Rész,  Fejezet

1501   8,  1|         zsoldjukat, megfogták, kikötötték az égető napra hajadon fővel,
1502   8,  1|               lesz nem publikálni, nehogy az európai katonák is megtudják! –
1503   8,  1|                    és menj békével odább! Az a föld termi ezeket a bűnöket,
1504   8,  1|             bűnöket, mint a csörgőkígyót, az upászfát: nem szíved.~Szerdhána
1505   8,  1|                császár, s megengedé, hogy az ifjú, szép fejedelemnő Sommer
1506   8,  1|                 leggonoszabb ellenségtől, az árulástól, mely a hindu
1507   8,  1|            fejedelmét, mint a liánvenyige az őserdőt, körülfonja. A szerencsés
1508   8,  1|                 hadvezérnek tömérdek volt az irigye, vetélytársa: az
1509   8,  1|                   az irigye, vetélytársa: az angol társaság is régi ellensége
1510   8,  1|                   A fiát kizárta a király az öröklésből. Erkölcstelen,
1511   8,  1|               trónralépte után, mikor már az özvegy által rám volt bízva
1512   8,  1|                 neki a királynét, s mikor az nem sikerült, akkor fenyegetődzött,
1513   8,  1|                tisztelni, a császár pedig az eszéhez bízni; oly nagy
1514   8,  1|               nagy lett a befolyása, hogy az ő tanácsa döntött az udvar
1515   8,  1|                 hogy az ő tanácsa döntött az udvar elhatározásainál.~
1516   8,  1|                 udvar elhatározásainál.~S az ilyen keleti tanácskozások
1517   8,  1|              császári palotát ágyúztatni. Az ágyúszóra aztán hirtelen
1518   8,  1|            diétánál is praktikusabb módja az alkotmányos tanácskozásnak.~
1519   8,  1|                  begum” volt itt – és még az is többet ért valamennyi
1520   8,  1|        lovasságával a császári táboron, s az álmából fölriadó sereget
1521   8,  1|              várőrség is megláthatá; arra az is kirontott a kapukon;
1522   8,  1|             kirontott a kapukon; előhozta az ágyúit, s hátulról támadva
1523   8,  1|            legveszélyesebb helyére rohant az ütközetnek.~Mikor elértük
1524   8,  1|             azoknak a kartácsai mindenütt az előrerohanó királyné útját
1525   8,  1|             másfelől jól irányzott tekéim az ellenfél ágyúit törték össze.
1526   8,  1|             ellenfél ágyúit törték össze. Az nehány perc múlva hanyatt-homlok
1527   8,  1|        dandárjának élére állva, vágtatott az egész harcvonalban dúló
1528   8,  1|              visszafordult, s tönkreverte az ellenséget. A felkelő nap
1529   8,  1|           foglalva a vár, s le volt verve az ellen.~Sah Allum az egész
1530   8,  1|                 verve az ellen.~Sah Allum az egész hadsereg előtt ölelte
1531   8,  1|            harcolt hat császári herceg és az egész hadsereg megszabadulását.~
1532   8,  1|           elpirulással, így felelt:~– Nem az enyém az egész dicséret:
1533   8,  1|                így felelt:~– Nem az enyém az egész dicséret: nagyobbik
1534   8,  1|               felelte rá:~– Légy te magad az ő jutalma.~S saját császári
1535   8,  1|              hanem alkirály.~(– S ez mind az utolsó szóig megtörtént
1536   8,  2|        kegyelmességtek, elfelejteni, hogy az apám szomorú temetésénél
1537   8,  2|              istenes életet élek, és soha az igazságtól eltérő szó ajkamat
1538   8,  2|                  ajkamat el nem hagyja, s az a koporsószegből kovácsolt
1539   8,  2|         szakramentum kőt össze, hanem még az a remény is, hogy visszatértemkor
1540   8,  2|                   hűséges a távollevőhöz, az bizonyosan hűséges fog lenni
1541   8,  2|                  lenni a közellevőhöz is. Az akadály nagy, de nem elháríthatlan.
1542   8,  2|                   a vallás van közöttünk: az pedig megváltoztatható.
1543   8,  2|             második nőt nem vehetsz, amíg az első él; mert ez a kétnejűség
1544   8,  2|                    mint a brahman hitűek, az asszonyt nem tartják lelketlen
1545   8,  2|                   asztaláldását elmondták az étkek fölött. Ha erre a
1546   8,  2|                 függött elhatározásomtól. Az egyik oldalon egy nép, mely
1547   8,  2|                 pápa papucsát, kivált ott az Isten háta mögött, Szeharompore
1548   8,  2|                szedegette komoly ráncokba az arcát; de végre ő is hagyta
1549   8,  2|                 is hagyta nevetésre futni az ajkait, a többi bíró urak
1550   8,  2|               sors engem elvezetett.~Maga az ég sem az, ami minálunk.
