Rész, Fejezet
1 2, 1| ostrom alatt tábornokom engem küldött ki kémlelődésre
2 2, 1| is a rabbinusa. S ez most engem proselytájává akar tenni.
3 2, 1| prédikációra került a sor, engem kiküldtek előőrsnek, hogy
4 2, 1| s elárulta a nemesúrnak. Engem meglestek, tetten kaptak,
5 2, 1| Tatárországba, ahonnan kijött.~Engem a volt gazdámmal együtt
6 2, 1| hittem, azért teszi, hogy engem is felültessen a lovára. –
7 2, 1| felültessen a lovára. – Az ám: engem nézett a másik lovának,
8 2, 1| menté magát a vádlott. – Engem kiállítottatok, hogy vigyázzak
9 2, 1| Vagy ugrom, vagy becsuknak engem is a kőrepedésbe, ahová
10 2, 1| is értettem meg a célját.~Engem azonban Nyedzviedz, Madussal
11 2, 2| azt kérdé tőlem:~– Látsz engem?~– Nem látlak.~– Dehogynem
12 2, 4| hévízforráshoz elértünk. – Itt engem is levetkőztettek, s beleültettek
13 3, 1| kértem, hogy ajánljon be engem valahová egy lengyel dinasztához
14 3, 1| annak adom, amelyik el tud engem vezetni a Malachhoz.~Erre
15 3, 1| észre, hogy az a gaz suhanc engem egy süket asszony kezébe
16 3, 1| legszélső szögletház. S engem fél napig hurcoltak föl
17 3, 1| tükör állt, abból nézett ő engem. Ami keveset e tükörből
18 3, 3| hajdemákoknál a Preszjaka-barlangban engem felavatott, megbérmált,
19 3, 3| sarudba? S aztán, hogy „engem” irgalomra bírj, felhoztad
20 3, 4| üstökömnél fogva, s vígy fel engem is oda, ahol te lakol.~A
21 4, 1| tudom, merre van Palesztína. Engem meg nem csalsz! Oda csak
22 4, 1| soha ott sem lett volna, engem pedig az ujjongó csőcselék
23 4, 2| vörös szakállú vitéznek, aki engem az útfélről fölszedett.
24 4, 2| az útfélről fölszedett. Ó engem Eliézernek nevezett el.~
25 4, 2| életemben.~– Ki ütött most engem pofon? – kiálta föl erre
26 4, 2| Krisztus testét magasra: engem az ördögök ösztökéltek hátulról,
27 5, 1| egy korsó sört, azt, hogy engem beszédemben félbe ne szakítson,
28 5, 2| magam is lutheránus vagyok. Engem nem ijeszt ezzel meg. Hanem
29 5, 2| vacsoráljunk együtt.~– Köszönőm. De engem ne traktálj füstölt hallal;
30 5, 2| szólt Rupertus nevetve, s engem is invitált, hogy menjek
31 5, 2| én ittam le őket, nem ők engem: a templáriusoknál megtanultam
32 5, 2| nagyon hangosan ne tedd.~Engem meglehetősen bolonddá tett
33 5, 2| amerre nyitva van az út; engem meg otthagynak a két kezemnél
34 5, 2| nem osztozunk! Hanem vagy engem is vigy a pokolra, ha a
35 6, 2| apámnak!”~A gyepmester végre engem is meglátott.~– Nos hát,
36 7 | hollandus katonának a virtusa; engem az ördög vigyen el, ha ott
37 7 | özvegyasszonya egyszer csak engem vezetett az oltárhoz.~(–
38 7 | bölcsőringatás. Akkor mégis ringasson engem inkább a hajó.~Két nap múlva
39 8, 1| jutalmazd meg.~S e szókkal engem mutatott be a császárnak.~
40 8, 2| akkor elvehetsz feleségül engem, s megtarthatod a régit:
41 8, 2| világ van ott, ahova a sors engem elvezetett.~Maga az ég sem
42 8, 3| mégis letaszít a trónról engem, s láncra vereti az én nőmet,
43 9, 1| 1. A KALÓZ~Engem nem tiszteltek meg azzal
44 9, 1| nyelvét beszéltem, azért engem választottak meg hajópatrónusnak,
45 10, 2| a szemem közé nevetett. Engem pedig bosszantott az a főkötő
46 10, 2| meg. Inkább ő taszított le engem a gátról; majd hogy el nem
47 11, 1| megette maga mind. Végtére engem is észrevett nagy kegyesen,
48 11, 1| észrevett nagy kegyesen, s engem is megkínált a sonka – csontjával,
49 11, 1| Köszönöm – mondám neki. – Kend engem csonttal kínált meg: én
50 11, 2| menyasszonyoddal; – hanem aztán, mikor engem akasztani visznek, akkor
51 12, 1| tallérját.~De már akkor engem átadtak tíz tallér felpénzért
52 12, 2| várát ostromolta, s ott engem bedugtak a tüzérek közé,
53 12, 2| egy asszonynál, aki elvett engem, de akit nem vettem én el.~
54 13, 1| hozott ide, cimbora, hogy engem ily szoros helyen felkerestél,
55 13, 1| elcseréltük a testeinket.~Engem a Beherik alakjában aztán
|