Rész,  Fejezet

 501   2,  1|                     ami kétakkora volt, mint a szám. Nem tetszik hinni,
 502   2,  1|                   Nem tetszik hinni, hogy az a legnagyobb tortúra a világon,
 503   2,  1|                      az a legnagyobb tortúra a világon, mikor az embert
 504   2,  1|                    még nem próbáltuk – mondá a nagyherceg.~– De nem is
 505   2,  1|                      is próbáljuk – mondá rá a soltész.)~Eleget sóhajtottam,
 506   2,  1|                   kiszabadítana valami ebből a nehéz állapotomból; de csak
 507   2,  1|                Ábrahámot, szent Dávidot vagy a négy arkangyalt; de most
 508   2,  1|                  most nincs, akihez címezzem a legalázatosabb folyamodásomat.~
 509   2,  1|                   kiszabadítana valaki ebből a keserves magyar fogságomból,
 510   2,  1|                      csak körülfogtak minket a tatárok, s elfogtak valamennyiünket,
 511   2,  1|                    elfogtak valamennyiünket, a magyarokkal együtt. Az volt
 512   2,  1|            magyarokkal együtt. Az volt aztán a szép kiszabadulás!~(– Ne
 513   2,  1|                    nagyokat! – förmedt közbe a soltész. – Hogy jönnek ide
 514   2,  1|                      Hogy jönnek ide már meg a tatárok? Elfelejti a delikvens,
 515   2,  1|                     meg a tatárok? Elfelejti a delikvens, hogy, íme, Lengyelországban
 516   2,  1|                   nem potyognak oda az égből a tatárok!)~– Majd azt is
 517   2,  1|                szépen, hogy honnan potyognak a tatárok. Hát úgy volt az,
 518   2,  1|               tatárok. Hát úgy volt az, hogy a török császár őfelsége megharagudott
 519   2,  1|                     fejedelem Rákóczi György a lengyel korona után áhítozni,
 520   2,  1|                     miután az nem hallgatott a szép szóra, megparancsolá
 521   2,  1|                    szép szóra, megparancsolá a krímiai tatár kánnak, akinek
 522   2,  1|                   kánnak, akinek Ghiraj volt a neve, hogy rohanjon rá kétszázezer
 523   2,  1|                kétszázezer lovassal hárulról a magyar seregre. Az szót
 524   2,  1|                      már más! – hagyá helybe a fejedelem. – Így csakugyan
 525   2,  1|                       aki semmit se vétettem a török szultánnak. A tatárok,
 526   2,  1|                 vétettem a török szultánnak. A tatárok, amint elfogták
 527   2,  1|                 elfogták az erdélyi sereget, a vezéreik legelébb is megosztoztak
 528   2,  1|                     legelébb is megosztoztak a drágaságokon, amiket a foglyoknál
 529   2,  1|          megosztoztak a drágaságokon, amiket a foglyoknál kaptak, az alvezérek
 530   2,  1|              alvezérek megtartották maguknak a foglyoknak a paripáit, a
 531   2,  1|           megtartották maguknak a foglyoknak a paripáit, a köztatároknak
 532   2,  1|                     a foglyoknak a paripáit, a köztatároknak eladták magukat
 533   2,  1|                köztatároknak eladták magukat a foglyokat, szépen, mint
 534   2,  1|                  belőle, amennyi pénze volt. A volt gazdám elkelt öt lengyel
 535   2,  1|               kilencen, mert sokra becsülték a széles vállaimat.~Egy tatár
 536   2,  1|                      Egy tatár vett meg mind a kettőnket; csúnya, rücskös
 537   2,  1|                     levetkőztetett minket, s a saját jó ruháinkat megtartva
 538   2,  1|                 helyettük mindenféle rongyot a magáéból. Beszélni nem tudtunk
 539   2,  1|                   azért megértettük egymást. A tatár megtapogatta az ingeink
 540   2,  1|            megtapogatta az ingeink szövetét: a magyar úré gyolcsból volt,
 541   2,  1|               erszényéből egy aranyat, s azt a tenyerébe téve, odatartá
 542   2,  1|                     tenyerébe téve, odatartá a magyar úr elé, a másik kezével
 543   2,  1|                    odatartá a magyar úr elé, a másik kezével pedig egy
 544   2,  1|                    egy szőrpányvát akasztott a nyakába, s akkor aztán az
 545   2,  1|                  marokra szorította, s aztán a tenyerét megint szétnyitotta,
 546   2,  1|                      szétnyitotta, s azalatt a pányvával húzta a nyakát
 547   2,  1|                    azalatt a pányvával húzta a nyakát fölfelé: ami annyit
 548   2,  1|                     fizettetni váltságdíjul.~A magyar úr aztán tízszer
 549   2,  1|                     egymás után nyitotta föl a két markát, ami annyit tesz,
 550   2,  1|                  annyit tesz, hogy „százat”.~A tatár a fogait csattogtatta:
 551   2,  1|                       hogy „százat”.~A tatár a fogait csattogtatta: ami
 552   2,  1|                  annyit tett, hogy nem elég!~A magyar úr aztán még tízszer
 553   2,  1|                 aztán még tízszer tárta szét a két markát. Kétszázat.~Erre
 554   2,  1|                      markát. Kétszázat.~Erre a tatár odanyomta neki a markába
 555   2,  1|                  Erre a tatár odanyomta neki a markába a kötele végét,
 556   2,  1|                     odanyomta neki a markába a kötele végét, ami annyit
 557   2,  1|                     Azután énrám következett a sor; nekem is odatartotta
 558   2,  1|                    sor; nekem is odatartotta a tenyerében az aranyat. Hát
 559   2,  1|                  küldenek olyat hazulról?~Én a fejemet ráztam rá, ami nálam
 560   2,  1|                    jelent, hogy olyan nincs.~A bolond tatárnál azonban
 561   2,  1|                      neki. S csak tartogatta a tenyerét elém, hogy no,
 562   2,  1|                      véleményemet, mint hogy a markába köptem.~Ezt megértette.
