Rész,  Fejezet

   1   1,  1|                       FEJEZET ÉS BEVEZETÉS ~„A tűzkorsó”~Regényes történethalmazunknak
   2   1,  1|                       konstábler”. Nem annak a hasznos osztálynak a tagja,
   3   1,  1|                   annak a hasznos osztálynak a tagja, mely napjainkban
   4   1,  1|                teljesítésére született, hogy a budapesti Lánchíd két végénél
   5   1,  1|                budapesti Lánchíd két végénél a szekereket figyelmeztesse,
   6   1,  1|                 inkább egy olyan testületnek a vezetője, melynek egyenesen
   7   1,  1|               vezetője, melynek egyenesen az a feladata, hogy kárt tegyen,
   8   1,  1|               pusztítást tesz, annál nagyobb a jutalma, dicsérete: vulgo
   9   1,  1|                 dicsérete: vulgo tüzértiszt.~A krónika csak keresztnevét
  10   1,  1|           montalambert-torony ütegeinek volt a parancsnoka az 1688-i hadjáratban,
  11   1,  1|                    1688-i hadjáratban, mikor a franciák Koblenzet ostromolták.~
  12   1,  1|                   Koblenz és Ehrenbreitstein a Rhénus két partján úgy feküsznek
  13   1,  1|                 szemközt, mint Pest és Buda. A Gellért-hegy éppen úgy néz
  14   1,  1|                      fellegvár Koblenzre. Ez a város is körös-körül meg
  15   1,  1|                    vegye ostrom alá.~Ezúttal a franciák lövették kegyetlenül,
  16   1,  1|                  volt az, hogy gyújtógolyóik a városparancsnok és a fejedelem
  17   1,  1|           gyújtógolyóik a városparancsnok és a fejedelem lakásait mindenütt
  18   1,  1|             Akárhogyan változtatták meg azok a tanyájukat, a francia megtudta,
  19   1,  1|          változtatták meg azok a tanyájukat, a francia megtudta, s ámbár
  20   1,  1|                  kívülről nem láthatott bele a városba, mégis odatalált
  21   1,  1|                     városba, mégis odatalált a golyóival. Ebben valami
  22   1,  1|                     Hugó montalambert-tornya a legveszélyesebb pontját
  23   1,  1|                   volt annak megvédelmezése. A montalambert-torony ugyanis
  24   1,  1|                   ábra, melynek egyik oldala a másikat védelmezi, s annak
  25   1,  1|                  egymással farkasszemet, míg a tetején furfangos barbatták
  26   1,  1|                    lövegek terhét viselik.~S a hajdankori ágyúval bánás
  27   1,  1|                    olyan együgyű tréfa, mint a mostani Krupp- és Uchatius-lövegekkel
  28   1,  1|                 izzóvá tüzesített ágyúgolyót a kemencéből kivenni, azt
  29   1,  1|                      kemencéből kivenni, azt a hosszú csatakígyónak a gyomrába
  30   1,  1|                   azt a hosszú csatakígyónak a gyomrába betömni, s ha az
  31   1,  1|                     ha az ágyú elsütése után a golyó beleragadt az ágyú
  32   1,  1|                     eszközzel, mely hasonlít a Merkur-pálcához, az ágyú „
  33   1,  1|                     nem ütött-e lyukat rajta a kódorgó teke? Hanem hát
  34   1,  1|                tapasztalat után, s ha értett a quadranshoz kellőleg, úgy
  35   1,  1|                nemhiába lövöldözte ki belőle a nehéz bombákat. Hanem aztán
  36   1,  1|                  kudarcot ne valljon, aminők a „tűzpajzs”, mely harmincöt
  37   1,  1|              pattantott ki ugyanannyi golyót a közeledő ellenségre; túltett
  38   1,  1|                      melynek két kereke van, a henger oldalai éles késekkel
  39   1,  1|                      éles késekkel spékelve, a két kereke pedig lőporral
  40   1,  1|                   egyszerre gyullad meg mind a két kerekének a tölteléke,
  41   1,  1|                     meg mind a két kerekének a tölteléke, hát akkor az,
  42   1,  1|                tölteléke, hát akkor az, mint a veszett bika, úgy rohan
  43   1,  1|                      ki- és elégeti, részint a késeivel összekaszabolja,
  44   1,  1|                  egyik kereke talál elsülni, a másik nem, akkor elkezd,
  45   1,  1|                      nem, akkor elkezd, mint a búgattyú, pörögni az alva
  46   1,  1|                     maradt kereke körül, míg a tüzében tart, szétkergetve
  47   1,  1|                    egész kompániát; ha pedig a másik kerék valamivel –
  48   1,  1|                   stratagéma visszafordul, s a saját gazdáját kergeti el
  49   1,  1|                    saját gazdáját kergeti el a mezőrül. – Nem szükség aztán
  50   1,  1|                 aztán hosszasan magyaráznunk a láncos golyókkal való lövöldözésnek
  51   1,  1|                 golyókkal való lövöldözésnek a fortélyait; mert azt úgyis
  52   1,  1|                     ellenség közé repült, az a lánc az első katonának a
  53   1,  1|                     a lánc az első katonának a nyaka körül csavarodott,
  54   1,  1|                     körül csavarodott, akkor a rajta levő golyó elkezdett
  55   1,  1|                    elkezdett körülkeringeni, a mellette levő katonák egyikét
  56   1,  1|                     így tett mindaddig, amíg a láncban tartott; ami pedig
  57   1,  1|                   láncban tartott; ami pedig a nyeles golyókat illeti,
  58   1,  1|                      örök kár, hogy kimentek a divatból; mert az olyan
  59   1,  1|                   mintha két vas főzőkanalat a nyeleiknél fogva karikával
  60   1,  1|                    Az még csak jól járt, aki a két nyele közé jutott, mert
  61   1,  1|                      jutott, mert annak csak a torkát szorította össze;
  62   1,  1|                  torkát szorította össze; de a mellette álló két katona,
  63   1,  1|                      álló két katona, akinek a töksije abba a két üres
  64   1,  1|                katona, akinek a töksije abba a két üres főzőkanálba került,
  65   1,  1|           főzőkanálba került, mikor az annak a fejét egymáshoz csapta,
  66   1,  1|                     napjáig megemlegette azt a tréfát.~Azonban két legújabb
  67   1,  1|               legújabb találmány idézett elő a tüzérségi harcban (amit
  68   1,  1|                 forradalmat.~Az egyik német, a másik francia találmány
  69   1,  1|                      francia találmány volt.~A német találmány – s ez Hugó
  70   1,  1|                      ez Hugó alkotása volt – a nevezetes „fias bombavető”.