1551   8,  2|                elvezetett.~Maga az ég sem az, ami minálunk. A hollandi
1552   8,  2|                  ég fölforralja a vért és az agyvelőt, s a páráktól teljes
1553   8,  2|                 tűzkeresztek jelennek meg az égen, s délibábok, amik
1554   8,  2|               majd mikor megered a zápor, az olyan, mintha tűzeső hullana
1555   8,  2|                 mintha tűzeső hullana alá az égből, szikrák, zsarátnok,
1556   8,  2|                  bíborfénnyel árasztva el az egész vidéket. Aztán forró
1557   8,  2|              forró napokon, mikor a pórok az úton végigfutnak (mert úri
1558   8,  2|                   százféle gyümölcs, mely az év minden szakában érik,
1559   8,  2|                  Hisz azért ül itt együtt az érdemes törvényszék, hogy
1560   8,  2|                 Azonnal rá fogok térni. – Az egész körülfogó világ ellenállhatatlan
1561   8,  2|      ellenállhatatlan befolyással van itt az ember kedélyére, s maga
1562   8,  2|                   ember kedélyére, s maga az őslakó, vallásával, szokásaival,
1563   8,  2|                 alatt görnyedve, keveréke az eszményi szépnek és rútnak;
1564   8,  2|                nagyszerűségre meghaladják az európai metropolisokat,
1565   8,  2|               természetesnek találja; hol az asszonynak a megholt férjjel
1566   8,  2|                   égetni a máglyán, s hol az újra férjhez ment özvegyet
1567   8,  2|                   nem szabad visszatérnie az élők közé, hanem keresnie
1568   8,  2|            magunkkal odaviszünk: más lesz az erény, más lesz a bűn, s
1569   8,  2|                egy föltételhez van kötve. Az első feleségnek bele kell
1570   8,  2|              második nőt vehessen. S amíg az belenyugvását nem nyilvánítja,
1571   8,  3|                      3. MAJMÚNA ÉS DANESH~Az én szép Zeib-Alniffám csodálatra
1572   8,  3|               rávehető, hogy mellém üljön az asztalhoz, hanem velem átellenben
1573   8,  3|                 átellenben foglalt helyet az asztal túlsó végén. Azt
1574   8,  3|               végén. Azt mondta, hogy ezt az illendőséget meg kell tartanunk
1575   8,  3|                  tartanunk mindaddig, míg az első feleségem engedélye
1576   8,  3|                 nőnek is szabad elmondani az asztalnál a Bazawa áldását.
1577   8,  3|             áldását. Amíg pedig ez áldást az új nő el nem mondhatja,
1578   8,  3|                   szabad szorítanunk, sem az új nőnek a férje szemébe
1579   8,  3|             milyen a mosolygásuk? – Hanem az én Zeib-Alniffámnak több
1580   8,  3|            zamatos italok készülnek, hogy az ember elfeledi mellettük
1581   8,  3|                    A pálmák kifúrt kérge, az agavék levágott hajtása
1582   8,  3|                  hajtása kantaszámra önti az édes, fűszerillatú nedvet,
1583   8,  3|                 mámorító hatása fokozódik az álomgyönyörig; nem olyan
1584   8,  3|                  álomgyönyörig; nem olyan az, mint a részegség, hanem
1585   8,  3|                 részegség, hanem hasonlít az egzaltációhoz.~És eközben
1586   8,  3|                 egzaltációhoz.~És eközben az én szép menyasszonyom tündérregéket
1587   8,  3|                  hercegasszonyt hazavitte az apjához, egyiket Indiába,
1588   8,  3|                 Nagyon szép történet volt az, hanem én elálmosodtam rajta.
1589   8,  3|              Bizonyos vagyok felőle, hogy az a fűszerillatú nektár, amit
1590   8,  3|                  számomra, idézte elő ezt az álmosságot nálam, csak arra
1591   8,  3|             fejünk fölött levő hold, mely az első negyedet mutatta elindulásunkkor,
1592   8,  3|            azalatt megtelt, el is fogyott az utolsó negyed karajáig.
1593   8,  3|                    míg végre megérkeztünk az Ararát hegyéhez, amit megismertem
1594   8,  3|             pogányok egyik nagy szelleme.~Az Ararát hegye tetején van
1595   8,  3|              voltak, s magasztalják azért az Istent. Az aranynál fényesebb
1596   8,  3|             magasztalják azért az Istent. Az aranynál fényesebb betűkkel
1597   8,  3|                   hogy világosabbá teszik az éjszakát a nappalnál. Danesh
1598   8,  3|               szállt alá a Majmúna tündér az egekből. Ez is óriás volt;
1599   8,  3|               egyszerre füstté változott, az egyik kék, a másik sárga
1600   8,  3|                   a másik sárga füstté, s az a füst két kristálypalackba
1601   8,  3|         Elhalmoztuk egymást csókjainkkal; az volt a legelső kérdésünk
1602   8,  3|                  hogy ez a boldogságérzet az ő szívét is ellepte. Ezer
1603   8,  3|                   és ültünk egy széken, s az előttünk levő palackokat
1604   8,  3|                  Csak két palack volt még az asztalon, egy kék és egy
1605   8,  3|                gyorsan elő, mely megtölté az egész termet: a füsttömegek
1606   8,  3|              füsttömegek alakot öltöttek, az egyikből lett Danesh tündér,
1607   8,  3|            megcsókoljam, úgy, mint téged?~Az asszony azt mondta: megengedem.~
1608   8,  3|                   hogy bizonyságom legyen az iránt, hogy ez órában együtt
1609   8,  3|                megszorítá a kezemet, hogy az ujjamon levő jegygyűrű,
1610   8,  3|                   ujjamon levő jegygyűrű, az ő jegygyűrűje kettépattant.~
1611   8,  3|              boldog éjt együtt töltöttünk az Ararát hegyi palotában,
1612   8,  3|               nekiadtam azt a „lingám”-ot az arany karpereccel együtt,
1613   8,  3|                  fölül egy szárnyát annak az ágymennyezetnek, melynek
1614   8,  3|                utánunk a felhő, süvöltött az áthasított lég, sziporkáztak
1615   8,  3|                   hegyek közül kilövellt, az őt mint a lángnyíl lövellte
