Rész,  Fejezet

 501   2,  3|             volnának.~– Dehogynem – szólt az öreg. – Látod, fiam, te
 502   2,  3|                nem neked való élet ez. Ha az én sok pénzemet öröklöd,
 503   2,  3|         nyugodalmasan, boldogan; nem kell az erdőket, barlangokat bújnod.~
 504   2,  3|                   fejembe. Eszembe jutott az én kedves, jó Madusom. Ha
 505   2,  3|                   S miért ne történhetnék az meg? Most már zászlótartó
 506   2,  3|              zömével messze eltávozik, én az otthon maradtakat leitatom:
 507   2,  3|                mikor valamennyit elnyomja az álom, én Madusommal együtt
 508   2,  3|                   nyújtottam ki a kezemet az öreg török handzsárja után.~–
 509   2,  3|             állástól. Sok emberen megesik az, aki a vízben meghűti inait,
 510   2,  3|                  aztán még megtanított rá az öreg, hogy hogyan kössem
 511   2,  3|              jatagánom a markodba – szólt az öreg, s aztán még ő tanított,
 512   2,  3|                 csak ide vágj, nézd, ahol az első gerinccsont kiáll a
 513   2,  3|                  tenyeredet, akkor szépen az élével fog találni, nem
 514   2,  3|              addig biztatott, míg egyszer az ördög megtaszította a kezemet (
 515   2,  3|               megöltnek saját kívánatára, az Alkorán helyeslése szerint,
 516   2,  3|                      Mégis emberölés volt az – folytatá Hugó. – S én
 517   2,  3|                   azt levágták, s lerakva az elfogott öszvérekről a zsákmány
 518   2,  3|               vállaikra vették; mert azon az úton, amelyen ők járni szoktak,
 519   2,  3|                  fogadtak.~– Hát téged mi az ördög lelt? – kérdé tőlem
 520   2,  3|                 előlem elfutni, megöltem, az haldokolva azzal átkozott
 521   2,  3|              mondta Nyedzviedz. – Megesik az ilyen kényes kutyán, mint
 522   2,  3|                semmit. Van közöttünk, aki az ilyen baj meggyógyításához
 523   2,  3|              semmi baja sincs. Igyekeztem az inaimat minél jobban megfeszíteni,
 524   2,  3|                 többé kinyújtani.~Megvert az Isten. Rajtam maradt a veszedelem,
 525   2,  4|                 lovagoltam emberháton, ha az egyik elfáradt, változtatva
 526   2,  4|               változtatva a paripát egész az ocakovi erdőkig. A gonosz
 527   2,  4|                    Megütötte a szalmába.”~Az ocakovi erdőben pihenőt
 528   2,  4|                    mankójával mérte végig az utat, a tehetősebbek öszvérre
 529   2,  4|                volt egy hévízforrás, mely az árkokat ellátta, s távolabb
 530   2,  4|              egész nap tartották a misét, az egyik száz ember bejött
 531   2,  4|                   egyik száz ember bejött az egyik kapun, a másik száz
 532   2,  4|              másik száz kiment a másikon. Az udvaron, a bástyákon pedig
 533   2,  4|                   táblájára volt felvésve az ajándékozó Leszczinsky grófnak
 534   2,  4|              igazgyöngyöktől nem látszott az arany; drága ereklyetartók,
 535   2,  4|                     azok a mankók, amiket az itt csoda módon meggyógyult
 536   2,  4|             örömest itt hagynám én is azt az átokverte koltuk-dengenegit,
 537   2,  4|                  együtt.~Aztán megzendült az ének a kórusban.~Én nem
 538   2,  4|               kimondani, hogy mit éreztem az ének alatt. Nem láttam én
 539   2,  4|          számláltam, mennyi mázsára mehet az, mert én csak azt a szentképet
 540   2,  4|                   a szentképet néztem ott az oltáron, ami le nem vette
 541   2,  4|              szemrehányásokat tenne érte; az az ének egészen kiforgatott
 542   2,  4|           szemrehányásokat tenne érte; az az ének egészen kiforgatott
 543   2,  4|                  ének egészen kiforgatott az idáig hozott gondolataimból,
 544   2,  4|                  perjel elé, hogy átvegye az áldást.~A perjel hosszú
 545   2,  4|                  szakállú agg volt, ahogy az öreg Istent festik. Minden
 546   2,  4|                  festik. Minden vonásában az a véghetetlen jóság kifejezése.~
 547   2,  4|                tetszik. A perjel kiosztja az áldást az eléje járulók
 548   2,  4|                 perjel kiosztja az áldást az eléje járulók között; anélkül,
 549   2,  4|                 anélkül, hogy kérdené, ki az igazhivő, ki az eretnek; –
 550   2,  4|               kérdené, ki az igazhivő, ki az eretnek; – lehet zsidó,
 551   2,  4|              fogadja el tőle a gyónást és az ajándékot.~Én egészen megtörve
 552   2,  4|        felállított mozsarak lőképességét, az őrség létszámát, csak bicegtem
 553   2,  4|                   nem voltam sánta többé. Az összezsugorodott lábam olyan
 554   2,  4|          Miraculum! Miraculum! – kiáltozá az egész gyülekezet, s én magam
 555   2,  4|      halálveszéllyel megmászni a falakat.~Az ősz perjel meghallgatta
 556   2,  4|                  és amit rád bíznak, hogy az ostromágyúval lövesd a kolostort,
 557   2,  4|                 hogy milyen sikere legyen az ágyúzásnak. Lőhet jól, lőhet
 558   2,  4|         időhaladéka legyen megérkezni. Te az ostromot elhúzhatod hosszasan.~–
 559   2,  4|               kigyógyult sánta lábért még az olyan mankó sem drága, ami
 560   2,  4|            megtérésre. Be foglak ajánlani az ország hatalmasaihoz, hogy
 561   2,  4|                 valami igaz; mert anélkül az embert hamar rajtakapják.~
 562   2,  4|        Nyedzviedznek magas vágyai voltak. Az volt a terve, hogyha egyszer
 563   2,  4|    nagyfejedelemnek. Számított rá, hogyha az urakat és papokat kell kirabolni,
 564   2,  4|                Pedig a mi csatakígyónkkal az első nap rést lehetett volna
 565   2,  4|             lehetett volna rajtuk lőni, s az ő rozsdás tarackjaik nem
 566   2,  4|          tarackjaik nem sok kárt tehettek az ostromlókban. A perjelt
 567   2,  4|              úgyhogy egészen megnyugodtak az én szakértően formált tervemben.
