1-500 | 501-1000 | 1001-1397
Rész, Fejezet
501 3, 3| berdicovi ostromnál. Hej, hogy szerettem volna a hajadba
502 3, 3| egyet a bűnbocsátó-pálcával, hogy tudom, megérezted! De mármost
503 3, 3| nyakadhoz van az vasalva, hogy el nem szaladhat tőled.~
504 3, 3| görbe tekintet sem tudatja, hogy el van árulva. Amiért téged
505 3, 3| mérne a herceg a fejedre, hogy a szép Persidával együtt
506 3, 3| Azonban az is megeshetik, hogy a herceg jár hasonlóul,
507 3, 3| választanod. Vagy azt kívánod, hogy bírák elé állítsanak; amikor
508 3, 3| legszelídebb büntetésed az lesz, hogy kerékbe törnek; hacsak a
509 3, 3| datur.~Én azt mondtam rá, hogy inkább végezzenek velem
510 3, 3| fiam, azért jöttem hozzád, hogy a haldoklók utolsó szentségében
511 3, 3| szekéren. Hát csak az a kérdés, hogy így akarsz-e odáig kutyagolni,
512 3, 3| ki szintén oda tartok, hogy kapj fel az én szekerem
513 3, 3| mondám neki. – Áldj meg! Hogy a mennykő csapjon beléd!~
514 3, 3| rögtön úgy elnyomott az álom, hogy nem láttam magam előtt többé
515 3, 4| nagy nehezen fölemelém, hogy föltekintsek, egy fényes
516 3, 4| arca. Az olyan fényes volt, hogy nem mertem belenézni. A
517 3, 4| előtt tartá.~Azt hittem, hogy a Miasszonyunk, a boldogságos
518 3, 4| az ő lágy édes hangjáról, hogy az én Madusom az.~Az én
519 3, 4| kérdeni: ki rakta rád azokat, hogy valljam meg neki: „egy szépasszonynak
520 3, 4| azért jöttünk le hozzád, hogy téged megszabadítsunk innen.
521 3, 4| előtt. Hangjukból megtudtam, hogy azok nem a te lépéseid,
522 3, 4| felkaptam a Szűz Mária képét, hogy eldugjam azt valahová; mert
523 3, 4| fájdalom szállt a szívemre, hogy nem tehettem egyebet, mint
524 3, 4| megmaradottal. Én menteni akartalak, hogy talán nem tetted azt. Ekkor
525 3, 4| Nem hazudhattam. Mondtam, hogy Szűz Mária képe. „A berdicovi
526 3, 4| Ez kívánkozott le hozzád, hogy tégedet nagy veszedelmedből
527 3, 4| a mutatóujját, jelezve, hogy neki beszélni nem szabad.
528 3, 4| Bizonyítja nagy bűnös voltomat, hogy még most is élek; s mint
529 3, 4| még most is élek; s mint hogy azt az egy jót, amiért megáldjon
530 3, 4| után inte a fényes alak, hogy kövessem őt. A kisgyermek,
531 3, 4| amik olyan sűrűek voltak, hogy egy embernél több nem haladhatott
532 3, 4| köntöse végigsepert a földön, hogy fénylettek utána a megérintett
533 3, 4| könnyen azt hihettem volna, hogy az egész lembergi élményem
534 3, 4| vélekedem – szólt a soltész –, hogy az nem akképpen történt,
535 3, 4| No, én pedig azt állítom, hogy úgy kell lenni, ahogy reus
536 3, 4| tudjuk számos tapasztalatból, hogy a híres zsiványok nem született
537 3, 4| fülembe, ha feléje néztem, hogy meglássam, akkor átrepült
538 3, 4| a vádlott fölsóhajtva. – Hogy mikor vesztettem el, azt
539 3, 4| annálfogva nem illenék, hogy a jus humanum a gratia divinát
540 4, 1| ha emberek közé kerülök, hogy jutottam ehhez a szép nyakravalóhoz?
541 4, 1| bűnbánat, s föltettem magamban, hogy eddig elkövetett vétkeimet
542 4, 1| soká kellett bújdosnom, hogy egy patakot találjak, mely
543 4, 1| melynek akkora odúja volt, hogy abban egy ember bízvást
544 4, 1| jártam arról gondoskodva,. hogy a bekövetkező tél idejére
545 4, 1| jelét adhassam, anélkül, hogy magányomat elhagynám.~Kerestem
546 4, 1| rengetegben.~Így reménylettem, hogy majd időjártával jönnek
547 4, 1| macskakörmök közül. Kár, hogy az oktalan állatok nem tudják
548 4, 1| avégett jártam széjjel, hogy téli alomnak páfránt és
549 4, 1| készítettem rekettyevesszőkből, hogy a szél tele ne fújja hóval
550 4, 1| fordítva, s azt se tudni, hogy mi volt bennük valaha. Sőt,
551 4, 1| kevélykedtél, dicsekedtél, hogy íme, már egész télire elláttad
552 4, 1| szabad arról aggóskodni, hogy ki ad neki ennivalót, mert
553 4, 1| büntetésed. – Aztán nem tudhatod, hogy nem éppen ezen, bosszantónak
554 4, 1| az volt neked megjósolva, hogy mindaddig bűnhődnöd kell,
555 4, 1| nagy jót nem cselekszel, hogy a megszabadított ily áldást
556 4, 1| Kétségtelenül mondta is magában, hogy „áldja meg az Isten, aki
557 4, 1| hallottam ilyen legendát, hogy inkognitó betérve a szegény
558 4, 1| ismétlődik? Meglátod majd, hogy ez lesz a legendának a vége,
559 4, 1| mindenféle drága csemegékkel, hogy sohasem lesz többé semmiben
560 4, 1| megvigasztaltam magamat, hogy ismét kegyesen beharangozva
561 4, 1| aztán siettem el hazulról, hogy a visszatérő ismeretlen
562 4, 1| s alkudoztam magamban, hogy mit hozhatna számomra az
563 4, 1| az első dolgom az volt, hogy megharangozzam a vecsernyét,
564 4, 1| tele torokból, s elfeledém, hogy kegyes anachoreta volnék.~(–
565 4, 1| De nincs az mondva, hogy aki „medvetársát” szidalmazza,
566 4, 1| medvetársát” szidalmazza, az is hogy büntettessék? Azonkívül
567 4, 1| templomrablás”. Kíváncsi vagyok rá, hogy hát ebből hogy fogja magát
568 4, 1| vagyok rá, hogy hát ebből hogy fogja magát kivágni a delinquens?
