékszem rá, hogy
10753 20 | osztódással igazodik, és a sorsunk - mint valami mappán - kényére
10754 23 | megkönnyebbülést mármost. „Így sort vesz rajtunk - mormogta
10755 8(33) | könnyű női köpeny (spanyol)~
10756 2 | egyszer felakasztott egy spárgára valami ólomgombot, hogy
10757 16 | aki valami csődtömeggel spekulált, és annak apám volt a gondnoka,
10758 22 | Mind a bölcsészek, Platón, Spinoza, Kant, Schopenhauer, Nietzsche
10759 13 | szelíd-szomorúan cirógatta ölében Sport, a barna foltos vizsla fejét.~
10760 16 | való táncforma, muzsikás sportot. Nem lehetett ellenállni.
10761 21 | kipróbáltam már, ezeken a stádiumokon túl voltunk. Négyévi házasság
10762 5 | férfiarca nem volt rossz staffázs.21~Vacsoránál a mi asztalunknál
10763 16 | asztalokkal és rózsaággal stikkelt apró párnákkal; ez hát a
10764 14 | beletanulva a szibillai stílus talányszerű zagyvaságába.
10765 23 | levelek csak fejlettebb stílusgyakorlatok voltak azoknál, de sem közvetlenebbek,
10766 6 | küszködik, órákat ad, és stipendiumokat26 kilincsel ki magának,
10767 14 | alakon végigsurrant a vörös stráf. Így, most átadják a virágokat,
10768 22 | városba, frissek, doktorok, stréberek; pedig ez a pálya se ontotta
10769 12 | ütötte vállon az örök fekete strucclegyezőjével.~Ilkát mindig udvariasan
10770 17 | 17~A régi jegenyefasor sudarai meztelen, szégyellős-nyurgán
10771 17 | tavaszi allén; a jó szagú sudárfák karcsú sora nézett le rám
10772 22 | volt rossz, csak azt vitte süllyedésbe. Nem volt arra teremtve.~
10773 22 | hogy ők ne folytassák a süllyedést, hogy talpra álljon, helyet
10774 22 | Istenem, fokonként, lassan süllyedt az egymással bánásunk, a
10775 8 | csend lett. Jenő egy fotelba süllyedve, kedvetlenül, némán, kínosan
10776 23 | isten ne is adja, a szemem sülne ki. Mióta vele vagyok, kétszáz
10777 8 | én itt mennyit loholok, sürgetek, hajszolódom ezért addig.
10778 16 | velem. Furcsa, túl merész sürgetéssel kérdezgette, hogy sohase
10779 12 | azután. Szerettem volna sürgetni, tolni, ösztökélni előre
10780 16 | mozdulata és még mindig kecses sürgölődése egy kicsit megint otthonos
10781 15 | keresztül az emberek döbbent sürgölődését körültem.~Egy hét is elmúlhatott,
10782 8 | miért ilyen hirtelen? - sürgölődött Jenő. - Hisz a lovászmesterék
10783 9 | irodába jött búcsúzkodni, hogy sürgősen hazahívták. Kezedet csókolja!~
10784 18 | kapni mindenhez, dolgozni, sürögni; meglepni és meghatni őt
10785 12 | énekeltek, kacérkodtak, férfiak sürögtek, hódoltak körülöttem. Nagyon,
10786 8 | két család.~Készülődtem, sürögtem, fáradtam napokkal előbb,
10787 11 | nagyigényű; egyedül állok. Csak süssön ilyen szépen a nap, ezt
10788 11 | az életben érdemes! Nap süt, fiatal, kedves asszonyok
10789 12 | vacsora, forró tea, mogyorós sütemény, jó kis asszony!~Ringatott,
10790 8 | ruhán, gondosan hullámokba sütött szürke hajával a gyöngyös
10791 4 | zsörtölődve, kacagva, kipirultan sütötte a pogácsát. „Ma erről fog
10792 11 | göndörödik, és nem járja sütővas, ez mindjárt látszik; de
10793 14 | magamra. Micsoda hirtelen sugallat formáltatta egybe akkor
10794 23 | alkonyatfény; az őszi, halovány sugarak nem táncoltak a fehér párnán;
10795 3 | komoly nézésű, nagy szeme sugarát, ahogy lecsukott szempillámra
10796 5 | emlékei egy hosszú életre sugarazzák a rózsaszín derűt, enyhítő,
10797 19 | vérvörös, izzó magja villózva sugárzott fel a szürkülő, borús égre.
