Rész, Fejezet
1 1, 1| Ámde a tűzkorsó nem engedte ezt a tréfát magán produkáltatni,
2 1, 1| meg, honnan pénzelsz!~Erre ezt mondta neki a konstábler:~–
3 1, 1| hoogstrateni mocsárban kaptam ezt a „baklovagok”-tól.~– Nono!
4 1, 1| nek magam helyett.~– No, ezt jó lesz titokban tartanod!~
5 1, 1| hova költözött át, mert ezt valakinek el kelle árulni.
6 1, 2| Ennyi bűntett egy csomóban! Ezt az embert kegyetlenül ki
7 1, 2| kegyetlen kínhalálból. – Ezt nevette előre.~Most mi történjék
8 1, 2| irigyeljük szegény ördögtől ezt a kis mulatságot a kaloda
9 2, 1| mikor Krakkót ostromoltuk.~Ezt a várost akkor Rákóczi György
10 2, 1| socinianusoké, a fejedelem maga is ezt a hitet vallja. Ha ő lenne
11 2, 1| socinianusoknak adna.~Mikor ezt a hírt megvittem a tábornokomnak,
12 2, 1| az embert tömik.~(– No, ezt még nem próbáltuk – mondá
13 2, 1| mint hogy a markába köptem.~Ezt megértette. Az aranyat eltette;
14 2, 1| mondta borzongva a soltész.~– Ezt föl kell jegyeztetnünk,
15 2, 1| veres. – Itt van a próba. Ezt a leányt le kell nyakaznod:
16 2, 1| Hat embernek adott dolgot ezt a sziklát elmozdítani.~Az
17 2, 1| ugorhatsz!)~– Nem is mondattam ezt magamnak kétszer; felugrottam
18 2, 1| kitalálva. A hajdemákok ezt a barlangot, úgy vettem
19 2, 1| jószággal lőni, hát süsd el azt. Ezt a nevezetes ágyút mi a Potoczkyak
20 2, 1| ágyútalp kell, meg kerekek.~Hát ezt ők maguktól hogyan találták
21 2, 1| találták volna ki?~Amint ezt a nevezetes tudományt fölfedeztem
22 2, 2| újabb pompás ornátusban (ezt bizonyosan legújabban rabolták
23 2, 2| ily szerelmi mámor miatt ezt a kétségbeejtő végzetet
24 2, 2| közelebbről megnéztem egyszer ezt a harangot, a köriratáról
25 2, 3| Sok katona kíséri őket. Ezt kézre kell kerítenünk. S
26 2, 3| neki:~– Nem teszem ugyan én ezt a bolondot.~– De csak vágd
27 2, 3| Nézzed, milyen szép jatagán. Ezt is neked adom örökbe.~Nekem
28 2, 3| fiam – szólt az öreg. – Ha ezt a hónaljtámaszt lesrófolod
29 2, 3| szemem is káprázott tőle.~– Ezt mind neked adom.~Én mégis
30 2, 3| De hová dugjam én el ezt a te sok pénzedet?~– Hagyd
31 2, 3| nagyhamar megbántam, hogy ezt tettem; mert keservesen
32 2, 4| nevednek becsületet szerezz. Ezt a Szűz Mária-képet pedig
33 3, 1| neki, hogy nagyon unom már ezt a szent életet itt a kolostorban,
34 3, 1| van arannyal most is. Fogd ezt, sántikálj be vele Lembergbe,
35 3, 1| máriást.~– Hallod-e, anyóka, ezt a szép pénzt mindjárt neked
36 3, 1| mindent tud, bizonyosan ezt is tudja.~A keményfa ajtó
37 3, 1| mondja.~– S hol találom meg ezt a portugallust?~– Amint
38 3, 2| gazdag herceghez adták. Ezt, szokás szerint, csak a
39 3, 2| sötétségben megy végbe. – Ezt a dorbézoló cimborák nem
40 3, 2| felelhessek valamit.~(– Ezt én nem értem – jegyzé meg
41 3, 2| Persida –, akkor óvakodjál ezt a bűnödet, aminek fele az
42 3, 2| enyém, valaha meggyónni. Ezt el ne mondd még egy papnak
