| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Kaffka Margit Színek és évek IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
12562 19 | kocsisnak. - Zajlik a vidék, uraim, nagy dolgok lesznek itt.
12563 23 | vármegyeházáig, szót váltott az urakkal; néha diktált valamit, tessék-lássék
12564 19 | Pórtelky-kastély! Bár a megyei urakra még jobban haragszanak!...
12565 3(11) | monarcha: fejedelmi, uralkodói (görög-latin)~
12566 6 | megszokottabb és szegényesebb. Uralkodtam még, de már nem mentem újdonságszámba;
12567 2 | teleknek.~Hárman futkostunk, uralkodtunk, veszekedtünk, hancúroztunk
12568 16 | fenn lehetnék, ragyogva és uralkodva! Lehetséges volna ez?~A
12569 4 | boldogulnom kell. Erős, uralmon álló, semmit nem érzelgő
12570 15 | még, amilyen a szegény jó uramé volt. De hol? Horváth Dénes?...
12571 14 | ijedt felelősségből is az uramért. Én lovaltam bele - gondoltam -,
12572 23 | ilyen három szép jószág, uramisten - a legkisebb is anyányi
12573 23 | tandíjakat honnét kerítem ki, uramistenem... Akkor olyan munkába fogtam,
12574 13 | összeverődnek. És hogy láttam az uramon, mennyire komoly, szinte
12575 9 | ernyős lámpa alatt, és az uramra vártam.~- Voltál ma valahol? -
12576 17 | elemózsiás ládákat; mint ahogy az urának, annak idején, képviselő
12577 12 | talentumosabb, Magda, ennél a maga uránál a föld kerekén se tán! -
12578 10 | mozogni a szája szélét az úrangyala-imádságon.~- Miféle fancsali feszület -
12579 12 | nevetve, félig zsörtölődve az urára. Még mindig szép, tiszta
12580 9 | mérföldes vaskerítés szegi az uraság parkját. Nyáron sétahely
12581 12 | egyöntetű a hangulat az urasággal szemben. Hát ezt kellene...
12582 12 | ők a határba úgysem más uraságot, fütykössel verik ki, „visszafoglalják”
12583 4 | eszembe a mi régebb és igazibb uraságunk felől, a véletlen és hamisság
12584 13 | vezetni a nagyravágyás és uraskodás, figyelmeztette elégszer,
12585 6 | napestig; káromkodott az úrdolgásokkal oláhul, magyarul, szájában
12586 13 | ostyát. Ájultan esett össze úrfelmutatás után. „Idegbajos - mondták
12587 4 | mondják, a grófok mellett; az úrfiakat az ő szorgalmával ösztökélték
12588 3 | nézze, hogy páholják az úrfit.~- Páholnak ám téged, kisasszony,
12589 16 | szép, finom, előkelő vidéki úriasszonyhoz kapcsolódtak, és egyszerre
12590 20 | ruhát vittem akkor télen; úriasszonyoktul való selyemszoknyákat meg
12591 19 | szebb, büszkébb, emberebb és úribb volna... De én nem tehettem
12592 17 | famíliából való, elszegényedett úrilány. Erős termetű, kerek vállú,
12593 15 | igaztalannak, ocsmánynak, nem úrinak tetszett... Hát mindenki
12594 22 | cselédhajszolás. „Jaj, a keserves úristenit! A rabló fajzatának! A haramiabandának!...
12595 12 | kékfestőé volt) utcára néző „úritraktus”-át. Már akkor senki sem
12596 19 | újra férjes asszonnyá, úrnővé; eltartott, védett élethez
12597 16 | vigyázni lesz jó a tekintetes úrra! Rumosflaskák vannak az
12598 24 | szeretve, és a Krisztus urunk csak szívbéli kerítő itten!”
12599 5 | összefogta a zizzenő, lenge uszály zöld hullámait, fordult
12600 5 | vittek először, a tubarózsás, uszályos, fehér selyemruhában.~Míg
12601 14 | még három estén a fényben úszó városon, a kivilágított
12602 12 | öntözőkannákat cipelnek végig az utakon, nyikorog a kútkerék távolabb,
12603 8 | De így beszélni, ilyen utálatosan! És mikor jól tudom, hogy
12604 16 | kétségbeesni a mások kegyére utaltság gondolatán. Apró szerelmi
12605 17 | így, fakón, rezignáltan utalványkönyvek és egyéb rubrikák fölött.
12606 3 | két testvéred nőtt sorba utánad, korán kértek, hát adtalak.
12607 4 | Kicsaptam a portörlőt, és utánahajoltam egy percre, hátrakötött
12608 24 | vendég volt, csupa gond és utánajárás, de ha nem dolgozott az
12609 21 | Most már kacagnak, a kicsi utánamondja a nagyobbiknak, „Mimi-mama!”
12610 3 | ma Széchy, akit szeret? Utánanyúl-e a kezének békéltető, hanyag,
12611 16 | ajkzsírt meg a vazelint én is utánapróbáltam rögtön; és Marika megfésült
12612 18 | a szegény Vodicska holta utáni zavarok alig hagytak valamit
12613 12 | gyújtottak, elbeszélgettek éjfél utánig is.~Horváth jóízűen, színesen
12614 12 | beszélni! És akarva-akaratlan, utánoznom kellett nekem is minden
12615 14 | leánnyal; cigányputrinak utánozva a selyemponyvás, aranyos
12616 13 | fiát. Hogy őneki aratás utánra rendbe kell lennie a számadással!
