Rész, Fejezet
1 1, 1| kenyér mellé; pedig soltész vagyok. Van neked húsz tallér hópénzed,
2 2, 1| azoknak, amiket elmondandó vagyok.~A véleménykülönbség a magyarok
3 2, 1| míg kivallottam, hogy ki vagyok. Német vagyok, kém vagyok.
4 2, 1| kivallottam, hogy ki vagyok. Német vagyok, kém vagyok. Akkor aztán
5 2, 1| vagyok. Német vagyok, kém vagyok. Akkor aztán a vén lengyel
6 2, 1| hogy nincs mit enned, ha én vagyok a gazdád!” Az pedig három
7 2, 1| sem adom oda. Olyan ember vagyok én, akire nektek szükségetek
8 2, 1| Akinek megsértéseért kész vagyok bárkivel ordáliákat vívni,
9 2, 1| szeges buzogánnyal. S el vagyok szánva nem folytatni addig
10 2, 3| haragszom rád, se gyilkos nem vagyok. Magam is úgy kerültem a
11 2, 3| könyv a földön. Én pedig nem vagyok élő ember többé; mert énnekem
12 2, 3| meg? Most már zászlótartó vagyok a hajdemákok között. Nemsokára
13 2, 3| Nyedzviedz.~– Jaj, hagyd el, oda vagyok! – nyöszörögtem én keservesen. –
14 2, 4| Elfeledtem, hogy miért vagyok ide küldve. Nem jutott eszembe
15 2, 5| mondogatnom, hogy én ez vagyok és nem amaz! Hirtelen kibújtam
16 3, 1| láttad őt, én pedig vak vagyok. Hanem bízzuk az ítélethozatalt
17 3, 1| kell nyugodnom, hogy én vagyok Kochanovszki Zdenko.~S miután
18 3, 1| Zdenko nevére. Az pedig én vagyok. Malkhusz ravaszul mosolygott.~–
19 3, 2| rám kiált, s azt kérdi, ki vagyok, megvallom neki, hogy én
20 3, 2| megvallom neki, hogy én vagyok „Barán”, a hajdemákvezér!~–
21 3, 2| hagyva, hogyha kíváncsi vagyok rá, mi történt Szent Genovévával
22 3, 2| az ígéretemet, hogy kész vagyok érette abba a pokolba is
23 3, 3| hagyta vitatni, hogy ébren vagyok. Az a hideg, kemény, nehéz
24 3, 3| vádolva, vagy már el is vagyok ítélve?~Mennyi időt tölthettem
25 3, 3| kérdém tőle.~– Gutát vagyok! – felele ő. – Gyóntató
26 3, 3| felele ő. – Gyóntató vagyok: tudhatnád.~Azzal leült
27 4, 1| templomrablás”. Kíváncsi vagyok rá, hogy hát ebből hogy
28 4, 1| hanem hogy kikérdezzenek, ki vagyok, mi vagyok, hogy merek itt
29 4, 1| kikérdezzenek, ki vagyok, mi vagyok, hogy merek itt koldulni?
30 4, 1| befogadni.~– Mi vagy?~– Éhes vagyok.~– Honnan jössz?~– Jeruzsálemből.~–
31 4, 1| állítólag szentföldi zarándok vagyok, nagyot simított a rengő
32 4, 2| neveltettem, s nem régi neofita vagyok.~– Ne búsulj, fráter Eliézer –
33 4, 2| Az első így szólt:~– Én vagyok Jezabel, Acháb király asszonya,
34 4, 2| második így szólt:~– Én vagyok Salome, Herodiás leánya,
35 4, 2| harmadik így szólt:~– Én vagyok Bethsabé, ki miatt Dávid
36 4, 2| negyedik így szólt:~– Én vagyok Delila, ki elárulta Sámsont.