569 4, 1| kivágni a delinquens? Mert hogy kivágja magát, arról előre
570 4, 1| voltam rászánni magamat, hogy elhagyjam az erdőt. Remete
571 4, 1| elmondhattam magamról, hogy egész tábor utazik velem.
572 4, 1| aki annyit ki tud mondani, hogy „adj kenyeret!”, aztán „
573 4, 1| átkeltem, az lévén a szándékom, hogy majd hazavándorlok a szüleim
574 4, 1| körülfogtak; de nem azért, hogy ennem adjanak, hanem hogy
575 4, 1| hogy ennem adjanak, hanem hogy kikérdezzenek, ki vagyok,
576 4, 1| kikérdezzenek, ki vagyok, mi vagyok, hogy merek itt koldulni? Mondtam
577 4, 1| koldulni? Mondtam nekik, hogy legyenek vele nagyra, hogy
578 4, 1| hogy legyenek vele nagyra, hogy olyan koldust lehet szerencséjűk
579 4, 1| megvan az a nagy hibája, hogy szereti azt mutatni, hogy
580 4, 1| hogy szereti azt mutatni, hogy neki több esze van, mint
581 4, 1| s elkezdett vallatni.~– Hogy hínak?~– Dehogy hínak, inkább
582 4, 1| Abisszíniában olyan meleg a nap, hogy összehúzza a napokat, s
583 4, 1| esztendő ott kiad hatot.~– Már hogy lehetne az? – rivallt rám
584 4, 1| már fogta a galléromat, hogy dutyiba zárat.~– Az ám.
585 4, 1| kemencére, majd meglátja, hogy összehúzza.~Erre a közönség
586 4, 1| században eltörölték!)~– Tudom, hogy eltörölték, de egy kis részük
587 4, 1| aki palástját megfoghatta, hogy megcsókolja, majd lehúzták
588 4, 1| volna is, tudtam volna, hogy „veres barát”.~– No, itt
589 4, 1| Ennek hazudd oda majd, hogy Palesztínából jöttél! Ez
590 4, 1| megtudva a nép lármájából, hogy állítólag szentföldi zarándok
591 4, 1| Mivel bizonyíthatod be, hogy a Szentföldről jössz?~Ekkor
592 4, 1| reszketni kezdett. Megijedt, hogy most mindjárt én sütöm ki
593 4, 1| mindjárt én sütöm ki őróla, hogy sohasem volt ő a Szentföldön,
594 4, 1| törökkel sem beszélt életében.~Hogy ez meg ne történjék vele,
595 4, 1| éreztem magamat arra a szóra, hogy egy feketehimlőben elpatkolt
596 4, 1| Bátorkodtam annyit rebegni, hogy én sohase tanultam az ezen
597 4, 1| Ötöltem-hatoltam neki valamit, hogy így meg úgy szent fogadás,
598 4, 1| nyakadról.~Erre én azt feleltem, hogy ámbátor csakugyan kegyes
599 4, 2| már csakugyan azt hittem, hogy elértem minden óhajtásomnak
600 4, 2| aggodalmamat Eliás lovag előtt, hogy netalántán a nagyhéten itt
601 4, 2| megnyugodtam, s alig vártam, hogy jöjjön a nagycsütörtök,
602 4, 2| parancsolatot adá nekem, hogy vegyek egy lámpást a kezembe,
603 4, 2| valami kíváncsiság, megtudni, hogy milyenek lehetnek azok a
604 4, 2| nagy meglepetéssel láttam, hogy a kripta lépcsőgádora egészen
605 4, 2| Azok azonban észrevették, hogy nem a régi vén sekrestyés
606 4, 2| ölembe rakta. Én csak néztem, hogy mi lesz ebből. Parancsolatom
607 4, 2| ütött a vállamra a kezével, hogy egész testem összerokkant
608 4, 2| bele, s olyant kiáltott, hogy az egész kápolna megtelt
609 4, 2| Mit tétovázol!~Átláttam, hogy az ilyen túlvilági lényeknek
610 4, 2| Málkhus!~Széttekinték, hogy hát az kicsoda.~– Csakugyan
611 4, 2| füledet a Gecsemane kertben, hogy nem hallasz?~Ekkor tudtam,
612 4, 2| nem hallasz?~Ekkor tudtam, hogy én vagyok az a Málkhus.~–
613 4, 2| Még akkor nem tudtam, hogy mit értenek azon név alatt.~
614 4, 2| Mi érdeme van Málkhusnak, hogy a Baphomet szolgálatába
615 4, 2| között vita keletkezett, hogy megesküdtessenek-e elébb
616 4, 2| beavatnának? Abban állapodtak meg, hogy ez fölösleges, miután oly
617 4, 2| notórius gonosztevő vagyok, hogy akárhová fordulnék az ő
618 4, 2| Most kezdém már sejteni, hogy miért voltam olyan szívesen
619 4, 2| első feladatom az volt, hogy egy falmélyedésben fekvő
620 4, 2| elkezdődött a vita afölött, hogy ki volt a Jézus Krisztus?~
621 4, 2| Az egyik lovag azt mondá, hogy ez az öreg istennek, akinek
622 4, 2| azért küldött a földre; hogy az ő örök ellenségével,
623 4, 2| másik lovag azt állítá, hogy amint Alexandriai Basilides
624 4, 2| kezemet a fülemre tettem, hogy ne halljam, amit beszélnek.~
625 4, 2| harmadik lovag azt állítá, hogy az egész Jézus Krisztusról
626 4, 2| vagy Dagoné.~Azt hittem, hogy ennél már irtóztatóbb káromlást
627 4, 2| véleménye meggyőzött róla, hogy még van a hiperbolának is
628 4, 2| bebizonyítá az írásokból, hogy Jézus Krisztus az a demiurgus,
629 4, 2| emberre azt a szabályt köti, hogy azt cselekedje, ami a felebarátjára
630 4, 2| embernek az a hivatása, hogy azt tegye, ami magának jó,
631 4, 2| magának jó, nem tekintve arra, hogy másnak baj-e az vagy sem.
