Rész, Fejezet
1 1, 1| Gellért-hegy éppen úgy néz le reánk, mint az ehrenbreitsteini
2 1, 2| halálítélet. Kísértessék le a siralomházba. A siralomházban
3 2, 1| körös-körül egymásra, s ütik le a közéjük szorult tatárokat
4 2, 1| hajdemák vezérnél fizették le a védelmi díjat, az azután
5 2, 1| kirabolták, s aki ellenállt, azt le is ütögették.~Imitt-amott
6 2, 1| van a próba. Ezt a leányt le kell nyakaznod: itt van
7 2, 1| Hogy én azt most már vágjam le.~Én pedig odadobám a pallost
8 2, 1| ördög! Én csak nem vágom le ennek a szép gyermeknek
9 2, 1| inkább a leány nyakát vágd le te, mint én a tiedet. Te
10 2, 1| inkább a maga nyakát vágatja le, mint ő öljön meg egy leányt. –
11 2, 1| van, most hát térdepelj le: majd levágja az a leány
12 2, 1| reám kiáltott: „Térdepelj le, imádkozzál!” – bizony,
13 2, 1| haladtunk, s onnan tekinténk le az égő hegyoldalra, mely
14 2, 1| mély hegyszakadékon folyott le a völgybe, amíg a hajdemákok
15 2, 1| No, majd meglátjuk, hogy le tudod-e tenni a remeket? –
16 2, 1| nagy dínomdánommal folyt le. A jóllakott hajdemákok
17 2, 1| lábát.~– Majd az ördög ugrik le tinektek ide a pokolba!
18 2, 1| a társaságba, nem tetted le a próbát. Pedig te is azzal
19 2, 1| meredek lépcsőzet vezet le; tehát semmit se kockáztattam.
20 2, 1| biztató rivallása hangzott le hozzám, amit a barlangboltozat
21 2, 2| hang csak úgy hallatszott le hozzánk, mit mikor az ember
22 2, 2| a hajnal; ide nem hallik le a kakasszó. Ki mondja meg
23 2, 2| meredek falba vágva, vezetett le a preszjakai barlangfolyosó
24 2, 3| egészen elzsibbadtan ültem le egy zsombikra. A fejem zúgott.~
25 2, 3| hamar a jatagánodat, s vágd le a nyakamat, kérlek.~Én csak
26 2, 3| bolondot.~– De csak vágd le, kérlek, a nyakamat frissen;
27 2, 3| szenvedéseimtől, s vágd le a nyakamat ezzel a szép
28 2, 3| meguntad az életedet, vágd le magad a nyakadat azzal a
29 2, 3| pokollal mélyebben kellene le szállnom, ha a te tanácsodat
30 2, 3| bánjak vele. – Ne úgy csapj le vele, mint a mészáros a
31 2, 4| néztem ott az oltáron, ami le nem vette rólam a szemeit,
32 2, 4| erődítményeit aztán úgy írtam le a rablók előtt, hogy azok
33 2, 4| perjelt magát úgy írtam le, mint aki nagy hadvezéri
34 2, 5| előtt addig kiabáltam, míg le nem eresztették értem a
35 3, 1| egy másik padlásra, onnan le egy szűk folyosóra, abból
36 3, 1| fél napig hurcoltak föl és le, előre és hátra az egész
37 3, 1| Hogy melyikünk issza le a másikát?~Erre kacagni
38 3, 3| granátszemeikkel néztek le rám, minden percben rám
39 3, 3| készek, amint álomra hunyom le a szemeimet.~Egyszer aztán
40 3, 4| boldogságos Szűzanya szállt le hozzám.~Csak mikor megcsókolt,
41 3, 4| szomorú, mert mi azért jöttünk le hozzád, hogy téged megszabadítsunk
42 3, 4| angyalod. Ez kívánkozott le hozzád, hogy tégedet nagy
43 3, 4| foglaló karikát ráspolyozta le, s azután a hercegnő machinációi
44 4, 2| füledet, mondom, mert ha én le találom vágni, azt nem ragasztja
45 4, 2| falmélyedésben fekvő szarkofágról le kellett emelnem a kőfedelet.~
46 4, 2| parancsolá nekem, hogy menjek le a pincébe, s hozzam azokat
47 4, 2| szorítja a fejemet: eredj le a templomba, hozd el a számomra
48 4, 2| keringőtánctól elszédülten rogyott le a földre, s amint hátraszegett
49 4, 2| szép hólyagos kulacsot vett le oldaláról, s azt odatartá
50 4, 2| azt se néztem, hol fekszem le, csak elámolyogtam valamerre,
51 5, 2| Ha inni kellett, én ittam le őket, nem ők engem: a templáriusoknál
52 5, 2| semmit! Itt nem bántanak. Ülj le, és igyál!~Azzal poharat
53 6, 2| vékony szilánkokat hasongat le róla. Az ácsorgó nép, különösen
54 7 | megengedni, hogy én nyakazzak le másokat, s egyikhez sem
55 7 | Hollandba. Innen viszik le a Rajnán a tömérdek sok
56 7 | állatokkal. Azok nemsokára le fogják rakni tojásaikat.
57 7 | békának a rángatózó lábát le nem haraphatja; van olyan,
58 7 | egy kapitányi pátens: csak le kell szakítani. Még ő küldött.~–
59 7 | Eredj, fiam! Eredj mindjárt! Le ne késsél a hajóról!~Ő maga
60 8, 1| El volt foglalva a vár, s le volt verve az ellen.~Sah
61 8, 2| függjenek a fákon, amiket csak le kell szakítani, s elküldeni
62 8, 3| feleségeddel tudasd azt. Írd le az egész történetet, hogy
63 9, 1| csak úgy lankadtan lógtak le a rudakról; csupán evezéssel
64 10, 1| vendéglőben pedig előre le kell tenni a szálláspénzt,
65 10, 1| hallod-e, „te” konstábler. Vedd le mindjárt a kalapod! (Erre
66 10, 1| süvegét, s velem tétette le a kalapomat.) Mivelhogy
67 10, 2| rosszakarómat.~Dehogy ráztam le. Hát nem mindennap írtak
68 10, 2| én hanyatt bukfenceztem le a magas gátról a zsömlyékes
69 10, 2| buckáknak, egyik homokdombrul le, a másikra fel, keresztül
70 10, 2| meg. Inkább ő taszított le engem a gátról; majd hogy
71 11, 1| ezután.~Én borzadva húztam le a fejemet a moha közé.~Azután
72 11, 1| szemem láttára gyilkolták le a baklovagok az utolsó élő
73 11, 1| Mi csak a gyávákat vágjuk le, aki vitézül meri magát
74 11, 1| közöttük, annak a lelkét is le kell kötni. Én pedig a lelkemre
75 11, 1| a maker. – No, hát kösd le csak a testedet. Azzal megfogta
76 11, 1| karavánokat? Romboltak-e le kolostorokat? Rohantak-e
77 11, 2| cimboraságnak számtalanszor le is tettük. Egyszer aztán
78 11, 2| másik, s mikor a ministráns le akarta a fejéről venni az
79 11, 2| de Kembach éppen így írta le hitelesen a boszorkányok
80 11, 2| megkenni. Ugyanily dolgot ír le Torquemadius az ő Hexameronjában,
81 11, 2| mintha semmi se ment volna le a torkomon, a pecsenyék
82 12, 1| barátom! – Dehogy nincs! Húzd le a csizmádat! – Hát akkor
83 13, 1| lehet lépni, sem ruha, amit le lehet venni, sem feleség,
84 13, 1| csak a testemet kötöttem le nekik, a lelkemet nem.~–
|