Rész, Fejezet
1 1, 1| odavitték Hugóhoz.~– No, most megtudom hát, hogy mi lakik
2 1, 1| Látod, soltész, ha én téged most bolonddá akarnálak tenni,
3 1, 2| hangos hahotával kacagni. De most már csak egymagában kacagott,
4 1, 2| kínhalálból. – Ezt nevette előre.~Most mi történjék ezzel az emberrel?~
5 2, 1| torokráspolyozását.~Megijedtem. Most végem van.~– Nyebojsza! –
6 2, 1| fel e dolgok hallatára, s most vettem csak észre, hogy
7 2, 1| azoknak is a rabbinusa. S ez most engem proselytájává akar
8 2, 1| osculum charitatist. Éjszakára most már az öreg rendesen rázárta
9 2, 1| rablásért karóba fogsz húzatni. Most folytasd tovább.)~– Én azonban
10 2, 1| mohamedán vallásra tértem volna, most ott volna Mohamed próféta;
11 2, 1| vagy a négy arkangyalt; de most nincs, akihez címezzem a
12 2, 1| nemesemberek nem közénk valók. Hát most mindjárt leteheted a próbát.~
13 2, 1| gömbölyű ajkai: mint ha most is előttem állna. Hosszú,
14 2, 1| hófehér nyakát.~Hogy én azt most már vágjam le.~Én pedig
15 2, 1| ordítá rám a veres. – Most elárultad, fickó, hogy ki
16 2, 1| meg egy leányt. – Jól van, most hát térdepelj le: majd levágja
17 2, 1| fickó, hogy mit kívánsz most? – dörmögé kegyetlen, pokolból
18 2, 1| Azonban nem sok időnk volt most az enyelgésre. A tatárhad
19 2, 1| ledűlt fák lombjai közé. Most az is mind odaégett; akár
20 2, 1| kegyes indulatból.)~(– No, most már ugorhatsz!)~– Nem is
21 2, 1| belefúródott oda a padmalyba. Most is ott van, ha akarod látni.~
22 2, 1| másodszor is tettem vele próbát. Most már kötelet hurkoltattam
23 2, 1| lekötöztettem cövekekhez. No, most rúgj föl, ha tudsz! – kiálték
24 2, 1| vassal. Nem is ágaskodott most föl, hanem kapta magát,
25 2, 1| fejekkel kerültek vissza.~Most már csak egyedül bennem
26 2, 1| célozta meg vele.~– No, most ide nézz! – nondám Nyedzviedznek,
27 2, 1| egy sem menekült meg élve.~Most azután a hajdemákok nagy
28 2, 2| pár csontvázat, akik még most is összeölelkezve feküsznek
29 2, 2| Mit gondolsz, hol vagyunk most? A pokolban vagy mennyországban?~
30 2, 2| vissza többé sohasem ereszté.~Most már aztán komolyan megijedtem,
31 2, 2| bárányokat és malacokat, s most már csorda- és falkaszámra
32 2, 2| rettegett rablók hajdanában, most pedig békességes pásztorok
33 2, 3| senki sem tud bánni. Pedig most nagy dologhoz készülünk.
34 2, 3| hogy csak hadd menjek én most el az apjával, majd ha egyszer
35 2, 3| ránk: „Nem zabálni jöttetek most ide!”~Már fogytán volt a
36 2, 3| trombitaszó jelenté, hogy most jönnek már, akikre oly szívszakadva
37 2, 3| ne történhetnék az meg? Most már zászlótartó vagyok a
38 2, 4| nem bírom leereszteni. – Most vesszük még csak igazi hasznodat,
39 2, 4| legalább ezernek volt puskája, most már nem kevesebbre gondolt,
40 2, 4| bocsásson?~Fogtam a mankómat, most már nem a hónom alá, hanem
41 2, 4| és kifutott elém.~Mintha most is látnám, milyen szép volt,
42 2, 4| volt.~Azt hitte, hogy már most ottmaradok végképp.~Nem
43 2, 4| hogy csak ezért megyek el most is, mert az ő sorsáról akarok
44 2, 5| közelből kezdett hangzani. Most értek el a sziklaútra, melyről
45 2, 5| az elhagyott táborhelyre, most már a földön láttam azt
46 2, 5| mankóikkal fenyegetőztek. Most már a hajdemákok felgyújtott
47 2, 5| amerre nyitva volt a világ. Most már a vitéz városi polgárság
48 3, 1| módon tele van arannyal most is. Fogd ezt, sántikálj
49 3, 1| hónom alá a mankómat, s most már igazán szimulálva a
50 3, 1| hogy „igenis, jól van”.~Én most feljebb kezdtem, s elővettem
51 3, 1| kétszer, akkor bebocsátanak. Most távozzál békével.~Azzal
52 3, 1| sima arcot visel. S ez arc most éppen be volt kenve auripigmentummal,
53 3, 1| legutoljára láttam. De azért most is mindjárt rá ismertem.