 563   2,  1|                 ígérgetni: utoljára elővette a tenyeremet, s azon kezdte
 564   2,  1|                    azon kezdte el magyarázni a számokat, amikkel megengedné
 565   2,  1|                vesztegetni. Én aztán végtére a hüvelykujjamat az összefogott
 566   2,  1|                    középujja között kidugva, a legérthetőbben adám neki
 567   2,  1|                 semmit.~Akkor aztán jót vert a hátamra a nogajkával.~A
 568   2,  1|                     aztán jót vert a hátamra a nogajkával.~A tatár horda
 569   2,  1|                      a hátamra a nogajkával.~A tatár horda aztán felkerekedett,
 570   2,  1|         Tatárországba, ahonnan kijött.~Engem a volt gazdámmal együtt az
 571   2,  1|                     igazsága, mikor delelőre a tatár gazda elém adta a
 572   2,  1|                      a tatár gazda elém adta a száraz borsót, amivel otthon
 573   2,  1|                 száraz borsót, amivel otthon a szamarak élnek: az volt
 574   2,  1|                  tömte ez belém kanálnyéllel a fennmaradt ételt, mint a
 575   2,  1|                     a fennmaradt ételt, mint a magyar gazdám.~De még jobban
 576   2,  1|              igazsága felől, mikor ötödnapra a volt magyar gazdám elkezdett
 577   2,  1|             elkezdett panaszkodni, hogy neki a lábai már feltörtek a gyaloglásban,
 578   2,  1|                   neki a lábai már feltörtek a gyaloglásban, nem tud tovább
 579   2,  1|                   apostolok lován utazáshoz.~A tatár gazdám megijedt, hogyha
 580   2,  1|                      gazdám megijedt, hogyha a gazdag fogoly elmarad, odavész
 581   2,  1|                      fogoly elmarad, odavész a kétszáz arany! Leszállt
 582   2,  1|                      kétszáz arany! Leszállt a lóról, megtapogatta a magyar
 583   2,  1|               Leszállt a lóról, megtapogatta a magyar úr lábait, nagyokat
 584   2,  1|              énhozzám; nekem is megtapogatta a lábam szárait, azt hittem,
 585   2,  1|                    hogy engem is felültessen a lovára. – Az ám: engem nézett
 586   2,  1|                lovára. – Az ám: engem nézett a másik lovának, s mire észrevettem,
 587   2,  1|                     észrevettem, már ott ült a nyakamon, keresztbe vetve
 588   2,  1|                    nyakamon, keresztbe vetve a lába szárait a mellemen,
 589   2,  1|               keresztbe vetve a lába szárait a mellemen, s belekapaszkodott
 590   2,  1|                      S úgy kellett őt vinnem a vállamon. Szerencsémre cingár
 591   2,  1|                  többet, mint katonakoromban a nehéz borjú. Nagyobb baj
 592   2,  1|                   Nagyobb baj lett volna, ha a magyar urat ültette volna
 593   2,  1|                    meg nagyon megtetszett ez a tréfa. Persze nem az ő rovására
 594   2,  1|                     rajtam, amint észrevette a keserves arcfintorgatásaimból
 595   2,  1|                     Még bosszantott is onnan a magas paripáról. Azt mondta,
 596   2,  1|                 előttem, hogy máig sem tudom a fejemből kiverni. Az igazi
 597   2,  1|                  farka!”~(– Megállj! – szólt a nagyherceg. – Ez valami
 598   2,  1|           Ablanathanalba” – mondta borzongva a soltész.~– Ezt föl kell
 599   2,  1|                  udvari asztronómusnak, hogy a professzorok segélyével
 600   2,  1|                      fiam, meddig tartott ez a siralmas szamárságod?)~–
 601   2,  1|                történt velem, hogy amint úgy a kék levegőben, senkihez
 602   2,  1|                 érünk.~Hát alig haladt benne a tatár sereg egy miatyánknyira,
 603   2,  1|                mintha égföld szakadna össze, a szálfák omlanak körös-körül
 604   2,  1|              körös-körül egymásra, s ütik le a közéjük szorult tatárokat
 605   2,  1|         keresztülfűrészelte annak az erdőnek a fáit, melyen a tatároknak
 606   2,  1|                    az erdőnek a fáit, melyen a tatároknak át kellett vonulni,
 607   2,  1|                 szálfa minket is úgy csapott a földhöz, hogy ott maradtunk
 608   2,  1|                     alatta. Szerencsém, hogy a tatár a vállamon ült; így
 609   2,  1|                     Szerencsém, hogy a tatár a vállamon ült; így az ő fejét
 610   2,  1|                   így az ő fejét zúzta össze a fa, az enyimet csak odaszorította
 611   2,  1|                   enyimet csak odaszorította a tatár lábszárai közé a nehéz
 612   2,  1|         odaszorította a tatár lábszárai közé a nehéz terhével, mint egy
 613   2,  1|                       hogy kerültem ki abból a világpusztulásból; csak
 614   2,  1|                      hogy mikor fölnyitottam a szememet, ott találtam magamat
 615   2,  1|               szememet, ott találtam magamat a rettenetes „hajdemákok”
 616   2,  1|                    hajdemákok” tanyáján.~Óh, a hajdemákok hatalmas egy
 617   2,  1|                      valamiféle nemzet; mert a világ mindenféle nemzetének
 618   2,  1|                      ami csak színejava volt a zsiványnak, minden országnak
 619   2,  1|                 zsiványnak, minden országnak a virága: az akasztófa virága.~
 620   2,  1|                gonosztett által híressé lett a világban, az érdemessé lett
 621   2,  1|                     legbátrabb volt, az lett a vezér.~Ha valahol Szepességen,
 622   2,  1|                   ott bizonyosan megjelentek a hajdemákok, mintha a földből
 623   2,  1|             megjelentek a hajdemákok, mintha a földből nőttek volna elő,
 624   2,  1|                 nőttek volna elő, szétverték a poroszlókat, kiszabadították