12617 12 | tisztújítás. Jolsvay megkapja az utasítást a jelölésre, a gróf is mindent
12618 22 | idő tájban. Gazdag emberek utazásra, gyógyfürdőre, mostanság
12619 7 | csak fáradtnak látszom az utazástól.~- Fáradt és szomorú. Régen
12620 8 | boszorkám!~Már csukódott az utcaajtó utána, és én félreálltam
12621 23 | cigánybandaszót hallok az utcaajtónk előtt. „Ó, az isten verje
12622 20 | kiépített, új és tiszta utcácskában a Hajdúvároson, beleköltöztem
12623 1 | kerti ajtaja van egy szűk utcácskára; azon át szoktam templomba
12624 11 | vízimadárnak adtak fészket. A Megye utcához közel hát, a Hétsastoll
12625 18 | hiába, ahol minden kő az utcajárdán, és minden ház és minden
12626 24 | vágytak, fel Pestre, zajos utcákba, színházakba, munkátlan
12627 19 | nemsokára, szép, egyenes utcákkal és egyforma, takaros házakkal;
12628 9 | alatt surrantunk végig az utcaközökön - a sétatér zúzmarás fái
12629 21 | azt mentem meg a Rozmaring utcától.~- De tájékozott! Bravó!~-
12630 16 | velem, nem akarok senki útjában lenni, senki életét megzavarni!
12631 9 | gyűlölködőn lódított el az útjából. Véletlenül-e, éppen a török
12632 4 | Hajdúvárostól a Várkert útjáig végig. Ez volt, ennyi az
12633 15 | tán akkor lépett sorsa útjára, mikor engem feleségül választott,
12634 6 | elfelejtkezve, megszédülve, és az útnak sose lenne vége! Egyszer
12635 24 | fordulást, ég veled, ölel anyád.~Utóirat. Fiam, te! Azt a hét zsák
12636 15 | együtt az én dolgom felől. Utóiratban hozzátette, hogy ágyneműt
12637 15 | biztosított a szeretetéről, az ő utolérhetetlen kedves, de mégis érthetetlenül
12638 16 | szikár, vállas alakja és utolérhetetlenül jó szabású ruhája.~Izgatottan,
12639 13 | akiknél leánykoromban jártam utoljára a holdfényben, a jegenyék
12640 16 | fiúból, aki a kis birtoka utolját akkor verte el odalenn kártyán,
12641 23 | szegény Telekdy Péter nagyon utolsókon volt hetek óta már. „Jakobi
12642 12 | kézfinomítókkal. És erre az utolsóra nagy szükség is volt, mert
12643 11 | kellett tartani öntözésre, útseprésre, no, megvettük, és én buzgón
12644 1 | egybekulcsolt kezekkel ülnénk az útszélen, és talán ez volna a természetes -
12645 17 | szelek; hamvas barkák az útszéli bokrokon, sok kékség a levegőben;
12646 5 | és sietve tologatta el utunkból a székeket. „Legszebbek -
12647 6 | ünnepek és könnyek édességéért űzi. Mi, régiek, nem ismertük
12648 4 | tüntetően kezét valami séta vagy uzsonna után hazajövet; mert Széchy
12649 10 | indult odaát a tisztiházak uzsonnáin. „Csak hadd irigyeljenek,
12650 12 | kalácsos, krémes, tortás nagy uzsonnák helyett; három nagyobb teaestélyt
12651 13 | szó; sürgős kölcsönről, ha uzsorára is. Már tisztában voltam,
12652 15 | kell nekem. Tűrjön meg, ne űzzön el az oldala mellől, úgysem
12653 21 | édesen a kis meleg, fehér vackukon, szép, piros, pufók képük,
12654 14 | udvarral, a többi meghívott, vacsorai vendég itt maradt most,
12655 12 | munkához, és otthagyott minket vacsoráig. És visszaemlékeztem a Tabódy
12656 9 | 9~A Béltekyné vacsorájára készültünk, és Hanika egész
12657 21 | volna a pezsgős, kasszírnős vacsorák helyett.~- Már megint a
12658 21 | maga rokonai fizették a vacsorámat. Na, tudja, ha én egy kortyot
12659 21 | különbet a tegnapi pezsgős vacsorán, ahol ilyen jól elrontotta
12660 7 | megharagította. A legközelebbi vacsoránkra nem jött el. De Vodicska
12661 20 | hazajön-e? Pedig, ha elmaradt vacsorától, mindig udvariasan idejében
12662 20 | társaságban, víg arcok közt vacsorázni, érezni, hogy ő azért is
12663 24 | Hogy túl sokat ebédelt, vacsorázott náluk, hogy éjfelekig magyarázta
12664 11 | vitázni, igazkodni kezdtem a vádak ellen. Pár napig volt köztünk
12665 22 | alaptalan, képtelen, lázító vádakat, zagyván szenvedélyes, lihegő,
12666 5 | mert galambtojást lopott a Vadas-erdőn. Ott volt a deres a piacon!...~
12667 14 | lampionokat. És kinn, messze a vadaskert majorjáig - amerre a vadásztársaság
12668 13 | meghívott a készülő főhercegi vadászatra. De jól sejtette, hogy titokban
12669 14 | ruhás asszony közé; s a vadászatról megtérő kocsik végigrobogtak
12670 14 | vadaskert majorjáig - amerre a vadásztársaság útja vezet majd másfél órányira -
12671 23 | Csak ahogy azok az ócska vadásztrófeák el vannak rendezve a tornácajtó
12672 10 | ment együtt Lajos gróffal vadkacsára a lápra, és mindig jókedvvel
12673 2 | az édesapánk halála óta vadócon, magunkra hagyva és - azt
12674 22 | máskor hencegve, keserűen vádolt mindenkit, vagy bután, gyerek
12675 14 | Várkert alá; mindannyiszor vadonatúj, szép ruhában a többi új
12676 6 | rendszerrel kezelték, a két vadszőlős teraszon naphosszat terítve
12677 22 | mellőzéssel sértve. Tudom, hogy vadul féltékeny is voltam arra
12678 19 | maradtak, körülbástyázottan vadvizek, zsombékos erek, náderdők
12679 4 | uradalom mindenféle földosztó, vadvizes tereket lefoglaló huncutságait
12680 24 | maradhattunk. Azelőtt sokszor vagdostuk oda: „Hát váljon!” „Hát
12681 3 | biztos, gúnyos vagy alattomos vággyal - a zongora sarkán át, vagy
12682 20 | szégyenkezés. Hogy ezt... nem vághatom a szemébe! Mert mégis...