632 4, 2| megérti, az a hivatása, hogy e demiurgus parancsaival
633 4, 2| s én elborzadva láttam, hogy a jelenlevők mind valamennyien
634 4, 2| szentségtartó felé a lábaikkal, hogy a térdkötőszalagjuk is kilátszott
635 4, 2| ezalatt az volt a hivatalom, hogy a templomi áldozókelyheket
636 4, 2| kíváncsiságom még nagyobb, hogy mi lesz mindezekből.~A nagy
637 4, 2| Iskariotes azt parancsolá nekem, hogy menjek le a pincébe, s hozzam
638 4, 2| asztalnál ültek, mégpedig úgy, hogy Sába királynője Nabukodonozornak
639 4, 2| ezt a kegyeletes ereklyét, hogy egy fertelmes buja asszonyi
640 4, 2| ütött hátba a vasöklével, hogy majd a lelkem szakadt ki
641 4, 2| galileai nőhöz, s mondd neki, hogy Sába királynője, Astarte,
642 4, 2| mennyországkulcsot vágnak a fejemhez, hogy rögtön poklokra hullok.
643 4, 2| kezemben olyan nehéz volt, hogy a föld meghajlott a lábam
644 4, 2| olyan nyomorúságosan bőgött, hogy én azt hittem, most másodszor
645 4, 2| rajta megtörténni a csoda, hogy ökörré változik. A bőgéséből
646 4, 2| A bőgéséből kivehettem, hogy „Malkhust” kiabál. Vajon
647 4, 2| első kortynál észrevettem, hogy nem az a bor az, amit az
648 4, 2| templomi edények közé, amiket, hogy egyszerre elvihessek, kénytelen
649 4, 2| homlokára, nem mulasztva el, hogy a palástja szegélyét megcsókoljam,
650 4, 2| kapott kulacsot nézegetve –, hogy el ne lopják tőlem? Hisz
651 4, 2| kezemben? – Azt teszem, hogy a fülénél fogva a balteusom
652 4, 2| aludtam.~Csak azt tudom, hogy a fülemnél fogva húzott
653 4, 2| azt parancsoltam neked, hogy várj a kriptaajtóban, míg
654 4, 2| én azt láttam az éjjel, hogy ez az ember ottan a főmester,
655 4, 2| orcáját, s azt mondta rá, hogy csaló volt! És most a lábait
656 4, 2| akik vitatkoztak fölötte, hogy vajon hát „aeon” volt-e
657 4, 2| ördögök ösztökéltek hátulról, hogy elkiáltsam magamat ebben
658 4, 2| amik eszembe juttatják, hogy ugyanezek a hangok énekelték
659 4, 2| énekelték a múlt éjjel, hogy „gyere be rózsám, gyere
660 4, 2| Tehát eszerint az sem való, hogy én a Boldogasszony koronáját
661 4, 2| Boldogasszony-szoborhoz, hogy a szüntelen égő lámpásba,
662 4, 2| szigorúan tarták a böjtöt, hogy ezen a napon még egy halálos
663 4, 2| ember, bántam már nagyon, hogy a tegnap éjjeli nagy lakomából (
664 4, 2| magamban: „Rajta leszek, hogy el ne aludjam.”~– Ma korábban
665 4, 2| osztogatták, amit tegnap, hogy a szent edényeket hordjam
666 4, 2| edényeket hordjam utánuk.~De hogy merre megyünk bele itt a
667 4, 2| parancsára azt kelle tennem, hogy az oltár fülkéjéből kivegyem
668 4, 2| nekem. Abból én kilestem, hogy a Jezabel odalép az Arminius-síremlékhez,
669 4, 2| imádságoskönyve lapjait, s keresi, hogy melyiken találna magának
670 4, 2| palástját; az jó hűs lesz.~– Hogy lenne rajtad Dejanira-köntössé
671 4, 2| hátbaütése meggyőzött róla, hogy engedelmeskedni kell, s
672 4, 2| semmiben sem különbözött. Úgy, hogy én a szememet kénytelen
673 4, 2| nyitjára. Hallottam egyszer, hogy vannak olyan művészi kulacsok,
674 4, 2| kerül elő. Megfigyeltem, hogy merre facsarja a kulacs
675 4, 2| furfangos dugasza volt, hogy azt csak az tudta kihúzni
676 4, 2| Baphometre esküszöm, hogy nem ittam.~– Hát nyisd fel
677 4, 2| kikapta a kezemből Acháb, s hogy ő sem tudott vele boldogulni,
678 4, 2| fekete szemei mutatják, hogy él. – És rivallt minden
679 4, 2| bizonyos voltam felőle, hogy nem álmodom. El voltam határozva,
680 4, 2| álmodom. El voltam határozva, hogy kitörök innen.~Ha ezek ördögök,
681 4, 2| magukat megőrizni attól, hogy a saját kelepcéjükbe beléejtse
682 4, 2| majd olyat alusznak tőle, hogy holnap nem tudom ki végzi –
683 4, 2| fülkében állva. Bizonyos, hogy ő tudja a kijárásnak a titkát;
684 4, 2| alázattal –, tekintsd azt, hogy én is morva vagyok anyai
685 4, 2| védszentjük vagy, s taníts meg rá, hogy hogyan jöttél te ide be
686 4, 2| ide be a falon keresztül, hogy én meg ugyanarra kimehessek.~
687 4, 2| istentelennek jutna az eszébe, hogy a halálra kínzott szent
688 4, 2| És én úgy vettem észre, hogy a három nyíl közül az egyik
689 4, 2| rátaláltam.~Tudniillik, hogy a lesüllyesztett Arminius-síremlék
690 4, 2| belőle?~Az lett belőle, hogy arra a síremlék ismét felemelkedett
691 4, 2| Baphomet-imádó rendlovagokat.~S hogy állításaimnak tökéletes
692 4, 2| érzi a kegyes ember magát, hogy szüksége van az absolutióra. –