  71   1,  1|                     Egy nagy mozsár, melynek a középső lyuka ötvenfontos
  72   1,  1|               ötfontosok vannak szánva. Mind a kilenc golyót egyszerre
  73   1,  1|                    viszi ki ugyanazon töltés a bombavetőből. Képzelhetni
  74   1,  1|              bombavetőből. Képzelhetni annak a franciának a mulatságát,
  75   1,  1|               Képzelhetni annak a franciának a mulatságát, aki azt hallotta,
  76   1,  1|                    aztán arra az egy lövésre a bombaemsén kívül még a nyolc
  77   1,  1|               lövésre a bombaemsén kívül még a nyolc bombamalacot is látja
  78   1,  1|                  nyolc bombamalacot is látja a nyaka közé potyogni! – Ezzel
  79   1,  1|                     disztrahálására.~Ez volt a „tűzkorsó”.~Tökéletes hasonmása
  80   1,  1|               Tökéletes hasonmása az azoknak a korsóknak, amiket a mi aratóink
  81   1,  1|                  azoknak a korsóknak, amiket a mi aratóink visznek ki magukkal
  82   1,  1|                 aratóink visznek ki magukkal a tarlóra, s amik olyan jó
  83   1,  1|                  amik olyan jó hűsen tartják a vizet. Csakhogy ezekben
  84   1,  1|                     annak is éppen úgy, mint a mi vizeskorsóinknak, van
  85   1,  1|                    egy lyuka, amin keresztül a szikrázó tűzláng csak úgy
  86   1,  1|                   Hiszen ilyen gyújtógolyóik a németeknek is voltak. Csakhogy
  87   1,  1|                    is voltak. Csakhogy ennek a tűzkorsónak még egy másik
  88   1,  1|                   tulajdonsága is volt. Mert a bombák kétféle jó tulajdonsággal
  89   1,  1|                    rombolnak meg öldökölnek. A „tűzkorsó” egyesítette mind
  90   1,  1|                   tűzkorsó” egyesítette mind a két kitűnő virtust egymagában.~
  91   1,  1|            gyújtogatott, azután szétdurrant.~A gyújtógolyókon már ki tudtak
  92   1,  1|               védelmezője, Zrínyi Ilona, úgy a németek is kitalálták már
  93   1,  1|                németek is kitalálták már azt a mesterséget, hogy mikor
  94   1,  1|                      letakarták, s mivelhogy a tűzgolyó is, mint minden
  95   1,  1|                 tehát az történt velük.~Ámde a tűzkorsó nem engedte ezt
  96   1,  1|                     tűzkorsó nem engedte ezt a tréfát magán produkáltatni,
  97   1,  1|                   magán produkáltatni, amint a német lefogta a marhabőrével,
  98   1,  1|         produkáltatni, amint a német lefogta a marhabőrével, s bedugta
  99   1,  1|                 marhabőrével, s bedugta mind a négy orralikát, a tűzkorsó
 100   1,  1|               bedugta mind a négy orralikát, a tűzkorsó egyszerre szétdurrant,
 101   1,  1|                    egy csizma, ott egy irha; a német, ahány darabból állt,
 102   1,  1|                 Többet aztán nem volt kedvük a tűzkorsóval komázni.~Hanem
 103   1,  1|                     Hanem egyszer egy ilyen, a sáncba belőtt tűzkorsó,
 104   1,  1|                     tűzkorsó, miután kifújta a mérgét, kapta magát, nem
 105   1,  1|                      amint kihűlt, felvették a tüzérek, s odavitték Hugóhoz.~–
 106   1,  1|                     hát, hogy mi lakik ebben a veszedelmes lövegben – monda
 107   1,  1|                 veszedelmes lövegben – monda a konstábler –, s akkor azután
 108   1,  1|                      készítek ehhez hasonlót a komának.~A tűzkorsó nyakán
 109   1,  1|                    ehhez hasonlót a komának.~A tűzkorsó nyakán volt egy
 110   1,  1|                      kalap, olyanforma, mint a csutorának a száján, az
 111   1,  1|                olyanforma, mint a csutorának a száján, az bizonyosan lesrófolható
 112   1,  1|                      e fölfedezésre meghívta a várparancsnokot, a főkapitányt,
 113   1,  1|                  meghívta a várparancsnokot, a főkapitányt, a nagyherceget,
 114   1,  1|              várparancsnokot, a főkapitányt, a nagyherceget, a városkormányzót,
 115   1,  1|                 főkapitányt, a nagyherceget, a városkormányzót, a tüzérségi
 116   1,  1|             nagyherceget, a városkormányzót, a tüzérségi főparancsnokot,
 117   1,  1|                    tüzérségi főparancsnokot, a soltészt meg a syndicust
 118   1,  1|               főparancsnokot, a soltészt meg a syndicust meg a fejedelem
 119   1,  1|                 soltészt meg a syndicust meg a fejedelem alkimistáját,
 120   1,  1|            alkimistáját, hogy legyenek jelen a tűzkorsó fölbontásánál.
