Rész, Fejezet
1 1, 1| pénzelsz!~Erre ezt mondta neki a konstábler:~– Látod, soltész,
2 1, 1| fejedelemnek, aki azt mondta neki rá, hogy bárcsak az ő tallérjai
3 1, 1| tüzérműhelyéből, a soltész azt mondá neki:~– Megállj! Nyisd fel azt
4 2, 1| megalkudott vele, s eladott neki tizenhat lengyel garasért.
5 2, 1| Erre a tatár odanyomta neki a markába a kötele végét,
6 2, 1| helybenhagyni. Megörült neki. S csak tartogatta a tenyerét
7 2, 1| mennyit?~Én aztán nem tudtam neki másképp megmagyaráznia véleményemet,
8 2, 1| kidugva, a legérthetőbben adám neki tudtára, hogy tőlem ne várjon
9 2, 1| elkezdett panaszkodni, hogy neki a lábai már feltörtek a
10 2, 1| a lábához, s azt mondám neki:~– Bomoljon meg a lelked,
11 2, 1| kend ezen a fejét! – vetém neki vissza, s arra a vezér odanyújtá
12 2, 1| Terguszkó Jaroszlav – mondám neki. Ez jutott leghamarább eszembe.
13 2, 1| mesterséget tudok? Megmondtam neki őszintén, hogy a pattantyús
14 2, 1| föl, ha tudsz! – kiálték neki, amint elsütöttem a tüzes
15 2, 2| Én pedig azt válaszoltam neki, hogy:~– Tudod már, Nyedzviedz,
16 2, 2| minket elhagysz.~Azt feleltem neki rá, hogy megpróbálom még
17 2, 2| itt megtalálni – mondám neki –, csak a gyertyáinkat kell
18 2, 2| mennyországban?~Én azt feleltem neki: „a mennyországban”.~Arra
19 2, 2| alatti űrben.~Nem mondtam meg neki azt, amit láttam, nehogy
20 2, 3| kicsi feleségével. Nincs neki szűksége a kendtek rablott
21 2, 3| ura, nem tudsz parancsolni neki, hát majd akkor én, az apja,
22 2, 3| kívánságon, s azt mondtam neki:~– Nem teszem ugyan én ezt
23 2, 4| milyen erővel induljunk neki. Mert én el akarom foglalni
24 2, 4| Odatérdeltem elé, s azt mondtam neki, hogy gyónni akarok.~És
25 2, 4| akarok.~És aztán meggyóntam neki mindent.~Hogy a hajdemákvezér
26 2, 4| akartam eltölteni.~Engedtem neki, hogy előbb ő mondja el
27 2, 4| lábam történetét elmondtam neki! De újra felmelegedett aztán,
28 2, 4| Boldogságos Szűz képét átadtam neki, amit a perjel küldött.~
29 2, 4| vigasztaltam, hasztalan esküdtem neki, hogy visszajövök érte,
30 3, 1| aztán azt is meggyóntam neki, hogy nagyon unom már ezt
31 3, 1| nincs szükségem – mondám neki –, hanem ha azt megmondanád,
32 3, 1| öltözet?~Én nagyot ütöttem neki a hátára, s azzal kifizettem
33 3, 1| nagyon furcsa képet adott neki.~Mikor prezentáltam magamat
34 3, 2| kérdi, ki vagyok, megvallom neki, hogy én vagyok „Barán”,
35 3, 2| akasztanak föl, nem volt szabad neki a gyilkos nevét kimondani,
36 3, 2| amit én most meg fogok neki gyónni.~Akkor aztán sorba
37 3, 3| szívtestvéremet is beeresszem? – Isten neki! – Foglald el egyszer az
38 3, 3| előtt? Palástul vetettem neki a gyomromat, s lehörpintettem
39 3, 3| titkokból, amiket meggyóntak neki. De te nem olyan pap vagy,
40 3, 3| vigyel el az ördög! – mondám neki. – Áldj meg! Hogy a mennykő
41 3, 4| azokat, hogy valljam meg neki: „egy szépasszonynak a szép
42 3, 4| édes kis fiacskám – mondék neki, megcsókolgatva pici kezecskéjét –,
43 3, 4| mutatóujját, jelezve, hogy neki beszélni nem szabad. Helyette
44 4, 1| arról aggóskodni, hogy ki ad neki ennivalót, mert az Úr gondja
45 4, 1| szereti azt mutatni, hogy neki több esze van, mint másnak.
46 4, 1| Nézd ezt, lovag – mondám neki. – Te ismered az arab írást.
47 4, 1| itt maradj.~Ekkor feltűnt neki az a vasörv a nyakamon.~–
48 4, 1| nyakadon?~Ötöltem-hatoltam neki valamit, hogy így meg úgy
49 4, 2| galileai nőhöz, s mondd neki, hogy Sába királynője, Astarte,
50 4, 2| nekem úgy tetszett, mintha neki is két arca volna, mint
51 4, 2| egy nyaláb füvet hozzak-e neki? Legelni akar? Nem, csak
52 4, 2| hasonló pénzzel fizettem neki vissza.~– Kissé kesernyés –
53 4, 2| Szent Sebestyén! – könyörgék neki egész alázattal –, tekintsd
54 5, 1| aztán megértettem. Mondtam neki, hogy tudok hollandusul,
55 5, 1| mindegy.~Én aztán azt mondtam neki, hogy menjünk be a kajütbe,
56 5, 1| Mikor aztán végig elmondtam neki az egész történetet, egész
57 5, 2| kend, Mayer gazda – mondék neki. – Ez a tőkehal olyan sós,
58 5, 2| találni. Én azt mondtam neki, hogy az nagyon könnyű.
