Rész,  Fejezet

  1   1,  1|            valami olyan nyurga épület, amit „falunyelé”-nek szoktak
  2   1,  1|               elő a tüzérségi harcban (amit akkor „arkoláj”-nak hívtak)
  3   1,  1|             varázstallérom van: tudod, amit úgy hínak, hogy „Heckethaler”.
  4   2,  1|          négyszögletű vörös képe volt, amit nagyon jól kellett látnom,
  5   2,  1|          minden borsot velem törettek, amit a magyar sereg elfogyasztott,
  6   2,  1|                hogy azt mind megegyem, amit nekem kiád részül: „Nekem
  7   2,  1|               rázott minden ennivalót, amit otthagytam a tálamon. Igazán
  8   2,  1|                nekik törvényeik; hanem amit a harámbasa kimondott, az
  9   2,  1|             mindenki engedelmeskedett.~Amit összeraboltak, abból senki
 10   2,  1|                akkor aztán tégy velem, amit akarsz.~A hajdemák vezér
 11   2,  1|             nem tudja azt teljesíteni, amit ő kíván tőle „mátkatál”
 12   2,  1|               szem elől a sötétségben, amit a fáklyák fénye nem bír
 13   2,  1|               ám valamivel dicsekedni, amit az ember meg nem tud tenni.
 14   2,  1|              Neked azt kellett tenned, amit a vezéred parancsolt. Ha
 15   2,  1|          rivallása hangzott le hozzám, amit a barlangboltozat visszhangja
 16   2,  1|             virágot nyomott a kezembe, amit sokáig viseltem a keblemen.
 17   2,  1|                  dörmögé Nyedzviedz –, amit te még nem tudsz!~S attól
 18   2,  1|      reménységük, meg a csatakígyóban, amit én azalatt szép fényesre
 19   2,  2|                ha annak az éjszakának, amit az én karjaim közt töltesz,
 20   2,  2|             csak reám, s mondd utánam, amit mondok.~Azzal elkezdte előttem
 21   2,  2|              Nem mondtam meg neki azt, amit láttam, nehogy elbízza magát
 22   2,  2|           eszembe jutott a fénylő arc, amit a múlt éjjel láttam, s megtért
 23   2,  2|                  Egy valóságos sziget, amit tenger helyett sziklák vesznek
 24   2,  2|                hogy itt dolgozni kell; amit énnekem az iskolában nem
 25   2,  2|             meg ezért a kis házikóért, amit az ő vidám danája fölvet,
 26   2,  3|          szabad magánál pénzt tartani. Amit rabolnak, a Preszjaka-barlangba
 27   2,  3|             nagyobbat ijedek. A lábam, amit sántának hazudtam, valósággal
 28   2,  3|            Rajtam maradt a veszedelem, amit magamra hazudtam.~Csakugyan
 29   2,  4|        Preszjaka-várba, s hírül hozod, amit kitanultál. Akkor aztán
 30   2,  4|                vert ezüstből csinálva, amit Sztaniszló fejedelem ajándékozott
 31   2,  4|             dallamát dúdolva magamban, amit a többiek hangoztattak;
 32   2,  4|                nekik tudósítást arról, amit tapasztaltál. Hadd jöjjenek.
