| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Kaffka Margit Színek és évek IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
13063 8 | szeméből melegpiros villanások vetődnek, és lobogva játszanak a
13064 18 | váratlanul az én akkori, ide-oda vetődő bizonytalan sorsomon. Tudtam
13065 2 | feddette a parancs ellen vétőt. „De hogyha nem tudunk?” -
13066 16(44)| Rudolf trónörökös szeretője, Vetsera Mária hozta divatba~
13067 8 | Olcsó és félre utcában vettünk lakást, a Jenő irodájától
13068 16 | társaságban, rájuk ügyet sem vetve. Istenem, hát elég lehet
13069 24 | megifjult testtel, szenvedésben vezekelt, ártatlan, szűz, tökéletes
13070 21 | látott az élet, de meg is vezekeltél! De hát miért is, ugyan
13071 22 | világ elégnek találta már a vezeklésemet. És másoknak, idegeneknek
13072 2 | Csaba, aki „kunszt”-okat vezényelt a méhesnek támasztott lajtorján;
13073 13 | Szinyér menti birtokosok új vezére! Azoktól kívánt legtöbb
13074 18 | okos és kitűnő asszonyi vezetés. És hogy akármikor mehetek,
13075 10 | játszott Pityuval, járókán vezetgette, tonzúrás, fiatal fejével
13076 10 | Szinyéren valaki akarok lenni. Vezető ember felesége, akit senki
13077 13 | alispánnak, a vízrendezés vezetőjének akármennyit szerezhet; és
13078 24 | szorulva, mint egy orvosra, vezetőre, támaszra az úton. Hátrahajtott
13079 22 | síró érzékenységével, kézen vezette, amíg betámolygott, drága
13080 10 | nem volt szép gyerek: és véznácska is, sápadt. Míg feküdtem,
13081 1 | Például az ember liheg és viaskodik a gyerekekért, s azt hiszi,
13082 23 | azalatt.~Egyszer kinyújtotta viaszfehér kezét; láttuk, hogy tétován
13083 9 | eltorzult, tehetetlen dühtől vicsorgó arccal, megrázott, és magát
13084 23 | Szegény, vén szerszám, rám vicsorította sárgás fogsorát. És félve,
13085 14 | bizakodók; egyszerre lelket, vidámságot öntöttek belém is. „Mindjárt
13086 19 | a kocsisnak. - Zajlik a vidék, uraim, nagy dolgok lesznek
13087 16 | ruhakirakata mesés! Amit nektek vidékre küldenek, az mind divatjamúlt,
13088 4 | ismertem azóta sokféle, más vidékről való embert, de úgy hiszem,
13089 20 | embereket keresni; társaságban, víg arcok közt vacsorázni, érezni,
13090 19(53)| S. Vigano olasz táncosnő nevéből eredő
13091 19 | kóbor cigányasszony rongyos viganókért53 kártyát hányt nekik. Faggyas,
13092 22 | aranyos betűivel: „Emlékül vigasztalan édesapja!”~Mennyi minden,
13093 15 | engedtem magam karon vezetni, vigasztalni, biztatni, amíg könnyezéstől
13094 24 | is éreztem, látogattak, vigasztaltak, és mindez úgy meghatott,
13095 18 | kávézni az ismerősökhöz, és vigasztaltatja magát... Rosszul érintett
13096 6 | petrezselyemárulásból, savanyú vigaszul a narancsosbódé felé: „Gyere,
13097 19 | és megalázott asszony, a vigyázatlan, könnyelmű postamesternéhez
13098 13 | Ölelj meg hát, nagyon! Én vigyázok, hogyne! Amíg szél nem jön!
13099 3 | hogy lehetetlen. Itt én vigyáztam rád... mindenképp... Azt
13100 9 | ilyesmitől féltek. No, csak most vigyázzunk rád, az egészségedre, boszorkám!~
13101 23 | kriptába meg éppenséggel ne vigyék. Szinte kedvtelve foglalkozott
13102 22 | gyerekei előtt! Hát hova vigyem őket? Itt hagyhatnám...
13103 3 | Pityereghetsz, áspiskígyó! - vigyorgott Csaba diadalmasan. - Phi!...~
13104 1 | vagy papát vagy tengeri vihart - úgy játssza belé magát
13105 3 | tizennégy. Jövő télen bálba viheted. Úgy nézem, nem soká lesz
13106 19 | a keszkenőt, de kuncogva vihogtak össze, és a kerek válluk
13107 19 | fölött vércse kerengett vijjogva. A csárdásné a kerítésig
13108 4 | libák; névesték és torok világában - valami hihetetlen hóbortnak,
13109 4 | túlról, külső, szomszédos világból való volt. A Várkerten,
13110 16 | otthon voltam a dolgomban én világéletemben!... És egyszerre láttam,
13111 24 | ifjú szerzetes, ki minden világi tudományt, művészetet, irodalmat
13112 10 | az a sok kedves, okos, világias, elegáns pap, aki van, az
13113 21 | inkább, aki halomra gyűjti a világirodalom színét-salakját, összehabzsolja,
13114 14 | és felaggatták az esti világításhoz való lampionokat. És kinn,
13115 23 | ilyen... nagy, reggeli világításnál.~- Lássa... mond valamit!