693 4, 2| is úgy kibeszéli magát, hogy még megdicsértetik érte,
694 4, 2| érte, s az mondatik rá, hogy „jól tetted, fiam!”)~Efölött
695 4, 2| soltész úgy összekaptak, hogy fölugráltak székeikről,
696 4, 2| ököllel verték az asztalt, hogy azon gyertyatartó, halálfej,
697 4, 2| lesz a kritériuma annak, hogy bűnös vagy kegyes cselekedet
698 4, 2| lepethetted volna meg, ha igaz, hogy úgy volt?)~(– No, gonosztevő,
699 4, 2| Ezt a várost, tudjátok, hogy azon idő szerint Gusztáv
700 4, 2| eretnek vezérei nemcsak hogy nem törődtek azzal, hogy
701 4, 2| hogy nem törődtek azzal, hogy a katolikus kolostorokban,
702 4, 2| rosszul. Azért határoztam el, hogy egy kegyes német nagyfejedelem
703 4, 2| fog bírni, s úgy hívém, hogy ily rettenetes eset megérdemli,
704 4, 2| rettenetes eset megérdemli, hogy valaki egy hadjáratot indítson
705 4, 2| sacrosanctorum”.)~(– Fogadni mernék, hogy az egész lajstromot sorban
706 5, 1| kegyes intenciómnak az, hogy amidőn legnagyobb szükségem
707 5, 1| pénzre, mégis megállhattam, hogy a templom bejárásánál levő
708 5, 1| kérdezősködtem, csak azt néztem, hogy hol van egy hajó, amely
709 5, 1| vitorláit kifeszíteni készül, hogy arra felmeneküljek. A véletlen
710 5, 1| felügyeletére, észrevette, hogy én is ott vagyok a födélzeten
711 5, 1| megértettem. Mondtam neki, hogy tudok hollandusul, s nem
712 5, 1| Esküszöm a Szentháromságra, hogy egészen jogos úton szerzett
713 5, 1| aztán azt mondtam neki, hogy menjünk be a kajütbe, majd
714 5, 1| kajütjébe, s megengedte, hogy az iszákomat a zugban elhelyezzem.
715 5, 1| magának egy korsó sört, azt, hogy engem beszédemben félbe
716 5, 1| dugta, de nem gyújtott rá, hogy tovább tartson.~Mikor aztán
717 5, 1| történetet, egész odáig, hogy én most ezekkel a befertőztetett
718 5, 1| nagyfejedelemhez akarok eljutni, hogy a vádamat előadjam: a mynheer
719 5, 1| rá mondani minden ember, hogy álmodtad azokat.~– De már
720 5, 1| álmodtad azokat.~– De már hogy álmodhatnám én olyan dolgokat,
721 5, 1| látott, se nem hallott? Hát hogy álmodhatnám én meg a Baphomet-bálvány
722 5, 1| misztériumának leírását? Hogy gondolhatnék ki neveket,
723 5, 1| Erre azt fogják mondani, hogy olvashattad azokat a titkos
724 5, 1| amidőn megakadályoztad, hogy a mai napon annyi ezer meg
725 5, 1| szimbóluma előtt borul térdre, hogy azt imádja. Valóban, ma
726 5, 1| városa neked köszönheti, hogy az üdvözülés „haben” lapja
727 5, 1| kettőt; mert azt mondod, hogy asszonyok is voltak ott;
728 5, 1| visznek, s mondhatod aztán, hogy így volt, meg úgy volt.
729 5, 1| a maguk gonosztettének, hogy te maradnál benn mint rágalmazó.
730 5, 1| Hisz azok, amint megtudnák, hogy te akartad őket elárulni,
731 5, 1| az már a tiéd. Vedd úgy, hogy az Isten adta. Te az ördögtől
732 5, 1| akinek az a foglalatossága, hogy az ilyetén kincsektől, amiket
733 5, 1| megtaláltattak, anélkül, hogy elvesztek volna, s amik
734 5, 1| csal – vasárnap. Meglátod, hogy jámbor cselekedetedet megérdemlett
735 5, 2| győződve, kegyelmes uraim, hogy mindnyájatok előtt ismeretes
736 5, 2| előtt ismeretes dolog az, hogy mi legyen az a „múh-borjú”?
737 5, 2| zavarnám meg.~Úgy hiszem, hogy Koblenzben minden ember
738 5, 2| krónikáiban, valamint az is, hogy megjelenése jó bortermő
739 5, 2| Minthogy köztudomású dolog, hogy a borjú a legszelídebb és
740 5, 2| erre bizonyozni kezdett, hogy az bizony valóság, más része
741 5, 2| pedig nem azért vagy itt, hogy minket vallass, hanem vallj
742 5, 2| hajósgazdám úgy intézte a dolgát, hogy csak alkonyat után vergődjünk
743 5, 2| urat, s értesítette róla, hogy mi járatban vagyok. Mayer
744 5, 2| marasztott vacsorára.~(– Remélem, hogy nem fogod az időt azzal
745 5, 2| fogod az időt azzal tölteni, hogy elsorolod előttünk, hogy
746 5, 2| hogy elsorolod előttünk, hogy mit ettetek? – türelmetlenkedek
747 5, 2| sajtot úgy el tudta dicsérni, hogy az milyen drága kincs, a
748 5, 2| drága kincs, a vizet meg, hogy az az Illés-kútból való,
749 5, 2| c! Keresztelő-medence! Hogy nyújthattad ki ez után a
750 5, 2| beszéljen róla kereken, hogy mit ád ezekért a dolgokért,
751 5, 2| hetet-havat összehadart, hogy mennyi köszönettel tartozom
752 5, 2| régi kedves barátjának, hogy éppen az ő házához vezetett,
753 5, 2| pénzzel, körülnyírt arannyal; hogy milyen jó az a tőkehal!
