Rész, Fejezet
1 1, 1| s odavitték Hugóhoz.~– No, most megtudom hát, hogy
2 1, 1| makers”-nek magam helyett.~– No, ezt jó lesz titokban tartanod!~
3 1, 1| széles vállain egyet vont.~– No, hát nézd meg, hogy mi van
4 2, 1| könyvet, s azt mondta, hogy no, mármost tegyem rá a kezemet,
5 2, 1| tántorította el. Azt mondták, hogy: no, ha ilyen rossz ember volt
6 2, 1| mint férj és feleség.~(– No, az igazán istenfélő gondolat
7 2, 1| mikor az embert tömik.~(– No, ezt még nem próbáltuk –
8 2, 1| tartogatta a tenyerét elém, hogy no, hát mennyit?~Én aztán nem
9 2, 1| ilyen csúnya egy sem volt.~– No, fickó! – dörmögött rám,
10 2, 1| tudod-e emelni a jobb kezedet? No hát, csak maradj térden
11 2, 1| éhségben legyeket fogdosott.~– No, azt szeretem. A nemesemberek
12 2, 1| karcsú volt, és magas.~– No hát, újonc – parancsolt
13 2, 1| mesterséget tanultam.~– No, majd meglátjuk, hogy le
14 2, 1| Állok a szavamnak.~– No, akkor én is állok a szavamnak.
15 2, 1| velem meg nem verekszik.~(– No, soltész uram – mondá a
16 2, 1| iránti kegyes indulatból.)~(– No, most már ugorhatsz!)~–
17 2, 1| vallásbelinek szokták odaadni.~No, iszen, énnekem ez volt
18 2, 1| rúgva rajta a lábával.~– No, hát ide nézz, Barán! –
19 2, 1| Véghetetlenül nevettem rajta.~– No, csak nevess! – mondá Nyedzviedz. –
20 2, 1| lekötöztettem cövekekhez. No, most rúgj föl, ha tudsz! –
21 2, 1| ördög se célzott volna. No, mármost mutasd meg te,
22 2, 1| csatornáinkat célozta meg vele.~– No, most ide nézz! – nondám
23 2, 2| hátramaradtam, azt mondá:~– No, Barán, te megérdemletted
24 2, 2| virradása?~– Dehogy bánnám!~No, hát letelepedtünk a leterített
25 2, 3| menni egész Jeruzsálemig.~– No, mármost, hát fogd a jatagánom
26 2, 3| azzal átkozott meg, hogy „No, hát vedd hasznát a koltuk-dengeneginek,
27 2, 4| mondta nekem a Nyedzviedz:~– No, Barán, te tovább nem jössz
28 2, 4| ami azóta történt velem.~No, azzal nem volt ok valami
29 3, 1| legutoljára elváltunk egymástól?~No, most voltam már megakadva.
30 3, 2| fogja disputálni magát. – No, ergo: nem is tudom, kinek
31 3, 2| szemébe nézni, ahogy ez a nő keresztüljárt rajtam a tekintetével;
32 3, 2| Barán”, a hajdemákvezér!~– No, ugye, hogy te sem ismersz
33 3, 2| szokta mondani a herceg: „No, kincsem, ez egészen megifjított!”,
34 3, 2| feleltem rá: hogyne tudnék?~– No, ha szemébe tudsz nézni
35 3, 2| kezdett el ösztökélni:~– No, fiam, hát nem hallgattál
36 3, 2| még valami bűn a lelkedet? No, csak ne átalld kimondani.