 568   2,  4|              fogom lerombolni, hogy annak az omladványa a vízárkot betemesse,
 569   2,  4|                   hogy teljhatalmat adott az ostrom vezetésére.~Én különös
 570   2,  4|            Viszpa-Ogródba, hadd látom meg az én kedves Madusomat, aki
 571   2,  4|                  rá Nyedzviedz.~– Ismerem az asszonyfélét. Nem jó a harcosnak
 572   2,  4|                  mikor harcba akar menni. Az még rosszabb, mintha imádkoznék.
 573   2,  4|              rosszabb, mintha imádkoznék. Az asszony mindjárt sír, s
 574   2,  4|                  kis házunkhoz közeledve, az én kedves Madusom ismerős
 575   2,  4|                 végképp.~Nem rontottam el az örömét. A búcsúzás pillanatára
 576   2,  4|               messze, veszélyes útra.~Azt az egy éjszakát boldogságban
 577   2,  4|               karácsony ünnep eljő, akkor az ő betlehemi jászolkája is
 578   2,  4|                  S úgy tapasztaltam, hogy az a Madus, aki a Viszpa-Ogródban
 579   2,  4|                 kép lett a halála.~De hát az lett az üdvössége is.~Csak
 580   2,  4|                  a halála.~De hát az lett az üdvössége is.~Csak reggelre
 581   2,  4|                   megyek el most is, mert az ő sorsáról akarok gondoskodni:
 582   2,  4|                 be a jó szót; de elkísért az egész sziklalépcsőn fel,
 583   2,  4|                szembe nem jött volna ránk az apja.~A Nyedzviedz aztán
 584   2,  4|                    mert a rablók babonája az, hogy akinek egy nem született
 585   2,  4|                   mindig ott láttam állni az én Madusomat a kerek nyílás
 586   2,  4|            folyosó egyre sötétebb lett, s az a glóriás kép annál fényesebbnek
 587   2,  4|              aztán elhajlott a sikátor, s az én vízióm eltűnt. Mi még
 588   2,  4|        végigvonulva a preszjakai völgyön, az éj oltalma alatt, szép holdvilágnál
 589   2,  4|                  holdvilágnál kijutottunk az országútra, ahol nem féltünk
 590   2,  5|             KARÁCSONYÉJ~Ősszel kezdtük el az ostromot, s én olyan szépen
 591   2,  5|              Háromszor is megváltoztattam az ostromlöveg helyét, s olyan
 592   2,  5|                  bástyákhoz; lám, azoknak az ágyúgolyói is csak úgy gurulva
 593   2,  5|      kényszerített, hogy ott állítsam fel az ágyúmat. Szót kellett fogadnom;
 594   2,  5|           várbeliek tűzaknát ásnak alánk: az éjjel jól hallottam, amint
 595   2,  5|              hosszú nádszálat dugtam bele az elrejtett lőporos hordóba,
 596   2,  5|                 ahonnan tűzaknával elérik az embert, s tanácsomra megint
 597   2,  5|               sokszorosan várva várt nap. Az örök-kalendáriumot ott hordtam
 598   2,  5|            örök-kalendáriumot ott hordtam az órám láncára akasztva. Bázeli
 599   2,  5|                  ilyen időre számítottam.~Az ágyúzást félbe kellett hagyni,
 600   2,  5|                   a szent napon. Elkezdve az első gyermekkori emléken,
 601   2,  5|                gyermekkori emléken, mikor az anyám karján ülve az első
 602   2,  5|                mikor az anyám karján ülve az első mézeskalácsbábot levettem
 603   2,  5|                  dobogását, vajon azalatt az én kis Madusomnak elkészül-e
 604   2,  5|                   Künn a szél szétzavarta az égen a felhőket, a holdvilág
 605   2,  5|            elvonult. A szél azalatt, mint az éles homokot, úgy szitálta
 606   2,  5|                éles homokot, úgy szitálta az apró, de sűrű havat idelent.~
 607   2,  5|             dragonyosai!~A találkozó erre az éjszakára volt nekik kitűzve,
 608   2,  5|      toronyirányában Berdicov felé. Amint az első futamodás után megálltam
 609   2,  5|               venni, s visszapillantottam az elhagyott táborhelyre, most
 610   2,  5|              boszorkányfutást, amit eddig az égen, csakhogy a széllel
 611   2,  5|                  előre-hátra hömpölygése. Az éjjeli támadás minden lövöldözés
 612   2,  5|         eresztették értem a felvonóhidat.~Az éjféli misének éppen akkor
 613   2,  5|                    hogy bomlott egyszerre az egész ájtatos processzió,
 614   2,  5|        mennyezetvivő szenátorok a perjelt az utcán közepén, hogy puskáikért
 615   2,  5|              bástyákról is lehetett látni az ostromlók veszedelmét, kik
 616   2,  5|                   azért ugyan hálát adtam az Úr Istennek.~És ezzel végződött
 617   2,  5|              Istennek.~És ezzel végződött az én rablói életpályám.~Itt
 618   3,  1|             Nagyon szívemre hatottak azok az ünnepélyes szertartások,
 619   3,  1|           leginkább megnyerte a lelkemet, az volt a gyónás. Milyen jólesik
 620   3,  1|                  a gyónás. Milyen jólesik az embernek, ha egyszer magáról
 621   3,  1|         bűnbocsánatot is kap! Visszanyeri az adóslevelet, ami az ördög
 622   3,  1|           Visszanyeri az adóslevelet, ami az ördög kezében volt. Nekem
 623   3,  1|            világban folytatni – ha nem is az eddigi bűnös életet –, de
 624   3,  1|        mindenesetre mulatságosabb napokat az eddigieknél. Arra kértem,
 625   3,  1|              ember voltál. Annak pedig én az ellenkezőjét tudom. Hamis
 626   3,  1|           Rátalálsz, csak kérdezősködjél. Az egy gonosz életű, ördögök
 627   3,  1|                  hogy mire van szükséged. Az megérti –, és ha megismerteted
 628   3,  1|              miképp segítsen rajtad; mert az rég elzálogosította a lelkét
 629   3,  1|                  gyalog és koldulva, hogy az úton ki ne raboljanak.~Lembergben
 630   3,  1|                  ő megszolgálja a dénárt.~Az azután mindenféle szűk sikátorokon
 631   3,  1|            elvezetett egy butikba, aminek az ajtajában egy vénasszony
 632   3,  1|                  lakik a Malach, hanem ez az asszony tudja.”~Azzal elszaladt
 633   3,  1|              Azzal elszaladt tőlem.~Annak az asszonynak pedig folyvást
 634   3,  1|                  hogy hol lakik a Malach.~Az anyóka feje „jól van, jól”-
 635   3,  1|                      kiáltám én mérgesen.~Az anyóka visszament a boltba,
 636   3,  1|                  Ekkor vettem észre, hogy az a gaz suhanc engem egy süket
 637   3,  1|                Megtette. A tallér láttára az anyókának egyszerre megnyíltak
 638   3,  1|          tudakozódásnak még magasabb lesz az ára. Kivettem a tarsolyomból
 639   3,  1|             mindent tud? – kérdezém tőle.~Az öreg nem volt fukar a szóval.