754 5, 2| milyen jó az a tőkehal! s hogy milyen istentelenek azok
755 5, 2| istentelenek azok a zsidók! hogy az elhozott kincsekért ad
756 5, 2| Ez a tőkehal olyan sós, hogy az embernek okvetlen inni
757 5, 2| almabor pedig olyan savanyú, hogy inkább nem eszem tőkehalat,
758 5, 2| kezeit.~– Huh! Édes fiacskám! Hogy mennél te ilyen este későn
759 5, 2| keresni? Hát nem tudod, hogy ilyenkor jár az utcán a
760 5, 2| vontam rá.~– Nem tudod, hogy mi az a múh-borjú? Jaj,
761 5, 2| kopogtatókat. Olyan foga van, hogy kettéharapja a dárdanyelet.
762 5, 2| szörnyeteg azokat úgy elpáholja, hogy megemlékeznek róla. Ellenben
763 5, 2| Ellenben azt is megteszi, hogy a szerelmespárokat legédesebb
764 5, 2| fúj a szeme közé rögtön, hogy két hétig sem lát utána;
765 5, 2| múh-borjú ordítását az utcán, hogy kidugja a fejét az ablakon,
766 5, 2| akkorára megnő, mint egy hordó, hogy azt még a nagy Jezsuita-templom
767 5, 2| amellett mégsem tudhatja meg, hogy milyen hát a múh-borjú ábrázatja,
768 5, 2| olyan magasra megnő előtte, hogy a háztetőn túlér a feje.
769 5, 2| gazdától.~Az esküdött rá, hogy létezik.~– Van kedve kendnek
770 5, 2| kérdezém tőle.~– Mire?~– Arra, hogy én meg tudok enni egy egész
771 5, 2| mondá Mayer gazda, látva, hogy komolyam indulok. – Most
772 5, 2| indulok. – Most már látom, hogy kemény fickó vagy. Hát maradj
773 5, 2| úrfiöltözéket hozott, kérve, hogy fogadjam azt el tőle ajándékba.
774 5, 2| múlva.~Annyit én is tudtam, hogy mi az a váltó, s egészen
775 5, 2| leánya.~A fiáról azt mondták, hogy az egyetemen diák: nagyon
776 5, 2| lehetett; a leányokról pedig, hogy testvérek: azonban egyik
777 5, 2| tapasztalást merítettem, hogy jónak láttam óvatosnak lenni. –
778 5, 2| megengedi a mindenható, hogy saját háztartást kezdjek,
779 5, 2| Erről aztán áttértem arra, hogy milyen szép monogram kerülne
780 5, 2| találni. Én azt mondtam neki, hogy az nagyon könnyű. Az A betűt
781 5, 2| szerzemény.)~Meg akartam mutatni, hogy igazán nemesember vagyok.~
782 5, 2| Azt mondtam az öregnek, hogy az nekem nagyon megtetszett,
783 5, 2| Tulajdonképpen azért mondám ezt, hogy az öreg egy kis időre hagyja
784 5, 2| Nagyon sajnálom – mondá ő –, hogy atyám eladta azt a gyűrűt,
785 5, 2| vettem meg azt a gyűrűt, hogy mégis a családban maradjon? –
786 5, 2| pofozni, s azt mondták, hogy takarodjék innen, nem adnak
787 5, 2| nevetve, s engem is invitált, hogy menjek vele „kneipolni”;
788 5, 2| kneipolni”; azt állítva, hogy nincs nagyobb gyönyörűség,
789 5, 2| ki magamat, s azt mondám, hogy fáradt vagyok a tengeri
790 5, 2| hálószobájába.~Én alig vártam, hogy a háznál minden elcsendesüljön,
791 5, 2| kezét.~(– Csak remélem, hogy nem fogsz itt nekünk olyasmit
792 5, 2| Hiszen, kérem, jól tudom, hogy kisasszonyok előtt beszélek –
793 5, 2| tekintettel kérdezé tőlem, hogy magyarázzam meg hát, hogyan
794 5, 2| hogyan történhetik az meg, hogy én a gyűrűt megveszem, s
795 5, 2| kedvesem – mondám neki –, hogy én azt a gyűrűt a te ujjadra
796 5, 2| azután megértette, s engedte, hogy a száztalléros gyűrűt, amit
797 5, 2| következett természetesebben, mint hogy egy csókot kérjek tőle.~(–
798 5, 2| törődve azzal a fenyegetéssel, hogy akkorára dagad a fejem,
799 5, 2| valami a szememet paprikával, hogy se eget, se földet nem láttam
800 5, 2| én kezdtem el ordítani, hogy ahhoz képest a múh-borjú
801 5, 2| a mosdótálat és a vizet, hogy az átkozott paprikát kimossam
802 5, 2| múh-borjú, s úgy összetépázta, hogy ahány szál haja, annyifelé
803 5, 2| mosogatnom kellett a szemeimet, hogy meg ne vakuljak.~Átkozott
804 5, 2| öreg Mayer tudtomra adá, hogy a vendégszeretet kötelessége
805 5, 2| éppen arra való fiú volt, hogy rövid időn Hamburg valamennyi
806 5, 2| találkozásnál kitanultam, hogy a nemesleveleik éppen azon
807 5, 2| botránycsinálók voltak. Hogy a pénzükhöz, amit elvertek,
808 5, 2| könnyű volt kitalálnom, hogy ez a víg kompánia engemet
809 5, 2| lehet sokat inni, anélkül hogy az embernek a fejébe menjen
810 5, 2| teljes reményem van hozzá, hogy egy ilyen, az egész keresztyén
811 5, 2| hordtam. Tudtam én azt, hogy az egész korhelykedési turnus
812 5, 2| csak azért van kifundálva, hogy Rupertus cimborái segélyével
813 5, 2| első vetésnél észrevettem, hogy az hogyan van meghamisítva,
814 5, 2| hogyan van meghamisítva, hogy van bele kényeső téve, ami
815 5, 2| hogyan kell azt vetni, hogy mindig a hatos kerüljön
816 5, 2| akkor tapasztalták csak, hogy nem holmi újonccal van dolguk.