1616   8,  3|                   kegyelmes uraim, ha ezt az én álmomat a niemengeni
1617   8,  3|            következései lesznek még ennek az álomlátásnak in praxi.~Oly
1618   8,  3|           feleségemmel igazán találkoztam az éjjel, bizonyította a búcsúvétel
1619   8,  3|                  alatt kettépattant gyűrű az ujjamon.~– Ez csodálatos
1620   8,  3|           feleségeddel tudasd azt. Írd le az egész történetet, hogy azt
1621   8,  3|                    hogy elvigye Hollandba az izenetedet.~Én kaptam az
1622   8,  3|                  az izenetedet.~Én kaptam az ajánlaton, s egy hosszú
1623   8,  3|              szívós, mint a bőr, felírtam az egész álomlátást, a királyné
1624   8,  3|                  által fenntartja, s mint az írott krónikák bizonyítják,
1625   8,  3|         bizonyítják, köztudomásra létezik az a palota Ararát hegyén,
1626   8,  3|             palota Ararát hegyén, melyben az egymástól elválasztott boldog
1627   8,  3|      kétségbevonhatatlan tény, hogy én és az első feleségem egymással
1628   8,  3|                   el.~– Ezt a levelet, és az általad küldött lingámot,
1629   8,  3|                   vannak szőve, elküldjük az első nődnek. Követem indul
1630   8,  3|                kellemetlen kivont kardnak az akadálya.~De csalatkoztam,
1631   8,  3|           akadálya.~De csalatkoztam, mert az estebédnél ismét nem mondta
1632   8,  3|                nem mondta el Zeib-Alniffa az asztal fölött Bazawa áldását.~–
1633   8,  3|              adott neked még semmit. Amíg az ő helybenhagyó levele kezemben
1634   8,  3|             mondhatom el a Bazawa áldását az asztal fölött.~– Hát énnekem
1635   8,  3|          galambnak a szárnya alá köti, és az a galamb két nap alatt Hollandból
1636   8,  3|           Hollandból iderepül. Tehát csak az odavaló utat számítsd.~De
1637   8,  3|                   utat számítsd.~De nekem az is hosszú idő volt. Azon
1638   8,  3|           dogmatikus vitákba elegyedjünk. Az én utam sietős! – Úgysem
1639   8,  3|               sietős! – Úgysem lett semmi az én elbúsult szándékomból;
1640   8,  3|               kezét megszoríthattam, vagy az ajkait megcsókolhattam volna.~(–
1641   8,  3|            Föltettem magamban, hogy abból az álomitalból többet nem hörpentek
1642   8,  3|              kherat” italtól költővé lesz az ember, a legegyügyűbb fickó
1643   8,  3|                  forrásokba tölteni, hogy az utasok elalusznak tőle.
1644   8,  3|                  hanem valami rágószer, s az a tulajdonsága van, hogy
1645   8,  3|           választottalak, nincs bevégezve az, hogy te valósággal az légy,
1646   8,  3|          bevégezve az, hogy te valósággal az légy, ami én vagyok: uralkodó.
1647   8,  3|                   mit kellene csinálnunk?~Az én szép Zeib-Alniffám aztán
1648   8,  3|      Zeib-Alniffám aztán elmondta előttem az egész tervezetét, mely szerint
1649   8,  3|                  tervezetét, mely szerint az uralkodásunk alá adatott
1650   8,  3|                még azt is megláttam, hogy az én hasonlíthatlan szépségű
1651   8,  3|               philtra világon, mint mikor az embernek a felesége folyvást
1652   8,  3|                   jó tanácsokat osztogat.~Az indusoknál pedig ez bevett
1653   8,  3|       bekörutazásához, ami megkívántatott az én ránából rahjává emeltetésemhez.~
1654   8,  3|           egymástól elkülönítve; mert azt az indus etikett meg nem tűri,
1655   8,  3|                 egymás mellett, ez a neve az elefánt hátára kapcsolt
1656   8,  3|            kapcsolt mennyezetes hintónak. Az előcsapattal ment a begum,
1657   8,  3|                előcsapattal ment a begum, az utócsapattal pedig én magam,
1658   8,  3|            utócsapattal pedig én magam, s az én elefántom hátára volt
1659   8,  3|                  a szíves fogadtatást. Én az egész idő alatt csak úgy
1660   8,  3|       találkozhattam a feleségemmel, hogy az egyikünk az egyik elefánton
1661   8,  3|            feleségemmel, hogy az egyikünk az egyik elefánton ült, a másikunk
1662   8,  3|                  a másikon.~Részt vettünk az indus népség mindenféle
1663   8,  3|                  ünnepén hagytuk magunkat az őrült gusszainek és fakírok
1664   8,  3|               mindkettő ajándékot jelent: az elsőt a fejedelmek adják
1665   8,  3|                  elsőt a fejedelmek adják az alattvalóknak, a másodikat
1666   8,  3|                   a másodikat a jobbágyok az uralkodóknak, s amiknek
1667   8,  3|                  nélkül nincsen elismerve az uralkodói viszony.~Sorra
1668   8,  3|            Jainászok állatkórházait, ahol az indusok beteg kutyákat,
1669   8,  3|           fedetlen, ami igen természetes, az indu bajadérek ugyanazt
1670   8,  3|                 No, elég volt már ezekből az allotriákból! – förmedt
1671   8,  3|                  és emberekkel, mik közül az elsőt „muszti”-nak, a másodikat „
1672   8,  3|                vallásuk parancsolja, hogy az utasokat megfojtsák; a bhilek
1673   8,  3|                 napok alatt nem láttam én az én felséges feleségemet
1674   8,  3|             fővárosunkhoz. E nap reggelén az indulás előtt Zeib-Alniffa
1675   8,  3|           városunk kapujához fogunk érni, az ország előkelői, a „ráók”
1676   8,  3|            fejedelmi lakoma; amit bevégez az „Utterpán”-ajándékozás:
1677   8,  3|       rózsavíz-locsolást. A zenanah pedig az a hely, ahová csak a férjnek
1678   8,  3|              bűnöm még ez ideig nem volt. Az a fakír, aki egy cserepet
1679   8,  3|                  a fején, mindaddig, amíg az abba ültetett narancsfa
1680   8,  3|              szenved annyit, mint én, aki az asszonyok legszebbikét hordtam
1681   8,  3|                neki: „édes!”~Itt volt hát az utolsó nap! A város előttünk