59 5, 2| kedveért, Junker Hermann, Isten neki, legyen az ára nyolcvanöt.~–
60 5, 2| aláfirkantani az ilyesminek – mondám neki hetykén. – Tulajdonképpen
61 5, 2| vagy azok nem volnának neki húgai. Én tehát megfigyeletlenül
62 5, 2| takarodjék innen, nem adnak neki több bort.~– No, ha ti nem
63 5, 2| történik meg, kedvesem – mondám neki –, hogy én azt a gyűrűt
64 5, 2| szívem érzelmeit akartam neki tolmácsolni, azt csak levél
65 5, 2| tehettem; mindennap küldtem neki egy szerelmes epistolát,
66 5, 2| húgának, ha ugyan átadta neki azokat, és el nem sikkasztotta,
67 5, 2| éjfélt ütötte: tilalmas levén neki virágvasárnapján a csapszéket
68 6, 1| de aztán hogy előadtam neki az indokomat, nem volt semmi
69 6, 2| ivásnak?~– Azért, mert volt neki egy rossz gézengúz fia,
70 6, 2| istentelenségéről ne beszéljenek neki; csak úgy hazahordatta a
71 6, 2| megcsíphetik, semmi baja sem lesz neki egyéb, mint csak éppen az,
72 6, 2| meg hűségesen segítettem neki, s úgy szidtuk egyesült
73 6, 2| nyakára akasztott kolomp neki a kísérő harangszó.~Szép
74 6, 2| Nekem olyan kell – feleltem neki.~Az biz arra is kész volt.~–
75 7 | patrónus uram – felelék neki. – Mivelhogy fogadásom tartja
76 7 | Iszonyú gazdagnak kellett neki lenni, a tulipánjai számáról
77 7 | kapitányhoz, megmondtam neki, hogy minden rendben van;
78 7 | magam részéről előadtam neki a nagy bajomat, hogy kapitány
79 8, 1| kezére.~– Igazad van! – mondá neki a császár, s megengedé,
80 8, 1| vesztegetni, hogy szolgáltassam ki neki a királynét, s mikor az
81 8, 1| király fogsz lenni – mondám neki –, akkor én királygyilkos
82 8, 1| begumot, s e dísznevet adá neki: „legkedvesebb leányom.”~
83 8, 2| bűnlajstromból törültessék ki neki!)~Még a soltész sem tudott
84 8, 2| bort, cukrot szolgáltat neki, más pálma lisztet, vajat,
85 8, 3| kettépattant.~Én pedig azután, hogy neki is legyen szintén afelőli
86 8, 3| egész történetet, hogy azt neki elküldjük. Egyik vezéremre
87 8, 3| találkoztam-e vele? Nem adtam-e oda neki a lingámot?~Zeib-Alniffa
88 8, 3| hogy annyit mondtam volna neki: „édes!”~Itt volt hát az
89 8, 3| üstökébe, hogy megkönnyítsem neki a fölmászást, s aztán odaültettem
90 9, 1| voltunk gonosztevők. Nem volt neki semmi joga bennünket hajóhoz
91 9, 1| kezdtünk vele. Megmondtuk neki, hogy nem bántjuk, de el
92 10, 1| lingám” is, amit akkor neki ajándékba adtam. Sőt még
93 10, 1| mert már aludt; azt mondtam neki, hogy itt vannak a franciák,
94 10, 1| szeméből; akkor aztán elmondtam neki az egész históriámat, majd
95 10, 1| kölcsönösen, s én azt mondtam neki, hogy ez az eset nem is
96 10, 2| Egyszer aztán azt mondta, hogy neki nagyon szükséges volna fürdőre
97 10, 2| említett levelet, s odaadtam neki azt, hogy olvassa el.~Az
98 10, 2| úttalan vidékeken keresztül. Neki a buckáknak, egyik homokdombrul
99 11, 1| semmi.~– Köszönöm – mondám neki. – Kend engem csonttal kínált
100 11, 1| most rá, hogy elkezdjek neki bizonyozni, hogy „No, mynheer,
101 11, 1| Próbáld meg! – feleltem neki vissza, hajításhoz lóbálva
102 11, 2| tartozik adni, s ha nincs neki, elő kell teremtenie. Ahova
103 11, 2| másik vehesse azt fel, s neki meg annak a testét kell
104 11, 2| nevezte: ez biztató volt. Neki még fekete volt a haja.~–
105 11, 2| tekintetben a többitől. Neki tollakból voltak a szárnyai.
106 11, 2| pactum implicitum diabolicum neki mégis be nem számíttathatik,
107 12, 1| tarsolyomból a tallért, és odaadtam neki.~– Ohó, fickó! Ez hamis
108 12, 1| Ne bánts, pajtás – mondék neki –, én magam is csak olyan
109 12, 1| másik cimbora, s azt mondta neki, hogy ne üssön agyon. Az
110 12, 2| sem öreganyja nem volt neki, de mindamellett felesége
111 12, 2| nevem közül egyet átengedtem neki, s úgy hiszem, hogy nem
112 12, 2| kapitány ajándékba hordott neki, egymás után mind el lett
113 12, 2| feleségemhez kellett volna neki visszajönni, ha az kiadta. –
114 13, 1| birodalmából, hogy segítsen neki még egy napot megnyerni
115 13, 1| ordináncodat, mondd meg neki, hogy kísértessen ki a várkapun,
116 13, 1| az Ehrenbreitsteinon, ha neki ahhoz volt kedve; dehogy
117 13, 1| kedve; dehogy adom vissza neki a testét! Nagyon okos test
118 13, 1| reményben volt, hogy adjak neki valamit, amitől elmúljon
119 13, 1| találtam. Ahelyett beadtam neki azokból a labdacsokból,
|