Rész, Fejezet
1 1, 1| azoknak a korsóknak, amiket a mi aratóink visznek ki magukkal
2 1, 1| annak is éppen úgy, mint a mi vizeskorsóinknak, van egy
3 1, 1| most megtudom hát, hogy mi lakik ebben a veszedelmes
4 1, 1| Hugó maga tudta meg, hogy mi volt annak a tűzkorsónak
5 1, 1| nagyon szép; de hát ezen alul mi van?~A tűzkorsót a görögtűz-anyag
6 1, 1| Szeretném én azt látni, hogy mi van ez agyaglemez alatt –
7 1, 1| No, hát nézd meg, hogy mi van alatta.~A soltész fölfeszítette
8 1, 2| Első kérdés vádlotthoz:~– Mi a neved?~– A nevem Podóliában: „
9 1, 2| vallomást.~Harmadik kérdés:~– Mi az állapotod, vádlott?~–
10 1, 2| Ezt nevette előre.~Most mi történjék ezzel az emberrel?~
11 1, 2| végezni, annyi bizonyos. De mi módon? Ez a nehéz kérdés.~
12 2, 1| dogmáját feszegették, azalatt mi bolondok odafönn a két emberszív
13 2, 1| és a lengyelek között a mi Urunk Megváltónk isteni
14 2, 1| csak meg ne öljenek.~– Mi voltál ezelőtt? – dörmögé
15 2, 1| egy nemeskisasszony, akit mi elraboltunk. A szülőinek
16 2, 1| küldték meg a váltságdíjat. Mi is szavunknak állunk. –
17 2, 1| agyonvert előhad nyomába, s mi százszoros ellenfél előtt
18 2, 1| tatárok újra el voltak zárva: mi menekülhettünk a hegyek
19 2, 1| kellett akkor beérnünk.~– Mi a neved? – kérdé tőlem a
20 2, 1| nem tudta gondolni, hogy mi leli az ő bányáit, hogy
21 2, 1| magyarázá a vezér –, aki a mi társaságunkba belép, annak
22 2, 1| jár a párjával. Hát neked mi nevet adjunk a bérmálásban?~
23 2, 1| azt. Ezt a nevezetes ágyút mi a Potoczkyak várkastélyából
24 2, 1| hátul álltak, hogy nézzék, mi lesz belőle; hát amint a
25 2, 1| bámultam rajta, honnan vesszük mi azt a tömérdek élelmiszert
26 2, 1| megmondtam Nyedzviedznek, hogy mi lesz ebből. Ha az a sziklafal
27 2, 1| a facsatornával, mely a mi patakunkat a túlsó sziklafaltól
28 2, 1| vaslánccal leszakítják a mi egész csatornánkat.~Akkor
29 2, 1| magasságot. Egyenlő volt a mi facsatornánk színvonalával.~
30 2, 1| ahol bizonyos volt, hogy a mi puskáink golyói el nem érik,
31 2, 1| lefektetve a három lábra, a mi vízvezetéki csatornáinkat
32 2, 2| nem úgy megy ám az. Akire mi egyszer azt kimondjuk, hogy „
33 2, 2| gondolsz – kérdezé tőlem –, mi fog történni ezentúl velünk?~–
34 2, 2| értünk jönnek.~– Csalatkozol, mi sohasem kerülünk őhozzájuk
35 2, 2| sötétségbe. Az ott a napvilág.~– Mi a szabadba jutunk ki! –
36 2, 2| házikóival.~– Lásd: ez a mi leendő hazánk – suttogá
37 2, 3| Minket eltemettek kendtek; mi meg vagyunk halva. Hagyjanak
38 2, 3| méhsört tömlőkben, hordókban. Mi majd elepedtünk értük, s
39 2, 3| Elegybelegy társaság volt.~Mi nagyon is sokan voltunk
40 2, 3| nézve, hogy kit találnak; mi pedig akárhová lőttünk,
41 2, 3| hahotával fogadtak.~– Hát téged mi az ördög lelt? – kérdé tőlem
42 2, 4| akkora fejűek lehettek, mint mi vagyunk; keresztek, miken
43 2, 4| vannak védelmezve. Pedig a mi csatakígyónkkal az első
44 2, 4| formált tervemben. Én a mi sugárágyúnkkal a bástya