12683 22 | nyelves szolgáló szemembe vágta, ha összeszidtam: fizessük
12684 3 | kezembe az asztalon, azt vágtam felé a homályban. A másik
12685 19 | aztán zenés tülköléssel jött vágtatva a tűzoltók kocsisora. A
12686 19 | élesszem és ébren tartsam a vágyait és szerelmét. Láttam és
12687 11 | sem nagy dolog közelről. Vagyis nem a kihíresztelt dolgok
12688 19 | mereven engem... Vajon ébren vagyok-e én most? Hátha csak álomkép
12689 20 | konyhapénzt; úgyhogy az én pici vagyonkám most már egészen elfogyott.
12690 24 | néha. Ezek mind városba vágytak, fel Pestre, zajos utcákba,
12691 16 | asztal közepén, meg kétujjnyi vajdarab és felfújt bolti fehér kenyér
12692 8 | ilyenné kellett válnom. Vajon-vajon - gondolom most a nagy messzeségből
12693 20 | férjnek alkalmas! Dénest a vajszívű és kedvesen könnyelmű ember
12694 10 | kötelesség. Látod, hogy vajúdik esztendők óta már. Most
12695 22 | boldogtalan. Az asszony vak eszköze a természet céljainak,
12696 11 | itthonosan érezzék magukat, ha vakációra jönnek. És tudod, azt a
12697 17 | gimnazista úrfi volt, a húsvéti vakációs diák meg a kis buksi Domnyika
12698 19 | mindent. Ez a nagy, halottas vakfehérség! Valami, ami mozog, és nem
12699 14 | két aranysas csillogott, vakított a búzavirágkék atilla kihajtóján,
12700 14 | hengerelték le a szekérutat, vakoltatták, kimeszeltették a parasztházak
12701 24 | mindennapi kenyeremért? Nem igazi vakrémület nyilalt belém erre, rögeszmém;
12702 24 | én valami hirtelen, jeges vakrémülettel kaptam vissza a kezem teljes
12703 23 | szövöttes terítőkkel mély, vaksi árnyékba esett; varrni jó
12704 24 | bolond; hát Jánoska, a Széchy valahai inasa, aki a sok kaméliacsokrot
12705 23 | nagyon együtt lehettünk már. Valahány nagyanyjuk minden ölelése
12706 16 | mint maga! Mit akar! Van valakije? Vallja be, hogy van odalentről
12707 11 | hatottak már olyan nagy valakikül ezek a híres Széchyek, Kendyek,
12708 13 | Nincs nagyobb baj? Hisz valakitől lehetne... váltót!~- Semmiképp!
12709 17 | hónapokig szót se vált kaputos valakivel? Hiripyék, tudja, nem érintkeznek
12710 6 | sétáltunk végig egyszer valamennyien gyönyörű, teljes holdvilágban.
12711 22 | Dénest is ez kötötte még valamennyire az itthonához, ez a jóleső
12712 19 | hordta szemembe a pernyét valamerről. A fejem fölött vércse kerengett
12713 15 | odajártam, és hogy megegyeztek valamiben ellenem.~- Hja, nehéz az
12714 24 | fontos, hogy kaphatunk-e valamiből egy kis illúziót még, ha
12715 19 | kiengeszteltem volna őket valamiért, és ők jóleső-kegyesen visszafogadtak
12716 10 | Ragaszkodni kell tudni valamihez. De nem, én nem tudok jól
12717 23 | Zsuzsanna volt a felesége, az én valamikori szakácsném. Kvártélyosa
12718 3 | mert nyelvet öltögetni. Válassz kedved szerint, gondoltam.
12719 18 | magamnak sem vallottam be; a válasza olyan volt, amilyent éppen
12720 17 | súgta? Néhány napig vártam a válaszra, a következő héten háromszor
12721 9 | fogom, amit mond. El tudtam választani a szép percek színjátékát
12722 15 | a tanácsodra hallgatva választanók meg a kalapjainkat, amiket
12723 21 | a másodikat, el kellett választanom a harmadik miatt, aki már
12724 22 | kitették magukat érte. A választása szép, meghatott, egyhangú
12725 14 | az új szenzációé volt, a választásé. A grófok most visszahúzódtak;
12726 13 | jelen mindenütt, ahol a választásról beszélnek, ahol a hangulatok
12727 13 | felelte, már csak három hónap választja el a nagykorúságtól, akkor
12728 5 | a régi, akkori divatos valcerek dallama tér vissza - és
12729 4 | küldenek vagy efféle, nem válhatott volna‑e belőlem is ez időben
12730 5 | magunk után. Milyen könnyen válhattak komikussá a mozgások ebben
12731 15 | elhelyezkedni tudó (amilyenné talán válhattam volna akkor) sohasem volt
12732 12 | a menyegzője éjszakáján válik asszonnyá; nekem, lám, hét
12733 4 | féloldalt, mint egy megvonaglott váll -, bizony, a szája se kicsiny,
12734 5 | felhőzte be finom rizsporával a vállaimat -, és amikor megálltam a
12735 24 | nyúlánk alakján, finom vállain az egyház álmatag színű
12736 20 | Valamelyik nap bejön egy sváb Vállajról, az majd hoz!”~Nem tudtam
12737 1 | önmagának, és senki sem vállal mellékes szerepet; magáért
12738 1 | mégiscsak végigjátssza a maga vállalta szerepeket mind sorjában.
12739 11 | szárad!” - vontam egyet a vállamon; de ez azért szimpatikus,
12740 19 | forrongók közé állni, egy hitet vallani az elnyomottakkal, az elkeseredett,
12741 12 | kellett volna szerelmet vallanom, de amilyen vén bolond vagyok,
12742 16 | vegyülő, sötét haja, szikár, vállas alakja és utolérhetetlenül
12743 5 | megbecsülték a maguk katolikus vallását minden belsőbb áhítat vagy
12744 24 | gyermekkoromban nem neveltek vallásosan; s a rítus minden szépsége,
12745 10 | ti egészen úgy hiszitek a vallást, ahogy írva van?~- Magda!
