Rész,  Fejezet

  1   1,  1|             történik Isten hírével. Te kövér ludat eszel, mikor
  2   2,  1|         nagy áhítatosságának.~(– És te még ebben az istenkáromló
  3   2,  1|       inkább a leány nyakát vágd le te, mint én a tiedet. Te nemesember
  4   2,  1|            le te, mint én a tiedet. Te nemesember vagy, aki inkább
  5   2,  1|           majd levágja az a leány a te fejedet. – Ez az én leányom.~
  6   2,  1|       Ellenben én kérem feleségül a te leányodat, vezér, s ha esztendő
  7   2,  1|               mondá a vádlottnak –, te mindig azzal kérkedtél a
  8   2,  1|          fel onnan az ember!~– Hah, te gyáva! – kiáltozának rá
  9   2,  1|             a vezér:~– Hohó, fickó, te még nem táncolsz a Madussal.
 10   2,  1|            táncolsz a Madussal. Még te nem lettél fölvéve a társaságba,
 11   2,  1|           tetted le a próbát. Pedig te is azzal hetvenkedtél, hogy
 12   2,  1|                Ha azt állítod, hogy te pattantyús vagy, s tudod,
 13   2,  1|              No, mármost mutasd meg te, hogy tudod elsütni.~– Óh,
 14   2,  1|           hogy tudod elsütni.~– Óh, te ostoba medve! – kacagék
 15   2,  1|          dörmögé Nyedzviedz –, amit te még nem tudsz!~S attól fogva
 16   2,  2|             azt mondá:~– No, Barán, te megérdemletted a nevedet:
 17   2,  2|           mert igazán „kos” voltál. Te szabadítottál meg bennünket
 18   2,  2|      ezüstöd; hanem egyes-egyedül a te szép leányod, az én drága
 19   2,  2|        ilyen nyegodnik voltak, mint te. Olyan ember, aki turbékolni,
 20   2,  2|       összeölelkezve feküsznek ott. Te is oda akarsz-e a sorukba
 21   2,  2|            én Madusom. – Hát bánnád te azt, ha annak az éjszakának,
 22   2,  3|            vetette.~Megdöbbentem.~– Te is ide szorultál már, a
 23   2,  3|            az ura, vagy az apja. Ha te, az ura, nem tudsz parancsolni
 24   2,  3|         Látom az ábrázatodról, hogy te jobb ember vagy a többinél,
 25   2,  3|           kellene le szállnom, ha a te tanácsodat akarnám elfogadni.
 26   2,  3|            kezétől esem el, amilyen te vagy, az Alkorán szerint,
 27   2,  3|              Aztán hová leszek én a te mankóddal?~– Nézzed, fiam –
 28   2,  3|          sem fizet. Azért énnekem a te aranyaid semmit se használnának,
 29   2,  3|             az öreg. – Látod, fiam, te jobb ember vagy, mint a
 30   2,  3|             hová dugjam én el ezt a te sok pénzedet?~– Hagyd csak
 31   2,  3|         hordanak magukkal a rablók. Te pedig a kincseket folyvást
 32   2,  3|        pedig a kincseket folyvást a te hónad alatt hordozhatod.~
 33   2,  3|           ilyen kényes kutyán, mint te vagy. De ne félj semmit.
 34   2,  4|            Nyedzviedz:~– No, Barán, te tovább nem jössz velünk,
 35   2,  4|        tapasztaltál. Hadd jöjjenek. Te maradj ott velük, és amit
 36   2,  4|          jól, lőhet rosszul. Inkább te légy ott, mint más.~– Rajta
 37   2,  4|      időhaladéka legyen megérkezni. Te az ostromot elhúzhatod hosszasan.~–
 38   3,  1|         tarsolyomból egy aranyat.~– Te vagy a csodaember, aki mindent
 39   3,  1|         hogy melyik Malachot akarod te megtalálni?~– Hát azt, amelyik –
 40   3,  1|             Édes fiam, én azt, akit te keressz, ki nem találhatom.