45 2, 4| s az én vízióm eltűnt. Mi még aznap felkerekedtünk
46 2, 5| visszagondoltam elmúlt éveimre, mi minden történt velem ezen
47 2, 5| lövöldözés nélkül ment végbe. Mi történt a hajdemákokkal,
48 2, 5| vissza hősi indulatát; ki mi fegyvert kezébe kaphatott,
49 3, 1| megismerteted vele, hogy a mankódban mi rejlik, tudni fogja, hogy
50 3, 1| is tudja, hogy az őrdögök mi nyelven beszélnek egymás
51 3, 1| Úgy őriztem. Én nem tudom, mi lehet bennük? Én csak a
52 3, 2| Kochanovszki Zdenkónak? Mi történik velem akkor, ha
53 3, 2| Menjetek vele! Én tudom, mi lakott annak a szemeiben,
54 3, 2| ő szemei!” De hát akkor mi történik velem, ha ő is
55 3, 2| herceg. – Tudtam előre! Ez a mi rég elveszett cimboránk,
56 3, 2| hogyha kíváncsi vagyok rá, mi történt Szent Genovévával
57 3, 2| titkánál.~Eszembe jutott, hogy mi tanácsot adott a szép asszony: „
58 3, 3| tudja többet visszahúzni.~Mi történt velem? Mi lesz belőlem?~
59 3, 3| visszahúzni.~Mi történt velem? Mi lesz belőlem?~Be vagyok-e
60 3, 3| mészárszékre juttattad! Aki a mi szép terveinket mind dugába
61 3, 3| gonosz hajdemák paphoz:~– Mi történt a hercegnővel?~–
62 3, 4| De ne légy szomorú, mert mi azért jöttünk le hozzád,
63 3, 4| édes Baránom, te oda, ahol mi lakunk, nem jöhetsz. Elébb
64 4, 1| fordítva, s azt se tudni, hogy mi volt bennük valaha. Sőt,
65 4, 1| volna otthagyni. Hiszen mi szükségem lesz nekem már
66 4, 1| kikérdezzenek, ki vagyok, mi vagyok, hogy merek itt koldulni?
67 4, 1| nem akarnak befogadni.~– Mi vagy?~– Éhes vagyok.~– Honnan
68 4, 1| hosszúk a napok. Tudjuk mi azt Brandenburgban!~S már
69 4, 2| rakta. Én csak néztem, hogy mi lesz ebből. Parancsolatom
70 4, 2| látni.~Ez azt kérdezé:~– Mi érdeme van Málkhusnak, hogy
71 4, 2| barátja: az akasztófa.~– A mi emberünk ez! – dörmögé erre
72 4, 2| kíváncsiságom még nagyobb, hogy mi lesz mindezekből.~A nagy
73 4, 2| egy felséges oltárkép, a mi Boldogasszonyunknak a szobra;
74 4, 2| volt az valami álom.~De mi volt hát?~Ez a nap, mondom,
75 4, 2| fejet helyreilleszteném, mi lenne belőle?~Az lett belőle,
76 5, 2| ismeretes dolog az, hogy mi legyen az a „múh-borjú”?
77 5, 2| s értesítette róla, hogy mi járatban vagyok. Mayer úr
78 5, 2| vontam rá.~– Nem tudod, hogy mi az a múh-borjú? Jaj, fiam,
79 5, 2| szétriasztja.~– Hát aztán mi az a „múh-borjú”?~– Jaj,
80 5, 2| Annyit én is tudtam, hogy mi az a váltó, s egészen meg
81 5, 2| jelent. S a „kettős fájdalom” mi volna más, mint a szerelem?~
82 5, 2| sorba döngeti a fustélyával.~Mi is mindannyian jó éjt kívántunk
83 5, 2| a csóknál vannak. Ezt a mi jelenlétünkben nem lehet
84 5, 2| az mozdulni sem tudott; mi többiek pedig, amint az
85 5, 2| kezdtünk el tanakodni, hogy mi egészséges tréfát lehetne
86 5, 2| padlásig felérjen.~– Hát mi mire valók vagyunk? – mondá
87 5, 2| Most már a mienk vagy! A mi borunkból ittál: ezzel lekötötted
88 5, 2| ezzel lekötötted magadat a mi kegyelmes kapitányunk katonájának!~
89 6, 1| Ott laktak Andernachban, s mi nem messze táboroztunk tőlük.