 121   1,  1|                  mondták magukban: „Elég, ha a többi ott lesz, minek menjek
 122   1,  1|                      menjek én oda? Hátha az a bolond korsó akkor sül el,
 123   1,  1|                      meg, hogy mi volt annak a tűzkorsónak a fenekén.~Hugó,
 124   1,  1|                     volt annak a tűzkorsónak a fenekén.~Hugó, miután a
 125   1,  1|                      a fenekén.~Hugó, miután a tűzkorsót felbontá, megtudta,
 126   1,  1|                      úgy elkészítette, ahogy a franciák, s azokat a fejedelem
 127   1,  1|                   ahogy a franciák, s azokat a fejedelem és a várparancsnok
 128   1,  1|                      s azokat a fejedelem és a várparancsnok szeme láttára
 129   1,  1|                 szeme láttára átlövöldözgeté a franciák táborába. A főurak
 130   1,  1|          átlövöldözgeté a franciák táborába. A főurak távcsöveikkel nézték,
 131   1,  1|          gyönyörködtek benne, hogy talál oda a tüzesgolyó, mint egy lángfarkú
 132   1,  1|                  mint egy lángfarkú sárkány, a megcélzott pontra; ott azután
 133   1,  1|                    is, hogy nem durrant szét a francia sáncok között; hanem
 134   1,  1|                      sáncok között; hanem ez a sors az ellenség lövegeivel
 135   1,  1|                    lövegeivel is közös volt: a franciáknak is mindennap
 136   1,  1|                      azokat, visszalövöldözé a kölcsönadókra. Óh, azon
 137   1,  1|                   visszalövöldözte egymásnak a golyóit. Derék, takarékos
 138   1,  1|                     Még 1809-ben is Napóleon a wagrami csatatéren huszonnyolcezer
 139   1,  1|                   volna innen oda, onnan ide a két ellenség ugyanazokat
 140   1,  1|              ágyúgolyókat.~Meg is jutalmazta a fejedelem a derék konstáblert
 141   1,  1|                    is jutalmazta a fejedelem a derék konstáblert ezért
 142   1,  1|                    is megajándékozta. Amiért a főparancsnok meg is orrolt,
 143   1,  1|                 elszerezni való asszony volt a szemei lőtávolában, az az
 144   1,  1|                 lőtávolában, az az övé lett! A jó evésnek, ivásnak is nagy
 145   1,  1|                   volt. S azért nem is állta a pénz.~Pedig mindenből azt
 146   1,  1|                 mindenből azt válogatta, ami a legjobb.~Ez az ínyencség
 147   1,  1|                     legjobb.~Ez az ínyencség a soltészt bosszantotta nagyon.
 148   1,  1|                 bosszantotta nagyon. Ő, mint a polgárőrség főparancsnoka,
 149   1,  1|               főparancsnoka, elöljárója volt a konstáblernek, és azért
 150   1,  1|                     mindenben túltett rajta.~A cifra Rike, a markotányosné,
 151   1,  1|                 túltett rajta.~A cifra Rike, a markotányosné, a polgárőrség
 152   1,  1|                 cifra Rike, a markotányosné, a polgárőrség főparancsnokának
 153   1,  1|             polgárőrség főparancsnokának jól a körmére ütött, ha az csipkedni
 154   1,  1|                    ha az csipkedni próbálta, a konstáblertól pedig azt
 155   1,  1|              élelmiszer rendkívül megdrágult a két városban; így történt,
 156   1,  1|                  városban; így történt, hogy a piacon egy kövér ludat három
 157   1,  1|                 ludat három tallérra tartott a kofa, ami hallatlan nagy
 158   1,  1|                    hallatlan nagy pénz volt. A soltész felesége alkudott
 159   1,  1|                      megvenni; ekkor odajött a cifra Rike, s azt mondá: „
 160   1,  1|                 Megvette, s odább állt vele.~A soltész megtudta, hogy a
 161   1,  1|                     A soltész megtudta, hogy a kövér ludat a cifra Rike
 162   1,  1|                 megtudta, hogy a kövér ludat a cifra Rike Hugó konstábler
 163   1,  1|                    konstábler – mondá másnap a soltész Hugónak –, ez nem
 164   1,  1|                      sovány sajt vagy héring a kenyér mellé; pedig soltész
 165   1,  1|               pénzelsz!~Erre ezt mondta neki a konstábler:~– Látod, soltész,
 166   1,  1|                     nem az én pénzem ára ez. A cifra Rike belém bolondult. –
 167   1,  1|              szerelmes az asszony, rám költi a pénzét, s ő tudja, hogyan
 168   1,  1|                 senkinek, mert nem szeretnék a papokkal táncba keveredni.
 169   1,  1|                      s hogyan jutottál ehhez a varázstallérhoz, konstábler?~–
 170   1,  1|                     megsúgom: de el ne áruld a kapucinusoknak. A hoogstrateni
 171   1,  1|                      áruld a kapucinusoknak. A hoogstrateni mocsárban kaptam
 172   1,  1|            hoogstrateni mocsárban kaptam ezt a „baklovagok”-tól.~– Nono!
