Rész,  Fejezet

 1   1,  1|         annak pontosan és ügyesen egyszerre gyullad meg mind a két kerekének
 2   1,  1|      szánva. Mind a kilenc golyót egyszerre viszi ki ugyanazon töltés
 3   1,  1|        négy orralikát, a tűzkorsó egyszerre szétdurrant, s itt egy csizma,
 4   1,  2|      hangjába átcsapva, mint akit egyszerre fojtogatnak és csiklandanak.
 5   2,  1|           a lépcsőn, szerencsémre egyszerre csak az egyik lábával léphetett,
 6   2,  1|     egyebet?~Erre a szóra az öreg egyszerre nyájas lett hozzám: a kanócot
 7   2,  1|        puska a háta mögött, azzal egyszerre a mennyországba expediál.~
 8   2,  1|          szónoklat nekiindul, azt egyszerre félbeszakítja a nagy tűzi
 9   2,  1|          egy miatyánknyira, amint egyszerre csak elkezd valami irtóztató
10   2,  1|         holmi gyönge szívű embert egyszerre elhagyott volna a lelke.~
11   2,  1|       ötven helyen gyújtották meg egyszerre a ledöntött erdőt. Annak
12   2,  1|         egy növekedő mennydörgés. Egyszerre aztán megsiketültem: a víz
13   2,  1|  imádkozzam. „Édes Jézus!” A szám egyszerre tele lett sós vízzel. Hanem
14   2,  2|    végigárasztotta a kis völgyet, egyszerre megváltozott annak a tekintete.
15   2,  2|   sikerült volna elrontani, akkor egyszerre vége lett volna a Viszpa-Ogród
16   2,  3|   háromszázan.~Amint egy jelszóra egyszerre kitörtünk a mocsár bozótja
17   2,  3|        zsombikra. A fejem zúgott.~Egyszerre egy vén török kalmárt látok
18   2,  3|        kérlek, hogy szabadíts meg egyszerre a szenvedéseimtől, s vágd
19   2,  4|  városkában talált elhelyezést, s egyszerre száz embernél többet nem
20   2,  4|          a Kárpátoknak, s azokkal egyszerre közös terv szerint megrohanja
21   2,  5|        zengett.~Hej, hogy bomlott egyszerre az egész ájtatos processzió,
22   2,  5|            Hej, hogy félbeszakadt egyszerre a zsolozsma, hogy rivallta
23   2,  5|          zsolozsma, hogy rivallta egyszerre minden torok: „ad arma!”;
24   3,  1|       tallér láttára az anyókának egyszerre megnyíltak a fülei. – A
25   3,  2|   odadobtak volna közéjük, mintha egyszerre elkárhoztam és idvezültem
26   3,  2|           jéghideg, szép úrhölgy, egyszerre mint a tigris, mint a fúria,
27   3,  2|           az Istent és az ördögöt egyszerre! – És mégis, ha azt kérdenék
28   3,  3|     elfogott az a lankadtság, ami egyszerre kiemelt ebből a világból,
29   3,  3|       hogy nekem tetsszenek, hogy egyszerre átöleljem mind a tízet.
30   3,  3|      erőszakosan fölemelem, akkor egyszerre sírni kezd mind az az öt
31   3,  3|           emelkedik, a vége aztán egyszerre átcsap a kínzások és rémlátások
32   3,  4|        minden fájdalom átváltozik egyszerre gyönyörré. A mennyország
33   3,  4|     Túlvilágra költözött anyjával egyszerre szállt az égbe. Ez a te
34   3,  4|        rám vert bilincseket, azok egyszerre lepattantak kezeimről, lábaimról.
35   4,  1|         Szentföldről jössz?~Ekkor egyszerre egy mentő gondolatom támadt.
36   4,  2|        edények közé, amiket, hogy egyszerre elvihessek, kénytelen voltam
37   5,  1|           bolond dolgot csináltál egyszerre. Az „elhozás”, az még okos
38   5,  2|          az ablakon, annak a feje egyszerre akkorára megnő, mint egy
39   5,  2|      múh-borjú ábrázatja, mert az egyszerre olyan magasra megnő előtte,
40   5,  2|        keblemre rejtőzött, amidőn egyszerre közbejött valami.~(– Tudom
41   5,  2|    Dehogyis a fehér galamb! Hanem egyszerre olyan ordítás támadt az
42   6,  2| támaszkodva nézi azt a dobajgást, egyszerre csak megbolondulva oda rohanjon
43   7    |         tekeredik.~Ez a „novitas” egyszerre megbuktatott minden eddigi
44   8,  1|         vár felé; de Szumro begum egyszerre ért oda vele a felvonóhídhoz,
45   8,  3|        mellém. Azzal a két tündér egyszerre füstté változott, az egyik
46   9,  1|        éles elméjét, hogy mindent egyszerre kitalál. Nem volna pedig
47  10,  2|         nincsen. A süllyedő homok egyszerre csak megindul alatta, s
48  10,  2|           lépést a sívó homokban, egyszerre csak lesüllyedt a lábam
49  11,  2|      elmondom.~Az ő megjelenésére egyszerre elkezdtek a boszorkányok
50  11,  2|      tündéralakok álltak előttünk egyszerre. Az én Lilithem szebb lett,
51  11,  2|       kiálték fel.~S arra a szóra egyszerre nagy ropogással összeomlott
52  12,  1|        beléptem a víg társaságba, egyszerre rám ismert a gazda. De nemhogy
53  13,  1|     vezetnek el egész odáig, ahol egyszerre mind a két gyűrű előre fordul
54  13,  1|        jön majd olyan idő, amikor egyszerre, egy pillanatban mind a
55  14    |    tekinte félre a válla felé.~De egyszerre örömsikoltva kiálta fel:~–