Rész, Fejezet
1 1, 1| felnyitja, újra megtölti, s azzal visszalövi az ellenségre.~
2 2, 1| azt, hogy „Egy az Isten!”~Azzal kitaszított az ajtón, s
3 2, 1| ott a puska a háta mögött, azzal egyszerre a mennyországba
4 2, 1| szavunknak állunk. – Végezz!~Azzal kezembe adta a két kézre
5 2, 1| fejedet. – Ez az én leányom.~S azzal a térdéről felszökő leánynak
6 2, 1| halvány fickónak. – Téged azzal vádolnak, hogy megfutottál
7 2, 1| vállait, s hófehér keblét.~Azzal ledobta a kendőt a mélységbe.~–
8 2, 1| vádlottnak –, te mindig azzal kérkedtél a társaid előtt,
9 2, 1| szál égő viaszgyertyát, azzal belökték eszűk sziklarepedésbe,
10 2, 1| le a próbát. Pedig te is azzal hetvenkedtél, hogy meg mered
11 2, 1| ebben az aranyos palástban azzal az ezüstfeszülettel egy
12 2, 1| portyázó csapatai mindenünnen azzal a szomorú hírrel tértek
13 2, 1| völgyszorosba lezúdíthatták, s azzal az ott felnyomuló ellenséget
14 2, 1| emelkedni, hogy egyenlő lesz azzal a facsatornával, mely a
15 2, 1| rajta keresztül, s akkor azzal a vaslánccal leszakítják
16 2, 2| élelmiszerekkel meg egy korsót, azzal elkísértek addig a repedésig,
17 2, 2| meg is ölelgeté a leányát. Azzal meggyújtottak két szál viaszgyertyát,
18 2, 2| mondd utánam, amit mondok.~Azzal elkezdte előttem elmondani
19 2, 2| börtönbe. Majd meglátod.~Azzal átölelte nyakamat. Itt már
20 2, 2| házhelyet, azt kicövekelték: azzal nekiállt az egész falu népe
21 2, 3| egészen lebeszéltem a lábáról azzal a kecsegtetéssel, hogy csak
22 2, 3| húst hoztunk magunkkal, azzal éltünk az egész úton, meg
23 2, 3| vágd le magad a nyakadat azzal a szép jatagánnal, vagy
24 2, 3| meg van töltve arannyal.~Azzal lesrófolta az öreg a mankó
25 2, 3| én sok pénzemet öröklöd, azzal elmehetsz Oláhországba,
26 2, 3| megöltem, az haldokolva azzal átkozott meg, hogy „No,
27 2, 4| ember kellett nekünk régen.~Azzal parancsot adott egy széles
28 2, 4| erdőkig. A gonosz hajdemákok azzal álltak rajtam bosszút a
29 2, 4| azóta történt velem.~No, azzal nem volt ok valami nagyon
30 2, 4| Nyedzviedz aztán visszariasztá. Azzal ijesztette, hogy a hajdemákok
31 2, 5| visszamentünk a távoli dombra.~Azzal biztattam a zúgolódó hajdemákokat,
32 3, 1| hanem ez az asszony tudja.”~Azzal elszaladt tőlem.~Annak az
33 3, 1| bicegtetve. – Gyere utánam.~Azzal bezárta a boltajtót, kinyitott
34 3, 1| nyilatkozik az Úrnak hatalma.~Azzal fogott egy hosszú acéltűt:
35 3, 1| fogott egy hosszú acéltűt: azzal az előtte fekvő vastag könyvbe
36 3, 1| Most távozzál békével.~Azzal egy izmos szolgalegény lámpással
37 3, 1| ütöttem neki a hátára, s azzal kifizettem a száz aranyat.
38 3, 2| egészen megifjított!”, s azzal, mint egy virgonc ifjúcska,
39 3, 2| még erre sem ébredt föl.~Azzal mielőtt bámulatomból magamhoz
40 3, 3| Sokáig biztattam magamat azzal a kába gondolattal, hogy
41 3, 3| Gyóntató vagyok: tudhatnád.~Azzal leült mellém arra a kőre,
42 3, 4| ordítá az apám tombolva, s azzal megragadta a hajamat, térdre
43 3, 4| veszedelmedből megszabadítson.~Azzal odahozta hozzám a kisgyermeket,
44 4, 1| vaskarikával a nyakamon – és azzal a fehér galambbal a vállamon,
45 4, 2| szétborított hajfürteire, s azzal elkezdte a Mylitta papnők
46 4, 2| egyet húzott a kulacsból, s azzal odaszorítva az ajkait az
47 4, 2| keresztelőmedencébe berakni.~Azzal elkezdték a részeg démonok
48 4, 2| mindjárt kijózanítalak én!~Azzal fogott egy nagy kanna vizet,
49 4, 2| Baphometért, te Astartéért.~S azzal maga ivott előbb a kulacsból.
