Rész, Fejezet
1 1, 1| kövér ludat eszel, mikor nekem nem jut csak sovány sajt
2 1, 1| keveredni. Tehát megsúgom, hogy nekem bizony varázstallérom van:
3 1, 2| között. Tudja, komám: „Ma nekem, holnap neked!”~
4 2, 1| puskáját a félkarjára vette, nekem a vállamra veregetett, testvérkéjének
5 2, 1| dugni, s abból elkezdett nekem olvasni olyasformát, hogy
6 2, 1| hírével, arra „egy” is elég.~Nekem a hajam szálai borzadtak
7 2, 1| összegyűltek a socinianusok.~Nekem mint neofitának eleinte
8 2, 1| meglepetés ellen őrködjem. Ami nekem nagyon kedvemre volt; mert
9 2, 1| azt mind megegyem, amit nekem kiád részül: „Nekem ne panaszkodjál,
10 2, 1| amit nekem kiád részül: „Nekem ne panaszkodjál, hogy nincs
11 2, 1| énrám következett a sor; nekem is odatartotta a tenyerében
12 2, 1| Aztán odajött énhozzám; nekem is megtapogatta a lábam
13 2, 1| haját hátravetve a fejével.~Nekem azonban megvan az a jó szokásom,
14 2, 1| menekülhettünk a hegyek közé.~Nekem még fegyvert nem adtak,
15 2, 2| meg a fejét.~– Nem tetszik nekem a dolog. Mégiscsak „nyegodni”
16 2, 2| sorukba kerülni?~Ez a biztatás nekem sehogy se tetszett. Csontvázak
17 2, 2| mondtam, hogy: „Azt sem bánom! Nekem az én Madusom kell, ha a
18 2, 2| A Madus intett a fejével nekem, hogy csak kövessem őt bátran.
19 2, 2| hiszekegyet meg az üdvözletet; s nekem úgy tetszett, mintha minden
20 2, 2| a helyéről, s azt mondá nekem, hogy kövessem őt.~Nekem
21 2, 2| nekem, hogy kövessem őt.~Nekem eszembe jutott a fénylő
22 2, 2| ha egyszer ide került, s nekem sok gyönyörűségem volt az
23 2, 2| arcpirulással súgott meg nekem valamit, amitől a férfiszív
24 2, 2| Madusomat! Ígérhetett volna nekem a sors akármit. Igérhette
25 2, 3| Nyedzviedz erre azt mondá nekem:~– Hallod-e, Barán! Ki parancsol
26 2, 3| végigereszkedve a földre, azt mondá nekem:~– Nosza, fiam, húzd ki
27 2, 3| mindig gyógyíthatatlan. Nekem el kell pusztulnom vele.
28 2, 3| Ezt is neked adom örökbe.~Nekem azonban még ekkor sem volt
29 2, 3| vetnek véget az életüknek. Nekem tehát három pokollal mélyebben
30 2, 3| csábításnak.~– Nem ér az nekem semmit, baba; a hajdemákoknál
31 2, 4| tartottunk, ott azután azt mondta nekem a Nyedzviedz:~– No, Barán,
32 3, 1| ami az ördög kezében volt. Nekem nem volt elég egy nap, egy
33 3, 1| adatokkal teljes ajánlólevelet nekem, notórius bűnösnek nem adhat;
34 3, 1| tudatja velem, hol találok egy nekem való hamisítót, aki óhajtásomat
35 3, 1| adom, mihelyt megmondod nekem, hogy hol lakik a Malach.~
36 3, 1| pénzért.~– Nem pálinka kell nekem, hanem a Malach! – kiáltám
37 3, 1| beszélnek egymás között.~– Nekem pedig mindezekre a tudományokra
38 3, 1| vissza is tért. Hát nincsenek nekem jó szemeim, a Malkhusznak?
