Rész,  Fejezet

3001   4,  2|                     hogy azt cselekedje, ami a felebarátjára nézve üdvös,
3002   4,  2|                 üdvös, holott az embernek az a hivatása, hogy azt tegye,
3003   4,  2|                  Annálfogva mindenkinek, aki a Jaldabaoth, a teremtő törvényét
3004   4,  2|               mindenkinek, aki a Jaldabaoth, a teremtő törvényét megérti,
3005   4,  2|                teremtő törvényét megérti, az a hivatása, hogy e demiurgus
3006   4,  2|                mindenben ellene cselekedjék. A csalás, rablás, gyilkosság,
3007   4,  2|                      elborzadva láttam, hogy a jelenlevők mind valamennyien
3008   4,  2|                 jelenlevők mind valamennyien a palástjukból hosszú, tövis
3009   4,  2|                      tűket vonva elő, azokat a koporsóban fekvő Jézus-szobor
3010   4,  2|                kiáltá ekkor Nabukodonozor.~– A Baphomet! A Baphomet! –
3011   4,  2|                 Nabukodonozor.~– A Baphomet! A Baphomet! – kiáltozá az
3012   4,  2|                    ütött az öklével, s annak a hangjára szétvonultak a
3013   4,  2|                      a hangjára szétvonultak a függönyök a terem hátterében
3014   4,  2|                     szétvonultak a függönyök a terem hátterében levő sátor
3015   4,  2|                 hátterében levő sátor fölül.~A fölülről jövő fényes világításnál
3016   4,  2|                    bálványalakot, amik közül a jobb felül álló volt a Baphomet.~
3017   4,  2|                 közül a jobb felül álló volt a Baphomet.~Ennek a bálványnak
3018   4,  2|                  álló volt a Baphomet.~Ennek a bálványnak két arca volt;
3019   4,  2|             tekergőzött rajta végig, s ennek a tizenkét gyűrűjére volt
3020   4,  2|                      gyűrűjére volt fölvésve a zodiákus tizenkét égi jegye.
3021   4,  2|                 jegye. Az egyik kezében volt a nap, a másikban a hold.
3022   4,  2|                    egyik kezében volt a nap, a másikban a hold. A két lába
3023   4,  2|               kezében volt a nap, a másikban a hold. A két lába alatt volt
3024   4,  2|                      nap, a másikban a hold. A két lába alatt volt a föld.
3025   4,  2|                  hold. A két lába alatt volt a föld. Az meg egy krokodiluson
3026   4,  2|                  másik bálványszobor. Az meg a Mylitta volt. Egy mezítelen
3027   4,  2|              karbunkulusokkal volt megrakva.~A lovagok és a hölgyek mind
3028   4,  2|                  volt megrakva.~A lovagok és a hölgyek mind odajárultak
3029   4,  2|                      odajárultak egymás után a két bálványhoz, s a Baphometnek
3030   4,  2|                     után a két bálványhoz, s a Baphometnek a vállait, a
3031   4,  2|                  bálványhoz, s a Baphometnek a vállait, a Mylittának térdeit
3032   4,  2|                     a Baphometnek a vállait, a Mylittának térdeit csókolták
3033   4,  2|                  egyenkint.~Azután odavitték a két bálvány közé a szentségtartót,
3034   4,  2|                 odavitték a két bálvány közé a szentségtartót, s kivéve
3035   4,  2|               szentségtartót, s kivéve abból a szentelt ostyát, azt mindnyájan
3036   4,  2|                      leköpdösték, s elszórva a földön, elkezdtek fölötte
3037   4,  2|                      kezeikkel körbe fogózva a két bálvány és a szentségtartó
3038   4,  2|                     fogózva a két bálvány és a szentségtartó körül; azok
3039   4,  2|                   asszonyok olyanokat rúgtak a szentségtartó felé a lábaikkal,
3040   4,  2|                  rúgtak a szentségtartó felé a lábaikkal, hogy a térdkötőszalagjuk
3041   4,  2|         szentségtartó felé a lábaikkal, hogy a térdkötőszalagjuk is kilátszott
3042   4,  2|              térdkötőszalagjuk is kilátszott a fellebbent köntös alul,
3043   4,  2|          zsolozsmákat.~Nekem ezalatt az volt a hivatalom, hogy a templomi
3044   4,  2|                    az volt a hivatalom, hogy a templomi áldozókelyheket
3045   4,  2|                kancsókban volt elkészítve, s a táncolóknak szolgáltam vele,
3046   4,  2|             táncolóknak szolgáltam vele, kik a Baphometre ittak áldomást.~
3047   4,  2|                    hogy mi lesz mindezekből.~A nagy kancsók nagy hamar
3048   4,  2|             parancsolá nekem, hogy menjek le a pincébe, s hozzam azokat
3049   4,  2|                      tele.~Mire visszatértem a kancsókkal, már akkor a
3050   4,  2|                      a kancsókkal, már akkor a lovagok és az úrhölgyek
3051   4,  2|        Nabukodonozornak az ölében ült.~Amint a kezeikben tartott szentelt
3052   4,  2|                      koronám nagyon szorítja a fejemet: eredj le a templomba,
3053   4,  2|                 szorítja a fejemet: eredj le a templomba, hozd el a számomra
3054   4,  2|                      le a templomba, hozd el a számomra a názáretbeli asszonynak
3055   4,  2|                templomba, hozd el a számomra a názáretbeli asszonynak a
3056   4,  2|                     a názáretbeli asszonynak a koronáját.~Tetőtől talpig
3057   4,  2|                 Tetőtől talpig futott rajtam a hideg borzadály.~A templomban
3058   4,  2|                    rajtam a hideg borzadály.~A templomban volt egy felséges
3059   4,  2|                  volt egy felséges oltárkép, a mi Boldogasszonyunknak a
3060   4,  2|                     a mi Boldogasszonyunknak a szobra; annak a fején volt
3061   4,  2|          Boldogasszonyunknak a szobra; annak a fején volt egy pompás korona,