12746 24 | idegorvoslás van, amely kikérdezés, vallatás, beszéltetés által enyhít
12747 16 | Mit akar! Van valakije? Vallja be, hogy van odalentről
12748 12 | hívja őket, hogy végin is ők vallják kárát az okoskodásnak. Most
12749 23 | Azt hiszi, nem magának vallok szerelmet, ha ezt a szép
12750 6 | helyett sokszor íródtak vallomások, gyöngéd kérdések a fekete
12751 12 | és tréfás-irigyen ütötte vállon az örök fekete strucclegyezőjével.~
12752 12 | Telegdről került szó, néha be is vallotta anyám, hogy nem nagyon fáj
12753 18 | siettetett, bár ezt magamnak sem vallottam be; a válasza olyan volt,
12754 14 | a kocsik vártak rájuk, a vállrojtja megcsillant még, de beleveszett
12755 17 | úrilány. Erős termetű, kerek vállú, szép, nagy fekete nő volt,
12756 19 | vihogtak össze, és a kerek válluk vonaglott a csiklandós jókedvtől.~-
12757 4 | hirtelen, elszégyenkezve és vállvonítva, és kicsúfoltam magam ugyanabban
12758 6 | különösségem, ha elkopna, unottá válna, ha más foglalná el egyszer
12759 16 | abban, hogy most meg tudtam válni. Igen, én hagytam ott; ne
12760 8 | kefeseprűvel. Igen, ilyenné kellett válnom. Vajon-vajon - gondolom
12761 10 | volna bizonykodni; nekik valóbban és jobban kiszínezni a dolog
12762 24 | bennünk van és nem a dolgok valódiságában. A hit a lélek állapota,
12763 14 | vásárol, majd játékokat válogat, és már ide hallom, ahogy
12764 24 | már mindig, az ételben sem válogatott, hanem a rossz, olcsó, vendéglőből
12765 15 | irántam az igénytelen, szinte válogatottan egyszerű szavaiban.~Ő az
12766 1 | játszókedv, egy szerepvállalás. Valójában nagyon is messzire mennek
12767 19 | harisnyákat kötöttem, csizmába valókat az öregúrnak. Szemben ült
12768 24 | összezilált, megzaklatott valómat: a vallás, a földöntúli
12769 14 | beszéltem neki; itt a földön valóról még - bíboroskalapról, nagy
12770 9 | szép percek színjátékát a valóság nappalias és közömbös szcénáitól. „
12771 5 | mindenestül mégis erre a világra valóságát.~- Gyönyörű felfordulás
12772 1 | Mennyit eltűnődtem így, valósággal visszafelé élek. Mások fiatal
12773 15 | gyulladt szemeim homályos és valószínűtlen árnyjátéknak látták a sűrű
12774 6 | bántak velem, mint közéjük valóval, kedvéntölt pajtással, kellemes,
12775 19 | szuverén érzését; ezért váltak sokszor különc vagy zárkózott,
12776 23 | tisztelkedni és alázattal szót váltani. De ahogy elősorolta az
12777 13 | Hisz valakitől lehetne... váltót!~- Semmiképp! Erről szó
12778 13 | szerettük volna. És Tabódy Endre váltotta magához, Béltekyné, a nagynénje
12779 1 | sokféle emberi hajszában és változásban nagyon sok a játékos szándék.
12780 20 | mondani minden gesztusa, változatlanul agglegényes szokásai és
12781 17 | garasos és önző szellemét a változó idő. Itt csak az asszony
12782 1 | odaszólni: „Hagyjátok abba! Mit változtat, hogy valami így fordul
12783 18 | meghatni őt a sok kedves változtatással, és... be-bejárni a fogatán
12784 12 | tudtam, hogy egyelőre nem változtathatok semmit a viszonyunkon, hiszen
12785 22 | tűrni egy ideig, míg a vándorösztön újra elő nem veszi. Sírt,
12786 1 | errébb egy rezeda- meg egy vaníliaágy, sarkantyúvirág, bazsali,
12787 18 | rohanással a fehér utakat a vaníliák meg tubarózsák közt... míg
12788 3 | ültem akkor az ágyban, a vánkosaimra könyökölve, és néztem, hogy
12789 20 | alkalomszerű pólyakötőket, apró vánkoscihát, kötött csipkeréklit a kék
12790 9 | egyszerű pátosz! De hát vannak-e külön ismertető szavai az
12791 9 | este, csak valami biztos várakozás izgalmát és örömét éreztem,
12792 12 | beszélni, bár kissé lassan, várakoztatóan; de a maga különös, lagymatag
12793 6 | fiatalság. Még kezdet előtt van, várhat, tervelhet, örülhet a jövőnek,
12794 6 | itt alkalmasabb!”~Ha még várhatnék egy-két évig! De már nincs
12795 4 | idő forgását, értékeket, várható kapcsolatokat, új alakok
12796 9 | városból. Tudom, hogy semmit se várhatok, csak tűrjön el egy kicsit.
12797 3 | megvert engem az Isten! Na várj, hol az a sodrófa?...~Végigfutott
12798 11 | már a negyedik gyereket várja, sehova se jár, és a fiatalsága
12799 20 | a kaszinófiúval, hogy ne várjam. Olyan sok, sok éven át
12800 14 | benéznie.~Intettem, hogy várjanak a hússal. Hallgatva ült
12801 3 | mondd senkinek! Csabáék egy varjút fogtak ma Kallós Janival,
12802 4 | szomszédos világból való volt. A Várkerten, a rengeteg uradalmi parkon
12803 3 | tapasztott a Marika húga varkocsa alá, mert doktorozást játsztak,
12804 7 | egész vidéki társaság három vármegyéből; de a városiak közül csak
12805 23 | Eltopogott déltájban a vármegyeházáig, szót váltott az urakkal;
12806 13 | feltódultak a hangulatok. A két vármegyei hajdú, akiket Melanie rendelt
12807 4 | ember nem került, mint a mi vármegyénkből minden időn. így olvastam
12808 11 | is, unalmasabb dolog is várna ám magára! - fordult felé
12809 19 | férfinak, mert tőle kell várnom védelmet, helytállást, helyrehozást,
12810 19 | már minden! A szegények városa, a nádfedeles házak! Ott
12811 16 | mint lenn, az én elhagyott városfészkemben volt az, amelyiknek nemrég
12812 15 | aztán ha ragaszkodol ehhez a városhoz, mi asszonyok, hidd el,
12813 19 | megfrissültnek, összeszedettnek, városinak éreztem magam újra. Nem,
12814 19 | kell történni!”~Az egész városnak izgalmas, nagy szenzáció
12815 4 | versek, csatás világról, városok lerontott vagy megépített
12816 18 | Milyen rég nem voltam a városomban, a rossz, nyomorult, kedves
12817 24 | nagy lábon éltek itt, és városszerte híre volt, hogy Ágnes Karlsbadba
12818 18 | három óra járás mindössze a várostól.~Azt is hallottam, hogy
12819 23 | mély, vaksi árnyékba esett; varrni jó ideje nem láttam már.
