Rész, Fejezet
1 1, 1| egyszerre szétdurrant, s itt egy csizma, ott egy irha;
2 1, 1| diadalmasan a soltész. – Itt van valahára a csalhatatlan
3 1, 2| Pfalzban „Doktor Sarepta”; itt pedig „Hugo von Habernix”.~–
4 1, 2| csorgott kövér homlokáról.~Itt a kínvallatott szünetet
5 2, 1| a fejedelme táborozott.~Itt nem lett volna valami rossz
6 2, 1| parancsolt rám a veres. – Itt van a próba. Ezt a leányt
7 2, 1| leányt le kell nyakaznod: itt van a pallos. Ez egy nemeskisasszony,
8 2, 1| Az meglehetősen száraz. Itt van a hajdemákok fegyvertára,
9 2, 1| belepve a zöld rézrozsdával. Itt áll a gabona is, nagy kőhombárokba
10 2, 1| remeket? – dörmögé az öreg. – Itt veszedelmes dolog ám valamivel
11 2, 1| kezét. Légy merészebb. Itt a jegykendő. Eredj utána,
12 2, 1| fölválta. Aztán mikor már itt volt, akkor láttuk, hogy
13 2, 1| Boczián meg a Zoráw pedig itt hátul álltak, hogy nézzék,
14 2, 2| köszönhetjük a diadalunkat. Itt vannak a kincsek, amiket
15 2, 2| mennénk ma tovább. Jó lesz itt töltenünk az éjt.~– Hiszen
16 2, 2| éjszakát nagyon könnyű lesz itt megtalálni – mondám neki –,
17 2, 2| találjuk meg aztán a reggelt? Itt nem virrad meg a hajnal;
18 2, 2| kakasszó. Ki mondja meg itt nekünk: „Keljetek föl! Hajnal
19 2, 2| Azzal átölelte nyakamat. Itt már oly tág volt a sziklatornác,
20 2, 2| s attól nem tud elválni. Itt élnek azután azok mindannyian
21 2, 2| rabolták bizonyosan.~Igenis. Itt minden rablott portéka volt.
22 2, 2| friss vízből: más italt itt nem mérnek, s végül a kobakot
23 2, 2| kezdjek.~Átláttam, hogy itt dolgozni kell; amit énnekem
24 2, 3| között leáldozni készült. (Itt a Viszpa-Ogródban nyáron
25 2, 3| elég sok szép fa kínálkozik itt számodra az erdőben.~Erre
26 2, 4| a rablóvezért. Mivelhogy itt háromszázad magával kétezer
27 2, 4| azok a mankók, amiket az itt csoda módon meggyógyult
28 2, 4| legelébb.~Hej, de örömest itt hagynám én is azt az átokverte
29 2, 4| hévízforráshoz elértünk. – Itt engem is levetkőztettek,
30 2, 4| Urat és szegényt nem lehet itt megkülönböztetni.~Mikor
31 2, 4| Óh, mint szerettem volna itt maradni nála: – örökre a
32 2, 5| vigyázzunk magunkra, mert itt a várbeliek tűzaknát ásnak
33 2, 5| gondolkoztam, hogy amíg én itt a hótól félig betemetett
34 2, 5| mennyezetvivőknek ezzel a szóval: „Itt van a Visznovieczky herceg,
35 2, 5| az én rablói életpályám.~Itt szünetet tartott a vallomástevő
36 3, 1| unom már ezt a szent életet itt a kolostorban, ahol egész
37 3, 1| amiből azt sejtettem, hogy itt a tudakozódásnak még magasabb
38 3, 1| kegyelmes uramat. Most is itt tartogatom a nemesi öltözeteit,
39 3, 1| nemesi öltözeteit, amiket itt hagyott nálam zálogban,
40 3, 2| Nézd csak, nézd, ki van itt? – kiálta, karomnál fogva
41 3, 3| tudnám megmondani, mert itt nem virradt soha, s se éhség,
42 3, 3| fejedet nem véteti. Vagy pedig itt maradsz ebben az odúban,
43 3, 3| meg vasrostélyon, hogysem itt töltsem a naptalan napokat
44 4, 1| elkövetett vétkeimet levezeklem: itt maradok az erdők mélyében
45 4, 1| azonban én az egész életemet itt töltöm ennél a forrásnál,
46 4, 1| az odvas fa belsejéből.~– Itt van ő! – mondám örömrepeső
