Rész,  Fejezet

2001  11,  1|                 bennem. Megtorolni azokat az embereket, akik minden vagyonomtól,
2002  11,  1|             szarvat raktak, törvényszéken az álmom miatt elítéltek, s
2003  11,  1|                     szervusz, pajtás!”, s az meg olyan ütés volt, hogy
2004  11,  1|                ütés volt, hogy a makernek az inai megrogytak alatta.~
2005  11,  1|                  társadalom ellensége; ez az álarc kizárt a világból.
2006  11,  1|                   el, nem tudhatja senki. Az álarc jól hallgat. A baklovagok
2007  11,  1|                   rémtetteket követett el az egész Németalföldön, Württembergben,
2008  11,  1|                voltam? Magam sem tudom, s az álarc hallgat. Az éjszaka
2009  11,  1|                tudom, s az álarc hallgat. Az éjszaka lovagjai voltunk.
2010  11,  1|               templomokat? Ők vitték-e el az „aranyasztalt”? Gyújtottak-e
2011  11,  1|                   Vitték-e el a bányákból az aranyat és az ezüstöt? Fogták-e
2012  11,  1|                   bányákból az aranyat és az ezüstöt? Fogták-e el lesből
2013  11,  1|                 egyiknél sem? Én voltam-e az a baklovag, aki az égő házba
2014  11,  1|               voltam-e az a baklovag, aki az égő házba beletaszította
2015  11,  1|      beletaszította a gazdag zsidót, vagy az a másik baklovag, aki a
2016  11,  1|                   lovára ültetve vitte el az anyjához? Én voltam-e az
2017  11,  1|                  az anyjához? Én voltam-e az a baklovag, aki a liebfraueni
2018  11,  1|                   levegőbe vettette, vagy az a másik baklovag, aki az
2019  11,  1|                  az a másik baklovag, aki az apácákat előbb figyelmeztette,
2020  11,  1|         meneküljenek onnan? Azt ki tudja? Az álarc hallgat.~(– No, hát
2021  11,  1|                  No, hát ha te sem tudod, az álarc meg hallgat, akkor
2022  11,  1|              álarc meg hallgat, akkor ezt az egész csapitulumot ki kell
2023  11,  1|              csapitulumot ki kell törülni az indexből! – monda a nagyherceg,
2024  11,  1|             dolognak a homályossága, hogy az ember utoljára nem tudja
2025  11,  2|              kérdezték, hogy hínak, hanem az álarccal együtt nevet is
2026  11,  2|           kiszívta belőle a vért. Ez volt az első fokú szövetség. A második
2027  11,  2|     vércimboraságnak kitűnő jogai voltak. Az egymáshoz kötöttek testtel-lélekkel
2028  11,  2|           egymáshoz tartoztak. Ami enyim, az a tiéd. Amire az egyik azt
2029  11,  2|                   enyim, az a tiéd. Amire az egyik azt mondja: ez nekem
2030  11,  2|                elő kell teremtenie. Ahova az egyik hív, a másiknak menni
2031  11,  2|              másiknak menni kell. S mikor az egyik azt kívánja, hogy
2032  11,  2|               esetek valóban megtörténtek az ő tudomására.)~(– No, már
2033  11,  2|                soltész uram, csak elférne az én bőrömben háromszor is,
2034  11,  2|                  háromszor is, de én hogy az ördögbe férnék el a kendében?)~(
2035  11,  2|                 aztán felvilágosítá, hogy az egész testet szokták kicserélni,
2036  11,  2|                Van a számodra egy készen; az én szép húgom, „Lilith”.
2037  11,  2|                   szép „Lilith” valamikor az az ördögkisasszony volt,
2038  11,  2|                szép „Lilith” valamikor az az ördögkisasszony volt, aki
2039  11,  2|                  el Éva anyánktól. No, ha az ugyanaz, akkor meglehetősen
2040  11,  2|                 még fekete volt a haja.~– Az is álarcot visel? – kérdezém.~–
2041  11,  2|             alatti barlang: ott tartottuk az esküvőnket. Az egész baklovag-társaság
2042  11,  2|                  tartottuk az esküvőnket. Az egész baklovag-társaság
2043  11,  2|                  akkor vettem észre, hogy az egy óriási nagy templomnak
2044  11,  2|                 álltak a talapzataikon, s az oltáron is a feszület az
2045  11,  2|                  az oltáron is a feszület az I N R I-s végével lefelé
2046  11,  2|                   lefelé volt felállítva; az orgona a boltozatról lefelé
2047  11,  2|                    s a szárnyas angyalkák az ábrázataik helyett a megfordított
2048  11,  2|                   kankaru netsi sőre za”. Az eskető papnak az egyik lába
2049  11,  2|                sőre za”. Az eskető papnak az egyik lába hosszabb volt,
2050  11,  2|                 le akarta a fejéről venni az infulát, az egész fejét
2051  11,  2|                 fejéről venni az infulát, az egész fejét levette vele
2052  11,  2|           termetét sem lehetett kivennem, az arca meg éppen nem látszott
2053  11,  2|               arca meg éppen nem látszott az aranyszövetű fátyoltól.