 625   2,  1|                  bizonyos volt, hogy mielőtt a máglyát meggyújtanák alatta,
 626   2,  1|           meggyújtanák alatta, ott termettek a hajdemákok, s elvitték a
 627   2,  1|                     a hajdemákok, s elvitték a szép vétkezőt magukkal.~
 628   2,  1|                 vétkezőt magukkal.~Ők voltak a reménysége, vigasztalása,
 629   2,  1|                     s más efféle vádak miatt a halálos félelmek kötélékeiben
 630   2,  1|      hozzájárulhatlan hegyszakadék, ami csak a Mátrától a Volgáig található.~
 631   2,  1|            hegyszakadék, ami csak a Mátrától a Volgáig található.~Nem voltak
 632   2,  1|                 nekik törvényeik; hanem amit a harámbasa kimondott, az
 633   2,  1|                 harámbasa kimondott, az volt a törvény, annak mindenki
 634   2,  1|                   nem tartott, hanem odaadta a vezérnek, s az kiosztá egyformán
 635   2,  1|               szerzett, az jutalmul megkapta a legszebb leányt, akit a
 636   2,  1|                      a legszebb leányt, akit a máglyáról, a börtönből,
 637   2,  1|                    leányt, akit a máglyáról, a börtönből, a kínpadról megszabadítottak.~
 638   2,  1|                      máglyáról, a börtönből, a kínpadról megszabadítottak.~
 639   2,  1|                  Ahol hajdemákok laktak, ott a római császár, az erdélyi
 640   2,  1|                    fejedelem, az oláh vajda, a lengyel király meg a kozák
 641   2,  1|                  vajda, a lengyel király meg a kozák kosevói atamán csak
 642   2,  1|                      név szerint uralkodtak: a hajdemák harámbasa volt
 643   2,  1|          jártak-keltek, azok, ha eszük volt, a hajdemák vezérnél fizették
 644   2,  1|                hajdemák vezérnél fizették le a védelmi díjat, az azután
 645   2,  1|           veszedelmes erdőn, hegyháton, hogy a hajuk szála se görbült meg.
 646   2,  1|                   hej, akkor megjárták, mert a hajdemákok lesbe csalták
 647   2,  1|               hajdemákok lesbe csalták őket; a katonákat szétverték, s
 648   2,  1|                      katonákat szétverték, s a karavánt kirabolták, s aki
 649   2,  1|                     fogjuk látni, ha rákerül a sor.~A templomokat nem nagyon
 650   2,  1|                     látni, ha rákerül a sor.~A templomokat nem nagyon látogatták;
 651   2,  1|                   látogatták; hanem ha abból a célból, hogy az arany, ezüst
 652   2,  1|                 maguk között; azokat is mind a javából: olyanokat, akiket
 653   2,  1|                     valami nagy vétség miatt a kolostorból elkergettek
 654   2,  1|                    mentek, s ha jól ütött ki a rablás, megtartotta a Tedeumot,
 655   2,  1|                     ki a rablás, megtartotta a Tedeumot, megosztozott a
 656   2,  1|                     a Tedeumot, megosztozott a prédában, s aztán együtt
 657   2,  1|                     azt összeeskette; – mert a hajdemákok nagyon sokat
 658   2,  1|                hajdemákok nagyon sokat adtak a jó erkölcsökre: idegen asszonyokat
 659   2,  1|                    fel tudták keresni azokat a hozzájárulhatlan menhelyeket
 660   2,  1|                 hozzájárulhatlan menhelyeket a hegyszakadékok, a mocsárok
 661   2,  1|                menhelyeket a hegyszakadékok, a mocsárok között, amikből
 662   2,  1|                      nagy hadsereg; ha pedig a tél jött, az felszabadítá
 663   2,  1|                  alól.~Hogy milyen nagy volt a vakmerőségük, azt legjobban
 664   2,  1|                     tört be Lengyelországba; a tatár kán nyolcvanezer emberrel
 665   2,  1|                      őket valamennyit; akkor a hajdemákok négyszázad magukkal
 666   2,  1|                 négyszázad magukkal rálestek a visszatérő tatárokra, s
 667   2,  1|             okvetlenül át kellett vonulniok, a fejükre zúdították, s mint
 668   2,  1|                   fejükre zúdították, s mint a csapdába került egeret,
 669   2,  1|                tatárt.~Mikor én felnyitottam a szememet, ott láttam még
 670   2,  1|                   egy jégverte kenderföldet. A hajdemákok ott bujkáltak
 671   2,  1|                 hajdemákok ott bujkáltak elő a fák közül, az agyonvert
 672   2,  1|                     tatár volt, azt kihozták a nagy fenyőfatemetőből, ha
 673   2,  1|                   ábrázat. Akihez képest még a soltész úr valóságos Szent
 674   2,  1|                szépnek festettek. Veres volt a szakálla és szemöldöke,
 675   2,  1|                      fel volt hasítva, annak a jeléül, hogy valamikor volt
 676   2,  1|                  élsz még? Fel tudsz-e állni a térdedre? Fel tudod-e emelni
 677   2,  1|                 térdedre? Fel tudod-e emelni a jobb kezedet? No hát, csak
 678   2,  1|                maradj térden állva, s tartsd a kezedet fölfelé; aztán esküdjél
 679   2,  1|              hajdemáknak; különben odadobunk a halottak közé.~Én ugyan
 680   2,  1|                    hallottam már akkor hírét a hajdemákoknak, bár voltaképpen
 681   2,  1|                    nem bántam volna én abban a percben, ha akárminek verbuváltak
 682   2,  1|                    ezelőtt? – dörmögé tovább a veres. – Parasztlegény vagy
 683   2,  1|               fogdosott.~– No, azt szeretem. A nemesemberek nem közénk
 684   2,  1|                      most mindjárt leteheted a próbát.~Erre egyet füttyentett.
 685   2,  1|               aranyszőke haja lebontva egész a bokájáig ért; pedig karcsú
 686   2,  1|                       újonc – parancsolt rám a veres. – Itt van a próba.
