Rész, Fejezet
1 1, 1| hallatlan nagy pénz volt. A soltész felesége alkudott rá, de
2 1, 1| Megvette, s odább állt vele.~A soltész megtudta, hogy a kövér ludat
3 1, 1| konstábler – mondá másnap a soltész Hugónak –, ez nem történik
4 1, 1| héring a kenyér mellé; pedig soltész vagyok. Van neked húsz tallér
5 1, 1| neki a konstábler:~– Látod, soltész, ha én téged most bolonddá
6 1, 1| lesz titokban tartanod!~A soltész azonnal sietett a megtudott
7 1, 1| azt már mind megették.~A soltész nagyon hamar készen volt
8 1, 1| tűzkorsót a tüzérműhelyéből, a soltész azt mondá neki:~– Megállj!
9 1, 1| agyaglemez alatt – mondá a soltész.~E szóra a konstábler hirtelen
10 1, 1| de csak egy pillanatra. A soltész fogdmegjei állták körül,
11 1, 1| meg, hogy mi van alatta.~A soltész fölfeszítette az agyagréteget
12 1, 1| kiálta diadalmasan a soltész. – Itt van valahára a csalhatatlan
13 1, 2| trónmennyezettel fedett karszékben. A soltész elnökölt. Első kérdés vádlotthoz:~–
14 1, 2| mordályégető társaság tagja.~A soltész nagyobb hitelesség okáért
15 1, 2| Cannibalismus! – kiálta fel a soltész, a keze alatt levő pandectára
16 1, 2| kérdezé síránk hangon a soltész, mire a kínvallatott elkezdett
17 1, 2| porkoláb félreértette a soltész intését, s még egy hatalmasat
18 1, 2| és csiklandanak. Pedig a soltész azt adta a jelben tudtául,
19 1, 2| hajtassék rajta végre.~Ebbe a soltész is beleegyezett.~A bírák
20 1, 2| nagyherceg véleményét, csak a soltész morgott nagyon, hogy hiszen
21 2, 1| derék emberek! – ellenzék a soltész. – Hisz ők csúfolódnak jobban!~–
22 2, 1| förmedt fel az elnöklő soltész a vádlottra.)~– Óh, dehogy,
23 2, 1| kegyelmességed – riad fel a soltész –, hiszen „incendiarii malitiosi
24 2, 1| is próbáljuk – mondá rá a soltész.)~Eleget sóhajtottam, hogy
25 2, 1| nagyokat! – förmedt közbe a soltész. – Hogy jönnek ide már meg
26 2, 1| Ablanathanalba” – mondta borzongva a soltész.~– Ezt föl kell jegyeztetnünk,
27 2, 1| ábrázat. Akihez képest még a soltész úr valóságos Szent Márton
28 2, 1| gerjedelemből – diktálta a soltész a jegyzőnek.)~– Megtettem
29 2, 1| meg nem verekszik.~(– No, soltész uram – mondá a nagyherceg –,
30 2, 1| ecclesiasticam personam! – diktálá a soltész az új bűnt. – Csakugyan
31 2, 3| Homicidium; emberölés – diktálá a soltész a jegyzőnek.~– Igen, de
32 2, 5| indítványozni! – mondá erre a soltész.)~(– Nihilominus, ez a főbenjáró
33 3, 2| Crimen falsi! – diktálá a soltész a jegyzőnek.)~(– Ámde nem
34 3, 2| nem értem – jegyzé meg a soltész.)~(– Értem én – mondá rá
35 3, 2| gonosztevő – kiálta fel a soltész. – Adulterium cum stellionatu!)~(–
36 3, 3| álomból? – rivallt a bűnösre a soltész.)~(– De csak hagyja kegyelmed,
37 3, 3| gonosztevő! – szólt a vallató soltész. – Egyszer valahára megkaptad
38 3, 4| olyanténképpen vélekedem – szólt a soltész –, hogy az nem akképpen
39 4, 1| Votum violatum! – diktálta a soltész a jegyzőnek. – Megszegett
40 4, 1| Hohó! – kiáltott közbe a soltész – most mindjárt én foglak
41 4, 2| Mondtam, ugye? – pattant föl a soltész, lecsapva a bírói pálcát
42 4, 2| aztán a nagyherceg és a soltész úgy összekaptak, hogy fölugráltak
43 4, 2| megállj! – szakítá félbe a soltész. – Itt megfoglak és convincállak.
44 4, 2| dörmögé szakálla közé a soltész. – No, de most következik
45 5, 2| a létezhetését, végre a soltész mérgesen közberivallt, a
46 5, 2| ettetek? – türelmetlenkedek a soltész.)~– No, azzal ugyan nem
47 5, 2| Mióta? – szólalt bele a soltész.)~– Hát amióta kétezer János-tallérról
48 5, 2| perszóna! – szólt közbe a soltész.)~(– Ki tudja; hátha tudatlan
49 5, 2| indítsa? – förmedt fel a soltész.)~– Hiszen, kérem, jól tudom,
50 5, 2| megmondtam? – türelmetlenkedék a soltész. – Már a csóknál vannak.
