Rész, Fejezet
1 1, 1| csak keresztnevét jegyezte föl: „Hugó”. Bizonyosan kímélni
2 2, 1| azok a magyarok! – kiálta föl a nagyherceg.~– Ördögöt
3 2, 1| tízszer egymás után nyitotta föl a két markát, ami annyit
4 2, 1| borzongva a soltész.~– Ezt föl kell jegyeztetnünk, és kiadnunk
5 2, 1| mindenütt édes víz fakad föl, s elönti a leggazdagabb
6 2, 1| gazembernek a nyakára, hogy föl ne ágaskodhassék, s annál
7 2, 1| cövekekhez. No, most rúgj föl, ha tudsz! – kiálték neki,
8 2, 1| Nem is ágaskodott most föl, hanem kapta magát, olyat
9 2, 2| meg itt nekünk: „Keljetek föl! Hajnal van: szép piros
10 2, 3| nyáron is nyolc órakor kelt föl a nap, s öt órakor már esteledett.)~
11 2, 3| egyenesen a paradicsomba jutok föl.~Nagy volt a csábítás. Egy
12 2, 3| paradicsomba szállítani föl – egyenesen a saját kívánatára.
13 2, 4| vállú fickónak, hogy vegyen föl a nyakába, s aztán úgy lovagoltam
14 2, 5| aztán a legjobbkor lobbant föl, mikor éppen a Nyedzviedz
15 3, 1| engem fél napig hurcoltak föl és le, előre és hátra az
16 3, 1| Mikor egész nyalka mazurrá föl voltam öltöztetve, azt kérdém
17 3, 2| legmagasabb fára akasztatta föl. Dehogy protestáltam ellene,
18 3, 2| hangok vidám zsivaja vetette föl az úri palotát, minden folyosó
19 3, 2| férj még erre sem ébredt föl.~Azzal mielőtt bámulatomból
20 3, 2| ártatlan vádlottat akasztanak föl, nem volt szabad neki a
21 3, 3| új paradicsomot fedeztem föl, abba egyszer a szívtestvéremet
22 3, 3| kábulatomból valami zörej vert föl: mintha rozsdás zárban forgatnának
23 4, 1| kaptam mindjárt. S ugrottam föl a térdemről, s eláldottam
24 4, 2| kinek vérét az ebek nyalták föl az utcán. Hozd utánam a
25 4, 2| aranytálat. Hadd szolgáljak föl.~A harmadik így szólt:~–
26 4, 2| mely a kápolnából vezetett föl valahová, lépdelt előttem,
27 4, 2| most engem pofon? – kiálta föl erre Sába királynője, széttekintve
28 4, 2| meredek csigaalakban vezettek föl. Tizenhét lépcsőt számláltam
29 4, 2| mikor, mikor nem ébrednek föl, hanem még azonfölül ki
30 4, 2| módjára cselekedtél – kiálta föl a nagyherceg, egészen fölháborodva
31 4, 2| Mondtam, ugye? – pattant föl a soltész, lecsapva a bírói
32 5, 2| nyolcvanöt.~– Áll az alku. Írja föl ön a kontóra. Fizetem az
33 5, 2| gyűrűt a te ujjadra húzom föl, jegygyűrűnek.~Ezt azután
34 6, 2| zsibáruson: az mindjárt föl is vette magára. Csupa komédia
35 6, 2| mert az maga akasztotta föl magát. A biz a! Ide, erre
36 7 | kegyesen, hogy ezzel hagyjanak föl, mert ez nem Istennek tetsző
37 7 | kalbásztölteléknek aprítják föl! Hanem hát a hollandus ember
38 8, 1| akkor nem a máglyámra lép föl, hanem a trónomra, s lesz
39 8, 2| fantazmagóriáit elevenítik föl, hármas napok, tűzkeresztek
40 8, 2| okkersárga színt vesznek föl, mintha meghalt volna a
41 8, 3| álomitalból többet nem hörpentek föl, amelyik a múlt éjjel a
42 8, 3| kérdezém tőle.~– Azt, hogy végy föl magadhoz – felelé a fakír –,
43 9, 1| az árát Murder kapitány föl is vette, nekünk mégis nem
44 9, 1| Megállj! Megállj! – kiáltá föl a soltész, mind a két tenyerével
45 9, 1| Trikalából…~(– Elég!!! – ordíta föl a soltész, két tenyerével
46 10, 2| kalapomat letettem, mikor föl akartam tenni, már ki volt
47 10, 2| főkötőjének, s meg is kapta azt, s föl is tette a fejére. De már
48 11, 1| bűzt érzek!~– Emberszag üti föl az orromat! – szólt a másik.~–
49 11, 2| ahogy megígértem, vegyem föl a beavatási stigmát.~De
50 12, 1| lehetetlen volt igazi ezüstnek föl nem ismerni.~De már ez a
51 13, 1| Beheriknek, hogy hörpintse föl.~Hát csak akkor vettem észre,
52 13, 1| almáriom tetejére, s ha föl akart állni, beleütötte
|