 687   2,  1|            parancsolt rám a veres. – Itt van a próba. Ezt a leányt le kell
 688   2,  1|                         Itt van a próba. Ezt a leányt le kell nyakaznod:
 689   2,  1|                      kell nyakaznod: itt van a pallos. Ez egy nemeskisasszony,
 690   2,  1|        nemeskisasszony, akit mi elraboltunk. A szülőinek megizentük, hogy
 691   2,  1|                 reggelig meg nem küldik érte a váltságdíjat, akkor a leánynak
 692   2,  1|                   érte a váltságdíjat, akkor a leánynak a fejét fogjuk
 693   2,  1|               váltságdíjat, akkor a leánynak a fejét fogjuk nekik hazaküldeni.
 694   2,  1|                 hazaküldeni. Nem küldték meg a váltságdíjat. Mi is szavunknak
 695   2,  1|                   Végezz!~Azzal kezembe adta a két kézre való pallost.
 696   2,  1|                      két kézre való pallost. A leány pedig letérdepelt
 697   2,  1|                    pedig letérdepelt előttem a mohos fűbe szépen, s hosszú
 698   2,  1|                 vágjam le.~Én pedig odadobám a pallost a veresnek a lábához,
 699   2,  1|                     pedig odadobám a pallost a veresnek a lábához, s azt
 700   2,  1|                odadobám a pallost a veresnek a lábához, s azt mondám neki:~–
 701   2,  1|                  mondám neki:~– Bomoljon meg a lelked, veres ördög! Én
 702   2,  1|                      csak nem vágom le ennek a szép gyermeknek a fejét,
 703   2,  1|                      ennek a szép gyermeknek a fejét, ha mindjárt megeszel
 704   2,  1|                     is.~– Ahán! – ordítá rám a veres. – Most elárultad,
 705   2,  1|                     volnál, felemelted volna a pallost, hogy inkább a leány
 706   2,  1|                 volna a pallost, hogy inkább a leány nyakát vágd le te,
 707   2,  1|                   nyakát vágd le te, mint én a tiedet. Te nemesember vagy,
 708   2,  1|                  nemesember vagy, aki inkább a maga nyakát vágatja le,
 709   2,  1|                térdepelj le: majd levágja az a leány a te fejedet. – Ez
 710   2,  1|                      majd levágja az a leány a te fejedet. – Ez az én leányom.~
 711   2,  1|                    Ez az én leányom.~S azzal a térdéről felszökő leánynak
 712   2,  1|                  felszökő leánynak odanyújtá a pallost, s ez nevetve suhintá
 713   2,  1|                     s ez nevetve suhintá meg a nehéz vasat fél kézzel könnyedén,
 714   2,  1|                      hosszú haját hátravetve a fejével.~Nekem azonban megvan
 715   2,  1|                      Nekem azonban megvan az a jó szokásom, hogy a legnagyobb
 716   2,  1|                megvan az a jó szokásom, hogy a legnagyobb veszedelemben
 717   2,  1|                    tudok megijedni.~Mikor az a gyönyörű szép gyermek fölemelte
 718   2,  1|                   szép gyermek fölemelte azt a nehéz pallost acélidegű
 719   2,  1|                      acélidegű két karjával, a szemei fehére felül kilátszott
 720   2,  1|                      fehére felül kilátszott a szemhéjai alól, az orrcimpái
 721   2,  1|                 piros ajkai közül elővillant a fenyegető két fogsor, mintha
 722   2,  1|                     mintha harapni akarna, s a hosszú haját lobogtatta
 723   2,  1|                  haját lobogtatta feje körül a szél, s aztán lábával dobbantva,
 724   2,  1|                    egyszerre elhagyott volna a lelke.~Én azonban ahelyett
 725   2,  1|                     én, nem is imádkozom; de a fejemet sem adom oda. Olyan
 726   2,  1|                  Ellenben én kérem feleségül a te leányodat, vezér, s ha
 727   2,  1|                      alatt meg nem szolgálok a kezéért, akkor aztán tégy
 728   2,  1|                     tégy velem, amit akarsz.~A hajdemák vezér olyanforma
 729   2,  1|                   mint amikor az éhes farkas a bárányra tátogatja a száját.~–
 730   2,  1|                  farkas a bárányra tátogatja a száját.~– Tudod-e, fickó,
 731   2,  1|                szóval. – Az én leányomnak az a szokása, hogy aki az ő kezét
 732   2,  1|                 mátkatál” fejében, hát azt ő a legválogatottabb kínzásokkal
 733   2,  1|             töviskesdisznó-tüskével. Ez lesz a kóstoló.~– Ne törje kend
 734   2,  1|                kóstoló.~– Ne törje kend ezen a fejét! – vetém neki vissza,
 735   2,  1|                    vetém neki vissza, s arra a vezér odanyújtá elém a kezét,
 736   2,  1|                  arra a vezér odanyújtá elém a kezét, hogy csapjak a tenyerébe.~
 737   2,  1|                   elém a kezét, hogy csapjak a tenyerébe.~Előre tudtam,
 738   2,  1|                     úgy össze fogja sajtolni a markomat, hogy a vér kifreccsen
 739   2,  1|                    sajtolni a markomat, hogy a vér kifreccsen a körmeim
 740   2,  1|              markomat, hogy a vér kifreccsen a körmeim hegyéből, de kiálltam
 741   2,  1|                   szemhunyorítás nélkül, sőt a megkínzott kezemmel rögtön
 742   2,  1|                kezemmel rögtön egyet csíptem a szép zsiványleány piros
 743   2,  1|                 piros orcáján, amiért az jól a kezemre ütött; hanem a hajdemákok
 744   2,  1|                   jól a kezemre ütött; hanem a hajdemákok tetszését nagyon
 745   2,  1|                     volt most az enyelgésre. A tatárhad zöme jött nagy
 746   2,  1|                      ellenfél előtt álltunk.~A vezér meg sem hunyorodott
 747   2,  1|                    vezér meg sem hunyorodott a veszély láttára. Egyet szólt,
 748   2,  1|                 láttára. Egyet szólt, s arra a cimborái ötven helyen gyújtották
 749   2,  1|                     gyújtották meg egyszerre a ledöntött erdőt. Annak a
 750   2,  1|                     a ledöntött erdőt. Annak a romjai alatt még akárhány
 751   2,  1|                      elbújt az öldöklés elől a ledűlt fák lombjai közé.