3062   4,  2|                    és gyémántokkal megrakva, a legkegyesebb fejedelemnő
3063   4,  2|                  vándorolt sátoros ünnepeken a környék egész ájtatos népe,
3064   4,  2|                  népe, s el volt az halmozva a fogadást tevők és hálaadók
3065   4,  2|                ajándékaival. S én most ennek a szent alaknak a fejéről
3066   4,  2|                   most ennek a szent alaknak a fejéről levegyem a koronát;
3067   4,  2|                   alaknak a fejéről levegyem a koronát; ezt a kegyeletes
3068   4,  2|                      levegyem a koronát; ezt a kegyeletes ereklyét, hogy
3069   4,  2|             fertelmes buja asszonyi állatnak a zilált hajfürtjeit ékesítsem
3070   4,  2|                   Istennek az anyja volna is a názáretbeli Mária, hanem
3071   4,  2|                   patrónusom úgy ütött hátba a vasöklével, hogy majd a
3072   4,  2|                      a vasöklével, hogy majd a lelkem szakadt ki belőlem,
3073   4,  2|                    ordított:~– Nem hallottad a parancsszót? Menj a galileai
3074   4,  2|                hallottad a parancsszót? Menj a galileai nőhöz, s mondd
3075   4,  2|                    Sába királynője, Astarte, a Mylitta helytartónője kívánja
3076   4,  2|                Mylitta helytartónője kívánja a koronáját! Siess!~Tennem
3077   4,  2|              szobortalapzataikról, mikor ezt a szentségtörést elkövettem,
3078   4,  2|                    mennyországkulcsot vágnak a fejemhez, hogy rögtön poklokra
3079   4,  2|                 rögtön poklokra hullok. Maga a Boldogasszony-szobor, úgy
3080   4,  2|            szemöldekeit összeráncolná, mikor a koronát leveszem fejéről,
3081   4,  2|               koronát leveszem fejéről, s az a kis korona a kezemben olyan
3082   4,  2|                   fejéről, s az a kis korona a kezemben olyan nehéz volt,
3083   4,  2|              kezemben olyan nehéz volt, hogy a föld meghajlott a lábam
3084   4,  2|                       hogy a föld meghajlott a lábam alatt, mikor egyet
3085   4,  2|                     egyet léptem vele.~Mikor a csigalépcsőn fölértem a
3086   4,  2|                      a csigalépcsőn fölértem a Baphomet-imádat termébe,
3087   4,  2|                   minden démona elszabadult; a múlt ezredév bűnös asszonyai,
3088   4,  2|                   táncoltak szilaj choreákat a Pilátusokkal és Heródesekkel.
3089   4,  2|                  meglátott, kikapta kezemből a Mária-koronát, s felcsapta
3090   4,  2|                hajfürteire, s azzal elkezdte a Mylitta papnők őrületes
3091   4,  2|                     szélesen elterülve, mint a szélrózsa küllői, s amint
3092   4,  2|                      is két arca volna, mint a Baphomet-bálványnak.~Egyszer
3093   4,  2|                   Nabukodonozor csak leesett a lábáról, s a térdén és a
3094   4,  2|                    csak leesett a lábáról, s a térdén és a tenyerén állt
3095   4,  2|                     a lábáról, s a térdén és a tenyerén állt meg, s elkezdte
3096   4,  2|                tenyerén állt meg, s elkezdte a szemeit kimeresztgetni,
3097   4,  2|              másodszor fog rajta megtörténni a csoda, hogy ökörré változik.
3098   4,  2|                 csoda, hogy ökörré változik. A bőgéséből kivehettem, hogy „
3099   4,  2|                      Nem, csak kérőzni akar. A barom, ha jóllakott, kérőzik,
3100   4,  2|                       szintén kérőzik. „Hozd a keresztelőmedencét!” – ordíta
3101   4,  2|         keresztelőmedencét!” – ordíta rám. S a fertelmes állat beundokította
3102   4,  2|                fertelmes állat beundokította a szentséges templomi edényt,
3103   4,  2|                      kellett tartani előtte.~A kitörés után egy pillanatra
3104   4,  2|                  takarítsd ki, s vidd vissza a helyeikre. A sanctuariumot
3105   4,  2|                     vidd vissza a helyeikre. A sanctuariumot állítsd a
3106   4,  2|                      A sanctuariumot állítsd a szokott helyére. A hostiát
3107   4,  2|                   állítsd a szokott helyére. A hostiát tedd a kehelybe.
3108   4,  2|                      helyére. A hostiát tedd a kehelybe. Azután eredj aludni.~
3109   4,  2|                 Azután eredj aludni.~Astarte a keringőtánctól elszédülten
3110   4,  2|        keringőtánctól elszédülten rogyott le a földre, s amint hátraszegett
3111   4,  2|               Nabukodonozor vállára vetette, a Mária-korona lehullott a
3112   4,  2|                     a Mária-korona lehullott a fejéről, s odagurult a lábamhoz.
3113   4,  2|             lehullott a fejéről, s odagurult a lábamhoz. Én fölvettem és
3114   4,  2|                    azt.~– Azt is tedd vissza a helyére! – ökrendezett Nabukodonozor.~–
3115   4,  2|                    oldaláról, s azt odatartá a szájamhoz. A kulacs gyönyörű
3116   4,  2|                    azt odatartá a szájamhoz. A kulacs gyönyörű vert arany
3117   4,  2|           türkizokkal és tűzopálokkal. – „Ez a bor arról a szőlőtőrül való,
3118   4,  2|              tűzopálokkal. – „Ez a bor arról a szőlőtőrül való, amit Noé
3119   4,  2|                     való, amit Noé ültetett, a kőurnája, amiben áll, ott
3120   4,  2|              vonakodtam, hirtelen megragadta a nyakamat az egyik karjával,
3121   4,  2|                     egyik karjával, odahúzta a fejemet magához, aztán egyet
3122   4,  2|                  magához, aztán egyet húzott a kulacsból, s azzal odaszorítva
3123   4,  2|                   ajkaimhoz, úgy itatott meg a saját szájába vett borral.