10798 24 | gyanúsító vagy pártfogó súgás-bugásnak, ami egy nővel hozta összefüggésbe
10799 16 | első pesti gavallér! - sugdosta Marika. Csakugyan úri kinézése
10800 5 | házitanító-fiú körülted, Magduci?” - sugdosták néha zsörtös féltékenykedően
10801 15 | magam, de az érzésem azt súgja, hogy el hagytam tépni őt
10802 8 | finom csipkegallérjával a suhogó fekete ruhán, gondosan hullámokba
10803 23 | volt itt, és a lábam alatt suhogott, zizegett a sok aranyszínű
10804 19 | paraszttal, csak a kutyakorbácsot suhogtatta köztük; de a nagy kolera
10805 22 | hogy ellenem tartsa, vagy sújtani akart... elvesztette az
10806 21 | mondja! A tőzeguradalmakat, sulyomerdőket, csíkcsordákat, holdbeli
10807 19 | téresebbnek tetszett az udvar; súlyosabbnak, hatalmasabbnak a kőcifrás,
10808 14 | két kemény, barna ujját súlyosodni éreztem a karperec fölött.
10809 5 | üde ragyogású színek és súlytalan, lebbenő évek. Mintha a
10810 16 | kell hallgatnom? Gidáék sunyin magamra hagynak most, nem
10811 6 | megdrótozták, ha törtek, a súrolt padlón sávos rongyszőnyegek
10812 19 | pádimentumát nyolc asszony súrolta hamuval hófehérre, és nádszecskát
10813 8 | csiszolva, kenve, mosva, súrolva, kefélve volt minden elgondolható
10814 9 | Az alkonyat fátyla alatt surrantunk végig az utcaközökön - a
10815 23 | szemű, kicsi tűzfény a mind sűrűbb szürkületben... „Gyújts
10816 13 | már hangosak voltak, egyre sűrűsödött a dohányfüst, élénkebb lett
10817 19 | innét. Most vót egy kis sűrvités, igaz, míg a földigazítást
10818 9 | is elholt már, a fiú meg suszterinas volt benn Váralján, dolgos,
10819 16 | volna.~És aztán amilyen suta volt ez az egész dolog,
10820 24 | küszködve, reszketegül és sután erőlködött, hogy ajkához
10821 8 | könyörgő, szinte alázatos suttogását, ahogy a fia vállát simogatta
10822 3 | izgatott, heves, haragos suttogásra fojtott szemrehányással,
10823 19 | fogott. Bizony, hallottam suttogni itt-ott, hogy nemigen ismert
10824 24 | szájjal, de maguk sem híve suttogott félig sejtetőn a mellőzöttek
10825 7 | csinálsz? Legyen eszed!” suttogta fojtottan és kicsit zavartan.
10826 11 | lelném meg újra. Egyszer Svájcban vagy hol, valami tó partjára
10827 11 | akarod, hozhatunk együtt Svájcból, én is most írok emiatt:
10828 7 | most már végképp magunkra szabadítottuk az emberek nyelvét.~Mama
10829 2 | De hogyha nem tudunk?” - szabadkoztak a Magyar utcai csizmadiák
10830 8 | szóvitákban, hanem hogy belsőleg szabadok maradjunk, és simán éljünk.
10831 24 | beszédek, kétértelmű társalgás, szabadosság, jókedv, hangos együgyűsködés.