2054  11,  2|                   A pap elmondatta velünk az esküformát visszájáról,
2055  11,  2|                 volt rám nézve. A hangját az esküvő alatt elég fiatalnak
2056  11,  2|               barlang előtt álló kocsiig. Az egy nagy nehéz szekér volt,
2057  11,  2|                 és tengelyét. Akkor aztán az egész násznép hirtelen felkapott
2058  11,  2|                 szekérbe; teleülték annak az oldalait, felhérceit, nekem
2059  11,  2|               amint azok szárnyra kaptak, az egész terhes szekér az összes
2060  11,  2|                    az egész terhes szekér az összes násznéppel csak úgy
2061  11,  2|             ördögtövis a mezőn. Én kaptam az alkalmon, hogy a menyasszonyom
2062  11,  2|                  gyeplőt, föllebbentettem az arcáról a fátyolt.~Majd
2063  11,  2|                 rémületemben. Ez tulajdon az a boszorkány volt, aki engemet
2064  11,  2|                 ez Lilith, úgy bizonyosan az Ádám apánk Lilithje, mert
2065  11,  2|                apánk Lilithje, mert ennek az arcán minden ránc egy századot
2066  11,  2|           századot képvisel, s arra, hogy az a finom barakchamv, ami
2067  11,  2|                  a saroglyánk beleütődött az egyik ágába, az leszakadt,
2068  11,  2|               beleütődött az egyik ágába, az leszakadt, ott is maradt;
2069  11,  2|                Lilith derekát, amin aztán az egész társaság féktelenül
2070  11,  2|      kenyértörésre kerül a dolog, itt van az én vércimborám, a Beherik,
2071  11,  2|            választottját.~(– Te! Én ebből az egész bolond beszédből egy
2072  11,  2|                 dolgot ír le Torquemadius az ő Hexameronjában, aki pedig
2073  11,  2|                  vádlott folytatá tovább:~Az asszonyok és szeretőik a
2074  11,  2|                 érkezének a Kranendonkra, az ördögök és kísérőik ellenben
2075  11,  2|               több rendbeli celebritásait az előkelő úri társaságnak,
2076  11,  2|                baklovagoknak.~A Szemiázáz az egész társaság mulattatója;
2077  11,  2|             kénytelen, aki azt meghallja. Az orra klarinét, s annak a
2078  11,  2|             emellett egy tehéncsontváznak az oldalbordáin hárfázik, s
2079  11,  2|           kétfenekű dobot ver.~A Beherik, az én vércimborám keresztapja,
2080  11,  2|                  nevét aláírni, amiért is az ördög aláírásánál (méltóztassanak
2081  11,  2|                   vállára vetve hordja, s az azon levő nagy lobonccal
2082  11,  2|            denevérszárnyai voltak, csupán az én druszám és praesumptiv
2083  11,  2|                    hogy a pokolra jusson, az mind az ő szárnyába volt
2084  11,  2|                   pokolra jusson, az mind az ő szárnyába volt összeszedve.