39 3, 2| a magáét üdvözölni. Csak nekem nem volt kire várnom.~Kíváncsi
40 3, 2| az nem elég. Esküdjél meg nekem is.~S a páternek előbb istenúgysével
41 3, 3| szemhunyorítást, amivel nekem felelt, hogy tegyem meg,
42 3, 3| Mind azt akarják, hogy nekem tetsszenek, hogy egyszerre
43 3, 3| aprították a hajdemákokat, nekem az a menekülési mód jutott
44 3, 3| el nem szaladhat tőled.~Nekem az volt a legközelebbi kérdésem
45 3, 3| s kivette a zsebéből a nekem szánt ostyát.~– Eredj a
46 3, 3| kiálték rá dühösen. – Kell is nekem a te absolutiód! Te is pokolra
47 4, 1| faodúban, aminek a méze nekem tavaszig eltartott volna,
48 4, 1| Hiszen mi szükségem lesz nekem már ezentúl élelemről gondoskodni,
49 4, 1| jössz?~– Jeruzsálemből.~– Nekem ne hazudj, mert én tudom
50 4, 1| Erre a közönség megint nekem adott igazat.~De elvégre
51 4, 2| azt a parancsolatot adá nekem, hogy vegyek egy lámpást
52 4, 2| olyan kísértetek, akiktől nekem nagyon meg kellett volna
53 4, 2| pokolbeli zsolozsmákat.~Nekem ezalatt az volt a hivatalom,
54 4, 2| Iskariotes azt parancsolá nekem, hogy menjek le a pincébe,
55 4, 2| sebesen pörgött maga körül, nekem úgy tetszett, mintha neki
56 4, 2| szentséges templomi edényt, amit nekem kellett tartani előtte.~
57 4, 2| tökéletes tükör gyanánt szolgált nekem. Abból én kilestem, hogy
58 4, 2| azt mondá:~– Ejh. Meleg nekem ez az öltöny. Eredj, Malkhus,
59 4, 2| Eredj, Malkhus, hozd el nekem a galileai asszonynak a
60 4, 2| jobbra csavarta. Mikor meg nekem adta ide, akkor balra. –
61 4, 2| belőle valamelyest, s aztán a nekem ajándékozott kulacsból beletöltöttem
62 4, 2| kulacsból beletöltöttem azt a nekem szánt álomitalt. Azzal megint
63 5, 1| vitelbért megfizetni?~– Nincs nekem egy batkám sem.~– Hát mid
64 5, 1| mert én el nem foglak, nekem mindegy.~Én aztán azt mondtam
65 5, 2| vagyok koplalva. Hozzák ide nekem azt a múh-borjút, hát én
66 5, 2| volna más, mint a szerelem?~Nekem megtetszett ez a leány.
67 5, 2| mondtam az öregnek, hogy az nekem nagyon megtetszett, szeretném
68 5, 2| a múh-borjútól féltében: nekem magamnak kellett tapogatózva
69 5, 2| múh-borjúról fantaziázott, nekem meg egész reggelig mosogatnom
70 5, 2| kétezer tallér a múh-borjúnak, nekem pedig marad a bűneim terhe!
71 5, 2| valóságos emberi hang.~– Jaj nekem! Meg vagyok ölve!~S azzal
72 5, 2| lesz a legutolsó ember, aki nekem ezért szemrehányásokat fog
73 6, 2| nevette az egész társaság. Nekem meg majd a szívem repedt
74 6, 2| az egyre is, amelyikhez nekem volt jussom. Nem is nagy
75 6, 2| mennykőcsapástól!~– Akkor adja kend nekem ide a szeget abból a koporsóból,
76 6, 2| magához húzza a mennykövet. Nekem olyan kell – feleltem neki.~
77 6, 2| kovácsa, mint én magam, volt nekem az apai örökségem is, meg
78 7 | kitett csecsemőnél, hogy nekem már nem kell járni és beszélni
79 7 | egyenesen megmondani az igazat. Nekem már elég volt a katonáskodásból.