1682   8,  3|                   díszmenetben együtt jár az igazgyöngyös, csojtárját
1683   8,  3|              Zeib-Alniffa, mint rendesen, az úti kíséret élén haladt
1684   8,  3|               néprivallást, de nem tudtam az értelmét kivenni, csak azt
1685   8,  3|                  a szovariba.~A fakírnak, az indus szentnek a kívánságát
1686   8,  3|           Lehajoltam hozzá, belemarkoltam az üstökébe, hogy megkönnyítsem
1687   8,  3|                monda a fakír –, mert most az életedet mentem meg. Tudd
1688   8,  3|                városban lázadás ütött ki. Az összeesküvők letették a
1689   8,  3|            helyette kikiáltották rahjának az első férje, Szumro sah fiát,
1690   8,  3|                 fiát, Deli Szingh Raiszt. Az elfoglalta a várost, megvesztegette
1691   8,  3|                mind kivégezteté: terád is az a sors vár, ha kézre kaphat.~
1692   8,  3|                 kézre kaphat.~Nem akartam az őrültnek hinni. Hanem aztán
1693   8,  3|            pillanatokban azt láttam, hogy az én kedves Zeib-Alniffámat
1694   8,  3|                  megragadják, s lerántják az elefántról, azután kezeire,
1695   8,  3|          csúfondárosan körültáncolva, míg az üresen maradt szovariba
1696   8,  3|                férfialak kapaszkodik fel, az uralkodói gyöngyös süveggel,
1697   8,  3|            trónról engem, s láncra vereti az én nőmet, a begumot: egy
1698   8,  3|                   azt a másik elefántnak.~Az új rahja ott szónokolt a
1699   8,  3|                   célba vettem őfelségét. Az ágyú eldördült, s a következő
1700   8,  3|                Ekkor aztán megfordítottam az elefántot, s elvágtattam,
1701   8,  3|              elvágtattam, amilyen gyorsan az csak vinni tudott. Sokáig
1702   8,  3|               egész lovascsapat, hanem én az elefántommal a dzsungel
1703   8,  3|              lovasok elmaradtak mögöttem, az éj végre elvont a szemeik
1704   8,  3|              végre elvont a szemeik elől. Az életemet megmentettem, de
1705   8,  3|                    volt, annálfogva annak az esete nem involválhat bigámiát; –
1706   8,  3|                   docet; királygyilkosság az, amit egy alattvaló követ
1707   8,  3|                 király öli meg a másikat, az nem „regicidium”; hanem „
1708   8,  3|                capitale delictumból, minő az idololatria, bigamia és
1709   8,  3|                egyre kóborol a Gangesztől az Indusig, s a tengertől a
1710   8,  3|                  majd azzal visszahódítom az országomat, s kiszabadítom
1711   8,  3|                   vásárt ütni, s minthogy az angolok is vérdíjt tűztek
1712   8,  3|               eladott nekik készpénzen, s az én nyomorult fejem odajutott
1713   8,  3|            legnagyobb veszedelem várt rá: az angol Kelet-Indiai Társaság
1714   8,  3|                    Ott azután megtanítják az embert imádkozni, ha sehol
1715   9,  1|                  nem tiszteltek meg azzal az angolok, hogy a krokodilusok
1716   9,  1|               szerencsét keresni; akiknek az volt a főbűnük, hogy franciák,
1717   9,  1|                  padhoz láncolva izzadtam az evezőfeszítésben; Murder
1718   9,  1|            brandyt utalványozott, s annak az árát Murder kapitány föl
1719   9,  1|                  törvény szerint jogosult az önvédelem. Amint mi szegény
1720   9,  1|         hajótulajdonos volt a jogbitorló.~Az én hidalgó társam nagy praktikus
1721   9,  1|           kesztyűt vagy a csizmát lehúzni az embernek a kezéről, lábáról.
1722   9,  1|              embernek a kezéről, lábáról. Az igen szép tudomány. De nem
1723   9,  1|                fölrohantunk a födélzetre, az álomittas legénységet megkötöztük
1724   9,  1|                  s uraivá tettük magunkat az „Alcyon”-nak. Mármost kérdem
1725   9,  1|                  és mi mégsem tettük azt! Az igaz, hogy csak azért nem
1726   9,  1|             mondta, hogy vigyen bennünket az ördög. Akkor azután huszonnégy
1727   9,  1|                  köteleit összevagdaltuk, az ágyúit a tengerbe hánytuk,
1728   9,  1|               egyedül én voltam, aki mind az ötnek a nyelvét beszéltem,
1729   9,  1|                   el nem kővetett, amiért az árbocrúd igazságtételére
1730   9,  1|                   rászorult volna. Célunk az volt, hogy valahol a Florida
1731   9,  1|                vesztettük el szemünk elől az Alcyont, amidőn oly szélcsend
1732   9,  1|                 habokat, s nekünk ezalatt az élelmiszereink tisztára
1733   9,  1|             minden élelmiszert elhoztatok az Alcyonról – mondá a soltész.)~
1734   9,  1|                  nak, és éppen tizedrésze az elégnek. Ha az élelmiszer
1735   9,  1|                 tizedrésze az elégnek. Ha az élelmiszer volt a „sok”,
1736   9,  1|                 kevesebből kivonni tiltja az algoritmus.~(– Ez való szent
1737   9,  1|                 azt a tulajdonságát, hogy az a világon minden állat,
1738   9,  1|                   ti rákotok mind eldobja az ollóját: ez dupla ok!~A
1739   9,  1|                  a mappát! Akarom kitudni az utatok irányát, mert majd
1740   9,  1|                  erre tovább vitorláztunk az Aleutok felé, ahol egy orosz
1741   9,  1|         szorultságában még azt is megeszi az ember, ha nincs más. Azután
1742   9,  1|              figyelemmel akarnám kísérni, az kellene, hogy egy szöcskének
1743   9,  1|             nőstény compass volt?)~De meg az igazat megvallva, biz én
1744   9,  1|                 hogy igazán azok voltak-e az illető vidékeknek a nevei,
1745   9,  1|                  mivelhogy azon a vidéken az a rossz szokás van, hogy
1746   9,  1|             szigeteknek a nevei nincsenek az utcaszegletekre felírva.
