1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2315
Rész, Fejezet
1 1, 1| vezetője, melynek egyenesen az a feladata, hogy kárt tegyen,
2 1, 1| Bizonyosan kímélni akarta az atyafiságát.~Hugó az ehrenbreitsteini
3 1, 1| akarta az atyafiságát.~Hugó az ehrenbreitsteini legszélső
4 1, 1| ütegeinek volt a parancsnoka az 1688-i hadjáratban, mikor
5 1, 1| éppen úgy néz le reánk, mint az ehrenbreitsteini fellegvár
6 1, 1| s nagyon sok kárt tettek az „Óvárosban”. Különösen följegyzésre
7 1, 1| följegyzésre méltó volt az, hogy gyújtógolyóik a városparancsnok
8 1, 1| legveszélyesebb pontját képezte az ehrenbreitsteini vár azon
9 1, 1| azon oldalának, ahonnan az megtámadható volt. De annál
10 1, 1| Uchatius-lövegekkel való mesterkedés.~Már az maga egy tudomány volt,
11 1, 1| a gyomrába betömni, s ha az ágyú elsütése után a golyó
12 1, 1| után a golyó beleragadt az ágyú torkába – nem jött
13 1, 1| hasonlít a Merkur-pálcához, az ágyú „lelkét” megvizsgálni,
14 1, 1| volt valami nagy lángész. Az „elefánt”-tal is megbarátkozhatott
15 1, 1| ellenségre; túltett ezen még az „ostromhordó”, melynek két
16 1, 1| lőporral megtöltve, mikor azt az ellenségre eleresztik. Mert
17 1, 1| kerekének a tölteléke, hát akkor az, mint a veszett bika, úgy
18 1, 1| veszett bika, úgy rohan az ellenség közé, s akit elöl-utol
19 1, 1| összekaszabolja, de ha csak az egyik kereke talál elsülni,
20 1, 1| mint a búgattyú, pörögni az alva maradt kereke körül,
21 1, 1| tüzében tart, szétkergetve az egész kompániát; ha pedig
22 1, 1| későbben fog tüzet, akkor az egész stratagéma visszafordul,
23 1, 1| lánccal összekötött golyó az ellenség közé repült, az
24 1, 1| az ellenség közé repült, az a lánc az első katonának
25 1, 1| ellenség közé repült, az a lánc az első katonának a nyaka körül
26 1, 1| kimentek a divatból; mert az olyan volt, mintha két vas
27 1, 1| aztán úgy lőtték volna ki. Az még csak jól járt, aki a
28 1, 1| főzőkanálba került, mikor az annak a fejét egymáshoz
29 1, 1| valóságos forradalmat.~Az egyik német, a másik francia
30 1, 1| egyet lőttek, s aztán arra az egy lövésre a bombaemsén
31 1, 1| Ezzel mulattatta Hugó az ostromló franciákat.~Hanem
32 1, 1| azok is találtak ki valamit az ő disztrahálására.~Ez volt
33 1, 1| tűzkorsó”.~Tökéletes hasonmása az azoknak a korsóknak, amiket
34 1, 1| gyújtógolyókon már ki tudtak fogni az ostromlók. Miképp Munkács
35 1, 1| kénytelen megdögleni; tehát az történt velük.~Ámde a tűzkorsó
36 1, 1| mint a csutorának a száján, az bizonyosan lesrófolható
37 1, 1| minek menjek én oda? Hátha az a bolond korsó akkor sül
38 1, 1| között; hanem ez a sors az ellenség lövegeivel is közös
39 1, 1| Hugó rendesen behozatá az ilyen csütörtököt adott
40 1, 1| időkben nagyon kedélyesen ment az ágyúzás. Két ellenség szép
41 1, 1| azokat lövöldöztette vissza az osztrákokra; s ha még két
42 1, 1| két napig tartott volna az ütközet, háromszor lőtte
43 1, 1| két ellenség ugyanazokat az ágyúgolyókat.~Meg is jutalmazta
44 1, 1| derék konstáblert ezért az eltulajdonított találmányért,
45 1, 1| találmányért, felemelve hópénzét az eddigi tizenhat tallérról
46 1, 1| sörrel.~Hugónak sok volt az irigye, de nem mertek belekötni.~
47 1, 1| volt a szemei lőtávolában, az az övé lett! A jó evésnek,
48 1, 1| a szemei lőtávolában, az az övé lett! A jó evésnek,
49 1, 1| válogatta, ami a legjobb.~Ez az ínyencség a soltészt bosszantotta
50 1, 1| konstáblernek, és azért az mégis mindenben túltett
51 1, 1| jól a körmére ütött, ha az csipkedni próbálta, a konstáblertól
52 1, 1| eltűrte, ha megölelgeté.~Az ostromzárolás miatt minden
53 1, 1| azt mondhatnám, hogy nem az én pénzem ára ez. A cifra
54 1, 1| nem tanulod: – szerelmes az asszony, rám költi a pénzét,
55 1, 1| akarlak megcsalni. Megvallom az igazat. Kérlek, el ne árulj
56 1, 1| lelkedet?~– Nem. Rászedtem az ördögöt. Egy tudatlan zsidógyereket
57 1, 1| mondta neki rá, hogy bárcsak az ő tallérjai is mind Heckethalerek
58 1, 1| káromkodik, böjtöl; csak ez az egy ember nézi a világot
59 1, 1| szerteszéjjel, s búvik a pincébe: ez az egy ember pedig utána megy,
60 1, 1| utána megy, fölkeresi, ahova az leesett, s ha szét nem pukkant,
61 1, 1| kiássa a földből, ahova az befúrta magát, s hazaviszi
62 1, 1| alatti tüzérműhelyében aztán az épen maradt tűzkorsót szétszedi,
63 1, 1| megtölti, s azzal visszalövi az ellenségre.~Ez több mint
64 1, 1| Mikor a görögtűz odáig leég, az agyag izzóvá lesz; ez robbantja
65 1, 1| robbantja el a lőport. Ez az egész titka a kettős virtusú
66 1, 1| A soltész fölfeszítette az agyagréteget bicskája hegyével,
67 1, 1| agyagréteget bicskája hegyével, s az alatt nemhogy lőpor lett
68 1, 1| fenekén volt egy írás, amiben az ostromló franciák számára
69 1, 1| íme, abban is mit lelnek az agyaglemez alatt? Kétszáz
70 1, 2| 2. A KÍNVALLATÁS~Az a mutató kéz, meg az a két
