Rész,  Fejezet

 1   1,  1|               szerelmes az asszony, rám költi a pénzét, s ő tudja,
 2   1,  2|         templomot, aminek az őrzése rám volt bízva.~– Tertio furtum.
 3   1,  2|         stellionatus.~– Elárultam a rám bízott államtitkokat.~–
 4   1,  2|            veneficus!~– Elárultam a rám bízott várat.~– Vigesimo
 5   2,  1|            mellemet, akkor kiáltott rám mérges rekedt hangon: –
 6   2,  1|              No, fickó! – dörmögött rám, amint felpislantani látott,
 7   2,  1|             hát, újonc – parancsolt rám a veres. – Itt van a próba.
 8   2,  1|       megeszel is.~– Ahán! – ordítá rám a veres. – Most elárultad,
 9   2,  1|           jó vadászkutya a vadászt. Rám rohant valami tíz. De bizony
10   2,  1|            mint egy halottal.~Mikor rám került a sor, akkor azt
11   2,  1|         tiszta volt, és ártatlan: – rám nézve, míg élt, angyal a
12   2,  1|  megfulladtam bele; utoljára, amint rám adta a „Barán” nevet, ahogy
13   2,  3|            Ez volt az, ami árnyékát rám vetette.~Megdöbbentem.~–
14   2,  3|           az öreget, aki mindenáron rám akarta kötni a fejét, mint
15   2,  3|            koltuk-dengenegit örökül rám hagyta!~
16   2,  4|          rólam a szemeit, mindenütt rám nézett, mintha a lelkembe
17   2,  4|          tértem vissza a perjelhez.~Rám ismert, és szelíden mosolygott.~
18   2,  4|    kifogyott a dicsekedésből, akkor rám került a sor, hogy mondjam
19   2,  5|          szépen eljött a karácsony. Rám nézve sokszorosan várva
20   3,  1|             miután a Malkhusz által rám illesztett öltönyök egészen
21   3,  1|          anyám sem ismert volna már rám.~A herceg öreg legény volt
22   3,  2|      tekintetével; ha e pillanatban rám kiált, s azt kérdi, ki vagyok,
23   3,  2|        eltávozott a belső szobáiba, rám hagyva, hogyha kíváncsi
24   3,  3|          granátszemeikkel néztek le rám, minden percben rám rohanni
25   3,  3|       néztek le rám, minden percben rám rohanni készek, amint álomra
26   3,  3|          álmodó.~– No, bizony, hogy rám ismertél! – szólt a hajdemák
27   3,  4|     helyével még iszonyúbban nézett rám, mint a megmaradottal. Én
28   3,  4|         talán nem tetted azt. Ekkor rám ordított. „Te is bűntársa
29   3,  4|          parányi kis keze átfogta a rám vert bilincseket, azok egyszerre
30   4,  1|            amiért valaki azt mondja rám: „Jutalmazzon az Isten!”
31   4,  1|          hogy lehetne az? – rivallt rám a stadtvogt. – Hazug vagy.
32   4,  1|           kegyes muzulmánról marada rám: annak a nyele ki volt verve
33   4,  1|            durva vörös csuhát adtak rám, mely bőségére nézve valamikor
34   4,  1|           te trifurcifer! – rivallt rám az első lovag. – Ut Belsebub
35   4,  2|         Ekkor az én vörös szakállúm rám kiálta:~– Málkhus!~Széttekinték,
36   4,  2|       tartsd a füledet – parancsolt rám a patrónusom, akinek az
37   4,  2|        lelkem szakadt ki belőlem, s rám ordított:~– Nem hallottad
38   4,  2|             valamennyi szentek mind rám kiáltanak szobortalapzataikról,
39   4,  2|       keresztelőmedencét!” – ordíta rám. S a fertelmes állat beundokította
40   4,  2|             a megholt sekrestyésről rám maradt.~– No, ne álmodjál
41   4,  2|        szentek szentjét, a királynő rám kiáltott:~– Hátra ne nézz,
42   4,  2|         belőle, Malkhus? – kiáltott rám Herodes.~– Baphometre esküszöm,
43   7    | társaságában maradok, akkor mihelyt rám ismernek, kénytelen leszek
44   7    |       csúfolódása figyelmessé tette rám a hajósgazdát.~– Ejnye,
45   7    |          délelőtt kifényesítettem a rám bízott ágyúkat, megvizitáltam
46   7    |            Mynheer Ruissent.~Rögtőn rám ismert, nem lehetett magamat
47   8,  1|      soltész.)~Nagy megtiszteltetés rám nézve!~A legelső napon már
48   8,  1|           mikor már az özvegy által rám volt bízva a várbeli tüzérség
49  10,  1|         Végínségemben újra leszállt rám. Úgy érzém, mintha az ő
50  10,  2|             lyukasztotta ki. Postán rám küldték levélben a „nyámnyila-oklevelet” (
51  10,  2|            látványtól, ami ott várt rám.~Az esztelen asszony utánafutott
52  10,  2|         Rettenetes kép volt! Szemei rám voltak meredve, mint egy
53  10,  2|            gyilkos!” Ezt kiáltották rám a békák a vízből, a hojszák
54  11,  1|         csikaszainak megfelelni, ha rám éheznének.~Reggel felé azonban
55  11,  1|          többivel elkészültek, akor rám került a sor.~Azt néztem,
56  11,  1|            Ne félj semmit! – kiálta rám. – Ember vagy a talpadon,
57  11,  2|         nemigen biztató előjel volt rám nézve. A hangját az esküvő
58  12,  1|           víg társaságba, egyszerre rám ismert a gazda. De nemhogy
59  12,  1|    megtudnotok; de miután előre így rám förmedtek, inkább elhallgatok.
60  12,  1|     betaszigáltak a tyúkólba, annak rám zárták az ajtaját, ahol
61  12,  1|   szekercéjével betörte az ajtót, s rám találva, előhúzott a hajamnál
62  12,  1|             a maguk mondurját adják rám. Azok is kikerestek minden
63  12,  1|            hajamat, hogy arról majd rám ismerjenek, hogy pénzen
64  13,  1|          vele.~– Hogyan találhattál rám – kérdeztem tőle –, mikor
65  13,  1|            csupa bosszúból kimondta rám a büntetést, hogy varázsló