 640   3,  1|               megmondja mindenkiről, hogy az atyjának a fia-e. Sőt azt
 641   3,  1|                    Sőt azt is tudja, hogy az őrdögök mi nyelven beszélnek
 642   3,  1|                     Óh, édes fiam – szólt az öreg, vak szemeit felfelé
 643   3,  1|               virág a mezőn, mint csillag az égen. Lembergben lakik hetvenkét
 644   3,  1|                   Óh, édes fiam! – kiálta az öreg. – Mennyire sajnállak,
 645   3,  1|         emlékezetén. Odanyomtam a markába az aranyat. Azt megtapogatta
 646   3,  1|                 aranyat. Azt megtapogatta az ujjai hegyével, s miután
 647   3,  1|                   meggyőződött róla, hogy az csakugyan arany, ily salamoni
 648   3,  1|                  vak vagyok. Hanem bízzuk az ítélethozatalt a csodatételekre.
 649   3,  1|               csodatételekben nyilatkozik az Úrnak hatalma.~Azzal fogott
 650   3,  1|                 egy hosszú acéltűt: azzal az előtte fekvő vastag könyvbe
 651   3,  1|              beleszúrt. Azután felkereste az utolsó lapot, melyen a tű
 652   3,  1|                annak sorain végigjártatva az ujjai hegyét, látnoki orcával
 653   3,  1|               Akit a csodatétel megjelöl, az nem más, mint Ben Malach
 654   3,  1|             portugallust?~– Amint kilépsz az én kapumon, éppen átellenben
 655   3,  1|                  éppen átellenben találod az ő kapuját. Kétszer kocogtass
 656   3,  1|                kapuját. Kétszer kocogtass az ajtaján, azután még egyszer,
 657   3,  1|                 föl és le, előre és hátra az egész gettón keresztül,
 658   3,  1|               legelső házhoz odataláljak.~Az ajtóban egy birsalmaszínű,
 659   3,  1|                    háttal fordulva felém, az őt üdvözlőhöz.~Az egész
 660   3,  1|                  felém, az őt üdvözlőhöz.~Az egész beszélgetésünk alatt
 661   3,  1|            egy-egy pillanatra elleshettem az ő arcából, az arra tanított
 662   3,  1|                 elleshettem az ő arcából, az arra tanított meg, hogy
 663   3,  1|                   hogy maga a Malach volt az, akivel beszéltem. – Mit
 664   3,  1|                   kívánom ingyen. Megadom az árát. Mondd meg, Malach,
 665   3,  1|             Malachnak nincs is semmi köze az ilyen rongyos koldusokhoz,
 666   3,  1|          hozzávalót, amilyent választasz. Az majd csinál belőled nemesurat,
 667   3,  1|                hittem, hogy csakugyan nem az igazi Malachra találtam
 668   3,  1|              ismertem. Hogyne ismernék rá az én kegyelmes uramra, Kochanovszki
 669   3,  1|              ruhában senki sem ismerne rá az én kegyelmes uramra, a Kochanovszki
 670   3,  1|              felejtettem el olyan könnyen az én kegyelmes uramat. Most
 671   3,  1|                   s kiváltja azokat tőlem az én kegyelmes uram, a vitéz
 672   3,  1|            személycsere ellen. Hát legyek az.~Mikor egész nyalka mazurrá
 673   3,  1|           Malkhusz ravaszul mosolygott.~– Az ám; de hát azok a drága
 674   3,  1|                   drága szép írások, amik az övön függő tarsolyban vannak.
 675   3,  1|                  tarsolyban vannak. Mikor az én kegyelmes uram azokat
 676   3,  1|        Fölnyitottam a tarsolyt. Tele volt az mindenféle papírral, pergamenttel,
 677   3,  1|                kutyabőrrel.~Kibontogattam az egyiket a másik után. Volt
 678   3,  1|                 Ami a török fejet illeti, az nálam is megvolt, csakhogy
 679   3,  1|               Kochanovszki Zdenko nevére. Az pedig én vagyok. Malkhusz
 680   3,  1|               gúnya, amit ráadásul kaptam az iratokra, nem ért tízet;
 681   3,  1|                élet könnyen átalakíthatja az embert. Különben azt hiszem,
 682   3,  1|                  már, s olyan kövér, hogy az öve tartotta a potrohát,
 683   3,  1|                  Úgy van! Erre fogadtunk. Az ördög vigyen el, ha most
 684   3,  1|                 kiálta a herceg. Én aztán az asztal alá ittam őkegyelmességét.
