Rész,  Fejezet

 1   1,  1|        odajött a cifra Rike, s azt mondá: „Hogy adod, ide vele!”
 2   1,  1|             Hallod-e, konstábler – mondá másnap a soltész Hugónak –,
 3   1,  1|     tüzérműhelyéből, a soltész azt mondá neki:~– Megállj! Nyisd fel
 4   1,  1|          van ez agyaglemez alatt – mondá a soltész.~E szóra a konstábler
 5   1,  2|         nem vall.~– Nem úgy lesz – mondá a nagyherceg. – Ha az ember
 6   2,  1|          jobban!~– Habet rectum! – mondá a nagyherceg. – Mondjad
 7   2,  1|          átalag kiürítése után azt mondá a gyülekezetnek, hogy a
 8   2,  1|       affigatur”.~– Habet rectum – mondá erre a nagyherceg. – Édes
 9   2,  1|            ezt még nem próbáltuk – mondá a nagyherceg.~– De nem is
10   2,  1|              De nem is próbáljuk – mondá rá a soltész.)~Eleget sóhajtottam,
11   2,  1|            római jogot.~– Jurkó! – mondá a vezér a halvány fickónak. –
12   2,  1|         leányát kézen fogva, s azt mondá a társaságnak, hogy menjenek
13   2,  1|         mélységbe.~– Nos, Jurkó! – mondá a vádlottnak –, te mindig
14   2,  1|            került a sor, akkor azt mondá a vezér:~– Hohó, fickó,
15   2,  1|   verekszik.~(– No, soltész uram – mondá a nagyherceg –, a reusnak
16   2,  1|             hát ide nézz, Barán! – mondá. – Ha azt állítod, hogy
17   2,  1|        rajta.~– No, csak nevess! – mondá Nyedzviedz. – Azért másodszor
18   2,  1|        nagy gonosztett volt mára – mondá a nagyherceg. – Úgy hiszem,
19   2,  2|          hol én hátramaradtam, azt mondá:~– No, Barán, te megérdemletted
20   2,  2|          felkelt a helyéről, s azt mondá nekem, hogy kövessem őt.~
21   2,  3|  másvilágon.~A Nyedzviedz erre azt mondá nekem:~– Hallod-e, Barán!
22   2,  3|      végigereszkedve a földre, azt mondá nekem:~– Nosza, fiam, húzd
23   2,  3|           krédóba.~– Tudom, fiam – mondá az öreg. – Látom az ábrázatodról,
24   2,  3|         csontom.~Egyszer aztán azt mondá Przepiórka, hogy:~– Bizony,
25   2,  4|            és feloldott.~Aztán azt mondá:~– Eredj vissza azokhoz,
26   2,  5|           bíráinak is.~(– Cogito – mondá a nagyherceg –, hogy reus
27   2,  5|            fogjuk indítványozni! – mondá erre a soltész.)~(– Nihilominus,
28   3,  1|        mint én.~– Jaj, édes fiam – mondá a kegyes atya –, azt, hogy
29   3,  1|          elébb kicsalta tőlem, azt mondá: „Én nem tudom, hogy hol
30   3,  2|            soltész.)~(– Értem én – mondá rá a nagyherceg. – Ne szakítsa
31   3,  2|   kárhozatnak az én szerelmemért – mondá a szép Persida –, akkor
32   3,  3|     valamint én.~– Az igaz, fiam – mondá a gonosz pap –, csakhogy
33   3,  4|          hozzájárultával történt – mondá a nagyherceg –, annálfogva
34   4,  1|           itt jön a veres barát! – mondá a stadtvogt, nekitürkőzve. –
35   4,  2|       értettem.~Az egyik lovag azt mondá, hogy ez az öreg istennek,
36   4,  2|    Nabukodonozor.~– Előbb igyál! – mondá Astarte, rekedtes, kifáradt
37   4,  2|    sekrestyében a lámpással, s azt mondá:~– No, ma megint itt fogsz
38   4,  2|          tegnap. Egyszer aztán azt mondá:~– Ejh. Meleg nekem ez az
39   4,  2|            az orrom alá, s kacagva mondá:~– Az jó teneked. Ez a kánai
40   5,  2|           igazán nem félsz tőle? – mondá Mayer gazda, látva, hogy
41   5,  2|            Lesz minden, fiacskám – mondá Mayer gazda; s azzal kiment
42   5,  2|              Jaj, Junker Hermann – mondá a gazda. – Ez nagyon drága
43   5,  2|           kis írást kell ám adni – mondá Mayer gazda –, mert halandók
44   5,  2|      Ágnessel.~– Nagyon sajnálom – mondá ő –, hogy atyám eladta azt
45   5,  2|              Az igen könnyű lesz – mondá ő –, majd mikor mindenki
46   5,  2|            volt.~– Hej, cimborák – mondá a skót klán –, én tudnék
47   5,  2|           mi mire valók vagyunk? – mondá a hidalgó. – Csinálunk piramidot.
48   5,  2|            nyakon ölelt, s kacagva mondá:~– Soha jobb helyre nem
49   6,  1|             ez szóra sem érdemes – mondá a nagyherceg. – Egy nulla
50   6,  2|            kerékbe törtek volna! – mondá a nagyherceg, elővéve a
51   8,  1|            kezére.~– Igazad van! – mondá neki a császár, s megengedé,
52   8,  1|      délceg amazon csak azt a szót mondá nekem:~– Cselekedj, ahogy
53   8,  3|         Ízleljük meg még ezt is! – mondá a feleségem. – Ízleljük
54   8,  3|               Ez csodálatos eset – mondá Zeib-Alniffa –, érdemes,
55   8,  3|           indul azonnal a hajóra – mondá Zeib-Alniffa. Én azt hittem,
56   8,  3|             hogyan történhetett? – mondá a nagyherceg.)~– Kívánja,
57   9,  1|          elhoztatok az Alcyonról – mondá a soltész.)~A „minden” éppen
58   9,  1|          csak tengerészeti úzus! – mondá enyhítőleg a nagyherceg.)~(–
59   9,  1| irrelevabilisek közé soroztatik! – mondá ki a nagyherceg.)~
60  10,  2|         Csodálatosan egyetértünk – mondá az asszony. – Látod, nekem
61  11,  2|         vidéken egy vendégfogadó – mondá. – Annak a vendéglőse szövetségben
62  11,  2|          márpedig ez az egy igaz – mondá a soltész – a sok hazugság
63  11,  2|     lesznek, önnönmagától elesik – mondá ki a nagyherceg.)~