Rész,  Fejezet

1001   2,  1|                      de a harámbasa megfogta a galléromat, s visszarántott.~–
1002   2,  1|                     Hohó, fickó! Ez még csak a keresztelő volt: hátra van
1003   2,  1|               keresztelő volt: hátra van még a bérmálás! Előbb át kell
1004   2,  1|               bérmálás! Előbb át kell térned a vallásunkra. Mert a fejedelem
1005   2,  1|                   térned a vallásunkra. Mert a fejedelem leányát csak hasonló
1006   2,  1|                 iszen, énnekem ez volt éppen a leggyöngébb oldalam. Azt
1007   2,  1|                     mondtam, hogy nem bánom.~A vezér mindjárt intett egyik
1008   2,  1|                     társának, hogy készüljön a ceremóniához.~Ez volt a
1009   2,  1|                      a ceremóniához.~Ez volt a pópa.~Mindjárt gondoltam,
1010   2,  1|             leghatalmasabban inni és dalolni a lakománál valamennyi között.~–
1011   2,  1|                        Mert lásd – magyarázá a vezér –, aki a mi társaságunkba
1012   2,  1|                     magyarázá a vezér –, aki a mi társaságunkba belép,
1013   2,  1|                       Azért hívják úgy, mert a medve sohasem jár a párjával.
1014   2,  1|                     mert a medve sohasem jár a párjával. Hát neked mi nevet
1015   2,  1|                    Hát neked mi nevet adjunk a bérmálásban?~Ekkor aztán
1016   2,  1|           bérmálásban?~Ekkor aztán előálltak a bérmáló keresztapáim: az
1017   2,  1|                      azt mondta, hogy legyen a nevem „szczupak” (csuka),
1018   2,  1|                  amiért oly jól tudok úszni, a másik „labedz”-nek ajánlott (
1019   2,  1|                     az én fő virtusom, hanem a bombardérozásban, nevezzenek „
1020   2,  1|                    baran”-nak (kos).~Ezalatt a nagyszakállú rabló felöltözött
1021   2,  1|                     aranyos süveget tett fel a fejére, ami nagyon illett
1022   2,  1|                    fejére, ami nagyon illett a hájtól csepegő csimbókjai
1023   2,  1|                     csepegő csimbókjai fölé, a gúnyája hegyébe öltötte
1024   2,  1|                  gúnyája hegyébe öltötte fel a nehéz aranyvirágos palástot,
1025   2,  1|                    bocskorostul elfért benne a lába; a kezében pedig egy
1026   2,  1|            bocskorostul elfért benne a lába; a kezében pedig egy nagy masszív
1027   2,  1|           ezüstkeresztet emelt. S énnekem az a gondolatom támadt ebben
1028   2,  1|                      gondolatom támadt ebben a pillanatban, hogy ez a pópa
1029   2,  1|                 ebben a pillanatban, hogy ez a pópa ebben az aranyos palástban
1030   2,  1|          hókuszpókuszt csinálni, aminek csak a formája volt, azt hiszem,
1031   2,  1|                    formája volt, azt hiszem, a liturgia, mert a szavakat
1032   2,  1|                     hiszem, a liturgia, mert a szavakat nem értettem, görögül
1033   2,  1|                 hanem azt vettem észre, hogy a hívők gyülekezete nagyon
1034   2,  1|                     utoljára, amint rám adta a „Barán” nevet, ahogy szokás,
1035   2,  1|                      szerint pofon ütött. De a pofon éppen nem püspöki
1036   2,  1|                goromba haramiamarokkal, hogy a fülem is megcsendült bele,
1037   2,  1|                    amint térden álltam, csak a tenyerem tartott fenn, hogy
1038   2,  1|                     voltam rest, fölugrottam a térdemről, s adtam vissza
1039   2,  1|                      vissza egy olyan pofont a bérmáló keresztapámnak,
1040   2,  1|                repült az arany süveg, azután a pópa, leghátul az aranypapucs.~(–
1041   2,  1|           ecclesiasticam personam! – diktálá a soltész az új bűnt. – Csakugyan
1042   2,  1|                   fogva lettem nagy emberük. A vezér odajött hozzám, s
1043   2,  1|               odajött hozzám, s megveregette a vállamat.~– De már látom,
1044   2,  1|                     derék fickó vagy, ha már a papnak is vissza mered adni
1045   2,  1|                  papnak is vissza mered adni a pofont.~Akkor aztán még
1046   2,  1|                  mely után egy fáklyán kívül a többit mind eloltogatva,
1047   2,  1|                  eloltogatva, ki-ki lefeküdt a maga bundájába takarózva.~
1048   2,  1|                   takarózva.~Azt kiszemeltem a félsötétben is, hogy az
1049   2,  1|                      Madusom számára magasan a sziklaoldalban volt vetve
1050   2,  1|          sziklaoldalban volt vetve egy odúba a fekhely, ahová csak kötéllajtorján
1051   2,  1|                     után.~Azontúl aztán csak a négyszáz ember horkolása
1052   2,  1|                       rémséges morajt költve a tágas barlangban, meg a
1053   2,  1|                      a tágas barlangban, meg a patak zuhogása s a malomkerék
1054   2,  1|                       meg a patak zuhogása s a malomkerék dübörgése a szomszéd
1055   2,  1|                     s a malomkerék dübörgése a szomszéd odúban.~Egyszer
1056   2,  1|               szomszéd odúban.~Egyszer aztán a kiállított őr kürtrivallása
1057   2,  1|                     őr kürtrivallása jelenté a reggelt, mire mindenki talpra
1058   2,  1|              mindenki talpra ugrált, s várta a mellékodúból előjövő vezér
1059   2,  1|                      valami munka kitalálva. A hajdemákok ezt a barlangot,
1060   2,  1|                  kitalálva. A hajdemákok ezt a barlangot, úgy vettem észre,
1061   2,  1|                  eleinte nem is értettem meg a célját.~Engem azonban Nyedzviedz,
1062   2,  1|             kivezetett az előbarlangba, ahol a fegyvertár volt.~Odavitt
1063   2,  1|               fegyvertár volt.~Odavitt ahhoz a csatakígyóhoz, amiről már
1064   2,  1|                   tettem, nagyot rúgva rajta a lábával.~– No, hát ide nézz,
1065   2,  1|                   lőni, hát süsd el azt. Ezt a nevezetes ágyút mi a Potoczkyak
1066   2,  1|                     Ezt a nevezetes ágyút mi a Potoczkyak várkastélyából