37 3, 3| Idd ki helyettem fenékig!~No hiszen, átkozottul meg voltam
38 3, 3| beszélni, mint afféle álmodó.~– No, bizony, hogy rám ismertél! –
39 3, 3| aztán így szólt hozzám: „No, páter, te most megérdemelnéd,
40 3, 3| hát csak időjártával. „No, hát beleegyezel-e, hogy
41 3, 3| időkig. Örömest meghalok.~– No, akkor hát, fiam, azért
42 3, 3| szekerem saraglyájába.~– No, hát vigyel el az ördög! –
43 3, 4| nem bírt összetörni.~(– No, ez ugyan nevezetes egy
44 3, 4| hátrahagyott koldusgúnyáit.)~(– No, én pedig azt állítom, hogy
45 4, 1| Jutalmazza meg Isten!” – No, már aki ezt a te éléskamarádat
46 4, 1| volna, hogy „veres barát”.~– No, itt jön a veres barát! –
47 4, 1| beszélj! Majd kikérdez.~No, most igazán meg voltam
48 4, 2| patrónusom volt Júdás Iskariotes.~No, ez szép társaság, mondhatom.~
49 4, 2| én vagyok az a Málkhus.~– No, hát itt tartsd a füledet –
50 4, 2| széttekintve szilajon maga körül.~– No, hát igyál! – szólt odanyújtva
51 4, 2| patrónusom volt.~– Jól van no, Iskariotes, majd mindjárt
52 4, 2| egészen magamhoz tértem.~– No, te kegyes Silenus! Ugyancsak
53 4, 2| sekrestyésről rám maradt.~– No, ne álmodjál már, hanem
54 4, 2| lámpással, s azt mondá:~– No, ma megint itt fogsz várni
55 4, 2| lesütni.~Astarte kikacagott.~– No, jer ide, Malkhus! – hívogatott
56 4, 2| voltunk a kolostor falán.~– No, mármost megint eressz vissza,
57 4, 2| igaz, hogy úgy volt?)~(– No, gonosztevő, erre találj
58 4, 2| szakálla közé a soltész. – No, de most következik a „Homicidium!”)~
59 5, 1| tövislovagok” kolostorába?~– No, akkor tennél még csak nagy
60 5, 2| türelmetlenkedek a soltész.)~– No, azzal ugyan nem sok időt
61 5, 2| kegyelmed nyolcvanért.~– No! Ezt ugyan senkinek meg
62 5, 2| adnak neki több bort.~– No, ha ti nem adtok, majd ád
63 5, 2| idehozott kész martalékot. – No, ugyan szépen megjárták
64 5, 2| fog számomra adatni.~(– No, csak azt várd!)~Tehát leinni
65 5, 2| erkélyen láttam, hogy egy nő megjelent, Ágnes volt. Amint
66 6, 1| szememre tudnak vetni.~(– No bizony, ez szóra sem érdemes –
67 6, 2| meg ezt a szomorú napot. – No, de most egy kicsit dobolnom
68 6, 2| jobb kezem mutatóujján.~(– No, az bizonyára nagyobb büntetés
69 7 | hányatom magamat a habokkal.~– No, te igazi ostoba fickó vagy!
70 7 | Konstábler voltam a tüzéreknél.~– No, hát ezt ott is megkapod.~–
71 7 | állattal együtt maga a tojás is nő. A csigatojás, mely eleinte
72 7 | látni, amint a szíve ver.~(– No, most meg már malacologiai
73 8, 1| fogadtatásra talált.~(– No, ez éppen hozzád illő csavargó
74 8, 1| ha király fog lenni.~– No, ha te király fogsz lenni –
75 8, 2| valamennyit aszerint.~(– No, köszönjük a jó tanácsot!
76 8, 3| Zeib-Alniffám csodálatra méltó nő volt. Mikor a mennyegzőnk
77 8, 3| Amíg pedig ez áldást az új nő el nem mondhatja, addig
78 8, 3| a jelvénye, hogy férj és nő egymáshoz nem közelíthetnek.~(–
79 8, 3| egymáshoz nem közelíthetnek.~(– No, hiszen képzelem, gaz kópé,
80 8, 3| megrakott asztalon álltak.~A nő, aki a kereveten ült mellettem,
81 8, 3| megcsókolhattam volna.~(– No, azt szeretném megérteni,
82 8, 3| nem tűri, hogy férfi és nő egy „szováriban” üljenek
83 8, 3| kevésbé természetes.~(– No, elég volt már ezekből az
84 8, 3| szólt bele a soltész –, két nő férje és egy király gyilkosa.)~(–
85 9, 1| kapitány volt a kalóz!)~No, csak azt akartam konstatálni;
86 9, 1| indignatióval a nagyherceg.)~No lám; és mi mégsem tettük
87 9, 1| vehetek, kérek kölcsön…; no, hát kitől kértetek kölcsön?)~
88 9, 1| velünk a rákzsákmányukat.~(– No, ez hát akkor nem is volt
89 10, 1| 1. SECUNDOGENITURA~(– No, ezen gonosztett méltó bűntelésétől
90 10, 1| utóbbira szörnyen elbámulva.~– No, hát a másodszülötted, te
91 10, 1| mint indiai királlyal.~– No hát, fölséges maharadzsa
92 10, 1| európai szokások szerint.~– No, hát hallod-e, „te” konstábler.