71 1, 2| KÍNVALLATÁS~Az a mutató kéz, meg az a két vonal annyit jelent
72 1, 2| két vonal annyit jelent az aktákban (rövidségnek okáért),
73 1, 2| Több nincs? – kérdezé az elnök elbámulva.~S ez olyan
74 1, 2| folytatta a nagyherceg, az ülnökök is mind kacagtak,
75 1, 2| ülnökök is mind kacagtak, még az asztalfőre kitett halálfő
76 1, 2| halálfő is nevetett. Csak az elnök maradt haragos.~–
77 1, 2| socinianusokhoz, Ukraniában az ortodox keleti egyház kebelébe
78 1, 2| azután kvekker; voltam az indus brahman vallás kebelében,
79 1, 2| kebelében, végre beálltam az istentagadó és ördögimádó
80 1, 2| Szép gyűjtemény! – monda rá az elnök.~A jegyző felírta
81 1, 2| vallomást.~Harmadik kérdés:~– Mi az állapotod, vádlott?~– Zászlótartó, –
82 1, 2| konstábler.~– Hohohó! – kiálta rá az elnök. – A jegyző nem bír
83 1, 2| Kiraboltam a templomot, aminek az őrzése rám volt bízva.~–
84 1, 2| Második feleséget vettem, míg az első élt.~– Undecimo bigamia.~–
85 1, 2| Decimo quarto pirateria.~– Az első feleségemet megöltem.~–
86 1, 2| Decimo sexto sorcelleria!~– Az ördöggel szövetkeztem.~–
87 1, 2| bűntett egy csomóban! Ezt az embert kegyetlenül ki kell
88 1, 2| hogy minő összefüggés lehet az előadott csodálatos fejezetek
89 1, 2| Most mi történjék ezzel az emberrel?~Hogy ki kell őt
90 1, 2| eredetileg kisült rá, hogy az ellenséggel összecimborált,
91 1, 2| lehessen rajta végrehajtani az elevenen mozsárban való
92 1, 2| törvény rendeletének, mely az emberevés bűneért az éhhalállal
93 1, 2| mely az emberevés bűneért az éhhalállal bűnhődés rettentő
94 1, 2| gép alkalmaztassék, mert az nagyon elveszi a testi erejét
95 1, 2| mondá a nagyherceg. – Ha az ember vizet iszik, attól
96 1, 2| pecsenyét szokott hordani az elítéltnek – vigasztalásul.
97 1, 2| amíg vétkeinek lajstromát az utolsó jottáig protocollumba
98 1, 2| valamennyi bírájának, aki az ostrom alatt ugyancsak megtanult
99 1, 2| kis mulatságot a kaloda és az akasztófa között. Tudja,
100 2, 1| ügyességet tanúsítottam az ostromágyúk kezelésénél,
101 2, 1| legszorosabban összefügg.~Az ostrom ideje alatt megismerkedtem
102 2, 1| maradt: asszonyt szeretni.~Az ostrom alatt tábornokom
103 2, 1| kapujáig, mezítláb, hogy az alvókat fel ne költse.~Volt
104 2, 1| amint egyszer csak halljuk az emeletre felvezető falépcsőn
105 2, 1| fülembe a leány. – Lépj ki az ajtón a folyosóra, s eredj
106 2, 1| folyosóra, s eredj bátran az öreggel szemközt, s akármit
107 2, 1| feleld rá azt, hogy „Egy az Isten!”~Azzal kitaszított
108 2, 1| Isten!”~Azzal kitaszított az ajtón, s azt magára zárta:
109 2, 1| egyedül maradtam a folyosón.~Az öreg nemes fölcammogott
110 2, 1| szerencsémre egyszerre csak az egyik lábával léphetett,
111 2, 1| jól kellett látnom, mert az egyik kezében tartott egy
112 2, 1| puskát, a másik kezében pedig az égő kanócot, s azt egyre
113 2, 1| ne aludjék. Alkalmasint az vette el a szeme világát
114 2, 1| szerint azt mondtam rá:~– Egy az Isten!~Mit tehettem egyebet?~
115 2, 1| tehettem egyebet?~Erre a szóra az öreg egyszerre nyájas lett
116 2, 1| micsoda kelepcébe jutottam. Az én Marinkám apja socinianus
117 2, 1| volt egyik tanyájuk, ahol az áttérőket elfogadták. Mikor
118 2, 1| kezemet, s mondjam utána az esküt. Meg voltam szorítva.~
119 2, 1| hajú fejemet, választottam az utolsót.~Ettől fogva mindennapos
120 2, 1| fogva mindennapos voltam az öreg lengyel házánál, ahol
121 2, 1| s arról szépen bementem az ablakon, átvenni az osculum
122 2, 1| bementem az ablakon, átvenni az osculum charitatist. Éjszakára
123 2, 1| charitatist. Éjszakára most már az öreg rendesen rázárta az
124 2, 1| az öreg rendesen rázárta az ajtót a leányára, azt gondolta,
125 2, 1| Amíg a bölcsek odaalant az istenség egységének dogmáját
126 2, 1| hogy amíg a contio tart, az öreg onnan ki nem jön.~Egyszer
127 2, 1| socinianus vallásúak voltak.~Az öreg nagy örömmel fogadta
128 2, 1| kivált, miután megtudta az elbeszélésükből, hogy őnáluk
129 2, 1| megvittem a tábornokomnak, az a sátora tetejéig ugrott
130 2, 1| mérgében. Azt mondta, hogy az mégis borzasztó, ahogy ezek
131 2, 1| bocsátanom azt, hogy egy idő óta az öreg lengyel mintha gyanút
132 2, 1| is ugyan, mert csak „egy az Isten”, de azért Istennek
133 2, 1| nagy volt a magyar uraknak az áhítatuk, hogy mikor az
134 2, 1| az áhítatuk, hogy mikor az öreg lengyel egy átalagot
135 2, 1| körülbocsátotta, hát mire az a gyülekezet kezéből őhozzá
136 2, 1| semmi sem volt benne.~Láttam az arcáról, valahányszor az
137 2, 1| az arcáról, valahányszor az üres csobolyót megrázta,
138 2, 1| azt vitatta, hogy minek az a sűrű visszaemlékezés a
139 2, 1| Bibliából, hogy „átkozott az, aki a napok között különbséget
140 2, 1| különbséget teszen”.~Ekkor aztán az öreg magát a dogmát támadta
141 2, 1| egy átalag megint odalett.~Az öreg egyre fanatikusabb
142 2, 1| fanatikusabb üldözője kezdett lenni az én mennybeli Üdvözítőmnek.