3124   4,  2|                       szólt odanyújtva ismét a kulacsot.~Én a szájamhoz
3125   4,  2|              odanyújtva ismét a kulacsot.~Én a szájamhoz vittem azt; de
3126   4,  2|                     észrevettem, hogy nem az a bor az, amit az előbb ittam.
3127   4,  2|                      Köszönettel visszaadtam a kulacsot, mikor elég lehetett
3128   4,  2|                    adom emlékül – szólt erre a pogány királyné, s odaveté
3129   4,  2|                   királyné, s odaveté azt is a többi templomi edények közé,
3130   4,  2|            elvihessek, kénytelen voltam mind a tágas keresztelőmedencébe
3131   4,  2|                     berakni.~Azzal elkezdték a részeg démonok a gyertyákat
3132   4,  2|                   elkezdték a részeg démonok a gyertyákat kioltogatni,
3133   4,  2|                    siettem elmenekülni onnan a nyalábra fogott templomedényekkel,
3134   4,  2|                    nehogy ott rekedjek velük a sötétben.~Én azután a templomi
3135   4,  2|                  velük a sötétben.~Én azután a templomi edényeket mind
3136   4,  2|                   megmostam tiszta vízben, s a helyeikre visszaállítottam;
3137   4,  2|                  helyeikre visszaállítottam; a szentségtartót is visszahelyeztem
3138   4,  2|                visszahelyeztem az oltárra, s a koronát föltettem a Boldogasszony-kép
3139   4,  2|               oltárra, s a koronát föltettem a Boldogasszony-kép homlokára,
3140   4,  2|                       nem mulasztva el, hogy a palástja szegélyét megcsókoljam,
3141   4,  2|                      bűnbocsánatot kérve. Az a palást is gyönyörű munka
3142   4,  2|                      is gyönyörű munka volt, a nagy fejedelemnő saját maga
3143   4,  2|                 saját maga készítette azt, s a tizenkét apostol képe gyönyörűen
3144   4,  2|                     fölébredek, már nem lesz a kezemben? – Azt teszem,
3145   4,  2|                 kezemben? – Azt teszem, hogy a fülénél fogva a balteusom
3146   4,  2|                 teszem, hogy a fülénél fogva a balteusom szíjára kapcsolom (
3147   4,  2|                aludtam.~Csak azt tudom, hogy a fülemnél fogva húzott valaki,
3148   4,  2|                       mikor fölébresztett, s a sarkaival ugyancsak rugdalta
3149   4,  2|                  viselted magadat! – szidott a lovag. – Én azt parancsoltam
3150   4,  2|                parancsoltam neked, hogy várj a kriptaajtóban, míg vendégeink
3151   4,  2|                       s te összetévesztetted a kriptaajtót a pinceajtóval:
3152   4,  2|              összetévesztetted a kriptaajtót a pinceajtóval: onnan húztunk
3153   4,  2|              pinceajtóval: onnan húztunk fel a csap alól. Azt sem tudtad,
3154   4,  2|                   melyik világon vagy.~– Hát a drága kulacsom, ami a balteusom
3155   4,  2|                    Hát a drága kulacsom, ami a balteusom szíjához volt
3156   4,  2|                  kulacs, se bőrpáncél, hanem a régi szőrcsuha volt rajtam,
3157   4,  2|                   szőrcsuha volt rajtam, ami a megholt sekrestyésről rám
3158   4,  2|                    álmodjál már, hanem siess a kápolnába, csavard meg a
3159   4,  2|                     a kápolnába, csavard meg a kelepelőt, a mise mindjárt
3160   4,  2|                     csavard meg a kelepelőt, a mise mindjárt kezdődik.~
3161   4,  2|                   magam előtt mindent!~Amint a templomba beléptem a sekrestyén
3162   4,  2|                   Amint a templomba beléptem a sekrestyén keresztül, ott
3163   4,  2|              keresztül, ott találtam mindent a maga helyén, ahogy előtte
3164   4,  2|                       ahogy előtte való nap.~A mellékkápolnában volt felállítva
3165   4,  2|             mellékkápolnában volt felállítva a szent ravatal, körülrakva
3166   4,  2|              viaszgyertyákkal, s én ugyanazt a Krisztus-képet láttam magam
3167   4,  2|            Krisztus-képet láttam magam előtt a koporsóban, melyet a múlt
3168   4,  2|                   előtt a koporsóban, melyet a múlt éjjel a Baphomet-imádók
3169   4,  2|              koporsóban, melyet a múlt éjjel a Baphomet-imádók töviseikkel
3170   4,  2|                     nem látszott semmi nyoma a tövisszurdalásnak.~A templom
3171   4,  2|                   nyoma a tövisszurdalásnak.~A templom tele volt áhítatos
3172   4,  2|                   processióban jött és ment, a gyászpompában gyönyörködve.~
3173   4,  2|                      előjöttek hosszú sorban a rend lovagjai, szürke szőrcsuhákban,
3174   4,  2|                    térden állva közelítettek a Megváltó koporsója felé,
3175   4,  2|                     s egyenkint megcsókolták a márványlépcsőket, melyek
3176   4,  2|                     márványlépcsőket, melyek a koporsóhoz fölvezettek.~
3177   4,  2|                       hogy ez az ember ottan a főmester, öklelő koronával
3178   4,  2|                   főmester, öklelő koronával a fején, melynek négy ökörszarva
3179   4,  2|                     ökörszarva volt, leköpte a Krisztus szentséges orcáját,
3180   4,  2|                     hogy csaló volt! És most a lábait csókolja. S ezek
3181   4,  2|                      lábait csókolja. S ezek a többiek, akik vitatkoztak
3182   4,  2|                     hát „aeon” volt-e ő vagy a Jaldabaoth fia, ki az Ophiomorphostól
3183   4,  2|                    fővel közelítnek felé, és a melleiket verik ököllel,
3184   4,  2|                      valamennyien leborulnak a földre, és egy sóhajtás
3185   4,  2|                    egy sóhajtás nem hallszik a néppel tömött templomban,
3186   4,  2|                     tömött templomban, amint a nagymester felemeli a Krisztus
3187   4,  2|                  amint a nagymester felemeli a Krisztus testét magasra:
3188   4,  2|                     elkiáltsam magamat ebben a nagy csendességben: „Emberek!