1747   9,  1|               mondhatok, hogy mindezekkel az urakkal összetalálkoztunk,
1748   9,  1|               hogy bennünket fölruházzon. Az Isten áldja meg jártában-keltében!~(–
1749   9,  1|                 meg jártában-keltében!~(– Az pedig egészen másképp adja
1750   9,  1|                ami igaz is; mert még soha az, ember emlékezetére, meg
1751   9,  1|                 hínak.)~Hanem akkor kérem az én tanúimat is megidéztetni,
1752   9,  1|                 Saldapennát Badajozból –, az oroszt, Belóbratanoff Zvoinimir
1753   9,  1|               csinovnikot Kamcsatkából –, az olaszt, Signore Sparafucile
1754   9,  1|              kannibalizmus vétke. Halljuk az emberevést!)~Előrebocsátom,
1755   9,  1|             körülmények között tekintetik az emberevés halálos bűncselekedetnek.
1756   9,  1|              valódi hőstettnek tartják, s az elfogott ellenséget megenni
1757   9,  1|                 feladatuk. A mexikóiaknál az emberevés a vallásos kultuszhoz
1758   9,  1|                 vonatlak, s alkalmaztatom az „első” és „második fokút”,
1759   9,  1|           Igazsága van kegyelmességednek. Az emlékezetem csalt. A Csendes-óceánon
1760   9,  1|                tőlük, kénytelenek voltunk az élelmiszereinket kidobálni
1761   9,  1|               hajóssal, aki újra megtölti az éléstárunkat. De bizony
1762   9,  1|            csizmáinknak a talpával. Végre az is elfogyott. Nem állhattuk
1763   9,  1|                  elfogyott. Nem állhattuk az éhséget tovább. Elhatároztuk,
1764   9,  1|                neve kijön, azt megesszük. Az én nevem jött ki a kalapból.
1765   9,  1|               vetkőzni kezdtem, előlépett az én kedves bajtársam, a spanyol
1766   9,  1|                  spanyolnak?)~A lábát.~(– Az a kérdés, hogy van-e az
1767   9,  1|                   Az a kérdés, hogy van-e az embernek a lábában is lelke.)~(–
1768   9,  1|               mondják: „a lábába szállott az esze” – „a lába szárába
1769   9,  1|                  szólt a nagyherceg. – Ha az embernek a lábában is volna
1770   9,  1|              fakultás ítélhet. Amíg annak az ítélete meghozatik, addig
1771   9,  1|                    hogy vajon végig van-e az emberben a lélek? Meddig
1772   9,  1|             emberben a lélek? Meddig tart az? És hol szűnik meg?~Az ítélet
1773   9,  1|               tart az? És hol szűnik meg?~Az ítélet ekképp hangzott:~„
1774   9,  1|                  ítélet ekképp hangzott:~„Az emberi lélek tart az emberi
1775   9,  1|           hangzott:~„Az emberi lélek tart az emberi testnek a térde kalácsáig.
1776   9,  1|              letérdepelni; mert odáig van az emberben a lélek, ami azon
1777   9,  1|                 lélek, ami azon alul van, az már lelketlen appendix.”~(–
1778   9,  1|             kannibalizmusban való bűne is az irrelevabilisek közé soroztatik! –
1779  10,  1|                  volna; de hátra van most az uxoricidium.)~– Jaj, dehogy
1780  10,  1|                   elátkozott étekből elég az emberrel megismertetni élő
1781  10,  1|                   nem haltam meg tőle; de az is úgy égetett, úgy mart
1782  10,  1|                  úgy mart belül, elkezdve az agyamtól végig minden porcikámon,
1783  10,  1|                 minden porcikámon, mintha az ereim mindegyike végtől
1784  10,  1|                Sokan nem állhatták tovább az öldöklő kínt, s beleugráltak
1785  10,  1|             tengeri angyaloknak neveznek.~Az én tagjaimat ez első kín
1786  10,  1|              éreztem, s nem mozdulhattam: az égető nap odasütött az arcomra,
1787  10,  1|                    az égető nap odasütött az arcomra, s szemeimet ki
1788  10,  1|            szárnycsapás hűs szellője érné az arcomat. A vállamon ott
1789  10,  1|               arcomat. A vállamon ott ült az én fehér galambom. Az a
1790  10,  1|                 ült az én fehér galambom. Az a fehér galamb, aki börtönből
1791  10,  1|           leszállt rám. Úgy érzém, mintha az ő kiterjesztett szárnya
1792  10,  1|           kiterjesztett szárnya betakarná az arcomat, hogy ki ne égesse
1793  10,  1|               meddig hányódott még azután az árboctalan, vitorlátlan,
1794  10,  1|                   azt tovább? Más-e, mint az az egy fehér galamb? Arra
1795  10,  1|                azt tovább? Más-e, mint az az egy fehér galamb? Arra nem
1796  10,  1|                tengerbe, más ott halt meg az embertelen kínok között.
1797  10,  1|         megbocsátok a világon, csak ennek az egy jóltevőmnek soha. Ha
1798  10,  1|                   a cápák gyomrában terem az ámbra, s most templomot
1799  10,  1|                   maradtam meg e világon.~Az indiai hajós ápolása mellett
1800  10,  1|         Niemengenbe, s ismét megláthassam az én kedves feleségemet és
1801  10,  1|                   nevemre is megtanította az anyja?~Milyen boldog leszek
1802  10,  1|                  tulipánkertem: többet ér az.~Éjet-napot eggyé tettem,
1803  10,  1|                   boldog eszmecseréi után az első szavam ez volt hozzá:~–
1804  10,  1|                dajkára mutatva, kik közül az egyik egy járni kezdő fickót
1805  10,  1|                  bepólált kisbabát hozott az ölében.~– Hát ez micsoda? –
1806  10,  1|                 Hát ez micsoda? – kérdém, az utóbbira szörnyen elbámulva.~–
1807  10,  1|          másodszülötted, te bohó! – szólt az asszony kedélyes nevetéssel.~–
1808  10,  1|            asszony kedélyes nevetéssel.~– Az én másodszülöttem? – Hisz
1809  10,  1|                 emlékszel már rá – sipegé az asszony, szemérmesen elrejtve
1810  10,  1|            tündérek összehoztak bennünket az Ararát hegyi palotában?~–
1811  10,  1|               teringette tündérei!~De még az asszonynak állt feljebb!~
1812  10,  1|                 állt feljebb!~Hogy én hát az ő hitvesi hűségében akarok
1813  10,  1|                   bizonyítékok a kezében: az én saját levelem, melyben
1814  10,  1|                   a tündérek segítségével az Araráthegyi kastélyban?