2085  11,  2|               szárnyába volt összeszedve. Az a toll, amivel Pilátus aláírta
2086  11,  2|             Barabás szabadon bocsátását – az a toll, amivel Erzsébet
2087  11,  2|              Stuart Mária halálítéletét – az a toll, amivel Medici Katalin
2088  11,  2|                  Bertalan-éj borzalmait – az a toll, amivel X. Leó pápa
2089  11,  2|                nolite timere bonum est” – az a toll, amivel Shylock megíratta
2090  11,  2|                húsra” kötött szerződést – az a toll, mellyel Foscari
2091  11,  2|              könyvébe, hogy „la pagata” – az a toll, amivel Fülöp király
2092  11,  2|                Don Carlos halálítéletét – az a toll, amivel Tetzel a
2093  11,  2|               ahhoz a célhoz illőt.~Amint az egész boszorkánytársaság
2094  11,  2|                  elhatározását tűzték ki.~Az én menyasszonyom volt az
2095  11,  2|                  Az én menyasszonyom volt az indítványozó: ma ő volt
2096  11,  2|                   indítványozó: ma ő volt az ünnep hősnője.~– Van a Kempen
2097  11,  2|                 értékesíteni, s így hozza az országba forgalomba. Most
2098  11,  2|               bűnbánat. Jóvá akarja tenni az eddigi bűneit. Megírta levélben
2099  11,  2|                   levélben a kormányzónak az egész bűnös csalfaságot,
2100  11,  2|              nagyherceg kíváncsian.)~Erre az egyre nem tudok megfelelni.
2101  11,  2|                 őt ne nézzék. S miből áll az a varázslata? Könnyű lesz
2102  11,  2|                   megérteni, ha elmondom.~Az ő megjelenésére egyszerre
2103  11,  2|                  boszorkányok levetkőzni; az én Lilithem is.~(– No, csak
2104  11,  2|                álltak előttünk egyszerre. Az én Lilithem szebb lett,
2105  11,  2|                minden, ami elkábított, de az az észvesztő csintalan jókedv,
2106  11,  2|             minden, ami elkábított, de az az észvesztő csintalan jókedv,
2107  11,  2|               észvesztő csintalan jókedv, az a dévaj csapongás minden
2108  11,  2|                  lelkemet is odaadni.~Ezt az állapotot várta a jó Beherik.
2109  11,  2|                  Tudniillik a keresztapa, az igazi ördög. Előhúzta a
2110  11,  2|              legelőször is a keresztfiát, az én vércimborámat vette elő,
2111  11,  2|                   Ez pedig úgy ment, hogy az ördög kirántott egy tollat
2112  11,  2|               fénylett tűzbetűkkel.~Mikor az megtörtént, Beherik egy
2113  11,  2|            odatettem a cimborám kezébe, s az vitte azt magával a táncba.
2114  11,  2|           kifogásokkal tudnék kimenekülni az ígéretem alól.~– Az ördögbe
2115  11,  2|           kimenekülni az ígéretem alól.~– Az ördögbe is! – kiálték, haragot
2116  11,  2|                 haragot színlelve. – Soha az öregapám sem írt alá contractust
2117  11,  2|             visszakerült hozzám, s odaült az ölembe. De én már haragudtam
2118  11,  2|                  kancsót, csak olyan volt az, mintha semmi se ment volna
2119  11,  2|                    Nekem adjatok sótartót az asztalra.~– De honnan a
2120  11,  2|           különben a fejetekhez vágom ezt az egész vetrecét!~– No, ne
2121  11,  2|           megrángatva a bajuszomat. – Itt az én ajkaim, ízleld azokat.~–
2122  11,  2|                  Ennek aztán volt sikere. Az ördög előtt a káromkodás
2123  11,  2|                  ördög előtt a káromkodás az imádság.~Nosza futott, ahány
2124  11,  2|               Lucifer palotájába, elhozni az egyetlenegy sótartót, ami
2125  11,  2|             harapdálta fel apró falatokra az elém tett sültet (ami a
2126  11,  2|              húsából készült, mikbe urunk az ördöngös légióját bele száműzte),
2127  11,  2|            összeomlott körülöttem minden, az ördögök ordítva süllyedtek
2128  11,  2|                magamat a Kempen közepett, az elhagyott tőzegbányákban
2129  11,  2|             tőzegbányákban a moha között, az ismeretes száraz fáktól
2130  11,  2|                  Fekete-erdőtől, amelyben az este a baklovagokkal együtt
2131  11,  2|                  sem.)~(– No, márpedig ez az egy igaz – mondá a soltész –
2132  11,  2|            gazfickó hetek óta traktál, ez az egy autentikus dolog. Mert
