Rész,  Fejezet

 1   1,  1|               soltész felesége alkudott rá, de nem tudta megvenni;
 2   1,  1|       fejedelemnek, aki azt mondta neki rá, hogy bárcsak az ő tallérjai
 3   1,  2|                 hogy mindenki elnevette rá magát. Kezdte a vádlott
 4   1,  2|                Szép gyűjtemény! – monda rá az elnök.~A jegyző felírta
 5   1,  2|          konstábler.~– Hohohó! – kiálta rá az elnök. – A jegyző nem
 6   1,  2|               amennyi eredetileg kisült rá, hogy az ellenséggel összecimborált,
 7   1,  2|                 morális tortúrát szabok rá. Mondassék ki rá azonnal
 8   1,  2|                 szabok rá. Mondassék ki rá azonnal a halálítélet. Kísértessék
 9   2,  1|              éves. Ha jól emlékezem még rá, Marinkának hítták. Tőle
10   2,  1|                 legédesebben tanogatott rá a holdvilágtól derengő szobában,
11   2,  1|                  s akármit mond, feleld rá azt, hogy „Egy az Isten!”~
12   2,  1|           utasítása szerint azt mondtam rá:~– Egy az Isten!~Mit tehettem
13   2,  1|                 hogy no, mármost tegyem rá a kezemet, s mondjam utána
14   2,  1|                nem is próbáljuk – mondá rá a soltész.)~Eleget sóhajtottam,
15   2,  1|              volt a neve, hogy rohanjon rá kétszázezer lovassal hárulról
16   2,  1|           hazulról?~Én a fejemet ráztam rá, ami nálam annyit jelent,
17   2,  1|               mint később alkalmam lett rá; de hát nem bántam volna
18   2,  1|              Hiábavaló beszéd – rivallt rá a vezér. – Neked azt kellett
19   2,  1|                 te gyáva! – kiáltozának rá akkor minden oldalról, s
20   2,  2|                viheted el, ha elszántad rá magad, hogy minket elhagysz.~
21   2,  2|             elhagysz.~Azt feleltem neki rá, hogy megpróbálom még azt
22   2,  3|                 S aztán még megtanított rá az öreg, hogy hogyan kössem
23   2,  4|               éjjel-nappal, s gond volt rá, hogy a látogatók semmiféle
24   2,  4|         perjelnél. A hála is ösztönzött rá. Cserébe egy kigyógyult
25   2,  4|             nagyfejedelemnek. Számított rá, hogyha az urakat és papokat
26   2,  4|                haltam.~Nem örömest állt rá Nyedzviedz.~– Ismerem az
27   3,  1|               tudta verni, vállalkozott rá, hogy ő megszolgálja a dénárt.~
28   3,  1|              Malach itthon van – felelt rá a megszólított; ki azután
29   3,  1|               meg nem esküdhettem volna rá, hogy maga a Malach volt
30   3,  1|                 igazi Malachra találtam rá, akihez utasítva valék,
31   3,  1|                amire nagy bujdosás után rá is találtam.~– Micsoda nagy
32   3,  1|               De azért most is mindjárt rá ismertem. Hogyne ismernék
33   3,  1|               ismertem. Hogyne ismernék rá az én kegyelmes uramra,
34   3,  1|               ruhában senki sem ismerne rá az én kegyelmes uramra,
35   3,  1|                Hiszen tetszik emlékezni rá? Csak amennyit készpénzben
36   3,  1|               készpénzben zálogba adtam rá. Nem is számítom a szép
37   3,  1|          harcban. Aki emlékezett is még rá, mint simaképű ifjoncra,
38   3,  1|                 lett belőled! Emlékezel rá, hogy mit tettünk, mikor
39   3,  2|               ugye, hogy te sem ismersz rá? – szólt felkacagva a herceg. –
40   3,  2|                  hogyha kíváncsi vagyok rá, mi történt Szent Genovévával
41   3,  2|           soltész.)~(– Értem én – mondá rá a nagyherceg. – Ne szakítsa
42   3,  2|             csak frázis, s azt feleltem rá: hogyne tudnék?~– No, ha
43   3,  2|               égetnének meg.~– Nem volt rá eset, hogy a gyóntató elárulta
44   3,  2|               Ellenben számos eset volt rá, hogy a gyóntató atya készebb
45   3,  2|             megtudni tőle. Fényes példa rá a dicsőséges Szent Nepomuk
46   3,  3|                is odajutsz, csakhogy ha rá nem állsz az ajánlatomra,
47   3,  3|               non datur.~Én azt mondtam rá, hogy inkább végezzenek
48   3,  3|              Eredj a pokolba! – kiálték rá dühösen. – Kell is nekem
49   3,  4|               szólított, akkor ismertem rá az ő lágy édes hangjáról,