 752   2,  1|                     fogoly volt, akár tatár. A kínordítás még akkor is
 753   2,  1|                      is hangzott fel utánunk a völgyből, amikor az összeszedett
 754   2,  1|                összeszedett zsákmánnyal fenn a sziklagerincen haladtunk,
 755   2,  1|                      mely olyan volt, mintha a hegyóriás lángpalástot vett
 756   2,  1|                    az erdő hamuvá nem égett, a tatárok újra el voltak zárva:
 757   2,  1|                     zárva: mi menekülhettünk a hegyek közé.~Nekem még fegyvert
 758   2,  1|                      nagyobb batyut kötöttek a hátamra, hogy ki ne jöjjek
 759   2,  1|                   hátamra, hogy ki ne jöjjek a szamárhivatalomból. Másnap
 760   2,  1|               reggelig aztán meg se álltunk. A hajdemákok éjszaka szeretnek
 761   2,  1|                 kellett akkor beérnünk.~– Mi a neved? – kérdé tőlem a vezér.~–
 762   2,  1|                    Mi a neved? – kérdé tőlem a vezér.~– Terguszkó Jaroszlav –
 763   2,  1|                leghamarább eszembe. Ez pedig a Marinka apjának a neve volt.
 764   2,  1|                      pedig a Marinka apjának a neve volt. Ha már egyebet
 765   2,  1|                      tőle, jólesett legalább a nevét ellopnom.~Délben megint
 766   2,  1|                  olyan mély hegyi útba, ahol a kétfelé vált sziklafal egyike
 767   2,  1|                kétfelé vált sziklafal egyike a másikba látszott beleilleni
 768   2,  1|                    fönn még keskenyebb volna a sziklafolyosó párkánya,
 769   2,  1|                  mint idealant, s mikor arra a keskeny égszalagra föltekintettem
 770   2,  1|                    égszalagra föltekintettem a fejem fölött, s láttam a
 771   2,  1|                     a fejem fölött, s láttam a felhőket hirtelen elsuhanni
 772   2,  1|                  felhőket hirtelen elsuhanni a két szikla között, mindig
 773   2,  1|                  egyik sziklafal omlik előre a másik fölé.~Végre eljutottunk
 774   2,  1|                      fölé.~Végre eljutottunk a hajdemákok megerősített
 775   2,  1|                      barlangszáda tátong elé a dél felé forduló sziklafal
 776   2,  1|                   mintegy tízölnyi magasban. A sziklafal azon a helyen
 777   2,  1|                   magasban. A sziklafal azon a helyen oly meredek, hogy
 778   2,  1|                  hogy egészen előrehajlik, s a felső párkánya éppen messzire
 779   2,  1|                      onnan kötélen sem lehet a barlanghoz leereszkedni.~
 780   2,  1|           leereszkedni.~Hogyan jutnak hát el a barlangba a hajdemákok?
 781   2,  1|                    jutnak hát el a barlangba a hajdemákok? Az a nevezetes
 782   2,  1|                   barlangba a hajdemákok? Az a nevezetes furfang.~Az átelleni
 783   2,  1|               távolabb, nem egészen szemközt a barlangszádával, szökell
 784   2,  1|                      bérci patak forrása. Ez a sziklaforrás valamikor azon
 785   2,  1|                  sziklaforrás valamikor azon a mély hegyszakadékon folyott
 786   2,  1|                    hegyszakadékon folyott le a völgybe, amíg a hajdemákok
 787   2,  1|                   folyott le a völgybe, amíg a hajdemákok ide nem települtek
 788   2,  1|                      ide nem települtek ebbe a barlangba, mint egy erős
 789   2,  1|                      gyakran üldözőbe vették a környékbeli nemesurak fegyveres
 790   2,  1|              fegyveres hadaikkal, megtörtént a rablókon, hogy a megszállt
 791   2,  1|                  megtörtént a rablókon, hogy a megszállt sziklafolyosón
 792   2,  1|                     átelleni forráshoz, s ha a boruk is elfogyott, szomjaztak.~
 793   2,  1|                 Ezért azt gondolták ki, hogy a két sziklafal közé óriási
 794   2,  1|                bevonták vaspléhvel, s aztán, a másik szikla oldalán mély
 795   2,  1|                 odavezették az egész patakot a saját barlangjukba. Ez azután
 796   2,  1|                  malomgép hajtására, melynek a kereke egy erős vasláncot
 797   2,  1|               kosarak voltak akasztva. Mikor a hajdemákok haza akartak
 798   2,  1|                   haza akartak térni, ezekbe a kosarakba beültek, s azok
 799   2,  1|                    azok felszállították őket a barlangig, ha pedig ki akartak
 800   2,  1|                  onnan jönni, megfordították a kosarakat, s a gép leszállította
 801   2,  1|                megfordították a kosarakat, s a gép leszállította őket.