817 5, 2| botverekedésnél, mind a kardvívásnál, hogy a leghíresebb legénykedők
818 5, 2| arra pedig fő gondom volt, hogy életveszélyesen meg ne sebesítsek
819 5, 2| annyira megrökönyödtek tőlem, hogy nem mertek velem többé kikötni.~
820 5, 2| hurcoltak magukkal, anélkül, hogy valami szelíd nimfát a nyakamra
821 5, 2| nyakamra köthettek volna, hogy menyasszonyom van, akinek
822 5, 2| Hasztalan esküdött Rupertus, hogy őt egy egész tele sáncárok
823 5, 2| hűségemben, jól tudva azt, hogy az ilyen csalfa leányokkal
824 5, 2| jezsuiták nem azért találták ki, hogy lopd el az aranykelyheiket,
825 5, 2| Nagyon jól emlékszem rá, hogy ezen a napon volt, mert
826 5, 2| Azonkívül azt is tudom, hogy a zsidóknak az ezt megelőző
827 5, 2| medicináját sorba megittuk. Lehet, hogy az is confundálta egy kissé
828 5, 2| fejemet; ámbátor azt hiszem, hogy azok nagyon ártatlan szerek
829 5, 2| azon kezdtünk el tanakodni, hogy mi egészséges tréfát lehetne
830 5, 2| vagytok – mondám én nevetve –, hogy adhatnék én a szép Ágnesnek
831 5, 2| nem vagyok én a múh-borjú, hogy a nyakam a padlásig felérjen.~–
832 5, 2| salmagundi szekrényéből megittam, hogy ráálljak a bolond indítványra,
833 5, 2| Odaérve gondunk volt rá, hogy az utcán keresztül vont
834 5, 2| lámpásokat összetörjük, hogy annál kedvezőbb sötétség
835 5, 2| kocogtatnom az ablakon, hogy bájos kedvesemet kicsaljam
836 5, 2| akasztott ember, azt remélve, hogy talán nem vesz észre.~Dehogynem
837 5, 2| lepislantottam hozzá, láttam, hogy nyúlik fel a rettenetes
838 5, 2| karjaimmal az egész testemet, hogy ne érjen el; de biz annak
839 5, 2| engemet dühbe hozott az, hogy a múh-borjú elnyelte a kétezer
840 5, 2| az elővigyázattal éltem, hogy a köpönyegemet az arcom
841 5, 2| kirúgta a hosszú nyakát, hogy felökleljen, hirtelen hasra
842 5, 2| taszítottam a szügyébe a kardomat, hogy csak a markolat keresztje
843 5, 2| harangot!~Az erkélyen láttam, hogy egy nő megjelent, Ágnes
844 5, 2| belekapaszkodott a lábamba, hogy visszatartson. Még haldokolva
845 5, 2| eltaszítottam őt magamtól, hogy estében nagyot csattant
846 5, 2| Hanem annyit megtettem, hogy az utcáról felmarkoltam
847 5, 2| azzal tele szemét-száját, hogy elment a kedve a kiabálástól.
848 5, 2| lebocsátott korlátokat. Meglehet, hogy valósággal kergettek is;
849 5, 2| pedig – magam sem tudom, hogy ki vagyok. Nagy okom volt
850 5, 2| vagyok. Nagy okom volt rá, hogy más nevet mondjak, s ezúttal
851 5, 2| mármost hát én is tudjam, hogy hát azt a kapitányt hogy
852 5, 2| hogy hát azt a kapitányt hogy hívják, akinek a zászlójához
853 5, 2| martalóckapitány valaha megtudja, hogy én szabadítottam meg az
854 5, 2| egy emberrel: tudja jól, hogy az „ember”, és mégis megöli.