1067   2,  1|                 együtt. Tizenhat ember hozta a vállán idáig, minden kétszáz
1068   2,  1|          megtöltöttük, szépen lefektetve így a földön végig, négy legényt
1069   2,  1|                     legényt ráültettem, mint a lóra, hogy tartsák egyenesen;
1070   2,  1|                  céloztam, hogy kilőjek vele a barlang kapuján; a Buk,
1071   2,  1|                      vele a barlang kapuján; a Buk, a Boczián meg a Zoráw
1072   2,  1|                      barlang kapuján; a Buk, a Boczián meg a Zoráw pedig
1073   2,  1|                kapuján; a Buk, a Boczián meg a Zoráw pedig itt hátul álltak,
1074   2,  1|                    mi lesz belőle; hát amint a tüzes vassal elpukkantottam
1075   2,  1|                  tüzes vassal elpukkantottam a töltést, az ágyú úgy fölcsapott
1076   2,  1|                       az ágyú úgy fölcsapott a magasba, hogy a rajta ülő
1077   2,  1|                   fölcsapott a magasba, hogy a rajta ülő négy legényt mind
1078   2,  1|                  rajta ülő négy legényt mind a barlang tetejéig dobta,
1079   2,  1|                      barlang tetejéig dobta, a golyó meg, nemhogy kiment
1080   2,  1|                    nemhogy kiment volna ezen a nagy barlangkapun, hanem
1081   2,  1|                       hanem belefúródott oda a padmalyba. Most is ott van,
1082   2,  1|                     már kötelet hurkoltattam a gazembernek a nyakára, hogy
1083   2,  1|                   hurkoltattam a gazembernek a nyakára, hogy föl ne ágaskodhassék,
1084   2,  1|               kiálték neki, amint elsütöttem a tüzes vassal. Nem is ágaskodott
1085   2,  1|                minden cöveket kirántva, hogy a Buknak a jobb lábát, a Bocziánnak
1086   2,  1|                      kirántva, hogy a Buknak a jobb lábát, a Bocziánnak
1087   2,  1|                  hogy a Buknak a jobb lábát, a Bocziánnak a bal lábát,
1088   2,  1|                     jobb lábát, a Bocziánnak a bal lábát, a Zoráwnak meg
1089   2,  1|                      Bocziánnak a bal lábát, a Zoráwnak meg mind a kettőt
1090   2,  1|                   lábát, a Zoráwnak meg mind a kettőt eltörte, a golyóbist
1091   2,  1|                   meg mind a kettőt eltörte, a golyóbist pedig odalőtte
1092   2,  1|                     golyóbist pedig odalőtte a szegletbe, ahova az ördög
1093   2,  1|                  Ugyan jól jártatok, hogy az a rozsdás jószág szét nem
1094   2,  1|                     nem szakadt száz darabra a lövés alatt, s mind agyon
1095   2,  1|                       azután ki látott ágyút a földön fekve elsütni? Hisz
1096   2,  1|                 találták volna ki?~Amint ezt a nevezetes tudományt fölfedeztem
1097   2,  1|              nevezetes tudományt fölfedeztem a medve előtt, rögtön rendelkezésemre
1098   2,  1|                   rendelkezésemre bocsátotta a társaságnál levő bognárokat
1099   2,  1|                      sütni, hogy az ne annak a lábát hordja el, aki a háta
1100   2,  1|                 annak a lábát hordja el, aki a háta mögött áll. Enmagam
1101   2,  1|                  fényesre csiszolásához, ami a százados rozsda miatt nem
1102   2,  1|                    csekély munka volt.~Ennek a siettetésére pedig ugyan
1103   2,  1|                     ugyan nagy szüksége volt a hajdemák köztársaságnak,
1104   2,  1|                   köztársaságnak, mert amint a tatárok elvonultak Lengyelországból,
1105   2,  1|                     rabul hurcolva Krímiába, a váraikba visszatért lengyel
1106   2,  1|                    főurak rögtön hozzáláttak a hadjárat alatt elhatalmasodott
1107   2,  1|                   rablóhadak megfékezéséhez.~A hajdemákok portyázó csapatai
1108   2,  1|                   csapatai mindenünnen azzal a szomorú hírrel tértek vissza,
1109   2,  1|                   hírrel tértek vissza, hogy a Preszjaka-völgyből kivezető
1110   2,  1|                   hadaktól vannak elállva, s a kalandorok zsákmány helyett
1111   2,  1|                 fejeket hoztak haza.~Ezúttal a két nemesúr egész egyetértéssel
1112   2,  1|                haditerv szerint fogott hozzá a hírhedett rablóhad megostromlásához.~
1113   2,  1|                 felőle, hogy el vannak zárva a külvilágtól, Nyedzviedz
1114   2,  1|                külvilágtól, Nyedzviedz attól a naptól fogva elkezdett minden
1115   2,  1|                 rajta, honnan vesszük mi azt a tömérdek élelmiszert ebben
1116   2,  1|                   tömérdek élelmiszert ebben a barlangi erődünkben? Még
1117   2,  1|                    nem volt látható.~Ezalatt a megszálló seregek egyre
1118   2,  1|                   egyre jobban előrehatoltak a völgyszorosban.~A hajdemákoknak
1119   2,  1|              előrehatoltak a völgyszorosban.~A hajdemákoknak ugyan volt
1120   2,  1|                   régi stratagémájuk, amivel a hebehurgya megtámadókat
1121   2,  1|                   azt az egész sóstavat, ami a barlang fenekén meggyűlt,
1122   2,  1|                    barlang fenekén meggyűlt, a völgyszorosba lezúdíthatták,
1123   2,  1|              ellenséget elseperhették. Hanem a Sziniawsky harcosai már
1124   2,  1|                   késő délben sütött csak ki a nap, arra ébredtünk, hogy
1125   2,  1|                    nap, arra ébredtünk, hogy a völgyünkön keresztül egy
1126   2,  1|                    mely azt egészen elzárja. A kősánc ciklopszi mód szerint
1127   2,  1|                  ciklopszi mód szerint épült a szerteszét található nagy
1128   2,  1|                  volt hagyva, amin keresztül a lezúdított víztömeg csendesen
1129   2,  1|            lefolyhasson.~Ez már baj volt. De a baj még növekedett. Másnap,
1130   2,  1|                növekedett. Másnap, harmadnap a sziklafal megint magasabbra
1131   2,  1|                    hogy mi lesz ebből. Ha az a sziklafal olyan magasra
