| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Kaffka Margit Színek és évek IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
11051 12 | először is az üres főispáni székbe Jolsvay kerül még most a
11052 13 | állt az élet. Leszálltam a szekérbül, és kihúztam négy-öt szál
11053 4 | drága bőség közepett búzás szekerek és telt bödönök, oldalszalonnák
11054 12 | faluba elkísérték a négyökrös szekereket, amelyek az ingóságokat
11055 13 | készek voltak tolni az uram szekerét a megyénél, de hogy éppen
11056 14 | költségén hengerelték le a szekérutat, vakoltatták, kimeszeltették
11057 3 | alakja mereven feszült a székfának, barna árnyékok nyúltak
11058 3 | grószi megfogta a kezét, és a székre ültette. - Jaj istenem! -
11059 17 | egy-egy drága selyemruhája a szekrényben avasodott; mikorra kalapot
11060 23 | ó, valaha a grószi öreg szekrényében a kotillionordókon láttam
11061 20 | a politúros ágyakkal és szekrényekkel, a ládákból előcsomagoltam
11062 9 | reszketve támaszkodtam egy szekrénynek.~- Magda, hát beszélj!~Felállt,
11063 19 | pernyék kavargásával a pokoli szélben; így jött gyorsan az alkonyborulat.
11064 22 | megint volt egyheti nyugalom, szélcsend. Nem tudtam, mennyit keres,
11065 16 | vazelint kent, és a szája szélének is volt valami piros kenőcske
11066 14 | sorfalat az oszlopok közt, a széles szőnyegen. „A fenségek!” -
11067 10 | láttam mozogni a szája szélét az úrangyala-imádságon.~-
11068 16 | hideg felvágott papírvékony szeletkéi díszeskedtek a terített
11069 21 | belé. Most valami bolond szélhámos német pap könyvéből tanulja
11070 13 | szivarmocskos abroszon. Jenő lassan, szelíd-szomorúan cirógatta ölében Sport,
11071 2 | rá, hogy Sándorka mindig szelídebb, elgondolkodóbb gyerek volt;
11072 23 | rácson kívülről. Milyen szelídek, gyengéd, harmatos szívűek
11073 14 | kérte szinte félénk szelídséggel, majdnem súgva. A kinyitott
11074 22 | zavartalan magányban, az öregség szelídülésében. Istenem, fokonként, lassan
11075 23 | úgy éreztem: életem rossz szelleme volt ez az öregember, s
11076 21 | ilyenfélét gondol. És én valaha szellemesnek, érdekesnek, eredetinek
11077 16 | természetes környezetemből, szélnek eresztve, mint egy letépett
11078 3 | igaz, mozogni se bírt a szélütött felesége, de ma is él a
11079 17 | hatsoros vonalzás, és a szelvénye is másféle!...~Fölé hajoltam
11080 6 | eltakart. Endre akkor lassan szembefordult velem, imádságos, szomorú,
11081 14 | elhallgatott; aztán láttam, hogy a szembeni emelvényről leszállnak a
11082 15 | lélekkel, önvád nélkül tudtunk szembeszállni vele, kiről kegyeletes hitbe
11083 14 | támaszkodtam féloldalt, szembeszálltam vele; és csak néztem rá,
11084 16 | cserépkályhába.~Akkor este már szembetűnt és lehangolt mindez a sok
11085 6 | kezdődött: „Hová merült el szép szemed világa?” Könyv nélkül tudta,
11086 16 | tudsz bánni az arcoddal, szemeddel, mindeneddel... ó, felségesen!
11087 9 | az Ilka lelkes, mozgékony szemeiből, hirtelen élénkülő, sovány
11088 4 | kellemes arcával, mohó szemeivel egyre az anyám léptei után,
11089 16 | mozdulatát, a felvillanó szemekhez emelt látcsövek merev szegülését,
11090 15 | mintha kívülálló második személyről volna szó. Igen, szembe
11091 5 | homályosulhatnék! De én a szememben ennek a lendítő és ujjongó
11092 13 | figyelmeztette elégszer, nem vethet a szemére semmit; lám, ide sodorta
11093 4 | málna erjedt aromája, s a szemétdomb fülleteg, meleg párái reszkettek
11094 7 | elintéznek, a két fiú már szemináriumban, kadétiskolában, ahogy ők
11095 10 | Ha vakációzni hazajött a szemináriumból, etettük, tömtük mindenféle
11096 5 | voltam bátor és közvetlen a szemjátékra, kezdésben és visszaadásban,
11097 8 | csillár lángjait, az asztalt szemlélgette, aztán hirtelen gondolattal
11098 17 | nagy fekete nő volt, a szemöldöke szinte összeért, és eleven,
11099 12 | fogú asszony volt, gyönyörű szemöldökével, szürkés hajával, bemíderezett
11100 11 | gerendás mennyezettel és szemöldökfával; de a miénket már az új
11101 4 | ravaszul felhúzott, hegyes szemöldökjeivel a Zimán Ilka vén, megsüllyedt
11102 3 | vastag falú, alacsony ház, szemöldökös ablakokkal és feketült,
11103 4 | így mérték fel a rejtező szempárok az idő forgását, értékeket,
11104 12 | arcát és lehunyt, seprűs szempilláit. Mintha ráérzett volna,
11105 3 | sugarát, ahogy lecsukott szempillámra tűz. Majd megfordult, csendesen
11106 10 | kérdés és nemzetgazdasági szempontból égető kötelesség. Látod,
11107 12 | szóltam rá semmit. Ez olyan szemrehányásféle volt tán, akármilyen félénk
11108 17 | Ilyenkor jönnek a szerelmes szemrehányások... Bántotta, hogy Hiripre
11109 3 | haragos suttogásra fojtott szemrehányással, türelmetlen szerelemmel?...