143 2, 1| vén lengyel nemes próféta, az utolsó átalag kiürítése
144 2, 1| is volt a világon soha: az egészet a papok gondolták
145 2, 1| áhítatosságának.~(– És te még ebben az istenkáromló gyülekezetben
146 2, 1| vettél-e? – förmedt fel az elnöklő soltész a vádlottra.)~–
147 2, 1| összebeszéltem a diófán keresztül az én szerelmesemmel, a szép
148 2, 1| legszigorúbb zár alatt tartatott az atyja által. Tervünk az
149 2, 1| az atyja által. Tervünk az volt, hogy majd mikor az
150 2, 1| az volt, hogy majd mikor az eretnekek gyűlése együtt
151 2, 1| gyűlése együtt lesz, én, az alatt az ürügy alatt, hogy
152 2, 1| együtt lesz, én, az alatt az ürügy alatt, hogy a ház
153 2, 1| kastélyból mindent kihordanak az udvarra, nehogy odaégjen;
154 2, 1| udvarra, nehogy odaégjen; az istállóból kihajtják a lovakat,
155 2, 1| kisasszonyokra senki sem ügyel. Ekkor az én Marinkám a felügyelésre
156 2, 1| észrevétlenül elnyargalunk, haza az én táboromba, s ott élünk
157 2, 1| férj és feleség.~(– No, az igazán istenfélő gondolat
158 2, 1| azonkívül „raptus” és „rapina”, az első „decem juvencis puniatur”,
159 2, 1| sereg elfogyasztott, pedig az iszonyú borsosan szeret
160 2, 1| veres volt a borstól, s az orrom akkorára dagadt már,
161 2, 1| nem lehet a gazdámra, csak az, hogy azt követelte tőlem,
162 2, 1| ha én vagyok a gazdád!” Az pedig három embernek is
163 2, 1| lelt már féltemben, mikor az ebéd ideje következett,
164 2, 1| következett, s megláttam azt az iszonyú nagy kanalat, ami
165 2, 1| Nem tetszik hinni, hogy az a legnagyobb tortúra a világon,
166 2, 1| tortúra a világon, mikor az embert tömik.~(– No, ezt
167 2, 1| folyamodásomat.~Márpedig az ilyen cím nélkül az égnek
168 2, 1| Márpedig az ilyen cím nélkül az égnek eresztett fohászkodások
169 2, 1| valamennyiünket, a magyarokkal együtt. Az volt aztán a szép kiszabadulás!~(–
170 2, 1| Csak nem potyognak oda az égből a tatárok!)~– Majd
171 2, 1| a tatárok. Hát úgy volt az, hogy a török császár őfelsége
172 2, 1| megharagudott érte, minek próbál az ő vazallusa, erdélyi fejedelem
173 2, 1| után áhítozni, s miután az nem hallgatott a szép szóra,
174 2, 1| hárulról a magyar seregre. Az szót fogadott, s egy hajrá
175 2, 1| elpusztította Erdélyt, s körülfogta az erdélyi sereget Lengyelországban,
176 2, 1| ejtette valamennyit.~(– Az már más! – hagyá helybe
177 2, 1| adtam meg annak leginkább az árát, aki semmit se vétettem
178 2, 1| tatárok, amint elfogták az erdélyi sereget, a vezéreik
179 2, 1| amiket a foglyoknál kaptak, az alvezérek megtartották maguknak
180 2, 1| csúnya, rücskös kis emberke; az igaz, hogy én nem adtam
181 2, 1| volna őérte két garast. Az első dolga az volt, hogy
182 2, 1| két garast. Az első dolga az volt, hogy levetkőztetett
183 2, 1| egymást. A tatár megtapogatta az ingeink szövetét: a magyar
184 2, 1| magyar úré gyolcsból volt, az enyém meg csak olyan házivászon.