3189   4,  2|                      Ne térdepeljetek! Abban a kehelyben egy ostya van,
3190   4,  2|                     ostya van, amire Astarte a sarkával taposott!” – ha
3191   4,  2|                  sarkával taposott!” – ha az a fehér galamb nem tartaná
3192   4,  2|                     fehér galamb nem tartaná a szárnyát a szájam elé.~Azután
3193   4,  2|                galamb nem tartaná a szárnyát a szájam elé.~Azután megzendül
3194   4,  2|                Azután megzendül az orgona és a templomi ének, s én hallok
3195   4,  2|                     s én hallok női hangokat a „miserere”, „de profundis”
3196   4,  2|                    juttatják, hogy ugyanezek a hangok énekelték a múlt
3197   4,  2|                 ugyanezek a hangok énekelték a múlt éjjel, hogy „gyere
3198   4,  2|                     Deliláé! Ez Jezabelé: ez a mély harangbúgás! Itt jöttek
3199   4,  2|                  harangbúgás! Itt jöttek fel a szemem láttára a kriptaajtón!
3200   4,  2|                  jöttek fel a szemem láttára a kriptaajtón! Itt mentek
3201   4,  2|                   Itt mentek fel egymás után a csigalépcsőn! – De hol? –
3202   4,  2|                    csigalépcső sehol. – Azon a helyen, ahol én háromszor
3203   4,  2|                  ajtó, se lépcsőgádor, hanem a rend nagymesterének, a megholt
3204   4,  2|                 hanem a rend nagymesterének, a megholt Arminius lovagnak
3205   4,  2|                    megholt Arminius lovagnak a tömör márvány síremléke
3206   4,  2|                   síremléke áll ott, tetején a lovag fekvő szobra, mellén
3207   4,  2|                   Már megkönnyebbült egészen a szívem attól a nagy tehertől,
3208   4,  2|        megkönnyebbült egészen a szívem attól a nagy tehertől, ami oly szertelenül
3209   4,  2|           szertelenül nyomta. Sokat ihattam, a fantáziám fel volt hevülve,
3210   4,  2|               fantáziám fel volt hevülve, az a hibás. – Tehát senki sem
3211   4,  2|                eszerint az sem való, hogy én a Boldogasszony koronáját
3212   4,  2|             Boldogasszony koronáját levettem a fejéről, s azt Sába királynője
3213   4,  2|                királynője saját fejére téve, a bálványimádati táncban megszentségtelenítette.~
3214   4,  2|      megszentségtelenítette.~Mikor vége volt a szentmisének, s én szokás
3215   4,  2|                   szokás szerint odajárultam a Boldogasszony-szoborhoz,
3216   4,  2|                Boldogasszony-szoborhoz, hogy a szüntelen égő lámpásba,
3217   4,  2|              feltekinték rá, csak elmeredtem a bámulattól.~A szent szobor
3218   4,  2|                     elmeredtem a bámulattól.~A szent szobor fején levő
3219   4,  2|                 Mindig az igazgyöngy szokott a szemközti részen lenni.
3220   4,  2|                 szemközti részen lenni. Most a rubin ragyogott a homlokán.~
3221   4,  2|                       Most a rubin ragyogott a homlokán.~Ezt a koronát
3222   4,  2|                    ragyogott a homlokán.~Ezt a koronát tehát megfordította
3223   4,  2|                     álom.~De mi volt hát?~Ez a nap, mondom, nagypéntek
3224   4,  2|                    általános jejunium napja. A „tövislovagok” oly szigorúan
3225   4,  2|           tövislovagok” oly szigorúan tarták a böjtöt, hogy ezen a napon
3226   4,  2|                   tarták a böjtöt, hogy ezen a napon még egy halálos betegen
3227   4,  2|                orvosságot sem adták be, mert a decoctumban manna volt,
3228   4,  2|                    decoctumban manna volt, s a pilulák hydromelben voltak
3229   4,  2|                     voltak meghengergetve, s a manna és a hydromel már
3230   4,  2|                 meghengergetve, s a manna és a hydromel már ételnek vehető.
3231   4,  2|                      bántam már nagyon, hogy a tegnap éjjeli nagy lakomából (
3232   4,  2|                      esztendő előtti fürjnek a combját el nem dugtam mára.~
3233   4,  2|                     is oda lett volna, ahova a kulacs.~Amint este, a harangszó
3234   4,  2|                  ahova a kulacs.~Amint este, a harangszó helyett a nagypénteki
3235   4,  2|                    este, a harangszó helyett a nagypénteki kerepelővel
3236   4,  2|           nagypénteki kerepelővel elvégeztem a három verset, a veres szakállú
3237   4,  2|                   elvégeztem a három verset, a veres szakállú lovag ismét
3238   4,  2|                szakállú lovag ismét ott várt a sekrestyében a lámpással,
3239   4,  2|                      ott várt a sekrestyében a lámpással, s azt mondá:~–
3240   4,  2|                    ma megint itt fogsz várni a vendégeinkre a kriptaajtóban,
3241   4,  2|                   fogsz várni a vendégeinkre a kriptaajtóban, de aztán
3242   4,  2|                   aludd megint az időt, mint a múlt éjjel.~Gondoltam magamban: „
3243   4,  2|                     Úgy is lett. Alig ütötte a toronyóra a tizenegyet,
3244   4,  2|                      Alig ütötte a toronyóra a tizenegyet, már hangzott
3245   4,  2|                     tizenegyet, már hangzott a koccintás a kriptaajtón,
3246   4,  2|                     már hangzott a koccintás a kriptaajtón, s amint én
3247   4,  2|                      egymást.~Ma is ugyanazt a parancsot osztogatták, amit
3248   4,  2|               osztogatták, amit tegnap, hogy a szent edényeket hordjam
3249   4,  2|                  hogy merre megyünk bele itt a falba? Arra voltam igen
3250   4,  2|                   igen kíváncsi.~Mikor aztán a Sába királynője parancsára
3251   4,  2|                    oltár fülkéjéből kivegyem a szentek szentjét, a királynő
3252   4,  2|                 kivegyem a szentek szentjét, a királynő rám kiáltott:~–
3253   4,  2|                    néztem hátra, hanem amint a kezembe került a szent kehely
3254   4,  2|                 hanem amint a kezembe került a szent kehely sima arany
3255   4,  2|                      arany födele, hát annak a fényes lapja tökéletes tükör
3256   4,  2|                      Abból én kilestem, hogy a Jezabel odalép az Arminius-síremlékhez,
3257   4,  2|                     az Arminius-síremlékhez, a fekvő lovagszobornak a fejét
3258   4,  2|                       a fekvő lovagszobornak a fejét elfordítja, s arra
3259   4,  2|              márványemlék lesüllyed, s aztán a talapjával fölfelé fordul.