2133  11,  2|             kétségbevonni nem lehet. Most az egyszer a bűnös szigorúan
2134  11,  2|                vala.)~(– Minthogy azonban az ördöggel való szövetséget
2135  12,  1|             tarsolyomban most is ott volt az a tallér, amit a vércimborámtól
2136  12,  1|                  kapott búcsúfia gyanánt. Az ottmaradt nálam. Eszembe
2137  12,  1|                    minő veszély fenyegeti az útféli vendéglőst, s bár
2138  12,  1|               figyelmeztetem a vendéglőst az ellene készülő nagy bajra.~
2139  12,  1|                 én ezúttal már tudtam azt az utat, amelyen egyszer erről
2140  12,  1|           nekiindulék. Nagy hamar elértem az országutat, ott megtaláltam
2141  12,  1|                  házasodott újra, ez volt az ötödik felesége.~Amint beléptem
2142  12,  1|                  akart dobni.~– Hiszen ez az a minapi fickó, akit az
2143  12,  1|                   az a minapi fickó, akit az ördög akkor hozott ide,
2144  12,  1|                 hogy azt elmondd, s aztán az is beteljesüljön! Dejsz
2145  12,  1|           proféciádat, te vészmadár!~Erre az egész lakodalmas nép székeket,
2146  12,  1|               ledobva a talléromat; pedig az úgy pengett, hogy lehetetlen
2147  12,  1|                 kend! – kiálték. – Én nem az az ember vagyok, aki hamis
2148  12,  1|                      kiálték. – Én nem az az ember vagyok, aki hamis
2149  12,  1|                 hivatalnak; magadat pedig az ideig becsukatlak a tyúkketrecbe,
2150  12,  1|             szökhessél.~Azzal nekem esett az egész társaság, nyakon fogtak,
2151  12,  1|                tyúkólba, annak rám zárták az ajtaját, ahol olyan szűk
2152  12,  1|    boszorkánylagziból elszabadultam.~Csak az bosszantott, hogy minek
2153  12,  1|                    jól elpáholtak. Ez már az én hivatásom.~Hanem egyszer
2154  12,  1|       visszagondolok rá. Nem hagytak azok az egész házban még csak egy
2155  12,  1|                   A szekercéjével betörte az ajtót, s rám találva, előhúzott
2156  12,  1|        fejszefokkal, s a tallérom eldugta az övébe.~Arra odajött egy
2157  12,  1|                neki, hogy ne üssön agyon. Az ilyen erős fickót, mint
2158  12,  1|               övem alá nyúlva, kifirtatta az oda menekült tallért.~Az
2159  12,  1|                  az oda menekült tallért.~Az is jól eldöngetett, amiért
2160  12,  1|                titkolni.~Jött a harmadik, az is a pénzt kereste nálam. –
2161  12,  1|          csizmámból pottyant ki a tallér. Az is egypár ütleget jövedelmezett
2162  12,  1|              ütleget jövedelmezett nekem.~Az utána következőknek már
2163  12,  1|              találta valamennyi. Ott volt az mindenféle rejtekében az
2164  12,  1|                  az mindenféle rejtekében az öltözetemnek. A hajtókám
2165  12,  1|              nyakravalóm csokrában, hátul az irhámban, elöl a térdfoltomban. –
2166  12,  1|            mindenik a másikra fogta, hogy az lopta el a tallérját.~De
2167  12,  1|                 város végén rejtőzve volt az egész titkos toborzó kompánia,
2168  12,  1|                  kompánia, s megtraktálta az egész cimboraságot.~Aztán
2169  12,  1|                nem vagy-e szomjas? No, ha az vagy, hát eredj ki az udvarra
2170  12,  1|                  ha az vagy, hát eredj ki az udvarra strázsálni; tartsd
2171  12,  1|                   aztán nagy lárma támadt az ivószobában; a csárdásné
2172  12,  1|                hogy őtőle a tallért, amit az imént kapott, amíg került-fordult,
2173  12,  1|                   hát hogyan történhetett az meg? – kérdé a nagyherceg.)~(–
2174  12,  1|               kérdé a nagyherceg.)~(– Óh, az igen rendes dolog – jött
2175  12,  1|                   akkor marad el tőle, ha az önként elajándékozza valakinek.)~–
2176  12,  2|                 valami keveset.~Hanem hát az kutya egy állapot volt.
2177  12,  2|              koplalni! A francia vezérnek az a taktikája volt, hogy az
2178  12,  2|                 az a taktikája volt, hogy az ütegek közé nem szabad a
2179  12,  2|             számomra egy korsó duplasert, az mindig azzal jött vissza,
2180  12,  2|                   azzal jött vissza, hogy az úton elvesztette a talléromat.