50 4, 2| a nekem szánt álomitalt. Azzal megint becsináltam a dugaszt.~–
51 4, 2| belemártva az égő borlélbe, azzal osztotta ki a körüle csoportosuló
52 4, 2| nemcsak hogy nem törődtek azzal, hogy a katolikus kolostorokban,
53 5, 2| hogy nem fogod az időt azzal tölteni, hogy elsorolod
54 5, 2| türelmetlenkedek a soltész.)~– No, azzal ugyan nem sok időt lopnék
55 5, 2| múh-borjút, hát én azt megeszem!~Azzal kihúztam az övem mellől
56 5, 2| hozzáfentem az acélomhoz. Ide vele azzal a borjúval.~S a bőriszákomat
57 5, 2| fiacskám – mondá Mayer gazda; s azzal kiment a konyhába rendeletet
58 5, 2| szára közé lehet állítani, s azzal az egyesítés tökéletes.~–
59 5, 2| módra aláírtam a nevemet, s azzal a gyémántgyűrű az én ujjamra
60 5, 2| Mária! a múh-borjú! – s azzal kiszakítva magát karjaim
61 5, 2| rajta a fejemet, nem törődve azzal a fenyegetéssel, hogy akkorára
62 5, 2| vinni szegény szülőimnek. Azzal a kétezer Joachim-tallérral
63 5, 2| a bolond indítványra, s azzal megindultunk, szép utcariasztó
64 5, 2| jaj, a múh-borjú! – s azzal kiugrálnak alólam, s fut
65 5, 2| őrdögnek sem adom oda – s azzal nem törődve többet sem a
66 5, 2| mint egy rendes tuloknak, s azzal szétvetve a lábait, szörnyű
67 5, 2| tartván a minapi paprikát, azzal az elővigyázattal éltem,
68 5, 2| nekem! Meg vagyok ölve!~S azzal az egész múh-borjú összeroskadt,
69 5, 2| az éjszakába, úgy vágtam azzal tele szemét-száját, hogy
70 5, 2| elment a kedve a kiabálástól. Azzal aztán a lábam közé kapva
71 5, 2| bántanak. Ülj le, és igyál!~Azzal poharat nyomott a kezembe,
72 6, 2| rohanjon az árokba közéjök, s azzal a fejfával betörje a fejét,
73 7 | tanulnom, s senkinek nem kell azzal vesződni, hogy még dajkáljon
74 7 | kimaradnának a vásárból. Nem mondom azzal, mintha a szegfüvek is életszükséget
75 7 | nekünk a gézengúz, hogy azzal is töltse az időt.)~– Már
76 7 | mert éppen itt vádoltak azzal, hogy ördöngös boszorkánysággal
77 8, 1| Cselekedj, ahogy én cselekszem!~Azzal, kiszállva palankinjából,
78 8, 1| nagyherceg. – Ma érjűk be azzal, hogy egy andernachi cserzővargának
79 8, 3| vállain, s azt letette mellém. Azzal a két tündér egyszerre füstté
80 8, 3| s ismét el kell válnunk. Azzal a neveinket mi is felírtuk
81 8, 3| aranyszövetű sárkányok.~Azzal a két tündér mind a kettőnket
82 8, 3| a drága időt vesztegetni azzal, hogy itt most dogmatikus
83 8, 3| Látod – monda –, még azzal, hogy én téged férjül választottalak,
84 8, 3| mint a mi hölgyeinké, csak azzal a különbséggel, hogy amíg
85 8, 3| küldött hozzám, melyben azzal örvendeztetett meg, hogy
86 8, 3| hadcsapatot alakítani, hogy majd azzal visszahódítom az országomat,
87 9, 1| Engem nem tiszteltek meg azzal az angolok, hogy a krokodilusok
88 9, 1| hajó lőporos kamrájába, s azzal fenyegetőzött, hogyha őt
89 9, 1| távcsöveket elvittük magunkkal, s azzal, felhasználva a szép holdvilágos
90 10, 1| polgármesterhez; akkor már nem aludt.~Azzal fogadott, hogy mondjam meg
91 10, 1| nuptiae denominant”!~S azzal szépen nyakamba varrták
92 10, 2| írnak nekem Niemengenből.~Azzal kivettem a tarsolyomból
93 10, 2| pocsétáknak, amik tele vannak azzal a keserű, sós, szikes latyakkal,
94 10, 2| nőm gyilkosa. Ugye, nem?~S azzal reménykedve tekinték a vállamra,
95 11, 1| mulassunk elébb egy kicsit.”~Azzal levetettem a bőrövemet a
96 11, 1| beszélek én vele magam.~Azzal leszállt a lováról, lerakta
97 11, 1| kösd le csak a testedet. Azzal megfogta a kezemet, és megrázta
98 11, 1| fecskendett ki; hanem akkor meg én azzal a kezemmel a vállára csaptam,
99 11, 1| inai megrogytak alatta.~Azzal kész volt a szerződésűnk.
100 11, 2| a Belfegor szárnyából, s azzal a cimborám karjára apró
101 12, 1| már éppen így jártam pórul azzal, hogy valami jótettet akartam
102 12, 1| ellenem, s minden ember azzal fenyegetett, hogyha proféciát
103 12, 1| hogy el ne szökhessél.~Azzal nekem esett az egész társaság,
104 12, 1| akartad tagadni előlem!~Azzal jól megütögetett a fejszefokkal,
105 12, 2| korsó duplasert, az mindig azzal jött vissza, hogy az úton
106 12, 2| meglepetést.~Egyszer aztán azzal a meglepetéssel jött haza
107 13, 1| Te vagy az, Beherik?~Azzal kiküldtem az ordináncot,
108 13, 1| Egy pattantyús jött be azzal a tudósítással, hogy a harmadik
109 13, 1| burnótszelencéje eltűnt. Azzal vádolt, hogy elloptam. Pedig
110 14 | ami a vállamon repdes!~S azzal félve tekinte félre a válla
|