1815  10,  1|                 királyfi.~– De asszonyom! Az ilyen dolgokban én nem értem
1816  10,  1|                kiabálni. – Ami álom volt, az nem komoly dolog, s annak
1817  10,  1|                 amikor én ön felől; hanem az a kis sírórívó poronty:
1818  10,  1|      polgármesterhez! Én feladom a dolgot az érseknek! Összehívatom a
1819  10,  1|                  ön a polgármesterhez meg az érsekhez, csináljon minél
1820  10,  1|             polgármesterhez: azt kihúztam az ágyából, mert már aludt;
1821  10,  1|                   vannak a franciák, arra az álom kiment a szeméből;
1822  10,  1|                akkor aztán elmondtam neki az egész históriámat, majd
1823  10,  1|               tenni a szálláspénzt, addig az embert be nem eresztik,
1824  10,  1|                visszamentem szégyenszemre az asszonyhoz.~Az csak kötődött
1825  10,  1|              szégyenszemre az asszonyhoz.~Az csak kötődött velem. Azt
1826  10,  1|                 hogy ne pattogjak, nem ér az semmit. Ha jó képet nem
1827  10,  1|                  elmondani előttünk, hogy az indiai királyoknak hány
1828  10,  1|                 minden szabad volt, akkor az is szabad volt, hogy a levegőn
1829  10,  1|                  lehetetlen nincsen, hogy az első feleségeddel találkoztál,
1830  10,  1|               amennyire számítottam.~– Él az a fiú?~– Hogyne élne? Ha
1831  10,  1|                 akkor megvan. Ami megvan, az tény. Ami tény, azt nem
1832  10,  1|                  A tények erősebbek, mint az okoskodások.~Akkor aztán
1833  10,  1|                 azt mondtam neki, hogy ez az eset nem is tartozik polgári
1834  10,  1|             odajutottam még jó helyre.~Ez az egész Niemengen mind csupa
1835  10,  1|                   sógor, koma, keresztapa az egész világ, és amellett
1836  10,  1|                   a feleségem felől, hogy az az én egész távollétem alatt
1837  10,  1|                  feleségem felől, hogy az az én egész távollétem alatt
1838  10,  1|               csináltatott magának azóta. Az én vádamnak tehát nem volt
1839  10,  1|                  hatalmas alapokon feküdt az ő védelme.~Itt volt az én
1840  10,  1|             feküdt az ő védelme.~Itt volt az én saját kezem írta levél,
1841  10,  1|          bőrpapirosra írva, abban előadva az egész csodálatos találkozásunk.
1842  10,  1|                 csodálatos találkozásunk. Az egész elbeszélés hitelesítve
1843  10,  1|                  tudniok kell, hogy van-e az ő országukban Danesh és
1844  10,  1|                  nincsenek, annak a klíma az oka. Hiszen itt elefántok
1845  10,  1|                elefántok sincsenek, azért az elefántok mégis valóságos
1846  10,  1|             élőlények. Ki merné eltagadni az elefántot, csak azért, mert
1847  10,  1|               gyomrába.~De még itt vannak az asszony kezében az akkori
1848  10,  1|                 vannak az asszony kezében az akkori találkozás tanújelei,
1849  10,  1|               elmével megfoghatatlan eset az, hogy egy kelet-indiai Majmúna
1850  10,  1|                  vele a levegőn keresztül az Ararát hegyére elrepüljön,
1851  10,  1|            csodának a végbemenetele, mint az a hallatlan szörnytett,
1852  10,  1|                   ártatlan, senki sem más az apja, mint az, akit „nuptiae
1853  10,  1|               senki sem más az apja, mint az, akit „nuptiae denominant”!~
1854  10,  1|                   szépen nyakamba varrták az asszonyt gyerekestül, s
1855  10,  1|             Kimondták, ítéletileg, hogyha az ember az álmát leírja, hát
1856  10,  1|               ítéletileg, hogyha az ember az álmát leírja, hát akkor
1857  10,  1|                   álmát leírja, hát akkor az valóság.”)~(– De vajon csakugyan
1858  10,  1|             hatóságot megkeresni evégett: az teljesen igazolni fogja
1859  10,  2|                  Bizonyosan nem én voltam az első ember, akin ilyenforma
1860  10,  2|                 Más országban, ha valakit az a szerencsétlenség ér, hogy
1861  10,  2|                  valami más emberrel, hát az olyan férjet csak a háta
1862  10,  2|                  bajba keveredett embert. Az asszonynak elnézik, hogy
1863  10,  2|               szememet; de amint kimentem az utcára, mindjárt kész volt
1864  10,  2|                 diploma). Éjjel odajöttek az ablakom alá, s az egész
1865  10,  2|               odajöttek az ablakom alá, s az egész történetemet elénekelték
1866  10,  2|                   S reggelre odafestettek az ajtómra egy embert, aki
1867  10,  2|              országban bezzeg hamar segít az ember magán az ilyen üldöztetések
1868  10,  2|                hamar segít az ember magán az ilyen üldöztetések ellen.