3260   4,  2|            síremlék-helyen aztán ott látszik a csigalépcső bejárata, míg
3261   4,  2|                    csigalépcső bejárata, míg a lefordult szobor talapzata
3262   4,  2|                     asszonyságoknak.~Ezúttal a nagyterem nem a tegnap látott
3263   4,  2|                      Ezúttal a nagyterem nem a tegnap látott misztériumokhoz
3264   4,  2|                  Amikor minden igazhívő, még a kálvinista is böjtöl és
3265   4,  2|                     éhségét elverje? S ennek a nagy ünnepnek a tizenegyedik
3266   4,  2|                      S ennek a nagy ünnepnek a tizenegyedik óráján elkezdeni
3267   4,  2|                tizenegyedik óráján elkezdeni a dobzódást, lakmározást!
3268   4,  2|                   milyen lakmározást! Mintha a vendégek és gazdák mindegyike
3269   4,  2|                  volna semmit. – Nem győztem a számukra a bort felhordani
3270   4,  2|                       Nem győztem a számukra a bort felhordani a pincéből,
3271   4,  2|                   számukra a bort felhordani a pincéből, s a sülteket fölszeletezni.
3272   4,  2|                     felhordani a pincéből, s a sülteket fölszeletezni.
3273   4,  2|                     fölszeletezni. Ugyanazok a jelenetek következtek, amik
3274   4,  2|                  jelenetek következtek, amik a múlt éjjel, csakhogy emberi
3275   4,  2|                       Malkhus, hozd el nekem a galileai asszonynak a palástját;
3276   4,  2|                  nekem a galileai asszonynak a palástját; az jó hűs lesz.~–
3277   4,  2|                  rajtad Dejanira-köntössé ez a palást! – mondám magamban
3278   4,  2|                   kell, s én csak ismételtem a tegnapi szentségtörő merényletet.~
3279   4,  2|               szentségtörő merényletet.~Mire a palásttal visszatértem,
3280   4,  2|                 szüksége volt Astarténak, ki a vaddisznón lovagló bálványkép
3281   4,  2|                    különbözött. Úgy, hogy én a szememet kénytelen voltam
3282   4,  2|                    hívogatott nevetve. – Itt a kulacs. Igyál belőle. Ahogy
3283   4,  2|                     S azzal maga ivott előbb a kulacsból. Ugyanaz a hólyagos
3284   4,  2|                   előbb a kulacsból. Ugyanaz a hólyagos művű aranykobak
3285   4,  2|                     megitatott.~Rájöttem már a tréfának a nyitjára. Hallottam
3286   4,  2|                      Rájöttem már a tréfának a nyitjára. Hallottam egyszer,
3287   4,  2|                 egyféle italt lehet tölteni, a másikba másfélét. Aztán
3288   4,  2|                      másikba másfélét. Aztán a kulacs nyakán, mikor az
3289   4,  2|                kulacs nyakán, mikor az ember a tetejét lecsavarintja, ha
3290   4,  2|                tekerint, az egyik, ha balra, a másik ital kerül elő. Megfigyeltem,
3291   4,  2|            Megfigyeltem, hogy merre facsarja a kulacs tetejét a pogány
3292   4,  2|                    facsarja a kulacs tetejét a pogány királynő, mikor maga
3293   4,  2|                  megint jobbra. És csakugyan a jó édes, zamatos bor jött
3294   4,  2|                       ugye, jó volt? – kérdé a hazugság királynéja.~Én
3295   4,  2|             kesernyés – mondám. S erőltettem a számra a fintorgást.~Astarte
3296   4,  2|                mondám. S erőltettem a számra a fintorgást.~Astarte fittyet
3297   4,  2|                   mondá:~– Az jó teneked. Ez a kánai mennyegzőből fennmaradt
3298   4,  2|                csinálta; hát csak igyad. Ezt a kulacsot is neked adom.
3299   4,  2|              kulacsot is neked adom. Tedd el a másik mellé.~Erre az egész
3300   4,  2|                 nevetett.~– És most hordd el a borosedényeket – parancsolá
3301   4,  2|             Nabukodonozor –, aztán hordd fel a spiritus vinit!~Én megint
3302   4,  2|                   vinit!~Én megint lehordtam a megundokított templomi drágaságokat,
3303   4,  2|              drágaságokat, s aztán felhoztam a pincéből a kőkorsóban tartott
3304   4,  2|                   aztán felhoztam a pincéből a kőkorsóban tartott spiritus
3305   4,  2|                      tartott spiritus vinit.~A démonoknak nem volt már
3306   4,  2|                 démonoknak nem volt már elég a mámorhoz a bor, pálinka
3307   4,  2|                     volt már elég a mámorhoz a bor, pálinka kellett nekik,
3308   4,  2|                     akkor gondoltam valamit.~A pálinka abban a kőkorsóban
3309   4,  2|                     valamit.~A pálinka abban a kőkorsóban igazi orosz gyártmány
3310   4,  2|                   belőle, aki be volt avatva a titkába. Én még a hajdemákoknál
3311   4,  2|                     avatva a titkába. Én még a hajdemákoknál beletanultam.