11110 22 | féktelen szikra; vagy a szemrehányó éleskedések gonosz, kegyetlen
11111 3 | nénjének rákja volt és... Te szemtelen, hazug! Kutya! Elhallgass!~-
11112 23 | boszorkánytükörben. Olyan a szemük, mint valami mély-mély kút,
11113 8 | harciasan próbálgatott megállni, szemükbe nézni.~- Mit ok-okoskodnak
11114 4 | betyáros tempójút, lobbanó szeműt, magatudót, csak ruhát kellett
11115 3 | te meg vigyél fel engem a szénapadlásra, ahol a titkos szobátok
11116 3 | éjszaka, elcsitulásból, pihegő szenderedésből felneszelve, még mindig
11117 8 | feje is rézpucolóval, a szeneslapát nyeles fogója is forró hamulúggal,
11118 24 | mozaikján s a redős ruhájú szenteken. Vagy messze benn, álmatag,
11119 24 | egész lénye előttem, mint a szenteknek egyezsége, a tökéletesülés
11120 15 | az emberiség közösségének szenteljék erejüket: mint a méhköpű
11121 4 | messze valahol, akik ennek szentelték az életüket, ilyesmik kitalálásának.
11122 8 | ablak alatt. - Miféle új szentenciák, amiért egy fiatal legény
11123 15 | anyám vagyonát, csak üres szentenciákat papol, mint rendesen; amiket
11124 24 | hogy a hatása alá kerültek, szentesdit játszottak.~Énnálam másként
11125 5 | minden belsőbb áhítat vagy szentesség nélkül. Érezték előkelő,
11126 17 | nádfedeles, kékre mázolt ablakú, szentképes oláh viskói félszeg jámborsággal
11127 16 | reménytelen és csökönyös szenvedély kiáradását.~Minden álmom
11128 19 | keserű elszántság hazárd szenvedélye, és azt gondoltam: „Ejh!
11129 8 | kényszerített valami, hogy lihegést, szenvedélyt, sietős túlzást vigyek bele,
11130 20 | viseltem-e, és nem őmiatta voltak szenvedéseim?~Egy-egy felhangolt percben,
11131 22 | pártomon voltak: szántak a sok szenvedésemért, a kegyetlen küszködésért;
11132 8 | picinyjét, és halványan, szenvedőn ült köztünk. Jenőt behívtuk
11133 12 | többi ember szégyellve és szenvedve rejteget. Mióta bekerültek,
11134 19 | városnak izgalmas, nagy szenzáció volt a váratlan egybekelésünk!~
11135 14 | már minden figyelem az új szenzációé volt, a választásé. A grófok
11136 13 | arckép után kérte meg a Lipi szenzáltól, a családfőtől egy pozsonyi
11137 4 | némelyikről úgy tudtuk, a szépapját kályhafűtőből, lovászból,
11138 8 | kicsit rátartós, friss, szépasszonyos „jó napot!”-okkal köszönt
11139 24 | hatvankettő! Még élhetett volna szépecskén, igaz-e? Na, áldjon meg
11140 19 | utcákon alacsony sváb házak szepegtek, a lakók őrt álltak előttük
11141 22 | hogy csend lett, fázva és szepegve hozzám bújt az is.~- Drága
11142 2 | a német szó - s egy-két szepességi cselédleány. Most sokszor
11143 4 | táncosan, módosan minden szépet. Szépen a szerelmet!~Mert
11144 13 | Menyasszony volt a szegény kis szeplőkirályné, ahogy Csaba öcsém csúfolta,
11145 5 | szedte ki őket karcsú és szeplős, halovány ujjaival; vörös
11146 5 | ha cigánykereket hányna! Szépnek minden szabad!”~Négyest
11147 16 | leendő színinövendék, aki a szépségéből élni jött Pestre nyilván,
11148 9 | regényes, érdekes, gyöngéd szépségeké. Jenő így!... Ó, szegény,
11149 15 | ideges, nagy életkedvemmel, szépségem asszonyos kacajával hivalkodón
11150 23 | kinézésért, tartóssá ápolt szépségért lehet kapni; senkinek se
11151 24 | elrejtőzni. Aki eszével, szépségével, huncutságával vagy akármilyen
11152 13 | táborunk is erősen együtt volt. Szeptember végén bizalmas vacsorát
11153 18 | hogy akármikor mehetek, szeptemberben vagy október elején elvár...
11154 18 | másiknak kettőnk közül.~Szeptemberre pedig bementem Szinyérre,
11155 18 | megszerette egy nagyon gazdag szerb földbirtokosnak a leányát;
11156 18 | és menjen hozzájuk, amúgy szerbesen, „házhoz álljon”, és dolgozzék
11157 22 | illúziókba szándékolva, nagy szerelembe ringatva magam. S a Cifrasor
11158 5 | akkor már igazán fellobbant szerelemből, merészen és akarva udvarába
11159 4 | elfeledték, mennyire felér a szerelemcsata sok gyönyörű, tomboló, dacos
11160 20 | ellenségeim bosszújára, vagy a szerelemért, mit tudom azt már - mindenért!~
11161 16 | is csak asszonyos érzés, szerelemforma dac és elfojtottság volt.
11162 9 | régi, együgyű szavait a szerelemkezdésnek. Hisz ezek sablonok, hisz
11163 3 | fénybe.~- Az ilyen huzavonás szerelemnek - folytatta kíméletlenül -
11164 22 | közbe békülések, még heves szerelempercek is; de egyetlen szó sem
11165 16 | megvádoltak is rossz nyelvek, csak szerelemről, romantikás játékról volt
11166 22 | ártóbb, mint a ki nem tombolt szerelemvágy.~Melyikünk volt a rosszabb,
11167 24 | igazibb, szándéktalanabb szerelmem, épp öntudatlan voltáért
11168 9 | asszonynak soha a férfi szerelméről. „Minden szerelem testiség!” -
11169 16 | kártyajelenet; Margit elé odadobja a szerelmese a pénzt; sikolt, és arca
11170 4 | tán. De foglalkozott itt a szerelmesek dolgaival mindenki. Ők a
11171 21 | gazdasszonyának, akivel szerelmeskedett is, hagyott tízezer forintot.
11172 6 | mosolygón, szépen és hasztalanul szerelmesnek lenni. Szép, napos nyári
11173 16 | utaltság gondolatán. Apró szerelmi viszályok, levelek sokkal
11174 24 | gazdag, pesti háziúr) leánya, Szerén is az lett, együtt vannak.
