Rész, Fejezet
1 1, 2| a franciák Koblenzet, s őt szépen megszabadítják a
2 1, 2| az emberrel?~Hogy ki kell őt végezni, annyi bizonyos.
3 2, 1| üstökömbe.~S úgy kellett őt vinnem a vállamon. Szerencsémre
4 2, 1| utána.~Valamennyien követték őt a barlang hátterébe, melyet
5 2, 1| örömömben meg is akartam őt csókolni; de a harámbasa
6 2, 2| nekem, hogy csak kövessem őt bátran. A szűk sziklafolyosó
7 2, 2| mondá nekem, hogy kövessem őt.~Nekem eszembe jutott a
8 2, 2| veszik körül a „Viszpa-Ogród”-ot, mely a mély völgy fenekén
9 2, 2| látnak, mint a „Viszpa-Ogród”-ot.~Ez a kis sziklasziget volt
10 2, 3| hatalmamnál fogva kiszabadítom őt ebből a magányosság sírkertjéből,
11 2, 3| sírkertjéből, s elviszem őt magammal valami nagyvárosba,
12 2, 3| magammal elvihetném; ha én őt tisztességes, boldog életű
13 2, 4| nincs?~Hát nem bánthatom meg őt annyira, hogy mikor hozzá
14 2, 4| voltak vele. Ki akartam őt innen szabadítani; elvinni
15 2, 5| golyó után. Úgy kellett őt a lábánál fogva kihúznom
16 3, 1| találhatom. Te sohasem láttad őt, én pedig vak vagyok. Hanem
17 3, 1| háttal fordulva felém, az őt üdvözlőhöz.~Az egész beszélgetésünk
18 3, 2| maga sietett eléje, hogy őt a hintóból leemelje.~Gyönyörű
19 3, 3| szerettem volna tovább engedni őt időzni abban a pokolbeli
20 3, 4| fényes alak, hogy kövessem őt. A kisgyermek, amint öt
21 3, 4| bizonyosan az a hajdemák pap, aki őt börtönében meglátogatta,
22 3, 4| meglátogatta, szabadítá őt meg bilincseiből, a hercegasszony
23 4, 2| uram Jézus Krisztus, ahogy őt a koporsóban szoktuk látni
24 4, 2| büntetésül keresztre feszítteté őt. Ezt bizonyítja Valentinus
25 5, 2| húgának, amiért azok elkezdték őt agyba-főbe pofozni, s azt
26 5, 2| ártatlanságból cselekedte? – menté őt a nagyherceg.)~Én odasiettem
27 5, 2| még nem a világ – csitítá őt a nagyherceg.)~(– Dejszen,
28 5, 2| esküdött Rupertus, hogy őt egy egész tele sáncárok
29 5, 2| összeszedve, eltaszítottam őt magamtól, hogy estében nagyot
30 7 | bátorságot vettem magamnak, hogy őt megszólítsam.~– Hiszen ha
31 8, 1| bengáliai nábob őfenségét, mikor őt az angolok a patnai ütközet
32 8, 1| s mikor erővel nem bírta őt legyőzni, szép szóval, rábeszéléssel
33 8, 1| azért, mert nagyon tudom őt szeretni – felelt a vezér –,
34 8, 1| Egyszer mégis sikerült őt megmérgezniök: a hős király
35 8, 1| főparancsnoksága, egy pillanatra láttam őt. Elébb meg akart vesztegetni,
36 8, 1| aki ágyúim tüzét intézte. Őt jutalmazd meg.~S e szókkal
37 8, 1| tulajdon gyűrűjével jegyezve el őt a számomra, s egyúttal kinevezett
38 8, 3| nekiadtam azt a „lingám”-ot az arany karpereccel együtt,
39 8, 3| hegyek közül kilövellt, az őt mint a lángnyíl lövellte
40 8, 3| fogadtuk el a „Khillát”-ot, ami mindkettő ajándékot
41 8, 3| fölmászást, s aztán odaültettem őt mellém a szovariba.~– Jól
42 8, 3| láncokat verve, gyalog hajtják őt a város kapuja felé, a szemtelen
43 9, 1| azzal fenyegetőzött, hogyha őt meg akarjuk fogdosni, a
44 9, 1| megsarcol, akit útban talál: őt is egész legénységével együtt
45 10, 2| polgármesterhez, s feljelentse, hogy őt meg akarják gyilkolni. Ha
46 10, 2| a Majmúna tündérre, hogy őt az Ararát hegyére elszállítsa;
47 10, 2| elszállítsa; elviszed te őt oda magad is a saját tevehátadon.
48 10, 2| vállamon, hogy ne engedjem őt magammal jönni: jobb lesz
49 11, 2| a halandók között, azok őt ne nézzék. S miből áll az
50 12, 2| hogy nem én csaltam meg őt jobban.~Annyi igaz, hogy
51 13, 1| szövetségesei, azért küldték őt ide, hogy ily gonosz árulásnak
|