 41   3,  1|         keressz, ki nem találhatom. Te sohasem láttad őt, én pedig
 42   3,  1|           vakmerő kívánatokra, hogy te egészen rossz helyre jöttél,
 43   3,  1|           rongyos koldusokhoz, mint te vagy. Ha igazi lovag akarsz
 44   3,  2|     hajdemákvezér!~– No, ugye, hogy te sem ismersz rá? – szólt
 45   3,  2|             Vajon, páter, nem fogsz te semmit kifecsegni abból,
 46   3,  2|     sérthetlen szentség.~– De hátha te mégis meg találnád azt sérteni?~–
 47   3,  2|           története, akit bizonyára te is ismersz.~– De vajon te
 48   3,  2|           te is ismersz.~– De vajon te olyan szent vagy-e, mint
 49   3,  2|          fiatal, délceg dalia, mint te vagy, lehetetlen, hogy amióta
 50   3,  2|         bűnös ebben a pontban. Csak te volnál magad a szent? Gondold
 51   3,  3|       markával, s abból itat meg, s te nem tudod a végén megmondani,
 52   3,  3|           volt a jobb? Azazhogy nem te, hanem én. De hát miért
 53   3,  3|              De hát miért ne tudnád te is? Hát nem vagyunk-e „szívtestvérek”?
 54   3,  3|          hevenyén visszafizettem.~– Te vagy az, páter! – suttogám
 55   3,  3|            a régi barátságot.~– Hát te most porkoláb vagy itten? –
 56   3,  3|           szólt hozzám: „No, páter, te most megérdemelnéd, hogy
 57   3,  3|       mindig és nem mindenkit fogsz te gyóntatni (engemet ugyan
 58   3,  3|          amiket meggyóntak neki. De te nem olyan pap vagy, mint
 59   3,  3|             s felfedezted előttem a te bűnös egyetértésedet a szép
 60   3,  3|          még nagyobbra. Hanem aztán te magad rontottad el a dolgot.
 61   3,  3|             a talpad alá, hát akkor te elkezdtél velem alkudozni,
 62   3,  3|             előttem érdemedül, hogy te voltál az, aki a gonosztevő
 63   3,  3|       gyóntatórácson keresztül! Hát te voltál az, aki az én vidám
 64   3,  3|          másikat. Hanem hát gondolj te csak magadra. Mert kétféle
 65   3,  3|          dühösen. – Kell is nekem a te absolutiód! Te is pokolra
 66   3,  3|           is nekem a te absolutiód! Te is pokolra jössz, valamint
 67   3,  3|            a gonosz pap –, csakhogy te gyalog mégy oda, én pedig
 68   3,  4|       jászolom vendégét vártam, s a te ajándékoztad Szűz Mária-kép
 69   3,  4|          megtudtam, hogy azok nem a te lépéseid, hanem az apámé.
 70   3,  4|             és fél szeme kiütve. „A te Baránod elárult minket!” –
 71   3,  4|           azt. Ekkor rám ordított. „Te is bűntársa voltál! Mit
 72   3,  4|      egyszerre szállt az égbe. Ez a te kicsi angyalod. Ez kívánkozott
 73   3,  4|         pici kezecskéjét –, ha ez a te kezed olyan erős: ragadj
 74   3,  4|         vígy fel engem is oda, ahol te lakol.~A kisgyermek erre
 75   3,  4|         anyja.~– Nem, édes Baránom, te oda, ahol mi lakunk, nem
 76   4,  1|     bűneiért imádkozni. – Ez most a te büntetésed. – Aztán nem
 77   4,  1|           látszó esemény képezi-e a te megváltatásodat? Íme, az
 78   4,  1|         Isten!” – No, már aki ezt a te éléskamarádat egy nap alatt
 79   4,  1|           legendának a vége, hogyha te megnyugszol a vélt kiraboltatásban,
 80   4,  1|            Hiszen mindössze se vagy te harminc esztendős!~– Hja,
 81   4,  1|              lovag – mondám neki. – Te ismered az arab írást. Íme,
 82   4,  1|    szójárása a lovag úrnak.) Fickó, te énnekem megtetszettél; olyan
 83   4,  1|             vakmerőn hazudni, ahogy te tudsz, még sohasem hallottam.