11175 24 | de azóta ez a „Szinyéri Szeréna” híres költőnő lett. Szép,
11176 17 | feleségül. Köszönjem meg! Még jó szerencse, hogy az a kis pénzem van.~
11177 24 | volt ezt érezni. Az volt a szerencsém, hogy gyermekkoromban nem
11178 10 | fontosnak éreztem, különös szerencsének, hogy az én „felszármazott”
11179 2 | szójárását. Néhányunknak, szerencsére, a családunkban hagyományos
11180 22 | lesznek, mint a magáéban; a szerencsétlenek! Ki tudja, melyiknek ki
11181 15 | összetartó fundáció akkor, az én szerencsétlenségemben látszott meg legelőször,
11182 12 | valamit, árverésen egy kis szerencsével megszerezhetnők hármótok
11183 23 | elég tiszteletteljes, elég szerény és mégis önérzetes-e? Milyen
11184 16 | lehet nekem ez a semleges szerep? Ha egyszer valahogyan...
11185 5 | gondos és aggodalmas anyai szerepben! Akkor vagy kétszer az uradalmi
11186 1 | szenvedélyes vagy a gyűlölködő szerepébe. Valamivel ki kell töltenie
11187 1 | végigjátssza a maga vállalta szerepeket mind sorjában. Csakhogy
11188 11 | De hát miért ne? Nekünk szerepelni kell most már, ez csak javunkra
11189 11 | de amikor kinn jártam, és szerepeltem, már tisztában voltam vele.
11190 1 | senki sem vállal mellékes szerepet; magáért magának játszik.
11191 12 | szemek előtt, cselekvőn és szereplőn, ragyogva, tisztelettől
11192 1 | ugyanaz a darab, csak más szereposztással, más külső elrendezéssel -,
11193 1 | egy kis játszókedv, egy szerepvállalás. Valójában nagyon is messzire
11194 16 | amely nyilván éppolyan első, szerepvivő és kiváltságos itt, az igazi
11195 22 | álmot. És hogy egyformán szeressenek bennünket!... Az apjuk sokszor
11196 19 | azóta. És ma is legjobban szeretek azokon a girbegörbe, régi
11197 15 | formavizitre jött, hanem igaz szeretet hozta, és rokonilag érdeklődik
11198 5 | szavunkért átolvadt hűségbe és szeretetbe. Mennyi áhítat és bensőség
11199 24 | feloldottságban, értésben és szeretetben; és valahonnét magasról-messziről
11200 24 | szükségük énrám, a gondjaimra, szeretetemre. Néha írnak, de egyre ritkábban
11201 15 | nyájaskodott, biztosított a szeretetéről, az ő utolérhetetlen kedves,
11202 10 | becsülni eléggé az ő odaadó szeretetét? Csak - pedig vétek erre
11203 3 | volt ő, igazságos, osztó szeretetével, kérlelhetetlen, mértékes,
11204 23 | tőle megint; az iránta való szeretetillúziómat sirattam, amit a távolság
11205 15 | gyöngédségnek, áldozatkész szeretetnek még, amilyen a szegény jó
11206 23 | egyszerű, vidám és elnéző szeretetükkel.~A hivatal természetesen
11207 16 | megkönnyebbült arccal -, akkor szerethetlek téged. Testvérem vagy a
11208 17 | istenem, szeretni tudja? Szeretik egymást?~Felrántotta a vállát,
11209 16 | Testvérem vagy a Jézusban. Szeretlek, Vulpaverga!~Két kezébe
11210 8 | hogy a városban máris tőlem szeretnek cselédet fogadni az asszonyok.
11211 16 | ismerek férfiakon; amit szeretnének lerázni, fel sem venni,
11212 1 | többet kíváncsiak. Néha szeretnénk odaszólni: „Hagyjátok abba!
11213 17 | igényű; az öregedő régi szerető kényelmes, otthonias, mindennapi
11214 1 | régi embereimből - akik szerettek, vagy irigyeltek, vagy bántalmaztak -,
11215 21 | pojácájuk talán... Bezzeg nem szerették szegény Jenőt, mert különb
11216 13 | sokkal hamarabb, mintsem szerettük volna. És Tabódy Endre váltotta
11217 24 | és viszontlátni, akiket szerettünk, akiket megbántottunk, akiket
11218 24 | egytől egyig bele vannak szeretve, és a Krisztus urunk csak
11219 4 | belőlem az oktalan homokszemek szerével minden tétlen, álmatag,
11220 13 | vezetőjének akármennyit szerezhet; és akkor egyéb források
11221 21 | Hadd próbálom hát meg, szerezhetek-e reggelig egy kis potyát
11222 11 | így elég, sokat kellett szerezni hozzá; egy egész vendéghálót,
11223 22 | baját egészségmániája közben szerezte; akkoriban kneipolt,57 tornászott,
11224 8 | fizettek. Ők a haza oltáráról szerezték az ilyen holmit, zsoldban,
11225 22 | muzsikaösztönét örökölte; szereztem neki ötforintos havi részletre
11226 14 | urak közül. A helyi újság szerkesztője jött, és lelkendezve faggatott,
11227 22 | öntik szét a profánság vagy szertelen gúny epemérgét; ahogy végre
11228 6 | teljes holdvilágban. A messzi szérű felett ezüstben csillámlott
11229 12 | vagy az uram egy-egy egy szerűbb kliense, véletlenül; de
11230 6 | A fasor végén voltunk, a szérűskert sövénye eltakart. Endre
11231 10 | ilyen tökéletes, nagyszerű szervezet, mint az egyház. Nekem részem
11232 22 | egyszer találják emberi szervezetben. Szarvasmarhakórság az,
11233 24 | mindenütt; oltáregyleteket szervezett, aminek az agg grófnő, az
11234 3 | Ki látta előre, hogy a szerzésben, kapkodó éjszakai munkában
11235 24 | szemű, halovány, szent, ifjú szerzetes, ki minden világi tudományt,
11236 10 | Jézust dajkáló szent, ifjú szerzetesek.~A valaki, aki belépett,
11237 4 | a véletlen és hamisság szerzette uradalmak gazdáival szemben.~
11238 21 | a kasszírnékat is maga szerzi nekik, még hegedül is a
11239 19 | munkához erősítette magát a szesszel eleinte... Rákapott, nem
11240 5 | tragédiás halála, akinek furcsa szeszéllyel, minden szokások ellenére,
11241 22 | lebujokban önti magába a szeszt, elveszik ingét, kabátját,
11242 14 | napkeleti, tarka cicomában, szétbontott, ékszeres hajjal ültünk
11243 1 | csudálatos! Hogy sok mindent szétdobáltam, elvetettem magamtól az
11244 24 | Vagy rokonokra? Úgy szétesett, elmállott a mi családunkból
11245 20 | jött a nagy hátizsákkal, széthízott teste zihált, recsegett
11246 11 | nemes cél összehozná itt a széthúzó elemeket. Lehetetlen, hogy
11247 23 | sebbel-lobbal indultam, hogy szétkergetem őket. Fényes reggel volt,
11248 13 | asztallaphoz, hogy összeroppant, és szétmállott a kezében. „Én nem csaltam,
11249 17 | nézésű, tüzes; de a vonásai szétmentek, elközönségesedtek már;
11250 9 | szűk zsidóközben hirtelen szétnézett, és megszorította a karom.~-
11251 23 | ebédlődíványon feküdt kikelt arccal, szétnyitott, nedves szájjal, mély horkolásban.~
11252 15 | mint a zúzómalom kereke, szétőrölte, elmorzsolta az egész odáigvaló
11253 20 | csatározásaival átlyuggatott, szétrongyolt! Megőröltek, elnyűttek engem
11254 16 | prémbundás férfi az ajtóban széttárta a kabátja két szárnyát,
11255 24 | kötötte valami nagyon erős, széttéphetetlen szál, azért minden új helyzetbe
11256 18 | hagyom zavarni magam, sem szétválasztani attól, aki önzetlenül szeret!”