185 2, 1| legény.~Akkor aztán kivett az erszényéből egy aranyat,
186 2, 1| a nyakába, s akkor aztán az egy aranyat elébb marokra
187 2, 1| hogy hány aranyat hajlandó az otthonvalókkal magáért fizettetni
188 2, 1| odatartotta a tenyerében az aranyat. Hát énértem mennyit
189 2, 1| köptem.~Ezt megértette. Az aranyat eltette; elővett
190 2, 1| végtére a hüvelykujjamat az összefogott öklöm mutató-
191 2, 1| a volt gazdámmal együtt az új gazdám egymáshoz pányvázva
192 2, 1| aki Jézust meri káromlani, az még életében szamárrá változik.~
193 2, 1| változik.~Eszembe jutott ennek az igazsága, mikor delelőre
194 2, 1| otthon a szamarak élnek: az volt az ebédem, vacsorám.
195 2, 1| szamarak élnek: az volt az ebédem, vacsorám. Bezzeg
196 2, 1| gyaloglásban, nem tud tovább menni. Az igaz, hogy nagy test volt,
197 2, 1| test volt, s nem szokott az apostolok lován utazáshoz.~
198 2, 1| megkínálta, hogy üljön fel hát az ő lovára.~Óh, milyen nemes
199 2, 1| felültessen a lovára. – Az ám: engem nézett a másik
200 2, 1| mellemen, s belekapaszkodott az üstökömbe.~S úgy kellett
201 2, 1| magyar urat ültette volna az én vállamra maga helyett.~
202 2, 1| megtetszett ez a tréfa. Persze nem az ő rovására ment. Nevetett
203 2, 1| arcfintorgatásaimból meg az összekulcsolt kezeimből,
204 2, 1| mikor ellenséggel van dolga az embernek, akkor nem jó imádkozni.
205 2, 1| tudom a fejemből kiverni. Az igazi borzasztó magyar nyelven
206 2, 1| magyar nyelven így hangzik az: „Tarka kutya tarka magasra
207 2, 1| lehet.~– Olyanforma, mint az „abraxas” meg az „Ablanathanalba” –
208 2, 1| Olyanforma, mint az „abraxas” meg az „Ablanathanalba” – mondta
209 2, 1| jegyeztetnünk, és kiadnunk az udvari asztronómusnak, hogy
210 2, 1| magamban, hogy bárcsak küldene az ég, föld vagy pokol valakit,
211 2, 1| keresztülfűrészelte annak az erdőnek a fáit, melyen a
212 2, 1| aztán egy fát eldöntöttek, az zúdította maga előtt rakásra
213 2, 1| tatár a vállamon ült; így az ő fejét zúzta össze a fa,
214 2, 1| fejét zúzta össze a fa, az enyimet csak odaszorította
215 2, 1| terhével, mint egy kalodába. Az iszonyú robaj különben is
216 2, 1| egy nép voltak!~Nem volt az valamiféle nemzet; mert
217 2, 1| minden országnak a virága: az akasztófa virága.~Szabad
218 2, 1| híressé lett a világban, az érdemessé lett az ő nemes
219 2, 1| világban, az érdemessé lett az ő nemes szövetségükre; aki
220 2, 1| legvakmerőbb, legbátrabb volt, az lett a vezér.~Ha valahol
221 2, 1| poroszlókat, kiszabadították az elítélt deliquenseket, és
222 2, 1| kínlódott.~Ezért nagy is volt az ő tekintélyük.~Nem volt
223 2, 1| volt őnekik hazájuk, hanem az övék volt minden vad erdő,
224 2, 1| amit a harámbasa kimondott, az volt a törvény, annak mindenki
225 2, 1| hanem odaadta a vezérnek, s az kiosztá egyformán valamennyi
226 2, 1| nagy érdemeket szerzett, az jutalmul megkapta a legszebb
227 2, 1| laktak, ott a római császár, az erdélyi fejedelem, az oláh
228 2, 1| császár, az erdélyi fejedelem, az oláh vajda, a lengyel király
229 2, 1| hajdemák harámbasa volt az igazi uralkodó; ez szedte
230 2, 1| igazi uralkodó; ez szedte az igazi adót.~Ami kereskedő
231 2, 1| fizették le a védelmi díjat, az azután végigkísértette őket
232 2, 1| hadjáratokat folytattak, az utolsó körömszakadásig;
233 2, 1| ha abból a célból, hogy az arany, ezüst oltáredényeket
234 2, 1| elkergettek vagy megbüntettek. Az elébb misét tartott nekik,
235 2, 1| hadsereg; ha pedig a tél jött, az felszabadítá őket az ostrom
236 2, 1| jött, az felszabadítá őket az ostrom alól.~Hogy milyen
237 2, 1| azt legjobban bizonyítja az az eset, melyben én közéjük
238 2, 1| legjobban bizonyítja az az eset, melyben én közéjük
239 2, 1| melyben én közéjük kerültem.~Az erdélyi fejedelem húszezer
240 2, 1| tatárokra, s mikor azoknak az előcsapatja jött, zsákmánnyal
241 2, 1| legjobban megrakva, azt az erdőt, amelyiken okvetlenül