 173   1,  1|                    De csak nem adtad el érte a lelkedet?~– Nem. Rászedtem
 174   1,  1|                      zsidógyereket adtam oda a „makers”-nek magam helyett.~–
 175   1,  1|                      lesz titokban tartanod!~A soltész azonnal sietett
 176   1,  1|                      soltész azonnal sietett a megtudott titkot elárulni
 177   1,  1|                    megtudott titkot elárulni a fejedelemnek, aki azt mondta
 178   1,  1|                      csak annál nagyobb lett a becsülete, hogy el lett
 179   1,  1|                     el lett róla híresztelve a félelmetes „baklovagokkal”
 180   1,  1|          baklovagokkal” való szövetsége, meg a varázstallér soha el nem
 181   1,  1|                   fogyatkozó kincse.~Aközben a franciák egyre lövöldözték
 182   1,  1|                       s mindennap rátaláltak a fejedelem megváltoztatott
 183   1,  1|                  megváltoztatott lakhelyére.~A fejedelem már utoljára jutalmat
 184   1,  1|                     annak, aki felfedezi azt a titkos kémet, aki napról
 185   1,  1|                    aki napról napra elárulja a franciáknak, hogy ő hova
 186   1,  1|             valakinek el kelle árulni. Pedig a város kijáratait olyan jól
 187   1,  1|                     mert ami házi madár volt a két városban, azt már mind
 188   1,  1|                       azt már mind megették.~A soltész nagyon hamar készen
 189   1,  1|                     nagyon hamar készen volt a gyanújával.~A két ostromolt
 190   1,  1|                    készen volt a gyanújával.~A két ostromolt városban minden
 191   1,  1|                    csak ez az egy ember nézi a világot hidegvérrel, iszik,
 192   1,  1|                 előle szerteszéjjel, s búvik a pincébe: ez az egy ember
 193   1,  1|                     szét nem pukkant, kiássa a földből, ahova az befúrta
 194   1,  1|                     Ez több mint vakmerőség.~A konstábler a maga föld alatti
 195   1,  1|                     vakmerőség.~A konstábler a maga föld alatti tüzérműhelyében
 196   1,  1|                     hozott elő egy tűzkorsót a tüzérműhelyéből, a soltész
 197   1,  1|                 tűzkorsót a tüzérműhelyéből, a soltész azt mondá neki:~–
 198   1,  1|                       Megállj! Nyisd fel azt a tűzkorsót; hadd látom meg,
 199   1,  1|                  Hugó hidegvérrel lesrófolta a tűzkorsóról a bezáró kupakot,
 200   1,  1|                     lesrófolta a tűzkorsóról a bezáró kupakot, mire annak
 201   1,  1|                   bezáró kupakot, mire annak a felső része kétfelé nyílt,
 202   1,  1|                   burkolva ki lehetett venni a gyúanyagkeveréket. Azt azután
 203   1,  1|                     Azt azután megmagyarázta a konstábler a soltésznak,
 204   1,  1|                   megmagyarázta a konstábler a soltésznak, hány rész lőpor,
 205   1,  1|                     de hát ezen alul mi van?~A tűzkorsót a görögtűz-anyag
 206   1,  1|                     alul mi van?~A tűzkorsót a görögtűz-anyag csak félig
 207   1,  1|              következik egy agyaglemez, mely a gyújtóanyagtól elzárja a
 208   1,  1|                     a gyújtóanyagtól elzárja a tűzkorsó fenekén levő robbanóanyagot:
 209   1,  1|                     egyéb, mint lőpor. Mikor a görögtűz odáig leég, az
 210   1,  1|                 izzóvá lesz; ez robbantja el a lőport. Ez az egész titka
 211   1,  1|                    lőport. Ez az egész titka a kettős virtusú bombának.~–
 212   1,  1|                     agyaglemez alatt – mondá a soltész.~E szóra a konstábler
 213   1,  1|                     mondá a soltész.~E szóra a konstábler hirtelen hátratekintett.
 214   1,  1|         hátratekintett. E szilaj tekintetben a kalandor egész kétségbeesett
 215   1,  1|                      de csak egy pillanatra. A soltész fogdmegjei állták
 216   1,  1|                  állták körül, elzárva előle a menekülés útját.~Ekkor aztán
 217   1,  1|                     meg, hogy mi van alatta.~A soltész fölfeszítette az
 218   1,  1|                   puszta homok volt, s ennek a fenekén volt egy írás, amiben
 219   1,  1|              körülményes értesítés volt adva a várbeli állapotokról.~–
 220   1,  1|                  vasra! – kiálta diadalmasan a soltész. – Itt van valahára
 221   1,  1|                  soltész. – Itt van valahára a csalhatatlan bizonyíték
 222   1,  1|                     azalatt is nevetett, míg a láncot rárakták a kezére.~
 223   1,  1|              nevetett, míg a láncot rárakták a kezére.~S hogy a tanújel
 224   1,  1|                    rárakták a kezére.~S hogy a tanújel kiegészíttessék,
 225   1,  1|           kiegészíttessék, jön nagy süvöltve a francia ostromtelepből legottan
 226   1,  1|                    tűzokádó vaskorsó, lecsap a sáncárokba; de nem durran
 227   1,  2|                                           2. A KÍNVALLATÁS~Az a mutató
 228   1,  2|                          2. A KÍNVALLATÁS~Az a mutató kéz, meg az a két
 229   1,  2|                      Az a mutató kéz, meg az a két vonal annyit jelent
 230   1,  2|                    rövidségnek okáért), hogy a törvényszéknek elnöke intett
 231   1,  2|                 törvényszéknek elnöke intett a kínpad mesterének, hogy
 232   1,  2|             mesterének, hogy csavarjon egyet a köteleken.~Mely megtörténvén,
 233   1,  2|                köteleken.~Mely megtörténvén, a törvényszék jegyzője felírá
 234   1,  2|                  törvényszék jegyzője felírá a kimondott szavakat, egész
 235   1,  2|                    kimondott szavakat, egész a kínzott „irgalom, kegyelem”
 236   1,  2|               irgalom, kegyelem” kiáltásáig.~A fejedelem egy külön asztalnál
 237   1,  2|          trónmennyezettel fedett karszékben. A soltész elnökölt. Első kérdés
 238   1,  2|                      kérdés vádlotthoz:~– Mi a neved?~– A nevem Podóliában: „
 239   1,  2|                  vádlotthoz:~– Mi a neved?~– A nevem Podóliában: „Terguszko
 240   1,  2|             Singapore-ban „Maharadzsa Kong”; a tengeren „Captain Rouge”;
 241   1,  2|                    Chevalier de Mont Olymp”; a Pfalzban „Doktor Sarepta”;
 242   1,  2|                   elnevette rá magát. Kezdte a vádlott a kínlajtorján,
 243   1,  2|                      magát. Kezdte a vádlott a kínlajtorján, folytatta
 244   1,  2|                      kínlajtorján, folytatta a nagyherceg, az ülnökök is
 245   1,  2|                Többre nem emlékszem – végezé a vádlott.~Második kérdőpont:~–
 246   1,  2|               eretneknek. Krakkóban áttértem a socinianusokhoz, Ukraniában
 247   1,  2|             gyűjtemény! – monda rá az elnök.~A jegyző felírta a vallomást.~
 248   1,  2|                      elnök.~A jegyző felírta a vallomást.~Harmadik kérdés:~–
 249   1,  2|                        kiálta rá az elnök. – A jegyző nem bír utánad szaladni.~
 250   1,  2|                     megint nem állhatták meg a jelenlevők, hogy ennyi bolond
 251   1,  2|                    ne nevessék magukat, maga a vádlott és a csontkoponya
 252   1,  2|                   magukat, maga a vádlott és a csontkoponya is nevetett.