90 6, 2| fekszik.~– Hát a férjével mi lett? – kérdezém szívszorongva.~–
91 6, 2| hozzá, hogy kitaláljam, mi lesz. A bámészkodó gyülevész
92 7 | kérdezém nagyot bámulva.~– Hát mi az őrdögöt csinálnék veletek?
93 7 | káplárságig nem viszed. Mi voltál eddig?~– Konstábler
94 7 | búbánatot okoztak. – Ezeket mi most, ha kegyelmed az én
95 8, 2| hát a másik feleséggel mi lesz?~Mindenképpen utamban
96 8, 2| condolentiába! Persze hogy mi is úgy tettűnk volna, mint
97 8, 2| aztán ez a föld maga, mely a mi hollandi üvegházaink növényeit
98 8, 2| őserdőt tenyészti elő, ahol a mi cserépben ápolt dísznövényünk
99 8, 2| kunyhói nyomorultabbak a mi hódjaink lakásainál: ez
100 8, 2| fogalom elenyészik, melyet mi, európai lakók, magunkkal
101 8, 3| tündér, a másikból Majmúna. Mi megtudtuk, hogy édes boldogságunknak
102 8, 3| válnunk. Azzal a neveinket mi is felírtuk a falra azok
103 8, 3| kerevetről a padlatra.~(– De már mi szükség volt teneked még
104 8, 3| lóháton, tevén, elefánton. Mi ketten, a begum és én, elefánton
105 8, 3| épp olyan hiányos, mint a mi hölgyeinké, csak azzal a
106 8, 3| és kebleikre egészen, s mi azontúl következik csípőig,
107 8, 3| egymás között. Viszont a mi tiszteletünkre a barátságos
108 8, 3| buddha fájához (mert ámbár mi a Siva valláshoz tartoztunk,
109 8, 3| Szűz Susánna.)~– De hát mi hasznom volt mindebből a
110 8, 3| hegyig. Tökéletes hasonmása a mi cigányainknak. Ezek közül
111 9, 1| jogosult az önvédelem. Amint mi szegény deportáltak vettük
112 9, 1| hajót. Jogunk volt hozzá. Mi voltunk a felperesek, a
113 9, 1| tiltakozék a soltész.)~Mi tehát egy éjszaka, kiszabadítván
114 9, 1| nevezhető-e e cselekedet? Mi nem voltunk a Kelet-Indiai
115 9, 1| nagyherceg.)~No lám; és mi mégsem tettük azt! Az igaz,
116 9, 1| mert nem foghattuk meg. A mi igazságos jogaink kivívásának
117 9, 1| levegőbe röpít valamennyiünket. Mi tehát alkudozni kezdtünk
118 9, 1| superflua cautelára, miután a mi társaságunk semmi olyan
119 9, 1| kiáltanak azok vissza. – Mi okon követeltek ti tőlünk
120 9, 1| éléstárunkat. De bizony mi nem találkoztunk többé semmiféle
121 10, 1| feleségeddel találkoztál, hát akkor mi bajod mostan? Elvesztettél
122 10, 2| homok, középen a töltés: mi ketten azon sétáltunk végig
123 10, 2| milyen boldogul élhetnénk mi egymással, ha senki se háborgatna
124 10, 2| homokra.~Hogy erre a jelenetre mi következett? – azt csak
125 11, 1| elkezdtek tanakodni, hogy mi rosszat kövessenek el másnap?~
126 11, 1| olyan, amilyen közénk illik. Mi csak a gyávákat vágjuk le,
127 11, 1| tenyerembe! Nem bánod meg.~Hát mi válogatásom volt. Minden
128 11, 2| nagyherceg –, hogyan lehetnénk mi vércimborák? Kend, soltész
129 11, 2| amíg feleséget nem vettél a mi fajtánkból.~– Hát hol kapok
130 11, 2| honnan a pokolból vegyük mi a sót? – mondának a koma
131 12, 1| belenyúlok a zsebébe, hát mi akad a markomba? A veszedelmes
132 12, 1| gyerehaza-tallér”, amit mi „heckthaler”-nek nevezünk.
133 13, 1| az övé az enyimben.~– Hát mi hozott ide, cimbora, hogy
134 13, 1| mármost nem tudtam, hogy mi hová való. Csak úgy találomra
|