1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2315
Rész, Fejezet
1001 4, 2| azzal odaszorítva az ajkait az ajkaimhoz, úgy itatott meg
1002 4, 2| szájamhoz vittem azt; de az első kortynál észrevettem,
1003 4, 2| kortynál észrevettem, hogy nem az a bor az, amit az előbb
1004 4, 2| észrevettem, hogy nem az a bor az, amit az előbb ittam. Ezen
1005 4, 2| hogy nem az a bor az, amit az előbb ittam. Ezen kesernyés
1006 4, 2| Nem ittam többet annál az egy kortynál, csak mutattam,
1007 4, 2| szentségtartót is visszahelyeztem az oltárra, s a koronát föltettem
1008 4, 2| megcsókoljam, bűnbocsánatot kérve. Az a palást is gyönyörű munka
1009 4, 2| tegyem – mondám magamban, az ajándékul kapott kulacsot
1010 4, 2| mert aztán nagyon előfogott az álom, azt se néztem, hol
1011 4, 2| sarkaival ugyancsak rugdalta az oldalaimat.~Az én veres
1012 4, 2| rugdalta az oldalaimat.~Az én veres patrónusom volt.~–
1013 4, 2| fölvezettek.~És én azt láttam az éjjel, hogy ez az ember
1014 4, 2| láttam az éjjel, hogy ez az ember ottan a főmester,
1015 4, 2| vagy a Jaldabaoth fia, ki az Ophiomorphostól meghátrált,
1016 4, 2| melleiket verik ököllel, s mikor az inclangorium megcsendül
1017 4, 2| Krisztus testét magasra: engem az ördögök ösztökéltek hátulról,
1018 4, 2| sarkával taposott!” – ha az a fehér galamb nem tartaná
1019 4, 2| szájam elé.~Azután megzendül az orgona és a templomi ének,
1020 4, 2| Mégiscsak álom volt ez az egész.~Már megkönnyebbült
1021 4, 2| fantáziám fel volt hevülve, az a hibás. – Tehát senki sem
1022 4, 2| sem hibás.~Tehát eszerint az sem való, hogy én a Boldogasszony
1023 4, 2| olyan nagy rubin.~Mindig az igazgyöngy szokott a szemközti
1024 4, 2| valaki!~És így mégsem volt az valami álom.~De mi volt
1025 4, 2| betegen fekvő novitiusnak az orvosságot sem adták be,
1026 4, 2| csakugyan nem álom volt az) egynémely háromezer esztendő
1027 4, 2| ugyan hova dugtam volna? Az is oda lett volna, ahova
1028 4, 2| aztán el ne aludd megint az időt, mint a múlt éjjel.~
1029 4, 2| felnyitottam, eléjöttek az én óvilági szépségeim, akiknek
1030 4, 2| parancsára azt kelle tennem, hogy az oltár fülkéjéből kivegyem
1031 4, 2| Hátra ne nézz, mert elvisz az ördög!~Nem is néztem hátra,
1032 4, 2| kilestem, hogy a Jezabel odalép az Arminius-síremlékhez, a
1033 4, 2| fejét elfordítja, s arra az egész márványemlék lesüllyed,
1034 4, 2| talapjával fölfelé fordul. Az eltűnt síremlék-helyen aztán
1035 4, 2| lefordult szobor talapzata az egyik kezdő lépcsőt képezi
1036 4, 2| semmit.~Mindent utánahordtam az asszonyságoknak.~Ezúttal
1037 4, 2| misztériumokhoz volt berendezve. Az asztalok megrakva mindenféle
1038 4, 2| mondá:~– Ejh. Meleg nekem ez az öltöny. Eredj, Malkhus,
1039 4, 2| asszonynak a palástját; az jó hűs lesz.~– Hogy lenne
1040 4, 2| hólyagos művű aranykobak volt az, amiből tegnap megitatott.~
1041 4, 2| amiknek kettős belseje van, az egyikbe egyféle italt lehet
1042 4, 2| Aztán a kulacs nyakán, mikor az ember a tetejét lecsavarintja,
1043 4, 2| lecsavarintja, ha jobbra tekerint, az egyik, ha balra, a másik
1044 4, 2| Astarte fittyet vetett az ujjaival az orrom alá, s
1045 4, 2| fittyet vetett az ujjaival az orrom alá, s kacagva mondá:~–
1046 4, 2| alá, s kacagva mondá:~– Az jó teneked. Ez a kánai mennyegzőből
1047 4, 2| Tedd el a másik mellé.~Erre az egész pokolbeli társaság
1048 4, 2| dugasza volt, hogy azt csak az tudta kihúzni belőle, aki
1049 4, 2| boldogulni, odaállította a korsót az ezüstmedence közepébe, ráütött
1050 4, 2| viaszgyertya-tekerccsel meggyújtotta az egész nagy tál krampampulit,
1051 4, 2| mikor a borszesz égett, az asztalfőnél álló Nabukodonozor,
1052 4, 2| aspergillumot belemártva az égő borlélbe, azzal osztotta
1053 4, 2| hívőknek a forró italt, az odatartott calixokba öntögetve,
1054 4, 2| pokolbeli folyó tüzet vittek az ajkaikhoz. A tűzet osztogató
1055 4, 2| Hiszen ha megiszogatják azt az álomitalt mind, amit az
1056 4, 2| az álomitalt mind, amit az én delektálásomra készítettek,
1057 4, 2| okoskodtam magamban:~Ha ezek az emberi lények (mert nem
1058 4, 2| ahonnan egy titkos ajtón át az asszonyi állatok ide fellopakodnak.
