Rész,  Fejezet

 1   2,  1|                maradtam a folyosón.~Az öreg nemes fölcammogott a lépcsőn,
 2   2,  1|               egyebet?~Erre a szóra az öreg egyszerre nyájas lett hozzám:
 3   2,  1|            fogva mindennapos voltam az öreg lengyel házánál, ahol éjszakánkint
 4   2,  1|     charitatist. Éjszakára most már az öreg rendesen rázárta az ajtót
 5   2,  1|            hogy amíg a contio tart, az öreg onnan ki nem jön.~Egyszer
 6   2,  1|        socinianus vallásúak voltak.~Az öreg nagy örömmel fogadta őket,
 7   2,  1|               azt, hogy egy idő óta az öreg lengyel mintha gyanút fogott
 8   2,  1|                áhítatuk, hogy mikor az öreg lengyel egy átalagot felhozott
 9   2,  1|                teszen”.~Ekkor aztán az öreg magát a dogmát támadta meg.~
10   2,  1|              átalag megint odalett.~Az öreg egyre fanatikusabb üldözője
11   2,  1|               kérdéseket ólmos bottal, öreg késsel elintézni; de nemzetiség
12   2,  1|                a remeket? – dörmögé az öreg. – Itt veszedelmes dolog
13   2,  2|          jeléül.~Ott azután kimérte az öreg a számunkra a házhelyet,
14   2,  2|              Tőlem meg azt kérdezte az öreg, hogy miféle szerszámokat
15   2,  3|                 Tudom, fiam – mondá az öreg. – Látom az ábrázatodról,
16   2,  3|           számodra az erdőben.~Erre az öreg török áhítatos képpel így
17   2,  3| koltuk-dengenegimet is – könyörgött az öreg előttem.~– Aztán hová leszek
18   2,  3|                Nézzed, fiam – szólt az öreg. – Ha ezt a hónaljtámaszt
19   2,  3|          arannyal.~Azzal lesrófolta az öreg a mankó vánkosát, s egy
20   2,  3|                   Dehogynem – szólt az öreg. – Látod, fiam, te jobb
21   2,  3|             nyújtottam ki a kezemet az öreg török handzsárja után.~–
22   2,  3|            aztán még megtanított rá az öreg, hogy hogyan kössem össze
23   2,  3|        jatagánom a markodba – szólt az öreg, s aztán még ő tanított,
24   2,  4|            szakállú agg volt, ahogy az öreg Istent festik. Minden vonásában
25   2,  4|             van, fiam – szólt a kegyes öreg. – Ha bennünket megszabadítani
26   3,  1|               tud? – kérdezém tőle.~Az öreg nem volt fukar a szóval.
27   3,  1|               Óh, édes fiam – szólt az öreg, vak szemeit felfelé forgatva –,
28   3,  1|                 édes fiam! – kiálta az öreg. – Mennyire sajnállak, hogy
29   3,  1|                volna már rám.~A herceg öreg legény volt már, s olyan
30   3,  2|          adósságokért is kell égni.~Az öreg herceg azonban igen vallásos
31   3,  3|              ült, nem vehette észre az öreg a szemhunyorítást, amivel
32   4,  2|            lovag azt mondá, hogy ez az öreg istennek, akinek a neve
33   5,  2|           igazán nemesember vagyok.~Az öreg Mayer ujján volt egy szép
34   5,  2|              azért mondám ezt, hogy az öreg egy kis időre hagyja el
35   5,  2|               megfejtésére.~Ezalatt az öreg elkészült az írással, s
36   5,  2|       kaphattam soha.~Másnap reggel az öreg Mayer tudtomra adá, hogy
37   5,  2|           jelen, alszik. Gyerünk el az öreg Mayer gazda háza elé, s
38   5,  2|       utcariasztó nótákat énekelve, az öreg Mayer háza felé.~Odaérve
39   5,  2|        kiáltani nem mertem; mert ha az öreg Mayer meglát, lelő, mint
40   5,  2|                 Most már mehet maga az öreg múh-borjúnak; a zsidófertályból
41   6,  2|               Mit kótyavetyélnek?~– Az öreg tímárgazdának a retyemutyáját.
42   6,  2|                 Hát miért árverezik az öreg holmijait?~– Azért, hogy
43   6,  2|              sok adósság.~– De hisz az öreg igen jó gazda volt, s a
44   6,  2|            hozták a Hugónak. A szegény öreg már az utcára sem mert kimenni,
45   6,  2|           amelyben kérdést intéznek az öreg tímármesternek a csavargó
46  13,  1|              spiritusa, hogy a tisztes öreg úr kénytelen volt egy időre