54 3, 1| a szép Persida meglátná most, akitől azt a szép koszorút
55 3, 1| az én kegyelmes uramat. Most is itt tartogatom a nemesi
56 3, 1| Malkhusz ravaszul mosolygott.~– Most hát megéri a száz aranyat
57 3, 1| őket a forrón rajtakapni.~Most már egész felkészülten indulhattam
58 3, 1| elváltunk egymástól?~No, most voltam már megakadva. Hogy
59 3, 1| Az ördög vigyen el, ha most mindjárt meg nem mérkőzöl
60 3, 2| minden folyosó megtelt a most érkezett frajokkal. Úr és
61 3, 2| cimboránk, Kochanovszki Zdenko!~Most aztán egy pillanatra én
62 3, 2| martalékául estem. És még most is, ha visszagondolok arra
63 3, 2| abból el nem árul, amit én most meg fogok neki gyónni.~Akkor
64 3, 2| de bolond dolog volna, ha most abban a gyóntatószékben
65 3, 3| régi barátságot.~– Hát te most porkoláb vagy itten? – kérdém
66 3, 3| szólt hozzám: „No, páter, te most megérdemelnéd, hogy mint
67 3, 3| nem állsz az ajánlatomra, most mindjárt utazol oda; ha
68 3, 4| megszabadítsunk innen. Én most az Isten paradicsomában
69 3, 4| bűnös voltomat, hogy még most is élek; s mint hogy azt
70 3, 4| vállamon szeretett lenni.~(– S most is ott van még a válladon
71 4, 1| bűneiért imádkozni. – Ez most a te büntetésed. – Aztán
72 4, 1| felpanizálta. Hátha ez a legenda most második kiadásban is éppen
73 4, 1| által menekültem meg, s most vezeklésül viselem ezt a
74 4, 1| Baktrián és Mezopotámián, most pedig jövők Caralabiából.~–
75 4, 1| kiáltott közbe a soltész – most mindjárt én foglak el, nem
76 4, 1| beszélj! Majd kikérdez.~No, most igazán meg voltam akadva.
77 4, 1| történetét.~Hej, megszeppent most a lovag! Ijedtében a nagy
78 4, 1| kezdett. Megijedt, hogy most mindjárt én sütöm ki őróla,
79 4, 2| 2. A BAPHOMET~Most már csakugyan azt hittem,
80 4, 2| egyiptomiaknak öltőzve, akiket a most érkezett hét hölgy neveiken
81 4, 2| ami a hurokba beleakadna.~Most kezdém már sejteni, hogy
82 4, 2| drága ajándékaival. S én most ennek a szent alaknak a
83 4, 2| bőgött, hogy én azt hittem, most másodszor fog rajta megtörténni
84 4, 2| ittam életemben.~– Ki ütött most engem pofon? – kiálta föl
85 4, 2| rá, hogy csaló volt! És most a lábait csókolja. S ezek
86 4, 2| meghátrált, vagy „senki?”, most mind megalázott fővel közelítnek
87 4, 2| szemközti részen lenni. Most a rubin ragyogott a homlokán.~
88 4, 2| óvilági szépségeim, akiknek most már nem kellett magukat
89 4, 2| társaság nevetett.~– És most hordd el a borosedényeket –
90 4, 2| menekültem a pokolsanhedrinból. Most már bizonyos voltam felőle,
91 4, 2| kijárásnak a titkát; különben most nem lehetne idebenn.~– Óh,
92 4, 2| ahogy ezt megszoktuk látni.~Most van már jól! A Krisztus-tagadók
93 4, 2| ügetni a kikötő felé.~(– Most megállj! – szakítá félbe
94 4, 2| közé a soltész. – No, de most következik a „Homicidium!”)~
95 5, 1| történetet, egész odáig, hogy én most ezekkel a befertőztetett
96 5, 2| úrnak a házához.~A nevét még most is megtartottam a fejemben,
97 5, 2| volna a zsidók közé, akik most Spanyolországból az autodafék
98 5, 2| múh-borjút bocsátottak el most a hamburgi hegyen; ami éjszaka
99 5, 2| tudok enni egy egész borjút. Most különösen ki vagyok koplalva.