 33   2,  4|                Te maradj ott velük, és amit rád bíznak, hogy az ostromágyúval
 34   2,  4|             elmondtam a vezérek előtt, amit a számukra hoztam.~Annyit
 35   2,  4|               Szűz képét átadtam neki, amit a perjel küldött.~Pedig
 36   2,  5|                idelent.~Egyszer aztán, amit olyan régen hallgattam,
 37   2,  5|                azt a boszorkányfutást, amit eddig az égen, csakhogy
 38   2,  5|        énekelték a dicsérő zsolozsmát, amit azután a mögöttük járó polgárok,
 39   3,  1|      jeruzsálemi pátriárka kegylevele, amit a szent sír zarándokainak
 40   3,  1|            száz aranyat. Maga a gúnya, amit ráadásul kaptam az iratokra,
 41   3,  2|     társaságnak az én zarándokutamból, amit nagy bámulattal hallgatott
 42   3,  2|         Zdenkónak, s azt kérdi tőlem – amit az ura kérdett –, „Tudod-e,
 43   3,  2|              nagyra volt a diadalával, amit karácsony éjszakán a hajdemákok
 44   3,  2|         praescribált a házastársaknak, amit szigorúan meg kellett tartaniok,
 45   3,  2|          sürgetve kérte az éji italát, amit a hercegnő el is készített
 46   3,  2|             tennél, azt felelném: azt, amit akkor.~A fejem szédelgett;
 47   3,  2|          tudtam jól, hogy minden csók, amit elfogadok és visszaadok,
 48   3,  2|              azt felelném, megint azt, amit akkor, s ha el kellene is
 49   3,  2|               az, tudom én nagyon jól, amit elkövettem, s nyomta is
 50   3,  2|               semmit kifecsegni abból, amit én neked elmondok?~– Hogy
 51   3,  2|               elárulta volna a titkot, amit a fülébe súgtak?~– Sohasem
 52   3,  2|              semmit abból el nem árul, amit én most meg fogok neki gyónni.~
 53   3,  2|         legnehezebben rejtegethető az, amit az ember egy szépasszony
 54   3,  2|             Persidának a titka volt, s amit sohasem kellett volna a
 55   3,  2|             abba a pokolba is lemenni, amit a gyóntató atya oly szépen
 56   3,  3|             terhétől én is azt tettem, amit a tékozló fiúk szoktak tenni,
 57   3,  3|              súly nélküli pára volnék, amit elvisz a szél, mintha esném
 58   3,  3|            számat az ostya átvételére. Amit pedig amint lenyeltem, rögtön
 59   3,  4|          rántással kiszakítá a falból; amit huszonnégy ló nem bírt volna
 60   3,  4|                a széles vastag vasörv, amit a kis angyalkámnak a keze
 61   4,  1|                elővettem az olvasómat, amit magam készítettem apróbb
 62   4,  2|            hozzám jönni, s tegyem azt, amit azok parancsolni fognak.~
 63   4,  2|             drága aranybrokát ruhában, amit hosszú uszályban húzott
 64   4,  2|               tettem, hogy ne halljam, amit beszélnek.~De azért mégis
 65   4,  2|                 Siess!~Tennem kellett, amit mondtak, különben agyonütnek.~
 66   4,  2|            szentséges templomi edényt, amit nekem kellett tartani előtte.~
 67   4,  2|               arról a szőlőtőrül való, amit Noé ültetett, a kőurnája,
 68   4,  2|     észrevettem, hogy nem az a bor az, amit az előbb ittam. Ezen kesernyés
 69   4,  2|               a parancsot osztogatták, amit tegnap, hogy a szent edényeket
 70   4,  2|        odatartott calixokba öntögetve, amit azok, mint pokolbeli folyó
 71   4,  2|   megiszogatják azt az álomitalt mind, amit az én delektálásomra készítettek,
 72   4,  2|           kegyes cselekedet volt-e az, amit elkövettél? – Miért mentél
 73   5,  1|                 ha egy szóig nem igaz, amit mondtam.~– Nono, csak ilyen
 74   5,  1|           csináljak akkor?~– Hát fiam, amit elhoztál, az már a tiéd.
 75   5,  2|               s kegyelmed elmondhatja, amit velem közölni akar. Igazán
 76   5,  2|            hogy a száztalléros gyűrűt, amit még ki sem fizettem, felhúzzam
 77   5,  2|              voltak. Hogy a pénzükhöz, amit elvertek, nem tisztességes
 78   5,  2|             kétezer talléros váltóját, amit mindig tarsolyomban hordtam.