 253   1,  2|                     mai nap.~Negyedik pontja a kínvallatásnak, a megelőző
 254   1,  2|                     pontja a kínvallatásnak, a megelőző után:~– Miféle
 255   1,  2|                 mordályégető társaság tagja.~A soltész nagyobb hitelesség
 256   1,  2|                   hitelesség okáért diktálta a jegyzőnek a bűntény latin
 257   1,  2|                  okáért diktálta a jegyzőnek a bűntény latin nomenclatióját.~–
 258   1,  2|                 aetrocinium!~– Elcsábítottam a jóltevőm feleségét bűnös
 259   1,  2|                     adulterium!~– Kiraboltam a templomot, aminek az őrzése
 260   1,  2|              falsorium!~– Megöltem párbajban a jó barátomat.~– Sexto homicidium
 261   1,  2|                      ex duello!~– Megcsaltam a kereskedőtársaimat.~– Septimo
 262   1,  2|                    stellionatus.~– Elárultam a rám bízott államtitkokat.~–
 263   1,  2|                Octavo felonia!~– Kereskedtem a más vagyonával.~– Nono barattaria!~–
 264   1,  2|                  Nono barattaria!~– Áttértem a bálványimádó hitre.~– Decimo
 265   1,  2|              Vigesimo veneficus!~– Elárultam a rám bízott várat.~– Vigesimo
 266   1,  2|                  Cannibalismus! – kiálta fel a soltész, a keze alatt levő
 267   1,  2|                        kiálta fel a soltész, a keze alatt levő pandectára
 268   1,  2|                  pandectára ütve tenyerével. A veríték csorgott kövér homlokáról.~
 269   1,  2|               csorgott kövér homlokáról.~Itt a kínvallatott szünetet tartott.~–
 270   1,  2|                        kérdezé síránk hangon a soltész, mire a kínvallatott
 271   1,  2|                síránk hangon a soltész, mire a kínvallatott elkezdett hangos
 272   1,  2|                 kacagott, senki sem követte. A porkoláb félreértette a
 273   1,  2|                      A porkoláb félreértette a soltész intését, s még egy
 274   1,  2|                   még egy hatalmasat csavart a kínzott karjait és lábait
 275   1,  2|              megnyújtó köteleken, hogy annak a kínordítása összevegyült
 276   1,  2|                     kínordítása összevegyült a kacagásával, egyik a másik
 277   1,  2|            összevegyült a kacagásával, egyik a másik hangjába átcsapva,
 278   1,  2|           fojtogatnak és csiklandanak. Pedig a soltész azt adta a jelben
 279   1,  2|                     Pedig a soltész azt adta a jelben tudtául, hogy mára
 280   1,  2|                    jelben tudtául, hogy mára a vallatás elég lesz: a vádlottat
 281   1,  2|                   mára a vallatás elég lesz: a vádlottat vissza lehet vinni
 282   1,  2|                     ki kell examinálni.~Maga a nagyherceg is fölöttébb
 283   1,  2|                    tart, addig el ne kezdjék a vallatást, míg ő meg nem
 284   1,  2|             vallatást, míg ő meg nem érkezik a törvényterembe.~A vádlottnak
 285   1,  2|                    érkezik a törvényterembe.~A vádlottnak pedig jó oka
 286   1,  2|                      nevetni. Mert míg ő azt a huszonkétféle bűnesetet
 287   1,  2|                      huszonkétféle bűnesetet a törvénybíráknak elhistorizálja,
 288   1,  2|             elhistorizálja, akkorra beveszik a franciák Koblenzet, s őt
 289   1,  2|                     őt szépen megszabadítják a börtönből és a kegyetlen
 290   1,  2|                megszabadítják a börtönből és a kegyetlen kínhalálból. –
 291   1,  2|                    bizonyos. De mi módon? Ez a nehéz kérdés.~Mert ha csak
 292   1,  2|                    volt, akkor világos volna a büntetése: „háttal fordítva
 293   1,  2|                     komplikált vallomás után a bírákra nézve fölöttébb
 294   1,  2|                  fölöttébb meg van nehezítve a válogatás.~Mint rablót kerékbetörés
 295   1,  2|                      mint oklevélhamisítónak a jobb kezét elvágatni elengedhetetlen
 296   1,  2|                      való összetöretést, ami a feleséggyilkosra van kiszabva?
 297   1,  2|                 hajtva, hogyan tétessék elég a törvény rendeletének, mely
 298   1,  2|           suppliciumát szabta meg világosan?~A fejedelem salamoni ítélete
 299   1,  2|                  Állíttassék törvényszék elé a gonosztevő. – Mondja el
 300   1,  2|          legnagyobbnak fog találtatni, annak a büntetése hajtassék rajta
 301   1,  2|                  hajtassék rajta végre.~Ebbe a soltész is beleegyezett.~
 302   1,  2|                     soltész is beleegyezett.~A bírák aztán abban állapodtak
 303   1,  2|                   abban állapodtak meg, hogy a másnap megkezdendő részletes
 304   1,  2|                     részletes vallatásnál ne a nyújtóztató gép alkalmaztassék,
 305   1,  2|                       mert az nagyon elveszi a testi erejét a vallatottnak,
 306   1,  2|                nagyon elveszi a testi erejét a vallatottnak, amire pedig
 307   1,  2|                   nagy szüksége leend, hanem a víztortúra, ami abból áll,
 308   1,  2|              víztortúra, ami abból áll, hogy a hanyatt fekvő vádlottnak
 309   1,  2|                 vádlottnak egy tülköt dugnak a szájába, s azon keresztül
 310   1,  2|               keresztül folyvást töltik bele a vizet, amíg csak nem vall.~–
 311   1,  2|                         Nem úgy lesz – mondá a nagyherceg. – Ha az ember
 312   1,  2|                    vizet iszik, attól elmegy a mesemondó kedve. (Tudom
 313   1,  2|                      Mondassék ki rá azonnal a halálítélet. Kísértessék
 314   1,  2|                  halálítélet. Kísértessék le a siralomházba. A siralomházban
 315   1,  2|               Kísértessék le a siralomházba. A siralomházban töltött órák
 316   1,  2|                   siralomházban töltött órák a legnagyobb tortúra és penitencia
 317   1,  2|                penitencia egy gonosztevőnek. A nép, mely bámulatára összecsődül,
 318   1,  2|              elítéltnek – vigasztalásul. Így a tartása sem kerül semmibe.