1869  10,  2|                 itt legelőször is nem kap az ember senkit, akit a kartellel
1870  10,  2|               vagy személyesen provokálja az ember a megsértőjét, annak
1871  10,  2|        megsértőjét, annak a legelső dolga az, hogy elszaladjon a polgármesterhez,
1872  10,  2|                    Ha pedig felfricskázza az ember az elégtételt adni
1873  10,  2|              pedig felfricskázza az ember az elégtételt adni vonakodót,
1874  10,  2|                elégtételt adni vonakodót, az viszi rögtön a megbántott
1875  10,  2|                  a soltészhoz, s fizettet az emberrel három márkát az
1876  10,  2|                  az emberrel három márkát az egyszerű fricskáért, hatot
1877  10,  2|                   sokáig, se a feleségem.~Az asszony mindig beteges akart
1878  10,  2|                 Majmúna tündérre, hogy őt az Ararát hegyére elszállítsa;
1879  10,  2|              tudod, hogy éppen Vlissingen az az Ararát hegye, ahová a
1880  10,  2|                  hogy éppen Vlissingen az az Ararát hegye, ahová a Danesh
1881  10,  2|                  aki nem te vagy. Most is az küldött a számára egy újdonatúj
1882  10,  2|                valahányszor azt felteszi, az mindig azt jelenti, hogy
1883  10,  2|                   jelenti, hogy ma elmegy az uram hazulról. Óh, te Andapálkatonája!~
1884  10,  2|                    már ez mégis több volt az elégnél! A feleségem csakugyan
1885  10,  2|                 mintha mosolygósabb volna az arca, mint egyébkor.~Elkezdtem
1886  10,  2|                   Engem pedig bosszantott az a főkötő kimondhatatlanul.~
1887  10,  2|                Azt már tapasztaltam, hogy az asszonyok olyankor, mikor
1888  10,  2|             rendkívül gyöngédek hozzájuk. Az én feleségem ezen a napon
1889  10,  2|                 súgta volna valami, talán az a fehér galamb ott a vállamon,
1890  10,  2|                   elátkozott homoksivatag az egész, messze nagy területen,
1891  10,  2|                   a tengeren. Tengerhomok az, fölül kiszárasztva a széltől,
1892  10,  2|                semmi nővényt.~S jaj annak az embernek vagy állatnak,
1893  10,  2|                   fogva el van veszve. Ha az egyik lábát fel akarja emelni,
1894  10,  2|                 lehet onnan menekülni. De az elnyelő homoknak nincsen
1895  10,  2|                  feneke. Úgy szíja befelé az embert, mint a kígyó a szájába
1896  10,  2|                lesüllyed válláig, a homok az ajkáig ér; hasztalan kiált,
1897  10,  2|                  aki hallja a jajgatását, az is elfut, mert a mentségre
1898  10,  2|               hogy hol múlt el egy ember. Az első szél azt is eltakarja.~
1899  10,  2|                  se háborgatna bennünket. Az én boldogságomból például
1900  10,  2|                sem hiányoznék, csak éppen az a piros bársony fejkötő.
1901  10,  2|          Csodálatosan egyetértünk – mondá az asszony. – Látod, nekem
1902  10,  2|                  odaleszek, ne viseld ezt az egyet.~– No, hát nem viselem.~–
1903  10,  2|              tartani, esküszegő lennék, s az nem volna érdemes egy fejkötőért.~–
1904  10,  2|                    De hát kedvesebb neked az a fejkötő, mint én vagyok?~–
1905  10,  2|           gyűlölni, s nem akarom, hogy ez az ok terád is átszármazzék.
1906  10,  2|                   kivettem a tarsolyomból az említett levelet, s odaadtam
1907  10,  2|                neki azt, hogy olvassa el.~Az asszony arca olyan vörös
1908  10,  2|               olyan vörös lett erre, mint az a fejkötő.~Lábával toporzékolt,
1909  10,  2|             először leírom a feleségemnek az alakját.~Mert tudni való
1910  10,  2|                  alakját.~Mert tudni való az, hogy Hollandiában is szoknak
1911  10,  2|            bíróhoz a kapott kék szemével: az asszony döngeti el az urát.
1912  10,  2|           szemével: az asszony döngeti el az urát. Az én feleségem pedig
1913  10,  2|               asszony döngeti el az urát. Az én feleségem pedig egészen
1914  10,  2|                 visum repertum. Hát ennek az asszonynak mertem én a piros
1915  10,  2|           megdühített elefánt, nekem jött az asszony, s úgy taszított
1916  10,  2|                terem meg, s ami úgy csípi az embernek a száját, ha véletlenül
1917  10,  2|                 lefelé estem a kátyúba, s az meg a fenekén tele van holmi
1918  10,  2|                   iszappal, aminek megint az a jó tulajdonsága, hogyha
1919  10,  2|                   jó tulajdonsága, hogyha az ember bőrét bekenik vele,
1920  10,  2|                    mint a csalán. S nekem az egész fejem állig belement
1921  10,  2|                 fejem állig belement ebbe az iszapba. Csak nagy lélekjelenlétem
1922  10,  2|                 legjobb úszó is elfelejti az egész tudományát, mikor
1923  10,  2|                   tudományát, mikor fejét az iszaptól eltemetve érzi.
1924  10,  2|                  a két szememet úgy marta az a finom kristályokkal teljes
1925  10,  2|            embernek, akinek még azonfölül az egész bőre is úgy ég, mintha
1926  10,  2|                  a süppedékben; mert ezen az oldalon a cölöpzet meredeken
1927  10,  2|             látványtól, ami ott várt rám.~Az esztelen asszony utánafutott
1928  10,  2|                 alá. Azután óvatosan majd az egyik kezemet, majd a másik
1929  10,  2|           Végtelennek tetsző időbe került az, míg így hátrafelé mászva,
1930  10,  2|                 kőmerev szemeivel, s amíg az ajkai nyitva voltak, olynemű
1931  10,  2|                   volt a fülemben, mintha az egész tenger csapkodná benne
1932  10,  2|                   úgy körül voltam zárva. Az egy elhagyott tőzegvágás
1933  10,  2|                   végig elnyúlni.~Kezdtem az eszemet kissé rendbe szedni.
1934  10,  2|             gyilkos? Én hozzá sem nyúltam az asszonyomhoz. A kisujjammal
1935  10,  2|               homokra a fejkötője után? Ő az oka a halálának!”~…Igen,
1936  10,  2|              mikor ezt a főkötőt felteszi az asszony, akkor az én férji
1937  10,  2|                felteszi az asszony, akkor az én férji becsületemen csorbát
1938  10,  2|               magam becsületét védtem, és az ő erényét. Mikor a főkötője
1939  10,  2|        szándékosan meg akarta ölni magát, az erényét és a becsületét.