2181  12,  2|               azok annál jobban mulattak. Az ő sátoraikban volt dínomdánom
2182  12,  2|              férje nincsen ottan helyben, az egy huszonnégy óra alatt
2183  12,  2|              kapitány uram odajött hozzám az üteghez. Úgy tett, mintha
2184  12,  2|                     Nekem pedig nem volna az ellenemre.~– Hanem hát egy
2185  12,  2|                   s aztán engemet híj meg az asztalodhoz ebédre és vacsorára.
2186  12,  2|            kíséretemben levő hölgyet, aki az én tiszteletemet régóta
2187  12,  2|                 szíttam a fogamat, mintha az fájna.~– Lássa, kapitány
2188  12,  2|                   semmit sem csinálni: ez az egyik választás; – a másik
2189  12,  2|                 víz mellett. Van fél órád az elhatározásra. Ha nem tetszik,
2190  12,  2|                   A becsületemet? Hol van az már? Elöltem, elpazaroltam
2191  12,  2|                 cifrán szeretett öltözni, az nem az én hibám volt. Száz
2192  12,  2|                 szeretett öltözni, az nem az én hibám volt. Száz katona
2193  12,  2|                katona hiányzó mondurjából az is csak kitelik. Néha egy
2194  12,  2|           nyaklánc, kösöntyű bőven került az asszony számára. A kapitány
2195  12,  2|                  bolond vasgalacsinnal, s az okosabb engedett.~– Úgy
2196  12,  2|                  kivált nekem. Mert ezzel az egyik hivatalomból kiestem;
2197  12,  2|           adjutánsa lenni, de megmaradtam az adjutánsné férjének. Az
2198  12,  2|                   az adjutánsné férjének. Az pedig nehéz hivatal! Az
2199  12,  2|                   Az pedig nehéz hivatal! Az asszony hozzá volt szokva
2200  12,  2|            éléshez, a pénz pedig nem hull az égből. A sok aranyékszer,
2201  12,  2|               pénz.~Ekkor aztán elkezdett az asszony velem veszekedni,
2202  12,  2|            kapitány nem ilyen hülye volt: az volt a gavallér!~Én aztán
2203  12,  2|                fedezett fel előttem, hogy az elajándékozott varázstallér
2204  12,  2|                   megint a zsebemben lesz az. De hát nem találtam én
2205  12,  2|                volna neki visszajönni, ha az kiadta. – Hanem hát azt
2206  12,  2|                 értem már végig. Nem ment az az asszony az én tallérommal
2207  12,  2|              értem már végig. Nem ment az az asszony az én tallérommal
2208  12,  2|                    Nem ment az az asszony az én tallérommal az árubódéba,
2209  12,  2|                 asszony az én tallérommal az árubódéba, hanem ő meg menten
2210  12,  2|                   nel?~Három napig tűrtem az asszony mortificatióját,
2211  12,  2|               megszöktem tőlük.~(– Én már az elsőn megszöktem volna! –
2212  12,  2|                volna! – kiáltott, öklével az asztalra csapva, a nagyherceg.)~(–
2213  12,  2|                  a nagyherceg.)~(– És így az esküszegés vétke is kitöröltessék
2214  13,  1|             huszonegyből úgy kidisputálni az embernek magát, hogy egy
2215  13,  1|                  öt hónapot meg két hetet az időből: azt hitted, ugye,
2216  13,  1|             belőle semmi. – Most már csak az utolsó bűnöd van hátra:
2217  13,  1|                   utolsó bűnöd van hátra: az árulás, amit a vár ellen
2218  13,  1|                   ellen elkövettél. Ezzel az eggyel fogom a nyakadat.