1132   2,  1|                      hogy egyenlő lesz azzal a facsatornával, mely a mi
1133   2,  1|                  azzal a facsatornával, mely a mi patakunkat a túlsó sziklafaltól
1134   2,  1|          facsatornával, mely a mi patakunkat a túlsó sziklafaltól az innensőig
1135   2,  1|                      innensőig vezeti, akkor a Sziniawskyak egy jó bástyapuska
1136   2,  1|                      kötelet lőnek át rajta, a kötél segélyével egy erős
1137   2,  1|                     keresztül, s akkor azzal a vaslánccal leszakítják a
1138   2,  1|                     a vaslánccal leszakítják a mi egész csatornánkat.~Akkor
1139   2,  1|                 vizet összegyűjtünk is ebben a barlangban, az a sóskőtől
1140   2,  1|                    is ebben a barlangban, az a sóskőtől mind ihatatlanná
1141   2,  1|                   fogva nagyon haragos lett.~A hajdemákok többször megkísérték
1142   2,  1|                   olyan jól lettek üdvözölve a számos lőrésből, hogy mindig
1143   2,  1|                      minden reménységük, meg a csatakígyóban, amit én azalatt
1144   2,  1|                    az én utasításom szerint, a hozzá való golyókat is megöntettem.~
1145   2,  1|                  bástyája egészen elérte már a fenyegető magasságot. Egyenlő
1146   2,  1|                     magasságot. Egyenlő volt a mi facsatornánk színvonalával.~
1147   2,  1|                    diadalmas örömüknek. Azon a napon, ahogy a kőművesek
1148   2,  1|               örömüknek. Azon a napon, ahogy a kőművesek szokták, mikor
1149   2,  1|                     fallal elkészülnek, hogy a májusfát kitűzik, szalagokkal,
1150   2,  1|              fölékesítve, úgy ők is kitűztek a fal ormára egy magas bitófát,
1151   2,  1|                   egy magas bitófát, tetején a vesztőkerékkel és pallostartó
1152   2,  1|                       mintegy előre kimondva a halálítéletet a kelepcébe
1153   2,  1|                     kimondva a halálítéletet a kelepcébe szorított rablókra.~
1154   2,  1|                      ahogy előre megjósoltam a szándékukat, maga a pulkovnik
1155   2,  1|              megjósoltam a szándékukat, maga a pulkovnik állt ki a fal
1156   2,  1|                     maga a pulkovnik állt ki a fal tetejére, ahol bizonyos
1157   2,  1|                     ahol bizonyos volt, hogy a mi puskáink golyói el nem
1158   2,  1|               puskáink golyói el nem érik, s a bástyapuskát lefektetve
1159   2,  1|                      bástyapuskát lefektetve a három lábra, a mi vízvezetéki
1160   2,  1|                    lefektetve a három lábra, a mi vízvezetéki csatornáinkat
1161   2,  1|                      se bitófa, se pulkovnik a falon. Maga az orom is lerepült
1162   2,  1|                   orom is lerepült messzire.~A második lövéssel aztán a
1163   2,  1|                     A második lövéssel aztán a kőfal alját vettem célba.~
1164   2,  1|                    kőfal alját vettem célba.~A hatodik lövésnél iszonyú
1165   2,  1|                      tömérdek muskétást, kik a lőréseket megszállva tarták:
1166   2,  1|               menekült meg élve.~Most azután a hajdemákok nagy rivalgással
1167   2,  1|                  nagy rivalgással törtek elő a barlangból a lánc kosarain
1168   2,  1|                      törtek elő a barlangból a lánc kosarain leereszkedve,
1169   2,  1|                leereszkedve, s nekirontottak a megrémült ostromló hadnak;
1170   2,  1|                  ostromló hadnak; s míg azok a völgybe szorultakkal verekedtek,
1171   2,  1|                      verekedtek, azalatt én, a csatakígyómat egészen ki
1172   2,  1|                     csatakígyómat egészen ki a barlang szájához vontatva,
1173   2,  1|                   barlang szájához vontatva, a távolból segélyül érkező
1174   2,  1|                 érkező Potoczkyakra ágyúztam a hajdemákok fejei fölött,
1175   2,  1|                tökéletes diadalt vettek mind a két gróf bandériumain, s
1176   2,  1|                   gróf bandériumain, s egész a váraikig verték őket, még
1177   2,  1|                    váraikig verték őket, még a hóstádjaikat is prédára
1178   2,  1|                 gonosztett volt mára – mondá a nagyherceg. – Úgy hiszem,
1179   2,  1|              mehetünk vele, Istennek ajánlva a lelkünket. Holnap majd folytassuk
1180   2,  1|                       Holnap majd folytassuk a vallatást.)~
1181   2,  2|                                           2. A VISZPA-OGRÓD~Mikor a Nyedzviedz,
1182   2,  2|                      2. A VISZPA-OGRÓD~Mikor a Nyedzviedz, a megszálló
1183   2,  2|             VISZPA-OGRÓD~Mikor a Nyedzviedz, a megszálló seregeket szétverve,
1184   2,  2|           zsákmánnyal megrakodtan visszatért a Preszjaka-barlangba, hol
1185   2,  2|                     Barán, te megérdemletted a nevedet: mert igazán „kos”
1186   2,  2|                  szabadítottál meg bennünket a veszedelemből, neked köszönhetjük
1187   2,  2|            veszedelemből, neked köszönhetjük a diadalunkat. Itt vannak
1188   2,  2|                      diadalunkat. Itt vannak a kincsek, amiket elhoztunk,
1189   2,  2|                 ezüstöd; hanem egyes-egyedül a te szép leányod, az én drága
1190   2,  2|               Nyedzviedz bosszúsan rázta meg a fejét.~– Nem tetszik nekem
1191   2,  2|                   fejét.~– Nem tetszik nekem a dolog. Mégiscsak „nyegodni”
1192   2,  2|                     alvezérnek, s ne gondolj a Madusra.~– Én pedig csak
1193   2,  2|                    gondolok. Kimondtam. S az a nyegodni, aki a szavának
1194   2,  2|              Kimondtam. S az a nyegodni, aki a szavának nem áll.~– Ej,
1195   2,  2|                      meg nem maradhat. Innen a Madust csak úgy viheted
1196   2,  2|                     hogy megpróbálom még azt a veszteséget is valahogy
1197   2,  2|                 bennünket, ha futni hagynánk a Madussal együtt a szép nagyvilágba.