37 4, 2| Az ötödik így szólt:~– Én vagyok Astarte, ki az Izrael fiait
38 4, 2| hatodik így szólt:~– Én vagyok Thámár, ki miatt Absolon
39 4, 2| megütött harangnak.~– Én vagyok Mylitta, Sába királynéja,
40 4, 2| hallasz?~Ekkor tudtam, hogy én vagyok az a Málkhus.~– No, hát
41 4, 2| oly notórius gonosztevő vagyok, hogy akárhová fordulnék
42 4, 2| szegény ördög, mint én magam vagyok. Hiszen ha megiszogatják
43 4, 2| tekintsd azt, hogy én is morva vagyok anyai ágon, akiknek te országos
44 5, 1| észrevette, hogy én is ott vagyok a födélzeten a batyum mellé
45 5, 1| tudok hollandusul, s nem vagyok palesztinai pogány, hanem
46 5, 2| 2. A MÚH-BORJÚ~Meg vagyok felőle győződve, kegyelmes
47 5, 2| értesítette róla, hogy mi járatban vagyok. Mayer úr erre ott marasztott
48 5, 2| hiszen magam is lutheránus vagyok. Engem nem ijeszt ezzel
49 5, 2| borjút. Most különösen ki vagyok koplalva. Hozzák ide nekem
50 5, 2| a nagyböjt. Aztán pap se vagyok én, de ha pap volnék is,
51 5, 2| hogy igazán nemesember vagyok.~Az öreg Mayer ujján volt
52 5, 2| közölni akar. Igazán kíváncsi vagyok a talány megfejtésére.~Ezalatt
53 5, 2| azt mondám, hogy fáradt vagyok a tengeri úttól, s óhajtok
54 5, 2| az eresz alatt. Hisz nem vagyok én a múh-borjú, hogy a nyakam
55 5, 2| emberi hang.~– Jaj nekem! Meg vagyok ölve!~S azzal az egész múh-borjú
56 5, 2| magam sem tudom, hogy ki vagyok. Nagy okom volt rá, hogy
57 6, 2| előállani vele, hogy én vagyok az a sokat emlegetett Hugó.
58 6, 2| gyanúba vegyen, hogy hátha én vagyok a fia annak az asszonynak.
59 7 | én egy ma született ember vagyok: senki és semmi. De mégis
60 7 | megtudnák azt, hogy ki fia vagyok, bizony, kiadnának.~Én meg
61 7 | tengerre, én most útban vagyok Kelet-India felé; éppen
62 8, 1| katolikussá. Én már hajlott korú vagyok, van egy korhely fiam, akit
63 8, 3| elálmosodtam rajta. Bizonyos vagyok felőle, hogy az a fűszerillatú
64 8, 3| valósággal az légy, ami én vagyok: uralkodó. A nép még most
65 9, 1| A te életed becses. Itt vagyok én, a te testvéred, ki dicsőségemnek
66 10, 1| én harmadfél év óta távol vagyok már.~– Hát nem emlékszel
67 10, 2| neked az a fejkötő, mint én vagyok?~– De hát annyira gyűlölöd
68 10, 2| tőle.~Pedig hiszen én nem vagyok gyilkos.~Mindenki azt fogja
69 10, 2| azt fogja mondani, hogy az vagyok. Nem fogják találni a feleségemet
70 10, 2| Pedig az nem igaz. Én nem vagyok a nőm gyilkosa! Hát senki
71 10, 2| meg igazán, hogy én nem vagyok a nőm gyilkosa. Ugye, nem?~
72 11, 1| hogy egészen fegyvertelen vagyok, pedig a Kempenekben farkasok
73 11, 1| gúnyoltak! Megmutatni, hogy vagyok én még másvalaki katonája
74 11, 1| kezébe.~– Ne félj semmit. Én vagyok a „maker”, a baklovagok
75 11, 2| következhetnek; mikor én vőlegény vagyok, azt mondhatja a vércimborám:
76 12, 1| kiálték. – Én nem az az ember vagyok, aki hamis pénzt szokott
77 12, 1| Hát én talán olyan ember vagyok? Mármost azért is lefoglalom
78 12, 1| csak olyan szegény katona vagyok, mint te. Ezek idebenn elvették
79 12, 1| hogy egy fillérnek sem vagyok ura.~De nem hitte el, addig
80 12, 1| hogy pénzen vett katona vagyok. Hát egyszer csak a lehulló
81 12, 2| olyan gavallért, mint én vagyok, képes légy illően elfogadni,
82 12, 2| hogy én milyen koldus kutya vagyok: éhen hagyom veszni a hites
83 13, 1| azt teszi, hogy helyben vagyok; az előtt állok, akit kerestem.~
|