10832 4 | irigyelt - titokban gáncsolt szabadosságot. Nekünk lehet! Híres Zimán
10833 16 | rendszerből kiszakadtam, és szabadsággal nem tudok igazán élni, gyáva
10834 19 | volna már! Csudálatos nagy szabadságot, könnyűséget éreztem ennél
10835 24 | rettegtető gondom közepett szabadulás és szépség volt nekem a
10836 11 | belemegy?~Láttam, hogy Jenő nem szabadulhat már, de nem voltam tisztában,
10837 11 | és finom. Az arca csaknem szabályos volt, a keze ápolt; és valami
10838 12 | kapcsolódik az érett málna szagával, amely igen sok volt akkor
10839 16 | görcsös szenvedélyes zokogás szaggatott az üldözöttség és boldogtalanság
10840 2 | bajom, gondom van a virágok szagosításával, a sok rest és kényeskedő
10841 17 | nagy, bolondító, sokféle jó szagot. Ó, csak a fiatalság, csak
10842 6 | úrdolgásokkal oláhul, magyarul, szájában az örök csibukszár, aztán
10843 17 | összeért, és eleven, formás szájából ragyogva harsantak elő a
10844 4 | elé. Elnéztem mozgékony szájam szokatlan vonalát, orrom
10845 8 | esetlenül fordult volna ki a szájamon. Én csak az udvarlókkal,
10846 9 | Mikor felé fordultam, a szájamra szorította száját oly hirtelen
10847 8 | belefogódzott. Feje lekonyult, és száján utálatos büfögő hangokkal
10848 15 | Zimán Ilka fagyos, hervatag szájára, amikor megcsókoltuk egymást.
10849 24 | szívbéli kerítő itten!” Így szájaskodtak a Magyar utcában, de nyilván
10850 6 | mint valami kelletlen rossz szájízzel ébredés, ért hozzám néhanapján
10851 20 | milyenek az ilyen ronda szájúak? Persze, én egy világért
10852 7 | megsokallják már, talán szájukra vesznek, megítélnek. Lehet,
10853 22 | neki régi, bolond, francia szakácskönyvek recipéje szerint. „Hadd
10854 15 | betanított cselédséged, jó szakácsnéd megtarthatnád.~Ámuló idegenkedéssel,
10855 23 | felesége, az én valamikori szakácsném. Kvártélyosa volt éveken
10856 11 | hallom, meg lehetne kapni szakácsnénak. Persze, tizenkét forintot
10857 19 | ennek a borzasztó télnek! Szakad a hó, és kavarog, porzik
10858 3 | száját. Percek teltek, és szakadatlanul, bősz átengedéssel, megújuló
10859 5 | famíliájával szemben.~- Vége szakadjon az ilyen oktalan beszédeknek,
10860 16 | próbákat! Az embernek ki kell szakadni a sok buta, vidéki elfogultságból,
10861 7 | úgy mondták - zavarosan szakadtak a fejére az eladósodott,
10862 19 | kötőtűm zörög, és egy havas szakállú, tűzkőszemű öreg egyre néz
10863 5 | az uradalmi mérnök, bírói szakértőképp, megakadályozta mostanában
10864 2 | sértődés származna, ha később szakítnók meg. Ma mindenki helytelenítené
10865 17 | zagyva percben rövid, hideg szakítólevelet írtam. Vagy-vagy!... gondoltam;
10866 20 | Ha elmentem, hagyott; ha szakítottam, megnyugodott; ha visszahívtam,
10867 16 | az ember, itt ki voltam szakítva a természetes környezetemből,
10868 10 | egészen otthonos lettem a szakkifejezésekben is. És lassanként biztossá
10869 14 | és nem láthattam odáig a szála közepén végigsorakozó sarkos
10870 2 | hallottam a fiúk dobogó szaladását - egy ablakból valami csúnyát
10871 16 | kellett vagy megtetszett, így szaladgáltam akkor át ezt a siető, sokféle,
10872 2 | benne, jó messzit lehetett szaladni az ólaktól s a régi aszaló
10873 24 | fényűzésre, nem kell férjhez szaladnia a kenyérért... Hát így el
10874 24 | meleget kap, három pincér szaladoz körülötte, és üvegablakon
10875 11 | hogy az ember ugráljon, szaladozzon, lihegjen, mikor nem kénytelen
10876 14 | ruhámba.~- Hírt hozott-e? - szaladtam Horváth elé, pedig még alig