1198   2,  2|                   hagynánk a Madussal együtt a szép nagyvilágba. De nem
1199   2,  2|                      ideérkezésed napján azt a fickót, akit a sziklahasadékba
1200   2,  2|                    napján azt a fickót, akit a sziklahasadékba bezártunk? –
1201   2,  2|                      akarnak, azok mind azon a sziklahasadékon keresztül
1202   2,  2|                    bocsáttatnak el közülünk. A szerelmespár kap a kezébe
1203   2,  2|                 közülünk. A szerelmespár kap a kezébe egy-egy szál nagy
1204   2,  2|                     szál nagy viaszgyertyát, a hátára egy kenyeret meg
1205   2,  2|                 csobolyó bort, s aztán mehet a sziklába, amíg nyílást lát
1206   2,  2|                    maga előtt, s élhet, amíg a kenyérben, borban tart,
1207   2,  2|                  borban tart, s nézhet, amíg a gyertyája el nem ég. Aztán
1208   2,  2|                      ott. Te is oda akarsz-e a sorukba kerülni?~Ez a biztatás
1209   2,  2|               akarsz-e a sorukba kerülni?~Ez a biztatás nekem sehogy se
1210   2,  2|              Csontvázak társaságában kerülni a menyegzőbe.~Hanem mikor
1211   2,  2|                      menyegzőbe.~Hanem mikor a szép Madus az atyja mellől
1212   2,  2|                   szép Madus az atyja mellől a szemem közé tüzelt ragyogó
1213   2,  2|                 Nekem az én Madusom kell, ha a pokolba visznek is vele
1214   2,  2|                      menyegzőre!”~Amint mind a ketten kijelentettük, hogy
1215   2,  2|                       együtt temettessünk el a sziklahasadékba, Nyedzviedz
1216   2,  2|                    Nyedzviedz rögtön hívatta a pópát.~Ugyanaz a nagyszakállú
1217   2,  2|                     hívatta a pópát.~Ugyanaz a nagyszakállú fickó, aki
1218   2,  2|                      nagyszakállú fickó, aki a bérmálási szertartást végrehajtotta
1219   2,  2|                      rabolták ipamuramék), s a mindenféle, előttem szokatlan
1220   2,  2|               némelyike nagyon emlékeztetett a cigány imádságokra) összeadott
1221   2,  2|               összeadott minket, s arra mind a kettőnknek a fejére tettek
1222   2,  2|                     s arra mind a kettőnknek a fejére tettek egy-egy drága
1223   2,  2|                  cifra subát; mindenikünknek a kezébe nyomtak egy tarisznyát
1224   2,  2|                       azzal elkísértek addig a repedésig, amelybe a szemem
1225   2,  2|                   addig a repedésig, amelybe a szemem láttára zárták be
1226   2,  2|                  zárták be hónapok előtt azt a szegény fickót, akit gyávasága
1227   2,  2|                     nem tartottak érdemesnek a társaságukban maradásra,
1228   2,  2|                     s aztán ott lehengerítve a kő nyílásáról a nehéz sziklát,
1229   2,  2|                 lehengerítve a kő nyílásáról a nehéz sziklát, egyenkint
1230   2,  2|         kézszorítással búcsút vettek tőlünk: a Nyedzviedz érzékenyen meg
1231   2,  2|                   érzékenyen meg is ölelgeté a leányát. Azzal meggyújtottak
1232   2,  2|                      szál viaszgyertyát, azt a kezünkbe adták; bekísértek
1233   2,  2|                   kezünkbe adták; bekísértek a szűk folyosóba, s aztán
1234   2,  2|                  aztán hirtelen ráhengeríték a nyílásra a lezáró sziklatömböt.
1235   2,  2|                      ráhengeríték a nyílásra a lezáró sziklatömböt. Azontúl
1236   2,  2|                  sziklatömböt. Azontúl aztán a barlangbeli hang csak úgy
1237   2,  2|                   ember egy üres csigát tart a füléhez, s annak a zúgását
1238   2,  2|                      tart a füléhez, s annak a zúgását hallgatja.~A Madus
1239   2,  2|                   annak a zúgását hallgatja.~A Madus intett a fejével nekem,
1240   2,  2|                    hallgatja.~A Madus intett a fejével nekem, hogy csak
1241   2,  2|                     csak kövessem őt bátran. A szűk sziklafolyosó tekervényesen
1242   2,  2|             megtalálni – mondám neki –, csak a gyertyáinkat kell eloltanunk.
