Rész, Fejezet
1 1, 1| fejét egymáshoz csapta, tudom, hogy holta napjáig megemlegette
2 1, 2| elmegy a mesemondó kedve. (Tudom magamról.) Én morális tortúrát
3 2, 1| ismételt előttem, hogy máig sem tudom a fejemből kiverni. Az igazi
4 2, 1| világpusztulásból; csak azt tudom, hogy mikor fölnyitottam
5 2, 1| nevet rajta; bemázolta, nem tudom, mivel, az orromat, s úgy
6 2, 2| Nagyot kacagott rajta.~– Tudom, tudom, Barán, hogy nem
7 2, 2| kacagott rajta.~– Tudom, tudom, Barán, hogy nem nagyon
8 2, 3| mint Pilátus a krédóba.~– Tudom, fiam – mondá az öreg. –
9 2, 3| összezsugorodott a bal lábam, hogy nem tudom többé kinyújtani.~– Bizonyosan
10 2, 4| ének a kórusban.~Én nem tudom azt kimondani, hogy mit
11 2, 5| történt a hajdemákokkal, nem tudom, mert én megint a lábam
12 3, 1| pedig én az ellenkezőjét tudom. Hamis tanúbizonyságot tennem
13 3, 1| tőlem, azt mondá: „Én nem tudom, hogy hol lakik a Malach,
14 3, 1| suttogá a fülembe:~– Én sem tudom, hol lakik a Malach, hanem
15 3, 1| kocogtatás után, akiről maig sem tudom, hogy fiú volt-e vagy leány?
16 3, 1| fényét. Úgy őriztem. Én nem tudom, mi lehet bennük? Én csak
17 3, 1| diákul, se görögül. Nem is tudom, balról jobbra hogyan kell
18 3, 2| magát. – No, ergo: nem is tudom, kinek hínak már? Kochanovszki
19 3, 2| mondani: „Menjetek vele! Én tudom, mi lakott annak a szemeiben,
20 3, 2| Nagy vétek volt az, tudom én nagyon jól, amit elkövettem,
21 3, 3| feleségemre, hogy megcsal. Tudom bizonyosan, hogy megcsal.
22 3, 3| bűnbocsátó-pálcával, hogy tudom, megérezted! De mármost
23 4, 1| Nekem ne hazudj, mert én tudom arra az utat! Micsoda provinciákon
24 4, 1| Az nem igaz! Hazudsz! Én tudom, merre van Palesztína. Engem
25 4, 1| században eltörölték!)~– Tudom, hogy eltörölték, de egy
26 4, 2| elámolyogtam valamerre, s magam se tudom, meddig aludtam.~Csak azt
27 4, 2| meddig aludtam.~Csak azt tudom, hogy a fülemnél fogva húzott
28 4, 2| alusznak tőle, hogy holnap nem tudom ki végzi – a resurrectio-ceremóniáját?~
29 5, 2| soltész.)~– Hiszen, kérem, jól tudom, hogy kisasszonyok előtt
30 5, 2| nagyherceg.)~(– Dejszen, tudom én azt! Az első csók után
31 5, 2| egyszerre közbejött valami.~(– Tudom már; a fehér galamb pofon
32 5, 2| napon. Azonkívül azt is tudom, hogy a zsidóknak az ezt
33 5, 2| most pedig – magam sem tudom, hogy ki vagyok. Nagy okom
34 6, 2| szívszorongva.~– Hát bizony azt nem tudom. Mert az, ami lélek volt
35 6, 2| temetik; de hová, azt sem tudom.~– Most temetik? Hát nem
36 7 | szólt közbe a soltész. – Úgy tudom, hogy a csigáknak nincsenek
37 7 | otthon kellett ülnöm. Nem is tudom, hová mentem volna. A kereskedők
38 7 | szeretnék lenni, de nem tudom, hogyan kell azt itt kiböjtölni,
39 8, 1| soknejűség és királyölés.~(– Tudom, hogy mindmegannyi virtussá
40 8, 1| Éppen azért, mert nagyon tudom őt szeretni – felelt a vezér –,
41 9, 1| tudományom, hogy azt ki tudom találni, hidd el!)~A vádlott
42 9, 1| megvallva, biz én magam sem tudom, hogy igazán azok voltak-e
43 11, 1| állkapcán találtam, hogy nem tudom, hány fogat kapott tőlem
44 11, 1| régi tüzértapasztalatból tudom, hogy mikor rácéloznak az
45 11, 1| akarok, csak közlegény lenni. Tudom jól, hogy aki fölcsap a
46 11, 1| és hol voltam? Magam sem tudom, s az álarc hallgat. Az
47 11, 2| kegyelmességtek, miért nem tudom én Lucifer alakját leírni.
48 12, 1| Van, barátom, de nem tudom, hol? Csak keresd nálam,
49 12, 2| vásáld el!” Héj, mert nem tudom, amit a kegyelmes soltész
50 13, 1| egyet sem ismerek, s meg nem tudom mondani, hogy melyik mire
|