Rész,  Fejezet

 1   2,  1|    istenfélő gondolat volt tőled! – szólt közbe a nagyherceg.~– Mit
 2   2,  1|  kacskaringós farka!”~(– Megállj! – szólt a nagyherceg. – Ez valami
 3   2,  1|            a veszély láttára. Egyet szólt, s arra a cimborái ötven
 4   2,  2|           Madust.~– Szabadba? Nem – szólt ő szelíden és szomorúan. –
 5   2,  3|         mankóddal?~– Nézzed, fiam – szólt az öreg. – Ha ezt a hónaljtámaszt
 6   2,  3|             volnának.~– Dehogynem – szólt az öreg. – Látod, fiam,
 7   2,  3|            a jatagánom a markodba – szólt az öreg, s aztán még ő tanított,
 8   2,  4|        perjelnek.~– Jól van, fiam – szólt a kegyes öreg. – Ha bennünket
 9   3,  1|    köszönetlenűl.~– Óh, édes fiam – szólt az öreg, vak szemeit felfelé
10   3,  1|         hegyét, látnoki orcával így szólt:~– Akit a csodatétel megjelöl,
11   3,  2|           hogy te sem ismersz rá? – szólt felkacagva a herceg. – Tudtam
12   3,  3|            miatt.~– Nézd, bajtárs – szólt az aranykelyhet fölemelve,
13   3,  3|            istentelen gonosztevő! – szólt a vallató soltész. – Egyszer
14   3,  3|       kicserélve.~– Nos, fiacskám – szólt hozzám –, hát se eszel,
15   3,  3|        bizony, hogy rám ismertél! – szólt a hajdemák pap nevetve. –
16   3,  3|       tartoztam. A herceg aztán így szólt hozzám: „No, páter, te most
17   3,  3|        szentségében részesítselek – szólt a hajdemák pap, s kivette
18   3,  4|          olyanténképpen vélekedem – szólt a soltész –, hogy az nem
19   4,  2|      előttem bemutatni. Az első így szólt:~– Én vagyok Jezabel, Acháb
20   4,  2|      Mosdózni vágyom.~A második így szólt:~– Én vagyok Salome, Herodiás
21   4,  2|      szolgáljak föl.~A harmadik így szólt:~– Én vagyok Bethsabé, ki
22   4,  2|       bekenőcsöznöm.~A negyedik így szólt:~– Én vagyok Delila, ki
23   4,  2|          inni vágyom.~Az ötödik így szólt:~– Én vagyok Astarte, ki
24   4,  2|         akarok lenni.~A hatodik így szólt:~– Én vagyok Thámár, ki
25   4,  2|      megtöltém, Sába királynője így szólt hozzám:~– Ejh, Malkhus!
26   4,  2|           körül.~– No, hát igyál! – szólt odanyújtva ismét a kulacsot.~
27   4,  2|           meg! Neked adom emlékül – szólt erre a pogány királyné,
28   5,  1|          zsebébe a két kezét, s így szólt:~– Hja, fiam, te egy nagyon
29   5,  2|          kötelezvény száz tallérról szólt; mivelhogy a nyolcvanöt
30   5,  2|             majd ád a korcsmáros! – szólt Rupertus nevetve, s engem
31   5,  2|               Szemtelen perszóna! – szólt közbe a soltész.)~(– Ki
32   5,  2|          Nem kívánja, serenissime – szólt a soltész –, hogy ellenkezőleg
33   6,  1|     kapituláció csak egy esztendőre szólt: annak a leteltével kikértem
34   6,  1|            kis falsumot elkövetek – szólt közbe a soltész.)~– Igenis,
35   7    |         hogy fiatal. Ha néha hozzám szólt, azt is oly sipegve ejté
36   7    |        libegnek.~(– Megállj csak! – szólt közbe a soltész. – Úgy tudom,
37   8,  1|            megtörtént igaz dolog? – szólt közbe a soltész.)~– Ahogy
38   8,  1|      Halasszuk a többit holnapra! – szólt a nagyherceg. – Ma érjűk
39   8,  2|         miért kellett bevallanod? – szólt közbe a soltész. – Hazudtál
40   8,  2|             erős!)~– Én nem bánom – szólt a vádlott –, ha nem méltóztatnak
41   8,  2|      gyümölcse.~(– Mondtam, ugye? – szólt kolerikus kacagással a soltész. –
42   8,  3|           De igenis voltál valami – szólt bele a soltész –, két nő
43   9,  1|             a subtilis distinctió – szólt a soltész. – Hogyha valami
44   9,  1|                Ez való szent igaz – szólt a nagyherceg –, nyolcat
45   9,  1|        egymást. A nemes spanyol így szólt: „Nem te halsz meg, dicső
46   9,  1|     büntettetik.”)~(– Megálljunk! – szólt közbe a nagyherceg. – Micsoda
47   9,  1|      közmondások és példabeszédek – szólt a nagyherceg. – Ha az embernek
48  10,  1|     gyermekem?~– Itt vannak „ők!” – szólt a jó lélek ragyogó orcával,
49  10,  1|          másodszülötted, te bohó! – szólt az asszony kedélyes nevetéssel.~–
50  10,  2| levágatással.)~(– Mégsem úgy lesz – szólt közbe a nagyherceg. – A
51  11,  1|       szétnézett, szimatolva, s így szólt:~– Én itt idegen bűzt érzek!~–
52  11,  1|     Emberszag üti föl az orromat! – szólt a másik.~– Héj, ha az én
53  11,  1|          homokon elszalasztottam! – szólt a harmadik. – De mindjárt
54  11,  2|           már szeretném azt látni – szólt a nagyherceg –, hogyan lehetnénk
55  11,  2|           ugrol! Inkább átölelsz! – szólt nevetve a rettenetes mátka,
56  12,  1|         hamis pénz.~– Lássuk csak – szólt a fickó, s elkezdett megmotozni.
57  12,  2|      kitöröltessék a lajstromból? – szólt csöndesen hunyorítva a soltész.)~(–
58  13,  1|               Nem, kegyelmes uram – szólt a soltész –, ily esetet