1243   2,  2|                      hogy találjuk meg aztán a reggelt? Itt nem virrad
1244   2,  2|                  reggelt? Itt nem virrad meg a hajnal; ide nem hallik le
1245   2,  2|                    hajnal; ide nem hallik le a kakasszó. Ki mondja meg
1246   2,  2|                bánnám!~No, hát letelepedtünk a leterített bundáinkra, előszedtük
1247   2,  2|                       amíg jókedvünk lett. S a jókedvből csókolódás lett.~
1248   2,  2|                     aztán azt kérdezte tőlem a Madus:~– Mit gondolsz, hol
1249   2,  2|                  gondolsz, hol vagyunk most? A pokolban vagy mennyországban?~
1250   2,  2|                       Én azt feleltem neki: „a mennyországban”.~Arra a
1251   2,  2|                      a mennyországban”.~Arra a Madus elfújta a gyertyát,
1252   2,  2|        mennyországban”.~Arra a Madus elfújta a gyertyát, s mikor sötétben
1253   2,  2|                   elkezdte előttem elmondani a miatyánkot, a hiszekegyet
1254   2,  2|                      elmondani a miatyánkot, a hiszekegyet meg az üdvözletet;
1255   2,  2|                  utoljára világítani kezdene a sötét föld alatti űrben.~
1256   2,  2|                    fogva megmaradt bennem az a hit, hogy a Madus az én
1257   2,  2|              megmaradt bennem az a hit, hogy a Madus az én szentem.~Sohasem
1258   2,  2|                      boldog, mint akkor, ott a sziklában eltemetetten.~
1259   2,  2|                     aztán ismét meggyújtotta a kioltott gyertyákat.~– Mit
1260   2,  2|                    Hát én azt gondolom, hogy a hajdemákok csak tréfából
1261   2,  2|                     szerelmi mámor miatt ezt a kétségbeejtő végzetet vállaltam
1262   2,  2|               magamra.~Madus azonban felkelt a helyéről, s azt mondá nekem,
1263   2,  2|                     őt.~Nekem eszembe jutott a fénylő arc, amit a múlt
1264   2,  2|                    jutott a fénylő arc, amit a múlt éjjel láttam, s megtért
1265   2,  2|                      éjjel láttam, s megtért a bizalmam hozzá.~Madus továbbhaladt
1266   2,  2|                    hozzá.~Madus továbbhaladt a sziklarepedés folyosóján,
1267   2,  2|                  mely később egész sorozatát a kisebb-nagyobb barlangtermeknek
1268   2,  2|             csontvázakat, amiknek rémképével a Nyedzviedz ijesztgetett,
1269   2,  2|                     egyetlen halottal sem.~S a barlangfolyosó egyre tovább
1270   2,  2|                     amik úgy ragyogtak, mint a kristály, megtöltve csoda
1271   2,  2|           bálványokkal.~Egyszer aztán, amint a folyosó folyvást tágulni
1272   2,  2|                    folyvást tágulni kezdett, a távolból valami fénysugár
1273   2,  2|                fénysugár küllői lövelltek be a mély sötétségbe. Az ott
1274   2,  2|                      mély sötétségbe. Az ott a napvilág.~– Mi a szabadba
1275   2,  2|                      Az ott a napvilág.~– Mi a szabadba jutunk ki! – kiálték,
1276   2,  2|               nyakamat. Itt már oly tág volt a sziklatornác, hogy ketten
1277   2,  2|                   kellett már égő szövétnek. A napsugár elénk világított.
1278   2,  2|                  elénk világított. Megláttuk a kék eget. Mint a bolondok,
1279   2,  2|                   Megláttuk a kék eget. Mint a bolondok, úgy futottunk
1280   2,  2|                       Egyszer aztán elértünk a sziklafolyosó végére, s
1281   2,  2|                    ami elénk tárult, az volt a „Viszpa-Ogród”.~Viszpa-Ogród
1282   2,  2|               sziklák vesznek körül. De azok a sziklák oly meredekek, oly
1283   2,  2|                     út sem vezet egyéb, mint a barlangi sikátor.~Kopár
1284   2,  2|               homlokzata, mély zegzugok, mik a sziklát végighasítják, orgonasíp
1285   2,  2|             boltívezet töredéke veszik körül a „Viszpa-Ogród”-ot, mely
1286   2,  2|                       Viszpa-Ogród”-ot, mely a mély völgy fenekén fekszik,
1287   2,  2|                    sűrű gyümölcsöskertekkel.~A Preszjaka-barlang szirtoldalából,
1288   2,  2|       sziklataréjokon, örök szivárványt tart a kis völgy fölött áthidalva,
1289   2,  2|              sikamlik alá gyors tekergésében a völgybe, mely innen a magasból
1290   2,  2|           tekergésében a völgybe, mely innen a magasból átlátszó kőd fátyola
1291   2,  2|                 fehér házikóival.~– Lásd: ez a mi leendő hazánk – suttogá
1292   2,  2|                   többé sehova. Ide küldenek a hajdemákok magok közül mindenkit,
1293   2,  2|                      mívelnek: s többet soha a világból egyebet nem látnak,
1294   2,  2|                     egyebet nem látnak, mint a „Viszpa-Ogród”-ot.~Ez a
1295   2,  2|                      a „Viszpa-Ogród”-ot.~Ez a kis sziklasziget volt a
1296   2,  2|                      a kis sziklasziget volt a titka a hajdemákok egész
1297   2,  2|                    sziklasziget volt a titka a hajdemákok egész rejtélyes
1298   2,  2|                      kifogyhatlan éléstáruk.~A Viszpa-Ogród, mikor azt
1299   2,  2|                      Viszpa-Ogród, mikor azt a hajdemákok fölfedezték,
1300   2,  2|                       amely repülni nem tud. A völgynek nem volt forrása.