3312   4,  2|                  hajdemákoknál beletanultam. A pincében kinyitottam a korsót,
3313   4,  2|                       A pincében kinyitottam a korsót, kiürítettem belőle
3314   4,  2|                  belőle valamelyest, s aztán a nekem ajándékozott kulacsból
3315   4,  2|                  kulacsból beletöltöttem azt a nekem szánt álomitalt. Azzal
3316   4,  2|                     Azzal megint becsináltam a dugaszt.~– Nem ittál-e belőle,
3317   4,  2|                   nem ittam.~– Hát nyisd fel a korsót! – parancsolá Pilátus.~
3318   4,  2|                       Utoljára aztán kikapta a kezemből Acháb, s hogy ő
3319   4,  2|                     boldogulni, odaállította a korsót az ezüstmedence közepébe,
3320   4,  2|               ezüstmedence közepébe, ráütött a kardmarkolatával, mire a
3321   4,  2|                     a kardmarkolatával, mire a korsó széttört, s a medence
3322   4,  2|                     mire a korsó széttört, s a medence megtelt a tartalmával.~
3323   4,  2|                széttört, s a medence megtelt a tartalmával.~Akkor aztán
3324   4,  2|                  bibliai jó gazdasszony mind a kettő!) fügét, mazsolaszőlőt
3325   4,  2|               kioltottak.~Akkor aztán, mikor a borszesz égett, az asztalfőnél
3326   4,  2|              asztalfőnél álló Nabukodonozor, a szenteltvíz-hintő aspergillumot
3327   4,  2|                  borlélbe, azzal osztotta ki a körüle csoportosuló hívőknek
3328   4,  2|                 körüle csoportosuló hívőknek a forró italt, az odatartott
3329   4,  2|                   tüzet vittek az ajkaikhoz. A tűzet osztogató négyszarvú
3330   4,  2|                 osztogató négyszarvú király, a tüzet szürcsölő rémalakok,
3331   4,  2|                   tüzet szürcsölő rémalakok, a középen lobogó kék-zöld
3332   4,  2|                    minden eddig látott képet a danse macabre-ról. Maga
3333   4,  2|                   Sába királynője olyan volt a zöld világításnál, mint
3334   4,  2|                 lélek, egy szent palástjával a nyakában; arcán, ajkain
3335   4,  2|                     És rivallt minden hangon a förtelmes istenkáromlás.
3336   4,  2|                 förtelmes istenkáromlás. Tűz a szájba, tűz a szájból.~Én
3337   4,  2|             istenkáromlás. Tűz a szájba, tűz a szájból.~Én menekültem a
3338   4,  2|                     a szájból.~Én menekültem a pokolsanhedrinból. Most
3339   4,  2|                magukat megőrizni attól, hogy a saját kelepcéjükbe beléejtse
3340   4,  2|                  holnap nem tudom ki végzi – a resurrectio-ceremóniáját?~
3341   4,  2|          resurrectio-ceremóniáját?~Kiosontam a bálványimádás bűnbarlangjából,
3342   4,  2|                    lények (mert nem egyebek) a kriptaajtón keresztül jövének
3343   4,  2|                 keresztül jövének ide, akkor a kriptából valami katakombának
3344   4,  2|                 katakombának ki kell vezetni a szabadba, ahonnan egy titkos
3345   4,  2|                   innen megszökhetem.~Fogtam a lámpásomat, lementem vele
3346   4,  2|                    lámpásomat, lementem vele a kriptába, s amint annak
3347   4,  2|                      kriptába, s amint annak a hosszú boltozatán végighaladtam,
3348   4,  2|                    boltozatán végighaladtam, a két sor fülke között, mely
3349   4,  2|                     Ptolomeus” nevű lovagnak a sírürege elől félretolva
3350   4,  2|          márványszínűre volt fénymázolva.~Ez a fülke nem volt sírüreg,
3351   4,  2|               lépcsőzet feljárata. Felmentem a lépcsőkön. Azok is meredek
3352   4,  2|                      lépcsőt számláltam meg. A tizenhetediknél találtam –
3353   4,  2|                     hanem egy szent szobrot. A fához kötözött Szent Sebestyén
3354   4,  2|            istentelen Diocletian kivégezteté a hős vértanút.~Láttam én
3355   4,  2|                      vértanút.~Láttam én ezt a szobrot nappal is elégszer
3356   4,  2|                   szobrot nappal is elégszer a kolostorban, csakhogy akkor
3357   4,  2|                    csakhogy akkor kívül volt a falon, s kifelé nézett,
3358   4,  2|                       Bizonyos, hogy ő tudja a kijárásnak a titkát; különben
3359   4,  2|                    hogy ő tudja a kijárásnak a titkát; különben most nem
3360   4,  2|                      hogyan jöttél te ide be a falon keresztül, hogy én
3361   4,  2|                    semmi nyílás nem látszott a háta mögött.~Elkezdtem keresni
3362   4,  2|                    mögött.~Elkezdtem keresni a nyílást.~A hős mártír testébe
3363   4,  2|                 Elkezdtem keresni a nyílást.~A hős mártír testébe három
3364   4,  2|                      nyíl van belelőve, azok a nyilak rézből vannak. Ugyan
3365   4,  2|          istentelennek jutna az eszébe, hogy a halálra kínzott szent sebében
3366   4,  2|                    szent sebében megforgassa a belelőtt nyilat?~És én úgy
3367   4,  2|                    én úgy vettem észre, hogy a három nyíl közül az egyik
3368   4,  2|                   egyik fényesebb volt, mint a másik kettő, mintha azt
3369   4,  2|                   fogdosták volna. Felálltam a talapzatára, s megkísérlém
3370   4,  2|                   talapzatára, s megkísérlém a nyilat elfordítani. S amint
3371   4,  2|                  nyilat elfordítani. S amint a nyíl tolla engedett az ujjam
3372   4,  2|             megfordulni, s én egy perc múlva a csillagos eget láttam magam
3373   4,  2|            Sebestyénnel együtt kívül voltunk a kolostor falán.~– No, mármost
3374   4,  2|                 drága védszentem – mondék, s a nyilat visszafelé fordítva,
3375   4,  2|              fordítva, megint visszakerültem a katakomba feljáratába.~Tehát
3376   4,  2|              katakomba feljáratába.~Tehát ez a kísértetek sétaútjának a