12820 9 | háziruhában, álságos nyugalommal varrogattam az ernyős lámpa alatt, és
12821 4 | karomon bársonyneszesszer; a varróiskola felé tipegtem így, végig
12822 10 | gondoltam -, amint tehetem, hogy varrok neki Hanival szép kis hímzéses
12823 7 | Hanika, a Lipi szenzál27 varróleány húga megint lázasan újította,
12824 5 | ujjaival; vörös hajú, rút kis varróleányunk, aki hetek során ott kattogtatta
12825 13 | már hétszámra nálam ült és varrt. Menyasszony volt a szegény
12826 13 | szenvedélyes odaadással varrta olcsón, gyönyörűn, művészettel
12827 12 | megígért kataszteri hivatalra vártában ki sem mozdult az odvából: „
12828 9 | asszonyos holmi lett. Éreztem, vártam-e valamit akkor - sejtés volt-e
12829 4 | A szobalány nyakfodrokat vasal neked. Máma rád vár a vizitszoba!~
12830 20 | rezgett, a cseléd danolt a vasaló mellett a konyhán; idegesen,
12831 5 | őszre visznek debreceni vásárba a lőcsei kereskedők. „Épp
12832 19 | anyjáé volt. Én meg nemigen vásárlok, tudod, azelőtt tíz esztendeig
12833 14 | főhercegasszony paraszthímzést vásárol, majd játékokat válogat,
12834 10 | az irodája is ott volt; vásáros napok délelőttjein csak
12835 14 | esti mulatságra.~Jótékony vásárt csináltunk a nőegyleten,
12836 3 | gyertyatartót dobta rám, a vasat. Eltört a vállam - csupa
12837 16 | fényessége, meredt, fekete vasgerendák töméntelen, nyúlkáló árnyékai,
12838 8 | szagú, új ebédlőt; a nagy vaskályhában pattog és ropog a faláng,
12839 24 | éreztük zenés szavai és vaskemény, izzó akarata mögött? Lehet,
12840 9 | aljába értünk, ahol mérföldes vaskerítés szegi az uraság parkját.
12841 12 | Hisz be kell látnia a sok vaskoponyájúnak, a sok „járomszeghegyezőnek”,
12842 22 | előtt. Ott a Várkert alja; a vasrács mögött a régi, hatalmas
12843 19 | üvegkirakatos boltok; új, cifra vasrácsok és fedett kapuk; egy év
12844 16 | feljebb húztam az ablak vasrolóját. Lenn nappali fényű, mozgalmas
12845 19 | házak, cseréptetővel és vasrolós ablakokkal; új, üvegkirakatos
12846 14 | október délelőtt. A kis vasútállomás tele virággal, mozgalommal,
12847 4 | sokadalmak idején hagyta el, vasúton, úgy mondták, nem ült még
12848 15 | pénzügyről, törvényszékről, vasúttól, aztán két-három kosztos
12849 19 | a népek megbolondulnak, vasvillára kapnak, mi lesz itt! Ki
12850 23 | takarítóruhában, rongyos vászonkötő előttem, poros szürke kendőbe
12851 12 | szalon makartcsokrai és japán vázái mögött; a szép új zongora
12852 23 | ripszgarnitúrával, az olcsó vázákkal és szövöttes terítőkkel
12853 23 | ingben és szinte ökölnyi, vázszerű öreg fejét. A borotvált
12854 16 | Marika megfésült divatos Vecséra-kontyba.44 Hanem ez már nem állt
12855 14 | tekintetét. Most a virágok árnya véd, visszanézem az elszántság
12856 16 | hosszú-hosszú válasz jött; védekezés, vád, kétely, féltékenység,
12857 9 | és erőszakosan, hogy nem védekezhettem. A másik pillanatban felzaklatva
12858 19 | én dolgom!... Most csak védekezni, megállni tisztán, szívósan
12859 19 | általában hiszik. Sokszor, ha védekeztem a vágya ellen, feltámadt
12860 9 | beszélhetnek! - feleltem védekezve és ijedten.~- Biztos! De
12861 22 | tán csak hogy ingereljen) védelmébe vette a szavaim ellen, akkor
12862 5 | heves-hirtelen a Vodicska fiú védelmében. Hogy a tél végén már volt
12863 19 | férfinak, mert tőle kell várnom védelmet, helytállást, helyrehozást,
12864 18 | éreztem akkoriban, hogy védelmező és felelős közösségben,
12865 16 | magamra hagynak most, nem védenek. Úgy látszik, nem csináltam
12866 19 | formás udvarai csakugyan védettek voltak és sötétek; és szemben
12867 9 | voltak, tán minden! Ülni így védetten - egy szép, meleg, otthoni
12868 19 | út, a nagypiac és a park védi... de a többi utcák. A maga
12869 14 | az őszi, kusza kertet, a vedlett udvart, dércsípte virágszőnyegével,
12870 17 | szegénységet. Az udvarház is vedlettnek látszott most téltől dohos,
12871 24 | grófnő, az én jótevőm lett védőasszonya, ott néha összegyűltek a
12872 16 | sikolt, és arca elé emeli védőn a hamis prémű palástot.