 319   1,  2|                   tartása sem kerül semmibe. A gonosztevő, mikor jól evett,
 320   1,  2|                     evett, ivott, felhozatik a törvényszék elé, s ráparancsoltatik,
 321   1,  2|                      körülményes történetét. A jól ivott ember szeret beszélni.
 322   1,  2|                     Másnap megint leküldetik a siralomházba, s így folytattatik
 323   1,  2|                  protocollumba nem diktálta.~A bírák helybenhagyták a nagyherceg
 324   1,  2|                       A bírák helybenhagyták a nagyherceg véleményét, csak
 325   1,  2|                  nagyherceg véleményét, csak a soltész morgott nagyon,
 326   1,  2|                   hogy hiszen eszerint ennek a huszonkétszeres gonosztevőnek
 327   1,  2|             megtanult éhezni és szomjúhozni.~A syndicus azonban megnyugtatá:~–
 328   1,  2|              irigyeljük szegény ördögtől ezt a kis mulatságot a kaloda
 329   1,  2|                ördögtől ezt a kis mulatságot a kaloda és az akasztófa között.
 330   2    |                                MÁSODIK RÉSZ ~A rablók között~
 331   2,  1|                                           1. A PRESZJAKA-BARLANG~Zászlótartó
 332   2,  1|                  Menyhért tábornok ezredében a császári seregnél. (Ezen
 333   2,  1|              vallomását Hugó, midőn első nap a siralomházból felhozatott.)
 334   2,  1|             ostromágyúk kezelésénél, úgyhogy a tábornokom konstáblerré
 335   2,  1|                     Krakkót ostromoltuk.~Ezt a várost akkor Rákóczi György
 336   2,  1|              fejedelem tartá megszállva, aki a svédekkel szövetkezett Lengyelország
 337   2,  1|                azokkal együtt már el is bánt a lengyelekkel, mikor a császári
 338   2,  1|                   bánt a lengyelekkel, mikor a császári seregek ezeknek
 339   2,  1|                     császári seregek ezeknek a segítségére bevonultak.~
 340   2,  1|                hosszasan séramórálni, nehogy a bírák urak előtt úgy tűnjék
 341   2,  1|                    urak előtt úgy tűnjék fel a vallomásom, mintha szándékosan
 342   2,  1|                      körülmények előadásával a történetemet. Csupán azt
 343   2,  1|                     ami elkövetett bűneimmel a legszorosabban összefügg.~
 344   2,  1|        megismerkedtem egy lengyel nemesúrnak a kisasszonyával, aki belém
 345   2,  1|                      küldött ki kémlelődésre a magyaroktól megszállt helyekre.
 346   2,  1|                megszállt helyekre. Én voltam a legvakmerőbb, aki éjszaka
 347   2,  1|              legvakmerőbb, aki éjszaka egész a Krakkót körülvevő nemesi
 348   2,  1|                      Igen, mert ott találtam a szeretőmet. Bizony nem a
 349   2,  1|                     a szeretőmet. Bizony nem a tábornok aranyaiért kockáztattam
 350   2,  1|                      aranyaiért kockáztattam a fejemet minden éjjel, hanem
 351   2,  1|                  fejemet minden éjjel, hanem a szép Marinka tűzszemeiért,
 352   2,  1|                  tűzszemeiért, aki elém jött a kastély kapujáig, mezítláb,
 353   2,  1|                    vén boszorka gazdaasszony a kastélyban, aki megsejtette
 354   2,  1|                 találkozásainkat, s elárulta a nemesúrnak.~Egy éjjel, amint
 355   2,  1|                 nemesúrnak.~Egy éjjel, amint a szép Marinka a legédesebben
 356   2,  1|                  éjjel, amint a szép Marinka a legédesebben tanogatott
 357   2,  1|                   legédesebben tanogatott rá a holdvilágtól derengő szobában,
 358   2,  1|                 emeletre felvezető falépcsőn a vén nemes csikorgó lépteit
 359   2,  1|                    Nyebojsza! – súgá fülembe a leány. – Lépj ki az ajtón
 360   2,  1|                    leány. – Lépj ki az ajtón a folyosóra, s eredj bátran
 361   2,  1|                   zárta: én egyedül maradtam a folyosón.~Az öreg nemes
 362   2,  1|                      öreg nemes fölcammogott a lépcsőn, szerencsémre egyszerre
 363   2,  1|                      lábával léphetett, mert a másik meg volt meredve a
 364   2,  1|                     a másik meg volt meredve a térdébe lőtt golyótól. Kegyetlen
 365   2,  1|                   nagy trombita végű puskát, a másik kezében pedig az égő
 366   2,  1|                      Alkalmasint az vette el a szeme világát annyira, hogy
 367   2,  1|                   hamarább észre, mint mikor a puskája vége megütötte a
 368   2,  1|                     a puskája vége megütötte a mellemet, akkor kiáltott
 369   2,  1|                        Ki vagy? Megállj!)~Én a leány utasítása szerint
 370   2,  1|                   Mit tehettem egyebet?~Erre a szóra az öreg egyszerre
 371   2,  1|                egyszerre nyájas lett hozzám: a kanócot eltaposta a csizmája
 372   2,  1|                  hozzám: a kanócot eltaposta a csizmája talpával, a puskáját
 373   2,  1|               eltaposta a csizmája talpával, a puskáját a félkarjára vette,
 374   2,  1|                csizmája talpával, a puskáját a félkarjára vette, nekem
 375   2,  1|                      félkarjára vette, nekem a vállamra veregetett, testvérkéjének
 376   2,  1|                   nevezett, s aztán megfogva a karomat, levezetett a recsegő
 377   2,  1|               megfogva a karomat, levezetett a recsegő lépcsőkön a maga
 378   2,  1|               levezetett a recsegő lépcsőkön a maga szobájába, ahol nagy
 379   2,  1|               szobájába, ahol nagy tűz égett a kandallóban, ott leültetett