13116 23 | érzékeny könyvekből szedett világnézetükkel... Hát igen, én végig merem
13117 3 | Eleinte hagytam: éld ki a világod te is, elég rossz sorod
13118 3 | voltál, magam se bántam, éld világodat, mulass! A két leányt férjhez
13119 4 | még soha.~Messzi, idegen világok, ismeretlen utak! - gondolkodtam
13120 15 | levegőt lélegző, megváltozott világomba is sokat érőn elhelyezkedni
13121 7 | de láttam, nem érti jól. Világosabban kellene beszélniük, gondoltam
13122 19 | mellett robogtunk; a tűz világossága oldalvást és mozdulatlanul,
13123 24 | nevezzük véletlennek, sorsnak, világrendnek... „Isten”, ez is csak szó,
13124 4 | szóltak a versek, csatás világról, városok lerontott vagy
13125 4 | gyönyörűségit, megérdemli az ilyen világszép asszony, mikor rántást kever
13126 16 | fecsegnek, dévajkodnak, élik világukat, észre sem véve a nem odatartozót.
13127 21 | reszketeg kezében megállt a villa.~- Semmit! Csak az a megjegyzésem,
13128 14 | Idegesítő, nyilalldosó, mint a villámcikázás! Fáj a nézése.~- Ritkán
13129 23 | kegyetlensége, mind-mind benne villámlik abban a két boszorkánytükörben.
13130 9 | lelkemre, mint erős, nagyszerű villanásai az életnek - megnyílt lehetőségek -,
13131 8 | kerek szeméből melegpiros villanások vetődnek, és lobogva játszanak
13132 5 | Zimánok örök oppozíciója villant fel a tekintetében, a hatalmasabb,
13133 24 | sok habot, divatújságot, villanylámpát, jó meleget kap, három pincér
13134 21 | hogy forgatja kelletlenül a villát a pecsenyés tálban.~- Megeheti -
13135 19 | vizet! A Templom utca is villódzik még. Ha! Mi az!~- A tűzoltók!
13136 8 | reggeli napfény játszik, és villog a gyűrűjén, a merítőkanál
13137 6 | rossz, öreg feje ép volt, villogó sasszeme, ártalmas nyelve,
13138 16 | arca tüzelt már, és a szeme villogott; hirtelen és olyan furcsán,
13139 19 | állt, vérvörös, izzó magja villózva sugárzott fel a szürkülő,
13140 20 | használt báli ruhákat szoktam vinni, kézit csókolom, oda a Rozmaring
13141 24 | Odahajtottam fejem a gyónószék viola-bársony könyöklőjére, és áradón,
13142 14 | ősz hajú Bojér, a szép, violaszínű, aranyos mentében, nagy,
13143 15 | elnéztem az elgazosodott virágágyak puszta kóróit, a gyep rozsdabarnára
13144 20 | vízár, hó, eső s az évszak virágai és gyümölcsei! A mi emberéltünk
13145 24 | lefosztottam a még ép, rózsaszín virágaiktól ravataldísznek. Közben a
13146 23 | szeme néz ki abból a hamvas virágarcból, magát tükrözi... nem, a
13147 17 | köszönjön.~Egyszer csak virágban állt, rózsaszínellett a
13148 24 | jönni neki. Itt megélnek virágcsinálásból, újságárulásból, versírásból,
13149 12 | meleg napok, ernyedt és édes virágillatok a bazsalikomos, verbénás
13150 22 | megszakadásig. Asszonyéveim virágjában, nyaram delelőjén itt voltam;
13151 8 | is a nagy makartvázák,31 virágkosarak, csipkés függöny, talpig
13152 22 | szépség, mely olyan, mint a virágoké, s a magvak hallgatag, igénytelen,
13153 8 | előpakolt még egy kis gyöngyház virágokkal rakott ébenfa dobozt is,
13154 19 | szalonomra gondoltam, a virágokra és a zongorára. A nagy tavaszi
13155 4 | parasztéhoz, csak még tarkább, virágosabb. Nekem néha most is nehezen
13156 8 | pecsenyéről, csak még azt a gizgaz virágot szeretném tudni. Tél közepén...~-
13157 22 | szobadíszekre (isten bocsá’!) virágra, színes paraszthímzésre;
13158 12 | ferde fényben a százszínű virágszőnyeg felett. És az érett málna
13159 14 | vedlett udvart, dércsípte virágszőnyegével, olyan szomorú volt. Hűvös
13160 1 | mályvabokor és három kád virágzó leanderfa. Ezek hajtásait
13161 24 | életem, nekem is volt egy kis virágzóbb korom, igaz, egy kis öltözködés,
13162 4 | egyszer, utolszor, bennem virágzott volna ki még a mi ősi asszonyosságunk -
13163 9 | se, az istállókölyket is virgács nélkül kezeli. Mert hogy
13164 14 | megfelejtkezett Jenő: a városbeli virilisekről; mint a gazdag Korporák
13165 23 | Még a virág is szebben virít, mint máshol!... Hej, micsoda
13166 24 | szegény asszony; ápolod, virrasztod; de ládd-é, meg kell szolgálni
13167 4 | tomboló, dacos és keserves virtusa azzal a „cél”-lal, mely
13168 17 | tavasszal, az összevissza virulással. A postaház kertjében is
13169 24 | virágok... pedig ők is élnek, virulnak, vannak! Felálltam, és lassan,
13170 4 | így jó - minekünk szabad! Virulni, páváskodni, elfogadni a
13171 17 | pompázott, pillangózott, virult a mező. Sietni kellett,
13172 1 | amelyek mind a családomban virultak és nevelődtek. És benn,
13173 9 | tart, megmaraszt, gondot visel rám, és amíg látom, nem
13174 9 | bolond az ember néha. Aztán viselheti holtig a baját.~- Ojjé,
13175 20 | asszony, hogy ezeket ne viselhetné!~- Csak ne okoskodjék, Trézsi!
