Rész,  Fejezet

 1   1,  1|           adtam oda a „makers”-nek magam helyett.~– No, ezt jó lesz
 2   1,  2| Sacrilegium!~– Álnév alatt kiadtam magam nemesembernek.~– Quarto
 3   2,  1|           hát olyanból hányat adok magam helyett? Hogy azt sem voltam
 4   2,  1|           szememet, ott láttam még magam előtt az egész ledöntött
 5   2,  1|         futottam el, csak behúztam magam egy faodúba, s ott védelmeztem
 6   2,  1|           ellenfelem páncélban, én magam selyemruhában, kopjával,
 7   2,  1|         hogy tartsák egyenesen; én magam céloztam, hogy kilőjek vele
 8   2,  1|          osztani ételből, italból.~Magam is bámultam rajta, honnan
 9   2,  2|         sziklában eltemetetten.~Én magam tán sohasem is kérdeztem
10   2,  3|      egészen meg voltam nyugodva a magam csendes boldogságában: egész
11   2,  3|          Nyedzviedz alakját láttam magam előtt. Ez volt az, ami árnyékát
12   2,  3|             se gyilkos nem vagyok. Magam is úgy kerültem a hajdemákok
13   2,  3|           bujdokolnom, amíg csak a magam poklába eljutnék; amíg,
14   2,  4|          az egész gyülekezet, s én magam elkezdtem sírni, mint egy
15   2,  4|           Annyit már kifundáltam a magam eszével, hogy a jó hazugsághoz
16   2,  5|            csendesen meghúzódtam a magam sátorában, s visszagondoltam
17   2,  5|        sátoraikban fognak heverni.~Magam nem vártam be őket. Sötétben
18   2,  5|       tudhattam meg, hanem hogy én magam megmenekültem mind ebből
19   3,  1|          nem segíthetek rajtad.~Én magam is átláttam, hogy egy ilyen
20   3,  1|            lehet bennük? Én csak a magam írását ismerem. Nem tudok
21   3,  2|        amiket majd későbben, mikor magam is erre a mesterségre adtam
22   3,  3|           az álom, hogy nem láttam magam előtt többé a hajdemák papot.
23   3,  4|     csakugyan azt a börtönt láttam magam körül, amelyben valóban
24   4,  1|       elővettem az olvasómat, amit magam készítettem apróbb és nagyobb
25   4,  1|        plectetur!)~(– De bizony én magam sem álltam volna ki káromkodás
26   4,  2|          végett, a legelső volna a magam nyaka, ami a hurokba beleakadna.~
27   4,  2|          elámolyogtam valamerre, s magam se tudom, meddig aludtam.~
28   4,  2|           én olyan elevenen láttam magam előtt mindent!~Amint a templomba
29   4,  2|            a Krisztus-képet láttam magam előtt a koporsóban, melyet
30   4,  2|       hydromel már ételnek vehető. Magam is koplaltam egész nap.
31   4,  2|       olyan szegény ördög, mint én magam vagyok. Hiszen ha megiszogatják
32   4,  2|            a csillagos eget láttam magam fölött. Szent Sebestyénnel
33   4,  2|             Határozott célt tűztem magam elé.~Elmegyek az aacheni
34   4,  2|           mentem volna vádaskodni: magam jártam volna rosszul. Azért
35   5,  2|        legyen az a „múh-borjú”? Én magam tartózkodom előlegesen a
36   5,  2|          abba, Mayer gazda, hiszen magam is lutheránus vagyok. Engem
37   5,  2|  megszólítám, nyájasan mosolygott.~Magam sem voltam idegen a szerelemtől,
38   5,  2|         lejárattal: – most pedig – magam sem tudom, hogy ki vagyok.
39   6,  1|        megismerkedni.~Egy év alatt magam is gyökeresen megutáltam
40   6,  1|        Isten áldása szokott lenni. Magam is cserzővarga leszek. Istenhez
41   6,  2|            volt a kovácsa, mint én magam, volt nekem az apai örökségem
42   7    |    egyébkor.~Én azalatt végeztem a magam hivatalos kötelességét;
43   7    |       feleségem iránt viseltettem. Magam sem hittem volna, hogy olyan
44   7    |      otthon ültem, s minden reggel magam főztem meg a teát feleségem
45   7    |           kiadnának.~Én meg azután magam részéről előadtam neki a
46   8,  1|          várőrségre. – Én tudtam a magam dolgát. Ágyúimat úgy helyezém
47   8,  2|        mindent elhiggyen. Már csak magam is szeretném megérni, hogyan
48   8,  3|         szóla közbe a nagyherceg.)~Magam is abban a hitben éltem,
49   8,  3|           az utócsapattal pedig én magam, s az én elefántom hátára
50   8,  3|         olyan német „bursch”, mint magam; s aki mégis letaszít a
51   9,  1|           igazat megvallva, biz én magam sem tudom, hogy igazán azok
52  10,  2|            vettem csak észre, hogy magam is minő veszélyben forgok.
53  10,  2|            folyvást látnom kellett magam előtt azt a szemem láttára
54  10,  2|            csúfot űzzön? Én csak a magam becsületét védtem, és az
55  11,  1|            Reggel felé azonban már magam voltam az, aki megéhezik,
56  11,  1|       felspékelik menten. Utoljára magam is elhittem, hogy a legnagyobb
57  11,  1|       hozzá. Majd beszélek én vele magam.~Azzal leszállt a lováról,
58  11,  1|            azokban, és hol voltam? Magam sem tudom, s az álarc hallgat.
59  11,  2|          mint Lilith tündéralakját magam előtt?~S még ez alak, a
60  12,  1|         pajtás – mondék neki –, én magam is csak olyan szegény katona
61  12,  2|     elhatároznod.~– Képesnek érzem magam mindenféle szívességre.~–
62  13,  1|     alakodat viselnem, s viszont a magam délceg termetét terajtad
63  13,  1|            már ezt az utolsót csak magam sem hiszem el! – kiálta