 685   3,  1|                  ittam őkegyelmességét. S az órától fogva otthon voltam
 686   3,  2|                         Ha így fog menni, az a gonosztevő minden maleficiumból
 687   3,  2|                  a dínomdánom; nekiültünk az ivásnak, a cseh zenészek
 688   3,  2|             úgyhogy néha ketten maradtunk az asztalnál a herceggel, akik
 689   3,  2|             meséltem a díszes társaságnak az én zarándokutamból, amit
 690   3,  2|                  s ez időre magával vitte az egész asszonyi cselédséget.~
 691   3,  2|                  volt. Azért is bujdosott az világgá, mert a kedvesét
 692   3,  2|                cimborája visszatértét.~De az lesz a furcsa, ha majd az
 693   3,  2|                 az lesz a furcsa, ha majd az asszony megérkezik. Vajon
 694   3,  2|                 asszony megérkezik. Vajon az is el fog-e ismerni Kochanovszki
 695   3,  2|            asszony szemei élesebbek, mint az egész világé, s kitalálják
 696   3,  2|                  kitalálják a különbséget az igazi és a hamis között?
 697   3,  2|                   azokba mélyen, ezek nem az ő szemei!” De hát akkor
 698   3,  2|                  s azt kérdi tőlem – amit az ura kérdett –, „Tudod-e,
 699   3,  2|             juthatott el nehányadmagával. Az ágyújokat is elvette. A
 700   3,  2|                 vidám zsivaja vetette föl az úri palotát, minden folyosó
 701   3,  2|             voltam megtudni, milyen lehet az a szépasszony, aki miatt
 702   3,  2|                  a szépasszony, aki miatt az én nevemnek a tulajdonosa
 703   3,  2|          fanyalogva húzta félre a száját. Az pedig majd megbomlott, úgy
 704   3,  2|                  léhűtő cselédnép sietett az üdvözletére. Aki előkelőbb
 705   3,  2|                vele, amíg meg nem szoktam az alakoskodást, de a herceg
 706   3,  2|                 tekintettől féltem.~Nincs az az ítélőbíró, aki így tudjon
 707   3,  2|              tekintettől féltem.~Nincs az az ítélőbíró, aki így tudjon
 708   3,  2|                   pillanatra én láttam be az asszonynak a lelkébe. A
 709   3,  2|           látszott meg bennök, amilyennek az Olimpuszt festik, tele mitológiai
 710   3,  2|                ismét hideg, egykedvű lett az arc; méltóságteljesen bólintott
 711   3,  2|             királynői fő, a hercegasszony az ujjainak a hegyét odanyújtá
 712   3,  2|                   a hegyét odanyújtá elém az üdvözlő csókra, s azután
 713   3,  2|           megérkeztével rögtön eltávozott az eddigi házirend. A lármás
 714   3,  2|                   cimboraseregnek kiadták az utat. A reggelig tartó tivornyáknak
 715   3,  2|           tartaniok, ha azt akarták, hogy az áldásnak kellő foganatja
 716   3,  2|               legalkalmasabbak arra, hogy az emberi erőt felfokozzák,
 717   3,  2|               Soha szemeit fel nem emelte az én szememig. Ha megszólított
 718   3,  2|             ájtatosnak látszott. Ha leült az asztalhoz, s ha fölkelt
 719   3,  2|                  hercegnő a férje számára az éji italt, aminek a recipéjét
 720   3,  2|               Agapitus adta át néki, hogy az áldásnak és fogadalomnak
 721   3,  2|               nagyobb hatása legyen. Abba az italba mindenféle drága
 722   3,  2|                   a mulatsággal töltöttük az időt, a kandalló előtt ült
 723   3,  2|             megszabadítá Párizst, ezúttal az éhhaláltól, melyre a herceg
 724   3,  2|        megszomjazott, hogy sürgetve kérte az éji italát, amit a hercegnő
 725   3,  2|             hirtelen megtaszítá a lábával az előttem álló olvasótámlányt,
 726   3,  2|                 álló olvasótámlányt, hogy az a nagy könyvvel együtt felbukott,
 727   3,  2|                    mint egy istennyila. – Az alvó férj még erre sem ébredt
 728   3,  2|                 azt elmondani. Olyan volt az, mint egy túlvilági álom.
 729   3,  2|                 poklot és a paradicsomot, az angyalokat és az ördögöket
 730   3,  2|            paradicsomot, az angyalokat és az ördögöket összekeverték
 731   3,  2|                    ha visszagondolok arra az órára, a hóhér kötelével
 732   3,  2|                   gazdát, ki kenyeret ád, az ismeretlen férfit, kinek
 733   3,  2|              férfit, kinek nevét viselem, az asszonyt, ki régi szeretőjének
 734   3,  2|             Madust. Megcsalom a férfit és az asszonyt, az Istent és az
 735   3,  2|                  a férfit és az asszonyt, az Istent és az ördögöt egyszerre! –
 736   3,  2|                 az asszonyt, az Istent és az ördögöt egyszerre! – És
 737   3,  2|                      Hiszen nem ő kezdte! Az asszony volt a vétkes.)~–
 738   3,  2|                vétkes.)~– Nagy vétek volt az, tudom én nagyon jól, amit
 739   3,  2|            suttogá a fülembe egy órájában az önfeledésnek:~– Zdenko!
 740   3,  2|                 tudsz nézni a kárhozatnak az én szerelmemért – mondá
 741   3,  2|                ezt a bűnödet, aminek fele az enyém, valaha meggyónni.
 742   3,  2|                 lelkemben, mint a szarvas az oldalába lőtt nyíllal.~A
 743   3,  2|                adósságokért is kell égni.~Az öreg herceg azonban igen
 744   3,  2|                   férfiú volt. Megkívánta az udvari környezetétől, hogy
 745   3,  2|                udvari környezetétől, hogy az minden ünnepnapon meggyónjon.