 802   2,  1|              örökmozgó malom.~Ez hát jó volt a hajdemákoknak. De annál
 803   2,  1|                    De annál kevésbé tetszett a nemesuraknak.~Az elfogott
 804   2,  1|              valamerre utat keresett magának a sziklák üregei között, s
 805   2,  1|                elment másfelé.~Ebből azonban a völgy mentében uralkodó
 806   2,  1|                     Sziniawsky hercegnek, az a kellemetlensége támadt,
 807   2,  1|                      mind víz nélkül maradt, a népes falvak népei, akik
 808   2,  1|                      elköltöztek másfelé.~De a nagyobbik baj aztán még
 809   2,  1|                  grófot érte, mert annak meg a túlsó hegyoldalban gazdag
 810   2,  1|                     tele volt sóval: maga az a tó is, ami a barlang közepén
 811   2,  1|                  sóval: maga az a tó is, ami a barlang közepén a forrásvízből
 812   2,  1|                    is, ami a barlang közepén a forrásvízből összegyűlt,
 813   2,  1|                 összegyűlt, ihatatlanná lett a sóolvadék miatt.~Hát amióta
 814   2,  1|                  sóolvadék miatt.~Hát amióta a hajdemákok az „Osztrog”
 815   2,  1|                  pataknak más folyást adtak, a jó Potoczky gróf el nem
 816   2,  1|                      víz fakad föl, s elönti a leggazdagabb tárnákat; ha
 817   2,  1|                   tör elő. Míg utoljára mind a két főúr rájött a veszedelem
 818   2,  1|              utoljára mind a két főúr rájött a veszedelem okára: akkor
 819   2,  1|                    erővel fogtak hozzá, hogy a rettegett hajdemákokat sziklaodújokból
 820   2,  1|           kipörköljék.~Addig, amíg azok csak a karavánokat rabolták ki,
 821   2,  1|                     rabolták ki, csak tűrték a rakoncátlankodásaikat; de
 822   2,  1|        rakoncátlankodásaikat; de már ez mind a kettőnek az elevenjére ment.~
 823   2,  1|                svédek háborúja elhalasztatá; a nemesuraknak a fegyvereseikkel
 824   2,  1|                 elhalasztatá; a nemesuraknak a fegyvereseikkel a hadsereghez
 825   2,  1|               nemesuraknak a fegyvereseikkel a hadsereghez kellett menni,
 826   2,  1|                    menni, de amint vége volt a háborúnak, s a tatár segítség
 827   2,  1|                     vége volt a háborúnak, s a tatár segítség hazatakarodott,
 828   2,  1|            hazatakarodott, mindjárt rákerült a sor a hajdemákokra, s ezúttal
 829   2,  1|                      mindjárt rákerült a sor a hajdemákokra, s ezúttal
 830   2,  1|              ostromzárolással kezdtek hozzá.~A barlang bejárása olyan nagy,
 831   2,  1|                    bejárása olyan nagy, mint a koblenzi székesegyháznak
 832   2,  1|                     koblenzi székesegyháznak a kapuja, s kettős mellvéddel
 833   2,  1|                   lőrésekkel vannak elzárva. A szemközti sziklafalból átvezetett
 834   2,  1|            sziklafalból átvezetett patak nem a fő barlangnyíláson ömlik
 835   2,  1|                 mellékkürtőn, ott van alatta a malomkerék, mely a felhúzó
 836   2,  1|                    alatta a malomkerék, mely a felhúzó láncot feltekeri,
 837   2,  1|                 láncot feltekeri, s egyúttal a malomkövet is hajtja, ami
 838   2,  1|                    malomkövet is hajtja, ami a rozsot őröli. A barlangnak
 839   2,  1|                  hajtja, ami a rozsot őröli. A barlangnak molnárja is van.
 840   2,  1|                 szabó, csizmadia. S minthogy a barlangban sötét van, a
 841   2,  1|                      a barlangban sötét van, a kézművesek mindig gyertyánál
 842   2,  1|               dolgoznak. Hogy hol veszik azt a sok viaszgyertyát, azt csak
 843   2,  1|                 meglehetősen száraz. Itt van a hajdemákok fegyvertára,
 844   2,  1|              csatakígyót is, egészen belepve a zöld rézrozsdával. Itt áll
 845   2,  1|                   zöld rézrozsdával. Itt áll a gabona is, nagy kőhombárokba
 846   2,  1|                     vannak elkészülve.~Ebből a teremből egy keskeny, alacsony
 847   2,  1|                       alacsony folyosó vezet a malomüreghez, ahol sohasem
 848   2,  1|                voltam, s egy tágasabb nyílás a nagy barlangba, mely oly
 849   2,  1|                   egy templom, hogy mikor az a négyszáz ember a közepén
 850   2,  1|                    mikor az a négyszáz ember a közepén letelepedik, alig
 851   2,  1|                      alig látszik meg benne. A boltozata oly magas, hogy
 852   2,  1|                   magas, hogy egészen elvész a szem elől a sötétségben,
 853   2,  1|                   egészen elvész a szem elől a sötétségben, amit a fáklyák
 854   2,  1|                     elől a sötétségben, amit a fáklyák fénye nem bír szétbontani.~
 855   2,  1|            barlangüregből nyílnak aztán azok a kisebb-nagyobb odúk, amikben
 856   2,  1|                 kisebb-nagyobb odúk, amikben a kézművesek dolgoznak, kik,
 857   2,  1|                   kik, úgy hiszem, hogy mind a rablók által elhozott szerencsétlenek
 858   2,  1|              sziklaodúban, s gyertyavilágnál a rablók számára szűrt meg
 859   2,  1|               elhinni.~Tőlem is azt kérdezte a vezér az első megérkezésemre,
 860   2,  1|               Megmondtam neki őszintén, hogy a pattantyús mesterséget tanultam.~–
 861   2,  1|             meglátjuk, hogy le tudod-e tenni a remeket? – dörmögé az öreg. –
 862   2,  1|                       Majd mindjárt meglátod a példát.~A rablók ezalatt
 863   2,  1|                  mindjárt meglátod a példát.~A rablók ezalatt felhordták
 864   2,  1|                    rablók ezalatt felhordták a tatároktól elvett zsákmányt,
 865   2,  1|             pillantást lehetett vetnem, amíg a nagy zárkövet elhengerítették
 866   2,  1|                      elhengerítették fölüle. A szemem káprázott a sok halomra
 867   2,  1|                   fölüle. A szemem káprázott a sok halomra hányt drágaságtól;
 868   2,  1|                körös-körül fogasokra aggatva a falakat, s billikomok, szentségtartók,
 869   2,  1|                   nem is volt mire elkölteni a pénzüket. Evésről, ivásról
 870   2,  1|                Evésről, ivásról gondoskodott a tele éléstár és pince. Annyi
 871   2,  1|                  ember telelakhatott vele, s a méhsert hordószámra ütötték
 872   2,  1|                   Kifogyhatatlan tárházuknak a titkát a vezéren és leányán
 873   2,  1|          Kifogyhatatlan tárházuknak a titkát a vezéren és leányán kívül
 874   2,  1|                    nap olyan teli volt, mint a másik nap: a fogyatékot
 875   2,  1|                      volt, mint a másik nap: a fogyatékot észre sem lehetett
 876   2,  1|                 lehetett venni.~Az első este a nagy diadalmas vakmerénylet
 877   2,  1|                      dínomdánommal folyt le. A jóllakott hajdemákok tüzet
 878   2,  1|                      ittak, akkor körülülték a vezért és leányát, kik egy
 879   2,  1|                    egy halavány képű fickót, a maguk fajtájából valót,
 880   2,  1|               fajtájából valót, s odaállíták a vezér elé.~Akkor tudtam
 881   2,  1|                tartani.~Furcsa szokás. Előbb a bírák leisszák magukat,
 882   2,  1|                  indulnak az ítélethozáshoz. A hordóból merítik a római
 883   2,  1|           ítélethozáshoz. A hordóból merítik a római jogot.~– Jurkó! –
 884   2,  1|                      jogot.~– Jurkó! – mondá a vezér a halvány fickónak. –
 885   2,  1|                       Jurkó! – mondá a vezér a halvány fickónak. – Téged
 886   2,  1|            ellenséged elől, s elmulasztottad a jeladást az előőrsön, ahová
 887   2,  1|                    vigyázd meg, mikor jönnek a tatárok.~– Hát tehetek én
 888   2,  1|               tehetek én róla? – menté magát a vádlott. – Engem kiállítottatok,
 889   2,  1|               kiállítottatok, hogy vigyázzak a tatárok jövetelére. A tatárok
 890   2,  1|              vigyázzak a tatárok jövetelére. A tatárok helyett aztán jöttek
 891   2,  1|                 tatárok helyett aztán jöttek a farkasok. Úgy kísérik ezek
 892   2,  1|                   farkasok. Úgy kísérik ezek a tatár sereget országról
 893   2,  1|                     országról országra, mint a jó vadászkutya a vadászt.