3377   4,  2|                     a kísértetek sétaútjának a titka.~Visszamentem megint
3378   4,  2|                   titka.~Visszamentem megint a kriptába, s körültekinték,
3379   4,  2|                 rátaláltam.~Tudniillik, hogy a lesüllyesztett Arminius-síremlék
3380   4,  2|                Arminius-síremlék ott függött a fejem fölött, a boltozatból
3381   4,  2|                      függött a fejem fölött, a boltozatból aláfordulva,
3382   4,  2|                     boltozatból aláfordulva, a megholt nagymester szobrával,
3383   4,  2|                      melynek ki volt tekerve a nyaka.~Hátha én ezt a fejet
3384   4,  2|                tekerve a nyaka.~Hátha én ezt a fejet helyreilleszteném,
3385   4,  2|                    Az lett belőle, hogy arra a síremlék ismét felemelkedett
3386   4,  2|                    és megfordult, s mikor én a lépcsőn felmentem a kápolnába,
3387   4,  2|                 mikor én a lépcsőn felmentem a kápolnába, már akkor ott
3388   4,  2|                kápolnába, már akkor ott állt a helyén, elzárva a Baphomet-bálvány
3389   4,  2|                   ott állt a helyén, elzárva a Baphomet-bálvány termébe
3390   4,  2|                     látni.~Most van már jól! A Krisztus-tagadók nemcsak
3391   4,  2|                  ablaka, hacsak ki nem törik a falat valahol.~Holnap senki
3392   4,  2|                aacheni érsekhez, s bevádolom a Baphomet-imádó rendlovagokat.~
3393   4,  2|                   szerezzek, magammal viszem a beundokított, megfertőztetett
3394   4,  2|               keresztyén gyülekezet ne igyék a Salome és Delila által ürítgetett
3395   4,  2|                     ne keresztelkedjék abban a medencében, melyet Nabukodonozor
3396   4,  2|                   befertőztetett, ne fogadja a szenteltvizet abból az aspergillumból,
3397   4,  2|                    az aspergillumból, amivel a főördög osztotta a többieknek
3398   4,  2|                    amivel a főördög osztotta a többieknek a lángoló pokolitalt –
3399   4,  2|                főördög osztotta a többieknek a lángoló pokolitalt – amíg
3400   4,  2|                    újra be nem szentelik, és a varázslattól meg nem szabadítják.~
3401   4,  2|                     mindezeket az érsek elé, a zsinat elé, a szent inkvizíció
3402   4,  2|                     érsek elé, a zsinat elé, a szent inkvizíció elé; szolgáljanak
3403   4,  2|                     cselekedtél – kiálta föl a nagyherceg, egészen fölháborodva
3404   4,  2|             nagyherceg, egészen fölháborodva a „tövislovagok”-nak istentelenségei
3405   4,  2|              istentelenségei fölött, amiknek a puszta végighallgatása által
3406   4,  2|                    által is olyanformán érzi a kegyes ember magát, hogy
3407   4,  2|                 Mondtam, ugye? – pattant föl a soltész, lecsapva a bírói
3408   4,  2|                      föl a soltész, lecsapva a bírói pálcát az asztalra. –
3409   4,  2|                    pálcát az asztalra. – Még a templomrablásból is úgy
3410   4,  2|                tetted, fiam!”)~Efölött aztán a nagyherceg és a soltész
3411   4,  2|                Efölött aztán a nagyherceg és a soltész úgy összekaptak,
3412   4,  2|                   táncolt, s elvégre is erre a napra félbe kellett szakítani
3413   4,  2|                      félbe kellett szakítani a vallatást. A gonosztevő
3414   4,  2|               kellett szakítani a vallatást. A gonosztevő megint egynapi
3415   4,  2|                  befelé.~Másnap aztán, mikor a bírák megint lecsillapíták
3416   4,  2|                   hagyta el, reus?)~Folytatá a vádlott.~– A sekrestyében
3417   4,  2|                        Folytatá a vádlott.~– A sekrestyében találék egy
3418   4,  2|        szentségtelenítve, nem feledkezve meg a Boldogasszony koronájáról
3419   4,  2|                     azt az iszákot fölvettem a vállamra, az majd letörött
3420   4,  2|                    nem tehettem át fölváltva a másik vállamra, a tudvalevő
3421   4,  2|                  fölváltva a másik vállamra, a tudvalevő fehér galamb miatt.~
3422   4,  2|                tudvalevő fehér galamb miatt.~A körülforgó szent szobor
3423   4,  2|                  segélyével aztán kijutottam a kolostor falán kívül.~Még
3424   4,  2|                   leereszkednem. Megtaláltam a kötélhágcsót, melynek segélyével
3425   4,  2|             kötélhágcsót, melynek segélyével a pogány tisztátalan asszonyok
3426   4,  2|                     elkezdtem gyorsan ügetni a kikötő felé.~(– Most megállj! –
3427   4,  2|                     megállj! – szakítá félbe a soltész. – Itt megfoglak
3428   4,  2|                     convincállak. És ez lesz a kritériuma annak, hogy bűnös
3429   4,  2|           összeszedett egyházi drágaságokkal a kikötő felé, ahol az elutazásra
3430   4,  2|                   hajók horgonyoznak, és nem a városháza felé, ahol megtaláltad
3431   4,  2|                       ahol megtaláltad volna a polgármestert, a soltészt
3432   4,  2|           megtaláltad volna a polgármestert, a soltészt vagy a várnagyot,
3433   4,  2|               polgármestert, a soltészt vagy a várnagyot, s feljelenthetted
3434   4,  2|                   észrevett szentségtörést s a vétkes rendlovagokat; míg
3435   4,  2|                   mostan kádenciát – dörmögé a nagyherceg.)~– Igen egyszerű
3436   4,  2|                 nagyherceg.)~– Igen egyszerű a dolog magyarázata, kegyelmes
3437   4,  2|                 kegyelmes uraim – felelt meg a kérdésre ex tripode a reus –;
3438   4,  2|                    meg a kérdésre ex tripode a reus –; ha egy szót mondok,
3439   4,  2|                 fognak érteni mindent. Annak a városnak a neve, ahol ez
3440   4,  2|                    mindent. Annak a városnak a neve, ahol ez történt, Stettin.