 746   3,  2|                    s a pap megtudta, hogy az igazi gyilkos helyett egy
 747   3,  2|               kötelez Istennek.~– Énnekem az nem elég. Esküdjél meg nekem
 748   3,  2|                legnehezebben rejtegethető az, amit az ember egy szépasszony
 749   3,  2|       legnehezebben rejtegethető az, amit az ember egy szépasszony szemeivel
 750   3,  2|                  tartóztatni: pedig marta az oldalbordáimat.~Végül azonban,
 751   3,  2|                bűnödet elhallgatod, ezért az egyért éppúgy a pokol tüzére
 752   3,  2|              hanem inkább megtartanom azt az ígéretemet, hogy kész vagyok
 753   3,  2|           gondolám magamban, s egy percre az az ötletem támadt, hogy
 754   3,  2|                 magamban, s egy percre az az ötletem támadt, hogy hej,
 755   3,  2|                  és kegyesen szunyókálni; az ájtatos Persida hercegnő
 756   3,  3|            csináljanak.~Előre örültem már az estének, amikor a mártírok
 757   3,  3|                  magamat a pokolnak.~Ezen az estén a herceg a szokottnál
 758   3,  3|                Persida elkészítse számára az „életitalt”, a herceg egészen
 759   3,  3|                     Nézd, bajtárs – szólt az aranykelyhet fölemelve,
 760   3,  3|                 repülök tőle; de nem abba az unalmas mennyországba, amivel
 761   3,  3|                   a férfiak mind vének, s az asszonyok mind szentek.
 762   3,  3|                 paradicsomába, ami megint az Alkoránénál annyiban jobb,
 763   3,  3|                   ítéletet hozni, melyiké az elsőbbség. A görög hetéra
 764   3,  3|                bajadér sirászi bort tölt, az oláh fáta tojakit itat kulacsból,
 765   3,  3|                neki! – Foglald el egyszer az én helyemet a Mohamed paradicsomában.
 766   3,  3|                   a szép Persida szemébe.~Az asszony a herceg zsellyeszékének
 767   3,  3|             támján ült, nem vehette észre az öreg a szemhunyorítást,
 768   3,  3|               Arra azután rögtön elfogott az a lankadtság, ami egyszerre
 769   3,  3|       gyönyörűséges tájak, amik elvesznek az égbe, beszélő fák és zengő
 770   3,  3|                   quintesszenciájává lesz az édességnek, ami a fluidumokat
 771   3,  3|                  fluidumokat felforralja, az idegeket csiklandja és gyötri,
 772   3,  3|            Cleopatra, Semiramis, Circe és az éjszínű szépség, Atalanta.
 773   3,  3|                 egyszerre sírni kezd mind az az öt varázsalak, amelyiknek
 774   3,  3|              egyszerre sírni kezd mind az az öt varázsalak, amelyiknek
 775   3,  3|         varázsalak, amelyiknek a gyűrűjei az ujjaimat terhelik, olyan
 776   3,  3|               hogy a lélegzetem elfullad, az agyam szétfeszül, belehalok
 777   3,  3|              Csókjaik, mint a tűz, égetik az arcomat, a nyakamat; fogadásból
 778   3,  3|                 királynő marad a győztes; az ő korall ajkai alatt, az
 779   3,  3|                  az ő korall ajkai alatt, az ő gyöngysor fogai közt kiserked
 780   3,  3|                  Semiramis csókjai, hanem az undok százlábú bogaraké
 781   3,  3|                   egy utálatos vámpír. És az a fojtogató ölelés, amivel
 782   3,  3|              olyan álmokat látni, amiknek az eleje a gyönyörök mindenféle
 783   3,  3|               vitatni, hogy ébren vagyok. Az a hideg, kemény, nehéz karika.
 784   3,  3|                  számára eljegyezve tart. Az a szűk ablak, melyen át
 785   3,  3|            jelentette be nálam a delet és az éjszakát. Az előttem égő
 786   3,  3|                   a delet és az éjszakát. Az előttem égő mécs valami
 787   3,  3|                mert nem fogyott ki belőle az olaj, s azt bizonyosan azért
 788   3,  3|                 visszafizettem.~– Te vagy az, páter! – suttogám keservesen,
 789   3,  3|          aprították a hajdemákokat, nekem az a menekülési mód jutott
 790   3,  3|                  megérdemelnéd, hogy mint az eklézsiád fejét a legmagasabb
 791   3,  3|                 bizonyosan meggyónják azt az én udvari káplánomnak; hanem
 792   3,  3|                 udvari káplánomnak; hanem az kegyes, szent ember, s inkább
 793   3,  3|                   Neked már úgyis mindegy az, egy-két thermometrumfokkal
 794   3,  3|             poklot, nem tesz különbséget. Az eddigiekért is odajutsz,
 795   3,  3|                  csakhogy ha rá nem állsz az ajánlatomra, most mindjárt
 796   3,  3|                 érdemedül, hogy te voltál az, aki a gonosztevő hajdemákokat
 797   3,  3|                  keresztül! Hát te voltál az, aki az én vidám cimboráimat
 798   3,  3|          keresztül! Hát te voltál az, aki az én vidám cimboráimat mészárszékre
 799   3,  3|              koszorúd. Rögtön felfedeztem az istentelenséget a hercegnek,
 800   3,  3|                  érte. Íme, megkaptad ezt az egész palotát, mert úgy
 801   3,  3|                  mert úgy a nyakadhoz van az vasalva, hogy el nem szaladhat
 802   3,  3|                nem szaladhat tőled.~Nekem az volt a legközelebbi kérdésem
 803   3,  3|                minthogy azt a titkot, ami az ő gyalázatát rejti, kivigye
 804   3,  3|                téged ide juttattak, annak az oka a rád kisült hamisítás,
 805   3,  3|                   mindezekért megérdemled az egy halált. Hanem, amiért
 806   3,  3|                hercegi palotában. Azonban az is megeshetik, hogy a herceg
 807   3,  3|                   herceg jár hasonlóul, s az ő temetési pompája következik
 808   3,  3|                   legszelídebb büntetésed az lesz, hogy kerékbe törnek;
 809   3,  3|                   pedig itt maradsz ebben az odúban, a falhoz vasalva,