10877 20 | kötött csipkeréklit a kék szalagcsokorral. Kifizettem neki a színházi
10878 16 | lankadt formáit, s a fűző szalagjai egész térdéig lenyúltak,
10879 4 | pípes,12 magos sarkú cipőim, szalagos bebékalapom,13 fűzős, tünikes14
10880 4 | Hegyes orrú, fényes cipőkben, szalagosan és tünikesen; a karomon
10881 19 | szokott összetartozások szálai; emlékszem, hogy jó ideig
10882 23 | mit nem csinál, borért szalajtja a leányt, és látom, hogy
10883 5 | kattogtatta a gépét az üveges szaletli18 sarkában. Milyen áldott
10884 19 | nyáron már vízimérnököket szállásolt hozzá a vármegye, és kiépült
10885 6 | is. Valami lágy szédület szálldosott a fejem körül, ezüstös,
10886 16 | látszott; valami társaság szállingózott ki egy kicsit tántorogva,
10887 12 | amelyek az ingóságokat szállították, minden község alatt megálltak,
10888 8(32) | szállodás~
10889 24 | időben lelkes, rohamos áhítat szállta meg ezt a várost, mely lám,
10890 7 | bennünk gyönyörködjenek. Szálltam a szép, karcsú legény karján
10891 5 | tánc heves fordulataiban, szállva, kavarogva, vagy helyben
10892 18 | alkonyatig, pokrócokat terítve a szalmára. Különben hihetetlen sok
10893 13 | pezsgőket.~Éjféltájban a szalonba mentem át a nőkkel. Odabenn
10894 12 | terítésért, bukdácsolásért a szalonban. Könnyű volt neki a megyeház
10895 15 | szép, aranyos, amorettes szalongarnitúrát. Az első szobákat átbérelte
10896 14 | tükörfényes cilinderek és szalonkabátok fekete tömegével, uniformiscsillogással;
10897 19 | Horváthtal, és túlfizettük a kis szalonnát, rossz bort a kocsisnak. -
10898 19 | tükrös és selyempárnás szalonomra gondoltam, a virágokra és
10899 14 | kicsit hanyagul szabott szalonruhában nem látszott olyan daliának,
10900 16 | vetkőztem a plüssrámás, nagy szalontükör előtt, meggyújtva minden
10901 10 | tintás tollat mindig a vastag szálú, fekete hajába törülte,
10902 14 | madame! - mondta magyarul, szalutált, és csatlakozott az asszonytársasághoz.~
10903 24 | kötve az álla egy fehér szalvétával, és a két szemén két súlyos
10904 13 | utánra rendbe kell lennie a számadással! Jenő végre a grófnak írt,
10905 6 | volt a háznál, a zsákok számát, munkások bérét, kárt, nyereményt,
10906 18 | lassanként az érdeklődésen, a számbavevésen; kijjebb tolódtam, és tán
10907 11 | és már mennyi kalandos számítás, aggály, spekuláció gyűrűzött
10908 12 | és bizalmas lehet, akire számíthat. „Gyerek maga még, asszonyom,
10909 22 | gondjukat viseli, akire mindig számíthatnak. És az ilyen éjszakák másnapján
10910 24 | hónapi vendéglátásra se igen számíthatnék sehol?~Az anyám Telekdy
10911 8 | Hát nézd, leányom, ahogy számítom - huszonöt forint körül
10912 16 | tudta pimpózni magát. Ahogy számítottam, harmincnyolc éves volt
10913 13 | kellett dolgozni. Olyan nagyon számítottunk grószira, az ő szorosabb
10914 4 | ábrákra leltem és ismeretlen számjelekre; és elgondoltam: kellett
10915 21 | kifizetetlen legénykori számlái fedezetét, a maga adóhátralékját,
10916 17 | kezd úgy lenni, hogy néha számlálgatnom kell az időt! Néha kijönnek
10917 7 | Én lopva felfigyeltem a számokra; hogy mennyit fogyatkozott
10918 19 | még megkerülte az egész Szamosközt, aki Pórtelekre igyekezett.~
10919 23 | okosságom, hogy elrendezhessem számukra a jövőt. Mert az apjuk rohamosan
10920 23 | észben is megfogyatkozott, szánalmas, totyogós öregember. Néma
10921 19 | edény és egyéb holmi hevert szanaszét; tolvaj, ha akad is, nem
10922 22 | gyógyfürdőre, mostanság szanatóriumba mennek ilyen állapotban;
10923 1 | ilyenkor már kimutatott céljai, szándékai; de ez nem olyan nagy baj,