93 10, 1| hagyja megbosszulatlan. No hiszen, odajutottam még
94 10, 2| 2. A SÍVÓ HOMOKBAN~No, hát jól van. Ez is megesett.
95 10, 2| kaptam:~– Óh, te bolond! No, ugyan nagy szüksége is
96 10, 2| Óh, te Andapálkatonája!~No, már ez mégis több volt
97 10, 2| és hangafával, ami egy se nő olyan magasra, hogy a legelésző
98 10, 2| ne viseld ezt az egyet.~– No, hát nem viselem.~– Esküdjél
99 10, 2| odahajítá a sívó homok fölé.~– No, hát azért sem fogod viselni! –
100 10, 2| mintha kínálkoznának, hogy „No hát! Válassz hát! Melyikünket
101 10, 2| békák, a földikutyák.~– „No, hát nem volt teljes igazam?
102 10, 2| látják, kegyelmes uraim?~(No, csakhogy hát egyszer végre-valahára
103 10, 2| felelős.” Fiat applicatió!)~(– No, te gézengúz! Te sem hitted
104 11, 1| elkezdjek neki bizonyozni, hogy „No, mynheer, hát most kell
105 11, 1| nagy kedvem szottyant. „No, megálljatok, hát mulassunk
106 11, 1| majd én is megpróbálom.~– No, hát hajíts te elébb!~–
107 11, 1| érted! – dörmögé a maker. – No, hát kösd le csak a testedet.
108 11, 1| tudja? Az álarc hallgat.~(– No, hát ha te sem tudod, az
109 11, 2| megtörténtek az ő tudomására.)~(– No, már szeretném azt látni –
110 11, 2| mondhatja a vércimborám: no, most cseréljünk, én megyek
111 11, 2| akkor meg én mondhatom: no, most cseréljünk, most megint
112 11, 2| csábította el Éva anyánktól. No, ha az ugyanaz, akkor meglehetősen
113 11, 2| sivalkodának a boszorkányok. – No, ma jól mulathatunk hát!
114 11, 2| levetkőzni; az én Lilithem is.~(– No, csak nem a bőrükig!)~–
115 11, 2| galléromat kétfelől, hogy no hát, ahogy megígértem, vegyem
116 11, 2| ezt az egész vetrecét!~– No, ne zsörtölődj! – incselkedett
117 11, 2| nagyobb kedvem legyen hozzá.~– No, hála Istennek! Csakhogy
118 11, 2| semmit, egy szót sem.)~(– No, márpedig ez az egy igaz –
119 12, 1| örömében: egy tallér profit! No, ezt mindjárt megisszuk!~
120 12, 1| fickó, nem vagy-e szomjas? No, ha az vagy, hát eredj ki
121 12, 2| Megfizetem, amibe kerül.~– No, ez még nem valami kellemetlen
122 13, 1| 1. A KURUZSLÓ~(No, te istentelen – kezdé másnap
123 13, 1| lesznek cserélve a testeink. No, hát húzd fel ezt az ujjadra,
124 13, 1| alakom erre azt mondta:~– No, hát csak enyvet kell főzetni,
125 13, 1| markukba kezdtek nevetni.~– No, ez mindjárt ferdére megy! –
126 13, 1| és fölnevelkedének.)~(– No, hát bizonyosan az is ezekből
127 13, 1| Ekkor azt mondom magamban: „No már, barátom, Beherik! Addig
|