 810   3,  3|             pokolra jössz, valamint én.~– Az igaz, fiam – mondá a gonosz
 811   3,  3|                  pedig szekéren. Hát csak az a kérdés, hogy így akarsz-e
 812   3,  3|             cepelve, vagy pedig elfogadni az én kínálásomat, ki szintén
 813   3,  3|                 oda tartok, hogy kapj fel az én szekerem saraglyájába.~–
 814   3,  3|         saraglyájába.~– No, hát vigyel el az ördög! – mondám neki. –
 815   3,  3|                   hagytam magamon végezni az utolsó kenetet, s felnyitottam
 816   3,  3|                   s felnyitottam a számat az ostya átvételére. Amit pedig
 817   3,  3|           lenyeltem, rögtön úgy elnyomott az álom, hogy nem láttam magam
 818   3,  3|              Bizonyosan meg volt mérgezve az ostya narkotikummal.~
 819   3,  4|              fényesebben világított arca. Az olyan fényes volt, hogy
 820   3,  4|              piciny kezének a mutatóujját az ajkai előtt tartá.~Azt hittem,
 821   3,  4|              szólított, akkor ismertem rá az ő lágy édes hangjáról, hogy
 822   3,  4|                 lágy édes hangjáról, hogy az én Madusom az.~Az én szegény,
 823   3,  4|             hangjáról, hogy az én Madusom az.~Az én szegény, elhagyott,
 824   3,  4|                    hogy az én Madusom az.~Az én szegény, elhagyott, elfelejtett
 825   3,  4|                mindig csak ő beszélt azon az ismerős, szelíd, hűséges,
 826   3,  4|            megszabadítsunk innen. Én most az Isten paradicsomában lakom,
 827   3,  4|                  estéje után, mikor én is az én betlehemi jászolom vendégét
 828   3,  4|                  nem a te lépéseid, hanem az apámé. Hirtelen felkaptam
 829   3,  4|               barátok ajándéka!” – ordítá az apám tombolva, s azzal megragadta
 830   3,  4|                 levegőben, s aztán mintha az ég szakadt volna a fejemre.~
 831   3,  4|                   a másik pillanatban már az égben voltam, ahol minden
 832   3,  4|                  kis gyermekünket: ez már az égben született. Túlvilágra
 833   3,  4|                 anyjával egyszerre szállt az égbe. Ez a te kicsi angyalod.
 834   3,  4|                  erős: ragadj meg engemet az üstökömnél fogva, s vígy
 835   3,  4|                szabad. Helyette megfelelt az anyja.~– Nem, édes Baránom,
 836   3,  4|                  is élek; s mint hogy azt az egy jót, amiért megáldjon
 837   3,  4|                 is fogom látni soha többé az én kis angyalkámat s az
 838   3,  4|                   az én kis angyalkámat s az én jó Madusomat.~E szavak
 839   3,  4|                   fasor nyílásán át besüt az alkony fénye. A friss hideg
 840   3,  4|             nyílásain át derengett hozzám az alkony fénye.~Ugyanaz a
 841   3,  4|                  de üresen.~Kibotorkáltam az erdőszél felé, ahonnan a
 842   3,  4|                  azt hihettem volna, hogy az egész lembergi élményem
 843   3,  4|            magammal. A nyakamon ottmaradt az a széles vastag vasörv,
 844   3,  4|                   szólt a soltész –, hogy az nem akképpen történt, ahogy
 845   3,  4|                  előadá; hanem bizonyosan az a hajdemák pap, aki őt börtönében
 846   4,  1|                 hova mehettem volna abból az erdőből?~A rongy meg a mankó
 847   4,  1|                   levezeklem: itt maradok az erdők mélyében kegyes remetének,
 848   4,  1|              Mohából és falevélből kitelt az ágy.~Ételről is gondoskodott
 849   4,  1|                   Ételről is gondoskodott az Úr, amennyi egy remetének
 850   4,  1|                 osztályában nagy örömömre az erdei méhek ütöttek tanyát:
 851   4,  1|                   ütöttek tanyát: ezek is az én számomra gyűjtöttek.
 852   4,  1|                  többet el nem hagyni ezt az én remeteségemet.~Egy gondolat
 853   4,  1|                  mondja rám: „Jutalmazzon az Isten!” Ha azonban én az
 854   4,  1|                  az Isten!” Ha azonban én az egész életemet itt töltöm
 855   4,  1|                  érdemelhetem ki senkinek az áldását.~Tehát gondoltam
 856   4,  1|                   háromszor beharangoztam az ősszerkezetű harangfélével:
 857   4,  1|                 hallatszani, s ha valahol az erdőn túl emberek laktak,
 858   4,  1|                 figyelmessé kellett lenni az újdonat harangszóra a rengetegben.~
 859   4,  1|                  megfogamzik, akkor aztán az illető nem fog késni a várva
 860   4,  1|                nem látogattak meg engemet az odúmban mások, mint a patakra
 861   4,  1|                mint a patakra járó őzek s az őzekre leső vadmacskák.
 862   4,  1|             macskakörmök közül. Kár, hogy az oktalan állatok nem tudják
 863   4,  1|                   midőn késő őszre válván az idő, avégett jártam széjjel,
 864   4,  1|                  a megfagyástól megóvjon (az odú nyílását eltakaró ajtót
 865   4,  1|           hazaérkezem, levetve a hátamról az iszalag közé szorított gizgaz
 866   4,  1|             gizgaz petrencét, s szétnézek az éléstáramban, kifáradt testemnek
 867   4,  1|                 sem maradt, a diónak csak az elszórt haja hever a földön,
 868   4,  1|                  felzavart méhraj ott zúg az üres köpűben.~Csak alighogy
 869   4,  1|       Elmulasztottad a fő kötelességedet, az imádkozást. Egy kegyes anachoretának
 870   4,  1|                   ad neki ennivalót, mert az Úr gondja a maga híveit
 871   4,  1|                  semmi egyéb dolguk, mint az Urat dicsérni, s az egész
 872   4,  1|                  mint az Urat dicsérni, s az egész világ bűneiért imádkozni. –
 873   4,  1|                  te megváltatásodat? Íme, az volt neked megjósolva, hogy
 874   4,  1|                alatt így fel tudta falni, az ugyancsak éhes ember lehetett.