 84   4,  1|           nyakamon.~– Hát – Lucifer te corripiat! – Mire való az
 85   4,  1|          fakadtak.~– Hát tudod mit, te trifurcifer! – rivallt rám
 86   4,  1|           első lovag. – Ut Belsebub te submergat in paludes inferni!
 87   4,  2|         passió” jelenéseiből; akkor te is megtanulod a magad tennivalóit.~
 88   4,  2|      egészen magamhoz tértem.~– No, te kegyes Silenus! Ugyancsak
 89   4,  2|          míg vendégeink érkeznek, s te összetévesztetted a kriptaajtót
 90   4,  2|        iszom. Én iszom Baphometért, te Astartéért.~S azzal maga
 91   4,  2|          vagyok anyai ágon, akiknek te országos védszentjük vagy,
 92   4,  2|          meg rá, hogy hogyan jöttél te ide be a falon keresztül,
 93   5,  1|             így szólt:~– Hja, fiam, te egy nagyon okos dolgot és
 94   5,  1|            elvivés”, az már bolond. Te egymagad, egy szegény ördög,
 95   5,  1|     belenyomva az ostyába. Eszerint te, fiam, mégis dicső tettet
 96   5,  1|    megszentségtelenített kincseket? Te be akarsz vádolni egy kolostort,
 97   5,  1|             a nőnemen levőjét! Ebbe te belevesztesz. Hiszen ha
 98   5,  1|          maguk gonosztettének, hogy te maradnál benn mint rágalmazó.
 99   5,  1|         azok, amint megtudnák, hogy te akartad őket elárulni, rögtön
100   5,  1|            úgy, hogy az Isten adta. Te az ördögtől vetted el. Majd
101   5,  2|              a bűnöst megdorgálva: „Te pedig nem azért vagy itt,
102   5,  2|          Édes fiacskám! Hogy mennél te ilyen este későn a „hamburgi
103   5,  2|              hogy én azt a gyűrűt a te ujjadra húzom föl, jegygyűrűnek.~
104   5,  2|          annak a vállára áll fel, s te, Hermann, megint annak a
105   5,  2|   keresztül-kasul járt rajta.~– Hát te voltál a múh-borjú?~– Vesztél
106   5,  2|           Én megdöglöm! Hej, Ágnes! Te ringyó! Jöjj ki az erkélyre!
107   7    |            azt mondja: „Ne kívánd a te felebarátodnak semmi marháját.”~
108   7    |             a hajósgazdát.~– Ejnye, te fickó! – szólíta meg –,
109   7    |         fickó! – szólíta meg –, hát te se nem iszol, se nem kockázol,
110   7    |          nem káromkodol? Hisz akkor te átkozottul kegyes ember
111   7    |           magamat a habokkal.~– No, te igazi ostoba fickó vagy!
112   7    |          kopaszan is bajosan”, hogy te itt a szárazföldön valaha
113   7    |             szolgál mint hadvezér a te hazádfia, Reinhard Walter.
114   7    |             Az is kalandorból, minő te vagy, lett nagy úrrá. A
115   8,  1|          király fog lenni.~– No, ha te király fogsz lenni – mondám
116   8,  1|        Allum azt felelte rá:~– Légy te magad az ő jutalma.~S saját
117   8,  2|         közbe a soltész. – Hazudtál te már azelőtt is eleget, nagyokat
118   8,  2|             úgy tettűnk volna, mint te. Soltész uram is hamarább
119   8,  2|              addig függesszük fel a te kerékbetöretésedet! De már
120   8,  3|          hogy sokat is respektáltad te azt a kivont kardot! – szóla
121   8,  3|            istenség.~(– Hát Jehova? Te gazember! – kiáltá közbe
122   8,  3|            nincs bevégezve az, hogy te valósággal az légy, ami
123   8,  3|             még nem ismeri el, hogy te „rahja” vagy. Ez pedig nagy
124   8,  3|         mind melléje álljon; akik a te híveid voltak meg a begum
125   9,  1|            csapva. – Hiszen ha én a te utadat figyelemmel akarnám
126   9,  1|             spanyol így szólt: „Nem te halsz meg, dicső rahja!