13176 19 | Csupa krinolin? Holtig se viselhetsz itt el annyit! Kertbe, mezőbe
13177 4 | gőgje, vagyona vagy okos viselkedése. Hamar eszméltem én rá az
13178 7 | és ügyetlen szavainkat, viselkedésünket nem lesték végre egy percig: -
13179 21 | is, úgy bánt velem, úgy viselkedett, mintha én magam volnék
13180 11 | Igen, ha úgy öltözne és úgy viselkedne, egészen. De így azért sokkal
13181 13 | Vajon, vajon, hogy fog viselkedni az uram ügyében?~Mert érezhető
13182 4 | húznak, bokros nyakravalót viselnek és puha, könnyű kalapot;
13183 12(40)| városias hosszú felsőkabátot viselő (német) ~
13184 21 | mozdulhatok, nem hallom meg a viselt dolgait. Szegény! Maga a
13185 7 | hogy most először, egyszer viselték! „Ez már más, felettünk
13186 20 | De hát nem az ő gyermekét viseltem-e, és nem őmiatta voltak szenvedéseim?~
13187 24 | élettel. Hihetetlen ez! Viseltes, egyetlen fekete ruhámmal,
13188 17 | ablakú, szentképes oláh viskói félszeg jámborsággal féloldalt
13189 11 | de nagyszerű volt, ahogy visongtak és ugráltak és hemperegtek
13190 16 | egy kicsit tántorogva, nők visongva kacagtak, egy nagy prémbundás
13191 22 | életfolyástól, mint valami vissza-visszatérő rossz álmot. És hogy egyformán
13192 10 | lehet az ilyen látogatások visszaadásáról, én is tudtam ezt, de mindig
13193 5 | szemjátékra, kezdésben és visszaadásban, és így jutottak eszembe
13194 21 | nem lehet bosszút állni, visszaadni, mozdulni se lehet ettől
13195 16 | piros köpönyeges leányt. Visszabújtam az idegen szagú párnák közé.
13196 22 | nekik. Hazahozták; és másnap visszacseréltük a boltosnál köténykékért,
13197 9 | jó volt magam elengedve visszadőlni, elfelejtkezni, megszabadulni
13198 15 | hallatszott, mikor a párnára visszaejtette a fejét.~Kínosan rövid búcsúlátogatásokra
13199 10 | eltávoztam volt már. „Csak visszaélni magát az életbe!” - mondogatta
13200 24 | csillognak a szemükben a visszaemlékezésre...~Így, így beszélgette
13201 2 | tudom a későbbi sorsukat, visszaemlékszem rá, hogy Sándorka mindig
13202 20 | fejlődött volt már; és ennek a visszaesésnek éreztem néha a melankóliáját.
13203 23 | borús délután jött. A lányok visszaesett kedvvel ültek a könyveiken.