1059 4, 2| ide fellopakodnak. Azon az úton én innen megszökhetem.~
1060 4, 2| két sor fülke között, mely az ide eltemetett rendlovagok
1061 4, 2| elől félretolva találtam az emléklapot. Az nem volt
1062 4, 2| találtam az emléklapot. Az nem volt márványból, hanem
1063 4, 2| nyilakkal átlövöldözve, ahogy az istentelen Diocletian kivégezteté
1064 4, 2| vakmerőnek és istentelennek jutna az eszébe, hogy a halálra kínzott
1065 4, 2| hogy a három nyíl közül az egyik fényesebb volt, mint
1066 4, 2| amint a nyíl tolla engedett az ujjam nyomásának, az egész
1067 4, 2| engedett az ujjam nyomásának, az egész szobor, fülkéstül
1068 4, 2| helyreilleszteném, mi lenne belőle?~Az lett belőle, hogy arra a
1069 4, 2| azonfölül ki sem tudnak jönni az ördögtemplomukból, aminek
1070 4, 2| tűztem magam elé.~Elmegyek az aacheni érsekhez, s bevádolom
1071 4, 2| templomi edényeket is. Nem! Az ájtatos keresztyén gyülekezet
1072 4, 2| fogadja a szenteltvizet abból az aspergillumból, amivel a
1073 4, 2| szabadítják.~Elviszem mindezeket az érsek elé, a zsinat elé,
1074 4, 2| magát, hogy szüksége van az absolutióra. – Becsületesen
1075 4, 2| lecsapva a bírói pálcát az asztalra. – Még a templomrablásból
1076 4, 2| még megdicsértetik érte, s az mondatik rá, hogy „jól tetted,
1077 4, 2| székeikről, s ököllel verték az asztalt, hogy azon gyertyatartó,
1078 4, 2| lecsillapíták fölgerjedésüket, az in pendenti hagyott causa
1079 4, 2| ezüstdrágaságokat, amik az orgiáktól meg voltak szentségtelenítve,
1080 4, 2| koronájáról sem.~Mikor azt az iszákot fölvettem a vállamra,
1081 4, 2| iszákot fölvettem a vállamra, az majd letörött alatta, olyan
1082 4, 2| hasznát vettem, s azután az iszákba tett kincsekkel
1083 4, 2| kegyes cselekedet volt-e az, amit elkövettél? – Miért
1084 4, 2| elkövettél? – Miért mentél az összeszedett egyházi drágaságokkal
1085 4, 2| drágaságokkal a kikötő felé, ahol az elutazásra kész hajók horgonyoznak,
1086 4, 2| s feljelenthetted volna az általad észrevett szentségtörést
1087 4, 2| Gusztáv Adolf bírta, akinek az eretnek vezérei nemcsak
1088 4, 2| ostromló seregek ellen, s az eretnekeknek leghívebb fegyvertársaik
1089 4, 2| vádamat meg is hallgatja, s az inkvizícióhoz elegendő erővel
1090 4, 2| Fogadni mernék, hogy az egész lajstromot sorban
1091 5, 1| bizonysága kegyes intenciómnak az, hogy amidőn legnagyobb
1092 5, 1| szíjas chalizeh-bocskor s az óhebréus pallium. Akárhol
1093 5, 1| világon elfogtak volna ebben az öltözetben mint futóbolondot,
1094 5, 1| volt téve, s annálfogva az Oder öble tömve, dugva volt
1095 5, 1| megindult a kedvező széllel, s az Oderből már kijutottunk
1096 5, 1| úgyhogy nem volt szükség többé az ő nagy felügyeletére, észrevette,
1097 5, 1| Hamburgig elviszlek.~– Meg bíz az annyit, amennyit a kend
1098 5, 1| kajütbe, majd ott elmondom az egész történetet.~A mynheer
1099 5, 1| kajütjébe, s megengedte, hogy az iszákomat a zugban elhelyezzem.
1100 5, 1| aztán végig elmondtam neki az egész történetet, egész
1101 5, 1| befertőztetett drágaságokkal az érsekhez és nagyfejedelemhez
1102 5, 1| dolgot csináltál egyszerre. Az „elhozás”, az még okos dolog
1103 5, 1| egyszerre. Az „elhozás”, az még okos dolog volt; hanem
1104 5, 1| még okos dolog volt; hanem az „elvivés”, az már bolond.
1105 5, 1| volt; hanem az „elvivés”, az már bolond. Te egymagad,
1106 5, 1| neveket, mint a Jaldabaoth és az Ophiomorphos, meg az egész
1107 5, 1| és az Ophiomorphos, meg az egész disputát a Jézus fölött?~–
1108 5, 1| szabad volt Fülöp királynak, az nem szabad neked; meséket
1109 5, 1| mondám, elővonva a bőrzsákból az elhozott szentségtartót,
1110 5, 1| amint rátaposott, éppen az agnus Dei zászlóján keresztül.~
1111 5, 1| A mynheer erre föltette az orra nyergére a nagy pápaszemét,
1112 5, 1| figyelmes vizsga alá vette az ostyát.~– Teringettét! –
1113 5, 1| dörmögé –, ez csakugyan az a szimbólum, amivel a Baphometet
1114 5, 1| fejjel. Ez van belenyomva az ostyába. Eszerint te, fiam,
1115 5, 1| keresztyén embernek a lelke az örök kárhozatra jusson;
1116 5, 1| városa neked köszönheti, hogy az üdvözülés „haben” lapja
1117 5, 1| haben” lapja helyett netto, az elkárhozás „soll” lapjára
1118 5, 1| minden nyomát úgy elhárítanák az útból a maguk gonosztettének,
1119 5, 1| mit tegyek akkor ezekkel az elhozott kincsekkel? – kérdém
1120 5, 1| Hát fiam, amit elhoztál, az már a tiéd. Vedd úgy, hogy
1121 5, 1| már a tiéd. Vedd úgy, hogy az Isten adta. Te az ördögtől
1122 5, 1| hogy az Isten adta. Te az ördögtől vetted el. Majd
1123 5, 1| becsületes emberhez, akinek az a foglalatossága, hogy az
1124 5, 1| az a foglalatossága, hogy az ilyetén kincsektől, amiket
1125 5, 1| kincsektől, amiket jámbor emberek az ördögtől vettek el – amik
1126 5, 1| mint a mérlegen: hát aki az ilyen tehertől meg tudja
1127 5, 1| jutalom követendi, csak az „odavivésben” is olyan okos
1128 5, 1| olyan okos légy, mint voltál az „elhozásban”. Mert az a
1129 5, 1| voltál az „elhozásban”. Mert az a kereskedésnek a titka:
1130 5, 2| mindnyájatok előtt ismeretes dolog az, hogy mi legyen az a „múh-borjú”?