242 2, 1| ott láttam még magam előtt az egész ledöntött erdőt, egymásra
243 2, 1| bujkáltak elő a fák közül, az agyonvert had kincseit szedve
244 2, 1| szemöldöke, de még vörösebb az ábrázatja, s az orra fel
245 2, 1| vörösebb az ábrázatja, s az orra fel volt hasítva, annak
246 2, 1| valamikor volt szerencséje az orosz igazságszolgáltatással
247 2, 1| kedvesebbet.~Fehér és piros volt az ábrázatja, s csak úgy ragyogott
248 2, 1| térdepelj le: majd levágja az a leány a te fejedet. –
249 2, 1| leány a te fejedet. – Ez az én leányom.~S azzal a térdéről
250 2, 1| fejével.~Nekem azonban megvan az a jó szokásom, hogy a legnagyobb
251 2, 1| sem tudok megijedni.~Mikor az a gyönyörű szép gyermek
252 2, 1| kilátszott a szemhéjai alól, az orrcimpái szétfeszültek,
253 2, 1| grimászokat csinált erre az én vakmerő ajánlatomra,
254 2, 1| ajánlatomra, mint amikor az éhes farkas a bárányra tátogatja
255 2, 1| pokolból felhangzó szóval. – Az én leányomnak az a szokása,
256 2, 1| szóval. – Az én leányomnak az a szokása, hogy aki az ő
257 2, 1| leányomnak az a szokása, hogy aki az ő kezét meg meri kérni,
258 2, 1| kínzásokkal öli halálra. Hogy az egész testedet tele fogja
259 2, 1| zsiványleány piros orcáján, amiért az jól a kezemre ütött; hanem
260 2, 1| nem sok időnk volt most az enyelgésre. A tatárhad zöme
261 2, 1| zöme jött nagy riadallal az agyonvert előhad nyomába,
262 2, 1| élő ember volt, aki elbújt az öldöklés elől a ledűlt fák
263 2, 1| ledűlt fák lombjai közé. Most az is mind odaégett; akár fogoly
264 2, 1| utánunk a völgyből, amikor az összeszedett zsákmánnyal
265 2, 1| haladtunk, s onnan tekinténk le az égő hegyoldalra, mely olyan
266 2, 1| vett volna magára. Amíg ez az erdő hamuvá nem égett, a
267 2, 1| szeretnek utazni. Ismerősek az erdők, hegyszakadékok titokteljes
268 2, 1| mindig azt hittem, hogy az egyik sziklafal omlik előre
269 2, 1| megerősített tanyájához.~Az egy minden emberi hatalommal
270 2, 1| barlangba a hajdemákok? Az a nevezetes furfang.~Az
271 2, 1| Az a nevezetes furfang.~Az átelleni sziklafalból, kissé
272 2, 1| keresztül nem férhettek hozzá az átelleni forráshoz, s ha
273 2, 1| belül szurokkal beönték, az alját pedig bevonták vaspléhvel,
274 2, 1| csatornát vágva, odavezették az egész patakot a saját barlangjukba.
275 2, 1| került többe két óránál, az egész csapatot felvontatta
276 2, 1| egész csapatot felvontatta az örökmozgó malom.~Ez hát
277 2, 1| tetszett a nemesuraknak.~Az elfogott patakvíz az eddigi
278 2, 1| nemesuraknak.~Az elfogott patakvíz az eddigi medre helyett folyvást
279 2, 1| eddigi medre helyett folyvást az átelleni barlangba szakadt,
280 2, 1| uraságnak, Sziniawsky hercegnek, az a kellemetlensége támadt,
281 2, 1| érczúzója és bőrgyára volt az uradalmában, az mind víz
282 2, 1| bőrgyára volt az uradalmában, az mind víz nélkül maradt,
283 2, 1| gazdag sóbányái voltak. Ez az egész hegyvonal tele volt
284 2, 1| hegyvonal tele volt sóval: maga az a tó is, ami a barlang közepén
285 2, 1| Hát amióta a hajdemákok az „Osztrog” pataknak más folyást
286 2, 1| tudta gondolni, hogy mi leli az ő bányáit, hogy azokban
287 2, 1| de már ez mind a kettőnek az elevenjére ment.~Az ellenük
288 2, 1| kettőnek az elevenjére ment.~Az ellenük készített hadjáratot
289 2, 1| ellenük készített hadjáratot az erdélyiek és svédek háborúja
290 2, 1| csak később tudtam meg.~Az első barlangodú, ahová még
291 2, 1| első barlangodú, ahová még az Isten napja besüt (amennyire
292 2, 1| besüt (amennyire belesüthet az átelleni sziklafaltól),
293 2, 1| egy lapos boltozatú terem. Az meglehetősen száraz. Itt
294 2, 1| egy templom, hogy mikor az a négyszáz ember a közepén
295 2, 1| is azt kérdezte a vezér az első megérkezésemre, hogy
296 2, 1| tenni a remeket? – dörmögé az öreg. – Itt veszedelmes
297 2, 1| valamivel dicsekedni, amit az ember meg nem tud tenni.