 380   2,  1|                    olvasni olyasformát, hogy a szentháromságra semmi szükség
 381   2,  1|          szentháromságra semmi szükség sincs a világon; mert amilyen kevés
 382   2,  1|                 amilyen kevés dolog történik a mostani világban Isten hírével,
 383   2,  1|                    arra „egy” is elég.~Nekem a hajam szálai borzadtak fel
 384   2,  1|                      eretnek. Még azoknak is a rabbinusa. S ez most engem
 385   2,  1|                terjedve Blandrata vallása, s a kemény üldöztetés miatt
 386   2,  1|                      kemény üldöztetés miatt a hívei csak titokban terjeszthették
 387   2,  1|                      titokban terjeszthették a hitűket. A vén lengyel kastélya
 388   2,  1|                    terjeszthették a hitűket. A vén lengyel kastélya volt
 389   2,  1|                   hogy no, mármost tegyem rá a kezemet, s mondjam utána
 390   2,  1|                      meg kell vallanom, hogy a leányáért jöttem ide. Akkor
 391   2,  1|              leányáért jöttem ide. Akkor ott a puska a háta mögött, azzal
 392   2,  1|                jöttem ide. Akkor ott a puska a háta mögött, azzal egyszerre
 393   2,  1|                      mögött, azzal egyszerre a mennyországba expediál.~
 394   2,  1|                     Ha pedig esküszöm, akkor a pokolba jutok.~Mit válasszak?~
 395   2,  1|                pokolba jutok.~Mit válasszak?~A mennyországba egyenesen,
 396   2,  1|                   tüstént, extrapostán, vagy a pokolba kerülővel, nagy
 397   2,  1|                 Fiatal voltam még, sajnáltam a szép kondor hajú fejemet,
 398   2,  1|                    éjszakánkint összegyűltek a socinianusok.~Nekem mint
 399   2,  1|               eleinte csak addig volt szabad a gyülekezetben részt vennem,
 400   2,  1|                  amíg énekeltek. Amint aztán a prédikációra került a sor,
 401   2,  1|                  aztán a prédikációra került a sor, engem kiküldtek előőrsnek,
 402   2,  1|                    kiküldtek előőrsnek, hogy a meglepetés ellen őrködjem.
 403   2,  1|                     volt; mert azalatt, amíg a prédikáció tartott, én bizony
 404   2,  1|                     én bizony nem álltam oda a kapufélfát támogatni, hanem
 405   2,  1|                  támogatni, hanem felmásztam a nagy diófára, ami a kedvesem
 406   2,  1|               felmásztam a nagy diófára, ami a kedvesem ablaka alatt volt,
 407   2,  1|                    rendesen rázárta az ajtót a leányára, azt gondolta,
 408   2,  1|                     biztosította magát. Amíg a bölcsek odaalant az istenség
 409   2,  1|                  azalatt mi bolondok odafönn a két emberszív egységének
 410   2,  1|                      levén afelől, hogy amíg a contio tart, az öreg onnan
 411   2,  1|                     különösen megszaporodott a gyülekezetünk. Egy csoport
 412   2,  1|                      már egész bevett vallás a socinianusoké, a fejedelem
 413   2,  1|                      vallás a socinianusoké, a fejedelem maga is ezt a
 414   2,  1|                      a fejedelem maga is ezt a hitet vallja. Ha ő lenne
 415   2,  1|                     hitet vallja. Ha ő lenne a lengyel király, a lengyel
 416   2,  1|                      lenne a lengyel király, a lengyel eretnekeket sem
 417   2,  1|                      többé; minden templomot a socinianusoknak adna.~Mikor
 418   2,  1|              socinianusoknak adna.~Mikor ezt a hírt megvittem a tábornokomnak,
 419   2,  1|                   Mikor ezt a hírt megvittem a tábornokomnak, az a sátora
 420   2,  1|                megvittem a tábornokomnak, az a sátora tetejéig ugrott mérgében.
 421   2,  1|                  mégis borzasztó, ahogy ezek a magyarok értenek a korteskedéshez!
 422   2,  1|                      ezek a magyarok értenek a korteskedéshez! Ha megnyerik
 423   2,  1|                 korteskedéshez! Ha megnyerik a lengyel socinianusokat,
 424   2,  1|                   lényeges véleménykülönbség a magyarok és a lengyelek
 425   2,  1|              véleménykülönbség a magyarok és a lengyelek schismájában.~
 426   2,  1|                   többé előőrsöt állni, amíg a prédikáció tart, hanem érdemesnek
 427   2,  1|                      hogy én is részt vegyek a vitatkozásban, s így jöttem
 428   2,  1|                    amiket elmondandó vagyok.~A véleménykülönbség a magyarok
 429   2,  1|                  vagyok.~A véleménykülönbség a magyarok és a lengyelek
 430   2,  1|              véleménykülönbség a magyarok és a lengyelek között a mi Urunk
 431   2,  1|               magyarok és a lengyelek között a mi Urunk Megváltónk isteni
 432   2,  1|                    természete körül forgott.~A magyar socinianusok azt
 433   2,  1|            socinianusok azt allegálták, hogy a Krisztus, bárha nem Isten
 434   2,  1|                    Isten”, de azért Istennek a fia, ki érettünk, bűnös
 435   2,  1|             kifejezni.~Aztán olyan nagy volt a magyar uraknak az áhítatuk,
 436   2,  1|               lengyel egy átalagot felhozott a pincéjéből, s azt körülbocsátotta,
 437   2,  1|                 körülbocsátotta, hát mire az a gyülekezet kezéből őhozzá
 438   2,  1|             harapódzott benne mind mélyebben a haeresis.~Eleinte csak azt
 439   2,  1|                   azt vitatta, hogy minek az a sűrű visszaemlékezés a Krisztus
 440   2,  1|                    az a sűrű visszaemlékezés a Krisztus kiontott vérére?