100 5, 2| hogy komolyam indulok. – Most már látom, hogy kemény fickó
101 5, 2| asztalra, mint amilyenekkel most itt a csokoládékocsonyát
102 5, 2| ütöttem meg nagyon a talpamat.~Most tehát szemközt álltam a
103 5, 2| kétezer talléros váltómat. Már most hát miért hoztam én el a
104 5, 2| öltelek meg inkább én téged? Most már mehet maga az öreg múh-borjúnak;
105 5, 2| nyomta.~– Így ni, fiam! Most már a mienk vagy! A mi borunkból
106 5, 2| tarsolyomban, közel lejárattal: – most pedig – magam sem tudom,
107 6, 2| otthont. A nagy szederfa még most is kihajlik az utcára. Annak
108 6, 2| szomorú napot. – No, de most egy kicsit dobolnom kell
109 6, 2| bőr volt rajta, azt éppen most temetik; de hová, azt sem
110 6, 2| de hová, azt sem tudom.~– Most temetik? Hát nem harangoznak
111 6, 2| csináltattam ebből a szegből, s azt most is viselem a jobb kezem
112 7 | preciosa árverezésekor, most mind kitörő dühvel rohantak
113 7 | búbánatot okoztak. – Ezeket mi most, ha kegyelmed az én ajánlatomba
114 7 | amint a szíve ver.~(– No, most meg már malacologiai praelectiót
115 7 | el velem a tengerre, én most útban vagyok Kelet-India
116 8, 1| várban hagyta őrségül.~– Most menjünk a császárt megmenteni! –
117 8, 2| köszönjük a jó tanácsot! Hogy most küldjünk ki egy vizsgáló
118 8, 3| Én azt hittem, hogy már most ezzel hát egészen el van
119 8, 3| vesztegetni azzal, hogy itt most dogmatikus vitákba elegyedjünk.
120 8, 3| vagyok: uralkodó. A nép még most csak „ráná”-nak nevez; még
121 8, 3| rá a soltész haragosan. – Most meg már a pogányok divatjáról
122 8, 3| monda a fakír –, mert most az életedet mentem meg.
123 9, 1| tisztára elfogytak.~(– Hiszen most mondtad, hogy minden élelmiszert
124 9, 1| nem lehet rajta zivatar, most mindjárt a kínpadra vonatlak,
125 10, 1| megszabadultál volna; de hátra van most az uxoricidium.)~– Jaj,
126 10, 1| gyomrában terem az ámbra, s most templomot füstölnének velem.
127 10, 1| Milyen boldog leszek én itt most idehaza. Nem király, de
128 10, 1| akkora bolond lesz, mint most.~Én pedig megtettem, amivel
129 10, 2| elvitte, aki nem te vagy. Most is az küldött a számára
130 10, 2| mindig ott ül a vállamon. Most is ott van. Nem látják,
131 11, 1| számára van megrendelve, ami most érkezik Herzogenbuschból,
132 11, 1| de én nemigen gondoltam most rá, hogy elkezdjek neki
133 11, 1| hogy „No, mynheer, hát most kell már nevetni! Ugye,
134 11, 2| mondhatja a vércimborám: no, most cseréljünk, én megyek haza
135 11, 2| akkor meg én mondhatom: no, most cseréljünk, most megint
136 11, 2| mondhatom: no, most cseréljünk, most megint vidd el te a menyasszonyomat,
137 11, 2| leszakadt, ott is maradt; most is ott lóg, nem tudják levenni;
138 11, 2| cseréljünk alakot, tessék most a helyemet elfoglalnod.~„
139 11, 2| az országba forgalomba. Most ezt a korcsmárost megszállta
140 11, 2| hát! Jöhet közénk Lucifer!~Most nagy földrengés, csattogás,
141 11, 2| a beavatási stigmát.~De most már énnekem semmi kedvem
142 11, 2| láncos lobogós teremtette, most mindjárt kifordítom a Lucifert
143 11, 2| kétségbevonni nem lehet. Most az egyszer a bűnös szigorúan
144 12, 1| velem, hogy a tarsolyomban most is ott volt az a tallér,
145 12, 1| kempeni boszorkányoktól, s most azért jöttél ide, hogy azt
146 12, 1| leírni nem akarok, mert még most is borsódzik tőle a hátam,
147 12, 1| fejedet, tátsd el a szádat, most éppen jó eső esik!~Nekem
148 12, 2| voltam, mint amilyent nekem most méltóztatik fölajánlani.~–
149 12, 2| átkoztak, üldöztek utána; hát most megpróbáljam, hogyan lehet
150 12, 2| gavallér!~Én aztán gondoltam, most mutasd meg, tallér, hogy
151 12, 2| amit a kegyelmes soltész úr most fedezett fel előttem, hogy
152 12, 2| kiadta. – Hanem hát azt is most értem már végig. Nem ment
153 13, 1| Nem lett belőle semmi. – Most már csak az utolsó bűnöd
154 13, 1| Mikor azt mondom nekik: én most fel akarom keresni az én
155 13, 1| makertól.~– Tehát te még most is baklovag vagy?~– Valamint
156 13, 1| törökül, indusul, hollandusul, most az ostoba Beherik fülével
157 13, 1| hasadt végig a bőre. Ezen még most is jóízűt nevethetném, valahányszor
|