2219  13,  1|                   fogom a nyakadat. Ebből az egyből, szeretném látni,
2220  13,  1|                 egy napot megnyerni ebben az Isten szép világában!~Tehát,
2221  13,  1|                 ültem a kazamataszobában, az őrök egy olajkárt hoztak
2222  13,  1|                  s aki azt mondta, hogy ő az én küldöncöm volt az ellenséges
2223  13,  1|               hogy ő az én küldöncöm volt az ellenséges táborban, s onnan
2224  13,  1|              Meghagytam, hogy hozzák elém az embert.~Köpcös, tömzsi fickó
2225  13,  1|                  pofával, a hátán cepelte az egész patikáját, aminőt
2226  13,  1|              egész patikáját, aminőt ezek az olajkárok szoktak hordani:
2227  13,  1|           Belfegor!~Megijedtem!~– Te vagy az, Beherik?~Azzal kiküldtem
2228  13,  1|                  Beherik?~Azzal kiküldtem az ordináncot, hogy egyedül
2229  13,  1|                nélkül?~– Hát tudod, ennek az a mestersége, hogy van két
2230  13,  1|                hogy van két varázsgyűrűm. Az egyik a jobb kezem, a másik
2231  13,  1|                   most fel akarom keresni az én vércimborámat, Belfegort,
2232  13,  1|           vércimborámat, Belfegort, akkor az egyik gyűrű elfordul az
2233  13,  1|                   az egyik gyűrű elfordul az ujjamon. Az tudatja velem,
2234  13,  1|                gyűrű elfordul az ujjamon. Az tudatja velem, hogy merre
2235  13,  1|               valahányszor válútra jutok, az egyik gyűrűm bejelenti,
2236  13,  1|               teszi, hogy helyben vagyok; az előtt állok, akit kerestem.~
2237  13,  1|                  azért nem tagadhattam el az ördöngős fickó előtt magamat,
2238  13,  1|               vérét nem szívtuk át hiába. Az én vérem az ő ereiben lüktetett,
2239  13,  1|             szívtuk át hiába. Az én vérem az ő ereiben lüktetett, s az
2240  13,  1|                 az ő ereiben lüktetett, s az övé az enyimben.~– Hát mi
2241  13,  1|               ereiben lüktetett, s az övé az enyimben.~– Hát mi hozott
2242  13,  1|                   a baklovagok közé állt, az a baklovagoké.~– De én csak
2243  13,  1|                   tartsd meg magadnak meg az Ábrahám kebelének; hanem
2244  13,  1|                  ki kell cserélned velem. Az én testemben aztán viheted
2245  13,  1|               betűkkel, amiket csak ezzel az erős nagyító üveggel lehet
2246  13,  1|                 elolvasni, mindenik írnek az a tulajdonsága, mellyel
2247  13,  1|                 páciensek, csak elolvasod az utasítást, s aztán adsz
2248  13,  1|             köcsögből amennyinek megadják az árát.~– De hát aztán meddig
2249  13,  1|            testébe. Evégett átveszed majd az egyik gyűrűt, nálam marad
2250  13,  1|            testeink. No, hát húzd fel ezt az ujjadra, aztán hídd be az
2251  13,  1|                 az ujjadra, aztán hídd be az ordináncodat, mondd meg
2252  13,  1|          pálinkával.~Úgy tettem; behíttam az ordináncot, kiadtam a rendeletet,
2253  13,  1|                  akkor vettem észre, hogy az a pálinka az „én” torkomat
2254  13,  1|                  észre, hogy az a pálinka az „én” torkomat égeti végig –
2255  13,  1|                   a Beherik teste.~S hogy az én testemben megint a Beherik
2256  13,  1|                   második ágyú megrepedt.~Az én alakom erre azt mondta:~–
2257  13,  1|                  hogy tovább ne repedjen. Az ordinánc meg a pattantyús
2258  13,  1|           magamban.~– Te, Beherik – súgám az alakomnak –, cseréljünk
2259  13,  1|                   voltam „én”.~– Vigyétek az öntődébe – parancsolám a
2260  13,  1|                  Keresztül kellett mennem az ostromzároló táboron, ahol
2261  13,  1|                indusul, hollandusul, most az ostoba Beherik fülével egyiket
2262  13,  1|              fülével egyiket sem értem, s az ő nyelve egyikre sem forog,
2263  13,  1|                  hogy mármost elhordhatom az irhát.~Én aztán a nyakamba
2264  13,  1|                   nem hordtam már hátamon az orvosságos szekrényeimet,
2265  13,  1|         Beheriktől. Csak hadd sütögesse ő az ágyúkat az Ehrenbreitsteinon,
2266  13,  1|               hadd sütögesse ő az ágyúkat az Ehrenbreitsteinon, ha neki
2267  13,  1|            keresett minden ember segélyt. Az én szereim igazán csodákat