298 2, 1| tagja úrrá lehetett volna az eddigi zsákmány után.~Az
299 2, 1| az eddigi zsákmány után.~Az igaz, hogy nem is volt mire
300 2, 1| kívül senki sem ismerte. Az éléstár egyik nap olyan
301 2, 1| észre sem lehetett venni.~Az első este a nagy diadalmas
302 2, 1| így felkészülve indulnak az ítélethozáshoz. A hordóból
303 2, 1| hogy megfutottál gyáván az ellenséged elől, s elmulasztottad
304 2, 1| elmulasztottad a jeladást az előőrsön, ahová ki voltál
305 2, 1| vitézül. Vitézség volt az tőlem, nem gyávaság.~– Hiábavaló
306 2, 1| ütögetve.~Erre a vezér leszállt az emelvényről, leányát kézen
307 2, 1| fáklyánál, lehajítá a mélységbe. Az alászálló lángkoszorú megvilágítá
308 2, 1| lángkoszorú megvilágítá az egész örvényt, s amint a
309 2, 1| hozd fel!~Jurkó nekilódult az örvény szélének, hogy mindjárt
310 2, 1| mindjárt ugrik, de amint az örvényt elzáró korlátgerendához
311 2, 1| a társai.~Jurkó áttette az egyik lábát a korláton,
312 2, 1| akarna rajta; megint lenézett az örvénybe, s aztán megint
313 2, 1| visszaemelte a lábát.~– Majd az ördög ugrik le tinektek
314 2, 1| Hiszen sohase jöhet fel onnan az ember!~– Hah, te gyáva! –
315 2, 1| ezt a sziklát elmozdítani.~Az ordítozó, jajgató áldozatnak
316 2, 1| cimborák kacajordítása elnémítá az elevenen eltemetett jajgatását
317 2, 1| szalmakanóc lángjánál felismertem az örvény aljában azokat a
318 2, 1| könnyű volt kitalálnom, hogy az a sötét víztükör ott alant
319 2, 1| ott alant sóstó, amiben az ember el nem merül; sőt,
320 2, 1| kockáztattam. Azellen pedig, hogy az én drága kedves Madusomat
321 2, 1| emendáltatik, vagy pedig az elnök, ha fenn akarja kifejezését
322 2, 1| kopjával, szeges buzogánnyal.)~(Az előbbi expediens választatott,
323 2, 1| percről percre sebesebb lett az esésem, az utolsó percben
324 2, 1| sebesebb lett az esésem, az utolsó percben úgy zúgott
325 2, 1| percben úgy zúgott a fülemben az áthasított levegő hangja,
326 2, 1| só-tengerszem nem engedi elmerülni az embert. A víz fölött úszkáló
327 2, 1| sokszorozott. Mikor föltekintettem, az a sok fáklyafény ott a magasban,
328 2, 1| karzatáig. A hajdemákok ezen az úton látják el magukat az
329 2, 1| az úton látják el magukat az ételükhöz való sóval.~Száznyolcvan
330 2, 1| egy bepúderezett ördög.~Az én kedves Madusom szemérmetes
331 2, 1| új nevet kell fölvenni. Az én nevem az, hogy „Nyedzviedz”,
332 2, 1| kell fölvenni. Az én nevem az, hogy „Nyedzviedz”, ami
333 2, 1| a bérmáló keresztapáim: az egyik azt mondta, hogy legyen
334 2, 1| mondtam nekik, hogy nem az úszásban van az én fő virtusom,
335 2, 1| hogy nem az úszásban van az én fő virtusom, hanem a
336 2, 1| fel, amik valami szentnek az ereklyéi lehettek nyilván,
337 2, 1| ezüstkeresztet emelt. S énnekem az a gondolatom támadt ebben
338 2, 1| pillanatban, hogy ez a pópa ebben az aranyos palástban azzal
339 2, 1| aranyos palástban azzal az ezüstfeszülettel egy másik
340 2, 1| agyonütött bizonyosan azért az aranyos palástért.~Azután
341 2, 1| bemázolta, nem tudom, mivel, az orromat, s úgy befüstölt,
342 2, 1| keresztapámnak, hogy elöl repült az arany süveg, azután a pópa,
343 2, 1| azután a pópa, leghátul az aranypapucs.~(– Actus majoris
344 2, 1| personam! – diktálá a soltész az új bűnt. – Csakugyan furcsa
345 2, 1| Akkor aztán még egyet ittunk az én bérmálásom örömére: mely
346 2, 1| kiszemeltem a félsötétben is, hogy az én Madusom számára magasan
347 2, 1| főemberével együtt, kivezetett az előbarlangba, ahol a fegyvertár
348 2, 1| vagy, s tudod, hogyan kell az ilyen cudar jószággal lőni,
349 2, 1| várkastélyából raboltuk el az egész fegyvertárukkal együtt.
350 2, 1| elpukkantottam a töltést, az ágyú úgy fölcsapott a magasba,
351 2, 1| odalőtte a szegletbe, ahova az ördög se célzott volna.
352 2, 1| Ugyan jól jártatok, hogy az a rozsdás jószág szét nem
353 2, 1| érdemetek szerint –, hisz az ágyúnak először is olyan
354 2, 1| bognárokat és kovácsokat, hogy az én útmutatásom szerint segítsenek
355 2, 1| szerkezetet építeni, amiről az ágyút úgy el lehet sütni,
356 2, 1| úgy el lehet sütni, hogy az ne annak a lábát hordja
357 2, 1| Enmagam pedig hozzáfogtam az ágyúnak fényesre csiszolásához,
358 2, 1| kaptunk mindennap, pedig az egész barlangban semmi eleven
359 2, 1| zsilip felnyitásával azt az egész sóstavat, ami a barlang
360 2, 1| völgyszorosba lezúdíthatták, s azzal az ott felnyomuló ellenséget
361 2, 1| nagy sziklatömbökből, s az alján egy félkerek boltozat
362 2, 1| hogy mi lesz ebből. Ha az a sziklafal olyan magasra
363 2, 1| patakunkat a túlsó sziklafaltól az innensőig vezeti, akkor
364 2, 1| összegyűjtünk is ebben a barlangban, az a sóskőtől mind ihatatlanná
365 2, 1| megkísérték éjszaka megtámadni az ostromlók emelkedő falát,