1131 5, 2| dolog az, hogy mi legyen az a „múh-borjú”? Én magam
1132 5, 2| kimondani, mivelhogy ezáltal az események kifejlődésének
1133 5, 2| város krónikáiban, valamint az is, hogy megjelenése jó
1134 5, 2| Azért én nem is hiszem az egész múh-borjú felőli mendemondát.
1135 5, 2| bizonyozni kezdett, hogy az bizony valóság, más része
1136 5, 2| hamburgi hegyet”, ahol az ő jámbor keresztyén ügybarátja
1137 5, 2| ügybarátja lakik – aki engemet az én lelkem terhétől megszabadít.~
1138 5, 2| Remélem, hogy nem fogod az időt azzal tölteni, hogy
1139 5, 2| el tudta dicsérni, hogy az milyen drága kincs, a vizet
1140 5, 2| kincs, a vizet meg, hogy az az Illés-kútból való, s
1141 5, 2| kincs, a vizet meg, hogy az az Illés-kútból való, s csodatevő
1142 5, 2| nyelvével csettentgetett az elszörnyedéstől, amint egyenkint
1143 5, 2| mert ez nem jár belém!~– Az már más – mondta Mayer gazda,
1144 5, 2| aztán elkezdte felbecsülni az asztalra kirakott kincseket;
1145 5, 2| tartozom mynheer Ruissennek, az ő régi kedves barátjának,
1146 5, 2| kedves barátjának, hogy éppen az ő házához vezetett, mert
1147 5, 2| akik most Spanyolországból az autodafék elől seregestül
1148 5, 2| még abban is megcsalják az eladót hamis pénzzel, körülnyírt
1149 5, 2| arannyal; hogy milyen jó az a tőkehal! s hogy milyen
1150 5, 2| istentelenek azok a zsidók! hogy az elhozott kincsekért ad hatszáz
1151 5, 2| tallért, s aztán megihatom az egész korsó almabort.~–
1152 5, 2| tőkehal olyan sós, hogy az embernek okvetlen inni kell
1153 5, 2| okvetlen inni kell rá, ez az almabor pedig olyan savanyú,
1154 5, 2| tudod, hogy ilyenkor jár az utcán a múh-borjú?~Én vállat
1155 5, 2| rá.~– Nem tudod, hogy mi az a múh-borjú? Jaj, fiam,
1156 5, 2| a múh-borjú? Jaj, fiam, az egy rettenetes fenevad.
1157 5, 2| félénk állat: a zsidó is az. Hanem ezek a mindenféle
1158 5, 2| embervért adnak inni, hát az akkor, mire megnő, olyan
1159 5, 2| kegyetlen fenevad lesz, mint az oroszlán. Egy ilyen múh-borjút
1160 5, 2| hamburgi hegyen; ami éjszaka az utcákon kóborol, s a járókelőket
1161 5, 2| egy behemót. Megkergeti az éjjeliőröket, s a kapukról
1162 5, 2| simították volna végig. Az neked ordít, mint egy oroszlán,
1163 5, 2| szétriasztja.~– Hát aztán mi az a „múh-borjú”?~– Jaj, fiacskám,
1164 5, 2| véletlenül találkozik vele az utcán, annak olyan tüzet
1165 5, 2| meghallja a múh-borjú ordítását az utcán, hogy kidugja a fejét
1166 5, 2| utcán, hogy kidugja a fejét az ablakon, annak a feje egyszerre
1167 5, 2| múh-borjú ábrázatja, mert az egyszerre olyan magasra
1168 5, 2| kérdezém a gazdától.~Az esküdött rá, hogy létezik.~–
1169 5, 2| megeszem!~Azzal kihúztam az övem mellől azt a nagy trancsírkésforma
1170 5, 2| tartozott, s hozzáfentem az acélomhoz. Ide vele azzal
1171 5, 2| azt el tőle ajándékba. Ami az öltözéket kiegészítő tarsolyban
1172 5, 2| kiegészítő tarsolyban van, az lesz a hozott kincseknek
1173 5, 2| Annyit én is tudtam, hogy mi az a váltó, s egészen meg voltam
1174 5, 2| egészen meg voltam elégedve az alkuval. Csak a fizetési
1175 5, 2| kell.~Hát azt sem bánom, az ötven dublon addig bőven
1176 5, 2| pompás vacsorát adott, aminőt az előzmények után álmodni
1177 5, 2| fiáról azt mondták, hogy az egyetemen diák: nagyon vén
1178 5, 2| özvegy ember lévén, hanem az asszonyokkal való dolgaimból
1179 5, 2| ezüstkanalakat fogok szerezni az asztalra, mint amilyenekkel
1180 5, 2| szép monogram kerülne ki az Ágnes és a Hermann előbetűiből.
1181 5, 2| Én azt mondtam neki, hogy az nagyon könnyű. Az A betűt
1182 5, 2| hogy az nagyon könnyű. Az A betűt a H betű két szára
1183 5, 2| lehet állítani, s azzal az egyesítés tökéletes.~– Hiszen
1184 5, 2| igazán nemesember vagyok.~Az öreg Mayer ujján volt egy
1185 5, 2| gyémántos gyűrű. Azt mondtam az öregnek, hogy az nekem nagyon
1186 5, 2| mondtam az öregnek, hogy az nekem nagyon megtetszett,
1187 5, 2| Hermann, Isten neki, legyen az ára nyolcvanöt.~– Áll az
1188 5, 2| az ára nyolcvanöt.~– Áll az alku. Írja föl ön a kontóra.