11257 24 | érzéseknek olyan merész szétválasztással neveket adni. Szerelmek -
11258 8 | ahogy a tyúkszemét metélte, szétvetett lábakkal, föcskendve állt
11259 13 | minden lámpa, a virágok szétzilálva és lekonyultan, halottan
11260 15 | legelőször, hogy milyen szétzüllött, gyenge és közömbös kapocs
11261 24 | volt, hóbort, két unalmas szezon játszódása! Egyszerre a
11262 14 | mindjobban beletanulva a szibillai stílus talányszerű zagyvaságába.
11263 22 | visszaküldtem a fiúval; szidás, fenyegetés, gyanú és sértés
11264 22 | kiáltanak egymás felé becsmérlő szidásokat, alaptalan, képtelen, lázító
11265 13 | Tisza Kálmánt meg a többit szidni vagy pártolni, ebben inkább
11266 8 | és hajszolom, ellenőrzöm, szidom és oktatom a főzőmindenest,
11267 3 | fakadtam, reszketve. - Csúfolt, szidott. Mert egy madarat zárt be
11268 13 | már a fojtó füstfellegben, szidta a jobbágyfelszabadítást,
11269 12 | vagy rossz mama, ha kicsit szigorúbb is, mint ő, aki majdnem
11270 4 | keresztlánya lett, az ő házias szigorúságuk közepett?... „Ha meglátna
11271 8 | Így el lehet ámítani ezt a szigorúskodó öregembert!~- A békesség -
11272 11 | csillogó víztükröt, vagy kopasz sziklák zugában egy rózsaszín barackfa
11273 22 | felcsigázott, pillanatnyi féktelen szikra; vagy a szemrehányó éleskedések
11274 5 | és rezegve, csak valami szikrázó, aranyos tűzködön át éreztem,
11275 19 | az ég alja, és lángcsóvák szikráztak szét a távolban. Tanya égett
11276 5 | gyűrűje gyémántos tüzébe. Szikrázva játszott a vonót lendítő,
11277 4 | megjátszással, lendülőn, búsan, szilajon és parádésan élni a szerelmet,
11278 24 | mennyországias bűvöletét, ha szilánkba törtek a padló kockás mozaikján
11279 12 | én, az udvaron át, a kert szilvafái fölé és át a fapalánkokon,
11280 17 | parádéztak a szép, terebély kis szilvafák, kerti gyep sarjadt zsengén,
11281 18 | barangoltam egyedül a kertet, a szilvást, egyre lázasabb rohanással
11282 14 | Jenőért. Hűvös reggel volt, szilvóriumot ittak, meg pogácsáztak hirtelen
11283 14 | sikerüljön.~Horváth Dénes szimatolt, és hordott nekem híreket
11284 13 | inspektorok egyre leskedtek, szimatoltak utánunk. Besúgtak-e vajon
11285 4 | megszólásban is, tisztelet és szimpátia a részvétben irántuk, mintha
11286 3 | Mert egy madarat zárt be a színbe, és holnap ki akarja szúrni
11287 23 | láttam, hogy anyám csak színből és erősen odafigyel a betegágyra.~
11288 10 | bemutatni az anyagrófné színe elé. Az uradalomban mindenki
11289 4 | kiábrándító.~Sehol annyi színe-illata nincs a szónak, nincs annyi
11290 11 | volt nekem ez a jóakarat színébe öltözött ármánykodás.~És
11291 4 | izzón tüzelték vissza tarka színeikkel a déli nap hevét, a kertkapu
11292 5 | elillanó idő, üde ragyogású színek és súlytalan, lebbenő évek.
11293 23 | A hivatal természetesen szinekúra58 volt neki; hisz senki
11294 23 | hogy átnézegessen arányló színén; és néha bámultam a pecsenye-
11295 20 | állandó odaadás nála. A színesebb, érdekesebb fajtájú emberekhez
11296 12 | utánig is.~Horváth jóízűen, színesen tudott beszélni, bár kissé
11297 11 | már sokkal több érdekeset, színeset láttam. És kellemetesebben,
11298 9 | hisz ezt meg lehet tanulni, színészmunkának is rossz volna az ilyen
11299 3 | Tegnapelőtt, hallom, a színésznőt kucsíroztatta...9~- De sok
11300 16 | sógorom ebéd felett -, a színészség nem volna éppen elvetendő.