12873 24 | penziómmal. Istenem, hát itt a vég! Miért nem lehettünk mi
12874 15 | nem tudom, hogyan mehetett végbe énvelem, énbennem mindez.~
12875 8 | ez a selyem még abból a végből való, amit az apám gyárából
12876 3 | folytatta kíméletlenül - nincs vége-hossza. Jó ideig azt hittem, csak
12877 5 | Jenőt megszoktuk a farsang végéig, hogy elmaradhatatlan árnyékunk
12878 14 | része idebenn maradt a hét végére kitűzött tisztújítás napjára;
12879 9 | kérdezzenek, ne bántsanak! Végezzék el felőlem, amit akarnak!
12880 17 | jöttek, az a pokoli csend, véghetetlen magányosság. Már lestem,
12881 12 | van rá, hogy teljesítse és véghezvigye a világban, amit az én becsvágyam
12882 14 | békességemet! - mondta, és végigállta a nézésem komolyan. Elfordultam,
12883 16 | volt. Kimenni a korzóra, és végigbámulni az enyimnél sokkal szebb
12884 23 | félve, lopva, szégyellősen végigbillegtem rajta munkától gémberedett,
12885 1 | újra meg újra végigélem, végigcsinálom gondolatban a rég elmúlt
12886 1 | hogy dől ki. Mikor aztán végigcsinálta az ember, ami tőle telt,
12887 1 | Ahogy így újra meg újra végigélem, végigcsinálom gondolatban
12888 15 | merjen ítélve és kutatva végigemlékezni a múltján, aki már úgy teheti,
12889 12 | mindenre rájöttem csak úgy, végiggondolás útján. És... merek végiggondolni,
12890 12 | végiggondolás útján. És... merek végiggondolni, és merek és akarok néha
12891 14 | közeledik a kis csapat, végighaladva az árusok közt. A főhercegasszony
12892 23 | Fényes, lapított arcán végighúzgálta tömzsi tenyerét, szipákolt,
12893 9 | magukat.~Bólintottam, és végighúzgáltam a kezem a fotel rojtján.
12894 19 | girbegörbe, régi utcákon végigjárni, melyek a tűz előtt épültek
12895 24 | majd nesztelen lépdelve végigjártam a téglás tornácot, összefogva
12896 1 | ember jól-rosszul mégiscsak végigjátssza a maga vállalta szerepeket
12897 3 | néha ezeken, és szerettem végigképzelni, hány régi, régi asszony
12898 15 | meglepetéstől nem voltam képes végigkísérni gondolatban, lehetőségben,
12899 24 | agyoncsiszolt limlom, ami végigkísért az életen. De itt vannak
12900 15 | a temetésen itt járt, és végigkísérte az egyetlen fia koporsóját
12901 4 | lehet! Híres Zimán Klára végigkocsikázhat vasárnap, parfümös mise
12902 3 | macska.~Felállt, és halkan végigment a szobán - benézett az alkóv
12903 14 | lesz...~- Nem engedem, hogy végigmondja, boszorkány! - Egy kézmozdulatra
12904 4 | uradalom ügyésze. És most végigmutogatja a Megye utcán új divatú
12905 3 | Felemelte a lámpát, és végignézett a szobán.~- Ilyen szerencsétlen
12906 4 | fiatalabbik Szinyéry talán -, ha végignézné a megyebálat majd, ha engem
12907 7 | bennem az idegent. Néha végignéztem a hajnaltájt is hihetetlenül
12908 23 | nagyszerű emberi gondolatot végigolvasott és végigélt azalatt.~Egyszer
12909 14 | vadászatról megtérő kocsik végigrobogtak még három estén a fényben
12910 15 | láttam az üres verandán végigsétálni az idegen őrültet az ápolójával.~...
12911 7 | gondoltam, amíg a karján végigsétáltam a báli termen.~- Magda -
12912 6 | magunkra hagytak délután, és végigsétáltunk a kerti úton, a köszméték
12913 23 | oda kellene menni hozzá, végigsimítani a fejét, a kezét... Az ám!
12914 5 | jó időben!” - mondta, és végigsimogatott rajtam hízelkedő, öreg szemével.~
12915 12 | tiszta ingecskét, betakarta, végigsimogatta. Aztán megfogtuk az egymás
12916 14 | láthattam odáig a szála közepén végigsorakozó sarkos pillérek kettős rendje
12917 14 | a nyúlánk, fiatal alakon végigsurrant a vörös stráf. Így, most
12918 19 | nádfedeles házak! Ott legelébb végigszaladt. Ott már minden üszök!~-
12919 2 | nyíltak erre, és mi néha végigszaladtunk előttük - egy darabon és
12920 8 | konyhát; a vendégszobában végigtörültem már a sok porcelánfigurát
12921 12 | és titkos álmokat egész végigvalókat. Az ember nem a menyegzője
12922 16 | gyors mozdulattal, ilyen végigvonaglással. Csakhogy... én karcsúbb
12923 12 | a gróf hívja őket, hogy végin is ők vallják kárát az okoskodásnak.
12924 22 | félretevésre. Örültünk, ha nem jött végrehajtó, nem fizettünk még perköltséget
12925 15 | István sem tudott, hogy a végrendeletében a három leánynak valami
12926 21 | lezüllöttek ők is azóta, végüket járják, most már akármiféle
12927 19 | megtagadják, lenézzék, semmibe vegyék az elpártolt, „áruló” rokonhadat.
12928 5 | milyen kellemetlen mégis ez a vegyesség benne!” - gondoltam néha,
12929 16 | sápadtbarna képe, őszbe vegyülő, sötét haja, szikár, vállas
12930 19 | mozdultunk fel, hogy mi is részt vegyünk benne... Miért? Mintha az
12931 15 | közben úgy, mint azon a végzetes napon, mikor órákig pihent
12932 16 | Talán igaza van, mikor a végzetet emlegeti. Ennek így kellett
12933 15 | sorsot, a megboldogult külön végzetét, eszményei és eszközei aránytalanságát;
12934 24 | az én kevesem. Klári is végzett, egyelőre jó zongoraleckékből
12935 3 | sötétéből; de grószi nem vehette észre, hogy kedvetlen rángás
12936 5 | hatalmasabb, hetykébb haddal, veje famíliájával szemben.~-
12937 17 | üveg befőttet és évente öt véka aszalt gyümölcsöt tett el,
12938 15 | gondoltam, elnézegetve az alvó vékonyka arcot. Mennyire szerette,
12939 7 | sem tudná biztosan, hogy vélekedjék a dologról.~- Szeretem,
12940 15 | hazugságokat! Pedig az ő véleménye most már nem kell hogy fontos
12941 16 | akit vagy kétszer láttam veletek Kuglernél meg színházban?
