Rész, Fejezet
1 2, 1| Ott igen jól viseltem magamat, s különös ügyességet tanúsítottam
2 2, 1| micsoda bolondul rászedtem magamat. Nincs kihez imádkoznom
3 2, 1| a szememet, ott találtam magamat a rettenetes „hajdemákok”
4 2, 1| azonban ahelyett elnevettem magamat, s azt mondám nagy kacagva:~–
5 2, 1| Hát ha meg hagytam volna magamat enni a farkasoktól, akkor
6 2, 1| faodúba, s ott védelmeztem magamat, egy, ötven ellen, vitézül.
7 2, 1| hatalmas lódulással ellökve magamat, szabályosan egymáshoz szorított
8 2, 2| komolyan megijedtem, s kezdtem magamat vádolni azért, hogy egy
9 2, 2| én szerencsétlennek érzem magamat.~Azonban igen rövid idő
10 3, 1| kegyesség, hogy elhatároztam magamat, hogy áttérek a római katolikus
11 3, 1| kapun, s én ott találtam magamat ugyanazon utcának a bejáratánál,
12 3, 1| neki.~Mikor prezentáltam magamat előtte, megragadta a két
13 3, 3| hanem hogy újra eladósítsam magamat a pokolnak.~Ezen az estén
14 3, 3| valamennyi, míg meg nem adom magamat annak a lángnak, hullámnak,
15 3, 3| A hely, ahol találtam magamat, nem volt a Mahomed paradicsoma,
16 3, 3| benevolisatióra.)~– Sokáig biztattam magamat azzal a kába gondolattal,
17 4, 1| aszkétai életre fogom adni magamat.~Nem soká kellett bújdosnom,
18 4, 1| bekövetkező tél idejére ellássam magamat erdő-mező adta élelmiszerekkel.~
19 4, 1| Hanem aztán megdorgáltam magamat.~– Ej, ej, jámbor anachoreta!
20 4, 1| annyira megvigasztaltam magamat, hogy ismét kegyesen beharangozva
21 4, 1| kénytelen voltam rászánni magamat, hogy elhagyjam az erdőt.
22 4, 1| szerencsésen átkoldultam magamat Lengyelországon. Hanem amint
23 4, 1| képzelni, milyen jól éreztem magamat arra a szóra, hogy egy feketehimlőben
24 4, 2| kontemplációnak adtam át magamat.~Amiért nagyon is megnyertem
25 4, 2| Lengyelországon keresztülkoldultam magamat, beletelt fél esztendő,
26 4, 2| hátulról, hogy elkiáltsam magamat ebben a nagy csendességben: „
27 4, 2| hetedhét országon túltehetem magamat.~Határozott célt tűztem
28 5, 2| jámborságommal mentettem ki magamat, s azt mondám, hogy fáradt
29 5, 2| is, s ha mulatni akarom magamat a kedélyes Hamburgban, csak
30 5, 2| Hamburgban, csak bízzam magamat Rupertus diákra, ő az ilyenekben
31 5, 2| hirtelen hasra vetettem magamat előtte, úgyhogy a nagy feje
32 7 | világban. És mégsem éreztem magamat szegénynek. Az volt a gondolatom,
33 7 | megyek a tengerre, s hányatom magamat a habokkal.~– No, te igazi
34 7 | ráolvasás ördögi praktikáitól magamat mindenkor távol tartottam,
35 7 | mindenütt megkedveltettem magamat. Valóságos istenfélő kegyes
36 7 | igazat, nem azért viseltem magamat így, mintha az nekem valami
37 7 | rám ismert, nem lehetett magamat előtte eltagadnom. Különben
38 10, 2| tigris.~S nem védelmezhettem magamat.~Más országban bezzeg hamar
39 10, 2| hogy hirtelen arcra vessem magamat. Így nagyobb területre elosztva
40 10, 2| mászva, odább vonszolhattam magamat, s ezalatt folyvást látnom
41 10, 2| térni.~És aztán elkezdtem magamat mentegetni, a békáknak,
42 10, 2| elég szépnek!”~Védelmeztem magamat.~– „Hiszen hogy volnék én
43 11, 1| szájába! Én egészen betakartam magamat a sűrű mohába és páfránba,
44 11, 1| kétöles ugrásokkal vetettem magamat egyik zsombikról a másikra,
45 11, 1| néztem, hogy mivel védjem magamat. Semmi fegyverem sem volt.~
46 11, 2| széttekinték, ott találtam magamat a Kempen közepett, az elhagyott
47 12, 1| idebenn elvették a pénzemet, s magamat idecsuktak: láthatod, hogy
48 12, 2| másik.~Csúnyául éreztem magamat. Kezdtem a vállaimat vonogatni,
49 13, 1| az ördöngős fickó előtt magamat, akit különben is szerettem,
|