1189 5, 2| föl ön a kontóra. Fizetem az önnél levő kétezer tallérból.~
1190 5, 2| nevem szoktam aláfirkantani az ilyesminek – mondám neki
1191 5, 2| Tulajdonképpen azért mondám ezt, hogy az öreg egy kis időre hagyja
1192 5, 2| atyám eladta azt a gyűrűt, az családi talizmán volt: anyám
1193 5, 2| beszélhetnék a leányasszonnyal.~– Az igen könnyű lesz – mondá
1194 5, 2| háznál, akkor összejöhetünk az erkélyszobában, s kegyelmed
1195 5, 2| talány megfejtésére.~Ezalatt az öreg elkészült az írással,
1196 5, 2| Ezalatt az öreg elkészült az írással, s visszatért vele.~
1197 5, 2| Én egy szót sem szóltam az uzsora ellen; gavallér módra
1198 5, 2| s azzal a gyémántgyűrű az én ujjamra vándorolt, s
1199 5, 2| ujjamra vándorolt, s minthogy az én csontjaim nem voltak
1200 5, 2| nagyobb gyönyörűség, mintha az ember sok jó bort ivott
1201 5, 2| társaságában. – Én azonban, az előrebocsátott indokoknál
1202 5, 2| tengeri úttól, s óhajtok az úrban elpihenni.~Rupertust
1203 5, 2| Rupertust aztán elvitte az ördög; lehetett hallani,
1204 5, 2| lehetett hallani, amint az utcán rákezdi a jódlírozást,
1205 5, 2| közepén szokott lenni, s annak az ablakából rúg ki egy erkély
1206 5, 2| ablakából rúg ki egy erkély az utcára.~Szép holdvilág sütött
1207 5, 2| Szép holdvilág sütött be az ablakon, a kis bizalmas
1208 5, 2| halk csoszogás közeledett az ajtóhoz, halkan nyikorgott
1209 5, 2| tiszta hófehér ruhában, az én várva várt Ágnesem.~(–
1210 5, 2| hát, hogyan történhetik az meg, hogy én a gyűrűt megveszem,
1211 5, 2| sem fizettem, felhúzzam az ő aranyos ujjára.~E tény
1212 5, 2| Dejszen, tudom én azt! Az első csók után jön a második
1213 5, 2| azután a harmadik, végtére az utolsó.)~– Ugyan kérem,
1214 5, 2| egyszerre olyan ordítás támadt az ablak alatt, mintha kilenc
1215 5, 2| gyűrűmmel együtt; én pedig az ijedtségtől dühösen ugrottam
1216 5, 2| ijedtségtől dühösen ugrottam az ablakhoz, s kidugtam rajta
1217 5, 2| a fejem, mint egy hordó. Az ugyan nem történt a fejemmel;
1218 5, 2| Mind a dunnája alá bújt az, a múh-borjútól féltében:
1219 5, 2| mosdótálat és a vizet, hogy az átkozott paprikát kimossam
1220 5, 2| Rupertus diák is hazakerült, az is úgy ordított, mint én.
1221 5, 2| ordított, mint én. Azt meg az utcán kapta meg a múh-borjú,
1222 5, 2| nyelvével végignyalt rajta, s az egész öltözetét úgy összetépte,
1223 5, 2| ugyanabban a szobában volt vetve az ágya, amelyben az enyim;
1224 5, 2| vetve az ágya, amelyben az enyim; s azon az éjszakán
1225 5, 2| amelyben az enyim; s azon az éjszakán egyikünk sem aludt
1226 5, 2| kaphattam soha.~Másnap reggel az öreg Mayer tudtomra adá,
1227 5, 2| magamat Rupertus diákra, ő az ilyenekben legjáratosabb.~
1228 5, 2| Ágnessel ezentúl mindig csak az apja jelenlétében lehetett
1229 5, 2| bojárral, akiknél mindjárt az első találkozásnál kitanultam,
1230 5, 2| a fán termettek, amelyen az enyém. Hanem egytől egyig
1231 5, 2| sokat inni, anélkül hogy az embernek a fejébe menjen
1232 5, 2| van hozzá, hogy egy ilyen, az egész keresztyén világot
1233 5, 2| hordtam. Tudtam én azt, hogy az egész korhelykedési turnus
1234 5, 2| ha kockát hoztak elő, én az első vetésnél észrevettem,
1235 5, 2| vetésnél észrevettem, hogy az hogyan van meghamisítva,
1236 5, 2| hűtlenséget követek el, azt az én imádott Ágnesemnek bizonyosan
1237 5, 2| hűségemben, jól tudva azt, hogy az ilyen csalfa leányokkal
1238 5, 2| maguknak szép gyümölcsöskertet; az öregem prémes bekest, a
1239 5, 2| találták ki, hogy lopd el az aranykelyheiket, s végy
1240 5, 2| aranykelyheiket, s végy az árán apádnak-anyádnak új
1241 5, 2| és a pincéket látogatva, az éjjeli őrjáratokat szétkergetve,
1242 5, 2| zsidókat megdöngetve, s az egész „hamburgi hegyet”
1243 5, 2| tudom, hogy a zsidóknak az ezt megelőző szombatra esett
1244 5, 2| szilaj macskát hajítottunk be az ablakon keresztül, amiknek
1245 5, 2| mulatság után karonfogózva az egész utcát elfogtuk, s
1246 5, 2| sorba megittuk. Lehet, hogy az is confundálta egy kissé
1247 5, 2| szerek voltak. Mindamellett az én Rupertus cimborám csak
1248 5, 2| kizavart a korcsmából, amint az éjfélt ütötte: tilalmas
1249 5, 2| otthagyni a csaplárosnál, mert az mozdulni sem tudott; mi
1250 5, 2| mi többiek pedig, amint az utcára kijutottunk, azon
1251 5, 2| jelen, alszik. Gyerünk el az öreg Mayer gazda háza elé,