13204 1 | eltűnődtem így, valósággal visszafelé élek. Mások fiatal éveikben
13205 19 | valamiért, és ők jóleső-kegyesen visszafogadtak volna engem. Minden elsimult
13206 12 | uraságot, fütykössel verik ki, „visszafoglalják” a kastélyt. Péter alig
13207 5 | De nem lelt kifejezést; visszafojtódott hamarosan a családi fegyelem
13208 19 | még? - kérdezte a kocsis visszafordulva, de nem mert megállni a
13209 16 | belátta; lebontottuk, és visszaformáltam a magam elöl laza, repkedő,
13210 14 | volt.~- Legalább lesz mire visszagondolni. Azért jó, hogy ennyibe
13211 1 | öreg és magános; de ha visszagondolok, a mostani csendes dolgomnál
13212 14 | Túlhaladtuk.~- Lesz még idő, hogy visszagondolunk mind a ketten rá, tán öreg
13213 3 | habos batisztruha bő ujja visszagyüremlett rózsafehér, gödrös csuklójáról,
13214 22 | szavak igaz, de rettentőn visszahatnak az érzésekre, és mindent,
13215 16 | véletlenül. És nem mertem. Engem visszahítt a kisvárosom, az ismerős
13216 20 | szakítottam, megnyugodott; ha visszahívtam, jött... így volt a múltban
13217 9 | mindennek vége? Ez az élet visszája, a regényes, érdekes, gyöngéd
13218 15 | rettenetes csapás ért, és az visszájára fordította az egész életemet.~
13219 12 | elzárt élettől, parasztoktól, visszajöhetett övéi közé a városba, ahol
13220 4 | A férfiak majd mindig visszajönnek - mondta akkoriban grószi. -
13221 14 | Egy órába is betelt, míg visszajött,~- Mi van? Hamar!~- Még
13222 4 | Milyen jó volna mindent visszakeresni; ifjúságunk tarka perceit,
13223 22 | cédulát írtam én is, és visszaküldtem a fiúval; szidás, fenyegetés,
13224 10 | Ha kilátástalannak látja, visszalép; de szándéka volna, az bizonyos.~-
13225 21 | felszakadó zokogással, hogy visszalépjen az ajtóból, megálljon fölöttem
13226 11 | Melanie előtt lehetetlen volt visszalépni, és én titkos örömmel gondoltam:
13227 11 | csak akkor egyszer úgy, ha visszamennék, nem lelném meg újra. Egyszer
13228 19 | bátyámhoz bizony nem volt kedvem visszamenni, de nem is lehetett volna
13229 5 | Megfordult csakhamar, visszament a nagy udvari szobájába.
13230 6 | léptem, és lehajtott fejjel visszamentem az útra. „Igazsága van,
13231 4 | hajoltam előre; lopakodón és visszanézegetve, mintha szigorú anya tekintete
13232 14 | Most a virágok árnya véd, visszanézem az elszántság egy egyszerű
13233 4 | fordította oldalt az arcát, visszanézett, majd hirtelen megállt,
13234 23 | képet... Tiralla!~Egyszer visszanéztem. Csakugyan a díványsarokban
13235 17 | Hiripyék újságjait mindig, és visszaragasztottam a papírszalagot. De mi az,
13236 17 | volna elég erőm, amitől visszarémültem volna a szokott, eddigi
13237 17 | elszánás, nekikészülés, visszarettenés, tévelygő bizonytalanság
13238 22 | elfogultság ettől e végső percben visszatartja a férfiakat, és a düh benn
13239 21 | őrizz! Ha most marasztom, visszatartom... igen, így még mindig
13240 1 | elhatározásoktól mindig visszatartott valami különös gyávaság.
13241 2 | Tudtam, hogy majd megint visszatérek hozzá, de nekem kellett
13242 19 | megint. Szinte a régi életem visszatérését vártam ebben. Hogy Horváth
13243 11 | olyan sok éve - kérdeztem visszatérve a gondolatomra -, hogy elhagyta
13244 7 | nem is bántam, hogy másnap visszautaztunk. Ezt a dolgot oktalan, szeles
13245 5 | kérdések és szellemes, friss visszavágások is, amik szájról szájra
13246 19 | csúnya lókupeclányt, azzal visszaváltották, összevásároltak, rendbe
13247 18 | mondatot, mintha már réges-rég, visszavonhatatlanul vége volna mindennek köztünk,
13248 12 | akarnád, hogy most lemaradjak, visszavonuljunk?~- Tudom én, fiam... dehogy,
13249 9 | élet szelíd, természetes visszazökkenését körültem. Nyugodtan tűrtem,
13250 11 | a tisztiházak sora előtt visz el az út.~De az uram nagy
13251 16 | gondolatán. Apró szerelmi viszályok, levelek sokkal több háborúságot
13252 14 | vagyok én már! A dolgok viszik az embert, ellene tenni
13253 6 | elintéződött. Egyiket sem viszonoztam.~Azon a héten még meglátogatott
13254 16 | őnagyságának is. Ott lesztek, mi? Viszontlátásra!”... Így nagyban tegezett
13255 24 | szűz, tökéletes lélekkel és viszontlátni, akiket szerettünk, akiket
13256 16 | utam. Az Angyalföldre. És viszontláttam szegény kis öcsém vékony
13257 22 | alulra kerültem a kettőnk viszonyában. Milyen képtelenség is volt!