 875   4,  1|                   ilyen nagyon éhes volt, az általad összegyűjtött eledelek
 876   4,  1|                 igen nagy jótétemény volt az ismeretlenre nézve. Kétségtelenül
 877   4,  1|                  magában, hogy „áldja meg az Isten, aki mindezt iderakta,
 878   4,  1|                    holnap újra megjelenik az ismeretlen az odúban, s
 879   4,  1|                  megjelenik az ismeretlen az odúban, s úgy megrakja azt
 880   4,  1|                   elfeledtetve gyomrommal az éhséget, s lefeküdtem a
 881   4,  1|     végrehajtásában. Egész nap bolyongtam az erdőn, s alkudoztam magamban,
 882   4,  1|                hogy mit hozhatna számomra az ismeretlen látogató legcélszerűbbet?
 883   4,  1|           látogató legcélszerűbbet? Vajon az özvegyasszony olajos korsóját-e,
 884   4,  1|               mindennapi páros zsemlyével az orrában, vagy egyet a Gilead
 885   4,  1|                élelemről gondoskodni, aki az ismeretlen látogató védelme
 886   4,  1|         tarisznyámat. Koldusnak nem illik az alamizsnát megvetni, bármi
 887   4,  1|                 megvetni, bármi legyen is az. Estefelé aztán visszabandukoltam
 888   4,  1|                 Minthogy el voltam késve, az első dolgom az volt, hogy
 889   4,  1|              voltam késve, az első dolgom az volt, hogy megharangozzam
 890   4,  1|                 versben; azután elővettem az olvasómat, amit magam készítettem
 891   4,  1|                   gubacsokból, s végeztem az imádságomat; csak azután
 892   4,  1|                 dörgő hang származott elő az odvas fa belsejéből.~– Itt
 893   4,  1|              mennykővel” a látogatómat! – Az egy óriási nagy mackó volt:
 894   4,  1|              kanmedve, amellyel tele volt az én kis szűk remeteodúm.
 895   4,  1|               onnan mormogott elő. Ő volt az! Tegnap megette a télire
 896   4,  1|                   et caetera.” – De nincs az mondva, hogy aki „medvetársát”
 897   4,  1|                 medvetársát” szidalmazza, az is hogy büntettessék? Azonkívül
 898   4,  1|              törte meg; de megtörettetett az a medve által!)~(– Tehát
 899   4,  1|                   magamat, hogy elhagyjam az erdőt. Remete már nem lehetett
 900   4,  1|           nyakravalóm még előnyömre volt. Az bizonyos felsőbb nimbuszt
 901   4,  1|            brandenburgi határon átkeltem, az lévén a szándékom, hogy
 902   4,  1|               szüleim városába, s beállok az apám mesterségébe, aki tisztességes
 903   4,  1|               Hanem már a németnek megvan az a nagy hibája, hogy szereti
 904   4,  1|                hazudj, mert én tudom arra az utat! Micsoda provinciákon
 905   4,  1|               pedig jövők Caralabiából.~– Az nem igaz! Hazudsz! Én tudom,
 906   4,  1|                 hatot.~– Már hogy lehetne az? – rivallt rám a stadtvogt. –
 907   4,  1|         galléromat, hogy dutyiba zárat.~– Az ám. Próbáljon csak kegyelmed
 908   4,  1|               rossz vége lett volna ennek az examennek, ha a véletlen
 909   4,  1|                  minden ember zsivajogni, az asszonyok törték magukat
 910   4,  1|                   törték magukat hozzá, s az volt a boldogabb, aki palástját
 911   4,  1|                  kisegíteni a geográfiám! Az pedig odaléptetett az orrom
 912   4,  1|         geográfiám! Az pedig odaléptetett az orrom alá, s megtudva a
 913   4,  1|                 mondám neki. – Te ismered az arab írást. Íme, elolvashatod
 914   4,  1|                   lett volna, engem pedig az ujjongó csőcselék felvett
 915   4,  1|             sekrestyésünket úgyis elvitte az őrdög. Tegnap halt meg feketehimlőben.
 916   4,  1|                   hogy én sohase tanultam az ezen hivatalhoz megkívántató
 917   4,  1|                maradj.~Ekkor feltűnt neki az a vasörv a nyakamon.~– Hát –
 918   4,  1|                 te corripiat! – Mire való az a bolondság ott a nyakadon?~
 919   4,  1|                trifurcifer! – rivallt rám az első lovag. – Ut Belsebub
 920   4,  1|                  kegyes fogadásból került az oda, akkor csak viseld holtig; –
 921   4,  1|                  nekünk fegyverkovácsunk, az majd lefűrészeli azt a nyakadról.~
 922   4,  2|              szakállú vitéznek, aki engem az útfélről fölszedett. Ó engem
 923   4,  2|                 ünnepélyességek, aminőket az egész katolikus világ celebrálni
 924   4,  2|                   én nagyon gyönge leszek az asszisztenciához, mivelhogy
 925   4,  2|         előkészületei megkezdendők.~Amint az esteli harangszó után becsuktam
 926   4,  2|                   ott, míg tizenkettőt üt az óra, akkor három koccintást
 927   4,  2|                   fel látogatóba.~Pontban az éjféli óraütés után hangzott
 928   4,  2|                 meg a nagyúri palotákban. Az asszonyok arca mind erősen
 929   4,  2|                magukat előttem bemutatni. Az első így szólt:~– Én vagyok
 930   4,  2|              király asszonya, kinek vérét az ebek nyalták föl az utcán.
 931   4,  2|                 vérét az ebek nyalták föl az utcán. Hozd utánam a keresztelőmedencét.
 932   4,  2|             ajándékba kértem. Hozd utánam az ostyatartó aranytálat. Hadd
 933   4,  2|                  bűnbe esett. Hozd utánam az olajtartót. Hajamat kell
 934   4,  2|             elárulta Sámsont. Hozd utánam az áldozókelyhet. Áldomást
 935   4,  2|      áldozókelyhet. Áldomást inni vágyom.~Az ötödik így szólt:~– Én vagyok
 936   4,  2|                     Én vagyok Astarte, ki az Izrael fiait elcsábítottam
 937   4,  2|                  Thámár, ki miatt Absolon az öccsét, Amnont megölte.