11301 16 | röviden a viszonyaim s a színészséget mint kész tervet. Rosszul
11302 11 | egy furcsa, túl őszinte, színésztelen, olyan mindegyember.~ ~
11303 21 | halomra gyűjti a világirodalom színét-salakját, összehabzsolja, míg megzabál
11304 12 | idegen emberek, tágabb világ, színházak, élet, asszonyok. Szívesen
11305 24 | fel Pestre, zajos utcákba, színházakba, munkátlan háztartásba;
11306 16 | láttam veletek Kuglernél meg színházban? Özvegy? - azt mondja. -
11307 4 | kíméletlen, egyszerű kívánás - a színháziasságuk meg esetlen szavaló póz -,
11308 16 | egyszer szegény Jenő egy hétre színházlátni, vásárolni, boltkirakatokat
11309 16 | drága pénzért egy levegőt színi azokkal, akik otthonos összetartozással
11310 16 | kiderül, hogy egy leendő színinövendék, aki a szépségéből élni
11311 19 | éjszakában, láttuk a rémes színjáték egész folyását, lezajlását;
11312 9 | választani a szép percek színjátékát a valóság nappalias és közömbös
11313 1 | igazunk, csakhogy ez már az ő színjátékuk. Mi a magunk partnereivel
11314 5 | ebben a percben, egyetlen színjózan szinte a pezsgős urak között,
11315 8 | szándékosan hallgatva ült azóta színjózanon a lármázók között. Egy darabig
11316 23 | ellenünk; István nagybátyám színleg megvette, és igénypörölte
11317 18 | orrhangon vagy közömbösséget színlelve. Hiába, modernség így-úgy;
11318 1 | sorjában. Csakhogy nem, mint a színpadi, csinált történetekben,
11319 4 | kapcsolatokat, új alakok színre lépését; az életet. Itt,
11320 5 | Hanika dúdolt nekünk csukló, színtelen kis cérnahangján, és sietve
11321 4 | ficánkodó jólétben a napos szinten. De mintha akkor, legkezdetben,
11322 11 | h-val írva sem), ügyvéd szintén és már nem gyerekember;
11323 6 | lelkem, nem ilyen falusi színűek!” Aztán teli szájjal elmondták,
11324 13 | évek, más álmok, célok, színváltozások! A bácsi most képviselő
11325 19 | vonattal. Mi lesz addig Szinyérből! Hogy terjed! Ne, ne sírjon,
11326 16 | akkor is így az otthoniak, a szinyériek ítélete volt számomra a „
11327 13 | háromszáz éves ellenkezést!~A Szinyéryek birtokszerző őse is így
11328 3 | összegémberedve reszketett és szipogott egész idő alatt. Megsimogatta
11329 21 | elcsendesültek, álmukban szipogva a sírás után; mi némán ültünk
11330 15 | áll most. Ezt akarom!” És szisszenés se hallatszott, mikor a
11331 14 | helyüket. A mozgolódás halk sziszegéssé csitult, és a tolongó csapatok
11332 23 | egy-egy összeharapott szónkban sziszegett néha egymás felé. De egy
11333 4 | kinőttem közülük! „Áspis!” - sziszegte még felém Csaba néha dühösen;
11334 11 | felszármazókkal szemben. „Új szita szegen szárad!” - vontam
11335 20 | keveset jelent így a távolság szitaszövetén át az idő szorgos mértéke,
11336 21 | felzavart ártó, ideges tejet szíva. És neki becsesebb egy festett
11337 14 | bolondságot. Volt lacikonyha, szivarárulás, cukrászbódé és pezsgőssátor.
11338 8 | némán, kínosan rágta a szivarját.~ ~
11339 13 | halottan hevertek a borfoltos, szivarmocskos abroszon. Jenő lassan, szelíd-szomorúan
11340 14 | maradhasson. Pedig Zimán Ilka a szivarnál volt odaát.~Nagyon fényes,
11341 21 | is! Ha kacag velem, meg szivaroz velem, csak kellemesebb,
11342 3 | a szemeit. És mindennap szivaroznak a zongoratokban.~- Jézus
11343 12 | szűrőcsövéből aranyosan, szivárványosan száll a vízpermeteg; ferdén,
11344 24 | és a Krisztus urunk csak szívbéli kerítő itten!” Így szájaskodtak
11345 23 | Dicsérték hűségét, türelmét, szívből kívántak neki egy kis nyugodt
11346 12 | ilyenkor reménykedve, és szinte szívdobogást kaptam a kétségtől és az
11347 8 | 8~- Magdi, szívecském, hát megint nem kapok rá
11348 14 | levágyni vagy beljebb ásni a szívek fölöslegéből való szép,
11349 24 | kötelességterhül ráruházott csodálatos, szívekbe rezdülő szavával. „Mindnyája
11350 9 | Sőt hozzá beszéltem szívesebben - meghitten, asszonyos komolyan -,
11351 6 | Grószi és anyám túlontúl szívesek és majdnem bizalmasak voltak
11352 13 | haragoskodás után. Tüntető szívességgel fogadtuk. És itt voltak
11353 10 | heveskedett egészen kiöntve a szívét Jenő előtt. - Hidd el, ti
11354 22 | megkötöttem az életét, szívom a vérét, kellemetlen munkája
11355 19 | mint hogy teljes, asszonyi szívóssággal, ravasz, palástolt akarattal,
11356 23 | Lecsüngő kezében a félig szívott cigarettacsutkát tartotta,
11357 23 | magam, kitártam a helyzetem, szívrehatóan panaszkodtam; és kétszer-háromszor
11358 19 | Szemben ült velem, a csibukját szívta; a szopókával néha kétfelé
11359 17 | régen; de rég!... Lihegve szívtam be ezt a nagy, bolondító,
11360 18 | nem hagynak magamra olyan szívtelen ridegséggel, mint a mostohám
11361 15 | akartam innét, Telekdyék szívtelensége, a rágalmak vagy az emlékeim
11362 3 | elárultad. Dohánylevelet szívtok. Csak ne legyek én ott holnap,
11363 7 | csupa páváskodó, gőgös szívű asszony volt mindig: és
11364 23 | szelídek, gyengéd, harmatos szívűek tudnak maradni ezek a nagyurak
11365 11 | kedélyes az élet, tudnak szívükből és szépen mulatni az emberek.