13258 16 | és ő elmondta röviden a viszonyaim s a színészséget mint kész
13259 2 | Okos nő volt, és ismerte a viszonyokat itt, Klári anya egyszer-kétszer
13260 15 | hogy a háztartáshoz a pesti viszonyokra tekintettel, járuljak hozzá
13261 22 | az egymással bánásunk, a viszonyunk; és tulajdonképp csak szavak,
13262 15 | éreztetni jelenlétét a mi szent viszonyunkban. Ahogy így a nagypiacot
13263 12 | változtathatok semmit a viszonyunkon, hiszen szükségünk volt
13264 13 | dohányfüst, élénkebb lett a vita.~Már sokan beszéltek egyszerre
13265 11 | agyon, amikor én beszélni, vitázni, igazkodni kezdtem a vádak
13266 5 | hódolás volt.~A megyebálra vittek először, a tubarózsás, uszályos,
13267 6 | kellett arra gondolnom már: vittem-e előre ma a dolgomat, közelebb
13268 21 | mint valami nehéz, bután vívódó, öntudatlan és mégis halálosan
13269 2 | meséltünk el így: „Osztán, vizakmandaszdájcs, amúgy...” És ez elég volt
13270 20 | tért vissza a holdújulás, vízár, hó, eső s az évszak virágai
13271 5 | anyámmal, és mindig ő volt a vizavím20. Én akartam ezt - megéreztem,
13272 10 | Azok jönnek utánam tűzbe, vízbe!~Hevült volt kicsit néhány
13273 12 | trécselést. „Mint hal a vízben, úgy él a világon!” - mondta
13274 8 | tapad a homlokához; jó szagú vizektől és szappantól friss az egész
13275 24 | futott, fénytelen szeme vizenyősen úszott a könnyben, vörösre
13276 18 | elvezetett vagy eltömött vízerek, ingoványok helyén, és azóta
13277 23 | az öregség, az esettség vizesíti el a szemét?... Szegény!...
13278 21 | hetes meg mögötte jár a vizeskannával, és rá-rálöttyint a lábikrájára.
13279 11 | alatt pihentek még, és csak vízimadárnak adtak fészket. A Megye utcához
13280 19 | nagyon; és lám, a nyáron már vízimérnököket szállásolt hozzá a vármegye,
13281 19 | út megtelt néppel; az új víziművek napszámosai jöttek Gencs
13282 10 | kell lennem. Illedelmes vizitek, kikerülhetetlen meghívások
13283 11 | felkészülten vártam az első vizitjüket; hátha az asszony majd éreztetni
13284 9 | Ilkát.~Hárman ültünk a kis vizitszobaasztalnál, a divatos állólámpa alatt,
13285 3 | csárdást táncolnak a nagy vizitszobában, s az anyám, gyönyörű, viruló
13286 11 | szalon!~Mert így hívtuk a vizitszobát most már, mióta Melanie
13287 22(57)| vízkúrán vesz részt, melynek első
13288 12 | szivárványosan száll a vízpermeteg; ferdén, a ferde fényben
13289 13 | Lipi. Mint alispánnak, a vízrendezés vezetőjének akármennyit
13290 23 | újévre, névnapra, meg a vizsgái után. Éppen, mint kisgyerek
13291 8 | felélénkültem és ambícióval, mert a vizsgám volt ez, gazdasszonyhírem
13292 4 | folytatja, lám, a fia; ügyvédi vizsgáról jött haza, és már az uradalom
13293 22 | őket. Marcsi meg Zsuzsa vizsgázgattak is már. Klári az apja muzsikaösztönét
13294 6 | ellátta, sohasem kérdezte, vizsgázik‑e? Később a tiszteletes
13295 24 | piaristák gimnáziumában vizsgáztak, ismerte őket, a jó grófnő
13296 13 | ölében Sport, a barna foltos vizsla fejét.~Hetek voltak még
13297 10 | Jenő is kicsit -, az egész vízszabályozásból bizonyos, hogy az uradalomnak
13298 11 | tájék mélyében egy csillogó víztükröt, vagy kopasz sziklák zugában
13299 8 | többiek előtt, egyszer csak Vodicskáék elé került, és harciasan
13300 18 | rám is eleinte, amiért egy Vodicskához mentem... Lám, mégis van
13301 5 | kicska... Vodicska lesz a vődurad, igaz-e?~- Ha férjhez adom,
13302 1 | megváltozik szeme előtt a tájkép; völgyek és ormok elhelyezkedése
13303 24 | elmúlt életünkre és a siralom völgyére. A Boldog Egyház megérkezettjeinek
13304 23 | esett a betegágyra a gyönge vörhenyes alkonyatfény; az őszi, halovány
13305 24 | vizenyősen úszott a könnyben, vörösre fújta az orrát, szipákolt,
13306 6 | járták a táncot, de egy-kettő vőlegény lett a tél elején; hivatalnokok,
13307 7 | megkérte tőle a kezem.~A vőlegényem volt az első férfi, aki
13308 24 | szerelmem, épp öntudatlan voltáért mindentől függetlenebb!...