 894   2,  1|              országra, mint a jó vadászkutya a vadászt. Rám rohant valami
 895   2,  1|                   hagytam volna magamat enni a farkasoktól, akkor hogy
 896   2,  1|                Hiábavaló beszéd – rivallt rá a vezér. – Neked azt kellett
 897   2,  1|                     azt kellett tenned, amit a vezéred parancsolt. Ha azt
 898   2,  1|                    nem voltál gyáva, álld ki a próbát.~– Ki is állom! –
 899   2,  1|                     is állom! – hetvenkedett a legény, a mellét ütögetve.~
 900   2,  1|                       hetvenkedett a legény, a mellét ütögetve.~Erre a
 901   2,  1|                      a mellét ütögetve.~Erre a vezér leszállt az emelvényről,
 902   2,  1|                     kézen fogva, s azt mondá a társaságnak, hogy menjenek
 903   2,  1|                     Valamennyien követték őt a barlang hátterébe, melyet
 904   2,  1|                      tartott eltakarva.~Ott, a terem végében hirtelen meredeken
 905   2,  1|                   hirtelen meredeken vált el a padlat a sziklafaltól, s
 906   2,  1|                   meredeken vált el a padlat a sziklafaltól, s egy mély,
 907   2,  1|               örvénybe engedett letekinteni.~A mélység fenekét egy tó sötét
 908   2,  1|                      tó sötét tükre képezte.~A vezér egy szalmacsóvát vett
 909   2,  1|                  vezér egy szalmacsóvát vett a kezébe, s azt meggyújtva
 910   2,  1|                      egy fáklyánál, lehajítá a mélységbe. Az alászálló
 911   2,  1|                    az egész örvényt, s amint a föld alatti tó színére leért,
 912   2,  1|                 égett, körös-körül kimutatva a mélységnek pokolbeli pompáját.~
 913   2,  1|                    pokolbeli pompáját.~Ekkor a vezér lerántotta leánya
 914   2,  1|               lerántotta leánya mellkendőjét a nyakáról, egy szép veres-sárga
 915   2,  1|              selyemkendőt, födetlenül hagyva a szép leány sima, gömbölyű
 916   2,  1|                hófehér keblét.~Azzal ledobta a kendőt a mélységbe.~– Nos,
 917   2,  1|                       Azzal ledobta a kendőt a mélységbe.~– Nos, Jurkó! –
 918   2,  1|             mélységbe.~– Nos, Jurkó! – mondá a vádlottnak –, te mindig
 919   2,  1|                    te mindig azzal kérkedtél a társaid előtt, hogy legvakmerőbb
 920   2,  1|                 lenni, hogy meg merjed kérni a „Madus” kezét. Légy merészebb.