3441   4,  2|                     ez történt, Stettin. Ezt a várost, tudjátok, hogy azon
3442   4,  2|                     nem törődtek azzal, hogy a katolikus kolostorokban,
3443   4,  2|           megszentségtelenítették, imádják-e a Baphometet, s tartanak-e
3444   4,  2|                   igen jó szövetségben éltek a „tövislovagok”-kal, akik
3445   4,  2|                      tövislovagok”-kal, akik a svédekkel egyesülten, vitézül
3446   4,  2|                egyesülten, vitézül harcoltak a császári ostromló seregek
3447   4,  2|              indítson meg miatta. S minthogy a tengeren legkevésbé tarthattam
3448   4,  2|               tengeren legkevésbé tarthattam a nyomoztatástól, ezért igyekeztem
3449   4,  2|             nyomoztatástól, ezért igyekeztem a stettini kikötőt elérni.~(–
3450   4,  2|                 sietett véleményét kimondani a nagyherceg. – A svéd eretnekek
3451   4,  2|                    kimondani a nagyherceg. – A svéd eretnekek nem lehetnek
3452   4,  2|                    kérdésben. Töröltessék ki a bűnsorozatból a „furtum
3453   4,  2|               Töröltessék ki a bűnsorozatból a „furtum sacrosanctorum”.)~(–
3454   4,  2|            lajstromot sorban letisztázza még a gazember! – dörmögé szakálla
3455   4,  2|                        dörmögé szakálla közé a soltész. – No, de most következik
3456   4,  2|                       No, de most következik a „Homicidium!”)~
3457   5    |                                 ÖTÖDIK RÉSZ ~A homicidium~
3458   5,  1|                                           1. A MYNHEER HAJÓJÁN~Legnagyobb
3459   5,  1|                     mégis megállhattam, hogy a templom bejárásánál levő
3460   5,  1|                      perselyére rá ne tegyem a kezemet, amely pedig ilyenkor,
3461   5,  1|               kezemet, amely pedig ilyenkor, a passió napjain, tele szokott
3462   5,  1|                    okom” elvinni.~Még mindig a zsidó főpap szolgájának
3463   5,  1|                   maskararuhája volt rajtam: a római balteus, a bőr caligák,
3464   5,  1|                     rajtam: a római balteus, a bőr caligák, a szíjas chalizeh-bocskor
3465   5,  1|                      balteus, a bőr caligák, a szíjas chalizeh-bocskor
3466   5,  1|                    óhebréus pallium. Akárhol a világon elfogtak volna ebben
3467   5,  1|                      csak itten nem. Stettin a svédek uralma alatt szabad
3468   5,  1|                  Oder öble tömve, dugva volt a világ minden nemzetének
3469   5,  1|              nemzetének kereskedőhajóival, s a rakparton egymást taszigálta
3470   5,  1|                 rakparton egymást taszigálta a néger, spanyol, török, berber
3471   5,  1|                      török, berber és kínai, a kerek földön viselt mindenféle
3472   5,  1|             öltözetekben; úgyhogy ott, abban a tarkabarka sokaságban akármiféle
3473   5,  1|         elvegyülhetett. Meg sem nézett senki a furcsa jelmezem miatt.~Én
3474   5,  1|                    van egy hajó, amely éppen a vasmacskát felszedni, s
3475   5,  1|                      vasmacskát felszedni, s a vitorláit kifeszíteni készül,
3476   5,  1|                     hogy arra felmeneküljek. A véletlen egy hollandi hajóra
3477   5,  1|                    hollandi hajóra vezetett.~A hajótulajdonos, mynheer
3478   5,  1|                       mynheer Ruissen, amint a hajó megindult a kedvező
3479   5,  1|                       amint a hajó megindult a kedvező széllel, s az Oderből
3480   5,  1|                      Oderből már kijutottunk a nagy öbölbe, úgyhogy nem
3481   5,  1|            észrevette, hogy én is ott vagyok a födélzeten a batyum mellé
3482   5,  1|                      ott vagyok a födélzeten a batyum mellé letelepedve,
3483   5,  1|                    odajött hozzám, két kezét a két kabátzsebébe dugva,
3484   5,  1|              értettem.~Ekkor aztán elkezdett a maga vlaem dialektusán káromkodni.~–
3485   5,  1|                       micsoda nyelven ért ez a fickó?~Ezt aztán megértettem.
3486   5,  1|                  Ahova visznek.~– Van pénzed a vitelbért megfizetni?~–
3487   5,  1|              fizetésül.~– Loptad?~– Esküszöm a Szentháromságra, hogy egészen
3488   5,  1|               ölelésért. Süllyedjek el ezzel a hajóval a tengeren, ha egy
3489   5,  1|                Süllyedjek el ezzel a hajóval a tengeren, ha egy szóig nem
3490   5,  1|                   Hisz én úgyis elhiszem. Ez a kulacs megér annyit, amennyiért
3491   5,  1|                      bíz az annyit, amennyit a kend egész hajója.~– Hát
3492   5,  1|                    egész hajója.~– Hát abban a bőrzsákban mid van?~– Csupa
3493   5,  1|                mondtam neki, hogy menjünk be a kajütbe, majd ott elmondom
3494   5,  1|                elmondom az egész történetet.~A mynheer bevitt magával a
3495   5,  1|                     A mynheer bevitt magával a kajütjébe, s megengedte,
3496   5,  1|                megengedte, hogy az iszákomat a zugban elhelyezzem. Hozatott
3497   5,  1|                 megitta maga, aztán elővette a kis porcelánpipáját, ennek
3498   5,  1|                   kis porcelánpipáját, ennek a gyűszűnyi öblét megtömte
3499   5,  1|                 öblét megtömte dohánnyal, és a szájába dugta, de nem gyújtott
3500   5,  1|                  odáig, hogy én most ezekkel a befertőztetett drágaságokkal