13309 20 | hogy mennyi az adóssága voltaképp; és mi hol van, ezt sehogy
13310 15 | héttel ezelőtt. Úristen! Én voltam-e az, aki a kora ősz napos
13311 24 | édes Magdám? Én még másféle voltára is emlékszek, minek látnám
13312 5 | Érezték előkelő, hatalmas voltát, sok szépségét; és mindenestül
13313 5 | valami keserűség a tehetetlen voltom, lányi kiszolgáltatottságom
13314 4 | réges-régi, gyerekleány voltommal tudtam így eltűnődni, ábrándozásba
13315 24 | szereplést, mindenben jelen voltságot jelentett, divat volt; és
13316 15 | szembe kell tudnunk nézni a volttal legalább, ha már a jelennel,
13317 8 | bizony, bor is elég lett von’ a mi termésünk; de ezeribe
13318 12 | kemény, zavaros gyűrődések vonalai a papírfoszlányon, amelynek
13319 5 | csípőnk és kebleink büszke vonalán.~Mi elébb izgatottan és
13320 5 | karra vetni vagy kígyós vonalban folyatni magunk után. Milyen
13321 17 | gyújtóért. - Ez ilyen hatsoros vonalzás, és a szelvénye is másféle!...~
13322 17 | erős nézésű, tüzes; de a vonásai szétmentek, elközönségesedtek
13323 4 | szép famíliámnak minden vonását, erejét én büszkén éreztem
13324 11 | ám egészen. Néha láttam a vonatablakból hirtelen feltűnni szaladó,
13325 14 | elutaztak, már ki sem mentem a vonathoz a búcsúztatáskor, és a város
13326 16 | hogy nekünk komoly, rám vonatkozó megbeszéléseink lesznek;
13327 19 | jönnek este a debreceni vonattal. Mi lesz addig Szinyérből!
13328 19 | istenit annak a dögnek, hogy vonít! Nem oldták el?... Héj,
13329 5 | mélyen meghajolt leeresztett vonóval, és hátrább vonult, míg
13330 3 | negyedmagaddal.~- Ki volt az oka? - vont vállat anyám félig dacos,
13331 2 | beszélték szabadon a maguk vontatott, csúnya szójárását. Néhányunknak,
13332 5 | leeresztett vonóval, és hátrább vonult, míg a kontrás körüljárt
13333 24 | ott fenn nevelni. Ágnest vonzhatta Melanie is, akit nem is
13334 15 | próbálni, vagy csak hogy vonzott az ismeretlen nagyváros,
13335 5 | merészen és akarva udvarába vonzotta, magához láncolta őt; a
13336 7 | karjaimat s a nyakam, a hajam vuklikba29 sodorni és ócska kesztyűt
13337 2 | beleéltük magunkat, órák hosszat Vulpaverga-Rombertáró-nyelven beszéltünk, és olyan apróra
13338 2 | kell kérdezni?” - így: „Wie sagt man das deutsch?” Ebből
13339 9 | vén istentelennek valami zabikölyke egy szolgálótól, akit ott
13340 22 | képtelen, lázító vádakat, zagyván szenvedélyes, lihegő, szinte
13341 14 | szibillai stílus talányszerű zagyvaságába. A megyés püspök is kezembe
13342 17 | nyílott, és csizmás lépések zaja a küszöb felé tartott csendes-vonakodón.~-
13343 14 | tisztábban hallotta a lövés zaját.~Mind felugráltak... Az
13344 16 | pattanásig feszült percek zajlását ki lehet töretni, felszabadítani
13345 19 | rossz bort a kocsisnak. - Zajlik a vidék, uraim, nagy dolgok
13346 19 | vérszínű ég villámlott, és a zajongás jött közelebb. Csak lépésben
13347 14 | mozdulatom.~Akkor sajátságos, zajtalan tolongás indult meg a bejárat
13348 21 | poronttyal együtt; az agyvelőmben zakatolt, hajszolt és gyötrött ez
13349 20 | gyerekruhát már, és fáradtan zakatoltak fejemben a nehéz, asszonyi
13350 16 | kételyes, gőgös, ellenálló és zaklatott gondolatok a magam megváltozott
13351 13 | csinálta az adósságot; Jenőt zaklatták érte. Azt felelte, már csak
13352 16 | élményeim ez első, írott záloga. Azelőtt sohasem leveleztem
13353 21 | akinek kardja, csákója zálogban volt, amikor be kellett
13354 23 | kövű gyűrűjét küldi át a zálogoshoz?... Klári kicsit affektálni
13355 19 | alacsony küszöb felett a zápor, zavaros, szennyes víz úszott
13356 4 | dolgát egymással. Vajon, ha zárdanevelésbe küldenek vagy efféle, nem
13357 9 | bement a hálószobába, magára zárta az ajtót.~Egy darabig ültem
13358 24 | hold és rettenetes, mint a zászlós tábor... Emlékszem, hogy
13359 24 | életem: érzéseim, tetteim és zavaraim. És teljesen éreztem ezt:
13360 14 | sok nagy mozgolódás, vizet zavarás, de kevésszer igaz pihenő,
13361 15 | gyors és merész kérdések zavarba hoztak, hogy kényszerítve
13362 14 | hogy ennyi minden: és nem zavarhat meg a folytatás kétsége
13363 5 | lett, hogy hamarosan vizet zavarjak kissé e kis világban, hogy
13364 18 | hogy ne beszélhessen, és ne zavarjon. Jól láttam pedig, hogy
13365 10 | csinálnak valamit; vizet zavarnak. Emlékszel A falu jegyzője
13366 16 | urak leszünk!~Levert és zavarodott voltam még, de Marika előrakta
13367 15 | hiány volt. Igen, ezeknek a zavaroknak borzasztó lehetett a gondolata;
13368 4 | elevenkedésre, örömre; de már zavarokra is és változások elé. Elnéztem
13369 6 | éreztem magam a közelében, de zavart egy kicsit a háziak s a
13370 5 | erre mennyire más, és nem zavarta anyámat a drága ruhák miatt.