51 5, 2| ékszereket! – veté közbe a soltész.)~„Finis sanctificat media” –
52 5, 2| nagy hahotára fakadt.~A soltész pedig olyan vörös lett,
53 5, 2| kívánja, serenissime – szólt a soltész –, hogy ellenkezőleg a tett
54 5, 2| kenyeres abrosz! – dörmögé a soltész méltó bosszankodással.) –
55 6, 1| elkövetek – szólt közbe a soltész.)~– Igenis, szolgálatjára;
56 6, 1| van! – mormogá bosszúsan a soltész.)~
57 6, 2| elővéve a zsebkendőjét. A soltész észrevételei egészen elenyésztek
58 7 | ebből kisülni! – sóhajtá a soltész.)~Hiszen megvallom az igazat,
59 7 | Megállj csak! – szólt közbe a soltész. – Úgy tudom, hogy a csigáknak
60 7 | gyilkosságnak! – dörmögé a soltész.)~Szerencsém, hogy itt Hollandban
61 7 | vitorlákkal tovarepülő hajót a soltész.)~– Semmi feljegyzésre méltót.~(–
62 8, 1| sóhajta fel keservesen a soltész.)~– Igenis – hagyá helybe
63 8, 1| lehetett – jegyzé meg a soltész.)~Nagy megtiszteltetés rám
64 8, 1| megtudják! – dörmögé – nem a soltész, hanem a nagyfejedelem.)~
65 8, 1| igaz dolog? – szólt közbe a soltész.)~– Ahogy megolvasható a
66 8, 2| bevallanod? – szólt közbe a soltész. – Hazudtál te már azelőtt
67 8, 2| tettűnk volna, mint te. Soltész uram is hamarább megcsókolta
68 8, 2| törültessék ki neki!)~Még a soltész sem tudott ennek ellentmondani.
69 8, 2| ez sok! – rivallt közbe a soltész. – Amit eddig összevissza
70 8, 2| szólt kolerikus kacagással a soltész. – Repülő kutyák, amik lábuknál
71 8, 3| álmodtál? – zsöltölődék a soltész mogorván.)~– De már, kegyelmes
72 8, 3| gazember! – kiáltá közbe a soltész, méltó felgerjedéssel.)~–
73 8, 3| kezdd! – kiálta közbe a soltész. – Csak úgy summázva add
74 8, 3| allotriákból! – förmedt rá a soltész haragosan. – Most meg már
75 8, 3| mondhatom! – mordult közbe a soltész.)~(– De a liturgiájuk nem
76 8, 3| voltál valami – szólt bele a soltész –, két nő férje és egy király
77 8, 3| Tudtam! – csattant fel a soltész –, hogyha beszélni hagyjuk
78 9, 1| hasznát venni! – tiltakozék a soltész.)~Mi tehát egy éjszaka,
79 9, 1| Jóllakni… – előzé meg a soltész.)~Igenis, jóllakni, és még
80 9, 1| subtilis distinctió – szólt a soltész. – Hogyha valami subscus
81 9, 1| elhoztatok az Alcyonról – mondá a soltész.)~A „minden” éppen fele
82 9, 1| Megállj! – kiáltá föl a soltész, mind a két tenyerével a
83 9, 1| Elég!!! – ordíta föl a soltész, két tenyerével bedugva
84 9, 1| hazugság! – rivallt közbe a soltész. – Magad mondtad, hogy „
85 9, 1| ettél belőle? – kérdé a soltész.)~Nagyon éhes voltam.~(–
86 9, 1| Hogyne volna? – förmedt fel a soltész. – Hányszor mondják: „a
87 10, 1| ahogy elmondád? – kérdé a soltész.)~– Becsületemre… vagy mit
88 10, 2| meg úgy volt – monda a soltész, kiverve a tintát a pennájából,
89 11, 1| aztán kapacitálva fordult a soltész felé. – Lám, hiszen nem
90 11, 1| Valóban – helyeslé a soltész –, annyira világos a dolognak
91 11, 2| igenis, lehető – monda a soltész –, Johannes Magnus bizonyítja,
92 11, 2| lehetnénk mi vércimborák? Kend, soltész uram, csak elférne az én
93 11, 2| mind úgy van! – bizonyítá a soltész. – Johannes de Kembach éppen
94 11, 2| ez az egy igaz – mondá a soltész – a sok hazugság között,
95 12, 1| jött a magyarázattal a soltész –, ez egy varázstallér volt,
96 12, 2| tudom, amit a kegyelmes soltész úr most fedezett fel előttem,
97 12, 2| szólt csöndesen hunyorítva a soltész.)~(– Quod dixi, dixi!)~
98 13, 1| istentelen – kezdé másnap a soltész. – Eljutottál immár bűnlajstromodnak
99 13, 1| kegyelmes uram – szólt a soltész –, ily esetet valóban jegyeznek
100 13, 1| lehessen velük értetni: a soltész elé vittek; az átadott a
101 13, 1| Éppen őkegyelmessége a soltész úr állt előttem, az árulás
|