10924 3 | biztos lenni a tetteiben és szándékaiban. Ahogy ellenségekkel, barátokkal,
10925 10 | tüsténtetni az okos, kultúrás szándékait, mikor vesztit érzi!~- Nézd,
10926 10 | az egész, persze csupa jó szándékból az emberek iránt. Az ostyáról
10927 16 | történni! És ki tudja, még mit szándékol kettőnkkel a sors. Bizonyos,
10928 4 | gyereksorból kinőttnek, valamit szándékolónak ebben a világban, a Hajdúvárostól
10929 23 | helyes és valahogy mindig szándékoltan jókodó tevés-vevését, ami (
10930 5 | főztök, ezzel a csirkével mit szándékoltok. Valami kicska... Vodicska
10931 22 | Dénes karján, illúziókba szándékolva, nagy szerelembe ringatva
10932 16 | hát magam felől, és mi a szándékom. Felzaklatott, elrémített,
10933 16 | kipróbálni, az unalom és szándékosság perceiben játszva halmozni;
10934 24 | tudja, melyik volt igazibb, szándéktalanabb szerelmem, épp öntudatlan
10935 23 | anyja iránt, nem kellett-e szándéktalanul is elidegenítenie tőlem,
10936 19 | úgyis látható, hogy ez a szándékuk, és hogy megbeszélik ezt
10937 19 | megyében. Volt egy régi Szaniszló, a Gutkeledek és Balog-Semjének
10938 15 | legbecsesebbje a világon. Szánjon engem, Magda, ne vessen
10939 16 | levegőm. Félóra múlva a szánkóján ültem, és repült velem suhanva,
10940 22 | Egy-két klárist, keszkenőt nem szánnék tőle.” Ő így tudott beszélni
10941 16 | ilyennek mindenestül neki kell szánni magunkat; legalább egypár
10942 23 | megyéhez valaminek. Nincs kiér szánni-bánni. Igyunk, azt a... mindenségit.~
10943 21 | meg így beszél.~- Bizony, szánom is szegény jószágokat. Maga
10944 23 | testtel jutottam, magam szántából, nem véletlenül; akik élettartalom,
10945 22 | inkább az én pártomon voltak: szántak a sok szenvedésemért, a
10946 17 | semmi dolgom. A házigazda a szántásnál járt vagy az Üstököst olvasta,
10947 22 | kezében, akik egy ideje már szánva és feszélyezve ültek le
10948 20 | mellett a konyhán; idegesen, szapora öltésekkel varrtam pici
10949 19 | volna ő is, izgett-mozgott, szaporábban káromkodott.~- Sebesen,
10950 19 | az? Nem jó az itthon főtt szappan? Elrontja a szépséget, ugyi?
10951 6 | gyertyát házilag juhfaggyúból, szappant főztek, árpát daráltak,
10952 8 | homlokához; jó szagú vizektől és szappantól friss az egész ember. De
10953 11 | szemben. „Új szita szegen szárad!” - vontam egyet a vállamon;
10954 11 | látni a szérűs udvart, a szárazmalmot lenn s a »kastély« kőereszes,
10955 6 | béresekéi közt, kazlak alatt, szárazmalom tájékán. Régies, érdekes
10956 19 | a nagy, szérűs udvart a szárazmalommal, ahol valamikor, nagyon
10957 21 | zegét-zugát megvetéssel, de buzgó szarka módra átkutatva.~- Legalább
10958 2 | kölcsönös fájdalom és sértődés származna, ha később szakítnók meg.
10959 14 | minden aggodalmat és kívülről származó, idegen okú szorongást.~
10960 16 | kinyitották mind a két oldalszoba szárnyas ajtaját, mert csak az ebédlőben
10961 2 | börtönök épültek helyette az új szárnyban.~Odáig otthon tanultunk
10962 8 | törvényszéken, délfelé sörözik a Szarvasban, átmegy a Megye utcán is,
10963 22 | találják emberi szervezetben. Szarvasmarhakórság az, a forralatlan tejjel
10964 22 | szegény fejem! Az élet szatírája!... Egy másik választás
10965 19 | és ne higgye, hogy kis szatócs módjára őrizgetem magam
10966 11 | házmester lánya vagy külvárosi szatócsé; és az ilyen megérzik azért
10967 15 | Akkor, anyámnak ebből a szavából éreztem ki legelőször élesen,
10968 23 | tudod megbecsülni, ha egy szavad is lehet rá...~- Nanana!
