Rész,  Fejezet

 1   1,  2|         kínlajtorján, folytatta a nagyherceg, az ülnökök is mind kacagtak,
 2   1,  2|           kell examinálni.~Maga a nagyherceg is fölöttébb kíváncsi volt
 3   1,  2|            Nem úgy lesz – mondá a nagyherceg. – Ha az ember vizet iszik,
 4   1,  2|          A bírák helybenhagyták a nagyherceg véleményét, csak a soltész
 5   2,  1|          magyarok! – kiálta föl a nagyherceg.~– Ördögöt derék emberek! –
 6   2,  1|           Habet rectum! – mondá a nagyherceg. – Mondjad tovább, édes
 7   2,  1|       volt tőled! – szólt közbe a nagyherceg.~– Mit gondol, kegyelmességed –
 8   2,  1|       Habet rectum – mondá erre a nagyherceg. – Édes fiam, a gyújtogatásért
 9   2,  1|           nem próbáltuk – mondá a nagyherceg.~– De nem is próbáljuk –
10   2,  1|                Megállj! – szólt a nagyherceg. – Ez valami varázsmondat
11   2,  1|        bolondot? – kiálta közbe a nagyherceg.)~(– Bűnös istenkísértés,
12   2,  1|            soltész uram – mondá a nagyherceg –, a reusnak igaza van,
13   2,  1|    gonosztett volt mára – mondá a nagyherceg. – Úgy hiszem, mindnyájan
14   2,  5|           is.~(– Cogito – mondá a nagyherceg –, hogy reus a causa kimenetele
15   3,  2|         spontaneum – veté közbe a nagyherceg – és nem immediatum! Hiszen
16   3,  2|             Értem én – mondá rá a nagyherceg. – Ne szakítsa kend félbe
17   3,  2|     Hagyja kegyelmed! – csitítá a nagyherceg. – Hiszen nem ő kezdte!
18   3,  3|      nagyon jól álmodik – monda a nagyherceg.)~– Igenis, fölébredtem
19   3,  3|      ezúttal rectum! – helyeslé a nagyherceg. – Ámbár én még szerettem
20   3,  4|          história volt! – monda a nagyherceg. – Csodálatos megmenekülése
21   3,  4|         fehér galamb? – kérdezé a nagyherceg.)~– Már nincs ott – felelt
22   3,  4| hozzájárultával történt – mondá a nagyherceg –, annálfogva nem illenék,
23   4,  1| káromkodás nélkül! – veté ellen a nagyherceg. – Qui bene distinguit,
24   4,  2|        cselekedtél – kiálta föl a nagyherceg, egészen fölháborodva a „
25   4,  2|           fiam!”)~Efölött aztán a nagyherceg és a soltész úgy összekaptak,
26   4,  2|      mostan kádenciát – dörmögé a nagyherceg.)~– Igen egyszerű a dolog
27   4,  2|    sietett véleményét kimondani a nagyherceg. – A svéd eretnekek nem
28   5,  2|          cselekedte? – menté őt a nagyherceg.)~Én odasiettem eléje, és
29   5,  2|        nem a világ – csitítá őt a nagyherceg.)~(– Dejszen, tudom én azt!
30   5,  2|           meg rá a bűnös.~Amire a nagyherceg kegyetlen nagy hahotára
31   5,  2|  distingvit, bene docet – monda a nagyherceg. – Emberölésnek nevezik
32   6,  1|       szóra sem érdemes – mondá a nagyherceg. – Egy nulla az egész, ki
33   6,  2|           törtek volna! – mondá a nagyherceg, elővéve a zsebkendőjét.
34   8,  1|        többit holnapra! – szólt a nagyherceg. – Ma érjűk be azzal, hogy
35   8,  2|   perversus nebuló! – kiálta rá a nagyherceg. – Még minket is bele akarsz
36   8,  3|           kardot! – szóla közbe a nagyherceg.)~Magam is abban a hitben
37   8,  3|           történhetett? – mondá a nagyherceg.)~– Kívánja, kegyelmességed,
38   8,  3|         szokás! – mordult közbe a nagyherceg. – Aztán igazán szépek-e
39   8,  3|      lehet unalmas – jegyzé meg a nagyherceg.)~Mindezen napok alatt nem
40   8,  3|          még soha! – jegyzé meg a nagyherceg.)~– Elkeseredésem nem ismert
41   9,  1|           a lelke! – kiálta fel a nagyherceg, nagyot ütve botja végével
42   9,  1|         fel méltó indignatióval a nagyherceg.)~No lám; és mi mégsem tettük
43   9,  1|         való szent igaz – szólt a nagyherceg –, nyolcat a hétből ki nem
44   9,  1|        úzus! – mondá enyhítőleg a nagyherceg.)~(– Jól van, jól: ez hát
45   9,  1|       Megálljunk! – szólt közbe a nagyherceg. – Micsoda részét etted
46   9,  1|           példabeszédek – szólt a nagyherceg. – Ha az embernek a lábában
47   9,  1|          soroztatik! – mondá ki a nagyherceg.)~
48  10,  1|      kellett szépen nyugodnom.~(A nagyherceg úgy kacagott, hogy a tokájával
49  10,  2|          úgy lesz – szólt közbe a nagyherceg. – A hitvesgyilkolás ugyan
50  11,  1|    törülni az indexből! – monda a nagyherceg, s aztán kapacitálva fordult
51  11,  2|       lehetetlen – kiálta közbe a nagyherceg.)~(– Sőt igenis, lehető –
52  11,  2|     szeretném azt látni – szólt a nagyherceg –, hogyan lehetnénk mi vércimborák?
53  11,  2|          hiszek! – vágott közbe a nagyherceg.)~(– De pedig ez mind úgy
54  11,  2|            Milyen volt? – kérdé a nagyherceg kíváncsian.)~Erre az egyre
55  11,  2|           fejezé be a vallomást a nagyherceg. – Nem hiszek én ebből semmit,
56  11,  2|  önnönmagától elesik – mondá ki a nagyherceg.)~
57  12,  1|    történhetett az meg? – kérdé a nagyherceg.)~(– Óh, az igen rendes
58  12,  2|     öklével az asztalra csapva, a nagyherceg.)~(– És így az esküszegés
59  13,  1|       tüzérségemben – bizonyítá a nagyherceg.)~Egy napon, amint mérnöki
60  13,  1|         hiszem el! – kiálta fel a nagyherceg, kinek már eddig majd az