Rész, Fejezet
1 1, 1| hogy egyet lőttek, s aztán arra az egy lövésre a bombaemsén
2 1, 1| csak úgy fityfirékel elő. Arra való, hogy ahová leesik,
3 2, 1| világban Isten hírével, arra „egy” is elég.~Nekem a hajam
4 2, 1| eresztett fohászkodások csak arra valók, hogy azokat valami
5 2, 1| ezüstpénzt, azt tartogatta elém. Arra is ráköptem.~Akkor kivett
6 2, 1| vetém neki vissza, s arra a vezér odanyújtá elém a
7 2, 1| láttára. Egyet szólt, s arra a cimborái ötven helyen
8 2, 1| mint idealant, s mikor arra a keskeny égszalagra föltekintettem
9 2, 1| délben sütött csak ki a nap, arra ébredtünk, hogy a völgyünkön
10 2, 2| feleséget venni? Hogy mindig arra gondolj, hogy „de jó volna
11 2, 2| Madusra.~– Én pedig csak arra gondolok. Kimondtam. S az
12 2, 2| imádságokra) összeadott minket, s arra mind a kettőnknek a fejére
13 2, 2| neki: „a mennyországban”.~Arra a Madus elfújta a gyertyát,
14 2, 2| mint sziklát.~Ekkor jöttek arra a gondolatra, hogy a Preszjaka-völgy
15 2, 3| dolgoztunk: a délután mindenkinek arra volt hagyva, hogy a maga
16 2, 3| felőlök. Ki gondolt volna arra, hogy egy más országból
17 2, 3| tehozzád, s egyúttal, mikor arra kérlek, hogy tégy velem
18 2, 4| várat bevegyen ostrommal.~Arra pedig, hogy valaki Berdicovba
19 3, 1| napokat az eddigieknél. Arra kértem, hogy ajánljon be
20 3, 1| elleshettem az ő arcából, az arra tanított meg, hogy a rejtélyes
21 3, 1| herceghez udvarnagynak. Arra nézve szükségem van egy
22 3, 1| megakadva. Hogy emlékezzem én arra?~Szorultságomban azt mondtam,
23 3, 2| azokat, amik legalkalmasabbak arra, hogy az emberi erőt felfokozzák,
24 3, 2| most is, ha visszagondolok arra az órára, a hóhér kötelével
25 3, 2| fülébe súgtak?~– Sohasem volt arra eset. Még ha gyilkosságot
26 3, 3| barátságkötés fejében.~Mikor aztán arra került a sor, hogy a bűbájos
27 3, 3| lehörpintettem egy hajtókára.~Arra azután rögtön elfogott az
28 3, 3| tudhatnád.~Azzal leült mellém arra a kőre, amelyikhez oda voltam
29 3, 3| történt a hercegnővel?~– Arra ne legyen neked gondod,
30 4, 1| ne hazudj, mert én tudom arra az utat! Micsoda provinciákon
31 4, 1| egy lovag urat, ki éppen arra kocogott végig, magas paripán
32 4, 1| akasztva szív alakú pajzsa, s arra címerül volt festve egy
33 4, 1| milyen jól éreztem magamat arra a szóra, hogy egy feketehimlőben
34 4, 1| kegyes votum s több afféle.~Arra mind valamennyien kacajra
35 4, 2| tekinték a csodás rémalakra.~Arra az olyat ütött a vállamra
36 4, 2| magának jó, nem tekintve arra, hogy másnak baj-e az vagy
37 4, 2| megyünk bele itt a falba? Arra voltam igen kíváncsi.~Mikor
38 4, 2| lovagszobornak a fejét elfordítja, s arra az egész márványemlék lesüllyed,
39 4, 2| visszatértem, már akkor arra nagy szüksége volt Astarténak,
40 4, 2| körültekinték, valamit keresve.~Arra is rátaláltam.~Tudniillik,
41 4, 2| belőle?~Az lett belőle, hogy arra a síremlék ismét felemelkedett
42 5, 1| kifeszíteni készül, hogy arra felmeneküljek. A véletlen
43 5, 2| kérdezém tőle.~– Mire?~– Arra, hogy én meg tudok enni
44 5, 2| monogramot. Erről aztán áttértem arra, hogy milyen szép monogram
45 5, 2| dínomdánomnak. Rupertus éppen arra való fiú volt, hogy rövid
46 5, 2| kudarcot vallottak ellenemben; arra pedig fő gondom volt, hogy
47 6, 2| ezüstkapcsos selyempalást, arra árvereztek: még egy „dreyer!”
48 6, 2| csak úgy, hogy mikor már arra került a sor, hogy minden
49 6, 2| között rátaláltam utoljára arra az egyre is, amelyikhez
50 6, 2| feleltem neki.~Az biz arra is kész volt.~– De már a
51 7 | nem bánja, ha elvégzi más. Arra jó az ostoba idegen. Azt
52 7 | jött rá a tudós professzor arra a további experimentumra,
53 7 | érdemeket szerezzek magamnak arra, hogy minél előbb hadnagyi
54 7 | kényszerűség által lett ösztönözve arra, hogy elébb a kezét nekem
55 7 | hisz az van elég. Igen, de arra a pergamenre annak kellett
56 7 | tengereken túli országokban, s arra való a kölcsönős erényességben
57 8, 1| vastagságú bámbuszgerenda, arra van felakasztva hosszú láncon
58 8, 1| várőrség is megláthatá; arra az is kirontott a kapukon;
59 8, 2| beszámítás.~(– Ez a hosszú beszéd arra való volt, ugye, hogy ott
60 8, 3| az álmosságot nálam, csak arra emlékezem még, hogy amint
61 8, 3| protokollumba vehette, s arra ítéletet alapíthatott, csak
62 10, 1| az az egy fehér galamb? Arra nem tudok eszmélni. Társaim,
63 10, 1| hogy itt vannak a franciák, arra az álom kiment a szeméből;
64 10, 2| azután kezdett lassankint még arra is gondom lenni: hogy hát
65 10, 2| elnéztem a sívó homok felé, s arra aztán a vér aludt meg ereimben
66 11, 1| kereskedőkaraván Antwerpenbe utazni, arra ők rávezetik a „baklovagokat”.~
67 11, 1| rácéloznak az emberre, csak arra kell ügyelni, hogy egy lobbanást
68 11, 2| egy századot képvisel, s arra, hogy az a finom barakchamv,
69 11, 2| voltam a fejemnek ura többé, arra csavarhatta, amerre akarta.
70 11, 2| már a só! – kiálték fel.~S arra a szóra egyszerre nagy ropogással
71 12, 1| tallérom eldugta az övébe.~Arra odajött egy másik cimbora,
72 12, 1| következőknek már aztán arra a kérdésükre, hogy van-e
73 12, 2| szívességre.~– Hát például arra, hogy magad tarts konyhát,
74 13, 1| címeikkel; alattuk pedig, arra a helyre, ahol állnak, fel
75 13, 1| azokból a labdacsokból, amik arra valók, hogy a tyúkok sokat
76 13, 1| kellett táplálni, de mikor arra kerül a sor, hogy a bőröd
77 14 | fölött tarták már:~– Csak arra kérlek, bajtársak, hogy
|