1252 5, 2| Ágnesnek ablaklátogatást, mikor az ő hálószobája az erkélyre
1253 5, 2| mikor az ő hálószobája az erkélyre nyílik, az meg
1254 5, 2| hálószobája az erkélyre nyílik, az meg két ölnyi magasan van,
1255 5, 2| ölnyi magasan van, éppen az eresz alatt. Hisz nem vagyok
1256 5, 2| cimbora odaplántálja magát az ablak alá, kettő annak a
1257 5, 2| vállára, onnan csak eléred az erkély karfáját; bekocogtatsz
1258 5, 2| menyasszonyodhoz, ő kinyitja az ablakot; mifelőlünk aztán
1259 5, 2| utcariasztó nótákat énekelve, az öreg Mayer háza felé.~Odaérve
1260 5, 2| Odaérve gondunk volt rá, hogy az utcán keresztül vont kőteleken
1261 5, 2| legyen a merész kalandunkhoz.~Az akrobatai terv igen szépen
1262 5, 2| nagyhamar odafenn voltam az emberpiramid harmadik emeletén,
1263 5, 2| igen könnyen elérhettem azt az erkélyt, melyre a szép Ágnes
1264 5, 2| éppen be kellett kocogtatnom az ablakon, hogy bájos kedvesemet
1265 5, 2| alul támadna elő, megbődült az az előttem már ismeretes
1266 5, 2| támadna elő, megbődült az az előttem már ismeretes szörnyeteg
1267 5, 2| kiugrálnak alólam, s fut mind az öt, egymást eltaposva, hanyatt
1268 5, 2| homlok, amerre nyitva van az út; engem meg otthagynak
1269 5, 2| otthagynak a két kezemnél fogva az erkélybe fogózva evickélni
1270 5, 2| kiáltani nem mertem; mert ha az öreg Mayer meglát, lelő,
1271 5, 2| fel sem kapaszkodhattam az erkélyre, mert annak a táblái
1272 5, 2| magasba felém, s egyszer csak az éles nyelve elkezdi a cipőimet
1273 5, 2| térdeimet is, meg a karjaimmal az egész testemet, hogy ne
1274 5, 2| lábikráimat.~Azt hittem, az ördög visz el mindjárt;
1275 5, 2| horogsertés nyelve elkapta az övemről lecsüggő tarsolyomat,
1276 5, 2| elkeseredésemben. – A váltómat az őrdögnek sem adom oda –
1277 5, 2| veszedelmével, leugrottam az erkélyről; szerencsésen
1278 5, 2| négy vastag lába volt, mint az elefántnak, s másfél öl
1279 5, 2| kirántva a kardomat, s elállva az útját. Erre a szörnyeteg
1280 5, 2| De engemet dühbe hozott az, hogy a múh-borjú elnyelte
1281 5, 2| szörnyű ordítással invitált az újabb támadásra.~Én eszemben
1282 5, 2| a minapi paprikát, azzal az elővigyázattal éltem, hogy
1283 5, 2| éltem, hogy a köpönyegemet az arcom elé tartám, amikor
1284 5, 2| ezzel elhárítottam magamról az orrából kilövellő paprikatűzlángot,
1285 5, 2| Meg vagyok ölve!~S azzal az egész múh-borjú összeroskadt,
1286 5, 2| múh-borjú összeroskadt, s annak az idomtalan bőrhüvelyéből
1287 5, 2| talpára állani segítém, az én cimborámat, Rupertust
1288 5, 2| téged? Most már mehet maga az öreg múh-borjúnak; a zsidófertályból
1289 5, 2| múh-borjúnak; a zsidófertályból az éjjeli vásárlókat elijeszteni.
1290 5, 2| Ágnes! Te ringyó! Jöjj ki az erkélyre! Kiáltsd az őröket!
1291 5, 2| ki az erkélyre! Kiáltsd az őröket! Verd félre a harangot!~
1292 5, 2| Verd félre a harangot!~Az erkélyen láttam, hogy egy
1293 5, 2| is bosszúálláson jártatta az eszét. Én aztán minden erőmet
1294 5, 2| múh-borjú hüvelyét kikutatni az elnyelt váltóm végett! Hanem
1295 5, 2| Hanem annyit megtettem, hogy az utcáról felmarkoltam egy
1296 5, 2| csomó sarat, s amint a leány az erkélyről aláhajolva ordított
1297 5, 2| erkélyről aláhajolva ordított az éjszakába, úgy vágtam azzal
1298 5, 2| tánctoporzékolás. Fölszakítottam az ajtót, bebuktam a lépcsőgádoron,
1299 5, 2| egy nagy termetes fickónak az ölébe estem, aki a münsteri
1300 5, 2| hadak egyenruháját viselte. Az nyakon ölelt, s kacagva
1301 5, 2| nyomott a kezembe, s karját az enyim alá fonva, smollist
1302 5, 2| smollist ivott velem, s azalatt az én barétemet a maga fejére,
1303 5, 2| maga medvebőr süvegét meg az én fejemre nyomta.~– Így
1304 5, 2| mondjak, s ezúttal éppen az igazi családi nevemet diktáltam
1305 5, 2| családi nevemet diktáltam be az őrmesternek, fatális előrelátásból.~–
1306 5, 2| fiam, Berg-Mayer a neve. Az apja ott lakik a hamburgi
1307 5, 2| hamburgi hegyen, híres orgazda, az öccse, Rupertus, az meg
1308 5, 2| orgazda, az öccse, Rupertus, az meg kerítő; ő maga martalócvezér.~
1309 5, 2| meggyilkolt testvérénél; s ha az a martalóckapitány valaha
1310 5, 2| hogy én szabadítottam meg az öccsétől, aki az örökséget
1311 5, 2| szabadítottam meg az öccsétől, aki az örökséget megfelezni készült
1312 5, 2| fog tenni.~Íme, ez volt az én „homicidiumomnak” igaz
1313 5, 2| emberrel: tudja jól, hogy az „ember”, és mégis megöli.