43 3, 3| Átengedem neked ez egyszer ezt a kelyhet. Idd ki helyettem
44 3, 3| voltam akasztva.~Köszönöm ezt a nagy gráciát, de éppen
45 3, 3| gondoltam magamban, hogy de biz ezt nem árulom el a hercegnek:
46 3, 3| jutalmadat érte. Íme, megkaptad ezt az egész palotát, mert úgy
47 4, 1| soha többet el nem hagyni ezt az én remeteségemet.~Egy
48 4, 1| meg Isten!” – No, már aki ezt a te éléskamarádat egy nap
49 4, 1| szaracénok elfogtak, azok verték ezt a vasat a nyakamra. Csoda
50 4, 1| most vezeklésül viselem ezt a vasat a nyakamon mind
51 4, 1| mit keres a nyakadon?~– Ezt Zagachrist fekete szultán
52 4, 1| rend régi címerét; hogyan, ezt rendén el fogom mondani.~
53 4, 1| kacskaringósan végtől végig.~– Nézd ezt, lovag – mondám neki. –
54 4, 2| keresztre feszítteté őt. Ezt bizonyítja Valentinus próféta,
55 4, 2| fejéről levegyem a koronát; ezt a kegyeletes ereklyét, hogy
56 4, 2| szobortalapzataikról, mikor ezt a szentségtörést elkövettem,
57 4, 2| meg ezüstfonállal.~– Hát ezt hová tegyem – mondám magamban,
58 4, 2| malmot. De hátha csak álmodom ezt, s mire fölébredek, már
59 4, 2| rubin ragyogott a homlokán.~Ezt a koronát tehát megfordította
60 4, 2| csinálta; hát csak igyad. Ezt a kulacsot is neked adom.
61 4, 2| hős vértanút.~Láttam én ezt a szobrot nappal is elégszer
62 4, 2| tekerve a nyaka.~Hátha én ezt a fejet helyreilleszteném,
63 4, 2| felvezető lépcső gádorát, ahogy ezt megszoktuk látni.~Most van
64 4, 2| ahol ez történt, Stettin. Ezt a várost, tudjátok, hogy
65 5, 1| nyelven ért ez a fickó?~Ezt aztán megértettem. Mondtam
66 5, 2| gondoltál a pokol tüzére, mikor ezt megmarkoltad! C! c! Áldozatkelyhek!
67 5, 2| kegyelmed nyolcvanért.~– No! Ezt ugyan senkinek meg nem tenném,
68 5, 2| Tulajdonképpen azért mondám ezt, hogy az öreg egy kis időre
69 5, 2| súgám én a fülébe.~– Ezt nem értem, hogyan lehet? –
70 5, 2| húzom föl, jegygyűrűnek.~Ezt azután megértette, s engedte,
71 5, 2| Már a csóknál vannak. Ezt a mi jelenlétünkben nem
72 5, 2| fejébe menjen a bor. De ezt a titkot nem fecsegem ki
73 5, 2| tudom, hogy a zsidóknak az ezt megelőző szombatra esett
74 6, 2| kellett szorítanom a torkomba ezt a szót: „az anyám! „~– Jól
75 6, 2| tehette, hogy nem érte meg ezt a szomorú napot. – No, de
76 6, 2| Nem hallgathattam tovább ezt a szomorú dobszót, meg a
77 7 | hátamra csak nem vehetem ezt a sok pernahajdert, hogy
78 7 | a tüzéreknél.~– No, hát ezt ott is megkapod.~– De vajon
79 7 | még tíz-tizenöt tallért. – Ezt a nagy csapást az én özvegyem
80 7 | is töltse az időt.)~– Már ezt pedig meg kell hallgatniok
81 7 | konstáblerné „asszonynak”. Ezt a degradációt asszonyszív
82 8, 1| ott, míg nem fizetett.~(– Ezt jó lesz nem publikálni,
83 8, 1| kegyelmes uraim. Szükséges volt ezt előrebocsátanom, hogy kimagyarázhatóvá
84 8, 2| utamban volt a vallás, s ezt a Szumro begum előtt be
85 8, 3| végén. Azt mondta, hogy ezt az illendőséget meg kell
86 8, 3| készített a számomra, idézte elő ezt az álmosságot nálam, csak