855 5, 2| fenevaddal, azt hiszi róla, hogy az múh-borjú; megöli mint
856 5, 2| mint borjút, s aztán kisül, hogy az ember volt; akkor azt
857 5, 2| serenissime – szólt a soltész –, hogy ellenkezőleg a tett elkövetőjének,
858 5, 2| iróniát, azt válaszolá, hogy a vádlott az ezután következő
859 6, 1| dicsekedés nélkül bevallhatok, hogy ahol egyszer a Bergmayer
860 6, 1| levelemet. Sajnálta nagyon, hogy elhagyom a zászlóalját,
861 6, 1| a zászlóalját, de aztán hogy előadtam neki az indokomat,
862 6, 1| tőlük. Haza akartam menni, hogy végképp otthon maradjak
863 6, 1| annálfogva azt cselekedtem, hogy a Bergmayer kapitány által
864 6, 2| senkitől kérdezősködnöm, hogy azokon a szűk sikátorokon
865 6, 2| öreg holmijait?~– Azért, hogy pénzt csináljanak belőle.~–
866 6, 2| utcára sem mert kimenni, hogy a szomszédjai a fia istentelenségéről
867 6, 2| én, s majd belefulladtam, hogy vissza kellett szorítanom
868 6, 2| Jól járt a jámbor lélek, hogy azt tehette, hogy nem érte
869 6, 2| lélek, hogy azt tehette, hogy nem érte meg ezt a szomorú
870 6, 2| kell megint, katona uram, hogy több embert csődítsek a
871 6, 2| kérdezém tőle.~– Elég régen, hogy azóta elfelejtsék; de nem
872 6, 2| elfelejtsék; de nem olyan régen, hogy a sírjára rá ne lehetne
873 6, 2| utcára kinyúlik az ága.~– Hogy tehette azt?~– Hát csak
874 6, 2| tehette azt?~– Hát csak úgy, hogy mikor már arra került a
875 6, 2| mikor már arra került a sor, hogy minden holmiját dobra üssék,
876 6, 2| utánjárásra kitudódott, hogy Junker Hermann senki se
877 6, 2| egyéb, mint csak éppen az, hogy kerékbe törik.~El lehet
878 6, 2| törik.~El lehet képzelni, hogy milyen jólesett az én porcikámnak
879 6, 2| volt ezután előállani vele, hogy én vagyok az a sokat emlegetett
880 6, 2| tudomány kellett hozzá, hogy rátaláljak.~Amelyik nem
881 6, 2| ácsorgó gyanúba vegyen, hogy hátha én vagyok a fia annak
882 6, 2| tudomány kellett hozzá, hogy kitaláljam, mi lesz. A bámészkodó
883 6, 2| léhűtő nép nem is sejti azt, hogy egyenkint mindegyikük milyen
884 6, 2| milyen közel van ahhoz, hogy egy ember, aki egy félig
885 7 | szegénynek. Az volt a gondolatom, hogy én egy ma született ember
886 7 | útfélre kitett csecsemőnél, hogy nekem már nem kell járni
887 7 | nem kell azzal vesződni, hogy még dajkáljon és ringasson.~
888 7 | leszek nekik megengedni, hogy lenyakazzanak; ha pedig
889 7 | leszek kénytelen megengedni, hogy én nyakazzak le másokat,
890 7 | megintettem őket kegyesen, hogy ezzel hagyjanak föl, mert
891 7 | csalogatónak azt feleltem, hogy a IX. parancsolat azt mondja: „
892 7 | akárhányan vagytok, de vissza hogy hoználak? A hátamra csak
893 7 | ezt a sok pernahajdert, hogy úgy cepeljem haza. Ne félj
894 7 | emberekkel?~– Ne gondold, hogy kalbásztölteléknek aprítják
895 7 | hollandus. Hát csak mondd meg, hogy melyikhez van kedved: matróznak
896 7 | azért tartja a katonát, hogy ha egy várából kiéheztetik,
897 7 | volt engedve a katonáknak, hogy üres idejükben napi bérért
898 7 | a termetéről sejthettem, hogy fiatal. Ha néha hozzám szólt,
899 7 | mintha sajnálná tőlem, hogy meghallom a hangját.~Iszonyú
900 7 | már annyira is vetemedett, hogy a kezét ajánlotta a szép
901 7 | ajánlotta a szép özvegynek, hogy a féltett és irigylett kincshez
902 7 | rátartóskodva habozott, hogy belecsapjon a tenyerébe,
903 7 | preciosáról csak úgy beszéltek, hogy megér még tíz-tizenöt tallért. –
904 7 | bátorságot vettem magamnak, hogy őt megszólítsam.~– Hiszen
905 7 | szívét, édes jó asszonyom, hogy a jobbra tekeredő csigák
906 7 | oldali hajlamú csigabigát, hogy az egész vásárt elláthatja
907 7 | amilyen igazán reménylem, hogy szegény megboldogult édes
908 7 | rendeltetett. Tudniillik, hogy a paszuly indája mindig
909 7 | antipátiákon alapul. Ebből világos, hogy azok a conchyliologok, akik
910 7 | gazdagságot szerezhetne magának, hogy azt minden asszony, még
911 7 | kormányzóné is megirigyelné.~– S hogy történhetnék ez meg? – kérdezé
912 7 | fogva tartá.~– Akképpen, hogy kegyelmed a szokott szállítmányosai
913 7 | kapicányon, s gondolja meg, hogy szemérmetes özvegy előtt
914 7 | nautilus-tojáscsillagot, s meglássa kegyelmed, hogy mind valamennyi, mikor a
915 7 | kapitányhoz, megmondtam neki, hogy minden rendben van; vasárnaponkint
916 7 | nagyon jólesett volna, hanem hogy ezáltal érdemeket szerezzek
917 7 | szerezzek magamnak arra, hogy minél előbb hadnagyi rangra
918 7 | tudni, kegyelmes uraim, hogy a csigák tojásainak az a
919 7 | tojásaitól őket megkülönbözteti, hogy a fejlődő állattal együtt
920 7 | tart itt nekünk a gézengúz, hogy azzal is töltse az időt.)~–
921 7 | éppen itt vádoltak azzal, hogy ördöngös boszorkánysággal
922 7 | azt be kell bizonyítanom, hogy mindaz a siker, amit kívántam,
923 7 | észrevenni a tojáshéjban, hogy azok mind balrul jobbra
924 7 | körforgásukat. Evégett, hogy a két antipatikus fajzás
925 7 | a soltész. – Úgy tudom, hogy a csigáknak nincsenek szemeik:
926 7 | következménye volt a körülményeknek, hogy az ifjú özvegy avégett,
927 7 | az ifjú özvegy avégett, hogy a karját könyökig feltűrve
928 7 | által lett ösztönözve arra, hogy elébb a kezét nekem adja,
929 7 | csábítás által lett elérve az, hogy a város leggazdagabb és
930 7 | Magam sem hittem volna, hogy olyan jó férj válhasson
931 7 | tenyerével betakarta a füleit, hogy ne hallja; hanem azért mégiscsak
932 7 | nagyon sok pénzünk volt, hogy vásárolok magamnak legalább
933 7 | amiből utoljára az lett, hogy rövidségnek okáért Van der
934 7 | ártatlanul.~Ez mondhatom, hogy nagyon unalmas élet volt.