1314 5, 2| fenevaddal, azt hiszi róla, hogy az múh-borjú; megöli mint borjút,
1315 5, 2| borjút, s aztán kisül, hogy az ember volt; akkor azt nem
1316 5, 2| rejtőztetni, maga feleljen róla az egek urának, ha mint oktalan
1317 5, 2| állat párája zavartatott az ki a saját bőréből. Ez tehát
1318 5, 2| Serenissime azonban, nem értvén el az iróniát, azt válaszolá,
1319 5, 2| válaszolá, hogy a vádlott az ezután következő bűneiért
1320 5, 2| olyan tisztára mosni, mint az Úrasztalán való kenyeres
1321 6, 1| a hét főbűnök, ha azokat az ember mint katona követi
1322 6, 1| leteltével kikértem a kapitánytól az elbocsátási levelemet. Sajnálta
1323 6, 1| aztán hogy előadtam neki az indokomat, nem volt semmi
1324 6, 1| kalandjaim közt szereztem, amint az őrdög megadta, úgy az ördög
1325 6, 1| amint az őrdög megadta, úgy az ördög el is vitte; de ha
1326 6, 1| leszek. Istenhez megtérek, s az embereknek hasznára leszek.~(–
1327 6, 1| múlhatatlanul szükséges volt az istenfélő életnek inaugurálásához.
1328 6, 1| inaugurálásához. Mivelhogy tudniillik az andernachi polgármester
1329 6, 1| kiadott elbocsátási levelembe az 1 esztendő száma mellé még
1330 6, 1| sem ártó nullát, azt sem az 1 elé, hanem utána. S ha
1331 6, 1| kapitány zászlója alatt, fölér az egész hajdemáksági dicsőségemmel,
1332 6, 1| exorcizátiójával. Ez volt az a falsum, amit a szememre
1333 6, 1| nagyherceg. – Egy nulla az egész, ki fogja ezért a
1334 6, 2| 2. AZ ÖRÖKSÉG~Az obsitos katonák
1335 6, 2| 2. AZ ÖRÖKSÉG~Az obsitos katonák gyalog utaznak.
1336 6, 2| mint a gyalog ember, s az embernek csak két lába van,
1337 6, 2| megtakarított pénzemből még éppen az utolsó tallérom volt meg,
1338 6, 2| előttem; a nagy malomkőgyárak, az emelőgépek a rakpartokon,
1339 6, 2| nem énrám. Végigmehettem az egész városon, senki sem
1340 6, 2| ez a Hugó!” Úgy el volt az egész alakom változva, arcom
1341 6, 2| szederfa még most is kihajlik az utcára. Annak az ágain ülve
1342 6, 2| kihajlik az utcára. Annak az ágain ülve tanultam én a „
1343 6, 2| helyett egy drabant állt az ajtóban, a dreymastert a
1344 6, 2| Mit kótyavetyélnek?~– Az öreg tímárgazdának a retyemutyáját.
1345 6, 2| semmibe.~– Hát miért árverezik az öreg holmijait?~– Azért,
1346 6, 2| csináljanak belőle.~– Kik?~– Hát az a sok jebuzeus, sadduceus
1347 6, 2| adósa volt. Eladják itt még az eresz alatt ma kikelt meztelen
1348 6, 2| a sok adósság.~– De hisz az öreg igen jó gazda volt,
1349 6, 2| mikor én ismertem őket.~– Az volt bizony, katona uram,
1350 6, 2| bizony, katona uram, amíg az ivásnak nem adta magát.~–
1351 6, 2| Hát miért adta magát az ivásnak?~– Azért, mert volt
1352 6, 2| Hugónak. A szegény öreg már az utcára sem mert kimenni,
1353 6, 2| bújában.~– Hát meghalt – az asszony? – kérdeztem én,
1354 6, 2| a torkomba ezt a szót: „az anyám! „~– Jól járt a jámbor
1355 6, 2| nyitott ablakhoz, s benéztem az ismerős szobába, ami tele
1356 6, 2| csiszárokkal, zsibárusokkal, akik az én szülőim holmijain versenyeztek.
1357 6, 2| holmijain versenyeztek. Éppen az anyámnak a templombejáró
1358 6, 2| tallér! Senki többet érte! Az enyim!” De hát nem volt
1359 6, 2| palást egy vén zsibáruson: az mindjárt föl is vette magára.
1360 6, 2| komédia volt. Úgy nevette az egész társaság. Nekem meg
1361 6, 2| Hát rég meghalt már – az asszony? – kérdezém tőle.~–
1362 6, 2| bizony azt nem tudom. Mert az, ami lélek volt benne, az
1363 6, 2| az, ami lélek volt benne, az vagy az égbe vagy a pokolba
1364 6, 2| lélek volt benne, az vagy az égbe vagy a pokolba vagy
1365 6, 2| Hát nem harangoznak rá?~– Az „ilyen” halottra nem szoktak
1366 6, 2| szoktak harangozni; mert az maga akasztotta föl magát.
1367 6, 2| a szederfára, ni, ahogy az utcára kinyúlik az ága.~–
1368 6, 2| ahogy az utcára kinyúlik az ága.~– Hogy tehette azt?~–
1369 6, 2| még ugyanaz nap érkezett az andernachi polgármesterhez
1370 6, 2| amelyben kérdést intéznek az öreg tímármesternek a csavargó
1371 6, 2| Hermann senki se más, mint az ő Hugó fia; tehát adja elő,
1372 6, 2| neki egyéb, mint csak éppen az, hogy kerékbe törik.~El
1373 6, 2| képzelni, hogy milyen jólesett az én porcikámnak ez a biztatás!