1301   2,  2|                   sziklát.~Ekkor jöttek arra a gondolatra, hogy a Preszjaka-völgy
1302   2,  2|                      arra a gondolatra, hogy a Preszjaka-völgy túlsó sziklafalából
1303   2,  2|                kiszökellő forrást átvezessék a barlangba. Onnan az aztán
1304   2,  2|                   Onnan az aztán utat talált a repedésekkel teljes hegyen
1305   2,  2|                      teljes hegyen keresztül a Viszpa-Ogród völgykatlanába,
1306   2,  2|                   völgykatlanába, ahol aztán a völgy mélyén ismét eltűnt,
1307   2,  2|                    mélyén ismét eltűnt, hogy a Sziniawskyak sóbányájában
1308   2,  2|                    elő ismét.~Amint aztán az a patak végigárasztotta a
1309   2,  2|                      a patak végigárasztotta a kis völgyet, egyszerre megváltozott
1310   2,  2|                 egyszerre megváltozott annak a tekintete. A fenyőfák egy
1311   2,  2|              megváltozott annak a tekintete. A fenyőfák egy részét kiirtották,
1312   2,  2|                     földet csináltak belőle; a meghagyott fenyőfák meg
1313   2,  2|                     széltől védett szigetben a legkényesebb növény is meghonosult
1314   2,  2|                      idevezetett.~Igaz, hogy a hajdemákok különben is azt
1315   2,  2|                    azt száműzték maguk közül a Viszpa-Ogródba, aki az ő
1316   2,  2|                    az ember egészen elfeledi a világot, ha egyszer ide
1317   2,  2|                   rabra nézve öröm: ismertem a remete józanságának s a
1318   2,  2|                      a remete józanságának s a mákonyevő ittasságának ellentétes
1319   2,  2|                 üdvét; de igazán boldog csak a Viszpa-Ogródban voltam.~
1320   2,  2|                kígyótekervényű sziklaösvény, a meredek falba vágva, vezetett
1321   2,  2|                     falba vágva, vezetett le a preszjakai barlangfolyosó
1322   2,  2|                      barlangfolyosó szájától a völgybe szép menetelesen.
1323   2,  2|                     ház lakóját kinek híják. A kisgyermekek eléje szaladtak,
1324   2,  2|                    nevén szólíták: megfogták a kezeinket, úgy húztak be
1325   2,  2|            közelebbről megnéztem egyszer ezt a harangot, a köriratáról
1326   2,  2|                      egyszer ezt a harangot, a köriratáról megtudtam, hogy
1327   2,  2|               köriratáról megtudtam, hogy az a bielovierzi zárda tulajdona
1328   2,  2|                 minden rablott portéka volt. A szép posztó- és karassiaruhák,
1329   2,  2|                    posztó- és karassiaruhák, a selyem és kamuka az asszonyok
1330   2,  2|                      voltak összerabolva.~De a rablók és rablottak ebben
1331   2,  2|                    rablók és rablottak ebben a rablott pompában oly ártatlan
1332   2,  2|                     együtt, mint Ádám és Éva a paradicsomban, mikor még
1333   2,  2|            termésüknek fölöslegét fölhordták a barlangba, s elhagyott társaik
1334   2,  2|                  ezekért cserébe adták nekik a kerek föld összerabolt pompáját.
1335   2,  2|                   föld összerabolt pompáját. A harangot is azok lopták
1336   2,  2|                      harangot is azok lopták a számukra.~Mikor e völgyet
1337   2,  2|                  minthogy felnőtt tulkot ide a barlangon át szállítani
1338   2,  2|                     szállítani nem lehetett, a hajdemákok úgy hordták ide
1339   2,  2|               lábaiknál fogva rúdra akasztva a szopós borjúkat, bárányokat
1340   2,  2|                    és falkaszámra tenyészett a völgyben minden háziállat.
1341   2,  2|                  annyi került ki innen, hogy a világ végéig ostromolhatta
1342   2,  2|                   világ végéig ostromolhatta a Preszjaka-barlangot akármi
1343   2,  2|         Preszjaka-barlangot akármi potentát: a bezárt őrséget ki nem éheztethette
1344   2,  2|            éheztethette belőle.~Hanem ha azt a vízvezetéket sikerült volna
1345   2,  2|                    egyszerre vége lett volna a Viszpa-Ogród egész dicsőségének:
1346   2,  2|             Viszpa-Ogród egész dicsőségének: a völgykatlan megint olyan
1347   2,  2|                   kiveszett volna belőle, és a szép gyümölcsösök az első
1348   2,  2|           kánikulában mind kiszáradtak volna a megszorult hőségben.~Ezért
1349   2,  2|                      voltak oly kétségbeesve a hajdemákok, mikor az ostrom
1350   2,  2|            hajdemákok, mikor az ostrom alatt a vízcsatornájukat ez a veszély
1351   2,  2|                  alatt a vízcsatornájukat ez a veszély fenyegette.~A Viszpa-Ogród
1352   2,  2|                     ez a veszély fenyegette.~A Viszpa-Ogród népe egészen
1353   2,  2|                  mint Ábrahám apánk családja a hajdani szent földön. A
1354   2,  2|                      a hajdani szent földön. A legvénebb volt a patriarcha.
1355   2,  2|                     földön. A legvénebb volt a patriarcha. Az parancsolt,
1356   2,  2|                parancsolt, s az osztotta fel a munkát s az aratás után
1357   2,  2|                      munkát s az aratás után a termést.~Minden ember annyit
1358   2,  2|                   Minden ember annyit kapott a maga részére, amennyit háza
1359   2,  2|                     valaminthogy Mózes előtt a Jehova-hívőknek sem volt.
1360   2,  2|              Vasárnapot nem tartottak; hanem a derült idő volt a munkanap,
1361   2,  2|                      hanem a derült idő volt a munkanap, az esős idő az
1362   2,  2|               követtek el semmi vétket. Ahol a családapa mind legalábbis
1363   2,  2|                     oltár előtt nem esküdtek a férjeikkel össze, akiket
1364   2,  2|                    mondhatta, milyen színűek a szemeik.~Amint megérkeztünk,
1365   2,  2|                 szemeik.~Amint megérkeztünk, a patriarcha, akit Zorawnak
1366   2,  2|                      hívott minket lakomára, a törzslakosokkal együtt,
1367   2,  2|              törzslakosokkal együtt, akiknek a száma mehetett nyolcvanra.
1368   2,  2|                    pásztorok és szántóvetők.~A lakoma után kivezetett minket
1369   2,  2|                lakoma után kivezetett minket a patak partjára, s egy közös
1370   2,  2|                      itt nem mérnek, s végül a kobakot összetörtük a szövetség
1371   2,  2|                  végül a kobakot összetörtük a szövetség megmásíthatlan
1372   2,  2|                   Ott azután kimérte az öreg a számunkra a házhelyet, azt
1373   2,  2|                  kimérte az öreg a számunkra a házhelyet, azt kicövekelték:
1374   2,  2|                     népe az építésnek, egyik a szálfákat vágta, másik ácsolt,
1375   2,  2|                     másik ácsolt, fűrészelt, a jövevény, az új települő
1376   2,  2|                    nap alatt tető alatt volt a kis hajlék, ellátva kezdetleges
1377   2,  2|                    nem tanítottak, sem pedig a táborban. Én a kovácsmesterséget
1378   2,  2|                     sem pedig a táborban. Én a kovácsmesterséget választottam.