11366 23 | ők is, messzire mennek a szívünktől! És akkor csak a vallás
11367 14 | csak vissza nem jöttek. A szívverésem lecsendesült, kellemes,
11368 20(55)| határ (német - szláv)~
11369 24 | gondoltam hirtelen...~A szomszéd szobából az alvó ember nehéz horkolása
11370 8 | omlettet lehetne keverni a szobád földjén, olyan tiszta. Túlságba
11371 3 | fogva fenn fog aludni a te szobádban, Klári!...~Ott maradt egy
11372 22 | zagyva, de mutatós, festői szobadíszekre (isten bocsá’!) virágra,
11373 15 | megpróbálnád a kész, bebútorozott szobáidat kiadni, mondjuk nőtlen hivatalnokoknak
11374 11 | csinos, tündökletes tiszta szobáimban a fövényes, papírcifrás
11375 17 | dohos, állott pipafüstszagú szobáival, a búbos kályha fülleteg
11376 5 | visszament a nagy udvari szobájába. Újabb időben jóval kevesebbet
11377 16 | elütő tempó megett.~Három szobájuk volt, középen az ebédlő,
11378 15 | szalongarnitúrát. Az első szobákat átbérelte tőlem Melanie,
11379 8 | ölelésre a tiszta, kedves szobákban, és rá se gondol tán, hogy
11380 22 | tiszta, jó szagú, jóleső szobákhoz, szép fehéren és pedánsul
11381 12 | hajdúk leányait, asszonyait szobalánynak öltöztette egy-egy alkalomra. „
11382 14 | volt. Hűvös nap volt, és a szobaleány egy lapát parázsszenet hozott
11383 24 | elhidd azt. Kis hónapos szobám van egy családnál, nagyon
11384 18 | míg felrohantam hirtelen a szobámba, és Horváthnak írtam. Több
11385 19 | reszketve, nyomorultul ültem a szobámban, és sírtam. Mi lesz már
11386 3 | titkos szobátok van.~- Milyen szobánk?~- Ne tedd magad, te sunyi!
11387 3 | világosan emlékszem a mi szobánkra! Ide hordtak az utcai felső
11388 22 | lehetett: ruhára, cipőre és szobapadlólakkra, olcsó és zagyva, de mutatós,
11389 21 | ilyen sokgyerekes, kevés szobás háztartásban; olcsó szolgálóval,
11390 3 | szénapadlásra, ahol a titkos szobátok van.~- Milyen szobánk?~-
11391 3 | abban rendeztétek be a szobátokat, és oda nem akartok lányt
11392 11 | mennyi dolog lesz ilyen sok szobával; hogy győzöm, istenem? Igaz,
11393 24 | Az öreg itt újságárus, szocialista meg népköltő, Hazaffy János.
11394 10 | ezen a majdnem véletlen szócserén. Csakugyan, meg lehetne
11395 16 | jobban, mint amit ebben a Szodomában csinálhatsz. Hacsak nem
11396 19 | szörnyű vész, mint valami szodomai ítélet a város... az én
11397 2 | megyeház régi bástyaoldala szögellt oda, és a mi kertfalunk
11398 4 | akkori napsugárét, mely szökdelt és fényesedett rajtunk!
11399 19 | kitervezett dolog volt ez. „Szökés”!... igen, így kell csak
11400 19 | dolgok lesznek itt. Tyukodon szörnyet ellett egy tehén, kérem!
11401 15 | csakugyan ilyen nyomorult, ilyen szörnyeteg vagyok én? Legjobb volna
11402 22 | alkalommal csak még pokolibb, még szörnyűbb lesz az ütközet.~A paraszt
11403 6 | suttogva beszéltek előttem, szörnyülködő képpel. Néhány évvel ezelőtt
11404 12 | néztük a kis lenyírott, szöszke fejét, kicsit vékony arcát
11405 4 | haragok vagy lekötelezettségek szövedéke a kisujjamban volt szinte,
11406 20 | szívós, elsötétült színű szövete az időnek, egy hosszú, hanyatló,
11407 17 | sávos oláh szőtt kendőt szövetett (konyharuhának a kislányai
11408 10 | egyszer rájönnél, hogy titkos szövetkezés az egész, persze csupa jó
11409 19 | És magam voltam egy ilyen szövetséggel szemben.~Sokszor bolyongtam
11410 23 | ripszgarnitúrával, az olcsó vázákkal és szövöttes terítőkkel mély, vaksi árnyékba
11411 13 | ilyen utálatos, utálatos szófortyogással intézi el az egyetlen fia
11412 2 | maguk vontatott, csúnya szójárását. Néhányunknak, szerencsére,
11413 9 | ujjongó gyönyörűséggel. A szók forróvá hevítették a levegőt
11414 20 | változatlanul agglegényes szokásai és konok emancipálódása
11415 8 | ez az akkori lelkiállapot szokásbélyeggé vált rajtam egész életemre.
11416 17 | életbe, szép ruhába, divatos szokásokba. Szép és eleven, kedvén
11417 5 | hamarosan a családi fegyelem és szokástisztelet megnyugtató, mert sehova
11418 12 | dolgokról, amik távoliak vagy szokatlanok voltak nekünk: idegen emberek,
11419 15 | kocsiba ült megint, ragyogó szőkén, szépen, finoman és okosan
11420 24 | innét, új életet kezdeni, szokni, alkalmazkodni... nem nekem
11421 19 | mezőbe bokorugrós kékfestő szoknya kell!~Elcsudálkozva néztem
11422 4 | sarkamba, derekam hajlása, szoknyám ráncai fölött, hogy tapogatnak
11423 19 | szolgálók megriszálták a ráncos szoknyás derekukat, arcukba húzták
11424 20 | mert azok is egy szál szoknyával maradtak a nagy tűz után.