87 8, 3| sárga. – Ízleljük meg még ezt is! – mondá a feleségem. –
88 8, 3| már, kegyelmes uraim, ha ezt az én álmomat a niemengeni
89 8, 3| éjszakát töltöttünk vala el.~– Ezt a levelet, és az általad
90 8, 3| éjjel ébren fog tartani.~Ezt már óhajtottam.~Mert Kelet-Indiában
91 8, 3| feldühödik, és harci kedvet kap, ezt „bang”-nak hívják; a békeszerető
92 8, 3| fegyveres istenítélet, s ezt törvény és usus és pactum
93 9, 1| gyorsabban menekülhessen. Ezt tudva, a tengeri rákászok
94 9, 1| Megengedi, kegyelmességed, hogy ezt kihúzzuk a bűnlajstromból? –
95 9, 1| A Fidzsi-szigetek lakói ezt valódi hőstettnek tartják,
96 10, 1| kanalazása alá, majd elintézi ezt a Szentszék, aki ezt a szörnyű
97 10, 1| elintézi ezt a Szentszék, aki ezt a szörnyű nagy botrányt
98 10, 1| egy nyerges lóért, hogy ezt meghallottam! Kimondták,
99 10, 2| megidéztetések következtében.~Ezt a veszett állapotot se én
100 10, 2| hosszú lábtókon őriznek. Ezt a lakatlan kietlent egy
101 10, 2| én odaleszek, ne viseld ezt az egyet.~– No, hát nem
102 10, 2| hát annyira gyűlölöd te ezt a fejkötőt, hogy miatta
103 10, 2| is gyűlölsz?~– Van okom ezt a fejkötőt gyűlölni, s nem
104 10, 2| csak azért is viselni fogom ezt a fejkötőt! – kiálta: s
105 10, 2| hogy kiszabadítsam.~Amint ezt meglátta a süllyedő asszony,
106 10, 2| hullám és minden szikla ezt kiáltaná: „átkozott!”~Mire
107 10, 2| marmota megbúvik, és mindenütt ezt a szót hallottam a fülembe
108 10, 2| fülembe zúgni: „gyilkos!” Ezt kiáltották rám a békák a
109 10, 2| alapos gyanúm, hogy mikor ezt a főkötőt felteszi az asszony,
110 11, 1| rablási história.~Mikor ezt elhatározták egymás között
111 11, 1| álarc meg hallgat, akkor ezt az egész csapitulumot ki
112 11, 2| hogy a pokolba vihetné el ezt a nehéz társzekeret ez a
113 11, 2| országba forgalomba. Most ezt a korcsmárost megszállta
114 11, 2| comthur pénzverő-műhelyét. Én ezt a levelet a kormányzó helyett
115 11, 2| csókjáért a lelkemet is odaadni.~Ezt az állapotot várta a jó
116 11, 2| mondja:~– Bajtárs! Látod ezt a tallért, amiért én a lelkemet
117 11, 2| amiért én a lelkemet eladtam? Ezt én teneked ajándékozom.
118 11, 2| a komákkal veszekedni.~– Ezt én így meg nem eszem. Ha
119 11, 2| különben a fejetekhez vágom ezt az egész vetrecét!~– No,
120 12, 1| egy tallér profit! No, ezt mindjárt megisszuk!~Azonnal
121 12, 1| Mért nem súgta meg nekem ezt a titkot hamarább! – sóhajta
122 12, 1| sóhajta fel a vádlott. – Ha én ezt tudtam volna idejében!~
123 12, 2| akit kinevetnek, leköpnek?~Ezt is megpróbáltam. Fél óra
124 13, 1| testet.~– Miért kívánod ezt?~– Parancsolatom van rá
125 13, 1| aztán meddig kell nekem ezt a te fertelmes alakodat
126 13, 1| testeink. No, hát húzd fel ezt az ujjadra, aztán hídd be
127 13, 1| hozott a világra!~(– De már ezt az utolsót csak magam sem
128 13, 1| De cimborám, Beherik, ezt már csak álld ki magad! –
|