 938   4,  2|        könnyeimmel.~S ki mit mondott, azt az oltárról leszedte, és az
 939   4,  2|                  az oltárról leszedte, és az ölembe rakta. Én csak néztem,
 940   4,  2|                  a csodás rémalakra.~Arra az olyat ütött a vállamra a
 941   4,  2|                   s olyant kiáltott, hogy az egész kápolna megtelt a
 942   4,  2|                 tétovázol!~Átláttam, hogy az ilyen túlvilági lényeknek
 943   4,  2|                 magát a szentségtartót is az oltárról.~– Kövess bennünket! –
 944   4,  2|                   vasajtóhoz ért a menet. Az felnyílt, s egy előttem
 945   4,  2|                 Néró, ki Sardanapal: mind az én rendbeli lovagjaim.~Maga
 946   4,  2|                  rendbeli lovagjaim.~Maga az én vörös szakállú patrónusom
 947   4,  2|                egy hosszú asztalra.~Ekkor az én vörös szakállúm rám kiálta:~–
 948   4,  2|                    Széttekinték, hogy hát az kicsoda.~– Csakugyan levágták
 949   4,  2|              Ekkor tudtam, hogy én vagyok az a Málkhus.~– No, hát itt
 950   4,  2|                  rám a patrónusom, akinek az éjszakai neve Iskariotes
 951   4,  2|                 Iskariotes volt, valamint az enyim Málkhus, a nevezetes
 952   4,  2|                   ki legelső emelte kezét az Idvezítőre. – Itt tartsd
 953   4,  2|               végén ott áll a jó barátja: az akasztófa.~– A mi emberünk
 954   4,  2|                  megesküdtessenek-e elébb az ophiticus diagrammára, mielőtt
 955   4,  2|                   hogy akárhová fordulnék az ő titkaik elárulása végett,
 956   4,  2|                liktornak, mely minőségben az első feladatom az volt,
 957   4,  2|              minőségben az első feladatom az volt, hogy egy falmélyedésben
 958   4,  2|             kőkoporsóban megpillantottam, az nem volt más, mint az én
 959   4,  2|    megpillantottam, az nem volt más, mint az én uram Jézus Krisztus,
 960   4,  2|                  homlokán a töviskoszorú.~Az egész alak viaszból volt
 961   4,  2|                  én egészen jól értettem.~Az egyik lovag azt mondá, hogy
 962   4,  2|                  lovag azt mondá, hogy ez az öreg istennek, akinek a
 963   4,  2|              azért küldött a földre; hogy az ő örök ellenségével, az
 964   4,  2|                   az ő örök ellenségével, az Ophiomorphosszal megküzdjön;
 965   4,  2|                  s Bardesanes megerősíti, az úgynevezett Jézus Krisztus
 966   4,  2|           harmadik lovag azt állítá, hogy az egész Jézus Krisztusról
 967   4,  2|                 meg nem halt. Egy embléma az egész, egy szimbólum, aminek
 968   4,  2|             Nabukodonozor.~Ez bebizonyítá az írásokból, hogy Jézus Krisztus
 969   4,  2|            írásokból, hogy Jézus Krisztus az a demiurgus, aki az emberiséget
 970   4,  2|              Krisztus az a demiurgus, aki az emberiséget oly törvényekkel
 971   4,  2|         felebarátjára nézve üdvös, holott az embernek az a hivatása,
 972   4,  2|                 üdvös, holott az embernek az a hivatása, hogy azt tegye,
 973   4,  2|                   arra, hogy másnak baj-e az vagy sem. Annálfogva mindenkinek,
 974   4,  2|                teremtő törvényét megérti, az a hivatása, hogy e demiurgus
 975   4,  2|             engedve, de kötelesség, s aki az emberiséget az erények rabigájába
 976   4,  2|          kötelesség, s aki az emberiséget az erények rabigájába kényszerítette,
 977   4,  2|             tájába szúrták bele.~– Ki hát az igazi Messiás? – kiáltá
 978   4,  2|                    A Baphomet! – kiáltozá az egész gyülekezet egyhangúlag.~
 979   4,  2|                   egy nagy támtámra ütött az öklével, s annak a hangjára
 980   4,  2|                 egy férfiúi és egy női, s az egész alakja félig férfi
 981   4,  2|              zodiákus tizenkét égi jegye. Az egyik kezében volt a nap,
 982   4,  2|                   lába alatt volt a föld. Az meg egy krokodiluson nyugodott.~
 983   4,  2|                  egy másik bálványszobor. Az meg a Mylitta volt. Egy
 984   4,  2|                 szentségtartó körül; azok az asszonyok olyanokat rúgtak
 985   4,  2|               zsolozsmákat.~Nekem ezalatt az volt a hivatalom, hogy a
 986   4,  2|                    már akkor a lovagok és az úrhölgyek mind az asztalnál
 987   4,  2|              lovagok és az úrhölgyek mind az asztalnál ültek, mégpedig
 988   4,  2|               királynője Nabukodonozornak az ölében ült.~Amint a kezeikben
 989   4,  2|                hozzám:~– Ejh, Malkhus! Ez az én koronám nagyon szorítja
 990   4,  2|                   ájtatos népe, s el volt az halmozva a fogadást tevők
 991   4,  2|                    Hiszen ha nem Istennek az anyja volna is a názáretbeli
 992   4,  2|           közönséges, becsületes embernek az anyja, még akkor is istentelenség
 993   4,  2|                   nem akartam teljesíteni az őrült kívánságot –; ha nem
 994   4,  2|                kívánságot –; ha nem akkor az én veres szakállú patrónusom
 995   4,  2|               koronát leveszem fejéről, s az a kis korona a kezemben
 996   4,  2|        Baphomet-imádat termébe, már akkor az orgiának minden démona elszabadult;
 997   4,  2|                    ha jóllakott, kérőzik, az ember, ha barommá lett,
 998   4,  2|             látszott térni.~– Szedd össze az edényeket; takarítsd ki,
 999   4,  2|            hirtelen megragadta a nyakamat az egyik karjával, odahúzta
1000   4,  2|            kulacsból, s azzal odaszorítva az ajkait az ajkaimhoz, úgy