11425 24 | elment, az én lelki életem is szokottabb, szürkébb, földiesebb mederbe
11426 16 | csinálhatsz. Hacsak nem szoktad meg még nagyon!~Nyakába
11427 8 | ellene néha; most a mézidők szoktató engedékenységei elmúltával
11428 23 | idegent, a mintaszerűen szoktatott gyermek helyes és valahogy
11429 23 | az egyetértést. Már így szoktuk meg; ebből már nincs kiút.~
11430 4 | cserélnie valamelyik fiatal szolgabíróval. Tudom, e vidéken termett
11431 24 | lelkemet az Isten e csodálatos szolgája. Úgy éreztem, hogy rá vagyok
11432 23 | nagyon kedveli Lajos fiam, szolgálatait rendkívül megbecsüli. Vagy
11433 15 | ezért! Amim van, a maga szolgálatára áll, és ha egy önfeláldozó
11434 16 | bosszantottak: ahol úgy szolgálnak ki, ahogy a kotilliont táncolják
11435 24 | virrasztod; de ládd-é, meg kell szolgálni mindenért elébb vagy utóbb
11436 9 | istentelennek valami zabikölyke egy szolgálótól, akit ott tartott. Az is
11437 11 | forintot elkérne, Kendyéknél szolgált már a tanyán. Mit szólsz
11438 6 | fiatal béresasszonyok, lányok szolgáltak fel. Ezekről csak suttogva
11439 20 | voltam!... Most már ki voltam szolgáltatva, és ezt kegyetlen, görcsös
11440 19 | éjszaka barangolni. Nem is szólhatok a beszédek ellen. Oltalmazzon
11441 10 | ingerelt az egész módos, szolid, diplomatás, tartózkodó
11442 5 | másokkal is elbeszélgetett, szolidan, kedvesen, és nem vált feltűnővé.
11443 8 | szigorúsággal, amiből a legnagyobb szolidaritás érzik -, ki kell kísérni!~
11444 2 | és tovább is „felség”-nek szólított. Rendesen erővel kellett
11445 16 | nek vagy „nagysádkám”-nak szólítottak. De az elegáns belvárosi
11446 2 | gyerekei „gné-é-édige frá”-nak4 szólították őt, mi pedig „tanté”-nak.
11447 19 | lezuhogni szegény fejemre.~- Mit szóljak? - éleskedett anyám. - Ide,
11448 22 | tudnál úgy tenni, hogy ne szóljál! Mintha aludnál, úgy tedd
11449 8 | Másfél forint üvegje. Ne szóljunk most a háromféle pecsenyéről,
11450 21 | rossz kezével, ha egyet szólnak, a Bankó cigány mesterségébe
11451 23 | tovább veszekszünk... Mit is szólnának a gyerekeink, ha mi csudaképp
11452 15 | egy szót kellett volna szólnia a grófnak, vagy kérni Ábris
11453 3 | voltam belső zavarral, és szólnom kellett valakihez. - Sándorka,
11454 11 | végig a Váralján és ki a szőlők felé. Már nekiszelesedtem
11455 19 | magamtól nem megyek, nem szólok, nehogy elhíreszteljenek,
11456 11 | gránátfát, a sarokba egy szép szőlőlugast. A bérlet tíz évre szól,
11457 2 | ismertük: kofálkodott, és a mi szőlőnkből vette meg fáján a meggyet,
11458 19 | öklüket rázták csak utánunk.~A szőlőskertek közt voltunk már, magas
11459 21 | csíkcsordákat, holdbeli szőlőskerteket? Igen, én már ilyen gazember,
11460 4 | nyoma. Régi hajós népről szóltak a versek, csatás világról,
11461 4 | gonosz Telekdyt eleget szólták megyeszerte, amiért messze
11462 22 | szerencsétlent. Néha heteken át alig szóltunk egymáshoz.~ ~
11463 24 | közönséget. Gyönyörű szónoklását szomjas szívvel hallgatták parfümös
11464 23 | Nem sírt. Egykedvű, halk szomorúsággal, puhán jött-ment a lágy
11465 9 | csendben -, lágyan nyilalló szomorúságokkal; regényesen, elérhetetlenül,
11466 5 | és helyettes közjegyző; a szomszédban simára fésülten, fehér muszlinruhában,
11467 6 | verandán, új vendéget vártak, szomszédi családokat. Délután befogatott
11468 8 | már, és hangosan beszélt a szomszédja fülébe. Éjféltájban nagyanyám
11469 13 | el-eltérve a tárgytól, és ki-ki a szomszédját próbálta kapacitálni. Egy
11470 2 | voltam - a két miénkkel meg a szomszédnéival; s a bábuimmal nem is igen
11471 2 | velünk volt Kallós Pali is, a szomszédunk fia; és tudom, hogy én biztattam
11472 4 | annyi színe-illata nincs a szónak, nincs annyi hátmegette,
11473 23 | csak egy-egy összeharapott szónkban sziszegett néha egymás felé.