50   3,  4|             Belépő apámra alig ismertem rá. Arca össze volt vagdalva,
51   4,  1|         templomrablás”. Kíváncsi vagyok rá, hogy hát ebből hogy fogja
52   4,  2|            fölvétessék?~Iskariot felelt rá helyettem.~– Eretnekül született,
53   4,  2|        szentséges orcáját, s azt mondta rá, hogy csaló volt! És most
54   4,  2|              töltsek, amint feltekinték rá, csak elmeredtem a bámulattól.~
55   4,  2|          védszentjük vagy, s taníts meg rá, hogy hogyan jöttél te ide
56   4,  2|      megdicsértetik érte, s az mondatik rá, hogy „jól tetted, fiam!”)~
57   5,  1|            kegyes adakozások perselyére rá ne tegyem a kezemet, amely
58   5,  1|          szájába dugta, de nem gyújtott rá, hogy tovább tartson.~Mikor
59   5,  1|            senki sem hisz el. Azt fogja rá mondani minden ember, hogy
60   5,  1|        füleiddel hallottad is, de nincs rá tanúd, akivel bebizonyítsd.~–
61   5,  1|           akivel bebizonyítsd.~– De van rá tanúm! – mondám, elővonva
62   5,  2|             embernek okvetlen inni kell rá, ez az almabor pedig olyan
63   5,  2|               minthogy kénytelen legyek rá almabort inni. Hanem összepakolom
64   5,  2|             múh-borjú?~Én vállat vontam rá.~– Nem tudod, hogy mi az
65   5,  2|                 a gazdától.~Az esküdött rá, hogy létezik.~– Van kedve
66   5,  2|                 a száztalléros gyűrűmet rá nem húztam a szőke Ágnes
67   5,  2|         sanctificat media” – felelt meg rá a bűnös.~Amire a nagyherceg
68   5,  2|        vasárnapig.~Nagyon jól emlékszem rá, hogy ezen a napon volt,
69   5,  2|              felé.~Odaérve gondunk volt rá, hogy az utcán keresztül
70   5,  2|            vissza kell adnod! – kiálték rá, kirántva a kardomat, s
71   5,  2|               ki vagyok. Nagy okom volt rá, hogy más nevet mondjak,
72   6,  2|             olyan régen, hogy a sírjára rá ne lehetne találni. A Templomhegy
73   6,  2|            temetik? Hát nem harangoznak rá?~– Az „ilyen” halottra nem
74   7    |               fuit probatum. Erről jött rá a tudós professzor arra
75   8,  1|       császárnak.~Sah Allum azt felelte rá:~– Légy te magad az ő jutalma.~
76   8,  2|              perversus nebuló! – kiálta rá a nagyherceg. – Még minket
77   8,  2|  királygyilkolás bűnei alól.)~– Azonnal rá fogok térni. – Az egész
78   8,  2|                folyópartra, s kimondják rá, hogy megholt, s ha véletlenül
79   8,  3|              Délután aztán feleletet ad rá: „Pompás, derült idő lesz,
80   8,  3|                 allotriákból! – förmedt rá a soltész haragosan. – Most
81   8,  3|              legnagyobb veszedelem várt rá: az angol Kelet-Indiai Társaság
82   9,  1|         dologban. Megtanított bennünket rá, hogyan lehet a békókat,
83   9,  1|         jóllakni, és még nagyobbat inni rá. Megszolgáltuk. Azután a
84   9,  1|                  vitorlákkal, áthordtuk rá amennyi kétszersültes láda
85  10,  1|         antwerpeni indiai hajós bukkant rá a dereglyére, melyet a hullám
86  10,  1|                   Hát nem emlékszel már rá – sipegé az asszony, szemérmesen
87  10,  2|                 viselem.~– Esküdjél meg rá.~– Én bizony nem esküszöm,
88  10,  2|             ahol a halálveszedelem várt rá. Minek szaladt a sívó homokra
89  10,  2|               nem én.”~Hahaha! Nevetett rá minden élő. Hahaha! Nevetett
90  10,  2|            minden élő. Hahaha! Nevetett rá maga a szél is, amint a
91  11,  1|               én nemigen gondoltam most rá, hogy elkezdjek neki bizonyozni,
92  11,  2|                hát sebaj. – Kezet adtam rá.~A Fekete-erdőben van egy
93  11,  2| baklovag-társaság mind összegyülekezett rá. Mikor a sok szövétneket
94  11,  2|            ölembe. De én már haragudtam rá, mert a cimborámmal láttam
95  12,  1|                hátam, ha visszagondolok rá. Nem hagytak azok az egész
96  13,  1|                ezt?~– Parancsolatom van rá a makertól.~– Tehát te még
97  13,  1|            annál nagyobb bosszúság volt rá nézve, mert feleséges ember