 79   5,  2|            menetelkor abból a pénzből, amit a fiok keresett.~(– Ellopván
 80   5,  2|           bolonddá tett a sok theriák, amit a salmagundi szekrényéből
 81   6,  1|         vihetek ugyan haza nekik; mert amit viszontagságos kalandjaim
 82   6,  1| exorcizátiójával. Ez volt az a falsum, amit a szememre tudnak vetni.~(–
 83   6,  2|                a purgatóriumba jutott, amit én nem tudhatok; ami pedig
 84   7    |                ki milyen, darabszámra. Amit az emberekért kapok, azt
 85   7    |              Hatvan tallér volt a díj, amit a bőrömért adtak, s ennek
 86   7    |          rendkívüli nagy tőkéje, hanem amit még azonkívül csigahéjakban
 87   7    |        biztatám én a jó lelket –, mert amit én mondok, az tiszta tudomány,
 88   7    |     bizonyítanom, hogy mindaz a siker, amit kívántam, nem a föld alatti
 89   8,  1|       megmenekülése a halálveszélyből, amit Zeib-Alniffa figyelmes szeme
 90   8,  1|                 a maga kis csapatával, amit európai tisztek tartottak
 91   8,  2|             rivallt közbe a soltész. – Amit eddig összevissza hazudtál,
 92   8,  3|              az a fűszerillatú nektár, amit Zeib-Alniffa készített a
 93   8,  3|                alattunk eltűnni Kínát, amit városainak porcelántornyairól
 94   8,  3|       megérkeztünk az Ararát hegyéhez, amit megismertem a körüle lobogó
 95   8,  3|                egy lencseszemölcs van, amit eddig sohasem vettem észre –
 96   8,  3|             egy nagy fejedelmi lakoma; amit bevégez az „Utterpán”-ajándékozás:
 97   8,  3|              kap egy selyemzsebkendőt, amit maga a király öntöz meg
 98   8,  3|            docet; királygyilkosság az, amit egy alattvaló követ el egy
 99   9,  1|           folyvást dél felé közeledik, amit a csillagok állásából kivehettünk,
100   9,  1|            amaz csak azt hajtja végre, amit társai elhatároznak.~(–
101   9,  1|             Inkább elhiszem egy lábig, amit beszéltél! Tengeri koldusok
102  10,  1|         amilyen kifejlődik a kutyában, amit a másik eb megmart. Egyetlen
103  10,  1|             itt van még a „lingám” is, amit akkor neki ajándékba adtam.
104  10,  1|               majd azt a cselekedetet, amit azután elkövettem, s amit
105  10,  1|              amit azután elkövettem, s amit előadandó leszek. (De majd
106  10,  2|            szarva ki ne lássék belőle, amit a pásztorok hosszú lábtókon
107  10,  2|                meg olyan vallomásodat, amit nem invalidáltak semmiféle
108  11,  1|              egyéb, mint a nagy késem, amit hüvelybe dugva hordtam a
109  11,  1|                valóság és nem álom az, amit a tőzegtörésben hallottam
110  11,  1|           sikerüljön. Nem hitte senki, amit beszéltem. Kinevettek vele.
111  11,  1|               a hosszú tiszafa-celőke, amit magammal hoztam; annak a
112  12,  1|               is ott volt az a tallér, amit a vércimborámtól kaptam
113  12,  1|       vércimborámtól kaptam ajándékba, amit ő viszont a pokolkomájától
114  12,  1|               beszéltem volna valamit, amit nem ártott volna megtudnotok;
115  12,  1|                a kegyetlen mészárlást, amit leírni nem akarok, mert
116  12,  1|       állította, hogy őtőle a tallért, amit az imént kapott, amíg került-fordult,
117  12,  1|                ők hegedülték el rajta, amit tőle kaptak summásan: ötször
118  12,  1|                egy „gyerehaza-tallér”, amit mi „heckthaler”-nek nevezünk.
119  12,  2|              el!” Héj, mert nem tudom, amit a kegyelmes soltész úr most
120  12,  2|        esküszegő? Megtörjem a hűséget, amit a zászlómnak fogadtam, s
121  12,  2|      zászlómnak fogadtam, s a hűséget, amit hitvesemnek fogadtam „úgy
122  13,  1|            bűnöd van hátra: az árulás, amit a vár ellen elkövettél.
123  13,  1|              ki lehet lépni, sem ruha, amit le lehet venni, sem feleség,
124  13,  1|               Átadtad a konstáblernek, amit küldtem?~– Átadtam.~– Meg
125  13,  1|               elmúljon róla a csuklás, amit az egész doctorum consilium