1374 6, 2| előállani vele, hogy én vagyok az a sokat emlegetett Hugó.
1375 6, 2| akasztófacímer” titulust ragasztott az én nevemhez; én meg hűségesen
1376 6, 2| szidtuk egyesült erővel azt az átkozott fickót, aki a szegény
1377 6, 2| zöld „ágra” juttatta, ami az udvarról a fejünk fölé lehajlik.
1378 6, 2| a fejünk fölé lehajlik. Az én hamburgi vértettem vezette
1379 6, 2| elől, amire nézve én voltam az égő tűz, az árvíz, a földindulás,
1380 6, 2| nézve én voltam az égő tűz, az árvíz, a földindulás, ami
1381 6, 2| rátaláltam utoljára arra az egyre is, amelyikhez nekem
1382 6, 2| volt akasztva gyászkoszorú, az alatt kellett annak az asszonynak
1383 6, 2| az alatt kellett annak az asszonynak nyugodni, aki
1384 6, 2| hátha én vagyok a fia annak az asszonynak. Száz tallér
1385 6, 2| mellett csoportosult. Azt az embert, aki felakasztotta
1386 6, 2| eltakarítani; annak a számára az árokban van megásva a gödör.
1387 6, 2| zagyva zsivajgása kíséri az elátkozott fekhelyre, s
1388 6, 2| szilánkokat hasongat le róla. Az ácsorgó nép, különösen a
1389 6, 2| úgy törik magukat érte. S az a sok léhűtő nép nem is
1390 6, 2| megbolondulva oda rohanjon az árokba közéjök, s azzal
1391 6, 2| talál: „Majd békét hagytok az apámnak!”~A gyepmester végre
1392 6, 2| Nagy erő van ám ebben! Az öngyilkos koporsójából egy
1393 6, 2| abból a koporsóból, mert az magához húzza a mennykövet.
1394 6, 2| olyan kell – feleltem neki.~Az biz arra is kész volt.~–
1395 6, 2| egy tallérnál.~Annyi volt az egész vagyonom: odaadtam
1396 6, 2| mint én magam, volt nekem az apai örökségem is, meg a
1397 6, 2| kezem mutatóujján.~(– No, az bizonyára nagyobb büntetés
1398 7 | éreztem magamat szegénynek. Az volt a gondolatom, hogy
1399 7 | De mégis annyival jobb az útfélre kitett csecsemőnél,
1400 7 | Tervem nagyhamar készen volt. Az andernachi népnek egyik
1401 7 | nagyot bámulva.~– Hát mi az őrdögöt csinálnék veletek?
1402 7 | már ott várnak a makerek. Az egyik megveszi tőlem a tutajokat,
1403 7 | tőlem a tutajokat, a másik az evezőslegényeket: ki milyen,
1404 7 | milyen, darabszámra. Amit az emberekért kapok, azt megfelezzük!~–
1405 7 | ha elvégzi más. Arra jó az ostoba idegen. Azt megfogadja
1406 7 | patkánynak?~– Megmondom az igazat, patrónus uram –
1407 7 | csak egyenesen megmondani az igazat. Nekem már elég volt
1408 7 | Nagyon sok vért ontottam, s az nyomja a lelkemet. Nem szeretnék
1409 7 | hollandus a tengeren viseli az igazi háborút; a szárazföldön
1410 7 | katonának a virtusa; engem az ördög vigyen el, ha ott
1411 7 | tűzijátékokat, s hétköznap az ahhoz való rakétákat készítik.~…
1412 7 | iddogáltak a sörházban.~Még az is meg volt engedve a katonáknak,
1413 7 | elég nagy alkalmuk volt, az egész Nijmegen város összes
1414 7 | is minden más növénynek az elpusztulása által nem szenvednének
1415 7 | képeznének, de mégis a tulipán az irányadó. Egy tulipán: egy
1416 7 | tulipán: egy mérő búza. De az is különböző becsértékekkel
1417 7 | tüzér-konstáblerségen felül.~Az ifjasszony minden reggel
1418 7 | kelyheikkel pompáztak.~Hanem én az ő arcát sohasem láttam kinyílva.
1419 7 | főkötőt viselt, amiből csak az orra hegye látszott ki,
1420 7 | csigahéjakban birtokolt, az mesés kincseket képviselhetett.~
1421 7 | irányadója, s innen elterjedt az Franciaországba és Angliába.