1379   2,  2|                   Ott mégis kerül valami vas a kezembe, ami nélkül én szerencsétlennek
1380   2,  2|                      állapotommal. Az embert a rabság elálmosítja.~Kivált
1381   2,  2|                 Kivált az ilyen rabság, ahol a börtönfalat a végtelen bércoldalak
1382   2,  2|                   rabság, ahol a börtönfalat a végtelen bércoldalak képezik,
1383   2,  2|              végtelen bércoldalak képezik, s a börtön egyetlen ablaka a
1384   2,  2|                     a börtön egyetlen ablaka a mennyei firmamentum. Keresztülásni
1385   2,  2|                   firmamentum. Keresztülásni a falat nem lehet, se ehhez
1386   2,  2|            megszoktam, hogy egész nap verjem a vasat, s aztán a tűzhely
1387   2,  2|                      verjem a vasat, s aztán a tűzhely mellett sütő-főző
1388   2,  2|                  bajait: hogyan fulladt bele a kis kácsa a tojásba, s tanakodjam
1389   2,  2|                     fulladt bele a kis kácsa a tojásba, s tanakodjam vele,
1390   2,  2|                     s tanakodjam vele, vajon a savanyú kecskerelevél volt-e
1391   2,  2|            kecskerelevél volt-e az oka, hogy a tehénnek a teje összement,
1392   2,  2|                      az oka, hogy a tehénnek a teje összement, vagy a pemétfű,
1393   2,  2|              tehénnek a teje összement, vagy a pemétfű, amivel a fejőedény
1394   2,  2|                       vagy a pemétfű, amivel a fejőedény ki lett forrázva.~
1395   2,  2|                    meg nekem valamit, amitől a férfiszív nagyot szokott
1396   2,  2|                    világon.~Egész napomat az a gondolat foglalta el, hogy
1397   2,  2|                    Családom lesz, s annak ez a földfolt lesz az otthona.~
1398   2,  2|                 földfolt lesz az otthona.~Ez a gondolat olyan volt, mint
1399   2,  2|                    gondolat olyan volt, mint a fának a gyökere: oda nőttem
1400   2,  2|                     olyan volt, mint a fának a gyökere: oda nőttem általa
1401   2,  2|                      oda nőttem általa ehhez a földhöz.~Mennyire megbecsültem
1402   2,  2|                       Ígérhetett volna nekem a sors akármit. Igérhette
1403   2,  2|                azután keresztülvitt, cserébe a Madusomért meg ezért a kis
1404   2,  2|               cserébe a Madusomért meg ezért a kis házikóért, amit az ő
1405   2,  3|                                           3. A KOLTUK-DENGENEGI~Én már
1406   2,  3|                  egészen meg voltam nyugodva a magam csendes boldogságában:
1407   2,  3|                 boldogságában: egész világom a Viszpa-Ogród sziklakeretében
1408   2,  3|                     arcáról tündöklött elém.~A kovácsműhelyben csak délelőtt
1409   2,  3|                    csak délelőtt dolgoztunk: a délután mindenkinek arra
1410   2,  3|           mindenkinek arra volt hagyva, hogy a maga háztáját gondozza.~
1411   2,  3|                     szép piros fűzfaágakból, a folyosóm tornácán ülve,
1412   2,  3|                  sötét árnyék elfogta előlem a nap sugarait, ami már a
1413   2,  3|                      a nap sugarait, ami már a magas sziklák között leáldozni
1414   2,  3|                      leáldozni készült. (Itt a Viszpa-Ogródban nyáron is
1415   2,  3|                     is nyolc órakor kelt föl a nap, s öt órakor már esteledett.)~
1416   2,  3|                     Te is ide szorultál már, a Viszpa-Ogródba? – kérdém
1417   2,  3|              száműztek?~– Nem, Barán – felel a vezér. – Nem azért jöttem
1418   2,  3|                       Egy gazdag karaván jön a mohilovi búcsúra Törökországból;
1419   2,  3|                  fordulunk Berdicovnak. Ebbe a kolostorba van összehalmozva
1420   2,  3|                 kolostorba van összehalmozva a gazdag barátok minden kincse.
1421   2,  3|                   falai vannak lőrésekkel, s a barátok nagy számú őrséget
1422   2,  3|                    megteszlek zászlótartónak a seregnél, és alvezér fogsz
1423   2,  3|                     fogsz lenni utánam.~Erre a szóra a Madus is kijött
1424   2,  3|                   lenni utánam.~Erre a szóra a Madus is kijött a konyhából,
1425   2,  3|                      szóra a Madus is kijött a konyhából, s nemhogy örült
1426   2,  3|                    innen? Ő meg van elégedve a maga kis gunyhójával és
1427   2,  3|             feleségével. Nincs neki szűksége a kendtek rablott kincseire.
1428   2,  3|                       Hagyjanak nekünk békét a másvilágon.~A Nyedzviedz
1429   2,  3|                   nekünk békét a másvilágon.~A Nyedzviedz erre azt mondá
1430   2,  3|                     parancsol egy asszonynak a háznál? Vagy az ura, vagy
1431   2,  3|                  kérdezik.~Én aztán, ismerve a vezér heves természetét,
1432   2,  3|                 nyájas ölelgetéssel rávettem a Madust, hogy térjen be velem
1433   2,  3|                 Madust, hogy térjen be velem a házba, ott aztán egészen
1434   2,  3|                    aztán egészen lebeszéltem a lábáról azzal a kecsegtetéssel,
1435   2,  3|                  lebeszéltem a lábáról azzal a kecsegtetéssel, hogy csak
1436   2,  3|                      vezéri állásra jutottam a hajdemákoknál: akkor visszatérek
1437   2,  3|                  fogva kiszabadítom őt ebből a magányosság sírkertjéből,
1438   2,  3|                selyemruhájával fogja söpörni a földet, s nagyságos asszonynak
1439   2,  3|                  asszonynak fogják hívni.~Ez a biztatás a szívére hatott.