13371 4 | megkávéztattam már, iskolába zavartam basáskodó jóakarattal. Hogy
13372 21 | fiókjából, a pénztárcám minden zegét-zugát megvetéssel, de buzgó szarka
13373 7 | a nevelésbe!”~Csárdásra zendült, és megint ő vitt el. Néhány
13374 23 | hajdan külföldön. Az most a Zeneakadémiában a fő-fő igazgató.~Akkor
13375 14 | reggel kilenc tájban nagy zenebonával jöttek az emberek Jenőért.
13376 4 | köszöntésére. „Jó napot!” zengett vissza bensőmben saját hangom,
13377 12 | és rangú ember egyhangúan zengte a dicséretét; hogy szép,
13378 20 | hátizsákkal, széthízott teste zihált, recsegett alatta a kis
13379 3 | szoba pedig minden időben a Zimán-féle gyerekek otthona volt, és
13380 13 | kis karján. A rojtos farok zizegve húzódott utána a küszöbön.~-
13381 5 | előtt! Anyám összefogta a zizzenő, lenge uszály zöld hullámait,
13382 24 | Az életrugó lazul, már zökkenik, meg-megáll, és összezavarodik
13383 5 | és magasra emelte, míg zöldes, apró két szeme alatt foltok
13384 17 | rügyezés halovány árnyaló zöldje. De korán esteledett még,
13385 23 | falon, ahogy ez a leanderkád zöldre, ez a kertilóca meg pirosra
13386 6 | gyümölcsös, a tejgazdálkodás meg zöldséges kofákkal kereskedés minden
13387 8 | porolok, kilincset fényesítek, zöldséget tisztítok, és hajszolom,
13388 14 | lányok kacagtak, ezüstpénzt zörgettek; új csapat jött.~Egy óvatlan
13389 22 | ötforintos havi részletre valami zörgős, köhögős vén zongorát, és
13390 19 | kormoznak, csak a kötőtűm zörög, és egy havas szakállú,
13391 14 | felé. A kis Pityu játszott, zörömbölt a kanállal; rászóltam szigorúan. „
13392 15 | enyhítő könnyekbe fakadt zokogásba oszlott ez a rémséges eszme.
13393 19 | ismerősként beszéltek és zokogtak idegen díványok, székek
13394 23 | bizony, bizony! Nem szabad zokon vennie... én összecserélgetem
13395 23 | csak felálltam, odamentem a zongorához. Szegény, vén szerszám,
13396 11 | züllött nyelvmestert vagy zongorakisasszonyt is hívogattak, traktáltak,
13397 24 | is végzett, egyelőre jó zongoraleckékből él, de állás van ígérve
13398 7 | Az elsötétült szobában a zongorámra borultam, és sírtam.~Pár
13399 19 | gondoltam, a virágokra és a zongorára. A nagy tavaszi esőkben
13400 3 | mindennap szivaroznak a zongoratokban.~- Jézus Mária! Istentelenek!
13401 4 | sarkán, miséről jövet. A zongoratokbeli „szobát” sem háborgattam
13402 3 | kulcsát. Ott van a mama ócska zongoratokja, abban rendeztétek be a
13403 10 | éjfélig játszottak pique-t, zongoráztak, kikérdezte tőle a városi
13404 24 | Utóirat. Fiam, te! Azt a hét zsák mindenféle limlom könyvet,
13405 24 | bibliotékájának. Két forintra mondták zsákját; az is valami! A boltos
13406 6 | nemigen volt a háznál, a zsákok számát, munkások bérét,
13407 19 | tehettem úgy! Az én életem zsákutcába került. Minden, amit a magam
13408 1 | pici kertben, vagy nézem a zsalu mögül az akácfalombos utcát,
13409 19 | Megyeház tűzfalát hajdúk meg zsandárok első perctől kezdve fecskendőzték.