366 2, 1| szép fényesre kicsiszoltam: az ágyútelep is elkészült az
367 2, 1| az ágyútelep is elkészült az én utasításom szerint, a
368 2, 1| is megöntettem.~Ezalatt az ostromlók bástyája egészen
369 2, 1| Nyedzviedznek, s én is megcéloztam az ágyúmmal az ellenséges helepolis
370 2, 1| megcéloztam az ágyúmmal az ellenséges helepolis ormát.~
371 2, 1| ellenséges helepolis ormát.~Az is lőtt; én is lőttem. Hanem
372 2, 1| lőtt; én is lőttem. Hanem az én lövésem dördülése után
373 2, 1| pulkovnik a falon. Maga az orom is lerepült messzire.~
374 2, 1| iszonyú robajjal dőlt össze az egész kőfal, maga alá temetve
375 2, 1| vetve.~Ilyen hatalma van az ágyúnak, aki tud vele bánni.~(–
376 2, 2| elhoztunk, válassz. Tied az elsőség.~Volt ott arany
377 2, 2| egyes-egyedül a te szép leányod, az én drága gyöngyöm, szép
378 2, 2| akarsz. Akinek asszonya van, az csak félember. Az igazi
379 2, 2| asszonya van, az csak félember. Az igazi hajdemák azt teszi,
380 2, 2| azt teszi, hogy megöleli az asszonyt, aztán megöli;
381 2, 2| megöli; vagy aki legigazibb: az elébb öli meg. Minek neked
382 2, 2| arra gondolok. Kimondtam. S az a nyegodni, aki a szavának
383 2, 2| nagyvilágba. De nem úgy megy ám az. Akire mi egyszer azt kimondjuk,
384 2, 2| hogy „nyegodni!”, annak az innen elmenetele nagyon
385 2, 2| titokteljes. Nem láttad az ideérkezésed napján azt
386 2, 2| sziklahasadékba bezártunk? – Az is nyegodni volt. – Akik
387 2, 2| százan elmentek már azon az úton. Azt hiszem, hogy minden
388 2, 2| Hanem mikor a szép Madus az atyja mellől a szemem közé
389 2, 2| szemével, elfelejtettem az egész csontvázakból álló
390 2, 2| hogy: „Azt sem bánom! Nekem az én Madusom kell, ha a pokolba
391 2, 2| hallatszott le hozzánk, mit mikor az ember egy üres csigát tart
392 2, 2| tovább. Jó lesz itt töltenünk az éjt.~– Hiszen az éjszakát
393 2, 2| töltenünk az éjt.~– Hiszen az éjszakát nagyon könnyű lesz
394 2, 2| Ejh, Barán! – dorgált meg az én Madusom. – Hát bánnád
395 2, 2| bánnád te azt, ha annak az éjszakának, amit az én karjaim
396 2, 2| annak az éjszakának, amit az én karjaim közt töltesz,
397 2, 2| előszedtük tarisznyáinkból az étkeinket, s kedvünkre megvacsoráltunk.
398 2, 2| miatyánkot, a hiszekegyet meg az üdvözletet; s nekem úgy
399 2, 2| fényesebb meg fényesebb lenne az arca, s utoljára világítani
400 2, 2| láttam, nehogy elbízza magát az asszony. Hanem ettől fogva
401 2, 2| ettől fogva megmaradt bennem az a hit, hogy a Madus az én
402 2, 2| bennem az a hit, hogy a Madus az én szentem.~Sohasem voltam
403 2, 2| volna, hogy van-e ennek az éjszakának virradatja, ha
404 2, 2| Csak nem hagyja Nyedzviedz az egyetlen leányát elveszni?~–
405 2, 2| nem látnám-e meg azokat az egymás mellett kuporgó csontvázakat,
406 2, 2| lövelltek be a mély sötétségbe. Az ott a napvilág.~– Mi a szabadba
407 2, 2| többet láthassunk belőle. Az egész eget be akartuk lélegzeni.~
408 2, 2| végére, s ami elénk tárult, az volt a „Viszpa-Ogród”.~Viszpa-Ogród
409 2, 2| mindenkit, aki vagy gyáva az ő mesterségükre, vagy megunta
410 2, 2| mesterségükre, vagy megunta az ő viharos életűket, vagy
411 2, 2| Ez tette lehetővé, hogy az ország főnemességével oly
412 2, 2| vakmerően dacoljanak.~Ez volt az ő kifogyhatlan éléstáruk.~
413 2, 2| átvezessék a barlangba. Onnan az aztán utat talált a repedésekkel
414 2, 2| törjön elő ismét.~Amint aztán az a patak végigárasztotta
415 2, 2| növésnek kezdtek indulni; az enyhe, széltől védett szigetben
416 2, 2| is meghonosult hamar: még az ember is átváltozott, akit
417 2, 2| közül a Viszpa-Ogródba, aki az ő vad, kegyetlen szokásaikkal
418 2, 2| magamról mondhatom, hogy az ember egészen elfeledi a
419 2, 2| nekem sok gyönyörűségem volt az életben; élveztem mindazt,
420 2, 2| köriratáról megtudtam, hogy az a bielovierzi zárda tulajdona
421 2, 2| karassiaruhák, a selyem és kamuka az asszonyok öltözetén, maguk
422 2, 2| asszonyok öltözetén, maguk az asszonyok is, akik azt viselték,
423 2, 2| asszonyok is, akik azt viselték, az ország minden részéből voltak
424 2, 2| volt semmi öltözet.~Nem is az ő kezük véres keresménye
425 2, 2| kezük véres keresménye volt az. Ők szántottak, vetettek,
426 2, 2| és a szép gyümölcsösök az első kánikulában mind kiszáradtak
427 2, 2| kétségbeesve a hajdemákok, mikor az ostrom alatt a vízcsatornájukat
428 2, 2| legvénebb volt a patriarcha. Az parancsolt, s az osztotta
429 2, 2| patriarcha. Az parancsolt, s az osztotta fel a munkát s
430 2, 2| osztotta fel a munkát s az aratás után a termést.~Minden
431 2, 2| derült idő volt a munkanap, az esős idő az ünnepnap.~Nem
432 2, 2| a munkanap, az esős idő az ünnepnap.~Nem imádkoztak;