10969 15 | szinte válogatottan egyszerű szavaiban.~Ő az én egyetlen igaz,
10970 4 | eldurvultak ebben. Kertelő szavaikon mindjárt átüt a nyers és
10971 22 | ingereljen) védelmébe vette a szavaim ellen, akkor nem bírtam
10972 14 | mindenki arra néz, bár a szavaimat nem hallják.~- Tökéletes
10973 4 | ifjúságunk tarka perceit, szavaink dallamát, ruhánk, hajunk
10974 7 | csacsi, meghatott és ügyetlen szavainkat, viselkedésünket nem lesték
10975 17 | nehézkes, paraszti néha a szavajárása, egész viselete.~- Mondja,
10976 17 | én éreztem így! A csupa szavakból táplálkozó szerelem csődbe
10977 14 | nagyon érdemes!~Az utolsó szavaknál eleresztettem már a kezét.
10978 9 | elfelejtkezni, megszabadulni szavaktól, terhektől - az egész kemény
10979 4 | színháziasságuk meg esetlen szavaló póz -, büszkételen, csúnya
10980 15 | zokogás fullasztotta el a szavam. És ő a legbensőbb részvét
10981 15 | az egész lényén, minden szaván aggodalmas és odaadó szerelem
10982 3 | mivelünk elbánt; sohasem láttam szavát megmásolni, valamit kétszer,
10983 14 | de Széchyék név szerinti szavazást kértek hirtelen. Előre készen
10984 24 | elkerült Rozverics, a szép szavú káplán. Hirtelen elhelyezték!...
10985 15 | hogy mindenki lássa, és szavuk se lehessen... és István
10986 5 | velünk érzett, néhány jó szavunkért átolvadt hűségbe és szeretetbe.
10987 11 | ültetünk, nagy körben vagy százat; az istálló falát lonccal
10988 15 | almáriumot, az üveges szekrényt a százesztendős bálok kotillionordóival
10989 4 | a nagy, szuvas gerendák, százéves bútorok, a krinolinos képek
10990 14 | elkedvetlenedés. Milyen százfelé bogozódnak is az érzések,
10991 24 | megfejtései érdekesebbek és százfélék, bár szomorún céltalan,
10992 24 | egyedül, és eltűnődni - százféleképp fűzve, magyarázva, felújítva -
10993 22 | ételeket, vagy könnyű, finom, százízű ínyencségeket, amiket ő
10994 16 | Marikával, hogy megvegyek-e százötven forintért egy gyönyörű kis
10995 12 | ferdén, a ferde fényben a százszínű virágszőnyeg felett. És
10996 21 | Elnézek, amit lehet, de ha százszor szoptat is, az istenit,
10997 16 | Felségesen állt.~Mikor a százszoros lámpafényt tükröző jégmezőt
10998 9 | valóság nappalias és közömbös szcénáitól. „Hisz ő is bizonyosan másképp
10999 6 | és felijedve lestem: nem szebbek, ügyesebbek-e nálam? Nem,
11000 11 | nagy valakikül ezek a híres Széchyek, Kendyek, Rábák és egyebek,
11001 14 | csakugyan kihirdette, de Széchyék név szerinti szavazást kértek
11002 14 | Jolsvay mégis kénytelen volt Széchyt is kandidálni. Mindamellett,
11003 24 | Felálltam, és lassan, szálanként szedegettem le a papsajtot, csűsibolyát,
11004 9 | is, semmi válasz. Akkor szédelegve öltöztem prémes kabátba,
11005 17 | dagadó párnát gyűjtött maga szedette tollúval tömötten. Közben
11006 21 | leissza magát, az árokszéleken szedik össze másnap. Szép koszorú
11007 23 | hetvenhetedik nagyanyjuk nézése, szédítése, ölelése, tiltása, magakelletése,
11008 23 | még egyszer össze kellett szednem minden energiám, számító
11009 13 | addig is, míg magam rendbe szedődöm. Hisz gyerekség az egész,
11010 4 | Idegenes nevű, ki tudja, honnét szedődött, ismeretlen múltú famíliák;