47 4, 1| vagyok, mi vagyok, hogy merek itt koldulni? Mondtam nekik,
48 4, 1| hogy „veres barát”.~– No, itt jön a veres barát! – mondá
49 4, 1| sánccölöpzettel ellátva.~Itt a lovag úr átadott a szolgálattevő
50 4, 1| még sohasem hallottam. Itt kell nálunk maradnod. A
51 4, 1| Majd beletanítunk, csak itt maradj.~Ekkor feltűnt neki
52 4, 2| hogy netalántán a nagyhéten itt is tartatni fognak hasonló
53 4, 2| A templomi drágaságokat itt elszedték a kezemből, s
54 4, 2| az a Málkhus.~– No, hát itt tartsd a füledet – parancsolt
55 4, 2| emelte kezét az Idvezítőre. – Itt tartsd a füledet, mondom,
56 4, 2| ez a mély harangbúgás! Itt jöttek fel a szemem láttára
57 4, 2| szemem láttára a kriptaajtón! Itt mentek fel egymás után a
58 4, 2| De hol? – Hisz nincs itt csigalépcső sehol. – Azon
59 4, 2| azt mondá:~– No, ma megint itt fogsz várni a vendégeinkre
60 4, 2| hogy merre megyünk bele itt a falba? Arra voltam igen
61 4, 2| hívogatott nevetve. – Itt a kulacs. Igyál belőle.
62 4, 2| szakítá félbe a soltész. – Itt megfoglak és convincállak.
63 5, 1| ebből a szent hostiát. – Itt a tanúm. Ez a bálványimádóktól
64 5, 1| sepert szent ostya. Nézd, itt van a közepén Astarte papucssarkának
65 5, 2| Te pedig nem azért vagy itt, hogy minket vallass, hanem
66 5, 2| ezekért a dolgokért, ha itt hagyom, aztán adjon valami
67 5, 2| seregestül vándorolnak Hamburgba, itt minden tisztességes keresetmódot
68 5, 2| fenevad. Amióta ezek a zsidók itt vannak Hamburgban. Mert
69 5, 2| kemény fickó vagy. Hát maradj itt, megalkuszunk szépen, aztán
70 5, 2| mint amilyenekkel most itt a csokoládékocsonyát esszük,
71 5, 2| remélem, hogy nem fogsz itt nekünk olyasmit elmesélni,
72 5, 2| nagyon? Ne félj semmit! Itt nem bántanak. Ülj le, és
73 6, 2| irgalmatlanul.~– Mit csinálnak itt? – kérdezém a drabanttól,
74 6, 2| gyermekkoromból ismertem.~– Hát biz itt, katona uram, kótyavetyélnek.~–
75 6, 2| akinek adósa volt. Eladják itt még az eresz alatt ma kikelt
76 7 | akartam többé megmaradni. Itt csak két választásom volt: –
77 7 | közé jutottam. Nem volt itt éjszakai lárma, tivornyázás;
78 7 | malacologiai praelectiót tart itt nekünk a gézengúz, hogy
79 7 | kegyelmeteknek; mert éppen itt vádoltak azzal, hogy ördöngös
80 7 | férfiak mind olyan okosok itt, hogy nem lehet velük semmi
81 7 | soltész.)~Szerencsém, hogy itt Hollandban csak a feleségem
82 7 | nem tudom, hogyan kell azt itt kiböjtölni, anélkül pedig
83 7 | kopaszan is bajosan”, hogy te itt a szárazföldön valaha kapitány
84 7 | szárazföldön valaha kapitány légy. Itt nem csinálnak háborút: azt
85 8, 1| tevő minisztere; Sommer itt is szíves fogadtatásra talált.~(–
86 8, 1| Csak a „Szumro begum” volt itt – és még az is többet ért
87 8, 2| gaz kópé! Hisz azért ül itt együtt az érdemes törvényszék,
88 8, 2| ellenállhatatlan befolyással van itt az ember kedélyére, s maga
89 8, 3| tűzimádó parzok oltárai: itt vannak a bakui öröktűz forrásai,
90 8, 3| nappalnál. Danesh tündér itt letett engemet, a tenyerére
91 8, 3| a falra azok közé, akik itt boldogok voltak, ragyogó
92 8, 3| vesztegetni azzal, hogy itt most dogmatikus vitákba
93 8, 3| mondtam volna neki: „édes!”~Itt volt hát az utolsó nap!