13410 19 | lihegő, vérszínű áradat; zsarátnokutcák, lángtornyok, lobogó üstökű
13411 16 | hivatalnokkal; a főnökük zsarnokságait hánytorgatták, kicsinyes,
13412 23 | mögöttem, a szemén tartotta a zsebkendőjét, és halkan, de zokogva sírt...
13413 23 | Az apád nagyobb bankót is zsebre rakott... Hej, ki tudja,
13414 14 | a sok benn időző, telt zsebű és mulatni vágyó vidéki
13415 9 | akkor az udvarba hívatta a zselléreket, és valami ríkató prédikációt
13416 17 | szilvafák, kerti gyep sarjadt zsengén, és esteli harangszó hintált
13417 8 | amit igazán olcsó pénzből zseniáliskodtunk össze Hanikával itthon.
13418 16 | gyászos ragyogású fekete zsett45 ékszert.~Csakugyan páholyban
13419 14 | lecsendesült, kellemes, álmos zsibbadás borult fölém így, mozdulatlanul
13420 24 | februári reggel, ahogy kicsit zsibbadtan kiléptem a hótól fehér,
13421 9 | fejjel kísért haza. A szűk zsidóközben hirtelen szétnézett, és
13422 5 | mindenre jó, fürge és okos zsidónkat, aki üzletfele és ilyenben
13423 13 | láttam ki-be járni Lipi zsidót, az ügynököt, és tudtam,
13424 6 | aszaltak, tarhonyát gyúrtak, zsírmécsesnél a szolgálók danolva szőttek-fontak
13425 3 | üvöltésével. - Áruló, cudarok, zsiványok. Te lyány! Te kíváncsi liba,
13426 17 | szavait, humorizálhat, zsörtölődhet vele, vagy kegyesen jó hozzá
13427 10 | csitítania kellett Jenőnek, ha zsörtölődni kezdtem a bagariaszag meg
13428 16 | még a legjobb neki!~Marika zsörtölt velem ezért a látogatásért.~-
13429 5 | Magduci?” - sugdosták néha zsörtös féltékenykedően másod-unokatestvéreim,
13430 2 | engem Klári anya a Wagner Zsófi tánt2 iskolájába. Kisvárosi
13431 8 | szerezték az ilyen holmit, zsoldban, így van magyarul, ugye?
13432 19 | a tőzeg finom pernyéje, zsongott, zizegett a csend, kinn
13433 17 | szálltak be, és csendesen zsongták körül a mi két szegény,
13434 14 | volt. A teremben parfümös zsúfoltság és meleg. A nem társaságbeli,
13435 7 | kapott része milyen kevésre zsugorodott. És hogy mennyivel fogják
13436 22 | tanítsa őket. Marcsi meg Zsuzsa vizsgázgattak is már. Klári
13437 8 | gazdasszonyhírem forgott szóban. Képíró Zsuzsannát, a híres lakodalmas főzőnét
13438 23 | lyányt nevel!...~- Hej, Zsuzsika, szép cseresznyefavirág,
13439 3 | nyugodtan, és hideg vizet kért Zsuzsitól. - Hanem a fejét is beverhette
13440 24 | Szegény Dénes!... Mikor Képíró Zsuzsival, ki önként jött el segítségre,
13441 19 | főzök, főzök valamit, mikor zubog, itt terem az, akit a szíve
13442 19 | A keserves istenit! - zúdult a másik. - Az vót a barom,
13443 13 | melyben él, és amelynek züllöttsége átragadt rá. Itt engem értett,
13444 19 | feketén nyüzsgő emberraj és zümmögő, szinte lágy sírású panaszhang,
13445 11 | víztükröt, vagy kopasz sziklák zugában egy rózsaszín barackfa állt
13446 8 | láthatatlan, hát megetti zugai naponta, apró kefeseprűvel.
13447 2 | tánt2 iskolájába. Kisvárosi zugintézet volt, egy Németországból
13448 16 | de a rémület kattogott a zúgó fejemben, forgott velem
13449 1 | ezt a kis várost, ezt a zugot. Itt folyt le az életem,
13450 9 | Irigyel engem! A fülem zúgott, lehunytam néha a szemem.
13451 8 | bajusza még kikötve, haja a zugyboló mosdástól vizesen tapad
13452 19 | távoli összemosódó üvöltözés, zuhanások robaja messze! Körül lihegő,
13453 17 | a törpe birsalmák gallya zuhogott, recsegett. Megálltam alatta;
13454 14 | két-három lépéssel.~- Meine Zukunft!42 - kérte szinte félénk
13455 15 | összeomlást, ami úgy, mint a zúzómalom kereke, szétőrölte, elmorzsolta