1440   2,  3|                  fogják hívni.~Ez a biztatás a szívére hatott. Nagy sírások
1441   2,  3|                     nagy nehezen eleresztett a Nyedzviedzzel; de még mikor
1442   2,  3|                  Nyedzviedzzel; de még mikor a sziklaösvényről visszatekintettem
1443   2,  3|            sziklaösvényről visszatekintettem a völgybe, akkor is ott láttam
1444   2,  3|                 völgybe, akkor is ott láttam a kis fehér házunk ajtajában
1445   2,  3|             ajtajában piroslani fejkendőjét. A kedvenc galambja egész a
1446   2,  3|                     A kedvenc galambja egész a barlang szájáig elkísért,
1447   2,  3|                     elkísért, s ott leszállt a vállamra, s a fülembe turbékolt;
1448   2,  3|                   ott leszállt a vállamra, s a fülembe turbékolt; úgy kellett
1449   2,  3|                   kellett erővel elhajtanom.~A régi cimborák nagy üdvriadallal
1450   2,  3|                      ülték meg. Én is, amint a bort újra megízleltem, amiben
1451   2,  3|                      s aztán megint hozzájut a kancsóhoz, kegyetlenebb
1452   2,  3|                      gyakorlatában maradt.~S a hajdemákok nem is ittak
1453   2,  3|                 tokajit. Ki tudták válogatni a főurak és papok pincéiből
1454   2,  3|                aszúszőlős átalagokat. Másnap a preszjakai barlangból felkerekedtünk
1455   2,  3|                    barlangból felkerekedtünk a mohilovi búcsúra.~Tizenkét
1456   2,  3|                    járásnyi távolban esik az a barlangvárhoz.~Azon a vidéken
1457   2,  3|                     az a barlangvárhoz.~Azon a vidéken nem is tudtak tán
1458   2,  3|                       hogy vannak hajdemákok a világon, vagy legfeljebb
1459   2,  3|                     világon, vagy legfeljebb a dajkák meséltek felőlök.
1460   2,  3|              gombával.~Végre megtudtuk, hogy a törökországi karavánnak
1461   2,  3|                     is elfogyott, s minekünk a rejtekeinkben nem volt mit
1462   2,  3|                     Ott vonultak el előttünk a vásárosok, akik mind a mohilovi
1463   2,  3|              előttünk a vásárosok, akik mind a mohilovi búcsúra siettek,
1464   2,  3|                      társzekereikkel; vitték a sok borsoskát, perecet,
1465   2,  3|                      ládákkal, vendelyekkel, a drága borokat, méhsört tömlőkben,
1466   2,  3|                     elepedtünk értük, s csak a kezűnket kellett volna kinyújtani
1467   2,  3|                  volna kinyújtani utánuk. De a vezér tilalmat vetett ránk: „
1468   2,  3|                  most ide!”~Már fogytán volt a türelmünk, amint egyszer
1469   2,  3|                 jelszóra egyszerre kitörtünk a mocsár bozótja közül, az
1470   2,  3|                     karaván összezavarodott; a katonák elkezdtek lövöldözni,
1471   2,  3|                   pedig akárhová lőttünk, az a tömegben nagy pusztítást
1472   2,  3|                  hagyva szekerét, öszvéreit; a hajdemákok ördög módra dúltak
1473   2,  3|                hajdemákok ördög módra dúltak a megrémült vásáros nép között,
1474   2,  3|                   hogy én egészen elkábultam a borzasztó öldökléstől, amihez
1475   2,  3|                      ültem le egy zsombikra. A fejem zúgott.~Egyszerre
1476   2,  3|                 kalmárt látok felém bicegni, a hóna alatt egy mankóval.
1477   2,  3|                     mankóján végigereszkedve a földre, azt mondá nekem:~–
1478   2,  3|                   Nosza, fiam, húzd ki hamar a jatagánodat, s vágd le a
1479   2,  3|                     a jatagánodat, s vágd le a nyakamat, kérlek.~Én csak
1480   2,  3|                      Én csak elbámultam ezen a furcsa kívánságon, s azt
1481   2,  3|                      Nem teszem ugyan én ezt a bolondot.~– De csak vágd
1482   2,  3|                     De csak vágd le, kérlek, a nyakamat frissen; aztán
1483   2,  3|                vagyok. Magam is úgy kerültem a hajdemákok közé, mint Pilátus
1484   2,  3|                hajdemákok közé, mint Pilátus a krédóba.~– Tudom, fiam –
1485   2,  3|                      hogy te jobb ember vagy a többinél, éppen azért fordulok
1486   2,  3|                      ami egyedüli igaz könyv a földön. Én pedig nem vagyok
1487   2,  3|             valamelyik lesben álló orgyilkos a puskájával a hasamba lőtt.
1488   2,  3|                  álló orgyilkos a puskájával a hasamba lőtt. Az ilyen seb
1489   2,  3|                    pusztulnom vele. Ellenben a fájdalom és vérvesztés miatt
1490   2,  3|                      elfutni nem bírok, s ha a rablók kezébe jutok, azok
1491   2,  3|                      szabadíts meg egyszerre a szenvedéseimtől, s vágd
1492   2,  3|                   szenvedéseimtől, s vágd le a nyakamat ezzel a szép jatagánnal.
1493   2,  3|                     vágd le a nyakamat ezzel a szép jatagánnal. Nézzed,
1494   2,  3|                    fejét levágni, s leráztam a nyakamról a kérelmével.~–
1495   2,  3|                       s leráztam a nyakamról a kérelmével.~– Eredj, baba,
1496   2,  3|                      életedet, vágd le magad a nyakadat azzal a szép jatagánnal,
1497   2,  3|                    le magad a nyakadat azzal a szép jatagánnal, vagy kösd
1498   2,  3|                     pedig egyedül igaz könyv a földön) hétféle pokol van;
1499   2,  3|                   mélyebb és gonoszabb, mint a másik. A legfelső a mienk,
1500   2,  3|                     gonoszabb, mint a másik. A legfelső a mienk, igazhívő