94 8, 3| a bajadérek és fakírok: itt minden díszmenetben együtt
95 9, 1| kettő. A te életed becses. Itt vagyok én, a te testvéred,
96 10, 1| Milyen boldog leszek én itt most idehaza. Nem király,
97 10, 1| Hol van gyermekem?~– Itt vannak „ők!” – szólt a jó
98 10, 1| akarok kételkedni, holott itt a bizonyítékok a kezében:
99 10, 1| nagyobb igazság kedvéért, itt van még a „lingám” is, amit
100 10, 1| azt mondtam neki, hogy itt vannak a franciák, arra
101 10, 1| erkölcsős emberek. Lehetetlen itt azt valakire bebizonyítani,
102 10, 1| alapokon feküdt az ő védelme.~Itt volt az én saját kezem írta
103 10, 1| annak a klíma az oka. Hiszen itt elefántok sincsenek, azért
104 10, 1| cethal gyomrába.~De még itt vannak az asszony kezében
105 10, 2| csomót köt a nyelvére. De itt legelőször is nem kap az
106 10, 2| elém, hogy körülzárjon.~Itt összeroskadtam a fáradtságtól.~
107 10, 2| érinté arcomat.~– Ah, hiszen itt vagy te, örök kísérőm, fehér
108 11, 1| szimatolva, s így szólt:~– Én itt idegen bűzt érzek!~– Emberszag
109 11, 1| volt a láp felé elillannom. Itt a zsombikok között nagyon
110 11, 2| fajtánkból.~– Hát hol kapok én itt asszonyt?~– Van a számodra
111 11, 2| kenyértörésre kerül a dolog, itt van az én vércimborám, a
112 11, 2| megérkeztünk a „Kranendonk”-ra. Itt tartják a boszorkányok a
113 11, 2| boszorkányok a búcsújukat. Itt leszálltunk, s üdvözöltettünk
114 11, 2| megrángatva a bajuszomat. – Itt az én ajkaim, ízleld azokat.~–
115 11, 2| hála Istennek! Csakhogy itt van már a só! – kiálték
116 12, 1| a herzogenbuschi karaván itt járt! Aztán elmondta, hogy
117 12, 1| elő.~Jó fegyelmet tartanak itt! – gondolám magamban; először
118 12, 1| legények a káplárt: jó lesz itt szolgálni nagyon!~Nagy,
119 12, 2| tiszteletemet régóta bírja.~Már itt aztán elkezdtem vakarni
120 12, 2| kapitánynak, hogy „Beállok! Itt a kezem!”~Aztán félig én
121 12, 2| a markába a talléromat: „Itt van, vásáld el!” Héj, mert
122 13, 1| Nézz ide a szekrényembe. Itt vannak fiókonkint rendbe
123 13, 1| nagy kacagástól. – De már itt nagyon elvetetted a sulykot.)~(–
124 13, 1| kisujjamon.~S abban a pillanatban itt voltam megint az ehrenbreitsteini
|