12942 15 | elgondolni, hogy micsoda apró véletleneken múlik az ember élete!~Különös
12943 10 | olyan pazarló, piactalan, véletlenes és felületes termelési rend,
12944 24 | utólag jön rá. Miért nevezzük véletlennek, sorsnak, világrendnek... „
12945 5 | mégis, tudom, sok volt a véletlenség az első fellépésem s ezzel
12946 9 | lódított el az útjából. Véletlenül-e, éppen a török díványon
12947 20 | majd hoz!”~Nem tudtam mire vélni eleinte ezt a különös, könnyed
12948 8 | kívánhatnak tőlünk ennyi velüktörődést! Csak kedvesen, szépen mindig!~
12949 5 | gondolat látszott az egész velünkbánásán. Megérezte, hogy a mi módunk
12950 1 | át, és meleg szagú, kis vénasszony-virágaim illatoznak felém a tenyérnyi
12951 18 | jégverem gádorában az egész vendégcsapattal; Piroska néni hozatott egy
12952 5 | fiatalember az én házam hívott vendége volt, becsületire vált.
12953 3 | én itt voltam, beültem a vendégeid közé néha, őriztem a dekórumot.8
12954 11 | mind gyakrabban voltak a vendégeink. Többnyire ügyük volt az
12955 12 | érte. És hát, hogy így, vendégesen élünk; én tehetek-e arról,
12956 11 | jövést-menést, társaságban forgást, vendégeskedést jelentett nekem. Hogy a
12957 13 | asszonyt elszállásoltam a vendéghálóban. Szürkült már a reggel,
12958 11 | szerezni hozzá; egy egész vendéghálót, egy gyerekszobát, egy kis
12959 14 | visszahúzódtak; pihenték a vendégies fáradságot és a nagy költekezést
12960 6 | rokonságból, és mindennapos volt a vendégjárás messze a környékről. Régimódi,
12961 24 | magával?) - már néhány hónapi vendéglátásra se igen számíthatnék sehol?~
12962 7 | újsága. A drága, előkelő vendéglőbe, ahol megszálltunk, báró
12963 24 | válogatott, hanem a rossz, olcsó, vendéglőből hordatott kosztból habzsolva,
12964 11 | közel a megyeházhoz s a vendéglőhöz, mert már ez és nem a nagypiac
12965 8 | határozatlanabb hangon.~- Nagy vendégségek vannak pedig őköztük is,
12966 8 | tereltem át az asszonyokat a vendégszobába.~Itt friss, füsttelen és
12967 8 | háromszobás lakást, a konyhát; a vendégszobában végigtörültem már a sok
12968 3 | brokátfüggönyök egy hajdani falusi vendégszobából. Öblös hátú, nagy ágyaink
12969 12 | a gyerek mellé. Nem volt vendégünk aznap, és szinte jólesett
12970 11 | fiatalabb nála, hanem csak vénebb!” Azután eszembe jutott,
12971 8 | Szép, szép!” - bólintott a vénember, de a mosolyában is ott
12972 12 | pfuj, a férfiak csúnya, vénes megalkuvása, minden asszonytól
12973 13 | is, akinek a két hóbortos vénleánya volt. Másoknak ő maga írt,
12974 21 | tájékozott! Bravó!~- Miből vennék tejet néha a három ártatlan
12975 23 | bizony! Nem szabad zokon vennie... én összecserélgetem a
12976 6 | észrevenni az ilyeneket. Szegény, vénülő két Tyukody kisasszony,
12977 5(18) | kerti lugas, üveges veranda (olasz - német)~
12978 12 | kertünkben, és felérzett a verandáig, ahol szép, késő délutánok
12979 15 | nagyanyámtól. A konyhaház régi, verandás szobájában feküdt, a feketült
12980 11 | zsaluk helyett, és cifrás verandát ragasztott az udvar felőli
12981 16 | sokszobás, kertes házért a verandával s a málnabokrokkal... És
12982 3 | kapkodott a fejéhez anyám. - Vérbe fagyva teszik egymást! Agyonverem
12983 12 | virágillatok a bazsalikomos, verbénás városi kertekben, szép,
12984 19 | valamerről. A fejem fölött vércse kerengett vijjogva. A csárdásné
12985 13 | a karcsú üvegpoharat úgy verdeste az asztallaphoz, hogy összeroppant,
12986 2 | mögött. Majd dobni tanított verébre gumipuskából, vagy átmászott
12987 14 | tizenegy tájban; a homloka verejtékes volt a sietségtől. Pedig
12988 24 | felnőttek, vagy amiért az apáik verejtékeztek, csaltak meg pörösködtek
12989 1 | gyereket, milyen helyért verekszik a világban, és hogy dől
12990 22 | érezték, hogy minden csepp véremmel ragaszkodom hozzájuk, hogy
12991 23 | fiatal diáktanító homlokáig veresedik, ha a Zsuzska gyönyörű szeme
12992 19 | veszteni való. Messze, rémesen, véresen kavargott a szörnyű vész,
12993 3 | még egyszer.~Nem kaptam verést...~És ahogy lassan elcsendesült
12994 22 | megkötöttem az életét, szívom a vérét, kellemetlen munkája verítékét.