11011 16 | gyerekes, repeső ámulattal szedtem tágra nyílt, elszokott szemembe
11012 8 | Néztük, dicsértük.~- Honnan szedtétek - de szép! Grófi ajándék
11013 6 | éreztem én is. Valami lágy szédület szálldosott a fejem körül,
11014 6 | Még élvezni tudtam a tánc szédületét, de utána már eszembe jutott
11015 7 | Egyszer, most az egyszer még!~Szédülten a fáradtságtól és mámortól
11016 9 | ideig, gyorsan, hallhatóan szedve a lélegzetet; aztán hirtelen
11017 11 | felszármazókkal szemben. „Új szita szegen szárad!” - vontam egyet
11018 21 | elvetemült! Bár el is venné szegényeket! De bezzeg, mikor Marcsinak
11019 19 | elkeseredett, kisemmizett haragvó szegényekkel. És teltek a napok. Egy
11020 6 | fakóbb lett, megszokottabb és szegényesebb. Uralkodtam még, de már
11021 24 | ők együtt a rőfösboltba szegénygyerek-ruhát venni?” - tudakolta diadalmas
11022 23 | hervadt levelek. „Menjünk be szegényhez egy kicsit!” - mondta akkor,
11023 17 | rongyszőnyegekkel. Piroska néném szegényke, milyen csigázott, lehervadt
11024 16 | gyönyörű holmikat küldettem szegénykének; mert karácsony hetében
11025 17 | földhözragadt, félállati szegénységet. Az udvarház is vedlettnek
11026 24 | szégyenletes, kihíresztelt szegénysorsommal bennfentes személy lettem:
11027 3 | vitte el az a tüdőgyulladás szegényt, míg minden utána nem ment.~
11028 16 | aki voltam így özvegyen és szegényül is; ismerték a múltam és
11029 21 | lendít; tán egy kihullott szeget se tudna falba verni a hűdéses
11030 9 | ahol mérföldes vaskerítés szegi az uraság parkját. Nyáron
11031 4 | puha, könnyű kalapot; és szegletes, gyors dobással kapják le
11032 14 | kastélyi vacsorához voltak szegődve. Most megjelentek a szép
11033 14 | végig a bódék és boltocskák szegte szőnyeges úton. A két unokahúgom
11034 11 | nem haragszik, hogy kedvét szegtem? Megengedi nekem, hogy tisztelkedjem
11035 16 | szemekhez emelt látcsövek merev szegülését, a léha érdeklődés összesúgását,
11036 17 | tekintetében kérdőn felém szegült; hogy mi is lesz hát velem?
11037 3 | lyány! Te kíváncsi liba, szégyelld magad!~Nem ijedtem meg tőle.
11038 24 | vagy kicsinylőn említik: szégyellik, hogy a hatása alá kerültek,
11039 9 | kell néha!~Milyen furcsa, szégyellős dolog így, öreg fővel, keserű-nevetőn
11040 17 | jegenyefasor sudarai meztelen, szégyellős-nyurgán meredeztek a sáros, fekete
11041 23 | fogsorát. És félve, lopva, szégyellősen végigbillegtem rajta munkától
11042 12 | dolgokon, amiket a többi ember szégyellve és szenvedve rejteget. Mióta
11043 4 | gyorsan megérett öntudatában. Szégyenes bosszúsággal gondoltam Kallós
11044 16 | a sok apróság, sértett, szégyenített szinte ez a garasos, összeszorított,
11045 20 | haraggal, mert a bosszús szégyenkezésem csak most lett úrrá a kíváncsiságom
11046 18 | érintett mindez, és valahogy szégyenkeztem; éreztem, hogy nem lehet
11047 13 | tanácstalanul, fáradtan, majdnem szégyenkezve. És ebben a percben hasított
11048 24 | eldolgozott kezeimmel, szégyenletes, kihíresztelt szegénysorsommal
11049 4 | nőmegvetés nyegle és hazug, szégyenlős időtlensége. Egy szép, finom
11050 11 | fáradtak, magukba esnek, szégyenlősek is, félnek, hogy pojácákul