80 7 | s ennek fele megmaradt nekem.~Egészen kedvem szerint
81 7 | viseltem magamat így, mintha az nekem valami nagyon jólesett volna,
82 7 | körül, s maga is segített nekem a csigákat helyreigazgatni,
83 7 | feltűrve mutathassa meg nekem, erkölcsi kényszerűség által
84 7 | arra, hogy elébb a kezét nekem adja, s engemet törvényes
85 7 | olyan csodadolgokat tudott nekem mesélni Sommer bámulatos
86 7 | Megvallom, a sok egyéb közt, nekem is tetszett az a gondolat,
87 8, 1| SZUMRO BEGUM~– Megbocsát nekem a kegyelmes törvényszék –
88 8, 1| amazon csak azt a szót mondá nekem:~– Cselekedj, ahogy én cselekszem!~
89 8, 2| begum előtt fölfedezni, hogy nekem már van egy törvényes feleségem
90 8, 2| brahman hitre térünk át, akkor nekem mint asszonynak trónon ülni,
91 8, 3| Zeib-Alniffámnak több esze volt, mint nekem.~Oly nyájas, oly szelíd
92 8, 3| menyasszonyom tündérregéket mesélt nekem, minők ott a pálmaerdők
93 8, 3| árnyában születnek. Elmondta nekem a szép Kamr Esszamán herceg
94 8, 3| beszéltünk egymással, s ő nekem engedelmet adott, úgy megszorítá
95 8, 3| odavaló utat számítsd.~De nekem az is hosszú idő volt. Azon
96 9, 1| avagy pediglen kalózok; mert nekem van annyi eszem és tudományom,
97 10, 1| kisebb munka lett volna nekem, mint a szempilláimat lehúznom
98 10, 1| megszabadultam a tartománytól. Van nekem tulipánkertem: többet ér
99 10, 1| asszonyt gyerekestül, s nekem bele kellett szépen nyugodnom.~(
100 10, 2| hagyta magát lebeszélni róla. Nekem pedig mintha súgta volna
101 10, 2| mondá az asszony. – Látod, nekem sem hiányzik a boldogságomból
102 10, 2| viselni!~Olvasd el, mit írnak nekem Niemengenből.~Azzal kivettem
103 10, 2| mint a megdühített elefánt, nekem jött az asszony, s úgy taszított
104 10, 2| felmarja, mint a csalán. S nekem az egész fejem állig belement
105 10, 2| elhagyott tőzegvágás volt. Nekem úgy tetszett, mintha bőrtőn
106 11, 1| félelmemet, mely szerint nekem minden emberi társaságot
107 11, 1| s belefojtották a vízbe.~Nekem azt végig kellett néznem.~
108 11, 1| Kétségbeestemben aztán nekem is nagy kedvem szottyant. „
109 11, 1| akkor jó előle félreugrani.~Nekem csak úgy a fülem körül süvöltöztek
110 11, 2| maker”-t Astarothnak hívták. Nekem Belfegor nevet adtak.~Ugyanakkor
111 11, 2| az egyik azt mondja: ez nekem kell, azt a másik oda tartozik
112 11, 2| kezeinket, ahogy szokás, nekem úgy tetszett, mintha a papi
113 11, 2| az oldalait, felhérceit, nekem maradt a menyasszonyommal
114 11, 2| teneked ajándékozom. Te pedig nekem adod, ahogy a vércimborákhoz
115 11, 2| mindjárt csömört kapok. Nekem adjatok sótartót az asztalra.~–
116 11, 2| sót főzhetnénk belőle.~– Nekem pedig, ördögteremtettét,
117 11, 2| ajkaim, ízleld azokat.~– Ejh, nekem nem méz kell, hanem só!
118 12, 1| el ne szökhessél.~Azzal nekem esett az egész társaság,
119 12, 1| egypár ütleget jövedelmezett nekem.~Az utána következőknek
120 12, 1| most éppen jó eső esik!~Nekem azalatt ki kellett mennem
121 12, 1| uram! Mért nem súgta meg nekem ezt a titkot hamarább! –
122 12, 2| belém kötött.~– Te, legény! Nekem úgy tetszik, mintha te jobb
123 12, 2| ki a kegyes véleményt.~– Nekem kedvem volna hozzá, hogy
124 12, 2| megtegyelek hadsegédemnek.~– Nekem pedig nem volna az ellenemre.~–
125 12, 2| tiszteletét?~– Ostoba! Mert már nekem van otthon másik.~Csúnyául
126 12, 2| nem voltam, mint amilyent nekem most méltóztatik fölajánlani.~–
127 12, 2| ez nagy baj volt, kivált nekem. Mert ezzel az egyik hivatalomból
128 12, 2| végképpen a gyerehaza-tallér.~Nekem nem maradt más a szégyennél
129 13, 1| De hát aztán meddig kell nekem ezt a te fertelmes alakodat
130 13, 1| járni. Ez ellen is volt nekem csalhatatlan szerem. Csakhogy
131 13, 1| tudott róla elmulasztani. – Nekem ilyen szerem is volt bizonnyal;
|