433 2, 2| szót nem lehetett hallani az enyim-tied fölött, sem egy
434 2, 2| egy káromkodást, s azok az asszonyok, akik semmi oltár
435 2, 2| jeléül.~Ott azután kimérte az öreg a számunkra a házhelyet,
436 2, 2| kicövekelték: azzal nekiállt az egész falu népe az építésnek,
437 2, 2| nekiállt az egész falu népe az építésnek, egyik a szálfákat
438 2, 2| fűrészelt, a jövevény, az új települő számára az egész
439 2, 2| az új települő számára az egész község dolgozik. Két
440 2, 2| bútorokkal, edényekkel; az akolban fejős tehén, kecske
441 2, 2| akolban fejős tehén, kecske az asszony számára. Tőlem meg
442 2, 2| Tőlem meg azt kérdezte az öreg, hogy miféle szerszámokat
443 2, 2| dolgozni kell; amit énnekem az iskolában nem tanítottak,
444 2, 2| alatt egészen kibékültem az állapotommal. Az embert
445 2, 2| kibékültem az állapotommal. Az embert a rabság elálmosítja.~
446 2, 2| rabság elálmosítja.~Kivált az ilyen rabság, ahol a börtönfalat
447 2, 2| falat nem lehet, se ehhez az ablakhoz fölkapaszkodni
448 2, 2| fölkapaszkodni s kiszökni rajta.~Az ember ellankad utoljára,
449 2, 2| feleségemhez hazatérve, hallgassam az ő apró bajait: hogyan fulladt
450 2, 2| savanyú kecskerelevél volt-e az oka, hogy a tehénnek a teje
451 2, 2| Mikor pedig aztán egy napon az én kedves Madusom szemérmes
452 2, 2| semmire se gondoltam többé az egész világon.~Egész napomat
453 2, 2| egész világon.~Egész napomat az a gondolat foglalta el,
454 2, 2| annak ez a földfolt lesz az otthona.~Ez a gondolat olyan
455 2, 2| megbecsültem ez órától fogva az én jó Madusomat! Ígérhetett
456 2, 2| Igérhette volna végtől végig azt az egész tarkabarka képet,
457 2, 2| ezért a kis házikóért, amit az ő vidám danája fölvet, mikor
458 2, 3| volt, s egész sorsom abban az édes mosolygásban, mely
459 2, 3| mosolygásban, mely hazatértemben az én jó Madusom arcáról tündöklött
460 2, 3| láttam magam előtt. Ez volt az, ami árnyékát rám vetette.~
461 2, 3| Viszpa-Ogródba? – kérdém tőle. – Az ellenség vert ki, vagy társaid
462 2, 3| nélkül egy ütet taplót. Az ágyúval senki sem tud bánni.
463 2, 3| minden kincse. Olyan erősség az, mint egy vár. Széles falai
464 2, 3| konyhából, s nemhogy örült volna az apja látásának; hanem még
465 2, 3| rátámadt:~– Minek jön kend ide, az én jámbor, szelíd Baránomat
466 2, 3| asszonynak a háznál? Vagy az ura, vagy az apja. Ha te,
467 2, 3| háznál? Vagy az ura, vagy az apja. Ha te, az ura, nem
468 2, 3| ura, vagy az apja. Ha te, az ura, nem tudsz parancsolni
469 2, 3| neki, hát majd akkor én, az apja, megmutatom, hogy hogyan
470 2, 3| csak hadd menjek én most el az apjával, majd ha egyszer
471 2, 3| már részem, úgy elfeledtem az egész Viszpa-Ogródot, mint
472 2, 3| visszatartóztatta magát az italtól, s aztán megint
473 2, 3| főurak és papok pincéiből az aszúszőlős átalagokat. Másnap
474 2, 3| napi járásnyi távolban esik az a barlangvárhoz.~Azon a
475 2, 3| magunkkal, azzal éltünk az egész úton, meg erdei gombával.~
476 2, 3| a mocsár bozótja közül, az egész karaván összezavarodott;
477 2, 3| pedig akárhová lőttünk, az a tömegben nagy pusztítást
478 2, 3| aztán neked ajándékozom az én „koltuk-dengenegi”-met.~„
479 2, 3| tengetőbot”.~Én azt feleltem erre az öregnek:~– Már én bizony
480 2, 3| krédóba.~– Tudom, fiam – mondá az öreg. – Látom az ábrázatodról,
481 2, 3| mondá az öreg. – Látom az ábrázatodról, hogy te jobb
482 2, 3| tenni. – Ne félj semmit az én nyakamat gyorsan levágni:
483 2, 3| gyorsan levágni: nem lesz az gyilkosság tetőled. Mert
484 2, 3| ki élő ember; azt mondja az Alkorán: ami egyedüli igaz
485 2, 3| puskájával a hasamba lőtt. Az ilyen seb pedig halálos
486 2, 3| még ekkor sem volt kedvem az ő kopasz fejét levágni,
487 2, 3| Eredj, baba, ha meguntad az életedet, vágd le magad
488 2, 3| kínálkozik itt számodra az erdőben.~Erre az öreg török
489 2, 3| számodra az erdőben.~Erre az öreg török áhítatos képpel
490 2, 3| nem tehetem. Tudod, hogy az Alkorán szerint (amely pedig
491 2, 3| hetedik, a gyehenna pedig az istentagadóké; de a negyedik,
492 2, 3| öngyilkosul maguk vetnek véget az életüknek. Nekem tehát három
493 2, 3| esem el, amilyen te vagy, az Alkorán szerint, mely bizonyára
494 2, 3| megint csak eltoltam magamtól az öreget, aki mindenáron rám
495 2, 3| koltuk-dengenegimet is – könyörgött az öreg előttem.~– Aztán hová
496 2, 3| Nézzed, fiam – szólt az öreg. – Ha ezt a hónaljtámaszt
497 2, 3| arannyal.~Azzal lesrófolta az öreg a mankó vánkosát, s
498 2, 3| a csábításnak.~– Nem ér az nekem semmit, baba; a hajdemákoknál
499 2, 3| semmit, baba; a hajdemákoknál az a törvény, hogy senkinek
500 2, 3| mind átadják a vezérnek, s az mind a közös kincstárba
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2315 |