1422 7 | A csigahéj drágább volt az igazgyöngynél.~S az én özvegyasszonyom
1423 7 | volt az igazgyöngynél.~S az én özvegyasszonyom megboldogult
1424 7 | tele gabonával. Ez volt az ő legféltettebb kincse,
1425 7 | kincshez hozzájusson; de amíg az özvegy rátartóskodva habozott,
1426 7 | tenyerébe, egyszer csak beütött az egész csigakereskedésbe
1427 7 | Bankárok és mylordok, kik addig az egymás hátára másztak a
1428 7 | két-háromezer tallérra, míg az eddigi százaranyos scalaria
1429 7 | tallért. – Ezt a nagy csapást az én özvegyem nem viselhette
1430 7 | megszólítsam.~– Hiszen ha csak az nyomja kegyelmednek a szívét,
1431 7 | tekeredő csigák megbuktatják az addig kedvelt balra tekeredőket,
1432 7 | hajlamú csigabigát, hogy az egész vásárt elláthatja
1433 7 | mert amit én mondok, az tiszta tudomány, ahogy aztat
1434 7 | hogyha a csigák, melyek az acephalákhoz tartoznak,
1435 7 | csavarva formálja, akkor ezek, az egymás iránti antipátiánál
1436 7 | Ezeket mi most, ha kegyelmed az én ajánlatomba beleegyeznék,
1437 7 | párzás ideje alatt.~E szóra az én háziasszonyom az egész
1438 7 | szóra az én háziasszonyom az egész fátyolát az arca elé
1439 7 | háziasszonyom az egész fátyolát az arca elé húzta, s szemérmesen
1440 7 | egybekelés” idején. Ideérve, az eleven csigák számára egy
1441 7 | kezdi el a héját építeni.~Az én asszonyom kapott ezen
1442 7 | én asszonyom kapott ezen az ajánlaton, mindjárt megtette
1443 7 | nincs-e rajta egy gomb az állam címerével lefelé fordítottan
1444 7 | délutánonkint kertészkedtem az özvegyasszonynál. Ami pénzt
1445 7 | soltész.)~Hiszen megvallom az igazat, nem azért viseltem
1446 7 | viseltem magamat így, mintha az nekem valami nagyon jólesett
1447 7 | Midőn tehát megérkezének az eleven puhányok, elkészítém
1448 7 | téglafallal vettünk körül, s ott az elhelyezett csigák szerencsésen
1449 7 | hogy a csigák tojásainak az a tulajdonsága van, mely
1450 7 | gézengúz, hogy azzal is töltse az időt.)~– Már ezt pedig meg
1451 7 | hogyan láthatják hát meg azok az antipatikus ellenfélt?)~
1452 7 | meggazdagodásnak a titka. Az én háziasszonyom e titokszerű
1453 7 | természeti működés alatt, amíg az általam ápolt csigák műveiket
1454 7 | volt a körülményeknek, hogy az ifjú özvegy avégett, hogy
1455 7 | csábítás által lett elérve az, hogy a város leggazdagabb
1456 7 | egyszer csak engem vezetett az oltárhoz.~(– Napnál fényesebb
1457 7 | lett jutalmazva érte. Mert az általam ily módon előállított
1458 7 | nagyobb része okvetlenül az a hitvesi hűség volt, amellyel
1459 7 | lett volna velem elégedve az asszonyom, az új férjével.
1460 7 | velem elégedve az asszonyom, az új férjével. Csak egy dologban
1461 7 | álltam ki a megboldogulttal az összehasonlítást. Az kapitány
1462 7 | megboldogulttal az összehasonlítást. Az kapitány volt, én pedig
1463 7 | kapitányné „asszonynak” hítták az ő feleségét, az enyimet
1464 7 | hítták az ő feleségét, az enyimet pedig csak konstáblerné „
1465 7 | a házból sehova, nehogy az ismerősök a konstáblerné
1466 7 | a férje; amiből utoljára az lett, hogy rövidségnek okáért
1467 7 | nem volt mire kiadnunk. Az ivásról lemondtam, pipázni
1468 7 | semmi tréfát kezdeni, s az asszonyok oly erényesek,
1469 7 | kezdeni.~Ezalatt megtörtént az a szerencse, hogy a feleségem
1470 7 | szerencse, hogy a feleségem abba az állapotba jutott, amelyben
1471 7 | állapotba jutott, amelyben az asszonyoknak rendkívüli
1472 7 | tudni, hogy ez rendes dolog. Az egyik asszony azt kívánja
1473 7 | kell kiugrani a férjének az ágyból, s fölverni valamennyi
1474 7 | kulimászt. Tetszik tudni, hogy az ilyen kívánságokat nem lehet,
1475 7 | veszedelmes megtagadni. Az én feleségem valamennyinél
1476 7 | darab pergament. Hát hisz az van elég. Igen, de arra
1477 7 | kellett írva lenni, hogy az ő férje kapitány.~Hol vegyek
1478 7 | hazádfia, Reinhard Walter. Az is kalandorból, minő te
1479 7 | megváltoztatta Sommerre, az indusok úgy híják, hogy „
1480 7 | hogy egészen felhevítette az agyamat.~Hozzájárult a rettenetes
1481 7 | rettenetes unalom, ami ebben az egyhangú semmit nem tevésben
1482 7 | közt, nekem is tetszett az a gondolat, hogy nem kell
1483 7 | csikói között. Bizonyos, hogy az én hivatalom volna a bölcsőringatás.
1484 7 | méltót.~(– Akkor ugord át az egész Atlanti-tengert a
1485 7 | Csendes-óceánnal egyetemben; ne töltsd az időt repülőhalak és éneklő
1486 8, 1| körülményeket előrebocsátok. Ezek az általam elkövetett legsúlyosabb
1487 8, 1| helybe a vádlott.~Tehát, hogy az elején kezdjem: a Gangesz
1488 8, 1| egy óriási torony. Annak az ablakából nyúlik ki egy
1489 8, 1| fölfelé ácsingózva. Ha az a kalitkában ülő ember valahogy
1490 8, 1| felfalnák a kajmánok.~S ki ez az ember ott abban a kalitkában?~
1491 8, 1| nábob őfenségét, mikor őt az angolok a patnai ütközet
1492 8, 1| után országából elűzték. Az angolok azután sah Allumot
1493 8, 1| Mir Kosszim továbbfutott az audhi nábobhoz. Ennek a
1494 8, 1| a fővezére volt Sommer.~Az angolok azt követelték az
1495 8, 1| Az angolok azt követelték az audhi nábobtól, hogy adja
1496 8, 1| magát őfensége olyan nagyon.~Az audhi kán futni hagyta Sommert,
1497 8, 1| új hadsereget szervezett. Az angolok onnan is elűzték.
1498 8, 1| meghódította számára a chitorei és az abnili rahjákat; – az angolok
1499 8, 1| és az abnili rahjákat; – az angolok innen is elűzték.
1500 8, 1| válogatott csapatjai, akik az előbbeni nagyvezérrel megtették
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2315 |