12995 19 | valami el nem felejthető vérfagyasztó volt a hangokban.~- Hol
12996 21 | kárpótlást, de én itt fogok vergődni idegesen a forró párnákon,
12997 21 | hirtelen, szenvedélyes, vergődve felszakadó zokogással, hogy
12998 15 | a pohárszékhez ment. Én vérig sértve, szárazon és kurtán
12999 23 | mellettem nőttek nagyra, gondom, verítékem és akaratom rájuk ment mind;
13000 22 | vérét, kellemetlen munkája verítékét. Hisz igen, a szegénység
13001 22 | kenyerit, felszíja a keserves verítékit... kígyó... az életén rág,
13002 22 | kneipolt,57 tornászott, vérjavító gazok teáit és frissen kifejt
13003 9 | kell előle, mert még meg is verné talán. Ő néha fél éjjeleken
13004 21 | kihullott szeget se tudna falba verni a hűdéses ujjaival... Csak
13005 21 | őrlő életet. Morzsolódtam, verődtem, magam is érdessé váltam
13006 22 | micsoda vesződségbe, harcba, vérrel-bottal kizsarolásba került, míg
13007 4 | volt az is, és nekünk közel vérrokonunk.~Hogy elkalandoztam, lám,
13008 23 | lánya két szemében.~- Szép vers ez mind, Endre! De jól teszi,
13009 7 | kedélyességbe temetett, vérséges szeretetünk. Összeborultunk
13010 10 | Őiránta éreztem legtöbb vérséget az összes enyéim közül,
13011 4 | Régi hajós népről szóltak a versek, csatás világról, városok
13012 24 | Szép, furcsa, szerelmes verseket ír. Mi mindent tud és merhet
13013 4 | és sehonnét annyi igric, verselő, literátus, híres ember
13014 19 | összeköttetéseket osztogatott a régi versengő királyok, új udvart ülő
13015 20 | illúzióját; az asszonynak valami versenypózna tetején mozdulatlan veszteglő
13016 12 | lenni, Melanie-val kiállni a versenyt. Hát akarnád, hogy most
13017 4(17) | versfaragó, fűzfapoéta (latin)~
13018 4 | neki, a Széchy félbolond versifikátor17 inasa, naponta a drága
13019 24 | virágcsinálásból, újságárulásból, versírásból, férficsábításból; el nem
13020 10 | bánom, Jenő - mondtam akkor vérszemet kapva -, hanem tudod-e,
13021 16 | bántanak, de a Szűzanyáért jó vértanúságot szenvedni! Ő összegyűjti
13022 22 | fajtájahanyatló, romló és kevert vérű szegény testében, a doktorok
13023 19 | fekete sűrű füstoszlop állt, vérvörös, izzó magja villózva sugárzott
13024 21 | csepűkontyodat, te! Jaj... hát vérzik az orra! Oda nézz! Vizet
13025 19 | éjszakából. Nem is tudom, miért vésődött mindez olyan élesen belém,
13026 15 | Szánjon engem, Magda, ne vessen meg ezért! Amim van, a maga
13027 11 | magunkéban, Magdi! Hátha meg is vesszük akkorára.~- Messzi van az
13028 10 | igaz, azért!~- De honnét veszed a bizonyosságot?~- Magamból.
13029 15 | rendesen.~- Kedves Magdám, nem veszed-e rossz néven a szinte tolakodó
13030 2 | és felemelt. Otthon nagy veszedelem lett ebből, és egy óráig
13031 19 | eltávozást, és különösen érdekes, veszedelmes, foglalkoztató és romantikus
13032 24 | Se gyerek, se család, se veszekedés. Itt őriztem ezt az élőhalottat,
13033 23 | senkivel, még a szolgálóval se veszekedtem. Mi van velem, én vén bolond!~
13034 2 | futkostunk, uralkodtunk, veszekedtünk, hancúroztunk ott a két
13035 16 | másztunk, és Gida nagy hangon, veszekedve alkudott a hordárral. Marika
13036 23 | holnap, vagy még ma tovább veszekszünk... Mit is szólnának a gyerekeink,
13037 12 | asszony, a kényelmes, a veszélytelen! Az a jó! Én csak úgy nézésre,
13038 24 | fejcsóválgatva mondták: „Hm, veszendőben van ez!” „Az életrugó lazul,
13039 21 | ahhoz. Kártyán is mindig veszít. Elég alávalók, hogy leülnek
13040 7 | megsokallják már, talán szájukra vesznek, megítélnek. Lehet, hogy
13041 23 | arcán, míg az ejtegetéssel vesződik; hogy a tizenkét esztendős
13042 24 | se köt hozzá. Csak gond, vesződség; minden tavaszkor kivonulás
13043 22 | járatni őket. És hogy micsoda vesződségbe, harcba, vérrel-bottal kizsarolásba
13044 20 | megszokta, hogy ott maradjon veszteg, ahol éppen jól érzi magát,
13045 20 | versenypózna tetején mozdulatlan veszteglő nyereménytárgyként kell
13046 19 | mim is van ott becses vagy veszteni való. Messze, rémesen, véresen
13047 19 | minden különködés megszűnt a veszteségek szinte lelkes és érdeklődő
13048 4 | tájék; csak azokat a napokat vesztettük el igazán, amelyekre nem
13049 10 | kultúrás szándékait, mikor vesztit érzi!~- Nézd, Péterkém -
13050 8 | engem. Egyszerre, türelmem vesztve, kirántottam a kezem a tenyeréből.~-
13051 9 | földet, meg hogy mindenki azt vet. Hát ő répával fog gazdálkodni.
13052 17 | melegágyakat csinált, és a vetemény alá ásatott.~Jött a Horváth
13053 2 | sarokban a „hűs lócá”-ig; a veteményeságyakon túl az elhagyott méhes félszeréig.
13054 14 | osztotta a pezsgőt; én kártyát vetettem, tenyérből jósoltam. De
13055 21 | itthon gáncsolódás nélkül? Vétettem magának?~- Nekem? Dehogy!
13056 19 | kisujját, hogy gyűrűstül vethesse elébe; mert egyszer megfogadta
13057 13 | figyelmeztette elégszer, nem vethet a szemére semmit; lám, ide
13058 10 | megfeneklett.~- Az uradalomra nem vethetsz, az első ízben próbálkozott
13059 15 | és ért mindent. Mi nem vétkeztünk soha őellene! És fájó meghatottsággal
13060 22 | mikor apró, ügyes kezével vetkőzni segített neki! Aztán, hogy
13061 16 | ágy szélén. Majd lassan vetkőztem a plüssrámás, nagy szalontükör
13062 22 | karszéken aludt el sokszor, úgy vetkőztették, fektették le a leányai.~„