11474 24 | úri közönséget. Gyönyörű szónoklását szomjas szívvel hallgatták
11475 14 | elmosódó szavak egy-egy rövid szónoklatból -, hirtelen hármas éljenek
11476 13 | Ábris bátyám szinte ordítva szónokolt már a fojtó füstfellegben,
11477 19 | amorettes garnitúra, a láda szőnyeg, a szép zongora; mindennek
11478 15 | szobába, naftalinos drága szőnyegeket és a szép, aranyos, amorettes
11479 16 | megnyílt az ajtó, és a nehéz szőnyegfüggöny látszott; valami társaság
11480 11 | Az udvart beültetjük szőnyegvirágokkal - tervezgette nagy lelkesen -,
11481 19 | velem, a csibukját szívta; a szopókával néha kétfelé törülte a nagy
11482 21 | megy keresztül?~...Már nem szopott. Kemény, életrevaló, követelő
11483 21 | amit lehet, de ha százszor szoptat is, az istenit, aki bolond,
11484 21 | gyerektől, ellomposodtam az örök szoptatásban... Hát már nekem semmi se
11485 10 | itt más gondozta őt -, a szoptatós dajka életrendjét s az ő
11486 21 | váró állapotom. Alighogy szoptattam a másodikat, el kellett
11487 16 | undorítani kezdtek azok a szórakozások, amikbe Marika olyan naivan
11488 11 | de társaságban levésre, szórakozásra jó ürügy volt ez nagyon.~
11489 9 | ülhettünk ott feszélyezetten, szórakozott és türelmetlen beszélgetésben,
11490 15 | orrocskáját, és játékkal szórakoztatta. Most magára van az idegen
11491 10 | tömtük mindenféle jóval, szórakoztattuk volna is, de ő lesütött
11492 15 | fel magukhoz a télre. Hogy szórakozzam egy kicsit, és hogy valami
11493 5 | meghatottan jött közelebb felém, szordínót22 tett, és régi nehéz, tárogatós
11494 21 | reggelenként, míg alszom, szorgalmasan kiszedeget néha az éjjeliszekrényem
11495 4 | mellett; az úrfiakat az ő szorgalmával ösztökélték tanulásra. Együtt
11496 5 | muttusnak táncosa?” - kérdeztem szorgoskodón az udvarlóimtól.~Vodicska
11497 20 | gondok, a szokott, lázadó szorongás a kérlelhetetlenül biztos,
11498 24 | tekintet megszabadít minden szorongástól. Nolite timere60 - alleluja!~
11499 20 | hogy mondtam is olyasmit szorongatásomban, hogy én gyufát iszom, ha
11500 16 | közben úgy fájt a szívem, úgy szorongatta a torkom a sírás, milyen
11501 16 | igen! - tördeltem a kezét szorongatva.~- Csakhogy nem lehet ám,
11502 19 | a régi, régi ház, ahol szorongva, idegenül settenkedtem át
11503 16 | lapos vizek romantikája, szoros kötöttségek, sokszavú, álmodozó
11504 13 | számítottunk grószira, az ő szorosabb és régibb összeköttetéseire
11505 14 | leányi kedvezés ürügyén picit szorosabban melengettem a két tenyeremben
11506 19 | olajlámpák alatt vastag szőrpamutból harisnyákat kötöttem, csizmába
11507 19 | hófehérre, és nádszecskát szórtak rá vizesen, hogy fel ne
11508 22 | szembe, lihegve a gyűlölettől szórtam felé a sértéseket; de eszeveszett
11509 23 | kirendelődött!...”~De ő még jóízűen szortyogtatta a csibukját, élvezte, nyelvével
11510 15 | igazítani az életét, és nem szorul senkire. De tétlenül élni,
11511 24 | látva; de később is, rájuk szorulni?... Vagy rokonokra? Úgy
11512 11 | szőke haját. - Megint rátok szorulok, segítsetek nekem, kedves!
11513 24 | éreztem, hogy rá vagyok szorulva, mint egy orvosra, vezetőre,
11514 11 | bejárt - kezdtem újra a szószaporítást a játszókat nézve, ezt már
11515 8 | megmerevített arccal az emelt hangú, szószékies beszédet. Mit mondjak? Csak
11516 24 | lányai, oltárpárnákat, szószéktakarókat hímeztek, és Rozverics felolvasott
11517 7 | éreztük egymást. Grószi szótalan volt, mama ideges, szeszélyes.
11518 7 | volt hajdan az asszonyok szótárában! Vajon sohase gondoltak
11519 6 | Emlékszem, mind a ketten nagyon szótlanok voltunk az este. Én először
11520 14 | Mindamellett, azt hiszem, csinos szótöbbségünk lesz. Egy dologról mégis
11521 6 | zsírmécsesnél a szolgálók danolva szőttek-fontak hajnalig. Pedig már volt
11522 5 | damasztabroszokról, háromesztendős szőttesekről az akkori jó kendertermő
11523 14 | csak asszonya nélkül.~Oláh szőttest árultunk, parasztnép faragta
11524 15 | könnyed, úrfi egyszerűséggel, szóváltással, magyarázkodás nélkül mondott
11525 8 | hogy felül maradjunk a szóvitákban, hanem hogy belsőleg szabadok
11526 5 | regényes, szerelmes leány pedig sztrichnint kerített az apja állatgyógyító
11527 3 | amikben néha kopogott a szú; és horpadt, rézveretű,
11528 16 | ilyenekre van most neked szükséged, hogy halálra izgasd magad!
11529 8 | tán jó dolog az, nehéz és szükséges dolog, jóltevően, szépen,
11530 24 | látva, jó ideje nincsen már szükségük énrám, a gondjaimra, szeretetemre.
11531 12 | semmit a viszonyunkon, hiszen szükségünk volt a leendő főispánékra.
11532 7 | mennyi harca volt temiattad a szüleivel - azt beszélte neki -, és
11533 8 | hogy gyűlöltem!...~A Jenő születésnapja februárban volt, és akkor
11534 24 | ki tudja, milyen rég... születésünk óta haldoklunk tán. És hova
11535 15 | útja, mert egyre több nő születik és mind kevesebb férfi...~-
11536 18 | a nyalka huszárba; hát a szülők kénytelen-kelletlen megtartották
11537 24 | elnyomva éltem, gyereket szültem évről évre; később, hogy
11538 17 | beszéltek rólam s az életem szünetlen, zaklató problémájáról,
11539 24 | leányaim hazajöttek valami szünidőre, beszéltek, megmagyaráztak
11540 24 | felfújt hasát a takaró alatt; szüntelenül betöltötte a lakást hetek
11541 24 | lelki életem is szokottabb, szürkébb, földiesebb mederbe tért.
11542 4 | rajzanak vissza, gyűlnek szürkéllő fejemre megint...~Kicsaptam
11543 12 | gyönyörű szemöldökével, szürkés hajával, bemíderezett formás
11544 19 | majd fázva riadtam fel a szürkület hidegében; de ő takargatott
11545 17 | jobban beárnyolódtunk a szürkületbe, magától elkezdett beszélni,
11546 15 | őrült testvérbátyja számára. Szürkületkor megálltam az elhagyott udvaron,
11547 13 | elszállásoltam a vendéghálóban. Szürkült már a reggel, mikor még
11548 24 | estén, az ő lelkes, halk szuggeráló hangján Rozverics páter,
11549 23 | vastag nyakát... Ha megint szűkölködőbb hetek jöttek, hogy alig
11550 21 | mellett, aki minden kényelmet szultáni természetességgel megkíván,