 921   2,  1|                   kezét. Légy merészebb. Itt a jegykendő. Eredj utána,
 922   2,  1|          korlátgerendához ért, s letekintett a mélységbe, megvakarta a
 923   2,  1|                      a mélységbe, megvakarta a fejét, s nagyon savanyú
 924   2,  1|                       Ugorj hát! – kiáltozák a társai.~Jurkó áttette az
 925   2,  1|                 Jurkó áttette az egyik lábát a korláton, mintha lovagolni
 926   2,  1|                     megint csak visszaemelte a lábát.~– Majd az ördög ugrik
 927   2,  1|                  ördög ugrik le tinektek ide a pokolba! Hiszen sohase jöhet
 928   2,  1|            rárohantak, megragadták; elvették a fegyvereit, megtépték a
 929   2,  1|                      a fegyvereit, megtépték a csimbókjait, s azután hajánál
 930   2,  1|                   hajánál fogva elhurcolták.~A barlang falában volt egy
 931   2,  1|             férhetett rajta keresztül; annak a nyílását egy nehéz sziklalap
 932   2,  1|                    embernek adott dolgot ezt a sziklát elmozdítani.~Az
 933   2,  1|       sziklarepedésbe, s azt megint lezárták a nagy kőlappal.~A cimborák
 934   2,  1|                    lezárták a nagy kőlappal.~A cimborák kacajordítása elnémítá
 935   2,  1|                    eltemetett jajgatását ott a kőlap alatt.~Következett
 936   2,  1|                     kőlap alatt.~Következett a „haláltánc”, aminél borzasztóbbat
 937   2,  1|                   soha életemben nem láttam. A szép Madus halottnak tette
 938   2,  1|                   halottal.~Mikor rám került a sor, akkor azt mondá a vezér:~–
 939   2,  1|                került a sor, akkor azt mondá a vezér:~– Hohó, fickó, te
 940   2,  1|                   fickó, te még nem táncolsz a Madussal. Még te nem lettél
 941   2,  1|                    Még te nem lettél fölvéve a társaságba, nem tetted le
 942   2,  1|                    társaságba, nem tetted le a próbát. Pedig te is azzal
 943   2,  1|           hetvenkedtél, hogy meg mered kérni a Madus kezét.~– Állok a szavamnak.~–
 944   2,  1|                 kérni a Madus kezét.~– Állok a szavamnak.~– No, akkor én
 945   2,  1|                        No, akkor én is állok a szavamnak. Ott a jegykendője
 946   2,  1|                    is állok a szavamnak. Ott a jegykendője a tó színén;
 947   2,  1|                 szavamnak. Ott a jegykendője a tó színén; hozd fel! Hadd
 948   2,  1|                      csak nem tetted meg azt a bolondot? – kiálta közbe
 949   2,  1|                     bolondot? – kiálta közbe a nagyherceg.)~(– Bűnös istenkísértés,
 950   2,  1|                     gerjedelemből – diktálta a soltész a jegyzőnek.)~–
 951   2,  1|           gerjedelemből – diktálta a soltész a jegyzőnek.)~– Megtettem
 952   2,  1|               Megtettem biz én; de hát kérem a bírák urakat ebből nem csinálni
 953   2,  1|                      marginális gonosztettet a részemre; mert először is
 954   2,  1|                      vagy becsuknak engem is a kőrepedésbe, ahová a gyávákat
 955   2,  1|                      is a kőrepedésbe, ahová a gyávákat eltemetik. Azonfölül
 956   2,  1|                   többek között sóbányát is. A mélységbe vetett szalmakanóc
 957   2,  1|                     az örvény aljában azokat a vereshagyma-formán egymásra
 958   2,  1|                     sötétkék rétegeket, amik a sóbányákat jelzik, s könnyű
 959   2,  1|                     volt kitalálnom, hogy az a sötét víztükör ott alant
 960   2,  1|                     ember el nem merül; sőt, a második égő szalmacsutak
 961   2,  1|                    fölfedeztem, hogy e tóhoz a barlangból a túlsó falba
 962   2,  1|                    hogy e tóhoz a barlangból a túlsó falba vágott meredek
 963   2,  1|                   rám nézve, míg élt, angyal a földön, s holta után védszentem
 964   2,  1|                      s holta után védszentem a mennyországban. Akinek megsértéseért
 965   2,  1|           vallomásomat, amíg vagy e passzusa a protocollumnak nem emendáltatik,
 966   2,  1|                     No, soltész uram – mondá a nagyherceg –, a reusnak
 967   2,  1|                        mondá a nagyherceg –, a reusnak igaza van, mármost
 968   2,  1|                      vagy tessék kiigazítani a diktátumot, vagy tessék
 969   2,  1|           választatott, s aztán így hangzott a bűn címe: bűnös istenkísértés,
 970   2,  1|                magamnak kétszer; felugrottam a karfára, s onnan egy hatalmas
 971   2,  1|              szorított bokákkal repültem alá a mélységbe.~Mintha toronyból
 972   2,  1|                    utolsó percben úgy zúgott a fülemben az áthasított levegő
 973   2,  1|               Egyszerre aztán megsiketültem: a víz összecsapott a fejem
 974   2,  1|            megsiketültem: a víz összecsapott a fejem fölött. Szemem, szám
 975   2,  1|                    imádkozzam. „Édes Jézus!” A szám egyszerre tele lett
 976   2,  1|                  tele lett sós vízzel. Hanem a másik pillanatban már fenn
 977   2,  1|                  pillanatban már fenn voltam a víz színén, hónaljig kiemelkedve
 978   2,  1|                 hónaljig kiemelkedve belőle. A só-tengerszem nem engedi
 979   2,  1|                  engedi elmerülni az embert. A víz fölött úszkáló szalmacsóvák
 980   2,  1|           szalmacsóvák lángjánál megtaláltam a szép Madus mellkendőjét
 981   2,  1|                     Madus mellkendőjét s azt a nyakam köré csavartam. E
 982   2,  1|                    köré csavartam. E percben a hajdemákok biztató rivallása
 983   2,  1|                     hangzott le hozzám, amit a barlangboltozat visszhangja
 984   2,  1|                     Mikor föltekintettem, az a sok fáklyafény ott a magasban,
 985   2,  1|                      az a sok fáklyafény ott a magasban, a beláthatlan
 986   2,  1|                   fáklyafény ott a magasban, a beláthatlan sötétség közepett,
 987   2,  1|                   olyan látvány volt, mintha a gyehenna firmamentumán égnének
 988   2,  1|                  Két-három rúgással kiúsztam a sóstóból a kiszemelt ősvényig,
 989   2,  1|                 rúgással kiúsztam a sóstóból a kiszemelt ősvényig, mely
 990   2,  1|                    lépcsőzetben vezetett fel a barlang felső karzatáig.
 991   2,  1|                     barlang felső karzatáig. A hajdemákok ezen az úton
 992   2,  1|                     sóval.~Száznyolcvan volt a lépcső. Én kilencvenet csináltam
 993   2,  1|                  átugrálva minden másodikat. A leugrástól nem telt el három
 994   2,  1|                  perc, hogy ismét ott álltam a Madus előtt, tetőtől talpig
 995   2,  1|                       tetőtől talpig fehéren a sótól, mint egy bepúderezett
 996   2,  1|                      fogadott engemet, amint a rablók a vállaikon visszahoztak,
 997   2,  1|                      engemet, amint a rablók a vállaikon visszahoztak,
 998   2,  1|              csodálatos szép virágot nyomott a kezembe, amit sokáig viseltem
 999   2,  1|                kezembe, amit sokáig viseltem a keblemen. Afölötti örömömben
1000   2,  1|                      akartam őt csókolni; de a harámbasa megfogta a galléromat,