2268  13,  1|               dugott a lovam fülébe, mire az elragadta a kocsimat, s
2269  13,  1|                 skatulyám mind szétgurult az almáriomomból. – A nyakamat
2270  13,  1|                    hanem nagyobb baj volt az annál, hogy a szétgurult
2271  13,  1|                  támadtak.~Nem is említem az olyan szerencsétlen kúrákat,
2272  13,  1|              syndicushoz hívattak, akinek az egyik lába hosszabb volt,
2273  13,  1|              francia bortól, s tévedésből az „ínnyújtó” balzsammal azt
2274  13,  1|                  jámbor syndicusnak aztán az a lába úgy megnyúlt, hogy
2275  13,  1|                 vele máshová leülni, mint az almáriom tetejére, s ha
2276  13,  1|                  De végképpen elrontottam az orvosi hitelemet, amidőn
2277  13,  1|          hitelemet, amidőn a csodaszereim az előbbi helyeikből leszóródva,
2278  13,  1|               dicső szerem, amelyik közül az egyik a kopasz fejre dúsgazdag
2279  13,  1|             helyébe újakat növesztett, ha az ajkra kenték. Ezek a kiszóratás
2280  13,  1|                  cseréltek, s mikor aztán az egyiket egy kopasz fejű
2281  13,  1|             elmúljon róla a csuklás, amit az egész doctorum consilium
2282  13,  1|                   bizonnyal; csakhogy nem az igazira találtam. Ahelyett
2283  13,  1|                  a világra!~(– De már ezt az utolsót csak magam sem hiszem
2284  13,  1|          nagyherceg, kinek már eddig majd az öve szakadt szét a nagy
2285  13,  1|                        No, hát bizonyosan az is ezekből a pilulákból
2286  13,  1|            csodatevő szerem, melyek közül az első olyan kenőcs volt,
2287  13,  1|               olyan kenőcs volt, amelytől az orron levő rezesség eltűnik,
2288  13,  1|         burnótszelencéjét, s tűntessem el az orráról azt a verességet.
2289  13,  1|          használat után a polgármesternek az orra lett arannyá, s a pikszise
2290  13,  1|                  mert bizony nem állja ki az ember nevetés nélkül!)~Nagy
2291  13,  1|            annyira azért haragudott, hogy az orra arannyá lett, mint
2292  13,  1|                   mint inkább azért, hogy az ezüst burnótszelencéje eltűnt.
2293  13,  1|                 amelyek egymást elnyelik: az argentum vivum elnyeli az
2294  13,  1|                 az argentum vivum elnyeli az aurumot, s az „aqua fortis”
2295  13,  1|               vivum elnyeli az aurumot, s az „aqua fortis” csak úgy éhezi
2296  13,  1|               aqua fortis” csak úgy éhezi az ezüstöt, mint a sovány tehén
2297  13,  1|              ezüstöt, mint a sovány tehén az árpát. Ezeket „occulta qualitasoknak”
2298  13,  1|            értetni: a soltész elé vittek; az átadott a landvogtnak, s
2299  13,  1|                  átadott a landvogtnak, s az meg apósa volt egy doctor
2300  13,  1|                  Hátha te is meguntad már az én testemet?”~Már ki is
2301  13,  1|             pillanatban itt voltam megint az ehrenbreitsteini kazamataszobámban.~
2302  13,  1|                  soltész úr állt előttem, az árulás tanújelét, a tűzkorsót
2303  13,  1|                   gonoszságot követett el az én testemben a vércimborám.
2304  13,  1|           képzelem a meglepetését, amikor az első viszontlátásra olyat
2305  13,  1|              pofát csinált hozzá!~Ez volt az én utolsó halálos bűnömnek
2306  13,  1|                   utolsó halálos bűnömnek az igaz története.~
2307  14    |               UTOLSÓ RÉSZ ~A fehér galamb~Az ítélet, melyet a vérbíróság
2308  14    |                 csak a huszonkettedikben: az árulás gonosztettében. Minthogy
2309  14    |                   mely e bűnben kapatott, az árulók büntetésére, a hátulról
2310  14    |             fennhangon elimádkozni.~Mikor az áment kimondá, hátraszólt
2311  14    |          hátraszólt a muskétásoknak, akik az égő kanócot a lőporos serpenyő
2312  14    |                 ez nem a fekete holló. Ez az én fehér galambom! Visszatértél
2313  14    |               kötetének 613-626. lapjain. Az ehrenbreitsteini ágyúöntödében
2314  14    |                   akasztott vaskalitkában az „áruló koponyáját”, s a
2315  14    |             valódi kínszenvedéssé tehette az életet.~ ~