1940  10,  2|              végigfütyölt.~Senkim sincsen az egész világon, aki pártomat
1941  10,  2|            meglátnak, már tudják, hogy ez az, akit üldözni kell. És az
1942  10,  2|                 az, akit üldözni kell. És az egész emberi társaság együtt
1943  10,  2|                   azt fogja mondani, hogy az vagyok. Nem fogják találni
1944  10,  2|                  hogy én öltem meg. Pedig az nem igaz. Én nem vagyok
1945  10,  2|           vállamra, ahol ülni szokott. De az nem a fehér galamb volt,
1946  10,  2|                   holló. Azt felelte: „De az vagy!”~Azóta mindig ott
1947  10,  2|               sportula. Nem marad a dolog az egyszerű főbelövetésnél. –
1948  10,  2|               Ladislaus Rex, s annálfogva az ő törvénye az egész keresztyén
1949  10,  2|                  annálfogva az ő törvénye az egész keresztyén katolikus
1950  10,  2|               Ladislaus Rex jöjjön érted, az üstöködnél fogva a limbusból
1951  11    |                        TIZENEGYEDIK RÉSZ ~Az ördög világában~
1952  11,  1|                 akkor vettem észre, mikor az éj leszállt, hogy minő elátkozott
1953  11,  1|               Amint besötétült, elkezdtek az ingovány mohos hepehupái
1954  11,  1|               Fertelmes csúf nép. Szakáll az állukon, és bibircsó az
1955  11,  1|                   az állukon, és bibircsó az orrukon. Lovagolva jöttek.
1956  11,  1|               végbevinni?~Hallottam, hogy az egyik azt mondta:~– Én egy
1957  11,  1|          belefojtottam nyomorultul. Hanem az ura megmenekült. Ezért aztán
1958  11,  1|           rettenetes cimborákról, akikről az volt a hír, hogy az ördögökkel
1959  11,  1|               akikről az volt a hír, hogy az ördögökkel szövetségben
1960  11,  1|                   garázdálkodtak, s aztán az üldözésűkre kiindult fogdmegek
1961  11,  1|                baklovagok. Csak mese volt az egész rablási história.~
1962  11,  1|                érzek!~– Emberszag üti föl az orromat! – szólt a másik.~–
1963  11,  1|                  szólt a másik.~– Héj, ha az én szeretőm volna, akit
1964  11,  1|                 mohába és páfránba, hanem az a fekete madár ott a vállamon
1965  11,  1|             láthatáron. Fogytán volt már: az utolsó negyedben. Erről
1966  11,  1|               éjfél után egy óra lehetett az idő. Felkerekedtem, hogy
1967  11,  1|                  azonban már magam voltam az, aki megéhezik, s amint
1968  11,  1|                    aki megéhezik, s amint az országútra kikaphattam,
1969  11,  1|               hogy nem adhat belőle, mert az egy nagy karaván számára
1970  11,  1|                 Tehát valóság és nem álom az, amit a tőzegtörésben hallottam
1971  11,  1|                 takácsok, ötvösök siettek az antwerpeni nagy országos
1972  11,  1|                  való volt; még azonfelül az úti tarisznyát is behozatta,
1973  11,  1|               Nagy jókedvvel kínálta vele az atyafiságot, s megette maga
1974  11,  1|               bánt ezzel!~Aztán elmondtam az egész társaságnak, hogy
1975  11,  1|    boszorkányoktól.~Azonban hát megfogott az átok: hogy még mikor akarnék
1976  11,  1|              akarnék is valami jót tenni, az se sikerüljön. Nem hitte
1977  11,  1|                Azt mondták, hogy álmodtam az egész boszorkányhistóriát.
1978  11,  1|                  mit hozom én rossz hírbe az ő vidékét, holott soha híre
1979  11,  1|             rémületes lovagok. Olyan volt az, mintha a földből bújnának
1980  11,  1|                   saját bőrömet szárazon.~Az egyik oldalán az útnak volt
1981  11,  1|                szárazon.~Az egyik oldalán az útnak volt egy sűrű fenyőerdő,
1982  11,  1|                oldalán egy zsombikos láp. Az erdő felé nem menekülhettem,
1983  11,  1|                   utána menni. Nem futhat az arrafelé a világba.~Nemsokára
1984  11,  1|                  előre, se hátra.~Ez volt az a kavicsbánya, amiből az
1985  11,  1|                  az a kavicsbánya, amiből az országutat feltöltötték.
1986  11,  1|                  út kanyargott tőle egész az országútig, körös-körül
1987  11,  1|             országútig, körös-körül pedig az a kavicssziget úgy ki volt
1988  11,  1|              átgázolni nem lehetett; mert az úgy tele volt nőve mindenféle
1989  11,  1|                 veszni.~Meg voltam fogva.~Az országúton körülfogott karavánt
1990  11,  1|                gyilkolták le a baklovagok az utolsó élő testig. Aki el
1991  11,  1|                  Valami kegyetlen volt ez az álarc alatti nevetésük.~
1992  11,  1|                 pattantyússal van dolguk. Az én lövegeim csak úgy koppantak,
1993  11,  1|                  úr! Kend a kihívó, kendé az első lövés! Ez a lovagregula.~
1994  11,  1|              tudom, hogy mikor rácéloznak az emberre, csak arra kell
1995  11,  1|                  hogy egy lobbanást lát e az ember vagy kettőt? Ha kettőt
1996  11,  1|              kettőt? Ha kettőt lát, akkor az ellenfél rosszul célzott,
1997  11,  1|                menni; a fejét sem szükség az embernek megbillenteni,
1998  11,  1|             hogyha csak egy lobbanást lát az ember, akkor a csőlyuk meg
1999  11,  1|                    s nagy ritkán hiába, s az én parittyám is hordott
2000  11,  1|                hordott olyan messze, mint az ő mangalétája.~Csak azon