127   9,  1|          nem is egy, hanem kettő. A te életed becses. Itt vagyok
128   9,  1|            becses. Itt vagyok én, a te testvéred, ki dicsőségemnek
129   9,  1|           elvégezték a munkát.~(– S te is ettél belőle? – kérdé
130  10,  1|           No, hát a másodszülötted, te bohó! – szólt az asszony
131  10,  1|        magamban, majd „bekötöm én a te koszorúdat holnap”.~Másnap
132  10,  1|       szerint.~– No, hát hallod-e, „te” konstábler. Vedd le mindjárt
133  10,  1|             a kalapomat.) Mivelhogy te keresztyén törvényeink ellenére,
134  10,  1|          diskuráltunk.~– Hát amikor te király voltál, akkor te
135  10,  1|             te király voltál, akkor te mindenkinek parancsoltál,
136  10,  2|      tartalmú levelet kaptam:~– Óh, te bolond! No, ugyan nagy szüksége
137  10,  2|       hegyére elszállítsa; elviszed te őt oda magad is a saját
138  10,  2|             férjét elvitte, aki nem te vagy. Most is az küldött
139  10,  2|        elmegy az uram hazulról. Óh, te Andapálkatonája!~No, már
140  10,  2|             Ő jól kinevetett.~– Óh, te bolond! Ugyan kitől féltenél
141  10,  2|             De hát annyira gyűlölöd te ezt a fejkötőt, hogy miatta
142  10,  2|      arcomat.~– Ah, hiszen itt vagy te, örök kísérőm, fehér galambom! –
143  10,  2|             galambom! – suttogám. – Te mondhatod meg igazán, hogy
144  10,  2|            Fiat applicatió!)~(– No, te gézengúz! Te sem hitted
145  10,  2|    applicatió!)~(– No, te gézengúz! Te sem hitted volna, hogy még
146  11,  1|       megpróbálom.~– No, hát hajíts te elébb!~– Nem én, kegyelmes
147  11,  1|       katonája is!~– De hát ki vagy te? – kérdém a verestollastól. –
148  11,  1|        verestollastól. – Nem vagy-e te a sátán? Mert annak nem
149  11,  1|        álarc hallgat.~(– No, hát ha te sem tudod, az álarc meg
150  11,  2|     cseréljünk, most megint vidd el te a menyasszonyomat, a kötelesnek
151  11,  2|         aztán azt mondta a maker:~– Te, Belfegor! Neked meg kell
152  11,  2|             szíve választottját.~(– Te! Én ebből az egész bolond
153  11,  2|             én teneked ajándékozom. Te pedig nekem adod, ahogy
154  11,  2|             vércimborákhoz illik, a te menyasszonyodat.~Vércimboráknak
155  11,  2| mennyegzőmet.~(– Bolond vagy bizony te, vagy álmodtad mindezt! –
156  12,  1|        mondani a rossz proféciádat, te vészmadár!~Erre az egész
157  12,  1|         szegény katona vagyok, mint te. Ezek idebenn elvették a
158  12,  1|         volt a tarsolyomban.) – Ej, te gézengúz, még el akartad
159  12,  1|           mondurt felszedtem.~– Hát te, fickó, nem vagy-e szomjas?
160  12,  2|           Ott aztán belém kötött.~– Te, legény! Nekem úgy tetszik,
161  12,  2|           Nekem úgy tetszik, mintha te jobb sorshoz volnál szokva,
162  13,  1|                  1. A KURUZSLÓ~(No, te istentelen – kezdé másnap
163  13,  1|             Belfegor!~Megijedtem!~– Te vagy az, Beherik?~Azzal
164  13,  1|          van rá a makertól.~– Tehát te még most is baklovag vagy?~–
165  13,  1|           baklovag vagy?~– Valamint te is. Ez nem betegség, amiből
166  13,  1|               De mit csináljak én a te testedben széles e világon?~–
167  13,  1|             meddig kell nekem ezt a te fertelmes alakodat viselnem,
168  13,  1|                gondolám magamban.~– Te, Beherik – súgám az alakomnak –,
169  13,  1|             cseréljük vissza! Hátha te is meguntad már az én testemet?”~
170  14    |         vidd el a lelkemet oda, hol te lakol!~Tizenkét puska dördült,