Rész, Fejezet
1 1, 1| ott lesz, minek menjek én oda? Hátha az a bolond korsó
2 1, 1| gyönyörködtek benne, hogy talál oda a tüzesgolyó, mint egy lángfarkú
3 1, 1| háromszor lőtte volna innen oda, onnan ide a két ellenség
4 1, 1| tudatlan zsidógyereket adtam oda a „makers”-nek magam helyett.~–
5 2, 1| tartott, én bizony nem álltam oda a kapufélfát támogatni,
6 2, 1| alatt. Csak nem potyognak oda az égből a tatárok!)~– Majd
7 2, 1| imádkozom; de a fejemet sem adom oda. Olyan ember vagyok én,
8 2, 1| barlangkapun, hanem belefúródott oda a padmalyba. Most is ott
9 2, 2| összeölelkezve feküsznek ott. Te is oda akarsz-e a sorukba kerülni?~
10 2, 2| mint a fának a gyökere: oda nőttem általa ehhez a földhöz.~
11 2, 3| Nyedzviedz.~– Jaj, hagyd el, oda vagyok! – nyöszörögtem én
12 3, 1| hogy máglyára kerüljön, oda is jut, ha a szent inkvizíció
13 3, 3| jelennek meg előttem. Mind oda csoportosulnak kőrém: Delila,
14 3, 3| ami egy karikánál fogva oda volt kovácsolva a falhoz.
15 3, 3| arra a kőre, amelyikhez oda voltam láncolva.~– Hát,
16 3, 3| ajánlatomra, most mindjárt utazol oda; ha pedig ráállsz, hát csak
17 3, 3| ideje el nem jött. Mikor oda láttalak jönni a gyónószékhez,
18 3, 3| csakhogy te gyalog mégy oda, én pedig szekéren. Hát
19 3, 3| kínálásomat, ki szintén oda tartok, hogy kapj fel az
20 3, 4| elmondom, hogyan jutottam oda. Karácsony estéje után,
21 3, 4| De nem egyedül jutottam oda. Nézd kis gyermekünket:
22 3, 4| fogva, s vígy fel engem is oda, ahol te lakol.~A kisgyermek
23 3, 4| Nem, édes Baránom, te oda, ahol mi lakunk, nem jöhetsz.
24 3, 4| imádságért – be nem jutsz oda!~Bizonyítja nagy bűnös voltomat,
25 4, 1| Palesztína. Engem meg nem csalsz! Oda csak Zingarián és Paflagonián,
26 4, 1| Zagachrist fekete szultán verette oda, akinél fogva voltam ötvenkét
27 4, 1| nekitürkőzve. – Ennek hazudd oda majd, hogy Palesztínából
28 4, 1| kegyes fogadásból került az oda, akkor csak viseld holtig; –
29 4, 2| vágni, azt nem ragasztja oda a názáretbeli „Ben Hanocri”.~
30 4, 2| hova dugtam volna? Az is oda lett volna, ahova a kulacs.~
31 4, 2| leghívebb fegyvertársaik voltak. Oda hiába mentem volna vádaskodni:
32 5, 2| hisz éppen énértem jött oda. Amint fél szemmel lepislantottam
33 5, 2| el; de biz annak a nyaka oda is utánam nyúlt, s tovább
34 5, 2| váltómat az őrdögnek sem adom oda – s azzal nem törődve többet
35 6, 1| átok terhe fekszik, viszek oda két izmos vaskezet, ami
36 6, 1| tovább!)~(– Megint egy bűne oda van! – mormogá bosszúsan
37 6, 2| egyszerre csak megbolondulva oda rohanjon az árokba közéjök,
38 7 | a közepibe a karikának oda tesszük a nautilus-tojáscsillagot,
39 8, 1| Szumro begum egyszerre ért oda vele a felvonóhídhoz, s
40 8, 1| császári kezével vezette oda hozzám a csodálatra méltó
41 8, 3| találkoztam-e vele? Nem adtam-e oda neki a lingámot?~Zeib-Alniffa
42 8, 3| magadhoz – felelé a fakír –, oda akarok melléd ülni a szovariba.~
43 9, 1| eresszem el a mappán. Innen oda! Onnan ide! Hiszen lóháton
44 10, 1| azok maguk is kívánkoznak oda; – ahogy nem kívánkozott
45 10, 2| elszállítsa; elviszed te őt oda magad is a saját tevehátadon.
46 10, 2| lélekjelenlétem szabadított meg, hogy oda nem fulladtam, ami nagyon
47 11, 1| hogy aki belevág, annak oda kell veszni.~Meg voltam
48 11, 2| nekem kell, azt a másik oda tartozik adni, s ha nincs
49 11, 2| hogy cseréljék ki magukat, oda kell adni a testét, hogy
50 12, 1| bosszantott, hogy minek adtam oda már a talléromat. Abba már
51 12, 1| alá nyúlva, kifirtatta az oda menekült tallért.~Az is
52 12, 2| lett prédálva, utoljára oda jutottunk, hogy nem volt
53 12, 2| tiszteletét. Így veszett oda végképpen a gyerehaza-tallér.~
54 14 | közé, s vidd el a lelkemet oda, hol te lakol!~Tizenkét
|