935 7 | férfiak mind olyan okosok itt, hogy nem lehet velük semmi tréfát
936 7 | asszonyok oly erényesek, hogy még a kakasaiknak sem engednek
937 7 | megtörtént az a szerencse, hogy a feleségem abba az állapotba
938 7 | vannak. Hiszen tetszik tudni, hogy ez rendes dolog. Az egyik
939 7 | asszony azt kívánja meg, hogy egy tál vargacsirizt szeretne
940 7 | valamennyi szatócsboltot, hogy adjanak a felesége számára
941 7 | kulimászt. Tetszik tudni, hogy az ilyen kívánságokat nem
942 7 | annak kellett írva lenni, hogy az ő férje kapitány.~Hol
943 7 | bizalmasságra.~Elmondta előttem, hogy ugyan keresnek ám Németországban,
944 7 | a soltész.)~Szerencsém, hogy itt Hollandban csak a feleségem
945 7 | mert ha megtudnák azt, hogy ki fia vagyok, bizony, kiadnának.~
946 7 | előadtam neki a nagy bajomat, hogy kapitány szeretnék lenni,
947 7 | hajasan: kopaszan is bajosan”, hogy te itt a szárazföldön valaha
948 7 | Sommerre, az indusok úgy híják, hogy „Szumrő, a franciák meg „
949 7 | bámulatos sikeréről Bengáliában, hogy egészen felhevítette az
950 7 | Ruissent, s elmondattam vele, hogy van egy ország, ahol terem
951 7 | jó lélek! Hiába kértem, hogy ne emelgesse a bőröndöt;
952 7 | vannak már ahhoz szokva, hogy a férfiak évhosszat odajárnak
953 7 | erényességben való bizalom, hogy egymást ne féltsék.~Megvallom,
954 7 | tetszett az a gondolat, hogy nem kell idehaza lennem
955 7 | csikói között. Bizonyos, hogy az én hivatalom volna a
956 8, 1| és királyölés.~(– Tudom, hogy mindmegannyi virtussá fognak
957 8, 1| helybe a vádlott.~Tehát, hogy az elején kezdjem: a Gangesz
958 8, 1| követelték az audhi nábobtól, hogy adja ki nekik Mir Kosszimot
959 8, 1| Mir Kosszimot és Sommert, hogy még két másik kalitkát függeszthessenek
960 8, 1| elhelyezhessék őket sah Allum mellé, hogy ne unja magát őfensége olyan
961 8, 1| nagyvezérrel megtették azt, hogy mikor nem fizette ki a zsoldjukat,
962 8, 1| európai bevándorlókból, hogy egy év alatt meghódítá vele
963 8, 1| volt ezt előrebocsátanom, hogy kimagyarázhatóvá tegyem
964 8, 1| azt mondta a császárnak, hogy csak olyan föltétel alatt
965 8, 1| megütközve kérdezé tőle, hogy nem tudna-e szeretni egy
966 8, 1| felelt a vezér –, akarom, hogy legyen katolikussá. Én már
967 8, 1| a császár, s megengedé, hogy az ifjú, szép fejedelemnő
968 8, 1| Elébb meg akart vesztegetni, hogy szolgáltassam ki neki a
969 8, 1| sikerült, akkor fenyegetődzött, hogy mit tesz majd, ha király
970 8, 1| oly nagy lett a befolyása, hogy az ő tanácsa döntött az
971 8, 1| császár kegyence, észreveszi, hogy befolyása csökken a Szumro
972 8, 1| Ágyúimat úgy helyezém el, hogy azoknak a kartácsai mindenütt
973 8, 1| valamennyi vezére előtt, hogy ennek a derék asszonynak
974 8, 1| nagyherceg. – Ma érjűk be azzal, hogy egy andernachi cserzővargának
975 8, 2| Én bizony nem látom át, hogy miért kellett bevallanod? –
976 8, 2| kegyelmességtek, elfelejteni, hogy az apám szomorú temetésénél
977 8, 2| temetésénél fogadást tettem, hogy ezentúl istenes életet élek,
978 8, 2| begum előtt fölfedezni, hogy nekem már van egy törvényes
979 8, 2| hanem még az a remény is, hogy visszatértemkor keblén fogom
980 8, 2| a condolentiába! Persze hogy mi is úgy tettűnk volna,
981 8, 2| Kegyelmes uraim, tudjátok meg, hogy kettős házassági bűnöm fölött
982 8, 2| hittem, ahogy hittem; de hogy kész cipók függjenek a fákon,
983 8, 2| köszönjük a jó tanácsot! Hogy most küldjünk ki egy vizsgáló
984 8, 2| elhisszük akár még azt is, hogy eleven állatok vannak gyümölcs
985 8, 2| az érdemes törvényszék, hogy neked mindent elhiggyen.
986 8, 2| a nép, mely oly szelíd, hogy egy állatot meg nem öl;
987 8, 2| magát, s joga van hozzá, hogy annak azt a tagját, mely
988 8, 2| folyópartra, s kimondják rá, hogy megholt, s ha véletlenül
989 8, 2| beszéd arra való volt, ugye, hogy ott a kétnejűség is meg
990 8, 2| feleségnek bele kell egyezni, hogy a férj második nőt vehessen.
991 8, 3| végre egyedül maradtunk, hogy a szerelmesek estebédjét
992 8, 3| közt, ő nem volt rávehető, hogy mellém üljön az asztalhoz,
993 8, 3| túlsó végén. Azt mondta, hogy ezt az illendőséget meg
994 8, 3| engedélye meg nem érkezik, hogy a második nőnek is szabad
995 8, 3| között, ami annak a jelvénye, hogy férj és nő egymáshoz nem
996 8, 3| hiszen képzelem, gaz kópé, hogy sokat is respektáltad te
997 8, 3| kard sem tartott vissza, hogy a más asszonyát is kötelességei
998 8, 3| csak nem fog elriasztani, hogy a saját feleségem lehunyt
999 8, 3| zamatos italok készülnek, hogy az ember elfeledi mellettük
1000 8, 3| Bizonyos vagyok felőle, hogy az a fűszerillatú nektár,
1-500 | 501-1000 | 1001-1397 |