 441   2,  1|                   minden sátoros ünnepen; de a magyarok ráolvasták a Bibliából,
 442   2,  1|                     de a magyarok ráolvasták a Bibliából, hogy „átkozott
 443   2,  1|                       hogy „átkozott az, aki a napok között különbséget
 444   2,  1|                    Ekkor aztán az öreg magát a dogmát támadta meg.~Tartott
 445   2,  1|                     maga is csak ember.~Erre a magyarok azt mondták, hogy
 446   2,  1|                      mennybeli Üdvözítőmnek. A következő gyülekezetben
 447   2,  1|           megérdemlette, hogy kivégezzék.~De a magyar urakat még ez sem
 448   2,  1|                    ha ilyen rossz ember volt a Krisztus, akkor meg már
 449   2,  1|                 kötelességünk, hogy kiontsuk a vérét, és megigyuk boritalnak
 450   2,  1|             alakjában!~(– Derék emberek azok a magyarok! – kiálta föl a
 451   2,  1|                     a magyarok! – kiálta föl a nagyherceg.~– Ördögöt derék
 452   2,  1|                    derék emberek! – ellenzék a soltész. – Hisz ők csúfolódnak
 453   2,  1|                        Habet rectum! – mondá a nagyherceg. – Mondjad tovább,
 454   2,  1|                   vallomását.)~Ekkor végtére a vén lengyel nemes próféta,
 455   2,  1|                     kiürítése után azt mondá a gyülekezetnek, hogy a legközelebbi
 456   2,  1|                  mondá a gyülekezetnek, hogy a legközelebbi kegyes összejövetel
 457   2,  1|                      voltaképpen nem is volt a világon soha: az egészet
 458   2,  1|                     világon soha: az egészet a papok gondolták ki. Ezzel
 459   2,  1|                   gyökeresen vége lesz vetve a magyar urak nagy áhítatosságának.~(–
 460   2,  1|               förmedt fel az elnöklő soltész a vádlottra.)~– Óh, dehogy,
 461   2,  1|                végrehajtására összebeszéltem a diófán keresztül az én szerelmesemmel,
 462   2,  1|              keresztül az én szerelmesemmel, a szép Marinkával, aki egy
 463   2,  1|                  Marinkával, aki egy idő óta a legszigorúbb zár alatt tartatott
 464   2,  1|                   alatt az ürügy alatt, hogy a ház táját körülcirkálom,
 465   2,  1|                   darab égő taplót beledugok a juhakol nádtetejébe, s aztán,
 466   2,  1|                      egyszerre félbeszakítja a nagy tűzi lárma, erre mindenki
 467   2,  1|                    erre mindenki szétszalad, a zavar általános lesz, a
 468   2,  1|                      a zavar általános lesz, a kastélyból mindent kihordanak
 469   2,  1|                      az istállóból kihajtják a lovakat, a kisasszonyokra
 470   2,  1|              istállóból kihajtják a lovakat, a kisasszonyokra senki sem
 471   2,  1|                  ügyel. Ekkor az én Marinkám a felügyelésre hagyott ősi
 472   2,  1|                      felkapva, ketten együtt a kincsekkel a nagy tűziveszedelem
 473   2,  1|                   ketten együtt a kincsekkel a nagy tűziveszedelem alatt
 474   2,  1|                    volt tőled! – szólt közbe a nagyherceg.~– Mit gondol,
 475   2,  1|                    kegyelmességed – riad fel a soltész –, hiszen „incendiarii
 476   2,  1|                    decem juvencis puniatur”, a második „palo affigatur”.~–
 477   2,  1|                    Habet rectum – mondá erre a nagyherceg. – Édes fiam,
 478   2,  1|                     nagyherceg. – Édes fiam, a gyújtogatásért meg fogsz
 479   2,  1|          gyújtogatásért meg fogsz égettetni, a leányrablásért fizetsz tíz
 480   2,  1|          leányrablásért fizetsz tíz tinót, s a rablásért karóba fogsz húzatni.
 481   2,  1|              boszorkány gazdasszony megtudta a szándékunkat a kisasszony
 482   2,  1|                      megtudta a szándékunkat a kisasszony előkészületeiből,
 483   2,  1|                 előkészületeiből, s elárulta a nemesúrnak. Engem meglestek,
 484   2,  1|                   húztak, s addig kenegettek a mogyorófával, míg kivallottam,
 485   2,  1|                      kém vagyok. Akkor aztán a vén lengyel fel akart húzatni
 486   2,  1|                    lengyel fel akart húzatni a kútgémre, hanem egy jámbor
 487   2,  1|              megszánt; azt mondta, kár volna a bőrömet így elvesztegetni,
 488   2,  1|                      ő megvesz rabszolgának. A vén nemes aztán megalkudott
 489   2,  1|                   tizenhat lengyel garasért. A magyar úr aztán elvitt magával
 490   2,  1|                elvitt magával Krakkóba, ahol a fejedelme táborozott.~Itt
 491   2,  1|                  borsot velem törettek, amit a magyar sereg elfogyasztott,
 492   2,  1|                     borsosan szeret mindent. A két szemem mindig veres
 493   2,  1|                     szemem mindig veres volt a borstól, s az orrom akkorára
 494   2,  1|                     Egyéb panaszom nem lehet a gazdámra, csak az, hogy
 495   2,  1|                      mit enned, ha én vagyok a gazdád!” Az pedig három
 496   2,  1|                  többet enni, akkor megfogta a két vállamat, s elkezdett,
 497   2,  1|                  vállamat, s elkezdett, mint a tele zsákot, amibe már nem
 498   2,  1|                    beleférni, odazötyögtetni a padhoz, míg csak belém nem
 499   2,  1|                   ennivalót, amit otthagytam a tálamon. Igazán mondom,
 500   2,  1|                      tálamon. Igazán mondom, a hideg is lelt már féltemben,